Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-22 / 21. szám

6 ■že* ** BŠ8. tftffq? Ц ^ A j ó minőségű takarmány termésért ■"■■■■инншшв1шнвннннннна1шнннншнн|ашнмшшшшшшашя1шаашв ■■ ■■■■швававааввв • ■ m m m m m т Alkalmazzunk ŕakarmányszárítókat A szántóföldről és a rétekről le­kaszált termés zölden csak kivétele­sen kerül etetésre. Rendszerint meg­szárítjuk. A lekaszált növény víztar­talma 75—90 százalék Hyen állapot­ban hamai erejedésnek indul mely­nek következtében hamar megromlik. A szárítás a termés tápanyagkész­letére semmilyen rossz hatással nincs Az emészthetőségben sem idéz elő változásokat. A gyakorlatban azonban a szárítás veszteség nélkül vihető keresztül. A szárításnál az időjárás igen nagy sze­repet játszik nevezetesen az esőzés késleleteti a letakarítást és a szárí­tást. A megázott szénát a renden is­mét forgatni kell. ami újabb költsé­geket jelent. Ezenkívül a széna meny­­nyiségére és minőségére is rossz ha­tással van. Tápanyagveszteség a renden való szárításnál Nálunk kevés kivétellel a legelter­jedtebb a földön való szárítás. Szép napos időjárás esetén szárítással olyan szénát kapunk, amely szemre kifogástalan. A vegyi elemzések azon­ban azt mutatják, hogy 30 százalékos emészthető fehérjecsökkenés és mint­egy 40 százalékos keményítőegység vesztesége forog fenn. Esős időjárás esetén a fehérje-veszteség az 50 szá­zalékot is eléri, a keményítőveszteség pedig 60 százalékra rúghat. További tápanyagveszteségek a leveles takar­mánynövények lemorzsolásával és le­­tördelésével keletkeznek. A levelek lemor7Solása annál nagyobb, minél fi­nomabbak a növények és minél többet forgatjuk a szárításnál. Kedvezőtle­nül hatnak erre az esőzések ugyan­akkor a nagy hőségek is, mert a hirtelen száradásnál a növények töré­kennyé válnak és könnyen morzso­lódnak. — Ezért olyan szárítási mó­dot kell keresni, melynek alkalma­zásánál a veszteség a legkisebbre csökkenthető. A szárítókon való szárítás jelentősége A szárítókon való szárításnál a veszteségek kétszer-háromszor kiseb­bek, mintha földön szárítunk Ezen­kívül a szárítókon a takarmány nem kap földszagot és az esőzéseknél nem sározódik be. Van még egy előnye A szárítókra rakott takarmány nem takarja feleslegesen hosszú ideig a növényzetet. Ezzel elősegítjük a sar­­jú gyorsabb fejlődését. Nagyon előnyös olyan szárítók al­kalmazása. amelyekre a tarmányt rög­tön a kaszálás után felrakhatjuk En­nek nagy jelentősége van nemcsak a szárításnál, hanem a kaszálásnál is A szárítók fajtái: Minden szárító azon elv alapján épül. hogy a takarmánynak nem szabad érintkezni a földdel. Itt nem szárítunk forgatással, hanem a ta­karmányt felaggatjuk a szárítókba és így a meleg levegő átjárhatja Nálunk eddig leginkább olyan szárítókat hasz­náltak. amelyekre a szénát két. vagy több oldalról rakják fel. Az ilyen szá­rítókra a növényt pár órával a ka­szálás után rakjuk fel, amikor az már kissé mepfonnyadt Ismerünk többféle szárítót: nyársak, lobor ágasszárító és gulaszárító. A nyársakat rendszerint fenyőfák ágából készítjük. Magasságuk kb. 2 méter Az oldalágakat rajtahagyjuk. A nyársakra oldalágak helyett léceket is rakhatunk. A takarmánynövény ter­mése szerint egy hektáron 100—150 nyársra van szükség Ha nem rakunk sokat a nyársra, akkor teljesen friss takarmányt is tehetürík rá. A nyár­sakat úgy állítjuk fel hogy először vasdoronqga! lyukat csinálunk a földben, behelyeztük a nyársat és a tövénél a földet alaposan megtapos­suk. A lobor két és fél méter magas rúdból áll. Három rudat három láb­ként állítunk. A földtől 60 centimé­terre 3 léccel körülvesszük. Egy hek­tárra kb. 75 darab kell. Nálunk a lo­bor nagyon jól beválik. A hervadt takarmány szárítására nagyon jók az ágasok. Az ágas két lécből áll, amelyeket egymáshoz tá­masztunk olyan módon, hogy tetőt képezzenek Minden lécnek négy ke­­resztrúdja van. Ezek 2 méter hosz­­szúak és egymástól való távolságuk 80 centiméter. Egy hektáron 25—45 ilyen ágasra van szükség. A másik tí­pusú ágas háromszögből tevődik ösz­­sze, ezekből egy kisebb, így a szárí­tók összeállításánál ez beesik a nagy háromszögbe. Hektáronként 50—60 darab kell. Ezek a szárítók azért is előnyösek, mert egyfalúak, úgyhogy a takarmány jól szellőzik, esőben is rakhatunk rá anélkül, hogy kár keletkezne. A szov­jet tapasztalatok azt mutatják, hogy a szárítókon való szárítás nem drá­gítja meg a széna árát — ellenke­zőleg, olcsóbbá teszi a termelést az­által, hogy jobb minőségű szénát nye­rünk. Eshet az eső a szárítókra felhalmozott zöldnek nem árt meg. A szárítón nem barna színűre, vagy feketére szárad a takarmány, mint a földön, ha­nem halványzöldre. A zöldlakarmányok szakszerű és takarékos felhasználása Mind a legeltetésnél, mind a zöldtakarmányok ete­tésénél rendszerint a gazdaságok nem járnak el meg­felelő szakszerűséggel és nem vigyáznak kellőképpen a tápanyagok gazdaságos kihasználására. Ennek a követ­kezménye az, hogy tápanyagok, a különösen értékes és egyébként is szűkösen lévő fehérjét pazarolják. Ez az időpont hazánkban a zöldtakarmányozás kezdete. Ilyen­kor van lehetőség a zöldtakarmányozásra lel nem hasz­nált füvek, szántóföldi takarmányok szénává szárítására, vagy jó minőségű silózott takarmányok készítésére. Ezekkel gazdasági állataink, különösen fejősteheneink számára a téli takarmányozás időszakában, szükséges tápanyagok mellett az életműködésükhöz nélkülözhetet­len vitaminokat is elraktározhatják. Nem elég négyzetesen vetni - ápolni is kell a kukoricát Kubík elvtársnak, a hody szövet­kezet elnökének gazdag tapasztalatai vannak a négyzetes-fészkes ültetés­ről. A múlt évben e módszerrel átla­gosan 64 mázsás hektárhozamot ér­tek el kukoricából. Ezért ez évben az összes kukoricájukat négyzetes-fész­kes módszerrel ültették be. Azonban azt is tudják, hogy nem elég az új módszer alkalmazása, hanem követ­kezetesen hozzá kell fogni az ápolási munkákhoz, nem utolsósorban a fej­trágyázáshoz. A munkák elvégzését biztosították a hodyak, mert az egész területet egyénekre osztották. Minden tag el­ültetett egy hektár kukoricát, amit ápol is. Saját érdekében mindenki igyekszik az ápolási munkálatokat idő­ben elvégezni azért, mert ha több terem, emelkedik a munkaegység ér­téke is, ezenkívül a terven felül ki­termelt mennyiség 40 százaléka pót­jutalomként az övéké. Az EFSZ nemcsak a kukoricánál, hanem minden növénvné' bevezette a pótjutalmazást, így a tagok igye­keznek minél magasabb termést el­érni, mert érdekelve vannak a iöbb­­termelés elérésében. K. F. A bijacovcei EFSZ tagjai, hogy a hároméves termelési terv szerint emeljék termelési eredményeiket, nagy súlyt fektettek a trágyázásra s a műtrágyázásra. Továbbá alkal­mazzák a haladó módszereket, amely szintén növeli a hektárhozamot. Az volt a tervük, hogy a 80 hektárt ki­tevő burgonyából 15 hektárt négy­zetes-fészkes módszerrel ültetnek be. Ennek ellenére 50 hektáron alkalmaz­ták ezt a módszert. *** A slánska-hutai szövetkezetesek az SZLKP kongresszusa tiszteletére kö­telezettséget vállaltak és irányt vet­tek annak tel jesítésére A nő 'ényi termékeket két mázsával növelik en­nek érdekében az összes bennlpvő trágyáikat kihordták a földekre "zen­­kívül műtráqyát is alkalmaznak Az állatállomány hasznosságát is emelik, ami által 100 mázsa sertés­húst és 10 ezer liter tejet adnak be terven felül. Ebből ezidáig 8.10 mázsa sertés és 15,20 mázsa marhahúst tel­jesítettek. Mató Pál. Kassa Jó minőségű vetőmagot termelnek Az alsószecsei szövetkezet időben befejezte a tavasziak vetését. Ez meg látszik a kalászosoknál, különösen a tavaszi árpánál. Földjét hamar el­borította' és nem állt fenn az a ve­szély, hogy a talaj nedve elpárolog. Ez örvendetes részünkre, mert a 150 hektár árpából 100 hektár elit 5-ös, amit mind vetőmagnak termelnek. Ugyanis a kerületi vetőmagnemesítő intézet fölvette szövetkezetünket a vetőmagtemelő gazdaságok közé. Fe­ladatunk a lévai járás 44 EFSZ-ét ellátni jó minőségű vetőmaggal. Bú­­zábó’ 120 hektáron, rozsból 20, tava­szi árpából 100, zabból 10, bükköny­ből 10, lucernából 15, vörös heréből 10 és takarmányrépából 5 hektáron termelünk jóminőségű vetőmagot. Nem kis feladat egészséges, tovább­­termesztésre alkalmas vetőmagot ter­melni. Több szaktudást, több figyel­met igényel s nem utolsósorban több munkát is. Az agronómus szaktudásá­tól és a növénytermesztőcsoport lel­kiismeretes munkájától függ az, hogy jó vetőmagot termelünk-e, vagy sem. A múltban több esetben előfordult, hogy az egyes vetőmagtermelő gaz­daságok nem fordítottak kellő figyel­met a jő minőségű vetőmag kiterme­lésére. így a várt eredményt nem tudták elérni. Ennek eredménye foly­tán azonban sok esetben a szövetke­zeti tagság nem tartotta érdemesnek a vetőmagok kicserélését, illetve a vetőmagtermesztő gazdaságok által kitermelt vetőmagok alkalmazását. Ezért_ szükséges, hogy a vetőmagot termesztő gazdaságok tartsák be az agrotechnikai szabályokat és gondo­san kezeljék a vetőmagnak szánt nö­vényzetet. Fontos az is, hogy a kerü­leti, valamint a járási nemesítő inté­zet több segítséget nyújtson a vető­magtermelő gazdaságoknak. Henžsel Mihály, Alsó-Szecse. Védjük gyümölcsfáinkat az amerikai szövőlepke ellen Közellátásunk egyik fontos ténye­zője a gyümölcs. Fontos a felnőttek részére, a gyermekek részére pedig nélkülözhetetlen. Gyümölcsfáink egyik legveszedel­mesebb ellensége az amerikai szövő­lepke. Vidékünkön nagy mértékben elterjedt és ellepte gyümölcsfáinkat. Sok esetben egész gyümölcsösöket tesz tönkre, ha kellő időben nem fo­gunk hozzá az irtásához. Erre a veszedelmes ellenségre na­gyon kevés figyelmet fordítottak egyes gyümölcstermelőink. Gyümölcs­fáikról nem távolították el időben az amerikai szövőlepke petefészkeit. Most is sok helyen látni a petefész­keket, vagy a már kikelt és hernyók­ká fejlődött petéket, melyek már meg is kezdték a fák fejlődésben levő le­veleinek pusztítását. Ezért gondosan vizsgáljuk át fáin­kat és azokat a petefészkeket, melye­ket ősszel, vagy tavasszal nem távo­lítottunk el, vagy a kikelt hernyókat, míg szét nem másznak, haladéktala­nul távolítsuk el. A fákon maradt száraz levelek, amelyek sok esetben elkerülték fi­gyelmünket, 50—200 petét is tartal­maznak, melyek a fák rügyeinek fa­­kadásával egy időben kelnek ki és a fejlődésnek induló rügyeket pusztít­ják. Sok esetben még a termőbimbó­kat is elpusztítják. Ez gyümölcsfáink első nagy veszedelme. A második veszedelem augusztus­ban kezdődik, amikor a hernyók pe­téi tömegesen lepik el gyümölcsfáin­kat. Amikor a fák leveleit elpusztí­tották, megkezdik a gyümölcs pusz­títását. Lerágják a héját, s ezzel a fát és a termést is tönkreteszik. Hosszú évek során nevelt és féltve őrzött munkánk gyümölcsét, az ame­rikai szövőlepke rövid idő alatt el­pusztítja, ha következetesen nem írt­juk és pusztítjuk őket. Táncos József Felsőszeli. Már a legeltetésnél ügyelnünk kell arra, hogy a tehenek tejhozamának megfelelően a legelőn felvett takar­mányt kiegészítőtakarmányok eteté­sével pótoljuk és a szükséges táp­anyag arányt ezekkel biztosítjuk. Ha azt nem tesszük, a tápanyagokat pa­zaroljuk. így például számításba véve azt, hogy a tehén a legelőn mintegy 40 kg füvet eszik meg, ez az élet­­fenntartáson felül szűkösen 8 kg tej termeléséhez elegendő, de a tehén nem lakik jól vele, mert nem kap elegendő mennyiségű szárazanyagot. Ezért ajánlatos, különösen a legelte­tés megkezdésekor kiegészíteni a le­gelőn felvett takarmányt. Például 40 kg legelőfű és 4 közepes minőségű rétiszéna 800 kg élősúlyú tehénnek az életfenntartáson felül 12 liter tej termeléséhez elegendő. Vagy 40 kg legelőfű 8 kg hüvelyes szalma ugyan­csak elég 600 kg élősúlyú tehénnek 12 liter tej előállításához A zöldtakarmányok etetésénél azon­ban arra is kell gondolnunk, hogy a helyes keményítőértékarányt (kemé­nyítőérték és emészthető fehérje ará­nya a napi takarmányadagban) be­tartsuk és a fehérjéket ne pazaroljuk. Ezért a zöldtakarmányokat úgy ke­verjük az etetés előtt, hogy a helyes keményítőértékarány mellett tépláló­­anyag pazarlást ne kövessünk el. így 35 kg bíborhere 25 kg zöld rozzsal keverve elég 11 liter tej termelésé­hez az életfenntartó -riikségleten fe­lül 600 kg-os élősúlyt számítva. Ugyanakkor 40 kg zöldrozs csak 6—7 liter napi tejhozamra elegendő a már említett 600 kg élősúly élet­­fenntartó szükségletén felül. Takarékoskodhatunk úgy is a zöld­takarmányokkal, ha ballasztakarmá­­nyokkal, tavaszi szalmával, vagy ku­koricaszárból és répaszeletből készült silózott takarmánnyal egészítjük ki. A zöldtakarmányt etetés előtt kell a szilázzsal összekeverni. így: 50 kg szöszösbükköny és rozsból álló őszi keverék és 3 kg árpaszalma elegendő a 600 kg élősúly életfenntartó szük­ségtelen felül hét liter tej termelé­séhez, vagy 40 kg szöszösbükkönyös­­rozs, 15 kg szilázs (kukoricaszár, ré­paszelet) elegendő az említett élősúly mellett a létfenntartáson felül hét liter tej termelésére Negyven kg bú­zás pannonbükköny. 3 kg árpaszalma elegendő a 600 kg élősúly életfenn­tartó szükségleten felül. Tíz liter tej termelésére, vagy 35 kg búzás-pan­­nonbükköny 15 kg szilázs (kukorica­­szár és répaszelet). Elegendő 11 1. tej termelésére. Ugyancsak 600 kg élő­súlyú tehén számára, 40 kg búzás­borsó, 3 kg árpaszalma elegendő 8 liter tej termelésére. Különösen ügyelnünk kell a legér­tékesebb takarmánynövényünknek, a lucernának zöldtakarmány céljaira történő felhasználásánál. A lucerna rendkívül gazdag fehérjében s így. ha egyedül etetjük zöldtakarmányo­zási időszak kezdetén igen sok fehér­jét pocsékolunk el vele. így például a 40 kg lucernát etetünk tisztán, en­nek fehérjetartalma elegendő volna 10—12 liter tej termeléséhez. Až életfenntartó szükségleten felül vi­szont a keményítőértéke elég 3 liter tej termelésére. Azért a lucernát lehetőleg mindig keverten etessük, így a tavasz elején pótoljuk tavaszi szalmával, szilázzsal. 35 kg lucerna, 20 kg szilázs (kukori­caszár és répaszelet) elegendő a 60 kg élősúly életfenntartása mellett tíz li­ter tej termeléséhez. Vagy 40 kg lu­cerna, 15 kg szilázs (kukoricaszár és répaszelet) ugyancsak 10 liter tej termeléséhez elegendő 600 kg élősú­lyú tehén számára, vagy 50 kg lucer­na, 5 kg tavaszi árpaszalma elegendő az említett életfenntartó szükségleten felül 10—12 liter tej termeléséhez. Ha így hajtjuk végre a legeltetést és a zöldtakarmányozást, akkor nem­csak nem pazarolunk értékes tápláló­anyagokat, hanem a zöldtakarmányok­­kal is takarékoskodhatunk. Az ily módon megtakarított zöldtakarmányo­kat elsősorban széna készítésére, vagy jó minőségű silótakarmány készítésé­re használhatjuk fel, amelyekkel gaz­daságosabbá tehetjük a fejőstehenek takarmányozását. Tejhozam emelkedésével csak ak­kor számolhatunk, ha fokozatosan vé­gezzük a legeltetésre való áttérést s a széna és szalmafélék etetését csak akkor szüntetjük be. ha a fű a lege­lőn megerősödött és jól tejelő tehén­­állománynál pedig gondoskodunk a legelő füve mellett egyéb kiegészítő takarmányok etetésérői. A sžolô zöldmunkái Ä szőlő hajtásait egész nyáron ke­zelni kell. A fejlődő hajtások kezelése válogatásból, kötözésből, hónaljazás­­ból, termőhajtások bekurtításából és csonkázásából áll. Ezeket a munkákat zöldmunkáknak nevezzük. A szőlő zöldmunkáit a következőképpen keli elvégezni: A hajtások megválogatása. (Zöld­válogatás.) A zöldmunkákat a hajtások megvá­­logatásával kezdjük. A hajtásválogatás a metszés kiegészítő része. A meg­metszett tőkén rendszerint több haj­tás nő, mint ahány rügyet meghagy­tunk Ugyanis nemcsak a meghagyott világos szemek, hanem a sárszemek és a tőkefejen levő rejtett rügyek is kihajtanak. Nekünk azonban nincs minden hajtásra szükségünk, ezért a felesleges hajtásokat idejében el kell távolítani. A hajtások eltávolításakor a követ­kező szempontokat kell figyelembe venni: teljes egészükbe meghagyjuk azokat a hajtásokat, melyeken ter­més mutatkozik, de eltávolítjuk a csapokról és szálvesszőről azokat a hajtásokat, melyek termést nem hoz­tak. A hajtások közül meghagyjuk még azokat a hajtásokat, amelyek a jövő évi termést biztosítják, vagyis až ugarhajtásokat. Ezek az ugarhaj­tások a termőcsapok alsó rügyeiből vapv a külön meghagyott ugarcsapok ból nőttek. Az idei és a'jövő évi termést biz­tosító hajtások mellett különösen idősebb tőkén gyakran meghagyunk még egy-két mélyebb részből előtörő hajtást, amelyek elsősorban a tőke­szarvak megifjítására a kijelölt ugar­hajtások pótlására szolgálnak. Ezeket az úgynevezett biztosítóhajtásokat esetenként legalkalmasabb helyen kell meghagyni, pl. a tőkefejen csercsa­pok alján stb. El kell távolítani a tő­kék közepéről a tőkenyakról előtörő hajtásokat, amelyek a tőke erejét gyengítik és a jövő évi metszéshez nincs szükség rájuk. A hajtásokat úgy választjuk meg, hogy a tőkf le­hetőleg szellős maradjon. A hajtás­válogatásra a legalkalmasabb idő «mi­kor a hajtásokon a fürtök is láthatók vagyis a hajtások elérték a 20 25 cm hosszúságot. Ha a válogatást ide­jében végezzük, akkor kevesebb táp­anyag vész el és több jut a tőke fej­lődéséhez. Hajtásválogatáshoz nagy szaktudás szükséges. Csak az tud igazán jól vá­logatni. aki a metszési munkálatokkal is tisztában van. A rosszul megválo­gatott, illetve eltávolított hajtásokkal több kárt tehetünk, mint hasznot. Ha a válogatást pontosan elvégezzük, a megmaradt hajtások szebben fejlőd­nek és a következő évi metszés is könnyebb lesz. (A következő számban folytatjuk) Pápai Pál Szőlőske. I

Next

/
Thumbnails
Contents