Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-05 / 23. szám

6 földműves Г955. június S. Micsurin, a nagy természetátalakító A cári Oroszország rjazani kor­mányzóságában 1875-ben egyszer itt, egyszer ott szokatlan vándor bukkant fel. Huszonöt éves lehetett, fején vastag sapka, lábán durva csizma. Körüljárta a falvakat, a földesúri kastélyokat és figyelmesen nézegette a földeket, kerteket. A vándor, a nagy tudós Ivan Vla­­gyimirovics Micsurin volt. Ezekben az években a vasút szolgálatában volt, mint óramester. Az állomások óráit meg jelzőberendezéseit ellenőrizte és javítgatta. De nem az órákon, ha­nem csak a földeken és növényeken jártatta eszét. A fiatal vasutast csak egy kérdés gyötörte, miért terem a gazdag orosz föld évről évre éhséget és nyomort azoknak, akik művelik. Erre a kérdésre kereste a választ. Mindenütt, amerre Micsurin megfor­dult, silány gabonatáblák voltak, ame­lyek alig adták vissza az elvetett ma­got, félvad gyümölcsösök, elgazosodott veteményeskertek. Rájött arra, hogy minden rossz forrása a kegyetlen földesúri elnyomás, szellemi sötétség és könyörtelen kizsákmányolás. Az írástudatlan parasztoknak fogalmuk sem volt a tudományos földművelés­ről. Azt termesztették, amit őseik is termesztettek, a szántóföldi, vetemé­nyes és gyümölcstermő növények ke­vés termést adtak. Még a rájuk for­dított munkát is ritkán térítették meg. Egy almafa 20—30 apró, sava­nyú gyümölcsöt adott, de azt is csak minden második vagy harmadik év­ben. Micsurin oly gyümölcsökről álmodo­zott, ahol roskadoznak a fák a ba­racktól, almától, körtétől, a szőlő­tőkék a fürtöktől. Olyan földekről álmodozott, ahol érik az arany búza, a sárga meg a görögdinnye. Oj em­bereket látott, akik rákényszerítik a földet, hogy dúsan teremjen, gazdag­ságot és örömet hozzon. A fiatal Mi­csurinban megérlelődött az elhatáro­zás. A jó termésért, a sok és jó gyü­mölcsért elszánt harcot kell indítani, át kell alakítani a természetet és ki­meríthetetlen gazdagságát a nép szük­ségleteinek kell alárendelni. „Nem várhatunk könyöradományt a természettől, magunknak kell elven­nünk tőle azt, amire szükségünk van” — mondotta. Ezt a sarkalatos igazsá­got hagyta az utókorra, ennek a nemes célnak szentelte egész hősi életét. Sok nehézséget, megalázást, nélkülö­zést kellett leküzdenie, sok keserűsé­get lenyelnie. Már 1912-ben annyira jutott, hogy azt jegyezte fel napló­jában: „Tekintettel a kormány és a közönség érdektelenségére fokozato­san beszüntetem az új gyümölcsfaj­tákra irányuló kísérleteimet és fais­kolám anyagi eszközök híján, elpusz­tul ...“ Még keserűen fűzi hozzá ■ „... Meguntam már harmincöt éven keresztül üres szalmát csépelni!” A Nagy Októberi Szocialista For­radalom nagy változást jelentett Mi­csurin életében. Munkásságát csak a szovjet kormány ismerte el, ‘alkotá­sai csak a szovjethatalom idején vál­tak az egész nép kincsévé. Lenin pa­rancsára mindent elkövettek, hogy megteremtsék részére az összes fel­tételeket a sikeres munka elvégzésé­re. Faiskoláját államinak minősítették és minden tekintetben támogatták. A már megöregedett tudós fiatal tanít­★ ★ ★ ványokat, munkatársakat kapott, akik folytatták tanítójuk kísérleteit és ál­dásos munkáját. „Ügy fogadtam a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat” — írta, — mint elkerülhetetlen történelmi szük­ségességet és minden habozás nélkül felszólítottam a becsületes szakembe­reket, hogy álljanak a szovjethatalom oldalára.” Micsurin hatvan esztendőt töltött gyümölcsfák és növények között. A kísérletek tízezreit végezte el nagy türelemmel, hogy ellesse a termé­szet titkát. Több mint 350 új, soha nem látott csodálatos gyümölcs- és bogyó termésű növényt nemesített. Ki ne ismerné a kiváló „Micsurin téli vajkörtét”, amelynek gyümölcse talán tárolás közben érik be és csaknem tavaszig kitűnően eláll. Vagy ki ne ismerné a „Kangyil kitajka“ almát, vagy az „Észak szépe” meggyet, a­­melyből nagy a termés. Ám a rengeteg új növényfajta Mi­csurin örökségének csak parányi ré­sze. Ő volt a világon az első, aki tökéletesen kifürkészte a növények életét és megtanulta életüket irányi • tani is. Neki sikerült megoldani azt a .kérdést, hogy a gyümölcstermelés határát kitolták a legészakibb vidé­kekre. 1935. június 7-én — 20 évvel ez­előtt — öl éves korában költözött el az élők sorából. Ránk hagyta az al­kotó micsurini biológiát, azt a tudo­mányt, hogyan kell irányítani a ter­mészetet, átalakítani és alárendelni az ember érdekeinek. Tanításának továb­bi fejlesztői a szovjet tudósok, ag~ ronómusok eddig soha nem ismert növényfajtákat hoztak létre; évről évre növelik a talaj termőképességét és a földet a kiapadhatatlan bőség forrásává változtatják. Halála után Kozlov városkát, mely­ben élt, (Moszkvától délkeletre fek­szik) Micsurinszknak nevezték el. A haladó emberiség nagy hálával gondol a nagy természetátalakítóra! Grek Imre. Korunk egyik legnagyobb szovjet írója Sok millió ember köszöntötte Alekszandrovics Mihail Solohovot, korunk egyik legnagyobb regényíró­ját születése 50. évfordulója alkalmá­ból. Kimagasló müvei közéi száz nyelven jelentek meg. Solohov közel száz nyelven meséli el a Csendes Don partján lezajlott nagy harcok, nagy bánatok és nagy örömök törté­netét. Közel száz nyelven tesz tanú­ságot a kommunizmus ügyének tör­ténelmi igazáról, elkerülhetetlen győ­zelméről. Nincs olyan szöglete a világnak, ahol ne tudnák az emberek, milyen a viharban hány tor gó, haragos Don, milyen az Ősi kurgánok tetejéről el­lesett sztyeppéi naplemente, milyen a támadásba vágtató kozák eltorzult arca, milyen a hódító tavaszi estéken váltott hosszú forró csókok íze, a végeláthatatlan puszták felöl hajtott fonnyadt ürömfű illata ... Égy új, csodálatosan szép és me­sésen gazdag vüág a solohovi-művek világa. A világirodalomban eddig nem ismert kemény, elszánt, szenvedélye­sen szerető és ádázán gyűlölő embe­rek a solohovi hŐsök. Egy új — ki­mondhatatlan . kín, tengernyi könny és vér árán megváltozott, hosszas gyötrődések után emberfeletti erőfe­szítések révén megtalált nagyszerű élet tárul fel a solohovi könyvekből. Innen Solohov regényeinek gyönyö­rű emberiessége, törhetetlen derűlá­tása. Életének beteljesült ötven évéből harminc az igaz, a halhatatlan mű­vészet szolgálatában telt el. Évszá­zadunk egyik legnagyobb művészét, az írói tisztesség, bátorság, szerény­ség egyik legragyogóbb példaképét, a nagy szovjet nép egyik legnagyobb író fiit ünnepelte a haladó világ So­­lohovban. Ötven éves, de tartása még mindig katonás, nézése tiszta és de­rűs. Kívánjuk, még sok-sok évig si­mogassa nyílt becsületes arcát a Don felett ragyogó nap, még számos esz­tendőn át borzolja őszülő hajfürtjeit a sztyeppek játékos szele, még so­káig teljen öröme szeme előtt újjá­született dicső hazája virulásában. Szívből kívánjuk, még számtalan éjen és nappalon át melegítse nemes szí­vét, erősítse munkás kezét az embe­riség hálája, tisztelete, szeretete. IVÁN FLOROV: NATASANAK Szemed még a fényről mit se sejtett, Lábad himes réten nem szaladt. Rejtett még az édes, puha rejtek Valahol az anyaszív alatt. Hasznát még a fülednek se vetted S még agyadban nem volt gurul,.lat, Anyád nézett, hallott, szolt helyetted .. (Anyák tudják jól e dolgokat,) Még nem is pihegtél ... s íme hozzád Máris szállt a gondos szeretet. Várt az egész hatalmas, nagy ország, Híven, bölcsen gondolt teveled. Orvosok vigyáztak, híres elmék. Kisleányka, hogy ne légy beteg, Míg szövőink szlromselymú kelmét Remekeltek, Natasának, neked. Egyéves se vagy még, kicsi lányom, S néked épül már az egyetem, Legeslegjobb széles e világon — Tiéd lesz az, rózsás gyermekem. Víg örömmel színesítni élted Hegyen-völgyön nótát költenek, S tudós fejek, munkás kezek néked Hajók alá tengert töltenek. Visinszkij az igazság szavával Bombák dühét tartóztatva fel: Diplomaták idegen hadával Érted nagv vitákban harcra kel. Miniszterek ötös-hatosával Megbeszélnek fontos dolgokat: Mi jót lehet tenni Natasával? Mint lehetne egyre boldogabb? Tárva vár az élet minden útja. Merre lépsz — a választás tiéd! Látod: minden percben újra s újra Reád gondol, Natasám a nép. Tóth Eszter fordítása Csehszlovákiai anyák értekezlete Prágában Május 29-én a prágai Szláv-Ház nagytermében tartották meg a cseh­szlovákiai anyák értekezletét. Ezzel a jelentős üléssel, amely a „A gyerme­kek örömteli életéért védjük a békéit” jelszó jegyében folyt le, kezdődtek a június 1-i nemzetközi gyermeknap ünnepségei. Az értekezleten részt vett a párt és kormány küldöttsége, Václav Ko­­pecký miniszterelnökhelyettessel az élen. A konferencián jelen volt a Nemzetközi Demokratikus Nőszóvet­­ség képviselője, Elise Fraysse és Má­ria Zápotocká asszony, a köztársasági elnök felesége is. A munkaelnökségbe többek között 14 anyát választottak be, köztük Má­ria Nálepkovát, a Szovjetunió Hősé­nek, Nálepka kapitánynak édesanyját, Alžbeta Tóthovát, a Bratislava-trnáv* kai 24 gyermekes anyát és Mária Krodbovát, 11 gyermekes anyát az Üsti nad Labemi kerület Želevice községéből. A konferencia részvevői befejezésül jóváhagyták azt a felhívást, amely kifejezésre juttatja az Anyák Világ­­kongresszusa jelentőségét a_világbé­­ke-mozgalom megerősítése szempont­jából, az új háború gyújtogatói ellen, az atomfegyverek és az összes tö­megpusztító fegyverek feltétlen be­tiltásáért folytatott harcban. A földművessajtó jó barát és segítőtárs a munkában és az olvasók táborán keresztül az EFSZ-ek tagságával, a magángazdál­kodókkal, a traktorállomások és az állami gazdaságok dolgozóival. Szük­séges, hogy szakmailag foglalkozzon minden olyan kérdéssel, amely pa­rasztságunknak és népünknek hasz­nos és felemelkedésüket szolgálja. Ne legyen olyan család falvainkon, amelyik ne olvasná a földműves-saj­tót, mert így válnak csak igazán a dolgozó parasztság közkincsévé azok a gazdag szovjet és hazai tapasztala­tok és munkamódszerek, amelyeknek nyomán dúsan terem az ősi föld és bőséggé sokasodik a lábasjószág. Az egész ország ereje támogatja dol­gozó parasztságunk hatalmas törek­vését. , Népi demokratikus államunk pártunk vezetésével a nehézipar ha­talmas arányú fejlesztése révén meg­teremtette a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlesztésének gazdasági és műszaki alapját. Az eddig soha nem látói gépek sokasága szántja a haza éltető földjét, veti a nemesí­tett vetőmagot. Repülő szórja a mű­trágyát, irtja a rovarokat; keresztben­­hosszában kultiválják a négyzetes­fészkesen vetett növényt. Az istállók­ban gépekkel fejik a teheneket, vil­lany hajtja a szecskávágót, gép rak­ja és szórja a trágyát. NEHÉZ FELSOROLNI a mezőgazda­­sági termelésben mindazt a hatalmas változást, amelynek ma már minden dolgozó paraszt birtokosa lett, mely megkönnyíti munkáját és lehetőséget nyújt a hektárhozamok és az állatok hasznosságának nagyarányú fokozásá­ra. Mindezek okos és ésszerű felhasz­nálására dolgozó parasztságankna* fel kell készülni. Terv. nagyobb szerve­zettség4 és szakmai felkészültség kell hozzá, az agro- és a zootechnika ala­pos ismerete, melyhez a földműves­­sajtó nyújtja és adja áz alapot. A KÖZELI NAPOKBAN nagy jelen­tőségű népnevelő munka indul meg, amelyet a Földművelésügyi Megbízot­ti Hivatal szervez az Állami Mezőgaz­dasági Vállalattal karöltve. Június 5- től 12-ig lesz a földmüvessajtó hete, amikor falvainkban a tömegszerveze­tek agitkettősei a nemzeti bizottságok vezetésével bekopognak minden föld­műves családhoz, hogy megnyerjék őket a földmüvessajtó rendszeres ol­vasására. E népnevelő munkának cél­ja, hogy a földművessajtó segítségét ezáltal eljuttathassák parasztságunk­hoz, hogy a párt és kormányhatáro­zatok célkitűzéseinek megvalósításával a falvak dolgozóinak élete szebbé és virágzóbbá váljon. A Szabad Földműves és a Roľnícke noviny szerkesztősége számos levelet kapott az olvasóktól, amelyben arról írnak, hogy sok még az olyan föld­művescsalád az EFŠZ-ekben, a ma­gángazdálkodók közt, a traktorállo­másokon, állami gazdaságokban, sőt sok az olyan funkcionárius is, aki nem olvassa rendszeresen a föld­művessajtót. Természetes, így aztán nem tudják felhasználni azt a nagy­arányú segítséget, amelyet pártunk és kormányunk naponként nyújt pa­rasztságunknak annak érdekében, hogy többet termelhessen, nagyobb jövedelemhez jusson és jobban éljen. A politikai napilapok nem tudják egyedül kielégíteni parasztságunk kí­vánságát, mert szocialista . építésünk gazdag és bonyolult kérdéseiben kell hogy utat mutassanak s ugyanakkor tolmácsolják pártunk és kormányunk szavát. így nem foglalkozhatnak be­hatóan és aprólékosan a mezőgazda­­sági termelés szakmai kérdésével nem időzhetnek csak a mezőgazdaság problémáinál. A FÖLDMÜVESSAJTÓ FELADATA tehát, hogy a mezőgazdaság nehéz és sokoldalú szakmai kérdéseiben segít­se a falu dolgozóit. Fontos, hogy szo­ros kapcsolat kösse össze a levelezők A földművessajtó nagy segítségéről tanúskodnak olvasóink levelei és nyi­latkozatai. Streba László, a sókszelő­­cei EFSZ elnöke ezeket mondja: — A Szabad Földműves vezércikkei szá­momra olyanok, mint a heti munka­terv, amely mindig az időszerű mező­­gazdasági kérdéseket tárgyalja. Nél­küle nem is tudunk létezni. A vezér­cikk nemcsak azt mondja meg, mi a sürgős teendő, de utat mutat, hogyan kell az egyes előttünk álló napi fel­adatokat megoldani, milyen módsze­rek váltak be a legjobban, és ezekkel milyen eredményeidet lehet elérni. Ugyanakor rámutat az egyes hibákra, nehogy azt máshol is elkövessék. A csécsi Győzelmes Február EFSZ elnöke, Szaniszló elvtárs a következő­képp nyilatkozik: „A Szabad Föld­műves minden sorát olvasom ugyan­így a szövetkezeti tagok is. Аадщга össze vagyunk nőve vele, hogy már teljesen hélkülözhetetlen számunkra. Szakcikkei, tanácsai és riportjai se­gítenek a szövetkezeti gazdálkodás eredményeinek fokozásában és az új szocialista falu kiépítésében.” Begail Árpád, a fűzesgyarmati trak­torosbrigád vezetője ezeket mondja: „A brigádok tagjai este addig nem is tudnak hazamenni, amíg el nem ol­vassák a Szabad Földművest és a Roľnícke noviny-t, ennek eredménye az, hogy nemcsak a tervet teljesítjük, de jó minőségű munkát is végez min­den traktorista, amivel a szövetkezet meg van elégedve. így lett brigádunk a járásban az első.” Kuruc Pál cso­portvezető a Szabad Földműves ta­pasztalatcsere rovatát rendkívül hasz­nosnak mondja Kéri. h így több szak­cikket közöljünk, mert az mindennapi munkájában nagy segítségére van. A többi szövetkezetekben elért eredmé­nyek és munkamódszerek, — ame­lyekről az újság tudósít bennünket — tanítanak és job munkára serkente­nek. SZABÖ KÄLMÄNNÉ, alsóhatári ol­vasónk ezeket mondja: „Öt éve járatom a Szabad Földmű­vest, amikor megjelent, nagyon örül­tünk, hogy a magyar nemzetiségű pa­rasztoknak is van újságjuk. Az elő­fizetők száma a mi kis falunkban hamarosan 30-ra emelkedett. Mi asz­­szonyok sokat vitatkozunk az egyes cikkek olvasása után, amely a szö­vetkezetek eredményeiről és munka­módszereiről szól. Igen érdekel az, hogy máshol milyen jutalmat kapnak a szövetkezet tagjai. Nagyon szere­tem azokat a cikkeket olvasni, ame­lyek az új munkamódszerekről szól­nak, mert tudom, hogy ezek alkal­mazása nálunk is megmutatkozik a nagyobb termésben és az évvégi osz­talékban.” Gurka Jakab, négyhektáros földmű­ves írta: „Tanulok, hogy még jobban tudjak gazdálkodni, ebben segítségem a sajtó és a szövetkezetesek. Ma már nem dolgozhatom úgy, ahogy apám dolgozott.” Sok nemzeti bizottság nem fordított elég gondot a földművessajtó terjesz­tésére. A HNB hivatalok, az EFSZ irodáiba nem jár a földművessajtó, ahol pedig a földművesek naponta megfordulnak és olvashatnának. A néppel való beszélgetéseknél sem hív­ják fel funkcionáriusaink a sajtóban megjelent fontos közérdekű cikkek ol­vasására a figyelmet. Nagyon sok helyen meglehetne előzni a különböző állatbetegségeket, ha a földművesek a sajtó olvasásán keresztül megis­merkednének ezek leküzdésének mód­jával. A földművesek sokszor későn hívják az Orvost, mert tanácstalanok és nem tudják, hogy a mai fejlett orvosi tudomány segítségével mennyi bajt lehetne elkerülni. Például Fegy­verneken, Dr. Kovács zselízi járási orvos, mivel időben hívták a fegyTM­verneki EFSZ-be olyan anyasertéshez, amely nem tudott megelleni, császár­vágással megmentette az anyát és 9 malacát. Minderről azonban földmű­veseinknek széles körben kellene tud­ni, hogy hasonló esetekben időben és bizalommal forduljanak az orvoshoz. Mindezt a földmüvessajtó rendszeres olvasásával el lehetne érni. A SZABAD FÖLDMŰVES hetenként 12 oldalon jelenik meg. A 20,80 Kčs évi előfizetési ára lehetővé teszi, hogy ma már minden mezőgazdasági dol­gozó olvassa és bővítse ismereteit. A Szabad Földművesben minden föld­műves megtalálja azt, ami iránt ér­deklődik az EFSZ-ben, a magángaz­daságokban,a GTÁ-on és az ÁG-ban egyaránt. A bel- és külpolitikai olda­lakon kívül külön rovatokban és ol­dalakon foglalkozunk az EFSZ-ek, a magángazdák, a GTÄ és az ÁG prob­lémáival. Van* méhész-, vadász, halá­szati rovat, sport-, rádió és kuliúr­­rovat. Egyszóval minden olyan kérdés, amely a mezőgazdasági dolgozókat ér­dekli a Szabad Földművesben meg­található. Behatóan foglalkozunk az új haladó termelési módszerek ismer­tetésével, a munkaszervezés problé­máival. Kritikai cikkeink ostorozzák a hibákat és a hiányosságokat és har­colunk az osztályellenség ellen, amely építőmunkánk ellensége. A földműves-sajtóhét tehát nagy jelentőségű népnevelési munka, mert ezáltal újabb ezer és ezer földműves­sel beszélgethetnek népnevelőink és megnyerhetik őket a sajtó olvasására. Harci sorakozó ez az idei és a jövő gazdag terméséért, a párthatározatok maradéktalan teljesítéséért s a falvak dolgozóinak jólétéért. Hívjuk földműveseink ezreit a föld­műves-sajtóhét alkalmából a megso­kasodott olvasók táborába, harcos é­­pítőmunkára. (M.)

Next

/
Thumbnails
Contents