Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-29 / 22. szám

1955. május §9.

5

„AKIKNEK A SIKER A FEJÜKBE SZÁLLT“

— Szfálin ismeri cikkének 25 éves évfordulójára —

Erdőgazdasági dolgozók könyv-vitája

A NAGY FORDULAT éve mérföldes lépéssel vitte előre a Szovjetunóban a szocializmus felépítésének ügyét. A város és falu kapitalista elemei elleni döntő támadás, a szocialista ipar

— elsősorban a nehézipar — fejlesztésében elért hatalmas eredménvek a falun is együttjártak a szocializmus megerősödésével. A sztálini vezetés, a kommunista párt politikája megérlelték a kolhozmozgalom tömeges fejlesztésének politikai és gazdasági feltételeit. A falusi dolgozók politika! nevelése, a szövetkezeti mozgalom kifejlesztése, a szovjet hatalom óriási pénzügyi és technikai támogatása, a már korábban létrejött közös gazdaságok eredményei a dolgozó parasztok millióit győzték meg arról hogy állandó felemelkedésüket csak úgy tudják biztosítani, ha az elmaradt, egyéni kistermelésről áttérnek a nagyüzemi szocialista gazdálkodásra. Ebben az esztendőben — 1929-ben

— már nem csupán arról volt szó, hogy a szocializmus erői növekednek a falun: hanem arról, — mint Sztálin elvtárs irta 25 évvel ezelőtt a Pravdában — hogy „már biztosítottnak tekinthetjük a falu gyökeres fordulatát a szocializmus felé”. 1930 februárjára a Szovjetunió parasztgazdaságainak fele közös gazdaságban egyesült, s ezzel a Szovjetunió — elsőnek a világon — bebizonyítot ta, hogy a mezőgazdaság is átépíthető szocialista alapokra, s az államhatzlmat mindkét lábával szilárd, szocialista gazdasági talajra lehet állítani.

A szocialista mezőgazdaság építésében létrehozott fordulat hatalmas győzelem volt. „Ezeknek a sikereknek

— tanítja Sztálin elvtárs — nem is szólva a közvetlen gyakorlati er-dményekről, roppant jelentőségük van”.

A SZOCIALIZMUS építésében elért siker — látjuk nálunk is — mérhetetlen új erőforrásokat nyit meg, jobb és odaad óbb munkára, magasabb teljesítményekre serkent. A sikerrel azonban együttjár néha az elbizakodottság is. Vannak, akik a sikerek nyomán elveszítik a helyes mértéket, elbízzák magukat, lekicsinylik az ellenséget, a nehézségeket és az ilyenek, ahelyett, hogy az elért eredmények megszilárdításával és kihasználásával nyomulnának tovább előre, könnyelmű tervezgetésbe kezdenek, a közeli „végső győzelemről” ábrándoznak. Az elbizakodottság komoly hiba. Erre a súlyos hibára, az elbizakodottságban rejlő nagy veszélyekre hívta fel Sztálin elvtárs 25 évvel ezelőtt a kommunista párt, a szovjet dolgozók figyelmét, zseniális éleslátással megmutatta a veszélyek leküzdésének útját is.

Sztálin elvtárs több ízben hangsúlyozta, hogy a szocialista mezőgazdaság építésének egyik alapvető feltétele: a dolgozó parasztok önként meggyőződésből lépjenek a közös gazdálkodás útjára. Azért legyenek kolhoztagok. mert látják, hogy a kolhoz biztonságosabb, szebb életet nyújt számukra, mint a kisparcellákon folyó, bizonytalan, csekély jövedelmű egyéni termelés. Aki azonban elbizakodik, az hamar megfeledkezik erről az alapvető feltételről.

SZTÁLIN ELVTÁRS megmutatta hogy az önkéntesség megsértése. » kolhozmozgalom erőszakos fejlesztése az ellenség malmára hajtja a vizet. Ahelyett, hogy meggyőzné a dolgozó parasztokat a közös gazdálkodás óriási előnyeiről, —^elriasztja, elkedv teleníti őket. Ugyanilyen hiba az előreszaladás is. „A kolhozmozgalom 1 g~ főbb láncszeme, — mondotta Sztálin elvtárs — uralkodó formája... a mezőgazdasági artyel” Azért az artyel mert itt a legfőbb termelő eszközölközös tulajdonban vannak s mert ez a forma — a háztáji gazdaság, lakóépületek, tehén, aprőjószág stb. egyéni tulajdonban való meghagyásával egyszerűvé, érthetővé teszi a dolgozó parasztok számára az egyéni gazdaságból a közös, nagyüzemi gazdaságba való átmenetet. Aki ezt az egyszerű, könnyen járható átmenetet olyan úttal akarja felcserélni, mely a parasztok számára megnehezíti a szocializmusra való áttérést, — az akarva, nem akarva az ellenség szekerét tolja. Hiszen éppen az ellenség célja, hogy a parasztság ne értse meg, milyen hatalmas javulást biztosít számára a közös gazdálkodás.

Sztálin elvtárs történelmi jelentőségű cikke feltárta az elbizakodottságból származó veszélyeket, megmutatta a kolhozmozgalom egészséges továbbfejlesztésének útját. A sztálini útmutatás számunkra is teljes mértékben érvényes, hiszen mi is a Szovjetunió példája nyomán, a leninisztálini tanítások alapján szocialista alapra helyezzük a mezőgazdaságot. Szövetkezeti mozgalmunk gyors fejlődésének sikerei nálunk is új, hatalmas lendületet adnak a mozgalom továbbfejlesztéséhez, s mind több és több dolgozó parasztot győznek meg arról, hogy a falu dolgozói számára egyedül a közös gazdálkodás biztosítja a gazdasági és kulturális boldogulást. Azonban nálunk is megesik, hogy egyesek elbizakodnak, nem veszik komolyan a nehézségeket, s az elért eredmények megszilárdítása és továbbfejlesztése helyett „mi mindent meg tudunk csinálni“ jelszóval légvárakat kezdenek építeni.

EZ A VESZÉLY több formában is megmutatkozik. Tapasztalható hogy néhol bizony nem fordítanak kellő gondot a meglévő EFSZ-ek gazdasági, szervezeti, politikai megerősödésére Nem kísérik figyelemmel a szövetkezet fejlődését, nem nyújtanak elegendő útmutatást segítséget a nehézségek leküzdésében, nem biztosítják eléggé a tagok jobbléte alapjának megteremtését. Szövetkezeti mozgalmunk további fejlődésének alapfeltétele. hogy a meglevő EFSZ-ek megerősödjenek. magas terméseredményeket érjenek el, tagjaik számára jobb életkörülményeket biztosítsanak ig.V győzik meg az egyénileg dolgozó parasztokat legjobban a közös gazdálkodás eredményeiről. De ha magukra hagyjuk a szövetkezeteket, nem vezetjük és nem támogatjuk őket, akkor gyengítjük azt az alapot, amelyre a mozgalom továbbfejlesztését fel kell építeni. A kettő tehát — a meglevő szövetkezetek megszilárdítását, s új szövetkezetek alakítását — nem lehet elválasztani egymástól. Ellenkezőleg, a meglevő szövetkezetek erősödését, eredményeit tervszerűen ki kell használni a mozgalom kiszélesítésére, új EFSZ-ek alapítására.

AZ ELŐRESZALADÁS éppen olyan hiba, mint az elmaradás. A Szovjetunióban győzelmesen felépült a szocialista mezőgazdaság és az egész világ legfejlettebb mezőgazdaságává fejlődött. A mi feladatunk az, hogy híven követve pártunkat és kormányunkat, valóra váltsuk a sztálini tanításokat, ne bízzuk el magunkat, s a szocialista mezőgazdaság építésében még előforduló fogyatékosságokat — beleértve a némely helyütt mutatkozó elbizakodottságot is — bátran, biztos kézzel küszöböljük ki. így biztosítjuk szövetkezeti mozgalmunk további sikeres előrehaladását, így rakjuk le a szocialista mezőgazdaság szilárd alapjait.

SZILY IMRE

Néhány nappal ezelőtt, verőfényes májusi reggelen erdészegyenruhás csoportok igyekeztek a besztercebányai kerületi erdészeti intézőség épületébe. Az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó rendezett itt beszélgetést „Dekret Matejovie József” című könyvről.

A könyv-vitán részt vettek a kerület erdészei, a zólyomi Erdészeti Főiskola küldöttei, az Erdészeti és Faipari Megbízotti Hivatal képviselői, kutatóintézetek tudományos dolgozói és sokan mások,

akik ismerték, vagy közelebbről meg' akarták ismerkedni Dekret életével.

tat ismerik. Fokozatosan eléri Í8Í4- ben a kamarai erdőmesteri rangot.

Ez a hivatal főiskolai képzettségű szakembert illetett volna, de a Selmecbányái erdészeti főiskola végzettjei közül senki sem rendelkezett olyan szakismeretekkel, mint Dekret,

aki tökéletesen ismerte a helyi viszonyokat is.

Dekret nagy érdeme a Garam felső folyásának erdősítése, a betelepítés, felújítás és qyérítés (erdőlés). A fakitermelést az erdőfelújítás érdekei szerint irányítja. Bevezeti a fűrésszel való döntési módszert, ami nagyon megkönnyíti a favágók munkáját Ezt

A vita részvevői nagy érdeklődéssel hallgatják a szerzők előadásait Dekret életéről és munkásságáról.

Dekret a múlt század elején a céltudatos erdőgazdálkodás első szlovák úttöiője volt. A vitán részt vettek ч könyv szerzői: Dr. Jančík, Šťastný, Dr. Ambróz, Lángos és Blattný mérnökök is. A szerzők ismertették a mű keletkezését és tartalmát, majd méltatták Dekretnek az erdőgazdái - kodás terén elért érdemeit.

Dekret Matejovie József 1774. július 12-én született a Breznó melletti Dabaron. Apja erdőmunkás volt. A fiatal Dekret 13 éves korában a gimnázium negyedik osztályának elvégzése után a józsefi kataszteri földmérési műveleteknél vállalt munkát. Értelmes, ügyes, törekvő volt, hiányzó elméleti ismereteit szakkönyvek tanulmányozásával pótolta. Fölöttesel mint teljesen megbízható alkalmazota módszert magasabb bérek bevezetésével segítette elő. Dekret nem tűzött maga elé elérhetetlen célokat, hanem haladó szellemben szabta meg a feladatokat és azokat a legnagyobb eréllyel végre is hajtotta ...

Ez a beszélgetés

közelebb hozta Dekret életének és munkájának megismerését erdészeti dolgozóinkhoz, kinek példája nyomán erdőgazdálkodásunkat magas színvonalra emelhetik.

Az ez alkalommal rendezett erdészeti és faipari szakirodalom kiállítása nagy érdeklődés központja volt. A Csehszlovák Állami Film dolgozói filmfelvételeket készítettek a beszélgetésről és a részvevők látogatásáról a Dekret által erdősített helyeken.

L. I.

(Folytatás az elűző számból)

A NAP ELÉ AKKORA felhőrongy húzódott, hogy elborult tőle a világ. A parasztember úgy kívánta a nyomorúságot, hogy az minden kihasználó rendszeren megbosszulja az évezredes paraszti elnyomást.

Báli is rábizonyított:

— Az. Akik nem becsülik embernek a parasztembert.

— Az. Akik a kezükben való hatalom erejével úgy irányítják az élet rendjét, hogy a parasztembernek mindig csak nehéz legyen. Az én feleségem csak tízesztendős tyúkot vághat le a fazékba, mert nem viheti piacra, pedig már tojást se tojik.

— Bizony mindennel úgy vagyunk. Csak amit nem lehet pénzért eladni, az marad meg a mi eledelünknek.

— Tudom én, hogy igazat beszélek.

— És lám, mostantól még nehezebb lesz az élet.

— Nehezebb, mint amikor nagy rakás búza van a kamrában, aztán az ember csak telemerít egy zsákot és elviszi a malomba megőrleni.

— Nehezebb lesz. És te mégis minden termésedet el akarod adni.

— El is adom.

— Nincsenek gyerekeid, Ferenc.

■— Nincsenek.

De nekem öt van. És nagyon rossz arra ránézni, hogy énmiattam azok is csak úgy élhetnek, ahogyan én is élek.

A FELHŐ ELVONULT a nap elöl, tiszta világossá volt a világ, de mégis dermedt csönd vágódott hanyatt a két beszélgető ember közé. Súlylyal volt terhes a levegő. Mázsányi nehezékek súlyosodtak a beszélgető két ember tájékára és a mázsányi nehezékek közös neve újra csak ennyi volt: élet.

Nagy sokára szólt Ferenc mentegetödzö szót:

— Olyan nagyot mondottam, te Báli, amikor azt mondottam, hogy minden termésemet eladom, kifizetem az adót és magot veszek az árán? Olyan nagyot mondottam azzal?

— Nagyot mondtál, Ferenc.

— Neked is hat holdad van, nekem is annyi. Én ilyen ember vagyok. Nem akarom, hogy fold nélkül maradjak, mert a feleségem éppen most ivadékot hordoz a szíve alatt. Azért én a földből földmogyoróban és gyökerekben szedem ki az egyeszlendei táplálékot, de a földem tisztaságát megvigyázom.

— Olyan vagy, hogy majdnem örülsz neki, hogy a nyomorúságunkkal kiéheztetjük az urakat is.

— Olyan is vagyok.

— Mégis mindjárt gondoskodsz róla, hogy vetőmagot is vehess.

— Mert egyszer, aztán, hogyha újra megjavul az élet rendje — én jobban is akarok élni.

— Akkor az urak megreguláz&ai mért várod a nyomorúságtól?

— A politikához nem értek én, te Báli.

— De hogyha nemcsak kétszer lesz egymásután rossz esztendő, hanem négyszer is?

Újra elborult a Nap.

— Az a halál lesz — mondta Ferenc hörgő szóval.

— Ferenc, Ferenc, — sóhajtás volt Báli szava.

— Így is lehetne azt sóhajtani, de kurjantani is, hogy messze hallatszón: élet, élet!

— Lehetne, Ferenc.

Az őszi határon ott volt a parasztemberrel az ereje is, a tudása is, hogy a földből ágyat almozzon a vetés alá.

És ott volt vele a paraszti akaratja is, amelyikkel az arravaló munkák sorát csinálja, minden akadályon keresztül.

Vele volt az eke, kócos ló, sovány tinócskák — és amint már mondottam is: a görnyedt test barázdákkal megszántott homloka is, hogy becsurgathassa a földhasogatott barázdákba a verejtékét.'

VOLTAK A FALUBAN olyan emberek is, akiknél nem is az olyan súlyos, de vállalt szavakban mutatkozott meg az élet, hanem a cselekedeteik másszerű jeleiben. De még a cselekedeteiket is eltitkolták, nem is akarták semmiképpen, hogy az élet megváltoztatásának akaratával vádolja meg őket valaki. Az ilyen embereknek több föld volt a birtokéban, nagyobb gazdák voltak, nem eppen haiholdasok, Iranern hatvanasak is. A faluban egy rokonságba tartoztak, mert csak azon igyekeztek, hogy a földjeik ne kerüljenek idegen és méltatlan kezek tulajdonába, még haláluk után sem.

A nagygazdák között az unokatestvér az unokatestvérrel házasodott össze, és csak kevés ivadékot nemzett.

A Ferencek és a Bálintok tájékán fíyen hangon szoktak beszélni róluk:

— A Bencéék is a faluba tartozпак parasztembereknek, hej, de más élet az övéké.

— Több a földjük, hát ha az ilyen esztendőben egy holdjuk termésébe csak fél mázsát is tudnak elszakítani abból, ami maguknak kell, meg adóra, máris van ölég ennivalójuk az esztendő hosszára.

— Ök a falu bírói, vezetői.

' — De csak olyan vezetők ők, hogy éppen miattuk sohase fog jobbá változni az életünk.

A Ferencek ■ és a Bálintok tájékán olyan hangon beszéltek róluk, mint ahogyan az úri rendről is szoktak, megfürték őket, mert ők nem értek rá elfoglalni a helyeiket, fogva tartotta őket a hat hold kenyérré művelése.

ÉS MÉGIS ÖK IS elszakíthatatlan erővel tartoznak oda a faluhoz, a falu parasztjai közé. Mindent tudtak róluk a többiek, mert nincsen titok, amit a falun föld alá lehetne ásni: még a tyúk is kikotorná. Mert hogyha egyidőre él is lehet titkolni valaki életének más voltát, csak olyan az, ahogyan a búzát is elvetik, de valami ösztönös erő nyomására kikel a magja és a nap alatt terebélyessé válik.

A szegényparasztok más falvakból is szoktak nősülni és tarkává és szélessé rugdalták az életük határait, hogy éppen embereknek mutatkozzanak, akik kínlódnak, vergődnek, de mégis jövőt jelentenek a fajta életében.

Csak a Bence, a Király és Oriskó családok sorsa volt olyan egybeszőtt, Már a bütyök az akácfa gyökerei között. Mégis ők tartották a markukban a falu vezetését. Éppen amiatt, mert a földjeik sokasága megengedte nekik, hogy fogadott napszámosokkal végeztessék a verejtékes munkákat a határ földjén, azalatt ök a falut vezetgették.

Széjjelágazódott a falu vezetése különböző területekre, meri odatartozott a bírói tekintély, a képviselőtestületi tagságok, a csőszök, pásztorok, bakterok, előtmádkozók és a szövetkezetek vezetése.

Mindmegannyi olyan hely, ahol a kalapemetgetések szimbólummá nőttek, a szavak a hízelgés mocsárjává.

Ezeken a mesgyéken tántorgott Bence Bandi is, húszesztendősen, barna szép fiatal legény, betyárnévvel a tiszta homlokán és arról nevezetesen, hogy az élet miatt vonatkozások, történések és pletykák rakódtak le köréje.

Anyja meghalt, apja megnősült.

Idegen falu szegényebb lánya volt a mostohája. És a rokonság, furcsa jogában ítélő bírósággá változott

Bence Károly feje fölött, mert kimondottan az egyhangúan vállalt elmarasztalást:

— Vétek volt Károlytól, hogy idegen falu jöttmentjét vette feleségül, nem az özvegy Lenorát, aki az unokatestvére felesége volt és mégcsak gyermekei1 sem voltak. De Lenora helyett lányt vett el, fiatal lányba habarodott a negyvennyolcesztendős vénség.

MAS SZÓT IS KIMONDOTTAK

a rokonságbéliek:

— Veszélyben vannak a Bandi földjei, valamit csinálni köllene amiatt a legény miatt.

Akkor volt Bandi húszesztendős.

De körülötte akkor életes megmutatkozások történtek az apja miatt és 0 mindeneket meglátott és tiszta szemeivel megutálta az olyan rátartiságban értelmetlen életei.

Apját kitagadták á Bence- Király- Orisko rokonságból, hogy ne tartozzon közéjük. Először a szövetkezeti vezetőségből buktatták ki, aztán hiába találkozott a rokonaival, azok nem állottak véle szóba, se beszélgetősre, se valamilyen rokoni segítésre. A jöttment feleség miatt, akit a maga szíve szerint vett el, nem a rokonok kedvéért. Emiatt a rokonság nem tűrte őt meg a tekintélyben. A világ rendje nem változott meg az ilyen történetek miatt.

(Folytatjuk)

I