Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-12 / 24. szám
/b*ŕ e« „ Földműves 1955. Júňfuš K. Szakszerűen állítsuk össze a tehenek . zöldtakarmányát A jó étrendihatású, nedvdús zöldtakarmány kedvezd összetételénél, táplálóanyagainak emészthetősége, vitamin és mésztartalmáná! fogva előnyös befolyást gyakorol a tehenek tejhozamára. A zöldtakarmányozással kapcsolatban három körülményre szeretnénk az állattenyésztők figyelmét felhívni. A zöldtakarmányt frissen kaszált üde állapotban etessük. Nagy víztartalma miatt ugyanis hamar használhatatlanná válik. Ez a helyzet következik be minden vasárnap és hét. főn, ha a takarmányos brigád már szombaton . beszállítja a hétfő reggelig szükséges zöldtakarmánvmennyisjget Vasárnap, de különösen hétfőn reggel az istállóban és a takarmánykamrában érezhető a zöldtakarmány fülledt, kellemetlen, szúrós szaga. A tehenek az ilyen zöldtakarmányt nem eszik jó étvággyal, turkálnak, válogatnak benne, a takarmány kisebb-nagyobb része pedig a jászolból a trágyateiepre kerül. A romlott takarmány etetése és a tehenek csökkent takarmányfogyasztása a tej hozam csökkentését eredményezi. A fülledés ellen oly módon védekezhetünk, hogy a takarmányt árnyas helyen, szellőző-rácson tároljuk és átforgatjuk. Ez a védekezési mód késlelteti a fülledést, de teljes mértékben nem akadályozza meg. A fülledés elleni védekezésnek legeredményesebb módja az, hogy minden reggel csak az egy napra szükséges takarmányt szállítjuk be és az előbb említett módon tároljuk. Fiatal, zsenge zöldtakarmányt etessünk, mert csak ilyen állapotban alkalmas tejtermelés céljára. Az elvénült zöldtakarmány íze és emészthetősége rossz, tőplálóértéke, fehérjetartalma a nyersrosttaitalom növekedése miatt egyre kisebb, így érthető, hogy hátrányosan befolyásolja a tejtermelést. A zöldtakarmány eivénülésének a tej hozamra gyakorolt hatását kipróbálták és ez a kísérleti eredmény azt bizonyítja, hogy a búzásbükköny tejtermelésre csak addig alkalmas, amig a kalászokon a virágzás meg nem kezdődik. Ezért helytelenül jár el a gazdaság pl. akkor, ha a rozsosbükkönyt még elvénült állapotban is eteti azért, hogy az egész készletet zöld állapotban felhasználja. Közben ugyanis kezd el vénülni a következő zöldtakarmány, az árpásbükköny, tehát nemcsak a rozsosbükkönyt, hanem az árpásbükkönyt is elvénült állapotban etetik. Mennyivel helyesebb _ a rozsosbükkönyt csak addig etetni, míg az el nem vénül, a maradványt pedig még elvénülés előtt besavanyítással konzerválni, a következő zö'dtakarmány kaszálását pedig zsenge állapotban megkezdeni. Ennek az eljárásnak két előnye is van. Először az, hogy a tehenekkel a zöldtakarmányt zsengén etetjük, ezáltal biztosítjuk a termelés állandóságát. A második előny az, hogy őszi takarmánykeverék besavanyitása útján tartalék-takarmánykész'ettel rendelkezünk, melyet a nyár folyamán a tehenek takarmányozására mindannyiszor felhasználhatunk, valahányszor a kedvezőtlen időjárás miatt a takarmánytermő terület nem hozza meg a várt terméseredményt. A gazdaságok « múltban a zöldtakarmány-hiány pótlására a szénát használták. Ez a takarmányozási eljárás nemcsak étrendi okokból helytelen, hanem azért is, mert veszélyezteti a téli takarmányellátást. Ezrét helyesebb a zöldtakarmány hiányát részben savanyított takarmánynyal pótolni. A zöld takarmányokat fehérjetartalmuk alapján két csoportra osztjuk. Vannak fehérjedús (pl. pillangósok) és vannak fehérjeszegény (pl. csalamádé) zöldtakarmányok. A tehenek takarmányadagját oly módon kell összeállítani, hogy abban a fehérje és a nitrogénmentes táplálóanyagok aránya helyes legyen. A fehérjedús zöldtakarmányok egyoldalú etetése a tehén felesleges mennyiségű fehérjét kap, melyet a nitrogénmentes táplálóanyagok hiánya miatt nem tud tejtermelésre felhasználni, ezért fehérje-pazarlást követünk el. Ha pedig a teheneket kizárólagosan fehérjeszegény zöldtakarmányon tartjuk, például csalamádén, úgy azok a tejképzés legfontosabb nyersanyagából, a fehérjéből nem kapják meg a szükségletet. E takarmányozási hibák megszüntetésére két eljárás áll rendelkezésre. Az egyik eljárás az, hogy a zöldtakarmány hiányzó táplálóanyagát abrakkal ' pótoljuk, tehát a fehérjedús zöldtakarmányt keményítüdús abrakkal, például kukoricával, a fehérjeszegény zöldtakarmányt pedig fehérjedús abrakkal, például napraforgóliszttel egészítjük ki. A második eljárás pedig az, hogy a fehérjedús és fehérjeszegény zöldtakarmányt vegyesen etetjük (például a csalamádét zöldlucernával). Ebben az esetben a tejtermeléshez szükséges keményítőértékű takarmányt az alaptakarmányban abrak nélkül biztosíthatjuk. Az amerikai burgonyabogár Annak ellenére, hogy az amerikai burgonyabogár a legveszélyesebb szántóföldi kártevő, mégis sokan vannak a mezőgazdaság dolgozói között olyanok, akik nem mérlegelik kellőképpen azt a pusztítást, amit e kártevő esetleges megtelepedése jelentene. Ennek legfőbb magyarázata abban van, hogy a növényvédelmi szervezet jó munkája következtében hazánkban még eddig egyetlenegy helyen sem fordult elő koronákban vagy q-ban kifejezhető kártétel, így senki sem láthatta saját szemével azt a pusztítást, amire ez a kártevő képes. Pedia a burgonyabogár rendkívüli szaporasága és falánksága következtében — a megfelelő éberség hiányában — könnyen előfordulhat, hogy teljesen kopaszra rágja a burgonyát, ami teljes, vagy igen súlyos teméskiesést eredményezhet. Az amerikai burgonyabogár elleni küzdelem terén első feladatunk a kártevő megismerése és fertőzési gócainak felkutatása. Ha bogarat, lárvát, vagy bábot találunk, azonnal jelenteni kell a nemzeti bizottságnak, aki megteszi a szükséges intézkedést a védekezésre. fiojascsomo £áő Burgonyabogár Larva A kártevők különböző fejlődési alakjai a következőkről ismerhetők fel: A BOGÁR kisujjköröm nagyságú (9—12 mmi hosszú, 6—7 mm széles) tojásdad alakú, hátoldala erősen domború, hasoldala lapított. Hasoldala, feje és tora sárgásbarna alapszínű, rajta szabályos, apró fekete foltok láthatók. Legjellemzőbbe!, a bogár kemény szárnyai, amelyekkel összesen 10 fekete, hosszanti csík húzódik végig, a fekete csíkok köze világossárga, vagy sárgásfehér. A bogár szárnyainak hosszanti csíkozottsága annyira jellemző, hogy ennek alapján a burgonyában található valamennyi többi rovartól megkülönböztethetjük. A TOJÁSOK kb. másfél milliméter hosszúak, narancssárgák, vagy citromsárgák, ragadós felületűek. A tojásokat 20—30-as csomóban találjuk a burgonya leveleinek alsó felületén. *. tojások egyik végükkel a levélhez ragasztva szorosan egymás mellett álinak a csomóban. A katicabogár tojásával téveszthetők össze, de könnyen megkülönböztethetők az utóbbitó! a következőképpen: ha a katicabogár tojáscsomójával megrakott levelet meghajlítjuk, akkor az egyes tojások legyező módjára szétválnak egymástól, mert felületük nem ragadós: ezzel szemben a burgonyabogár tojáscsomója a levél meghajlitásakor legfeljebb néhány részre válik szét, mert a tojások ragadós felületükkel össze tapadnák. A LARVA. A *ojásokből kikelő lárvák kb. másfél milliméter hosszúak. A fej, a nyakpajzs és a lábak feketék, a potroh húspiros, oldalán fekete pontsor van, a lárvák háromszor vedlenek, tehát négy fejlődési fokozatuk van. A lárvák kezdetben piros Színűek a teljesen fejlettek világosvörös néha narancssárga színűek testük húsos, hátuk erősen domború, fejük és lábaik feketéit, a fejük mögött fekete csikkal szegett, gallérszerű nyakpajzsot viselnek. A BÁBOK kizárólag a talajban találhatók: 2—10 cm mélyen, kis simafalú ürcqben. Színük a narancsvöröstől a világos sárgásvörösig változik Hosszúságuk kb. 1 cm. Rajtuk a leendő bogár testrészének körvonalai jól láthatók. Mire ügyeljünk a maghozó kender elnyelésénél? A kender — amint azt sokan tudják — kétlaki növény. Külön töveken hozza a hím- és külön töveken a nővirágokat. A kendervetésben a hím- és a nőkender-tövek közötti természetes arány 50-50 százalék. Ennek ellenére megtörténhet, hogy a vetés háromnegyed része hím-tövekből tevődik össze, s miután ezek termést nem hoznak, az eredmény gyenge lesz. Sokan — helytelenül — a vetőmagot okolják, pedig nem a vetőmag a hibás, s a természet sem vétette el a számítást, hanem az egyelés volt hibás. A kender hím-tövei rövidebb életűek. A maghozó tövek még javában zöldéinek, amikor a him-tövek már elszáradtak. Ez a magyarázata annak, hogy a növekedés harmadik—hatodik hetében — mikor a kender egyelését végezni kell — a virágoskenderek 4—10 cm-rel magasabbak, mint a meghozók. A különböző növények egyelésénél általános szabály, hogy a fejlettebb töveket hagyjuk meg, de a kendernél ettől a szabálytól el kell térni. Az a termelő, aki egyeléskor kizárólag csak a gyengébb fejlődésü töveket vágja ki, a virágos kendertövek arányát növeli és ezzel csökkenti a magtermést. Kerüljük el ezt a hibát. Ne csak a nagynövésű virágos kendertöveket hagyjuk meg, hanem legalább ilyen arányban maradjon kisebb növésű maghozó kender is. Az egyelésnél ügyelni kell a tőtávolságra. Gyengébb talajokon 20— 30, nitrogénben gazdag földeken pedig 50 cm tötávolságra egyeljünk. Ha az egyelés előkészítése során kialakított csokorban egy gyengébb és egy erősebb növény között kell választanunk, inkább a magasabb növésűt távolítsuk el, mert a megtermékenyítés akkor tökéletes marad, ha valamivel kevesebb a virágos kendertövek száma. Termeljünk szudáni füvet nyári zöldtakarmányozásra A takarmányok zöld állapotban a legízietesebbek s a legkönnyebben emészthetőek, legjobb az étrendi hatásuk, továbbá ebben az állapotban legjobb a tápanyag és vitamintartalmuk. Tulajdonképpen a zöldtakarmányozás ideje az, amikor állataink élet- és termelőerejüket az egész évre felfrissítik. A zöldtakarmányozás időtartamát tehát a lehető leghosszabb időre kell biztosítani. A zöldtakarmányozás időtartama általánosságban május 5-től november 1-ig tart. A többi idő a téli takarmányozási időtartam. Egy 500 kg-os szarvasmarha ez idő alatt kb. 70—90 mázsa zöldtakarmányt fogyaszt el. A zöldtakarmány mennyiségét, tehát úgy kell biztosítani és olyan időelosztásban, hogy lehetőleg a téli takarmányozásra szánt, a legjobb fehérjeanyagot szolgáltató lucernákhoz, vagy fűfélékhez ne kelljen hozzányúlni. Május 10-től július 10-ig az őszi rozs, őszi búza, tavaszi árpa és zabbükkönyös és borsós keverékei jé minőségű, tápanyagdús, ízletes tömegtakarmányt szolgáltatnak. Szeptember 15-től pedig már a nem megszáríthatő lucerna, továbbá répafej, herefüves táblák legelője szolgáltatja a zöldtakarmányokat. A július 10. és szeptember 15-e közötti idő zöldtakarmányellátása szokta a legnagyobb gondot okozni, mégpedig azért, mert ez az időszak száraz és meleg. Ebben az időszakban legszélesebb körben alkalmazott takarmány a kukoricacsalamádé. Ezt szívesen fogyasztják állataink, de hiányos benne a hús- és tejtermelés legfontosabb anyaga — a fehérje. A tejelő teheneknél a fehérjepótlást a kukoricacsalamádéhoz szemes takarmányok daráival, vagy zöldlucernával egészítik ki. A zöldlucernából Ilyen esetben nagy tömeg fogy el és rovására megy a téli takarmányozásnak. A szemes takarmányoknál ugyanez a helyzet, hogy azok korlátozott mennyiségére nagyobb szükség van a téli kisebb értékű takarmányaink táperejének pótlására. A nyári zöldtakarmányozási időszakra a jelenleg ismert növények közül a legalkalmasabb a szudáni fű. A szudáni fű melegkedvelő és szárazságtűrő, levélzete a perzselő melegben is üde, zöld és egészséges. Nagy tömeget terem és jó a tápanyagtartalma. A szudáni fű azért szárazságtűrőbb a többi növényhez viszonyítva, mert 1 kg szárazanyag »10- állítására kevesebb vizet Igényel, kb. 280 1, míg az említett többi növény 300—500 1-t, azonfelül a gyökereinek nagyobb az ozmotikus szívóereje, tehát alacsonyabb százalékú talajnedvesség esetén is tud vizet felvenni. A szudáni fű ízletes takarmány, az állataink szívesen fogyasztják. Tápanyagtartalma összetételében, menynyiségében jó. 1 kg zöld tömegben, 18—25 gr emészthető fehérjét tartalmaz és a keményítőértéke pedig 0,12 —0,15 száz lék, ami csaknem egyezik a lucerna tápanyagtartalmával és öszszehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a kukoricacsalamódé tápanyaga. Jő tápanyagtartalma mellett nagy tömegben terem. A májusi vetések két kaszálással 300—600 mázsát teremnek, a júniusi vetések egy kaszálással és legelővel 100—400 mázsa zöldtermést hoznak hektáronként, míg a júliusi vetésekkel is el lehet érni a 80—150 mázsa zöldtermést. Egy 500 kg-os tehénnél, ha 50 kg zöld szudáni füvet etetünk, a benne található tápanyag elégséges az életfenntartáson kívül 15 1 tej termelésére. Ha a szudáni fű zöldtermését a legszerényebben számítjuk májusi vetésnél mint fő növénynél, 300 mázsa és júniusi vetésnél mint másodnövénynél 200 mázsa, akkor is 7 + 7 ha bevetett területről 35 vagon termést tudunk betakarítani, ami elégséges 100 darab 500 kg-os tehén takarmányozására 70 napon keresztül 50 kg-os napi adagokban A feltüntetett néhány adatból látjuk, hogy a nyári száraz, meleg időszakban nincs még egy olyan takarmánynövényünk, amely termése menynyiségével és tápanyagtartalmával át tudna ilyeni zökkenőmentesen bennünket segíteni a nyári takarmányozási idény kritikus időszakán. A termelt tej termelési költségeit olvasóink könnyen kiszámíthatják, ami alacsonyabb minden más takarmánynövényünk etetésénél. Nem fontos továbbá hangsúlyozni, hogy mit jelent a téli takarmányellátásban, ha az összes lucernákat megszáríthatjuk, azaz nem etetjük meg zölden a nyári időszakban. A szudáni fű minden talajon megterem, legjobban kedveli a könnyebb humuszos talajokat. Az istállótrágyát és a nitrogénműtrágyákat, trágyalevet sokszorosan meghálálja. A legjobb vetési idő május hónap, de sikeresen vethető július közepéig is, ha a talajt nem szárítottuk ki a keléshez és a fejlődéshez szükséges vízszükséglet minimális mennyisége alá. A vetési sortávolság 12 cm, vetési mélység 3 cm. Vetőmag-mennyiség 50 kg hektáronként, A vetés után hagyjuk mindig hengerezetten a talajt. A szudáni füvet fiatalon kaszáljuk, még a bugahányás előtt, akkor a sarjadzóképessége és gyökérzete nem fásul el, azaz könynyebben korhadó marad és így mint az ősziek előveteménye sem rossz, ha az elfogyasztott nitrogént megfelelően pótoltuk. MELICHER BARTALOS okleveles agronómus Ápoljuk gondosan a rízsvetéseket A KEDVEZŐTLEN április következtében májusra torlódott össze a íizsvetések árasztása. A megrövidült idü alatt történő elárasztások a szivattyúk és a berendezések teljes kihasználását teszik szükségessé. Az árasztás technikai feltételei lényegesen jobbak, mint tavaly, de az Öntözővíz fogása azonban még nem mindenütt tökéletes. A kései vetés miatt egyes telepeket rövidebb idő alatt kell elárasztani, ezért mindenütt biztosítani kell az éjjel-nappali árasztást. Felületre vetés esetén az árasztást mindig a legmélyebben fekvő tábla feltöltésével kell kezdeni. A körülbelül 15 centiméteres vízborítás mellett ügyeljünk árra, hogy a terület legpartosabb része is legalább 5 centiméteres elbontást kapjon. Így a gyomok kikelését megakadályozzuk. A FÖLDBEVETETT rizs árasztására még nagyobb gondot kell fordí-A cukorrépa egyelése kísérletezésénél bebizonyult, hogy hacsak egy napot is késünk az egyeléssel, a cukorrépa hektárhozama két mázsával csökken. Két mázsa répánál pedig a répa 20 százalékos cukortartalmát számítva, 40 kg polarizációs cukrot veszítünk. Fejezzük be tehát minél hamarabb a cukorrépa egyelését. tanunk. Ha talajunkban nincs a rizs kikeléséhez elegendő nedvesség — átfutó öntözést alkalmazzunk, melylyel a talajt jól átnedvesítjük. Az átfutó öntözést a legmagasabb kalitkán kezdjük és így haladunk lefelé. Átfutó öntözésnél gondoskodni kell a fe'esleges Öntözővíz azonnali lecsapolásáról. Pocsolyáknak, tocsogóknak nem szabad maradniok, mert a földbe vetett rizs a víz alatt könnyen befullad. A,. így kelesztett rizs 7—12 nap alatt kisorol. Amint a rizs 2—4 centi magasságot' elérte — különösen, ha a gyomosodás jelei is mutatkoznak, — kezdjük meg a végleges árasztást, a gyomok befullasztósát. Az árasztóviz utánpótlása, a megfelelő vízszint tartása Jó fegyver a gyomok elleni küzdelemben. A gyomok „vízbefojtásával” lényegesen csökkenteni lehet a gyomlálást. Sajnos rizsfajtánk — különösen nitrogénben gazdag talajon — hajlamos a bamulésos (brusone) megbetegedésre, ezért a nitrogén fejtrágyázással óvatosan kell bánni. Tápanyag-Szegény, több éves rizstelepeinken, gyengén fejlőd« — bokrosodó, sárguló — vetéseinknél elengedhetetlen a rizs fejtrágyázása. Ugyanakkor nitrogéndús talajainkon a felesleges nitrogén ellensúlyozására a foszforsavas műtrágyáknak van hatásuk. A FEJTRAGYÁZAST bokrosodás előtt (3-4 levélben) kezdjük és 2-3 részletben — a szokásos szántóföld: adagoknak két-háromszorosót — 100- 20" kg műtrágyát használjunk. A feltrágyázáshoz 3—5 centiméterre apasszuk le az árasztóvizet és azt a kis?órás után hagyjuk a talajba beszívódni Utána a telepet elárasztjuk. Állandóan ellenőrizzük vetéseink vízborítását. Ügyeljünk a gátak, töltések karbantartására, elfolyások, átszivárgások megakadályozására.
