Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-29 / 22. szám

1955. május 29. földműves 3 C?*A S7» A* А» <?•*,»<?• &•<?•*•<?* £•<?•&•<?•*•<?•*.c?.*.<?•*•(?•*•<?•*♦<?•*•<?•*« су.*.c?. A kapitalista államok uralkodó körei ilyen sorsol, szánnak a dolgozók gyermekeinek. Drótsövénnyel körülvett internáló táborokban sínylődnek. Tanulási lehetőség biztosítása helyett kíméletlen bánásmódban, kínzás­ban részesítik Okét. /Q kis J^.ati Kati komoly qazdasszony. Aki nem vak látja. Reggel, este. folyton rendben Van a háza tája. Seper süt főz és törülget, Mindent szépen sorba. Ogy sem tudná jobban győzni Ha száz keze volna. Iskolában is az első. Pontos és figyelmes. Nála könyv írón és irka Mindig tiszta, rendes. Mint pionír szintén helytáll, Mondja is mamája; Nincs senkinek a világon Ilyen dolgos lánya!” Páll Miklös Napfürdőznek a nagysallói bölcsőde pöttömnyi gyermeklakói. A szak­avatott ápolószemélyzettel ellátott korszerűen felszerelt bölcsödét az anyák kérésére nyitották. így Ok tevékenyen bekapcsolódhatnak a mezőgazda­­sági munkákba. Nem kell attól tartaniok, hogy gyermekeiket valami baj éri, amíg ők a mezön vannak. VLADIMIR REISEĽ: Séta a kislányommal Megmutatok most minden zugot, hol tipegtem egykor anyám oldalán. Nézd, a fűzfa egyre búsul ott. Nincs oka rá. Hová tűntek až ismert bokrok, hol álmokat szőttem én egykoron? S tépett nadrágom? Biztos szertefoszlott. Nem is tudom. Mezsgye sincs már a szérűk mögött. Nagy táblák felett repül a madár. Felszántva minden. Nincsenek közök. Ideje már! Ha eivetődsz ide majd évek múlva, örülni fogsz a sok változást látva. Te is visszatekintsz büszkén, megindulva jó munkánkra. Fordította: Fügedi Elek Kis fiam kacaja Gyermekkori, drága dallam csendül át a lelkemen, vagy ezüst víz hangja csobban a közelben édesen? Tavasz és nyár nefelejcse nyitja reám kék szemét, vagy lábamat simogatni szellő-kézzel nyúl a rét? Nem dal zeng és nem ezüst a víz, de kisfiam kacaja: „Én simulok a szoknyádhoz, édes-édes anyuka!” Szilva Kaputikjan A gyermek az élet rózsája, á vi­lág jövője. Bármily színű az arcbőre, vagy hajszíne, kivétel nélkül szép. A kék, fekete, barna gyerekszem biza­lommal néz maga köré, avagy szülei­re, testvérkéire.A gyermekkéz egy­forma sóvárgással nyúl az étel, vagy játék után, s vár anyai símogatásra. A béketábor országaiban boldogok až anyák, akik gyermekeiknek nyu­godt, örömteli életet nyújthatnak. A gyermekvédelem ezen országokban — a Szovjetunióval az élen — magas fokú támogatást élvez az állam ré­széről is. Szülőotthonok, gyermeksza­­natőriumok, napközi-otthonok széles hálózata épült ki, ahol szakorvosok, szakképzett ápolók vigyáznak a gyer­mekek egészségére. Korlátlan lehető­ség áll a serdülő ifjúság számára is a tanulás és szórakozás terén. Nyitva áll előttük a tudomány várának ka­puja. Az iskolai szünidőt kellemesen tölthetik el gyermek-nyaralóhelyeken, pionírtáborokban. Nem így volt ež a masaryki, bene­­si úri „demokrácia” idején. Például 1937-ben Csehországban 117, Szlová­kiában pedig 150 volt a gyermekha­landóság. A náci megszállás idején ez a szám még növekedett. A felszaba­dulás után, 1946-ban 83,5, 1953-ban pedig már 44,8 ra csökkent. Az öt­éves terv végén pedig a felére csök­kent, ami azt jelenti, hogy a tíz sza­bad év alatt 22 ezer gyermek maradt élve. A münchenelőtti köztársaságban ezzel szemben mindössze csak 86 az életben maradt qyermekek száma. Az ötéves terv vége felé a gyer­mekotthonok száma is nagyon meg­nőtt: 1949-től 1953-ig ezernyolcszáz új gyermekotthont alapítottak. Ezek csak szemléltető adatok, mégis sokat mondanak. Igazolják azt a nagy mun­kát, amelyet gyermekeink örömtelibb, szebb életéért végzünk. Mindez azért valósulhat meg, melyet a haza és a nemzet boldog jövőjéért teszünk, mert a mi kezünkben van a hata­lom, munkánk eredménye nem az ingyenélők erszényét hizlalja, hanem népünk javát szolgálja. A nyomor bölcsőjében A kapitalista országokban, ahol a gyárosok, nagybirtokosok kezében van a hatalom, a munkások és földmű­vesek gyermekei mostoha életkörül­mények között sínylődnek. Ezt mutat­ja az alábbi pár példa is, amely nem szorul bővebb magyarázatra. A té­nyek és számok beszélnek: Az Amerikai Egyesült Alamokban a gyermekek 94 százaléka — 41 millió gyerek — nem részesül semmiféle egészségügyi védelemben. Négy és fél millió fiatal krónikus táplálékhiány­ban szenved. Az amerikai járások egy­­liarmadában nincs gyermekorvos s a járások 40 százalékában nincsen kórház. Olaszországban: Toszkániában, mely az olasz nyelv és kultúra fészke, az iskolaköteles gyermekek 40 százaléka írástudatlan: Nápolyban 70, az egyes tartományokban pedig a gyermekek 80 százaléka nem tud írni-olvasni. Görögországban, egy athéni árva­házban az elmúlt 8 év folyamán 1156 gyermek halt meg éhen, vagy em­bertelen bánásmód következtében. Malájában a gyermekek 78 százalé­ka táplálékhiányban szenved; a gyer­mekhalandóság 28 százalékot tesz ki. A gyermekek legtöbbje tüdővészben pusztul el. ** Mindnyájan tudjuk, hogy gyerme­keink boldogabb jövőjét békében tud­juk építeni. Legdrágább kincsünk: a gyermek. Tehát tegyünk meg értük minden tőlünk telhetőt. Még tevéke­nyebb munkával: a hektárhozamok emelésével, az állatok hasznosságának fokozásával járuljunk hozzá hazánk védelmi -képességének megszilárdítá­sához, a békeharc sikeréhez. A Nemzetközi Gyermeknap alkal­mával harcos szolidaritásunkat fejez­zük ki a kapitalizmus, az imperializ­mus igája alatt sínylődő anyák és gyermekeik iránt, akik kétszeres ki­zsákmányolás mellett, igen nehéz kö­rülmények között küzdenek legdrá­­gábbjaik és saját maguk életfeltéte­leinek megjavításáért, legalapvetőbb emberi jogaikért. Békét a világ összes gyermekének! Békét az emberiségnek! %r ЫШ

Next

/
Thumbnails
Contents