Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-29 / 22. szám
4 ŕSTdmäves 1955. május 58.Pótbeporzással növeljük a rozs és lucerna magtermését Ismerjük meg a foszforos műtrágyákat Köztudomású, hogy a rozs is, meg a tucerna is idegen beporzású növény A rozsnál az egyik virág porát a másikra a szél viszi át, a lucernánál pedig a rovarok (méhek, poszméhek stb.). Azonban sem a szélnek, sem a rovaroknak a munkája nem mindig tökéletes, sőt inkább mindig hiányos. A hiányosság hol kisebb, hol meg nagyobb mérvű. Még a legkedvezőbb körülmények között sem fordul elő, hogy a szél minden rozsvirágra odaszállítja a virágport, a rovarok pedig minden lucernavirágot meglátogassanak. Különösen fenyeget a nagymérvű hiányos magkötés veszélye például akkor, ha a rozs virágzása idején, (ami három—öt napig tart) esős, vagy szél nélkül száraz idő uralkodik, vagy ha van ugyan szél, de az túlságosan erős és a beporzás helyett inkább elkergeti a virágporfelhőt a rozstábla felől. Az esős idő azért árt a rozs beporzásánsk, mert lemossa a virágport, a forró száraz idő meg azért, mert ilyen időben a virágpor csfrázőképessége rendkívül gyenge, s ha át is kerül a bibére, a megkötés elmarad. De még a normális időjárás esetén sem lehet hiánytalan a magkötés. Mint tudjuk, a virágpor a reggeli, aránylag hűvös és párás időben csírázik a legjobban, ilyenkor a legnagyobb jaž életképessége. Viszont ezekben az órákban általában szélcsend uralkodik s még a rővarok sem repülnek. Amikor aztán délfelé megindul a szél s röpülni kezdenék a rovarok is, már csak csökkent értékű, csökenkt termékenyítőképességű virágport tudnak átvinni egyik virágról a másikra. Ha az ilyen virágportól meg is termékenyül a Kaszáljuk idejében a rétek fütermését Ahhoz, hogy a réteket és egyéb füves területeket milyen időpontban kaszálják, rendszerint 2 körülményt szoktak figyelembe venni. 1. A kaszálásra és szénaszárítésra kedvező-e az időjárás; 2. A füvek és egyéb gyepnövények eléggé felnőttek-e, mert csak így adnak kellő szénamennyiséget. Még egy dologra kívánatos azonban ügyelni, éspedig arra, hogy a széna elég nagy táplálőértékü legyen. A füvek egészen fiatal állapotukban nagy mértékben emészthetők és ezért olyan nagy táplálőértékü szénát szolgáltatnának, hogy az abrakkal érne fel. Az ilyen szénában a legértékesebb és a jószág részére nélkülözhetetlen táplálőanyaoből a fehérjékből aiinyi van és az olyan jól emészthető, mint a szemes árpában, zabban, vagy a lóhereszénában. Mindez arra az időszakra vonatkozik, amikor a füvek éppen hogy kihányták a bugájukat, illetőleg kalászukat. Ezután minél tovább nőnek, érnek, szénájuk emészhető fehérjetartalma és keményítőértéke annál kisebb. Gyorsabb ütemben egyeljük a cukorrépát Számos gazdaságban már befejezték a cukorrépa egyelését, több helyen azonban még csak részben, vagy egyáltalán meg sem kezdték az egyelést. Vegyük figyelembe azt, hogy a kései egyelés csökkenti a terméshozamot, de a cukortartalmat is. Tapasztalatból tudjuk, hogy a megkésett egyelésnél naponta több mázsa gyökérveszteség még fokozódik, ha a répaföldet ellepi a gyom, mert az ellopja a nedvességet és a napfényt a fejlődő növénytől. A répát 18—20 cm-re egyeljük ki. Mindig a legszebben fejlett, legegészségesebb répát hagyjuk meg, 2—3 cm jobbra, vagy balra nem számít. Képünk világosan mutatja, hogy az egyelésnél nagy fontosságú, hogy a csokor legerősebb egyedét hagyjuk meg, mert az is nagyban hozzájárul a hektárhozam emeléséhez. bibe. a map csenevésž lesz, a belőle kelt növény rossz termést ad. Mint látjuk, az idegen beporzású növényeknek a jó megporzáshoz mindig szükségük van az ember segítségére. Ebből a segítségből kettős haszon származik. Az egyik az, hogy a növényeknek minden virága magot köt és a többlet a rozsnál hektáronként 3—5 mázsát, a lucernánál pedig 50 —80 kg magtermést tesz ki. Ez a holdankénti termeléstöbblet bizony sokat jelent. A másik haszon eredetét akkor értjük . meg, ha egy pillantást vetünk a megtermékenyülés biológiájára. Újabban kiderült — ezt Liszenko akadémikus mutatta ki —, hogy a növények a bibére került virágporból válogatnak. Ha például a rozs bibéjére a virágnak a porát és egy távolabbi tőről származó virágport teszünk, akkor az idegen virágpor indul csírázásnál; és az termékenyíti meg a virágot. A válogatás ténye az idegen beporzású növényeknél még akkor is fennáll, ha csupa idegen virágpor kerül a bibére. Ekkor ezek közül a legéletképesebbet választja ki. az indul rajta csírázásnak. Mondanunk sem kell, hogy a legéletképesebb virágportól megtermékenyült virágból fejlődött termés minősége is jobb lesz, de súlyban is nagyobb lesz. Ha azután az ilyen magot vetjük el, a belőle fejlődött növények sokkal életképesebbek, termékenyebbek és a betegségeknek is jobban ellenállóak lesznek. Mindebből az következik, hogy minél több idegen virágport kell vinnünk a bibére, hogy minél több közül tudja kiválasztani a legéletkéMégis a széna elegendő mennyiségének érdekében a táplálóértékben engedményt kell tenni; és ennél fejlettebb szakaszban kell a füvet levágni. A kaszálás túlzott halogatásával azonban, ha esetleg nagyobb tömeget is kapunk, de ebben a szénatermésben kevesebb a táplálóérték. Ennek az a magyarázata, hogy ha a füvek már elvirágoztak, emészthető fehérjében rohamosan, nap nap után szegényednek és a belőlük szárított széna keményítőértéke ugyanígy mindig kevesebb. A mondottak alapján nem helyes a rétet és egyéb füves területeket, legelőszakaszokat akkor kaszálnunk, amikor azt általában szokásos, vagyis, ha a füvek már teljesen elvirágoztak, sőt magérésben vannak, hanem, akkor kell kaszálnunk, amikor a füveknek legalább fele még teljes virágzásban van. Nem egy vidéken a különböző réteken, kaszálókon más és más füvek teremnek tömegesen. Mindegyik helyen az ott lévő füvek fejlettségi állapota szerint kel! kaszálni. Ebben mindenütt a legnagyobb számban termő fű i pesebbet és így évről évre mind nagyobb és jobb termést tudjunk kapni márcsak az efféle, de hatásos „tömeges nemesítés” útján is. A pótbeporzás munkája rendkívül egyszerű és olcsó. A rozs pótbeporzását úgy végezzük, hogy két ember fog egy 10—15 méter hosszú kötelet, kifeszíti és a katászok magasságában húzva végigjárja vele a rozstáblát. A lucernát ugyanúgy porozzuk be mesterségesen, csak itt a kötélre eléggé sűrűn egymás mellé erősítsünk még kis seprűcskéket (cirok) is. Erre azért van szükség, mert a lucerna virágai csak kis ütésre, érintésre nyílnak ki és szórják ki a virágport, tehát a seprűcskéknek — jobban behatolva a növények közé — ezt a kis ütögetést kell elvégezniök. A lucernán minden szakaszon oda is. vissza is húzzuk végig a kötelet. A gyorsabb munka érdekében a rozs és a lucerna pőtbeporzási munkáját úgy is megszervezhetjük, hogy hosszabb kötelet (kb. 20—25 m) két lőra erősítünk, felülünk rájuk és úgy járjuk be velük a táblát. A pótbeporzás Ideje a rozsnál is, a lucernánál is a tömeges virágzás. Mindig a reggeli órákban végezzük amikor a harmat már felszállt. Egyszeri pótbeporzással sohse elégedünk meg, hanem 2—3 napon át feltétlenül ismételjük meg minden nap. Esős időben az esők közötti szünetekben végezzük a pótbeporzást, amikor a virágokról a nedvesség már elpárolgott. Nemcsak a kukoricánál, meg a napraforgónál, hanem a rozsnál és a lucernánál is érdemes pótbeporzást végezni, mert komoly haszon származik belőle a népgazdaságnak. (vezérnövény) fejlettsége legyen mérvadó. Az idejében való kaszálás további előnye mindenütt, hogy több a sarjűtermés és sok szénarontó gyomféle elszaporodásának gátat vetünk. Addig várhatunk a kaszálással, amíg a legnagyobb mennyiségben termő fű, többnyire a vörösnadrág csenkesz, amit szőrfűnek is neveznek, éppen elvirágzott. Ennél már semmivel sem tovább, mert ez a széna táplálóértékének és minőségének már rovására menne. A sziken egyéb vidékekhez képest a kaszálás időpontja azért halasztható némileg, mert az időjárási viszonyok a gyepnövények fehérjetartalmára itt különösen kedvezőek; még így is elég nagy a szénák emészthető fehérjetartalma. Ha viszont a sziken még tovább, addig várnánk a kaszálással, amíg a füvek magot érlelnek, a táplálóérték erős csökkenése miatt olyan hitvány szalmát gyűjtünk be, amiből alig eszik a jószág. Bármelyik vidéken a kaszálásnál I 2—3 újjnyi tarlót kell hagyni. A növényzet egyelésénél fontos, hogy a csokor legerősebb egyedét hagyjuk meg, mert ennek nagy befolyása van a hektárhozamra A növények súlya az első 37 nap elteltével grammokban. Egy gomolyból négy szál növény kelt ki. Fosíforos műtrágyák azok, melyekben a legtöbb növénytápanyag a foszfor. Aszerint, hogy a foszforsav hogyan oldódik, megkülönböztetünk: 1. vízben oldódó foszfor-trágyákat, 2. ammóniumcitrátban és 3. citromsavban oldódókat. Szuperfoszfát, ha ásványi nyersanyagból készül, közönséges, vagy ásványi szuperfoszfátról beszélünk; ha csont, vagy csontszénből állítják elő, ügy csont, vagy csontszéni szuperfoszfáttal van dolgunk. A szuperfoszfát foszforsav tartalma 16—18 százalék vízben oldható foszforsav. A kettős szuperfoszfát 35—46 százalékos vízben oldható foszforsavat tartalmaz. Kitkábban kerül forgalomba. A citrofoszfát Ammóniumcitrátban oldható foszforsav tartalommal bíró műtrágyák. A növények által aránylag könnyen felvehető foszfortrágyák. Gyakorlati s-empontből 2-féle citrofoszfátot ismerünk: Magas és alacsony foszforsav tartalmú citrofoszfátot. Az első foszforsav tartalma 28—30 százalékos és színe világosszürke, az utóbbié 18— 20 százalékos és színe sötétszürke. Használatuk nem nagyon elterjedt. Thomasz-liszt vagy Thomasz-salak Szürke színű, rendkívül finom és igen nehéz por, amely 14—22 százalékos. Két százalékos citromsavban oldható foszforsavat tartalmaz. Aránylag nagy mennyiségű 45—50 százalékos meszet és 2—5 százalékos magnéziumot. A növényzet gyökerei által kiválasztott savak oldják foszforsavát. Nálunk két változatát állítják elő: 1. A kladnói Thomasz-lisztet, 22 százalékos foszforsavval, 2. a vítkovici Thomasz-lisztet 14— 18 százalékos foszforsavval. Mészben szegény, podzolos talajokra nagyon alkalmas. Mivel hatása sokkal lassúbb, mint a szuperfoszfáté, legalább 2 héttel vetés előtt szórjuk. A szőlő A szőlő hajtásai kötözés nélkül elfekszenek a talajon. A kötözetlen szőlőben az összes munkákat, elsősorban a talajmunkákat nehéz elvégezni a szél, a vihar, a jégeső az ilyen szőlőkben nagy károkat tesz, a hajtások letöredeznek. A földön fekvő szőlő termését a gombabetegségek az ilyen szőlőkben nagyban pusztítják. Hogy mindezeket elkerüljük, a szőlő hajtásait kötözni kell. A szőlőt kötözni kell, mégpedig a gyalogművelésű szőlőket évente kétszer, a támasztékkal (karó, vagy huzal) ellátott szőlőket évente háromszor kell kötözni. A kötözést úgy kell végrehajtani, hogy a szőlő lombozata laza legyen, a fürtök ne érjenek a talajra és a kötözőanyagga! ne legyenek megszorítva se a fürtök se a levél. Legegyszerűbb a gyalogszőlők kötözése. A gyalogszőlőket két kötözés után 40—50 cm hosszúra lecsonkázzuk, mivel a gyalogművelési szőlőknek csak gyengébb növekedésű szőlőfajtákat használunk fel azért a szőlő nem fejleszt sok hónaljhajtást. Az első kötözés után a gyalogszőlő további zöldmunkája a hajtások, hónaljhajtásából áll. A karózott szőlő kötözése a következőképpen történik: az első kötözésre közvetlenül a hajtásválogatás után kerül sor. Mivel ezt a kötözést igen lazán végezzük, azért aggatásnak is szokás nevezni. Az első kötözéseket, amelyek a hajtások alját fogják öszsze, mindig lazán végezzük, hogy a fürtök elegendő napfényhez jussanak és a tőke szellős jegyen. A jól kötözött tőke alsó része kosarasán, dongaszerűen kiszélesedik. Kötözéskor mindig arra vigyázzunk, hogy csak a hajtásokat kössük át, a leveleket, fürtöket ne szorítsa be a kötés. Szórható azonban ennél korábban is. Különösen alkalmas lesz köztesvetemények trágyázására (árpa, lóherével, vagy lucernával.) A foszfát-trágyákről, mint a gyakorlatban ritkábban előforduló foszfor-trágyákról ezúttal nem beszélünk. Mikor trágyázzunk foszfortrágyával Talajaink csekély kivételtói elte-' kintve az évszázados gabonatermés Mytán foszforsav-hiányban szenvednek és így jobb termés elérése céljából foszfor-trágyázásra szorulunk. Foszforra a növényeknek nagy szükségük van szervezetük felépítésénél. A foszforsav hiánya a talajban megrövidíti a tenyészidót, a mag nem fejlődik ki kellően s már a megtermékenyülésnél is zavarok állnak be. A hiányzó foszforsavat a talajban pótolnunk kell. A talaj a foszforsavat aránylag jól köti s ezért nem lúgozódik ki könnyen a talajból A foszfortrágyákat rendszeresen és többnyire mint alaptrágyákat alkalmazzuk és a magvak elvetése előtt juttassuk a talajba. A szuprefoszfáttal lehet azonban fejtrágyázást is végezni. A műtrágyák kiválasztásánál a talajreakciöt kell figyelembe vennünk. Különösen a talaj mésztartalma játszik jelentős szerepet. Szuperfoszfátot és kettős szuperfoszfátot — minthogy foszforsava vízben oldódó és gyorsan hat — közvetlen vetés előtt, vagy avval együtt juttatjuk a talajba. Alkalmazható fejtrágyaként is. Savanyú, vagy túl lúgos talajokra nem vlö. Citromfoszfátok hatása lassúbb, mivel citrátban oldódik és nem vízben. Használatának feltételei és módja egyezik a szuperfoszfátéval. Thomasž-lisžtsalak Podzolos, mészben szegény, semleges reakciójú talajok műtrágyája. Jóval vetés előtt kell elszórni mivel foszforsava lassan oldódik. Különösen alkalmas hosszabb tenyészidejű, vagy köztes növények trágyázására. Frfdecký A. kötözése A kötözés száma a tőke növekedésétől függ. Jő erőben levő, vagy bujanövésü szőlőt többször kell kötözni, mint a gyengenövekedésű szőlőt. A harmadik kötözésnél már a hajtásokat szorosan a karóhoz kössük. Hogy a kötözőanyagokkal takarékoskodjunk, ilyenkor már az alsó kötözéseket legtöbbször le is vehetjük és újra felhasználhatjuk. A huzalos támaszrendszer mellett nevelt szőlő kötözése a huzalos rendszer fajtájától függ. Nagyüzemi szőlőművelésnél olyan huzalos támaszrendszer szükséges, amelynél a kötözés munkáját lehetőleg legkisebb mértékre szorítjuk. Ezért az oszlopokra három sor huzalt feszítünk ki. Nagyon gazdaságos az ún. ikerhuzal, amelynek a magassága szabályozható és amellyel a két huzal közé húzott hajtásokat kötözni egyáltalán nem kell. Az ikerhuzalokkal ily módon kötözőanyagot és munkaerőt takarítunk meg. A szőlő kötözőanyagai közül legjobban bevált és leggazdaságosabb a raffia. Tekintettel arra, hogy a raffia importáru, nagyon takarékoskodjunk vele. Keilő gondosság mellett a rövid és aránylag keskeny raffiaszál is felhasználható. A raffiát jől pótolja a jutafonál és a kenderkócból készült szőlőkötözö zsineg. Bár zekben viszonylag sok nyersanyag van használatuk mégis gazdaságos, mert velük folyamatosan lehet kötözni és hulladék nem marad fel belőle. Jól bevált kötözőanyag a nátronpapírból készült, sodrott és enyvezett papírspárga is. Számos vidéken, különösen kisgazdaságokban elterjedt a tengeriháncs (kukoricacsuhé) .gyékény, káka, zsúpszalma és fűzvessző használata is. (A következő számban folytatjuk) Pápai Pál — izőlóske Befejezték a cukorrépa egyelését Bár az idén későn vetették el a cukorrépát, a trmovái állami gazdaságban május első felé ben már elvégezték az első kapálást. Munka közben elhatározták az asszonyok, hogy a béke biztosítását célzó varsói értekezlet örömére még jobban fognak dolgozni. Deidar Anna például 1,4 hektár cukorrépa megművelését vállalta. A jó példát Dvorák Mária és még több asszony követte. A kedvezőtlen időjárás akadályozta a növényápolási munkákat, de a növényterm esztő csoportok minden órát kihasználva szorgalmasan dolgoztak. A jő munkának meg is van az eredménye: Május 19-én befejezték a cukorrépa egyelését és elsők lettek a pardubicei kerületben.
