Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-29 / 22. szám
1955. május 29. földműves 3 C?*A S7» A* А» <?•*,»<?• &•<?•*•<?* £•<?•&•<?•*•<?•*.c?.*.<?•*•(?•*•<?•*♦<?•*•<?•*« су.*.c?. A kapitalista államok uralkodó körei ilyen sorsol, szánnak a dolgozók gyermekeinek. Drótsövénnyel körülvett internáló táborokban sínylődnek. Tanulási lehetőség biztosítása helyett kíméletlen bánásmódban, kínzásban részesítik Okét. /Q kis J^.ati Kati komoly qazdasszony. Aki nem vak látja. Reggel, este. folyton rendben Van a háza tája. Seper süt főz és törülget, Mindent szépen sorba. Ogy sem tudná jobban győzni Ha száz keze volna. Iskolában is az első. Pontos és figyelmes. Nála könyv írón és irka Mindig tiszta, rendes. Mint pionír szintén helytáll, Mondja is mamája; Nincs senkinek a világon Ilyen dolgos lánya!” Páll Miklös Napfürdőznek a nagysallói bölcsőde pöttömnyi gyermeklakói. A szakavatott ápolószemélyzettel ellátott korszerűen felszerelt bölcsödét az anyák kérésére nyitották. így Ok tevékenyen bekapcsolódhatnak a mezőgazdasági munkákba. Nem kell attól tartaniok, hogy gyermekeiket valami baj éri, amíg ők a mezön vannak. VLADIMIR REISEĽ: Séta a kislányommal Megmutatok most minden zugot, hol tipegtem egykor anyám oldalán. Nézd, a fűzfa egyre búsul ott. Nincs oka rá. Hová tűntek až ismert bokrok, hol álmokat szőttem én egykoron? S tépett nadrágom? Biztos szertefoszlott. Nem is tudom. Mezsgye sincs már a szérűk mögött. Nagy táblák felett repül a madár. Felszántva minden. Nincsenek közök. Ideje már! Ha eivetődsz ide majd évek múlva, örülni fogsz a sok változást látva. Te is visszatekintsz büszkén, megindulva jó munkánkra. Fordította: Fügedi Elek Kis fiam kacaja Gyermekkori, drága dallam csendül át a lelkemen, vagy ezüst víz hangja csobban a közelben édesen? Tavasz és nyár nefelejcse nyitja reám kék szemét, vagy lábamat simogatni szellő-kézzel nyúl a rét? Nem dal zeng és nem ezüst a víz, de kisfiam kacaja: „Én simulok a szoknyádhoz, édes-édes anyuka!” Szilva Kaputikjan A gyermek az élet rózsája, á világ jövője. Bármily színű az arcbőre, vagy hajszíne, kivétel nélkül szép. A kék, fekete, barna gyerekszem bizalommal néz maga köré, avagy szüleire, testvérkéire.A gyermekkéz egyforma sóvárgással nyúl az étel, vagy játék után, s vár anyai símogatásra. A béketábor országaiban boldogok až anyák, akik gyermekeiknek nyugodt, örömteli életet nyújthatnak. A gyermekvédelem ezen országokban — a Szovjetunióval az élen — magas fokú támogatást élvez az állam részéről is. Szülőotthonok, gyermekszanatőriumok, napközi-otthonok széles hálózata épült ki, ahol szakorvosok, szakképzett ápolók vigyáznak a gyermekek egészségére. Korlátlan lehetőség áll a serdülő ifjúság számára is a tanulás és szórakozás terén. Nyitva áll előttük a tudomány várának kapuja. Az iskolai szünidőt kellemesen tölthetik el gyermek-nyaralóhelyeken, pionírtáborokban. Nem így volt ež a masaryki, benesi úri „demokrácia” idején. Például 1937-ben Csehországban 117, Szlovákiában pedig 150 volt a gyermekhalandóság. A náci megszállás idején ez a szám még növekedett. A felszabadulás után, 1946-ban 83,5, 1953-ban pedig már 44,8 ra csökkent. Az ötéves terv végén pedig a felére csökkent, ami azt jelenti, hogy a tíz szabad év alatt 22 ezer gyermek maradt élve. A münchenelőtti köztársaságban ezzel szemben mindössze csak 86 az életben maradt qyermekek száma. Az ötéves terv vége felé a gyermekotthonok száma is nagyon megnőtt: 1949-től 1953-ig ezernyolcszáz új gyermekotthont alapítottak. Ezek csak szemléltető adatok, mégis sokat mondanak. Igazolják azt a nagy munkát, amelyet gyermekeink örömtelibb, szebb életéért végzünk. Mindez azért valósulhat meg, melyet a haza és a nemzet boldog jövőjéért teszünk, mert a mi kezünkben van a hatalom, munkánk eredménye nem az ingyenélők erszényét hizlalja, hanem népünk javát szolgálja. A nyomor bölcsőjében A kapitalista országokban, ahol a gyárosok, nagybirtokosok kezében van a hatalom, a munkások és földművesek gyermekei mostoha életkörülmények között sínylődnek. Ezt mutatja az alábbi pár példa is, amely nem szorul bővebb magyarázatra. A tények és számok beszélnek: Az Amerikai Egyesült Alamokban a gyermekek 94 százaléka — 41 millió gyerek — nem részesül semmiféle egészségügyi védelemben. Négy és fél millió fiatal krónikus táplálékhiányban szenved. Az amerikai járások egyliarmadában nincs gyermekorvos s a járások 40 százalékában nincsen kórház. Olaszországban: Toszkániában, mely az olasz nyelv és kultúra fészke, az iskolaköteles gyermekek 40 százaléka írástudatlan: Nápolyban 70, az egyes tartományokban pedig a gyermekek 80 százaléka nem tud írni-olvasni. Görögországban, egy athéni árvaházban az elmúlt 8 év folyamán 1156 gyermek halt meg éhen, vagy embertelen bánásmód következtében. Malájában a gyermekek 78 százaléka táplálékhiányban szenved; a gyermekhalandóság 28 százalékot tesz ki. A gyermekek legtöbbje tüdővészben pusztul el. ** Mindnyájan tudjuk, hogy gyermekeink boldogabb jövőjét békében tudjuk építeni. Legdrágább kincsünk: a gyermek. Tehát tegyünk meg értük minden tőlünk telhetőt. Még tevékenyebb munkával: a hektárhozamok emelésével, az állatok hasznosságának fokozásával járuljunk hozzá hazánk védelmi -képességének megszilárdításához, a békeharc sikeréhez. A Nemzetközi Gyermeknap alkalmával harcos szolidaritásunkat fejezzük ki a kapitalizmus, az imperializmus igája alatt sínylődő anyák és gyermekeik iránt, akik kétszeres kizsákmányolás mellett, igen nehéz körülmények között küzdenek legdrágábbjaik és saját maguk életfeltételeinek megjavításáért, legalapvetőbb emberi jogaikért. Békét a világ összes gyermekének! Békét az emberiségnek! %r ЫШ
