Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-02 / 1. szám
1955. január 2. 4 fSldmttves f ZOJA KOZMOGYEMJANSZKAJA — A lángoló hazaszeretet megtestesítője — EZERKILENCSZÁZNEGYVENEGY, decemberének első felében, nem messze Moszkvától, Petriscsevó faluban a német fasiszták elfogták egy fiatal partizánlányt, aki a vallatásnál magát Tánjának nevezte. Később derült ki. hogy igazi neve Zója Kozmoqyemjanszkaja és a 201-es moszkvai középiskola tanulója. Petriscsevó felszabadulása után az ottani kolhozparasztok' legendákat meséltek Zójáról, híre bejárta az egész világsajtót. Ki is volt valójában ez a nyúlánk, égőszemű. szép szovjet komszomolka? Kozmoqyemjanszkaja a hatalmas és gazdag szovjet földön szabad országban, szabad embernek született. Szülei, tanárai és a Komszomol mindig arra nevelték, hogy forrón szeresse az életet, ismerje meg és értékelje a tudás örömét, népéért pedig, ha kell hozzon áldozatot. Életének első percétől fogva magábaszívta a szocialista ország nagyszerű lendületét, az igaz emberek őszinte gondolkozásmódját. Édesanyja meséi közben, vagy szeretett könyveivel a kezében clgondolkozva nagy élményekről, igazi hőstettekről ábrándozott. Z ÓJA SZÉP GYERMEKÉVEI azonban nem teltek el zökkenő nélkül Sokszor bizony komoly nehézségeket kellett legyőznie, hogy megállhassa helyét a tanulásban. Betegség miatt egy teljes évet mulasztott, amit később be kellett pótolnia. Különösen nehezen tudta utolérni társait a számtanban. Egy alkalommal bonyolult feladatot kapott és sehogy sem tudott boldogulni vele. Későn este még mindig a dolgozattal bajlódott, jlgy. hogy testvére, aki kitűnő számtanista volt. felfigyelt rá, majd egy papírlapra felírta a dolgozat végső tnegoldását. A cédulát azután észrevétlenül odacsúsztatta Zója elé az asztalra. Éjfélre járt az idő. zója szeme le-lecsukódott a fáradtságtól. Mégsem nyúlt a papírlaphoz, melynek segítségével tiz percen belül befejezhette volna munkáját. Kemény elszántsggqal dolgozott tovább és már erősen megvirradt, mikor végre saját erejéből készült el. Erre a dolgozatára másnap jelest kapott tanítójától. Azért sikerült munkája, mert komolyan hitt erejében és komolyan hitt abban, hogy minden nehézség legyőzhető. Fegyelmezett önnevelése nyomán mindennap jobban kibontakoztak jellemének vonásai. Zója nem valami földöntúli csoda, vagy más varázslat miatt vált a szovjet nép hősévé, hanem a mindennapok apró tettei, helytállása erősítették edzették acélossá akaratát. Megkereste és megtalálta a legnehezebb feladatokat. Társai közt állandóan kitűnt áldozatkészségével . komoly fegyelmezettségével. Szemében az alkotás szenvedélyes tüze lobogott, lépésről lépésre előretörő munkával érte el hogy a 201-es iskola éltanulója lehetett. „Nem hiszem azt — mondotta, — hogy valaki egyik pillanatról a másikra hőssé lehessen, mert a hős már előzőleg is az. valamiben amit éppen csinál,’’ Ezzel azt mondotta, hogy úgy kell élnünk, feladatainkat úgy kell végeznünk, mintha mindig hőstettet hajtanánk végre. AMIKOR A BÉKÉS SZOVJET földet füstbe és lángba borították a fasiszta harcigépek, a fenevadak megfékezésére az egyszerű emberek milliói fogtak fegyvert. Sok fiatal fiú és leány, pionírok és komszomolok indultak el a nagyvárosokból, távoli tanyákról, megvédelmezni üzemeiket, kolhozaikat. Zója otthonára is barbár hordák rohantak. Negyvenegy októberében már ott álltak Moszkva alatt, hogy kirabolják és megsemmisítsék a szovjet fővárost. Minden becsületes hazafi, minden fiatal fegyvert ragadott. A Komszomol-brigádokkal Zója is elindult a frontra, mint partizán. Rendkívül nehéz életük volt a partizánoknak ezen a télen. Moszkva környékén korán leesett a hó, minduntalan jéghideg szél vágott az arcukba. Éjjel-nappal készenlétben álltak, kemény húsz-harminc fokos hidegben. Harcközben előfordult, hogy hetekig nem jutottak fedél alá, le sem vetkőzhettek, meg se mosakodhattak. Minden pillanatban farkasszemet néztek a halállal, mert közvetlenül ott. tanyáztak a fasiszták hadiszállásui mellett. Ebben az időben Zója alig volt tizennyolc éves. A megpróbáltatásokat büszke örömmel vállalta és könnyen kitartóan viselte el. Vidám kedélyével, dalaival sokszor jókedvre derítette partizántársait. Ha valami különösen nehéz feladat után fáradtan ültek a tábortűznél. Puskin, Lermontov hősi verseivel tüzelte az élvtársakat újabb helytállásra. Gyakran előfordult, hogy élelmiszeradagját sebesült bajtársai közt osztotta szét és napokig nem evett. Édesanyjának mégis mindig azt írta tábori lapján: „Ne aggódjatok értem, mert én jól vagyok én nagyon-nagyon boldognak érzem magam!” NOVEMBER UTOLSÓ NAPJAIBAN vállalkozott rá. hogy teljesen egyedül bemegy Petriscsevóba, ahol a né* meteknek katonai istállóik voltak. Engesztelhetetlen gyűlölet hajtotta újra és újra a fasiszták ellen, akik nem kegyelmeztek a legkisebb gyermeknek és az öregeknek sem Kora hajnalban lopódzott be a kijelölt istállóba és elővette benzines palackját. Ekkor az ott megbújó fasiszta orvul rátámadt, s berohanó társai segítségével elfogta. Kozmogyemjanszkaja a fasiszták kezére került. Bevitték a házba, vallatni kezdték és állati módon kínozták, de Zója félelem nélkül állta az ütlegeket. Még valódi nevét sem árulta el, nehogy ezze társai nyomára vezesse az ellenséget. Vallatói végül is belefáradtak az ütlegekbe és Zóját egyik kegyetlen társukra bízták. Ez a pribék egyszúl ingben kikergette a jéghideg éjszakába. Majdnem hajnalig kínozták így Zóját. mégsem tört meg. mert tudta, hogy vele nem a kislány áll az ellenség előtt, hanem a Komszomol és az ő viselkedéséből ítélik meg az összes szovjet fiatalt. Félig megfagyva is egyenesen, fáradhatatlanul lépkedett a havon. A vad fasiszta ettől nagyon megrémüH, fagytól *•l- Icékü’t öklét rázta, rémületében foga vacogott. REGGELRE BITÓFÁT ÁCSOLTAK, hogy megöljék Zóját. Utolsó leheletéig erős maradt. Mikor kínzói a vesztőhelyre lökdösték. messzecsengő hangon kiáltotta oda a házaikból kikergetett kolhozparasztoknak; „Hej. elvtársakl Miért néztek olyan szomorúan. Nagy öröm az, ha az ember a népért hal meg!. . . Harcoljatok ne feleietek”. . . TÓTH GYULA: VERS IVÁNRÓL Iván a küszöbünkre lépett. Csizmája dongott, dobogott. Fején téli sapka fényiéit, szőrméjén csillag ragyogott. — Zdravsztvujte! — harsant köszöntése. — Как vi, mamka, pozsivájetye ? ... — *) Szeme mosolygott s nézte, nézte: vájjon, barátra talált-e...? Künn hullt a hó — szép fehér fátyol borított földet, háztetőt. Benn — a tűzhelyen akác lángolt — levesgőz dobált vén fedőt s mi még hallgattunk... Pedig régen kívánt mozdulni már a szánk! De eljött az az óra — végleg iszkolt a beste „kamerád”; mert Iván hősként űzte-verte ...! s nyelvünkről felröppent a szó: — Szabadok vagyunk!... Jól üzente esténként az a rádió, hogy: „Munkás, paraszt várj, csak várj ránk! Hazádat, helyed el ne hagyd!” „Orvos és mérnök... jövő vár rád!” ám: — „Báró, bankár... fuss, szaladj!!!” S ime ... mindenki izgalommal ! és reménységgel lett tele. Hullt a hályog . .. Rőt lánggal-lobbal égett a múlt rút erdeje... S Iván — hisz őt a nép már várta — közénk ült s boldogan beszélt. Nálunk hált — ágya lett a láda. Nem válogatta fekhelyét; pedig mondtuk ... Am így szólt Iván: — Harós!!**) — Még ő hálálkodott. — Taváris!***) — intett... Vájj’ mit kíván? Cukrot és mahorkát adott. Aztán ... aludt nagy nyugalommal. Csak jó reggel indult tova. — Proscsájte!.. .****) — mondtuk izgalommal. Szélesen fénylett mosolya. S elindult. Ment, ment... én meg véle. Követtem . .. átölelt Iván. Mentünk a drága hóesésben — hó olvadt hű géppisztolyán ... ... Évszakok múltak — évek teltek. Jobb és más már az életünk, — Iván! Testvérre leltünk benned. Örökre hű társak leszünk. * Üdvözlöm anyóka, hogy s mint van? ** Jó •; *** Elvtárs **** Sok szerencsét! A nemžetek közötti ellentétek szítása a kapitalizmus érdeke Napjaink legfőbb kérdése a béke megvédésének és megszilárdításának kérdése melyért dolgozó népünk elszántan harcol, kéz a kézben a világ összes haladó népével. A háborús uszítok minden mesterkedésével mi minden esetben népünk hatalmas politikai és erkölcsi erejét állítjuk szembe, mely már állandóan szilárdul és növekedik. Népünk egysége állandó megszilárdításáért folytatott harc egybeesik azzal a harccal, amelyet különböző burzsoá ideológiák, köztük a burzsoa-nacionalizmus ellen folytatunk. Azért harcolnak ellenük, mert ezek az ideológiák mindig egy célt szolgáltak: szembeállítani a nemzeteket egymással, megbontani a munkásosztály egységét és elterelni a figyelmet a társadalmi életről és legfontosabb kérdéseiről, az osztályharc és ь hatalom kérdéséről az államban. HONNAN ERED A BURZSOA-NACIONALIZMUS? Már magából a szóból következtethetünk arra, hogy a burzsoá-nacionalizmus ideológiája össze van kapcsolva a burzsoá társadalmi osztály létezésével és kialakulásával a történelem folyamán. Felvetődik e kérdés: vajon miért volt szüksége a burzsoá társadalmi osztálynak arra, hogy a burzsoá nacionalizmus ideológiáját elhintse a tömegek között és min alapszik ez az ideológia. Hogy a burzsoá-nacionalizmus lényegét megértsük, szükséges, hogy megértsük azt, hogy a nemzetek nem öröktől valók, hanem a történelem bizonyos szakaszában keletkeztek, akkor, amikor a fellépő kapitalizmus a termelő eszközök fokozott fejlődésén keresztül megteremtette alapját annak a széleskörű munkamegosztásnak, amely később a közös gazdasági élet előfeltételévé vált egy bizonyos területen. Így kapcsolta össze, közös gazdasági egységbe, az eddig egymástól gazdaságilag elszigetelt fejedelemségeket és különböző fajokat. Ezzel megteremtette a kapitalizmus annak alapjait is, hogy az állandó érintkezés és együttélés során kialakuljon egy embercsoportban a közös lelki alkat, mely a kultúra közösségében nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy azoknál a népeknél, amelyek közös gazdasági egységben kapcsolódtak össze különböző területeken, különböző formájú kultúra (nemzeti) fejlődött ki, mely formájában különbözik más népek nemzeti kultúrájától. Mindez azi jelenti, hogy a nemzetek keletkezése gazdasági eredőkre vezethető vissza, melyeknek alapja a termelőerő fejlődésében van. A termelőeszközök fokozott fejlődése és a termelésnek állandó növekedése később szükségessé teszi, hogy a fejlődő kapitalizmus árui számára piacot biztosítson. Ennek a piacnak érdekében megalakítja a nemzeti államot. Ebben az időben a burzsoázia jelszava a nemzeti piac, nemzeti áru. A piac tehát az, ahol a burzsoázia először tanul nacionalizmust. A piacokért folyó harcban szüksége van a burzsoáziának a nacionalizmusra. Azért, hogy ezen keresztül a burzsoázia által vezetett nemzet bekapcsolásával piacait meg tudja tartani, vagy ki tudja bővíteni. Mikor keletkezeti tehát a burzsoá-nacionalizmus? Világos, hogy akkor, amikor létezett a burzsoá társadalmi rendszer, akkor, amikor a gazdasági összekapcsoltságon keresztül kialakultak a tartós nemzeti közösségek. A nemzetek keletkezése előtt, habár léteztek közösségek, de nem voltak tartósak és nem álltak a burzsoázia vezetése aiatt. A fejlődő kapitalizmusnak szüksége van arra, hogy piacai védelmének érdekében gyűlöletre nevelje saját népeit más nemzetekkel szemben. Ebből az következik, hogy a nemzetek közötti harc mindenkor a kapitalizmus egymásközti harcát jelentette és jelenti ma is, a piacok kibővítése, vagy megtartása érdekében. Mindezekből láthatjuk, hogy Európa és a világ azon részein, ahol a tőke, a kapitalizmus uralma érvényesül, tudatosan szítja a nacionalizmust a különböző nemzetek között. A kapitalista, aki a világpiacon az áruk eladásánál konkurrensre talált más államok kapitalistáiban, kibékíthetetlen ellentétbe került ezekkel és hogy érdekeit a világpiacon védeni tudja, ezért az egész nemzethez fordult és bedobta a tömegek közé a haza védelmének hamis jelszavát. Így szították lángra az első és második világháborút is, melyeknél a világ piacainak újrafelosztása volt a legfőbb cél, nem pedig a bur- j zsoázia által fennhangon hirdetett I haza és nemzetvédelem. Ugyanilyen i célokból és okokból kifolyólag igyekszik ma az amerikai imperializmus egy újabb világháborút kiprovokálni, hogy visszaszerezze elvesztett piacát. Ezenkívül a burzsoá-nacionalista ideológia egy másik célt is követ. Azzal, hogy a nemzetről mint egységes, egyforma jogokkal bíró tömegről beszél, tekintet nélkül a társadalom rétegeződésére és az anyagi javak megoszlására, el akarja simítani azokat a kibékíthetetlen ellentéteket, amelyek a termelőeszközök magántulajdonban létele és a társadalmi munka között állanak fenn, melynek következménye az, hogy az egyik oldalon a dúsgazdag nem dolgozó emberek csoportja, a másik oldalon pedig a proletár és félproletár tömegek hatalmas tömege keletkezik. Cél: elterelni a figyelmet az osztályharcról és mindent elkövetni annak érdekében, hogy a nyomorgó és kizsákmányolt nép ne saját burzsoáziájában keresse nyomorának okát, hanem más nemzeti államok létezésében. Így volt ez például a Horthy Magyarországon is, ahol, jól emlékszünk arra, hogy bedobták a tömegek közé Nagymagyarország megteremtésének és ezzel más népek leigázásának gondolatát, mely az úri kaszt szerint egyedüli út lett volna arra, hogy Magyarország tejjel-mézzel folyó ország legyen. Tették ezt abból a célból, hogy eltereljék a magyar tömegek figyelmét az uralkodó társadalmi osztály bűnös, népellenes politikájáról. Ma már például a népidemokratikus Magyarország gazdasági fejlődése, népeinek fokozódó életszínvonala világosan bizonyítja, hogy a magyar tömegek nyomorának okozói nem más nemzetek voltak, hanem maga a magyar burzsoázia és a földesúri kaszt, mert csak ezeknek eltávolítása után léphetett a magyar dolgozó nép arra az útra, mely a szebb és boldogabb élet felé vezet, támogatva a Szovjetuniótól és a többi népi demokráciától. A kapitalizmus tehát fűtve saját és más népek kizsákmánýolásának és a maximális profit elérésének gondolatától, törvényszerűen nem tud és nem akar lemondani a burzsoá-nacionalista ideológia terjesztéséről, felhasznál e célból mindent, kultúrintézményeket, iskolákat, meghamisítja a történelmet stb. Mindezekből világos, hogy ha a nemzetek tartós és szilárd barátságát ki akarjuk építeni, akkor szükséges, hogy a nemzetek élére a munkásosztály kerüljön, melynek nincsenek ellentétes érdekei más országok es nemzetek munkásosztályaival. Erre fényes bizonyíték a népi demokratikus országok nemzetei közötti együttműködés, mely gazdaságilag és politikailag egyre jobban kidomborodik előttünk. Ez az együttműködés, a különböző nemzetek kölcsönös bizalmának megszilárditása csakis azért jöhetett létre, mert a népi demokráciákban élő nemzetek vezetőereje a munkásosztály lett. A népi demokráciákban élő nemzetek és nemzetiségek létükben új szocialista tartalmat kaptak, mert a burzsoá rendszert felváltotta a szocializmus építésének korszaka. Megdőlt itt a magántőke szentsége, fokozatosan felszámoltuk és felszámoljuk azt a társadalmi osztályt és azt a gazdasági alapot, amely szülte s amelynek érdekében szították a nemzetek között a burzsoánacionalizmust. Azonban helytelen lenne azt képzelni, hogy a proletáriátus diktatúrája közepette már teljesen megszűnnek a burzsoá-nacionalista kilengések. Nem szűnhetnek meg, hiszen a proletárdiktatúrának egyik főismérve az, hogy kíméletlen osztályharcon keresztül teljesen likvidálja a kapitalista osztályokat, hogy felépítse az osztálynélküli társadalmi rendszert. Tehát, ha a burzsoá osztály, amely a piacon tanulva a nacionalizmust és annak érdekében szította, bizonyos, hogy ezt a fegyvert igyekszik a népi demokráciák országában is felhasználni ' annak érdekében, hogy elveszett gazdasági és politikai hatalmát visszaszerezze.
