Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-05 / 23. szám

1955. június 5. ftaboü FÖM íl.. 11 Hogyan értelmezzük helyesen a mezőgazdaság fejlesztésének politikai és gazdasági kérdéseit (Folytatás a/ 5. oldalról.) A III. országos szakszervezeti kongresszus tiszteletére térium mezőgazdaságunk jelenlegi problémáit nem a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak alapvető politikai és gazdasági prob­lémáinak tekinti, nem olyan problé­mát lát benne, amelynek lényege a munkások és dolgozó parasztoknak a munkásosztály vezette szöve-sége szüntelen megerősítése, hanem a me­zőgazdasági problémákat a szocializ­mus építésének többi kérdésétől el­szigetelten, lényegében rendi problé­mákként értelmezi. A mezőgazdasági kérdések e rendi értelmezésének megfelelően a gyakorlatban lebecsüli a mezőgazdasági termelés munkater­melékenységének és belterjességének növelésére irányuló igyekezetét, a gazdasági kérdéseket nem a mező­­gazdasági termelés tervszerű fejlesz­tése eszközének tekinti, és inkább azok ösztönös hatására támaszkodik. A Földművelésügyi Minisztérium egész munkája megsínyli, hogy nem tisz­tázták a jelenlegi problémákat és megoldásuk módjait, valamint a me­zőgazdaság fejlesztésének továbhi távlatait, elszakadtak a mezőgazdasá­gi termelés eleven, konkrét kérdései­től, a szövetkezetektől és általában a falutól, nehézkesen dolgoznak és ha­logatják a sürgős feladatok megoldá­sát. A Földművelésügyi Minisztérium nem irányítja kellően a kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgaz­dasági osztályait, irodai bürokratikus módszereket alkalmaz és általában véve munkája politikailag, szakmailag és szervezetileg egyaránt alacsony színvonalú. Mindez arról tanúskodik, hogy a Földművelésügyi Minisztérium új vezetősége igen komoly feladatok előtt áll. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a Földművelésügyi Minisztériumot, Il­letve egyes dolgozóit csak igen ke­véssé késztették arra, hogy teljes fe­lelősséget erezzenek a dolgozók rend­szeres élelmiszerellátásáért, az ipar­nak mezőgazdasági nyersanyagokkal való ellátásáért. A dolgozók ellátásá­nak gondját a Begyűjtési Miniszté­rium kizárólagos jogának és köteles­ségének tekintették. A begyűjtési rendszer és a begyűj­tési apparátus a szocializmus építé­sében igen fontos feladatot teljesít; szervező munkájával gondoskodik ar­ról, hogy a paraszti és szövetkezeti termelők teljesítsék alapvető köteles­ségeiket az állammal szemben, a me­zőgazdasági terménybeadás megsza­bott normák szerint a lakosság ellá­tásának legfőbb cikkeivel látja el az állam! alapokat. Világos, hogy jól mű­ködő begyűjtő apparátus nélkül nem teljesíthetjük a begyűjtési tervet, a mezőgazdasági termények begyűjtése nélkül pedig nem válthatjuk valóra a szocializmus építését. Éppen ezért nagy követelményeket támasztunk a begyűjtő apparátus munkájával szem­ben. A begyűjtés tervét feltétlenül teljesíteni kell és a begyűjtési appa­rátus felelős a begyűjtési terv telje­sítéséért De a begyűjtés egyben el­sőrendű politikai feladat is és a be­gyűjtési terv csak akkor teljesíthető sikeresen, ha helyes politikai mód­szereket alkalmazunk, kitartóan, lel­kiismeretesen dolgozunk és megfele­lően együttműködünk a nemzeti bi­zottságokkal. Ezért meg kell szilárdítani az együttműködést a Begyűjtési Minisz­térium meghatalmazottal és a nem­zeti bizottságok, mint a nép válasz­tott szervei között. Ennek az együtt­működésnek elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a kerületi és járási nemzeti bizottságok fokozzák ellenőrző munkájukat és kellően tá­mogassák a begyűjtő apparátust. A nemzeti bizottságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden mezőgazda­­sági terményben teljesítsék az állami begyűjtési tervet, felelősséget kell érezniük azért, hogy a szövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok eleget tegyenek az állammal szemben fennálló alapvető kötelességüknek és ugyanakkor biztosítaniuk kell, hogy a begyűjtés módszerei megfeleljenek a pártnak és a kormánynak a munkás­paraszt szövetség megszilárdítását szolgáló irányelveinek, A kerületi és járási nemzeti bizottságoknak a helyi nemzeti bizottságokban is fel kell kelteniük a felelősség tudatát a be­gyűjtési feladatok teljesítéséért és különösen arról kell gondoskodniuk, hogy mindenekelőtt a nemzeti bízott. Ságok tagjai, a különféle nyilvános intézmények és szerveretek funkcio­náriusai példásan és felelősségteljesen teljesítsék beadási kötelességüket, Meg kell állapítanunk továbbá, hoay számos határozat és irányelv ellenére a falusi pártmunka а X, pártkong­resszus után sem javult meg lénye­gesen é§ hogy a párt X, kongresszu­sának irányelveit a falun végzett­­munkáról igen elégtelenül teljesítik A nemzeti bizottsági, nemzetgyűlési és a Szlqvák Nemzeti Tanácsba való választások, 8 párizsi egyezmények ratifikálása ellen indított széleskörű­­jelentős kampány és más politikai akciók arról tanúskodnak, hogy a pa­rasztság tömegei szorosan összefog­nak pártunk és kormányunk körűi, bizalommal viseltetnek a párt politi­kája iránt. Mindez arról tanúskodik, hogy pártunk cselekvőképesen dolgo­zik a falun. Ha a párt mégis mind ez ideig nem mozgósította kellően a parasztságot a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésére, úgy ennek fő okát abban kell látnunk, hogy a pártappa­rátus és sok pártszervezet munkája egyrészt mélyen lebecsüli parasztpo­litikánk alapvető politikai és eszmei kérdéseit, másrészt különféle párt­szervekben és alapszervezetekben helytelen szerfölött káros nézetek kaptak lábra parasztpolitikánk alapel­veiről. * * * A CSKP Központi Bizottsága 1955 február 10-én és 11-én megtartott ülésén részletesen elemezte a CSKP X. kongresszusán kitűzött irányelvek teljesítésének jelenlegi állapotát és mezőgazdasági termelésünk további fejlesztésének kérdéseit. Határozatá­ban konkrét és világos feladatokat tűzött ki, am?Iyek megoldásával biz­tosíthatjuk mezőgazdasági termelé­sünk lényeges fejlesztését a legköze­lebbi években. A CSKP KB e határo­zatát falvainkon igen kedvezően fo­gadták. A dolgozó parasztok látják, hogy a párt következetesen biztosítja a mezőgazdasági termelés gyarapodá­sának és ezzel a falu jóléte emelke­désének minden feltételét és készek arra, hogy pártunk és kormányunk vezetésével és támogatásával teljesít­sék hazafias feladatukat. E helyzetben rendkívül fontos az a harc. amelyet a mezőgazdaság fejlődését fékező helytelen és káros nézetek ellen ví­vunk, és amellyel ideológiailag tisz­tázni akarunk minden fßlusi ooliti­­kánkkal összefüggő kérdést, elsősor­ban a munkás-paraszt szövetséggel kapcsolatos problémákat. Ezért fel­tétlenül szükséges, hogy fentről lefe­lé elvi harcot indítsunk a partvonal elferdítése és eltorzítása ellen, szét­zúzzuk a helytelen nézeteket és rend­kívüli gondot fordítsunk arra, hogy minden kommunistát a parasztkérdés marxista-lsninista elmélet szellemé­ben neveljünk. A mezőgazdasági termeié* lényeges fejlesztése biztosításának nagy fela­­datai megkövetelik, hogy a káderek helyes elosztásával, a feladatok nagy­­ságának megfelelő szervezési intézke­désekkel és mindenre kiterjedő gond­dal biztosítsuk falvainkon a politikai tömegmunka hathatóságát és maga* színvonalát, (Megjelent a Nová mysl 1965, évi 5, számában.) A bodrogközi állami gazdaság dol­gozói a forradalmi szakszervezet Ili. kongresszusának tiszteletére felaján­lást tettek, amely szerint a cukorré­pát megkapálják és kiegyelik, a rizst pedig 87 hektáron elvetik. A gazda­ság dolgozói ezen kötelezettségválla­lásuknak május 25-án eleget tettek. A vállalás teljesítésében a gazdaság minden dolgozója kivette részét, de nagy segítséget nyújtottak a község lakosai is. Petro istvénné asszonytár­saival fáradtságot nem ismerve egyenként győzte meg a munkásek családtagjait ezen munkálatok elvég­zésének fontosságáról. Szakái János és Szovák István pedig a férfiakat szervezte és így 120—130 személy dolgozott a cukorrépa kiegyelésében Naponta 14—16 órát dolgoztak csak azért, hogy vállalt kötelezettségeik­nek időben eleget tehessenek. A növénytermesztési csoport veze­tője, Szakái János munkatársaival egyetemben vállalta, hogy a rizs tava­lyi 36 mázsás hektárhozamát ebb n az A nyitrai kerület szövetkezetei és állami gazdaságai szántóföldjein a kapások gondozása mellett más mező­­gazdasági munkákkal Is foglalkoznak, A mezőgazdasági dolgozók itt főkép­pen az őszi takarmánykeverékek be­takarításával és silőzásávfil, valamint a lucerna kaszálásával vannak elfog­lalva. Az állami gazdaságokon eddig csaknem 500 hektárnyi területről ta­karították be az őszi takarmánykeve­rékeket- 33 hektárnyi területről több mint 8 ezer mázsát silőztak, ami át­lag 245 mázsával magasabb hektár-A varannéi gépállomás traktorosai a járás EFSZ-eiben eredetileg 20 hek­tárnyi területen szándékoztak négy­zetesen burgonyát ültetni, A Soltban megtartott kerületi bemutatón azon­ban olyan érdeklődés mutatkozott a négyzetes vetés iránt, hogy valameny­­nyi szövetkezet emelte eredeti ülte­tési tervét, A traktorosok ennek kö­vetkeztében elhatározták, hogy 50 hektáron ültetnek négyzetesen. Azóta már ezt a kötelezettségvállalást is túlteljesítettéit. SK-2 ületőgépekke) évben 40 mázsára emeli Erre minden feltétel adva van. A talajt úgy elké­szítették, ahogy még soha. A magot gyommentes földbe vetették és ahogy mondják — éberen örködnek a felett, nehogy a gyom felüsse fejét. A köz­ség asszonyai ezenkívül vállalták, hogy az állami gazdaság kertészeté­ben 1700 napot ledolgoznak. Ezek a nők fáradtságot nem ismerve dolgoz­nak és ahogy Petrovné mondja — megértették, mit jelent a szocialista haza építése számukra. Most is itt vagyok közöttük, nóta­­szóval dolgoznak, majd mikor észre­­vesznek, kiválik a munkások közül 9 asszony és arra kér, hogy lárjak el a nemzeti bizottság illetékes osztályán és szervezzük meg a napközi-otthont. A kérésüket sajtón keresztül tolmá­csolom és meg vagyok 'óla győződve, hogy a helyi nemzeti bizottság min­dent megtesz a kérés elintézése ér­dekében. Zelenák István hozamot jelent a tavalyinál. A legtöbb őszi takarmánykeveréket a bajcsi, galgőci és csallóközaranyosi állami gazdaságok takarították be. A takarmányfélék első termésének betakarításával mindenekelőtt a kerü­let déli járásainak szövetkezetei jár­nak élen. A köbölkúti és zselízi gép­állomások traktorosai Bátorkeszin, Kisújfalun, Dunamocson, Muzslán és Ipolypásztőn több mint 200 hektárnyi területről takarították be az őszi takarmánykeveréket és lueemát. és ezekből álló gépcsoportokkal eddig 58 hektárnyi területen ültettek bur­gonyát. Maguk a soli szövetkezei tag­jai is eredetileg csak 7 hektárnyi te­rületen akartak négyzetesen burgo­nyát ültetni, azonban később elhatá­rozták, hogy a további 14 hektáron ugyanezt a módszert alkalmazzák. A varannői traktorosok ilyen módon 360 százalékkal haladták túl a bur­gonya négyzetes-fészkes ültetésének eredeti tervét. A nyítraí kerületben megkezdték a takarmány betakarítását Túlteljesítették a burgonya négyzetes-fészkes ültetésének tervét 3 A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET nyerészkedésre rendezkedett be, hasznát nem osztották föl a részvé­nyes tagok között, és mégis elveszett. A falu vezetése nem volt fejlődő és alakuló községpolitika, hanem a jegyző akaratából való semmittevés. A bíró és a képviselőtestületi tagok részéről csak a tekintélyekhez való mgaszkodás volt és nem a faluért való munka. Bence Károly, a kiközösítésre csak rántott egyet a vállán és nem lát­szott meg rajta, hogy valamit na­gyon bánna. A fiával egyetemben nekilátott a földjei jobb megmunká­lásának, kint a mezőn. Ügy éltek. Feleségének a szomszéd faluban ki­terjedt rokonsága volt, hát a vasár­nap délutánokat is volt kivel eltöi­­tenie, beszélgetésekben, hogyha a •maga falubéli rokonságával nem is tölthette, Feleségének olyan gondolatai vol­tak, hogy idejében és okosan kell biztosítani az életet férje negyven hold földjén. Először gyerekre gon­dolt, de amikor már biztos volt ben­ne, hogy a férjétől ő nem dajkálhat sohase ivadékot, akkor Bandi körül gondolt ki mindenféle dolgokat. Elhívta a Вепсе-házba onnan ha­zulról a szomszéd faluból húgát, a huszonnégyesztendős Ború. lányt. Oka volt■ a gondoskodásnak. A MOSTOHA PONTOS asszony­­szemével meglátta, hogy Bandi esz­tendőről, esztendőre jobban férfinek érik, már bajuszka serkedezik az or­ra datt. Egyszerre csak a rokonság megházasítja, elvéteti véle valame­lyik máié unokahugát és Bandi el­megy apja házából, magával viszi anyai jussát is. Harminc hold föld az, fis annyivd szegényebbé teszi аз apja gazdagságát. Azontúl már csak tíz holdja maradna Bence Káralynak, és a vénülése, amelyikkel még azt a megcsappant birtocskát sem bírná jól megmunkálni, és mindezek miatt szegénységgé válnék az élet. Pedig még az is az élethez tartozik, hogy a vénülő paraszt még jómódot akar­hatna teremteni fiatal felesége körül, adósságba keveredne, v-agy eppen el­adna .a földjeiből, és mindenképpen megrövidülne az asszony még öz­vegy korában is, amikor kevesebb föld haszonélvezetét kapná. Ilyen fenyegetések miatt volt az is, hogy a Вепсе-házba hívta húgát, a huszonnégyesztendős Borist szülei­től, a szomszéd faluból. Nagydarab testű, derék barna lány volt Boris, olyan volt a Bence-ház­­ban, hogy éppen segítségnek lehetett mondani a gazdaságban a betegeske­dő Karolín mellett. Szemtakarónak is jó volt az olyan szó, függönynek a falubéli rokonság felé, akik mon­dottak olyan jelszót, hogy meg kell menteni Bandi földjeit. De mégsem volt szemtakarás. Mert Angyela, Bence Károly húga, már az első napokban megállította a tavaszi utcán Bandit, hogy beszélge­tést kezdjen vele a zöldelő akácfák alatt. — No te Bandi, te árva Bandi, hallom, hogy az a tiatalka Karolina anyád nem is ölég erős asszony a munkába se. Hogy még segítség is köll neki, valami cselédlány, vagy éppen a Boris húga. Mire költ az? Hiszen az égvilágon semmit se csi­nál. se lúdja nincsen, se disznója. Nem nevel baromfit, nem segít nek­tek gazdálkodni, spórolni, Hanem a székből hord húst. Kész pénzért. Eb­be fognak tönkre menni a te föld­jeid, BANDIT MEGÜTÖTTE az ilyen szó. — Azért nem megyünk tönkre, ha húst eszünk. — Vontatva mondotta a szókat, hogy abból is meglátszódjon, hogy nem is szereti, ha mindenféle köte­lek béklyózzák, olyanok is, mint An­gyela csúfolkodása, melyik miatt ép­pen szégyenkeznie kell, akár a kis­lánynak, akitől valami kiméletlen­­séо megkérdezni, hogy csókolódzott-e már azzal a hamvas szájával. De Angyela kíméletlenül tovább fújta. — De a Boris ott van nálatok. — Ott van. — Minek köll? — Beteg az anya. — Beteg a te híres Karolín anyád. Hát akkor már ott köll lennie? Ki­nek? Apádnak köll a Karolín helyett. — Főzni köll. — Székből, hogy tönkremenjetek? — Hogy tud ángyi ilyet kérdezni? — Hát vagy az öcsém fia vagy, vagy nem vagy az. Az apád megva­kult, hát én csak megnézhetem az életedet. Bandiból kitört a harag: — Hát nézzen meg jól, mert már megyek is. Fordult is, hogy menjen. De Angyela megfogta a kabátja szárnyát. És szelíd duruzsoláesá vált a hangja, akár a méhröppenés, hogy mégis szúrást is jelentsen. — No gyerekem, már tekörülötted is kezd forogni a világ, mert te let­tél a világ közepe mostan. A Karolín anyád már szajhát ágyaz alád, hogy legyen kivel lefeküdnöd. Bandi akkor a kovácstól ment ha­zafelé. Egy kapa fülét egyenesítette ki ott. De most mégis beleültek a szavak az akácfák árnyékában, ahol Angyela beszélgetésre fogta. — Mondja meg Ángyi, miért hu­­■ragszik maga az én mostoha anyám­ra olyan engesztelhetetlenül? Angyela fölhúzta a vállait, hogy köpjön KAZSM1RSZOKNY A VOLT RAJ­­I . cifra sárgásbarna vo ágokkal, blú­za is tarka volt, cipő a lábán, mert templomból jött, reggeli miséről, — Szajha az, csak szajha lehet, aki harmincesztendős volt és lány tvolt még. Boris is huszonnégy esz­tendős már, de a nyakadba akarják varrni, hiíszesztendős legény nyaká­ba a vénülő csúfságot, mint valami kölöncöt, hogy ne mehess a magad feje után. Hát még ne is haiagudjak rájuk? Hát mi közük hozzád, idegen embereknek? Nézte Bandi Ángy elát, virágos szoknyáját, de azt is tudta, hogy Angyela is idegenje neki, és mégis ítéletkihirdetés fölötte, amelyik ro­tor jogán szabná meg az útját. Ki­jelölné az életét, hogy a soha jó szót nem mondott, soha cirógatást nem adott rokonok szájíze szerint járjon, a rokonok kijelölt lánykáját vegye e' feleségnek, akár van hozzá gusz­tusa, akár nincsen, de csak rámond­hassák, hogy derék ember. Lám, Angyela rossz szemmel nézi, hogy a mostohája is bele próbál dik­tálni az életébe, idegennek csúfolja, de a maga idegen voltát nem akarja meglátni. Olyan ítéletkihirdetés volt Angye­la azon a napon Bandinak, ott az akácfás utcasoron, hogy . zsenge szi­vének. meg kellett undorodnia az emberek között való élettől. W. BORIS MÉG HUSZONNÉGY esz­tendősen is kívánatos szép lány volt. Baloldalon választotta el a haját, az egyik tincsét leengedte a homlo­kára, a jobbszeme fölé. A szemei feketék voltak, a fekete ■ hajtincs ár­nyékában, akár a csillogó szén, és amikor nevetett, fényes sugarak lát­szottak Művelődni belőlük. Az arca fehér volt, akár a kisasszonyoké. Tudott kedveskedő módon visel­kedni — derékriszálással, é$ nagyon őszintének mutatott és puhán mon­dott szavakkal tetszelegni, hogy fia­tal legényszívet megháborítson. Hiába wlt Angyala és a rokonság ítéletmondása Bandi sorsa fölött, mert Borig még csak negyedik nap­ja volt a Bence-házban, de Band ma, abban a kom óban aludt éjsza­kán, ahol tí'ais is. Abban a kamarában, azon az ágyon. Szilzlegény mámoros éjszakája volt az. A fénylő, az ablakon bekukucsk - ló kiváncsi csillagokkal sem törődött, azzal sem, hogy miket fecseg össze­vissza. Pedig Angyela akkor már meg­mondhatta volna neki, hogy az anyai jussa, a határon elfekvő széles föld­jei már megeredtek, írtnak indúltak, hogy az élete szorítóbb rokoni köte­lekkel kötöződjön a mostohaanyjá­hoz, hogy holtig tartó kenyeres biz­tonságot engedett rájuk ágyazni. Mindezt megmondotta volna Ban­dinak Angyela, hogyha reggel talál­kozott volna véle és meglátta volna karikás szemeit. De azt még akkor sem kérdezte volna meg, hogy vajon Bandi is úgy akarja-é, avagy ha két egyforma es­hetősége volna, az egyik mögött ép­pen Angyela dirigálná az erőket, hát akkor melyiket választaná. Nem kér­dezte volna Angyela, csak éppen ro­koni jogára hivatkozott volna. Akkortól fogva úgy kezdett lenni a világ, hogy Bence Bandinak az éj­szakák jelentették az élet értelmét és más semmi. Mohó volt, mint az éhes farkaskö­lyök. És Boris értette a módját, hogyan tekerjen köteleket a legény derekára, amik éppen hozzáérjenek el az élet és a kenyér biztosítása miatt. TIZEN HAT ÉSZTÉN DOS KORÁTÓL már nagyon sok szeretője volt 9o­­risna,, de Bandi volt az első, akinél olyan gondolatra szánta rá magát, hogy feleségül is menne hozzá. Karolín beszélte rá erre. — Huszonnégy esztendőn túl már mit akarsz? Mit akarhatsz, milyen cifraságot? Meg fogsz csúnyulni, vi­ruló arcod megráncosodik, nem le­szel a régi kívánatos, és a legények nem fognak bomolni utánad, hanem éppen elkerülnek. Akik szeretőid voltak, akiknek mostanáig kívánatos voltál, hovatovább mindannyian meghúzásodnak Es jobb lesz néked, hogyha fiatal gyerkőcöt lógsz magad­nak arra, hogy lé éri legyen, meri az az éjszakák » .--.м n - 'pn koron ciróya'n’ • é be mm wf, h g t I ’ ■ n.-m váriad őt mty .u.. tvz taságban. így beszélt Karolín. És Boris belátta éleire figyelmez­tető testvéri tanácsa igazságát. (.Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents