Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-29 / 22. szám

e földművé' Г955, mijüs 8*. Rájöttek, hogy a szövetkezetben van a helyük Éjjel is porozzák a cukorrépái Az Érsekújvár melletti széles ró­­nasáyt-n terül el az udvardi szövet­kezet 3500 hektárnyi gazdasága. A hatalmas terület korlátlan ura a szövetkezet tagsága. A szövetkezetét az ország legjobbjai között emlege­tik. Az elmúlt évben azonban nem érdemelte meg ezt a jelzőt. A mun­kaegységekre 11 korona jutott, meg a 3 korona értékű természetbeni já­randóság. Az idén 16 koronát fizet­nek ki egy munkaegységre és 3 kg gab- not. Az elmúlt év hibáiból sokat ta­nultak és ebben az évben egé­szen más szellemben gazdál­kodnak. Havonként a tagsági gyűléseken beszám'ünak a legutóbbi időszakban elért eredményekről és tájékozódnak arról, hogy miként teljesíti a szövet­kezet a bevételek és a kiadások ter­vét. Szem előtt tartják a munka­egységekkel való takarékoskodás fon­tosságát, melynek igen nagy befolyá­sa van a munkaegység értékére. Az első negyedévre tervezett 402 ezer korona bevételből csak 381 ezer ko­rona futott be a szövetkezetnek, mi­vel sok volt a borjas tehén s így nem adhatták be szabadáron a ter­vezett tejmennyiséget. A teheneknél bevezették a napi háromszori etetést és fejést, s így 260 darab tehénnél — melyek közül sok a borjas — el­érték a közel 5 literes átlagos napi tejhozamot. A tehenek leborjazása után ez az átlag jelentősen emelke­dik. A jobb munkaszervezésen ke­resztül 211 munkaegységet takarított meg a takarmányozási csoport az el­ső negyedévben. A légi egységes földművesszövetke­zet a somorjai járás legjobb növény­­termelő szövetkezetei közé tartozik. Ezzel azonban nem elégszenek meg, a szövetkezet tagjai és minden igye­kezetükkel azon vannak, hogy az ál­lattenyésztésben fennálló lemaradásu­kat behozzák. A boldogfai szövetkezettel folyta­tott szocialista verseny utolsó érté­kelése alkalmával megállapították a légi szövetkezetesek, hogy teheneik tejhozama 2 literrel, a sertések súly­­gyarapodása viszont darabonként 7 dekával alacsonyabb, mint a boldog­fai EFSZ-ben. Ezért a légi szövetke­zet vezetősége és az állattenyésztés­ben dolgozó csoport tagjai elhatároz­ták, hogy rövidesen egy szintre eme­lik állattenyésztési eredményeiket a boldogfaiakéval. Az elsó félév végéig kiegészítik állatállományukat, részben vásárlás, részben saját tenyésztésből. A teheneknél beveztik a napi három­szori etetést és fejést. Szomszédaik­tól, a boldogfai szövetkezettől meg­tanulták a Malinyinova-módszer he-Ezen a tavaszon ismét bebizo­nyosodott, hogy sok a munka a szövetkezetben, a munkaerő viszont kevés. Ezért év elejétől fogva a helyi ifjúság meggyőzésén fáradoztak a ta­gok, hogy megnyerjék őket a közös gazdálkodás számára. Az udvardi if­jak túlnyomó része üzemekben és az állami gazdaságban dolgozott, pe­dig a szövetkezetben is szükség volt minden dolgos munkáskézre. A meg­győző munka eredménye nem soká váratott magára. Május 1-ig 132 új tag lépett az udvardi szövetkezetbe. Amíg az állami gazdaságban és egyéb munkahelyen dolgoztak, sok kilométert kellett naponta gyalogol­­niok. Akik valamikor féltek a szö­vetkezettől, összehasonlították saját életüket a szövetkezeti tagok életé­vel, s rájöttek, hogy a szövetkezet­ben jobban megtalálják számításukat. Meggyőzte őket Szlovák Miklós, Sze­keres Ferenc, meg a többi szövetke­zeti tag példája, akik havonta a szövetkezetben is megkeresik az 1000 koronát a gabonán és egyéb javakon kívül. Azonkívül a fél hektár ház­táji gazdálkodás is vonzotta őket. Tudták, hogy a múlt évben a leg­több szövetkezeti tagnak 20—25 má­zsa kukoricája termett о háztáji gaz­daságban. A szövetkezeti tagok elégedett élete meggyőzte még az igen sokáig kételkedőket is. Látták a szövetkezetben az igaz­ságos _ jutalmazást, a gépesítés óriási segítségét és a tagok arcán a közös munkával elért sikerek örömét. Ezek a körülmények nyerték meg a szö­lyes alkalmazását, valamint a borjak rideg nevelését. A szerzett tapaszta­latok alapján — melyeket a verseny­társak, a boldogfai szövetkezetesek adtak át — április végére úgy ter­vezik, hogy a tejhozamot 1 literrel emelik. A hizlaldákban még nem ér­ték el a tervezett súlygyarapodást, mivel nem fordítottak elég gondot a takarmányadagok összeállítására. Már ezt a hiányosságukat is kiküszöböl­ték és a sertések részére lucerna és lóhere silótakarmányt készítettek. Az elmúlt esztendőben csak 15 köbméter silótakarmányt készítettek a sertések részére, mely különösen az anyaser­tések takarmányozására kitűnően be­vált. Ezért ebben az évben tízszer annyi silótakarmányt készítenek a sertéseknek. A légi és a boldogfai szövetkezetek elhatározták, hogy a szocialista mun­kaversenyt még jobban elmélyítik. Kölcsönösen elküldik tapasztalatcse­rére legjobb dolgozóikat, hogy azok egy pár napig segíthessék verseny­társaikat a munkában. vetkezetnek Bozskovics Károlyt, Szmilcha Pált és Dobos Jánost is, akik mint traktorosok dolgoznak a szövetkezetben. Kálasi Béla az ál­lami gazdaságból lépett a szövet­kezetbe, Nagy Miklós zootechni­­kai szakiskolába iratkozott katonai szolgálata után, hogy megszerezze a kellő szakképzettséget. Takács Ernő, aki ugyancsak nemrég fejezte be tényleges katonai szolgálatát, szin­ten a szövetkezetbe lépett. Csupa fiatal erő, akarat és tettrekészség jellemzi az új tagokat. Megtalálták igazi munkahelyüket. így erősödik, szilárdul az udvardi szövetkezet. A tagok terv szerint végzik az összes munkát. Mindegyi­kük tudja feladatát, tisztában van kötelességével és jogaival. A szövet­kezet elnöke iskolán van, de Mackó elvtárs, a kertészeti-csoport vezetője és egyben az elnök helyettese, új si­kerek felé vezeti a szövetkezetei. Jól megy a munka a 132 új taggal megerősödött szövetke­zetben. De azért valamiről megfeledkeznek a szövetkezet tagjai. Közelebbi kap­csolatot kellene kiépíteniük az egyé­nileg gazdálkodó kis- és középpa­rasztokkal, akik még bizony elég szép számmal vannak a faluban. Ál­landó példamutatással és a jó ered­mények meggyőző hatása segítségével meg kellene őket nyerni a közös gazdálkodás eszméjének. Ez pedig nem kíván egyebet, mint az egyé­nileg gazdálkodókkal fennálló kap­csolat megszilárdítását, szorgalmas mimkát és a kisparasztoktól való el­szigetelés mielőbbi megszűntetését. Ha mindez valóra válik, akkor aztán igazán erős, gazdag lesz az udvardi szövetkezet: Újabb kedvezmény a cukorrépatermelőknek Kormányunk 1955. márciusi hatá­rozata értelmében emelkedett némely mezőgazdasági termény felvásárlási ára, köztük a cukorrépáé is, mégpe­dig mázsánként 12-ről 13 koronára. A májusi kormányhatározat újabb előnyöket biztosít a cukorrépát ter­melő földműveseknek. A határozat szerint minden 100 kg terven felül beadott cukorrépáért 63 százalék nyersszeletre és 0,75 százalék melasz­ra jogosult a termelő. A szeletet és a melaszt a cukorgyárban, vagypedig azon az állomáson lehet átvenni — teljesen díjtalanul, ahová a termelő a cukorrépát szállította. Ez az intézkedés hűen bizonyítja, milyen támogatásban részesíti kor­mányunk azokat a földműveseket, akiknek minden igyekezete a több­termelésre irányul. Érdeke tehát min­den termelőnek, hogy gondosan és időben végzett növényápolással, va­lamint gazdaságos begyűjtéssel ne csak teljesítse, hanem magasan túl­szárnyalja termelési és beadási köte­lezettségeit és ezen keresztül a cu­korgyártól kapott répaszelettel és melasszal bővíthesse a takarmányala­pot. A haladó módszerek nyomán A haladó módszerek alkalmazása különösen most a vetésnél és a ka­pások ültetésénél lehetővé tette Szlo­vákiában az állami gazdaságok dol­gozóinak, hogy nagy mértékben a sorközi kultivációs munkáknál gépe­ket alkalmazzanak és így gyorsítsák meg a munkálatokat. A haladó módszerek alkalmazásának lehetőségét a nyitrai állami gazda­ságokban érvényesítették a legjob­ban. Ezidáig a kukoricának több, mint 50 százalékát sarabolták meg, a bra­­tislavai kerülethez hasonlóan. Cukorrépa ápolásában ugyancsak az állami gazdaságok dolgozói a legjob­bak. Például a nyitrai kerületben má­jus 20-án első ízben 95,3 százalékra kapálták be és 43,2 százalékra egyel­ték ki a cukorrépát. Legtöbb répát kiegyelő gazdaságok közé taitozik az aranyosi, mely 90 százalékra és a palárikovói. mely 64,2 százalékra végezte el az , egyelést. Ezidáig Szlovákiában — együttvéve az állami gazdaságok cukorrépa terü­letét 78,3 százalékra kapálták be, 78,4 százalékra sarabolták meg és 25,9 százalékra egyelték ki a répát. A cukorrépa és a len első levelei­nek megjelenésével egyszerre jelen­tek meg az apró kártevők százai is. Ezek a kártevők rövid időn belül a levelek lerágása következtében óriási méretű károkat okoznak mind a cu­korrépa, mind a len termésében. Ép­pen ezért mindenütt, ahol a kártevők veszélye fenyegeti a növényt, azonnal Dynocid-beporzást kell alkalmazni, mégpedig hektáronként 20—30 kg-ot. A JNB mezőgazdasági osztályai a cukorrépa és a lentermelők számára ingyenes dynocidot bocsátanak ren­delkezésre. A dynocidot a járási nö­vényellenőrzők, vagy a cukorrépa fe­­lülvizsgálóknál szerezhetik be. A kártevők elleni harc fontosságát teljes egészében megértették a duna­­szerdahelyi járás szövetkezetei és ál­lami gazdaságai. A cukorrépát és a lent még éjjel is porozzák, hogy ide­jében kiirthassák a kártevőket. A nyitrai KNB és a JNB dolgozói a su­­rányi agrotechnikai szolgálat cukor­gyári dolgozóival együtt végzik az irtási feladatokat, és a cukorrépa egyszeri porzását már elvégezték, s erősen készülnek a növény második porzására. Az őszi repcén viszont a repcebolha garázdálkodik, amely a növény bim­bóját teszi tönkre. Ezt a kártevőt is dynoeiddal lehet a legeredménv°seb­­ben kiirtani, egy hektárra 30 kilo­grammot használjunk fel, A hűvös idő ne tévesszen meg bennünket és ne hanyagoljuk el a kártevők elleni harcot, hogy helyes növényvédelemmel biztosítsuk a cu­korrépa és a len magas hektárhoza­mát. Ifjúságunk a mezőgazdaság fellendítéséért A szlovákiai CSISZ-tagok teljes egészében megértették a mezőgazda­­sági termelés fellendítésének jelen­tőségét és lelkes munkalendülettel igyekeznek a mezőgazdaság minden szakaszában kivenni részüket. Érté­kes kötelezettségvállalásaik a mező­­gazdaság legfontosabb feladataira, a parlagföldek megművelésére, a hala­dó munkamódszerek bevezetésére, a takarmányalap biztosítására, új me­zőgazdasági dolgozók megszerzésére irányul. Az eperjesi CSISZ-tagok tevé­kenysége valóban példaszerű. Kötelezték magukat, hogy a többi fiatallal együtt 300 hektár parlag­földet megművelnek, 500 hektáron elvégzik a rétek és legelők feljaví­tását, 20 000 szárítót készítenék, 60 hektár gyümölcsöst és 5000 köbméter silógödröt létesítenek. Továbbá 120 szakképzett erőt biztosítanak a me­zőgazdaságba és 200 fiatal diákot szereznek a mezőgazdasági iskolák­ba. Azonkívül a nyolcéves középis­kolák ifjúsága között toborzással igyekeznek minél több fiatalt meg­nyerni a mezőgazdaság részére. Ed­dig már 80,5 hektár parlagföldet megműveltek, 1100 hektár rétet fel­javítottak és több mint 2400 szárí­tót készítettek. A zselízi járás Damásd község CSISz-tagjai ugyancsak példás vállalásokat tettek a mezőgaz­dasági termelés fokozása ér­dekében. A helyi szervezet elhatározta, hogy egy 16 tagból álló mezei-csoportot alakít, mely 8 hektár cukorrépa, 10 hektár kukorica és 77 hektár gabo­nafélék művelését vállalja. Az állat­­tenyésztésben 16 CSISZ-tag vállal állandó munkát. A növénytermesz­tésben 5 tag fog dolgozni, akik 10 mázsa terven felüli zöldség termelé­sét vállalják. A mezei munkacsoport versenyre hívja a szövetkezet többi csoportját. A korponai járás Dacso-Lam-i helyi CSISZ-szervezete a CSISZ 11. kongresszusa határozata alapján há­rom csoportot alakított, melyekbe a szervezet 18 legtevékenyebb tagja került. Ezek többek között kötelez­ték magukat, hogy 4 hektáron négy­zetes-fészkesen vetik el a burgonyát és 10 hektáron elvégzik a rét és le­gelő feljavítását, vállalásukat becsü­lettel teljesítették. Mintaszerű baromfitenyésztés A csallóközaranyosi állami gazda­ságban több ezer csirkét tyúkot ka­csát. pulykát és egyéb baromfit te­nyésztenek. A legjobb eredményeket Bartal Hedvig és Motozlay Fran iska ét ték el, akik 3 hónap alatt 1500 tyúknál 44,3 darab átlagos tojáshoza­mot értek el. A magas termelékeny­ség biztosításában sokat segítenek a haladó módszerek, mint például a műkeltetők alkalmazása, legelőn való nevelés, fajtiszta állatok kiválasztása továbbtenyésztésre, stb Az idén több mint 10 ezer csirkét keltettek ki vil­lanykeltetőben. A legutóbb keltetett 5 ezer csirkéből csupán 8 pusztult el 2 hét alatt Az állami gazdaság ma­gasan túlteljesíti tojásbeadási tervét. Azonkívül több ezer baromfival látja el a szövetkezeteket és az állami gazdaság más részlegeit. Jól jövedelmez a selyemhernyó-tenyésztés A selyemhernyó ős időktől fogva a természetben vadon élt. A régi Kí­nai Birodalom hagyományai szerint Siling-chi kínai császárnő volt az el­ső, aki körülbelül 4500 évvel ezelőtt megfigyelte a hernyók életét és szo­kásait. ő kezdte elsőnek a selyem­­hernyó tenyésztést és az így nyert szálakból értékes selymet készíttetett. Attól az időtől kezdve a hernyókat emberi felügyelet alatt tenyésztették. A későbbi években megalakult Kíná­ban a selyemfonóipar, mely a Kínai Birodalom bevételének egyik alap­forrásává vált. Több mint 30 évszázadon keresz­tül halálbüntetés terhe alatt szigo­rúan tilos volt a selyem készítésének módját elárulni. Ennek következtében a kínaiak az egész világra szállítot­ták ezt az értékes anyagot. A se­lyemárut kivitték idegen országokba, ahol értéke az aranyéval vetekedett. A selyemhernyótenyésztést Közép- Azsiában egy kínai császár leánya ter­jesztette el, aki a kínai terület el­hagyásakor a fehér eperfa magvát és a selyemhernyó petéit a fejét díszítő virágokba rejtette és így hagyta el hazáját. Körülbelül 2000 évvel ezelőtt kezd­ték meg Koreában a selyemhernyó tenyésztést, ahonnan aztán Japánba, majd a többi ázsiai országokba is elkerült. Európában körülbelül а VI. század második felében terjedt el. legyen segítségére másoknak a te­nyésztés létesítésében. A selyemhernyó tenyésztésének el­terjedése érdekében kormányunk fel­emelte a nyersgubók felvásárlási árát, mégpedig 1 kg osztályozott sárga gu­­b<" 50 korona, 1 kg osztályozott fe­­hérgubó 40 korona és 1 kg lesodor­­hatatlan gubó 12 korona. Ezenkívül a nyersgubó termelői a sodorható gubókért még előnyös tex­tilutalványokat is kapnak. Mindezekből kitűnik, hogy a se­lyemhernyó tenyésztése az értékes nyersanyag szerzésén kívül a terme­lőnek jó kereseti forrást jelent. A •»hernyótenyésztés valóban nem jelent problémát, sem tudományt. Egy kis rendszeretetet, pontosságot és tisztaságot igényel. Egész szép si­kerrel végezheti ezt a munkát akár diák, felnőtt ember, vagy idősebb személy is. A selyemhernyók petékből kelnek ki és kikelés után eperfalevéllel táp­lálkoznak. A hernyók csupán 33—36 napig élnek. A gubókat a begubózás utáni 10—12 napon belül össze kell szedni és beküldeni az illetékes fel­vásárló üzembe, ahol a bennlevő lár­vákat megölik, majd kiszárított álla­potban gépek segítségével lefejtik a selyemszálat. Az érdeklődők számára a Földmű­velésügyi Megbízotti Hivatal díjmen­tesen küld selyemhernyókat. A meg­A selyemhernyó I. 11. és III. osztályú gubája. A gubó keresztmetszete, belül a lárvával. Szlovákiában majdnem 70 éve te­nyésztik már a selyemhernyót. Az eperfa és a selyemhernyó tenyészté­sét különösképpen Szlovákia déli ré­szein összpontosították. A selyem­gyártás fejlődése valóban szép ered­ményeket mutathat. Például nyers gubókban a legnagyobb termelést 1952-ben érték el, mely országos mé­retben 37 025 kg volt és ennek két­harmadát szlovákiai termelők adták. A selyemhernyó-tenyésztés igen csökkent, a déli vidéknek hazánktól való elcsatolása idején. Oly kevés gubót termeltek, hogy a selyemher­nyó tenyésztése elvesztette érdekes­ségét, s ennek következtében még inkább hanyatlott. A mai napig sem sikerült a selyemhernyó-tenyés/tést annyira újraéleszteni, amennyire ez kívánatos volna, hogy legalább rész­ben kihasználják a létező takarmány­alapot. Körülbelül 140 000 eperfánk és egész sor élő kerítésünk van eper­­bokrokból. melyek elegendő takar­mányt nyújtanak a selyemhernyók­nak. Ez a takarmányalap kihaszná­latlan. Ezzel szemben textiliparunk nagy­­mennyiségű nyers selymet hoz be a külföldről, melyet idehaza is kiter­melhetnénk és ezzel óriási összeget takaríthatnánk meg népgazdaságunk­nak Az itthon termeit nyersanyag és minden munka valutamegtakarítást jelent, gazdagítja államunkat és eme­li dolgozóink életszínvonalát. Ajánla­tos tehát, hogy mindenki, akinek le­hetősége nyílik a selyemhernyó te­nyésztésére, ne mulassza el ezt, vagy rendeléseket Prága XII., Belehradská 27. szám alá, a selyemtenyésztési osztályra kell küldeni. (Praha XII., Belehradská 27, Hedvábnickí odbor). Minden termelőnek a hernyókkal együtt utasítást, valamint a szükséges lyukasztott papírt is elküldik. Földműveseink és mezőgazdasági dolgozóink pártunk határozata értel­mében minden igyekezetükkel azon vannak, hogy megműveljenek minden darab földet. Vannak azonban olyan területek is, melyeket nem lehet megművelni. Az ilyen területeken az eperfák és bokrok ültetését el lehet végezni. Az ilyen művelésre alkal­matlan területeken az eperfaültetvé­­nyek létesítését ajánljuk, melyek há­rom-négy év múlva már alapul szol­gálhatnak a selyemhernyótenyésztés­hez. Az eperfákat az élőkerítés, vagy a földek körüli védősávok közé iil­­a vágókészülékhez, s az levágja a tethetjük. Továbbá olyan területek köré, melyeket a széltől kell védeni: például baromfitelep, zöldségesek stb. Az érdeklődőknek, akik eperfaühet­­vényeket akarnak létesítem a Föld­művelésügyi Megbízotti Hivatal in­gyen bocsát rendelkezésükre csemeté­ket. Helyes volna, ha szövetkezeteink a nemzeti bizottságok és a tömegszer­vezetek elősegítenék я selyemhernyó tenyésztést, vagy az ültetvények és élőkerítések létesítését, melyek a jövőben ezt a nemes célt szolgálnák. JOZEF HÄNA a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal dolgozója. Silót készítenek a sertések számára

Next

/
Thumbnails
Contents