Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-05 / 23. szám

2

Földműves

Í955. június 5.

Hogyan értelmezzük helyesen a mezőgazdaság fejlesztésének politikai és gazdasági kérdéseit

Hazánknak a szovjet hadsereg áttal való felszabadítása tizedik évfordulóját a szocializmus felépítéséért folytatott fáradhatatlan harcok közepette ünnepeljük. Népünk örömmel és büszkén tekint végig tízéves munkájának eredményein. De nem hunyt szemet a hiányok fölött sem és nem kendőzi el azokat a nehézségeket sem, amelyek a szocializmus építésének nagy munkája során adódnak.

Vitathatatlan, hogy a szocializmus építésének egyik legnehezebb és legbonyolultabb feladata a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ezért nem csoda, hogy a pórt rendkivüü figyelmet fordít a mezőgazdasági politika kérdéseire, hogy leleplez és leküzd mindent, ami megakadályozná, hogy mezőgazdasági termelésünk népgazdaságunkban az őt megillető feladatot teljesítse: bőven ellássa a dolgozókat mezőgazdasági termékekkel, iparunkat egyre több mezőgazdasági nyersanyaggal, és ezzel karöltve biztosítsa a parasztok életszínvonalának emelkedését.

A mezőgazdaság szocialista átalakításának e nehéz feladatát nem nézhetjük až egész népgazdaság átalakításától és fejlesztésétől elszigetelten. A tőkés rend ugyan aránylag fejlett népgazdaságot hagyott ránk, különösen az ipar terén, de olyan állapotban és szerkezetben, hogy a nehézipar alapvető átépítése és erőteljes fejlesztése nélkül az örükbekapott anyagi-műszaki alapon nem biztosíthattuk a nép anyagi és kulturális színvonalának tartós, lényeges emelkedését.

Pártunk kiindulva abból, hogy a termelőeszközök termelésének elsődleges fejlesztése a népgazdaság valamennyi ágazata, tehát a mezőgazdaság fejlődésének is az alapja, az első ötéves terv során biztosította a nehézipar rohamos fellendülését, elsősorban a gépipar hatalmas arányú felvirágzását.

A CSKP X. kongresszusa a szocialista iparosításnak éppen ezekre az eredményeire támaszkodva tűzte ki a szocialista országépítés jelenlegi szakaszán mint a legfontosabb feladatok egyikét, hogy a legközelebbi 2—3 évben lényegesen növeljük a mezőgazdasági termelést és ezzel megszüntessük a rohamosan fejlődő ipar és a fejlődésben elmaradó mezőgazdaság közötti aránytalanságot. A nehézipar egyes ágazatainak sikeres fejlesztésével kellő bázist teremtettünk ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést is a megfelelő színvonalra emeljük. Ha azonban figyelmünket a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésének biztosítására összpontosítjuk, úgy ez semmi esetre sem jelenti, hogy szem elöl tévesszük a nehézipar további elsődleges fejlesztését. Ellenkezőleg: a nehézipar fejlesztése, az a képessége, hogy a mezőgazdaságot egyre fejlettebb technikával, elegendő rnenynylségü villanyárammal, műtrágyával é,' más vegyiipari termékekkel, építőanyaggal stb. lássa el, továbbra is a mezőgazdaság fejlesztésének múlhatatlan feltétele.

Ha szemügyre vesszük až elmúlt hónapok fejleményeit, megállapíthatjuk, hogy azok teljes egészükben igazolták a X. pártkongresszus Irányvonalának helyességét.

Jóllehet azonban a párt kongresszusa különösen hangsúlyozta annak szükségét, hogy lényegesen fokozzuk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuld törekvéseinket, a CSKP Központi Bizottsága februári plenáris ülésén kénytelen volt komolyan figyelmeztetni arra, hogy a mezőgazdasági termelés szakaszán továbbra Is lemaradás tapasztalhatö. Ez nagy nehézségeket okoz népgazdaságunk minden szakaszán és igen kedvezőtlen hatással van a városi és falusi dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala további emelkedésének biztosítására.

***

A CSKP Központi Bizottsága februári ülésén megvizsgálta, hogyan teljesítik a párt X. kongresszusának irányelveit, Bár1 az eredmények egészben véve nem kielégítők, a CSKP KB ülésének lefolyása megmutatta, hogy a párt irányvonala, amelynek célja a mezőgazdasági termelés lényeges emelése, teljesen reálisnak tekinthető.

Mezőgazdasági termelésünk jelenlegi állapota, belterjességének és •ermelékenységének jelenlegi színvonala képet adhat erről, milyen kihasználatlan tartalékaink rejlenek a mezőgazdasági termelésünkben.

Hála pártunk eddigi törekvéseinek amelyek tárgya a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése és a mezőgazdasági munkák gépesítése, bizonyos sikereket értünk el a gabonatermesztésben. A háború előtti fcektárg,

hozamokat túlhaladtuk. így pl. až 1934—1938-as évek átlagához képest 1953-ban a búza hektárhozama közel 19 százalékai, a rozsé 13 százalékkal, az árpáé 17 százalékkal volt na nagyobb. 1954-ben a gabonanemúeknél a kedvezőtlen időjárási viszonyok és az agrotechnikai határidők be nem tartása következtében a terméshozamok bizonyos mértékben csökkentek. Csupán zabban tapasztalhattunk további javulást, az eredmények átlaga 12 százalékkal múlja felül a háború előtti színvonalat. Gabonanernüekben tehát megnőtt a mezőgazdasági termelés belterjessége. Ez elsősorban a fokozott gépesítésnek köszönhető, amely fokozatosan kiegyenlíti azt a körülményt, hogy jelentősen csökkent a mezőgazdaságban állandóan dolgozó személyek száma.

A kapásoknál és az ipari növényeknél a gépesítés távolról sum oly nagy méretű, mint a gabonatermesztésnél és ennek következtében a munkaerőhiány is sokkal érezhetőbb. Ezekben a terményekben gyöngébb eredményeket értünk el, bár cukorrépában 1951 őta állandóan emelkednek a hektárhozamok. Még mindig elégtelen a repce- és komlőtermesztés belterjessége.

A marhaállomány már 1950-bon

meghaladta a háború előtti színvonalat, 1952-ben elérte a háború utáni legmagasabb szintet, az elégtelen takarmányalap következtében azonban 1953-ban a háború előtti állomány 95 százalékára, 1954-ben a háború előtti állapot 94,1 százalékára csökkent. Hála a takarmányalap bizonyos mérvű bővítésének és a takarmánygazdálkodás terén foganatosított szervezési intézkedéseknek, 1954 folyamán állattenyésztésünkben bizonyos javulás volt tapasztalható. Részben javult az állatok hasznossága is, nevezetesen a borjú- és malacnevelés. A vágómarhák Súlya ugyan emelkedett, de az átlagsúly még mindig nem éri el a háború előtti színvonalat. A háború előtti állapothoz képest jelentősen csökkent a tejhozam és a tejtermelés a háború előtti mennyiségnek csupán kétharmadát teszi ki. Ezzel szemben tartós emelkedés tapasztalható a sertésállományban, amely már 51 százalékkal haladta meg a háború előtti színvonalat. A takarmányhiány azonban veszélyezteti a nagy sertésállomány produktív kihasználását. A juhok száma megkétszereződött. A tr>jástermelés általában véve a háború előtti 1934—1938-as évek átlagának színvonalán mozog.

A mezőgazdaság továbbfejlesztésének, nevezetesen a szövetkezeti szocialista nagytermelés építésének szempontjából igen fontos, hogy öszszehasonlltsuk az egységes földművesszövetkezetek és až állami gazdaságok által a múlt években elért eredményeket, az egyéni kistermelő szektor eredményeivel.

A mezőgazdaság szempontjából kedvezőtlen 1954. évben például búzából az EFSZ-ek 3,7 százalékkal, rozsból

4,3 százalékkal, árpából 10,1 százalékkal és zabból 12 százalékkal nagyobb hektárhozamokat értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Az egységes földművesszövetkezetek a termesztett növények túlnyomó többségében, különösen pedig gabonaneműekben nagyobb hektárhozamokat mutathatnak fel, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok és a különbözet emelkedő tendenciát mutat Csupán a burgonya hektárhozamait tekintve marad el a szocialista szektor még mindig az egyénileg gazdálkodó parasztok mögött. Ezek az eredmények csalhatatlanul mutatják, hogy az egységes földművesszövetkezetek mint a gazdálkodás fejletteb formái jobb eredményeket értek el ott, ahol teljes mértékben érvényesíthették a szövetkezeti nagytermelés, elsősorban a gépesítés vívmányait. Másfelől az egységes földmüvesszüvetkezetek lemaradnak a sok kétkézi munkát igénylő munkákban. Emellett számba kell vennünk azt is, hogy 1954-ben ugyanakkora termőterületre a kistermelő szektorban közel kétszei annyi állandó munkaerő jutott, mint az egységes földművesszövetkezetekben.

Az egységes földrflűvesszövetkezetek leggyöngébb gazdasági ágazata az állattenyésztési termelés;

A gazdasági állatok hasznosságát — tehenek átlagos tejhozamát és a vágómarha átlagsúlyát — tekintve a legjobb eredményeket az állami gazdaságok érik el.

Ma helyénvaló, ha feltesszük a kérdést: hozott-e már eddigi igyekezetünk kézzelfogható sikereket és megvannak-e az előfeltételek ahhoz, hogy mezőgazdasági termelésünk a kívánt irányban és а каЦр цДедЛеп fejjudik májúi W

★ ^

írta; VILIAM ŠIROKÝ

★

1953 ősze óta, amikor a mezőgazdaság kérdései igyekezetünk előterébe nyomultak, további vitathatatlan sikereket értünk el, neveztesen az állami és szövetkezeti szektorban. A mezőgazdasági termelés helyzete egészben véve azonban változatlan maradt, vagy csak keveset változott. Ebben kétségtelenül az elmúlt év kedvezőtlen időjárási viszonyainak is része volt, amelyek folytán csökkentek a hektárhozamok. De a tavalyi kedvezőtlen időjárás nem téveszthet meg bennünket abban, hogy meglássuk a kérdés lényegét, vagyis azt, hogy bár pártunk és kormányunk nagy pénzügyi és anyagi eszközöket, óriási gondot fordít a mezőgazdaságra, még sem értük el a mezőgazdasági termelésben a szükséges fordulatot.

A mezőgazdasági termelés jelenlegi állapotából ezeket a következtetéseket vonhatjuk le:

a mezőgazdasági termelés továbbra is komolyan lemarad a szocialista ipar hatalms arányú fejlődése mögött;

„ városi és falusi lakosság életszínvonalának rohamos emelkedése mellett a mezőgazdaság lényegében nem fokozza az élelmiszerek és nyersanyag beadását;

a mezőgazdasági termelés oelttrjessége annak ellenére, hogy az állami és szövetkezeti szektor jelentős szerepet tölt be, lényegében továhbra is a háború előtti színvonalon van és gyors növelése még nem tekinthető biztosítottnak.

Mindebből világos, hogy pártunk X. kongresszusának irányelveit igen elégtelenül valósítjuk meg a gyakorlatban. Be kell ismernünk, hogy a mezőgazdasági kérdésben a X. kongreszszus irányvonalát egész pártunk sem sajátította el teljesen, hogy egész pártunk nem él azoknak a nagy feladatoknak a jegyében, amelyeket a falusi munkában magunk elé tűztünk és ezért a dolgozók széles tömegeit sem vezeti kellő lendülettel a feladatok teljesítésére.

Miben keresendők a mezőgazdasági termelés egészben véve elégtelen színvonalának okai? Mi az oka annak, hogy pártunk X. kongresszusának irányelveit oly elégtelenül léptetjük életbe, hogy az állami apparátus valamennyi szerve, sőt a párt szervái és szervezetei, a kommunisták sem tették magukévá kellő alapossággal ezeket az irányvonalakat?

Az okokat egyrészt abban kell keresnünk, hogy komoly zavarok állnak fenn a mezőgazdaság kérdéseiben és a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos politikai és közgazdasági problémák értelmezésében, másrészt pedig komoly fogyatékosságok tapasztalhatók gazdasági szervező munkánkban és alacsony színvonalon mozog a párt politikai és szervező munkája falvainkon. Ugyanakkor a politikai és gazdasági kérdések értelmezésében fennálló zavarokban és a belőlük következő politikai és gazdasági szervező munka terén elkövetett hibákban kell látnunk a szocialista országépitésünk e jelenlegi igen fontos feladatának teljesítését gátló fő akadályokat.

Ezért rendszeresen nagy gondot kell fordítanunk arra. hogy megmagyarázzuk a mezögazaaságt kérdésekkel kapcsolatos politikai és közgazdasági problémákat és harcoljunk a helytelen nézetek ellen, amelyek viszonyaink dogmatikus és felületes tanulmányozása következtében vagy pedig maradi hangulatok és az ellenséges Ideológia csökevényei hatására tapasztalhatók egyes közgazdászaink és mezőgazdasági dolgozóink részéről.

***

Csehszlovákia Komunista Pártja X. kongresszusának irányelvei szerint a munkásosztály és a kis- és középparasztok szövetségének kérdése, a szövetség megszilárdításának kérdése, a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése a mai helyzetben e szövetségen belül —. ezek azok a központi kérdések, amelyektől függ a mezőgazdasági termelés gyorsütemü fejlesztése, a kis- és középparasztok további fokozatos és önkéntes áttérése a szövetkezeti szocialista nagytermelés fejlettebb formáira, valamint a párt és a lépi demokratikus állam minden politikai és szervező munkája

Csehszlovákia . Kommunista Pártjának X. kongresszusa és Központi Bizottságának a kongresszust megelőzően 1953 szeptemberében és 1954 márciusában megtartott ülésein hangsúlyozták azt a lenini, pártunk számára alapvető fontosságú tételt, hogy a munkásé sztáiť és a dolgozó parasztság szövetsége népi demokratikus államhatalmunk politikai alapja, államunk belső erejének és szilárdságának forrása, hogy csakis a munkásosztály és a kis- és középparasztok szövetsége biztosíthatja a szocialista falu felépítését, a szocialista országépítés sikerét és egyáltalán a szocializmus győzelmét hazánkban.

Vajon minden pártszerv, minden pártszervezet követi-e a gyakorlatban pártunk politikájának ezt a vitathatatlan alapelvét?

Valóra váltja-e az állami közigazgatás minden szerve falvainkon pártunk e politikáját?

Sajnos nem.

Nem minden pártszerv és pártszervezet követi marxista-leninista politikánknak ezt az alapelvét.

Az állami közigazgatás nem minden szerve viszi keresztül a gyakorlatban pártunk e politikáját.

Pártunk IX. és X. kongresszusának világos irányelvet ellenére, pártunk Központi Bizottságának a parasztkérdésben kitűzött részletes és világos irányelvei ellenére a gyakorlatban még állandóan és gyakran tapasztalhatjuk, hogy elferdítik pártunknak a parasztkérdésben követett politikáját és komolyan ártanak a munkás-paraszt szövetség ügyének.

Azok a politikai hibák és fogyatékosságok, amelyek a parasztkérdésben, pártunk politikájának végrehajtásában tapasztalhatók, amelyek Csehszlovákia Kommunista Pártjának

X. kongresszusa után is megnyilvánultak és amelyek egész mezőgazdasági termelésünkben éreztetik hatásukat, a következő három pontban foglalhatók össze:

1. továbbra is lebecsülik a munkásosztály, a kis- és középparasztok szilárd szövetségének feltétlen szükségességét a szocializmus építésében és a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésére irányuló törekvéseiben, aminek ideológiai, politikai gyökerei a szociáldemokratizmusban keresendők;

2. a munkásosztály szövetségének kérdését minden kis- és középparaszttal a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok szövetségének kérdésére korlátozzák — ennek gyökerei a baloldali szektánsságban vannak;

3. elferdítve értelmezik a mezőgazdasági termelés közgazdasági problémáit — ennek gyökerei a parasztkérdéssel kapcsolatban elfoglalt opportunista, szűkkeblű rendi állásfoglalásban rejlenek.

Bár általában elismerik azt az elvet, hogy a munkások és parasztok szilárd szövetsége a szocialista falu felépítésének múlhatatlan feltétele, a gyakorlatban még nem egy olyan elvtárs akad, aki a dolgozó parasztságban nem a mnkásosztály szövetségesét látja, akivel együtt építjük falun a szocializmust, hanem ellenséget lát benne, vagy a legjobb esetben olyan tömeget, amelynek akarata ellenére építjük a szocializmust — különféle adminisztratív módszerekkel.

Azok a kommunisták, akik ilyen antileninista módon néznek a dolgozó parasztságra, nem valósítják meg és érthetően nem is valósíthatják meg a párt politikáját a dolgozó parasztokkal kapcsolatban.

A szociáldemokratizmus ideológiájának csökevényeiről / van sző, amelyek a legártalmasabban éppen a dolgozó parasztsághoz való viszonyunk kérdésében, a mnkás-paraszt szövetség kérdésében nyilvánulnak meg. A szociáldemokrata opportunisták sohasem ismerték fel a parasztságnak, mint a munkásosztály szövetségesének jelentőségét, sohasem ércették meg, hogy ezen a szövetségen, és e szövetség szüntelen szilárdításán ala* pul a proletariátus diktatúrája, sohasem fogták fel, hogy csakis e kérdés sikeres megoldásának alapján teljesítheti a munkásosztály társadalmunk vezető erejeként történelmi küldetését. Ezért egyik legfontosabb és legjelentősebb politikai feladatunk, hogy a szociáldemokratizmus csökevényei ellen küzdve kitartóan valóra váltsuk a dolgozó parasztok iránti barátság politikáját, fáradhatatlanul erősítsük szövetségünket a kis- és középparasztokkal, hogy végleg megnyerjük őket a munkásosztály oldalára és megszabadítsuk őket a falusi tőkés elemek befolyásától.

Ez a szocialista falu építésének időszakában különösen felelős és bonyolult feladat.

A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének alapvető politikai értelme a népi demokratikus rend megszilárdításának jelenlegi időszakában az, hogy megnyerjük a kis- és középparasztokat a falu szocialista átalakítása ügyének, harcoljunk a kulákok ellen, a tőkés rend végleges vereségéért falvainkban, együttes ée-i

dekeink alapján szüntelenül az ipar és a mezőgazdaság termelésének gyarapítására és ennek révén az életszínvonal szüntelen emelésére törekedjünk. E törekvésünkben fontos és egyre növekvő feladatot játszik a szocialista ipar mellett a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése a nagyfokú gépesítésnek, valamint a mezőgazdasági tudományok vívmányai legnagyobb mérvű kihasználásának alapján, ez pedig csakis a szövetkezeti szocialista mezőgazdasági nagytermelés fejlesztésének útján lehetséges.

A fentiekkel egybehangzóan párttunk IX. kongresszusa hangsúlyozta, hogy az önkéntesség, a türelmes meggyőzés és a szemléltető példamutatás az egyetlen mőd, amellyel a kis- és középparasztokat megnyerhetjük az egységes földművesszövetkezeteknek. A IX. pártkongresszus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kis- és középparasztokat meg kell szabadítanunk a zsirosparasztok gyámkodásától, és a kulákok korlátozásának, kiszorításának politikáját kell folytatnunk.

Pártunk IX. kongresszusa után számbelileg is rohamosan gyarapodtak az egységes földmüvesszövetkezetek. A IX, pártkongresszus idején csak 35 egységes földmúvesszövetkezetünk volt. Egy esztendő múlva, 1950. július 1-én már 1139 Ш. és IV, típusú egységes földművesszövetkezet létezett és további egy esztendő alatt számuk 2637-re emelkedett. 1952. július 1-én 3521 volt a III. és IV. típusú földművesszövetkezetek száma, vagyis a köztársaság minden negyedik községében működött fejlettebb típusú szövetkezet. 1953. július 1-én а Ш. és IV. típusú egységes földművesszövetkezetek száma — a szövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődése következtében, — elérte a 7021-et, vagyis egy esztendő alatt köze! 3500 egységes földművesszövetkezet alakult.

A szövetkezeti mozgalom rohamos gyarapodását szocialista országépitésünk történelmi fontosságú sikerének tekintjük, mivel megvetettük általa a szocialista falu tartós és szilárd alapjait. A tegnap még egyénileg gazdálkodó parasztok, ma szövetkezeti tagok ezrei, a mezőgazdasági termelés fejlettebb szocialista szervezetének lelkes úttörői lettek.

A szövetkezeti mozgalom fejlesztése során azonban helyenként durván megsértették az önkéntesség alapvető elvét, gazdasági és adminisztratív nyomást gyakoroltak a parasztokra. A kulákok korlátozásának és kiszorításának politikája helyett itt-ott a kulákok időelőtti likvidálásának politikáját folytatták, és a likvidálást a helyi szervek végezték el rendszerint kellő politikai előkészítés nélkül. Másfelől az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoktól megtagadták a gép- és traktorállomások segítségét, nem utaltak ki nekik műtrágyát, nem kaptak hitelt, stb. Helyenként a totális begyűjtés politikáját folytatták. Különösen a középparasztokkal kapcsolatban sértették meg durván a párt politikáját. Az 1951—52. évben elsietve alakították meg a szövetkezeteket, egyes járásokban a teljes, tömeges kollektivizálás jelszavával, ami ellentétben állt mezőgazdaságunk anyagi-műszaki alapjával, amely nem rendelkezett kellő mennyiségű növényápoló géppel és megfelelő müírágyatartalékokkal.

Kerületi és járási dolgozóink nem tartották szem előtt azt az’ elvet, hogy az egységes földművesszövetkezetek továbi számbeli gyarapodásának előfeltételei elsősorban a már létező szövetkezetek sikerei. A falu szocialista átalakításának időszakában olyan politikát kell folytatnunk, hogy falvainkon a szövetkezeti gazdálkodás felvirágozzék és közvetlen hatást gyakoroljon az egyéni gazdálkodásra Ezek a pártmunkások feladatukat kizárólag abban látták, hogy új egységes földművesszövetkezeteket alakítsanak és a megalakított szövetkezeteket a szó szoros értelmében sorsukra bízták. Amennyiben pedig támogatásban részesítették a földművesszövetkezeteket, úgy ez a támogatás gyakran csak egyoldalú előnyök biztosítására szorítkozott a beadási normák módosításánál, takarmány- és műtrágyaszállitásoknál, hitelek biztosításánál stb. Nem gondoskodtak azonban a szövetkezetek belső megszilárdításáról, a munka termelekenységének és a mezőgazdasági termelés belterjességének növeléséről. Nem oldották meg a többi fontos kérdést sem, nem gondoskodtak a szövetkezetek káderpolitikai megerősítéséről, a munkaszervezés megjavításáról,' a szövetkezeten belüli demokrácia el■ • * ^Folytatás a 4. oldalon)