Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-29 / 22. szám
10 földműves 1955. május 29. VADÁSZATI SZEMLE A S X VÄKIAI VADÄSZVÉDEG YI.ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK .IIVAT M OS MEII ÉKI ETE. NiinitiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiHHiHHiiiHiHiHiiiiifiitiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiti III niUHiinimiti 11111111111111111111111111111 iiitniiiiiiMiiiiiiiHiitiiitiiiiiiiniiiiiiiuiiitiiiiHiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiMiiiiiiHiiitiMiiiintfriiiimiitiiiiiiifiiimiMiitiuiHiMi ILévl. 1 21. szám A FÁCÁN Szlovákia nagyrészén sikerrel lehet tenyészteni ezt a szép értékes vadat. Az a régi felfogás, hogy a fácán a mezőgazdasági terményekben nagy károkat okoz, nem állja meg a helyét. Egy fácán évente körülbelül 4—5 k9. egy fogoly 3 kg rovart fogyaszt, s e rovarok legnagyobb része kultúrnövényeink legveszélyesebb tavaszi és koranyári kártevői közül kerülnek ki. A felsorolt madarak étrendjében ezenkívül rengeteg vetéskbzi gyommag is szerepel. Táplálkozásuk, de különösen rovarfogyasztásuk mezőgazdasági jelentőségére világosan rámutatnak a tudományos vizsgálatok, melyek szerint a táplálékuk a mezőgazdasághoz az alábbiak szerint viszonyul: Fácán: tiszta és közvetett haszon 85,6 százalék kár 14,4 százalék Fogoly: tiszta és közvetett haszon 95,3 százalék kár 4,7 százalék Ahol bőven van fácán vagy fogoly, ott nincs, vagy csak igen elenyésző a rovarkár. A kolorádó-bogárral erősebben fertőzött államok kutatóinak megállapítása szerint e veszedelmes rovarkártevők puszitásában ugyancsak jelentős szerepe van a fácánnak és fogolynak. A tetemes költséggel járó növényvédelmi eljárások mellett tehát feltétlenül kívánatos, hogy a fácán és fogoly növényvédelmi „munkáját” az eddiginél jobban kihasználjuk. Ennek egyik legeredményesebb módja tavasszal a fácán és fogolyállomány fokozottabb védelme. Ezt az is indokolja, hogy a tavaszi szaporulat alakulása (a költés zavartalansága, a fészekalj biztonsága, a csibék életfeltételei) döntő hatással van az állomány további sorsára, közvetlen hasznát pedig abban látja a gazda, hogy a fácán- és íogolycsibék s a szülők is — fejlődésük első hetében csaknem kizárólag rovartáplálékkal élnek, tehát éppen akkor fogyasztják a legtöbb rovart, amikor a rovarkártevés a legsúlyosabban veszélyeztet. Ahol nincs elegendő rovar és nedves a talaj, az a terület a fácánnak nem alkalmas, ott van ráutalva a kultúrnövényekkel való táplálkozásra. Ilyen területekről azonban elvándorol. Ismertem egy olyan területet, ahol a nyúlállomány kitúnö volt, fogoly is volt bőven, de a fácánt nem tudták meghonosítani. Évenként telepítettek oda fácánt, mindig 40—50 darabot, de azok rendszerint áthúztak a harmadik határba, ahol egy szép nagy akácosban telepedtek meg Ha valaki fácánt akar olyan helyen tenyészteni, ahol a helyi viszonyokat a fácán nem nagyon kedveli, kisebb számban itt is megtartható ez a vad, de csak félvadon. A fácántojást kotló alatt, esetleg költőgépben kell kjköltetni. A fészket a kiscsibékkel legjobb otthon elhelyezni, melyek amíg nem tollasodnak a kotlóra vannak bízva. A kotló kivezeti őket a mezőre, de estére mindig visszatér velük a megszokott helyre. Ha a fácáncsibék már kifejlődtek, nem jönnek be ugyan a régi helyükre, de minden este a ház közelében maradnak s ha van csendes zúg az istállóban, vagy másutt, ott töltik az éjszakát, vagy az udvaron álló gyümölcsfák gallyain alszanak. A kutyák gyógyítása A kutya az ember elválaszthatatlan, hűséges kísérője és segítőtársa, amelyet már az őskorban is nagy becsben tartott és gyógyították is. A beteg kutya gyógyításánál a legnagyobb gondot az orvosság beadása okozza, mert hiszen a beteg állat már magában véve is ideges. Sokszor nem engedelmeskedik. Ilyenkor csak furíanggal lehet boldogulni. A folyékony orvosságot egyszerűen bele kell önteni az állat szájába. Egyik kezünkkel megfogjuk a kutya pofáját, azt szétnyitjuk és az orvosságot beleöntve a kutya pofáját befogjuk s csak akkor eresztjük el, ha már az orvosságot lenyelte. Ennél sokkal jobb, ha az orvosságot cukorra csepegtetve adjuk be a kutyának, mert hiszen a cukrot minden kutya szereti s így egy kis furfanggal rá lehet venni a kutyát, hogy a megcsepegtetett cukrot megegye. Köhögő, vagy nehezen lélegző kutyáknál már nehezebben megy a dolog. Itt azonban az az előnyünk, hogy az ilyen kutya rendszerint idősebb és engedelmesebb. A por alakú gyógyszert sokkal nehezebb beadni. Minden kutya undorodik a gyógyszertől s ha észreveszi, hogy ételébe, vagy italába valamit kevertünk, inkább éhezik, de nem nyúl hozzá. Ezért van itt is egy kis csalafintaságra szükségünk. A kutya kedvenc ételébe kell a port ügyesen göngyölni s kisebb darabokban úgy beadni neki, hogy ne kelljen rágnia, mert hiszen a kutya kedvenc ételeit hacsak lehet azonnal lenyeli. Székrekedésnél legjobb a krisztirozást alkalmazni, mert ez fájdalom nélküli biztos módszer. Ha a kutyával sokat foglalkozunk, megszeret bennünket, bízik bennünk, mindent megeszik, amit adunk neki. Sokszor tapasztaltam, hogy kis fokszikutyám velem rágcsálta a kenyérhéját, közben sült hússal kínálták mások s bizony hozzá sem nyúlt a húshoz, addig míg az én kezemből nem vehette azt el. Az orvosság beadása a gondosan figyelmesen és szeretette’ nevelt kutyáknál majdnem olyan, sőt sok esetben könnyebb dolog, mint sok finnyás embernél. Nyúlverés A mi szegény fülesünket mindenfajta módon irtják, pusztítják, ki hurokkal, ki bottal, végül ólommal, de hogy valaki meg is verje azt eddig nem hallottam. Pedig valamikor ilyen vadászat is volt. Van annak mar jó 70- 80 esztendeje, amikor nyúlverést rendeztek. Milyen is volt hát ez a fura vadászat. Nagy, szabad területen, ahol csak tarlók voltak s lóháton szabadon ler hetett mozogni pusztán szórakozásból az unatkozó urak egy kis nyálverést rendeztek. A vadászok lóháton rajvonalban fejlődve egymástól 10—12 méternyire lovagoltak. Minden vadász kezében egy rövidnyelű körülbelül három és fél, négy méter hosszú szijostor volt, pattogató nélkül. A lovas vadászok felverték a nyulat, amelyik vadász közelében a nyúl felugrott, az utánanyargali és példáját a többi is követte. Vágtában beérték a nyulat, közrefogták és az első lovassal együtt megkezdődött a ricázásnnk nevezett nyúl ver és A szegény nyúl ki akan volna a körből ugrani, de az ostorokkal mindig visszaverték a körbe, s ezt addig ismételték, míg a nyúl ki nem merült, s el nem terült a földön. Ez az első cicázás majdnem félóráig is eltartott. Majd egy kicsit pihenni hagyták a szegény fülest, hogy új erőre kapjon. Ez idő alatt a szegény kimerült nyúl lábai a fáradtságtól meggémberedtek, s már nem volt olyan fürge, mint cicázás előtt. Majd a körben levő lovas újból kiugrasztotta a nyulat s most kezdődött a második cicázás. Ez aztán még mulatságosabb volt, mert ilyenkor a kört nagyobbra tágították, hogy a nyúl megpróbálhassa a menekülést. Nagy volt a szórakozás, ha a nyuszi mégis kimenekült s aztán sikerült újra közrefogni és a cicázás elölről kezdődhetett. Ez a második cicázás már nem volt időhöz kötve, ez attól függött, hogy meddig bírta a kergetést a szegény nyúl, mely végül is összerogyott. Ilyenkor aztán már nem folytatták a cicázást, mert ez már állatkínzás lett volna. Amelyik lovasnak a legjobban kezeügyébe eseti a nyúl, lehajolt a nyeregből, az ostorral magához rántotta a nyeregbe és ott az ostor nyelével tarkón ütötte Ha az egyik fülessel végeztek, jöhetett a mérik, míg az urak meg nem unták. Amint ebből a kis példából is látjuk, a nyúlcicázás valamikor csak olyan úri szórakozás volt. Állatkínzássá csak akkor minősítették, amikor a szegény nyúl teljesen kimerült A felsőmécenzéti vadásztársaság versenyfehívása A felsőmecenzéfi „Jánošík” vadásztársaság az 1955-ös vadászati évre versenyre hívja a szepsi járás összes vadásztársaságait, a vadbeadás teljesítésében és a károsvad pusztításában. A verseny feltételei a következők: 1. A vadbeadási terv száz százalékon felüli teljesítése 1955. december 19-ig. 2. Minden hónapban politikai-szakoktatás rendezése a társaság tagjainak száz százalékos részvételével. 3. A járásban a leromlott szarvas és őzvad téli takarmányának biztosítása. 4. Minden sózót kijavítanak és feltöltenek, azonkívül minden tag létesít egy etetőt, továbbá a magas lesekhez vezető ösvényeket kitaszítják. 5. Minden tag tíz darab szajkót, két szarkát, két varjút köteles lelőni és a területeken kóborló kutyákat és házimacskákat elpusztítani. A hasznosvad ‘‘okozottabb védelme. A fenti feltételeket folyó év december 19-lg Zápotocký elvtárs 71 születése napjáig kell teljesíteni. Özvadászat Június az özvadászat hónapja. Valamikor már április 16-tól, azután május 1-től, később május 16-tól és most június 1-vel kezdődik meg özbakra a vadászat. A vadászatot már jó előre el kell készíteni. A területen, ha a sózók és etetők állandóan meg vannak töltve, közelükben ott álljanak a magaslesek. A jő vadászgazda minden egyes bakocskát ismer, s tudja azt is, hogy hány darab kapitális, hány szép fiatal bakja van s mennyi a selejtes, hogy elsősorban ezt távolítsa el a területről. Hány darab bakot kell lőni, azt már a lőtervben megállapították, tehát erre ne legyen gondjuk, hanem inkább arra, hogy a gidák az őzanyákkal nyugodt, biztos menedéket találjanak a területen! A sok összevissza csavargó állítólagos gombaszedő, virágkereső emberre vigyázzunk. No, meg aztán zavarják is a vadat. Júniusban a területen állandó szolgálatot kell tartani. Nagyon jól bevált módszer szerint a vadásztársaság tagjai között a baklövést úgy osztjuk el, hogy elsősorban a selejtesét lövik, s csak azután kerül sor egy-két szép kapitális darabra. Olyan tag, aki egész éven feléje sem néz a területnek, nem törődik az etetéssel, sőzőkkal és a vaddal, nem érdemli, hogy lesre állhasson őzhívóval. Nem érdemli, hogy megláthassa az egészséges gondozott vadat. A vadászatban elsősorban azok vegyenek részt, azok szobáját díszít-* sék a trófeák, akik ezt gondos munkájukkal és áldozatkészségükkel kiérdemelték. A vadgalamb Erdeink lakója, kedves vadunk. A vadászok szeretik, nem szívesen lövik le. Leginkább a ragadozók pusztítják és elsősorban a menyétfélék, menyét, görény, nyuszt, nyest, végű! a ritkáságszámbamenö hölgymenyét. Ezek ellen azonban jól tud védekezni, mert gyorsan elperüi. Veszedelmes ránézve a szárnyasragadozó, különösen a sólymok és a héja. Ezek röptében fogják meg a vadgalambot. Sokszor ezek ellen is védekeznek, azáltal, hogy egymásnak jelt adnak. A madárvilágban egyes fajoknál nagyon gyakori az őrszem, mely vigyáz minden gyanús neszre, mozdulatra, amely a csapatot fenyegeti. így van ez fecskéknél is, sokszor a búbosbankáknál, varjaknál, barázdabillegetőknél Az őrszem a veszély közeledésére nagy lármát csap, ezzel figyelmezteti a közelben tartózkodó társait. De ezt a jeladást nemcsak azok, hanem másfajtabeliek is észreveszik, és azok is elmenekülnek. Az élösdiek a házigalombokban nagyon sok kért tesznek. A vadgalambnak nem ártanak annyira, mert az kint a szabadban gyakran változtatja fészkelő helyét. Gondosan tisztálkodik. Költözés közben nagyon sok elpusztul, de ha egyszer megtalálta fészkelő helyét, évről évre arra a tájra jár és ügyesen elmenekül a támadó elöl. Tekintsünk vissza a méhésztanfolyamra Lapunk múlt évi 36-os számában méhészeink kívánságára tanfolyamokat Indítottunk Szíjjártó Gyula méhész szaktanító vezetésével. A tanfolyam ez év 20. számában végétért. Az volt a célja, hogy mind a kezdő, mind a haladó méhészek tanuljanak s az új módszerek elsajátításával eredményeik nagyobbak legyenek. A tanfolyamot kedvelték. Ezt bizonyítják a 2. számunkban megjelent kedvező hozzászólások is. Sok méhész alig várta 9 Szabad Földműves megjelenését, hogy tájékoztatást nyerjen egyes dolgokról. A legtöbb méhész a méhészrovatot szám szerint összegyűjtötte, hogy izükség esetén kéznél legyen. Ezek szerint a tanfolyam valóban betöltötte hivatását. Olvasótáborunk hálás lehet Szíjjártó méhésztársnak. hogy igyekezett tudása legjavát adni Első írásai magas színvonalon indultak. Nem magyarázott részletesen, tömören írt, amivel azt akarta elérni, hogy a már több tapasztalattal rendelkező méhészeknek is nyújtson a tanfolyam valami újat, tanulságosat. Később rájött arra, hogy a kezdőknek nagyobb szükségük van a tanulásra, mint a haladó méhészeknek, ezért a további leckéket egyszerűbb szavakkal a kezdők részére is érthetően írta. Ezenkívül igyekezett a legegyszerűbb és a leggazdaságosabb módszereket ismertetni. Emellett szól például a múlt év október 3-i számban megjelent „A méhek betelelése” című lecke is, ahol a következőket írja: „A kaptárakat szorosan össze kell rakni és kukoricakóróval jól körül takarni“. A tanfolyam e részét Bartók Béla a leleszi EFSZ méhésze helyesen kritizálta. Igaza van Bartók méhésztársnak, mikor azt írja: „Nem ajánlatos a kaptárakat kukoricakóróval körülrakni, mert nagyon szeretik az egerek s egyéb kártevők. így a méhek egész télen háborgatásnak vannak kitéve”. Szíjjártó méhésztárs ebben az írásban előtérbe helyezte a telelőben való teleltetést és csak szükségmegoldásként ajánlotta a legolcsóbb s minden kezdő méhésznek könnyen beszerezhető kórótakarót. Természetes, hogy a telelésnél a kijárónyílásokra az egerek ellen a 7—8 mm rácsos szűkítő nélkülözhetetlen. A tanfolyam stílusa egyszerű és érthető, ezt bizonyítja például többek között a III. lecke második szakaszában „A meleg hatása a méhek fejlődésére” című anyag Is, ahol részletesen tárgyalja a meleg fontosságát a pete, illetve a méhek fejlődésében. A VII. lecke első szakasza „Vándorlás" címmel új dolgokat tárgyal, amelyeknek ismerete nélkül már óriási károk keletkeztek vándorlás közben. Többek között azt Írja, hogy „vándorlásnál” a legnagyobb súlyt a szellőztetésre fordítsuk, mert a szállítással nyugtalanított méhcsalád olyan meleget fejleszt, hogy nemcsak a Hasítás, hanem a kifejlett méhek is tönkre mehetnek. Továbbá az itatásra hívja fel figyelmünket, hogy melleink a hosszabb vándorlást meleg időben is kibírják. Mindazok, akik figyelemmel kísérték a tanfolyamot, megelégedéssel nyilatkoznak. Ezért köszönetét mindünk Szíjjártó méhésztársnak jő munkájáért. Kérjük, hogy a jövőben is írjon szakcikkeket, különösen bevált „méhész fogásairól” Bízunk benne, hogy ezek az írásai Is hasznára válnak méhésztársadalmunknak és mezőgazdaságunknak. Sándor Gábor A mesterséges rajoztatás A természetes rajzás, annak ellenére, hogy oly egyszerűnek látszik, mégsem felel meg mindenkor a kívánt követelményeknek, mert néhány napig, hűvös, szeles, esős idő a legjobb családnak is elveheti a rajzás! kedvét, vagyis arra az elhatározásra bírja a családot, hogy lemond a rajzásról, feltöri az anyabolcsóket s a herefiasítást is, és irgalom nélkül elpusztítja az ezekben fejlődő ivadékot. Ez az érvágás 2—3 héttel is viszszalöki a család rajzás! készülődését, ha ugyan le nem mondott arról végképpen, mert ez is megtörténhetik, ha időközben a gyűjtés is megcsappant. De az sem ritkaság, hogy a már elcsendesülő rajzási vágy a nagy hordás idejében ébred fel újra, s akkor jön ki a raj, amikor már végére ér a nagy hordás. A természetes rajzásnál tehát a ‘méhcsalád alá van rendelve az időjárás változásainak, a méhész pedig a rajokra való hosszas leselkedésnek és várakozásnak. a műraj készítésénél és akkor nem jövünk összeütközésbe a méhek természetével. A megrajoztatásra kiszemelt kaptárt kibontjuk, az összes kereteit kiszedjük — 7—10 nappal a főhordás előtt — kikeressük az anyát: amely kereten megtaláljuk, azt az egy keretet a rajtalevő anyával és az összes bogárral együtt visszatesszük a kaptárba, utána pedig beteszünk 9 lépkezdéses üres keretet. Végül helyretesszük a rekesztődeszkát, mert a raj már megvan, az öreg anyával s a kijáró méhek visszatérő nagyrészé- • vei: mégpedig az anyacsalád helyéit. A többi összes kiszedett keretet a rajtuk ülő méhekkel együtt egy üres kaptárba rakjuk, de a keretek sorrendje ugyanaz maradjon: sót a kaptár üres részeit tartaléklépes keretekkel töltsük ki: mert ez a helyéről eltett család rajt adott, de még mindig igen népes, anyátlan nagy család, mire felneveü az új anyát, s mire megpárzik és elkezdi a peterakást, addig sok mézet fog begyűjteni, ha a* időjárás csak közepesen kedvező lesz is a főhordás alatt. Csináljuk meg magunk a rajt és ne lessük, várjuk hétszámra aimak kijövetelét. A mesterséges, vagy mürajoztatásnak a formája, változata nagyon sok. „Ahány ház, annyi szokás". Mint mindenben — amennyire tőlünk telhetik — úgy ebben is kövessük a méh természetét és alkalmazkodjunk hozzá. Azt tudjuk, hogy a természetes rajt az öreg anya és jobbára a család kijáró méhei alkotják. A megrajzott családnál pedig a teljes építmény és vagyon, az összes fiasítás, anyabölcsők, a fiatal méhek s az öreg méheknek az a része, mely a raj távozásakor a külső munkában volt elfoglalva, no, meg a herék és a kikelt fiatal anyák maradnak. Mi is ezt a megosztást tartsuk szem előtt Ezt a műveletet azért kell elvégezni 7—10 nappal a nagy hordás előtt, mert a helyéről elvitt anyátlanul maradt s mézeltetésre szánt család a helyváltoztatás által kijáró bogarainak legnagyobb részét elvesztette úgy, hogy az első 24 órában csak szórványosan jár és -szükséges 7—8 nap, míg 'a fiatal bogara^ annyira megerősödnek, hogy a nagy hordás alatt a reájuk váró munkának sikeresen megfelelhessenek. A helyéről elvitt családnál a művelet után megkezdődik az anyanevelés, 5 nap múlva át kell vizsgálni a családot, a fedett anyabölcsők lebontása végett. __________ (Folytatjuk) APRÓHÍREK Anyaszállító láda. (Gleanings in Bee Culture 1955. 2) — Jensen szállítóládát ismertet 50—100 anya részére. A láda oldala és alja rostás. Az anyákat egyenként kalitkázzák, kíséröméhek nélkül. A kalitkákat a láda mennyezetére erősítik. A ládát körülbelül egy-két kilogramm méhvel töltik és kétféle eleséggel látják el: kb. másfél kg szörppel és jókora adag mézes-cukros-péppel. A méhek a kalitka rostáján etetik az anyákat. Hosszú útra alkalmas. Nagyobb heresejtek (Pcselovodsztvo, 1955. 1). — Az ukrán méhészeti kutatóintézetben nagyobb sejtalakú műlépeket készítettek her elépek építésére, 6,5 mm helyett 7 39 mm széles sejtnyomokkal. A méhek a nagyobb heresejteket kiépítették. Az anya azonban csak akkor petézett beléjük, ha a fészekben rendesmére* tű heresejtek nem voltak. A nagyobb sejtekben nagyobb és nehezebb he* rék fejlőditek,
