Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-26 / 26. szám
Midmttves 1955. június 26. Mikor kezdjük az aratást? A búzát viaszérésben arassuk Ilyenkor a növény szára, levélzete már sárga, a szár bütykei azonban még duzzadtak. A kalászok, a pelyvalevelek, a bennük kifejlett magvak is sárgás színűek. A búzaszemek teltek, már keményedni kezdenek, de belsejük még viaszszerű, körömmel szétnyomható. Ha a mag belseje még tejes, lédús, akkor még várni kell, mert a mag nem érte el a viaszérés állapotát. A viaszérésben való aratáskor kapjuk a „pirosszemű” minőségben legértékesebb acélos búzát. Nem kell tartani ilyenkor már a magvak „megszorulásától", mert a viaszszerfl búzaszem a keresztekben pár nap alatt utóérik. A teljes, vagy túlérésben aratott magvak színe fakóbb, belső minősége pedig gyengébb lesz. A viaszérésben aratott búza nem pereg, a szemek még erősen ülnek a kalászkákban. Ha bevárjuk a teljes, vagy túlérést, — különösen eső után, — az érett és kinyílott kalászkákból már a szélmozgásra, a legkisebb érintésre valósággal „kifröccsen" és tarlóra húll a legértékesebb magvak jő része. Kombájnokkal a teljes érés kezdetén Az elmúlt években nálunk is beigazolódott, hogy a gabonafélék legjobb és leggyorsabb aratási módja a kombájnnal való aratás. Az aratás és cséplés együttes elvégzése szükségessé teszi a magvak nagyobbfokú érettségi állapotát. Ez sem jelenti azonban a teljes érést, vagy túlérést. A „kombájnérettségi állapot“ az aratógépekkel, kaszával való aratás kezdetéhez viszonyítva rendesen 4—5 nap múlva már bekövetkezik. A búzaszem ilyenkor még körömmel széttörhető, — lisztes felületű, — de még nem kemény. A teljes érés kezdetén kombájnnal aratott búza minősége is kitűnő. A „raktárérett" magvak 14 százalékos nedvességtartalmához viszonyítva „kombájnérettségnél” a nedvességtartalom 17—18 százalék. A nedvességtartalmat az aratás megkezdése előtt — tájékozódás végett — egyszerű szárítási módszerekkel is meg tudjuk állapítani. Kombájnnal való aratásnál, ha a gépet szakszerűen kezelik, a magpergés minimális. A szemveszteség kiküszöbölésére kombájnvezetöink az elmúlt években szerzett tapasztalataik alapján kitűnő módszereket alkalmaznak. Kombájnnal a többi kalászosunkat is a búzánál ismertetett érési állapotban kell learatni. A rozs aratását a teljes érés elején kezdjük Ilyenkor a rozs szára még rugalmas, de a levélzettel együtt már elsárgul. A sárga kalászokban erősen ülő magvak már felvették jellegzetes színüket, körömmel széttörhetők, lisztes törésfelületet mutatnak. A rozs aratásával azért várhatunk a teljes érés kezdetéig, mert a búzánál gyengébben pereg. Ha azonban elkésünk az aratással és a lehajolt kalászok kinyílnak, ilyenkor már erősen pereg a mag. Az árpa aratása Až árpánál különbséget kell tennünk az őszi árpa, a tavaszi takarmányárpa és sörárpa aratása között. Az őszi árpát sárga érésben arassuk, ami a búza viaszérésének megfelelő állapot. Ilyenkor a kalászokban levő magvak körömmel szétnyomhatók, de még nem kemények. A sárga érésben aratott árpa fehérjetartalma magasabb a teljes érésben aratottnál. A magvak a keresztekben néhány napon belül utóérnek. Nem szabad késni а г aratással, mert az árpa hirtelen érik, a túlérett kalászok aratás közben letöredeznek és a tarlóra hullanak. A tavaszi takarmányárpa aratásának is legkedvezőbb időpontja a sárga érés. Ilyenkor adja a legjobb minőségű magvakat és a szempergés is kiküszöbölhető. Igen gyorsan érik a búza után, aratása sokszor egybeesik a búzáéval. A túlérett árpa kalászai könnyen letöredeznek, akárcsak az őszi árpánál. A sörároát teljes érésben kell aratni. Ilyenkor a szalma, a kalász már a sárgás színből fehéresbe megy át. A magvak is fehér színűek, szemben a sárga érésben aratott árpaszemek sárgás színével. A sörgyártás megkívánja, hogy az árpa az aratás után lehetőleg ne maradjon keresztekben, mert az eső is ronthat a mag színén és minőségén. A gyors behordás is akkor biztosítható, ha az aratással megvárjuk a teljes érést. De azért sem szabad a sörárpát sárga érésben learatni, mert ilyenkor fehérjetartalma növekszik a keményítőtartalom helyett, ez pedig a sörgyártás szempontjából kedvezőtlen. A zabot sárga érésben arassuk Ez is a viaszérés állapotának felel meg. Ilyenkor a szár még rendesen zöldessárga, a száron levő bütykök kemények. A bugák már sárgulnak, a bennük levő szemek körömmel átvághatók, belsejük viaszszerű. A búzához hasonlóan, sokszor a zab aratásával is várakoznak. Pedig a szempergés itt is igen nagy lehet. Száraz, napos időben a gyorsan érő zab bugájának felső kalászkáiban levő szemek érnek be először. A buga első részén még viaszérésben vannak a magvak, a felsők kinyílott pelyváiból pedig már a legértékesebb magvakat kiszórja a szél. Késői aratáskor a zab bugáinak felső kalászkái már rendesen „üresek”, a magvak „elrepültek”. Kezdjük el tehát az aratást akkor, amikor a bugákban a magvak nagy része a sárgaérés ál^potában van. Ha ilyenkor a szár még zöldes, nedvdús, inkább hagyjuk a kévéket V2—1 napig a tarlón száradni és azután rakjuk keresztekbe, mintsem elkéssünk az aratással. fú Ápoljuk és bővítsük a magparcellákat A mezőgazdasági termékek magas hektárhozamainak egyik alaptényezője a jó minőségű vetőmag. Erről azonban elég gyakran elfeledkeznek, annak ellenére, hogy minden jó gazda tudja, hogy csak az egészséges, értékes, tiszta vetőmag adhat gazdag termést. EFSZ-einknek és földműveseinknek fokozott figyelemmel kell kísérni a magparcellák fejlődési időszakát. A parcellákat látható táblákkal kell megjelölni, s gyomtól és idegen növényektől megtisztítani. Különleges figyelmet kívánnak a kapások, melyeket gyakran és jól kell sarabolni, valamint a kártevők ellen védeni. A burgonyánál nem szabad elfeledkezni az időben végzett tőtválogatásról. A magparcellákról jó gazda gondosságával törődnek a somorjai járás boldogfai szövetkezetében. A táblával megjelölt 20 hektár búza, 4 hektár rozs, 18 hektár árpa, 4 hektár zab, 5 hektár őszi keverék, 9 hektár őszi árpa, 5 hektár burgonya és 24 hektár lucerna valóban gondosan ápolt. Helyesen végzik a nagylégi és mihályfai szövetkezetekben is a magparcella ápolását. Ezekben a napokban különösen fontos az elégséges takarmányvetőmag biztosítása. Hogy mit jelent az elegendő takarmány, különösen a lóhere, lucerna, arról alkalmuk volt ezen a tavaszon meggyőződnie sok EFSZ-nek és egyénileg gazdálkodónak, amikor maghiány miatt drága pénzen vásároltak vetőmagot. A lóhere-magparcellák elégtelen gondoskodásából kifolyólag a bratislavai kerület a több éves takarmányok vetését csak 58,5, a zsolnai 54,4, a kassai pedig csak 49 százalékra teljesítette. Ez az állapot bizonyára nem segíti elő a gazdasági állatok hasznosságának emelését. A nagymegyeri járásban, a gelléri, alistáli és csicsói szövetkezetekben helyesen jártak el. Vetőterületük legjobb földjeinek 20 százalékán magparcellát létesítettek, melybe lucernát, és lóherét vetettek. Ezeket időben lekaszálták, amivel biztosították a jó minőségű és fehérje tartalmú gazdag takarmányt, mely különösen a sertések és a növendékállatok részére igen megfelelő. Kaszálás után a tarlót trágyázták és boronálták. A nemesócsai szövetkezetesek a növény első kaszálása után hektáronként 60 kg szuperfoszfátot és kálisót szórtak a magparcellák részére hagyott területre, s azonkívül még hektáronként 12 kg dynocidot is szórtak, hogy kipusztítsák az élősködőket. A magparcellákról való gondoskodás a szövetkezetek legjobb bizonyítványa, mellyel bizonyságot tesznek arról, hogy а X. pártkongresszus irányelveinek szellemében járnak el, s ezáltal hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. M. S. Irtsuk az arankát Ha az aranka még nem kötött magot, akkor a vele fertőzött foltot, valamint a körülötte arankamentesnek látszó növényzetet is egy jó méteres sávban ásónyomni mélyen leforgatjuk. Az ilyen üres foltokat vessük be fűmagkeverékkel. Ennek a hátránya, hogy a foltokban a lóhere, vagy a lucerna teljesen kipusztul. Ha az aranka már magot érlelt, akkor az aláforgatás nem célravezető, mert az arankamag a földre jutva, további fertőzéseket idéz elő. Ezért ilyen esetben a fertőzött foltot lekaszáljuk, a lekaszált növényzetet a folt helyén hagyjuk és szalmával vagy töredékkel 25—30 cm vastagon beterítve, petróleummal leöntjük és meggyújtjuk. Vigyázni kell, hogy az égetés alkalmával az arankamagvak megpörkölődjenek. Később a foltot lóherével, vagy lucernával ismét bevetjük. A felégetést csakis az illetékes tűzrendészeti szervek bevonásával szabad végezni. Tilos az arankás foltokról a lekaszált takarmányokat elszállítani, mert minden körültekintés ellenére is az arankák elszóródhatnak és ezáltal csak tovább terjesztjük a fertőzést. A magérett arankával fertőzött takarmány etetése szintén helytelen, mivel az arankamagok az állatok bélcsatornáján áthaladva megőrzik csíraképességüket és a trágya útján újabb fertőzéseket okoznak. Ne töltögessük fel a kukoricát A kukorica síma művelése mindinkább elterjed, de az elmúlt évben, különösen magángazdáink körében — sok helyen — lehetett látni, hogy töltögették a kukorica-területeket. Sőt az is előfordult, hogy a napraforgó talaját is feltöltögették. Ez nem helyes. A feltöltött kukorica járulékos gyökerei ugyanis a töltés alatti sekély talajrétegben helyezkednek el. a nagy területen levő vékony talajréteget a szél és a nap- gyorsan kiszárítja s ennek következtében elszáradnak a kifejlődött járulékos gyökerek. Ilyenkor a növény kevesebb táplálékhoz jut és nem szomjan, hanem éhen pusztul, mert a kevesebb gyökér nem tud a fejlődéshez elegendő tápanyagot felvenni. Ezzel szemben a síma művelésben részesített területeken a növény összes gyökere a talaj felszíne alatt helyezkedik el és kedvezőtlenebb időjárás esetén is jobban tud elegendő tápanyagot juttatni a kukorica számára. A síma művelés előnye még az is, hogy a gyom irtását alaposabban tudjuk végezni, különösen akkor, ha négyzetesen vetettünk. A baromfiak vándorólaztatása Állami gazdaságainkban és szövetkezeteinkben már most sok százezer napos és növendék baromfi van a törzsállományon kívül. Ezt a meglevő hatalmas mennyiségű növendékállományt jó eredménnyel és leggyorsabban vándorólakban lehet nevelni. Kora tavasztól meg kell kezdeni a vándorólazást és késő őszig kell folytatni, mert csak így lehet eredményessé, hasznossá és olcsóvá tenni a baromfitenyésztést. növekedésük arányában kell csökkenteni az egy ólban levő mennyiséget. Abban az esetben, ha kopár, fátlan legelőkön vándorólaztatunk, feltétlen biztosítsunk gályákból, nádból, szalmából épített árnyatadó sátrakat, ahol az itatóedényeket állítjuk fel és az állatok a tűző nap ellen menedéket találnak. A Szovjetunióban a baromfiakat a mezőgazdasági kártevők elleni küzdelemben is felhasználják. Hara-Murza D. A. agronómus alkal-Kerekekre szerelt vándoról Legelőn, ugaron, learatott, vagy lebuktatott tarlón, répaföldeken, erdőkben lehet igazán egészségesen és olcsón baromfit tartani. A vándorólazással az állatok nagyon sok értékes és természetszerű takarmányhoz jutnak. Nem kell zsákból etetni, tehát hatalmas mennyiségű takarmányt lehet megtakarítani. A vándorólazott állatok sokat mozoghatnak, kapargálhatnak és ez igen kedvezően befolyásolja növekedésüket és termelésüket. A tarlón nemcsak až ingyenes és pótolhatatlan takarmányozást érjük el, hanem felszedetjük és nem hagyjuk kárbaveszni az aratásnál kipergett gabonamagvakat és gyommagvakat. Buktatás után pedig a rovarokat, hernyókat pusztítják el az állatok. Zsákból pótolni nem lehet azt a sok természetszerű fehérje mennyiséget és természetes vitamint, amelyet a vándorólazott állataink felszedegetnek. A ki nem használt és más állatokkal nem hasznosítható területek až alföldek pusztái és az erdőségek is hasznosíthatók vándorólaztatással, mert ezeken a területeken is rengeteg takarmányt tud a baromfi felszedni. Fontos azonban až, hogy vándoróljainkat ne hagyjuk egy helyen, hanem^ legalább hetenként egyszer mozgassuk, illetve vigyük távolabb, még ki nem élt területre. Ha ezt elmulasztjuk, vagy zsákból kell etetni, az állomány megáll fejlődésében. A vándorólakat homlokzatukkal dél felé, egymástól 10—15 m távolságra helyezzük el. A kakasokat a jércéktől külön csoportokban vándorólaztatjuk. A növendékeket a vándorólazásnál is növekedésüknek megfelelően külön kell csoportosítani és a mazta először a baromfiakat a gabonapoloska elleni küzdelemben Ukrajna sztálini kerület volvacki körzetében. A. Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumának adatai alapján csak 1939-ben 1329 h. a. erdőt tisztítottak meg tyúkok segítségével a gabonapoloskátől a kirovograti kerületben. Liszenko akadémikus javaslatára 1941-ben Ukrajnában már 8 millió tyúkot használtak fel a gabonapoloska irtására. Hordozható vándoról A répabarkó elleni küzdelemben is nagyon eredményesen használják a baromfiakat és sok ember munkája szabadul fel ily módon, hogy a növények kártevőit nem nekik kell pusztítani. A kirovi kerület bogusztavi körzetében levő kolhozban 1000 hektár vetésre 2000 darab tyúkot engedtek és ezek két óra alatt az összes répabarkót elpusztították. A baromfiak külső élősködői A külső élősködők minden szárnyast meglephetnek, mégis ki kell emelni, hogy általában ott szaporodnak el nagyobb mértékben, ahol a tisztasági viszonyok nem kielégítőek, továbbá, nem korszerű az állatok tartási helye s a takarmányozás körül is hibák vannak. Háziszárnyasaink élősködőit két nagy csoportba, a rovarok és az atkák csoportjába sorozzuk. A rovarok közé tartozó legismertebb élősködők a tolltetvek, a vérszívó poloskák, a bolhák és egyes bogarak. A tolltetvek káros hatása abban nyilvánul meg, hogy egyrészt állandó mozgásukkal izgatják a bőrt, viszketést okoznak és ezzel zavarják a meglepett állatok éjjeli nyugalmát, másrészt váladékuk, ürülékük felhalmozódásával megzavarják a bőr élettani működését. Esetenként, különösen rossz viszonyok között élő fiatal csirkéken, olyan nagy mértékben elszaporodnak, hogy az állatokon szinte nyüzsögnek. A tolltetvesség elleni védekezés céljából gondoskodni kell az állatok jó elhelyezéséről, kifogástalan takarmányozásáról, kellő szabad mozgásról, napfényről és homokfürdőről. Rovarirtó gyanánt a fluor-nátriumos porozás, vagy fürdetés igen jó eredménnyel jár. Füröszteni azonban csak meleg időben szabad, olyankor, amikor a fürösztés után az állatok még az elülés előtt megszáradhatnak. Könnyebb, kevesebb gondot igényel a beporzás fluor-nátriummal. Arra azonban ünyelni kell, hogy a por valóbán csak a tollak közé kerüljön, mert. a por a nyálkahártyákat erősen izgatja. Különösen fontos a kotlók tetvtelenítése. — A poloskák közül a közönséges ágyi poloska is megtámadhatja a baromfit. A galambpoloska a galambdúcokban gyakori, de a tyúkólakban is gyakran előfordul. Óriási tömegben szaporodhatik el a kevéssé gondozott baromfiólakban, melyeknek repedéseiben napközben meghúzódnak és csak éjjel támadják meg az állatokat. Irtásuk csak akkor eredményes, ha az ól fala és tetőzete jól zár és légköbméterenként 30 gr kénvirágyt égetünk el benne, a helyiséget pedig 48 órán át tesszük ki a kén hatásának. Ha egyszeri kénezés nem vezet eredményre, az eljárást meg kell ismételni. A bolhák és bogarak kisebb veszélyt jelentenek, mégis legyen rá gondunk, hogy ne szaporodhassanak el'. Ha a tyúkbolha, a dögbogár, gyászbogár, szalonnabogár szaporodna el az ólakban vagy fészkekben, az alapos tisztogatás, az alom, szemét, hulladék elégetése, a farészek lúgos, szappanosvizes lemosása rendszerint eredményeve Í4f.
