Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-15 / 20. szám

6 Ъабоа Földműves 19ÍV5. máju» IS. Dukony János megtalálta számítását Amikor Szőgyénben megalakult a szövetkezet, Dukony János nem té­továzott: az elsők között lépett a kö­zös gazdálkodás útjára. Évek hosszú folyamán megúnta a tehenekkel való szántás-vetést. Két hold földje ép­­pencsak a szűk kenyeret biztosította számára. Hosszú, gyötrelmes évek ta­pasztalatai késztették arra, hogy könnyítsen életén. Azzal tisztában volt, hogy a szövetkezetben is dol­gozni kell, tehát paraszt ember volt világéletében, nem félt a munkától. Csakhogy nem másnak, hanem ma­gának akart dolgozni. Amíg egyénileg gazdálkodott, csak adóra termett föld­je, meg cséplőgép-bérre. Egyszóval jobb életet akart teremteni magának, azért lépett a szövetkezetbe. Azóta három év telt el. A szövet­kezetben becsülettel dolgozott. Annyi gabonája nem is volt soha, mint ami­óta a közösben dolgozik. Azonkívül még fél hektár földet is kap minden évben, háztáji gazdálkodásra. A múlt évben kukoricát termelt a fél hek­táron. Rozi néni a felesége — nem sajnálta a munkát. A szövetkezet ag­­ronőmusától hallotta, hogy minden kapálással emelkedik a hektárhozam. Meg akart győződni róla, vajon iga­zat mond-e az agronőmus és három­szor megkapálta a kukoricát. Az ered­mény nem maradt el: több mint 25 mázsa csöveskukoricát takarított be a fél hektárról. Volt bőven takarmány a három hízónak. Amilyen egyszerű embernek néz ki Jani bácsi, olyan gondos, előrelátó Mivel három sertése volt, egyet meg akart hagyni anyának, egyet levá­gásra szánt saját részére, a harmadi­kat pedig már a következő évre szánta hízónak. Igen ám, csakhogy közbejött valami, ami megváltoztatta a Dukony-család tervét. Rozi néni a helyi nőbizottság tagja és ott hallotta meg a hírt, hogy lehet szerződést kötni hizlalásra. Sőt még két mázsa takarmányt is adnak minden sertés­re. Amikor tervét előadta férjének, azonnal megváltozott a tervük. Nem kell anyadisznó, meg még a jövő évi hízóra is van idő, hanem mindkét ser­tésre szerződést kötnek. Egy hét le­forgása alatt el is intézték a dolgot. Négy mázsa árpát kaptak hetven ko­ronáért mázsánként. A két „szerződés” szemlátomást hízott, gömbölyödött. Jani bácsi ö­­rült is nekik, mert azt a négy-öt mázsa kukoricát eladta volna és az árából már rég nem lenne egy fillér sem. — Jó befektetés ez, — mondo­gatta a szomszédoknak. — Olyan ez kérem, mintha mindennap harminc koronát tennék takarékba. —Hittek is neki, meg nem is. De ő tudta, hogy a hízókkal megetetett kukorica jól kamatozik. Aztán elérkezett május. A két mangalica késreéretté hízott és ami­kor megmozdultak, olyanok voltak, mint a hullámzó hájtömeg. Alig tíz hónapot éltek, de az egyik 173, a másik pedig 155 kilósra hízott. A körzeti felvásárló nagyon elégedett volt a két szép hízóval, Jani bácsi meg az értük kapott 4725 koronával. Nem csalódott számításában és az eddiginél még szilárdabban vallja: — Ez kérem a legjobb befektetés. Most boldogan tervezgetnek fele­ségével, hogy mit is vegyenek a kö­zel 5 ezer koronából.- Bútort, mosógé­pet, ruhafélét, vagy egyebet? No, de ez nem okoz nagy gondot és — mint általában az asszonyok — Rozi néni is bizonyosan megtalálja a mód­ját, hogy ne sokáig álljon a pénz a szekrényben. Most ismét kötöttek szerződést egy sertésre, mely ugyan­csak meggondolná a dolgot, ha tud­ná, hogy amilyen gyorsan hízik, olyan gyorsan közeledik élete végéhez. De neki ezt nem fontos tudni. Az a fon­tos, hogy Jani bácsi tudja, hogy ér­demes szerződésre hizlalni. Rozi néni pedig az idén négyszer is bekapálja a kukoricát, hogy minél több terem­jen a fél hektáron. Tamás M. ígéretüket valóra váltották Az eperjesi kerület földművesei példásan teljesítik felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére tett kö­telezettségvállalásaikat. A sóvári járás Orkocany község helyi pártszerveze­tének elnöke - terven felül 100 kg marhahús, három mázsa gabona és öt rriázsa burgonya beadását vállalta. Egész évi kötelező húsbeadását már 80 százalékra teljesítette. Ezen a ta­vaszon 30 ár takarmánykeveréket ve­tett, melyből silótakarmányt készít. Példáját több földműves követi a községben. Chmelová község földművesei húsz hektár elhanyagolt terület megműve­lését vállalták, amelyet lennel beve­tettek. A len vetésére és tépésére szerződést kötöttek a gépállomással. Az alsökomárnyiki földművesek is becsülettel teljesítik felajánlásukat. Sezier Mihály 190, Halaj János pedig 200 százalékra teljesítette húsbeadá­sát. Sürgent János 100 százalékkal túlteljesítette tojásbeadási kötelezett­ségét. Az egész évi húsbeadást több földműves teljesítette a községben. Huszonegyezer hektár cukorrépa A cukorrépa hektárhozamának eme­lésére irányuló verseny részvevőinek száma egyre növekszik. Ezidáig 1151 termelő kapcsolódott be a versenybe. Különösen szövetkezeteink és állami gazdaságaink fogadták el a csúzi EFSZ felhívását, de résztvesznek a versenyben az egyénileg gazdálkodó földműveseink is. Ezidáig 21 ezer hektárnyi cukorrépával bevetett terü­letet kapcsoltak be a versenybe. A múlt évben 9200 hektárt tett ki eb­ben az időszakban a versenybe beje­lentett terület. A versenybe május 31-ig lehet jelentkezni az illetékes cukorgyárnál. A cseh kerületekben a szövetkeze­tek 10 ezer hektárnyi területen vesz­nek részt a versenyben. A csehorszá­gi állami gazdaságok 3500 hektár cu­korrépa-területtel vesznek részt a magas hozamokért folyó versenybe. Z. N. Nem félnek a haladó módszerektől A tavasz ébredése mozgásba hozta a királyrévi EFSZ tagjait, akik el­határozásukhoz híven nagy lendület­tel nekifogtak a munkának. Azt akar­ják, hogy szövetkezetük, amely az elmúlt években utolsók között kullo­gott, az elsők között legyen. Erre meg is van minden feltételük. Az őszi kalászosokat jól előkészített ta­lajba keresztsorosan vetették el. Most a hideg tavasz ellenére is búzájuk buja, haragoszöld színű. A tavaszi kalászosokat ugyancsak kereszt- és szűksorosan vetették el, ami biztos 3—4 mázsa terméstöbletet jelent. Kukoricát 20 hektáron vetettek négy­zetesen. Mindez azt bizonyítja, hogy a királyréviek bátran alkalmazzák a haladó módszereket, melyek eredmé­nyeit maguk fogják látni. Szarka Péter, az EFSZ új elnöke örökké mozgó fiatalember. Mindenről tud, ami a gazdaságban történik. Na­ponta végigjárja a határt, hogy va­lamelyik növény nem szorul-e segít­ségre. Szarka elvtárs sokat vár a pótjuta­lom bevezetésétől is. Jogosan, mert az egyénekre osztott kapásnövények bizonyára gondos ápolásban részesül­nek, a tagokat a pótjutalom jobb mi­nőségű munkára serkenti. Nagy László csoportvezető is jól végzi feladatát. A munkákat ügyesen éš jól szervezi meg, vigyáz azok jó­­minőségű elvégzésére, s ezzel hoz­zájárul, hogy szebb, nagyobb legyen a termés. A 'királyréviek már gondoltak az aratásra is, mert szerződést kötöttek a gépállomással, hogy összes gaboná­jukat kombájnnal fogják learatni. S. G. Bővítsük ki a város és a falu közötti árucsere-forgalmat A falu és a város közötti árucsere­forgalom kérdésekor arról van szó, hogy egyrészt meggyorsítsuk az ipari termékek áramlását a falu felé, más­részt a mezőgazdasági termékek áramlását a város felé. Ennek a kér­désnek megoldása természetesen ab­ban van, hogy mind az ipar, mind a mezőgazdaság — beleértve a szövet­kezetek és a magánszektor — terme­lését mennyiségileg és minőségileg emelni kell. A termelés fokozása nél­kül fokozódó árucseréről beszélni nem lehet. A szocializmus gazdasági alaptörvé­nyeiből származik és azt szolgálja a népgazdaság tervszerű és arányos fejlődésének objektív törvénye, ami azt jelenti, hogy népgazdaságunk olyan terveket állít fel, melyek a tö­megek szükségleteinek maximális ki­elégítését szolgálják. Amikor tehát államunk az ipar, de jelen esetben különösen a mezőgazdasági termelés lényeges emelkedését tűzte ki célul ezt nem azért teszi, hogy fölöslege­sen terhelje dolgozóinkat, hanem azért, mert dolgozóink igénye, a reál­bérek állandó növekedése megkövete­li a termelés fokozását, hogy ezáltal biztosítsuk az igények kielégítését. Valljuk be őszintén, hogy sok fa­lusi dolgozó, mikor a mezőgazdasági termelésének fokozásáról és a beszol­gáltatás! kötelezettségek teljesítéséről hall, erre a kérdésre úgy tekint, mini egy fölösleges teherre. Miért van ez így? Azért, mert nem értik meg hogy a népgazdaság arányos fejlesz­tése, vagyis az ipar és a mezőgazda­ság arányos termelése a gyakorlatban azt a célt szolgálja, hogy az ipar és mezőgazdaság árucikkeivel arányosan lássuk el dolgozóinkat. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaság fokozódó ter­melésén keresztül több ipari cikk jut el a falusi dolgozóknak. Hogyan? Ma például az a helyzet, hogy minden második kilogramm húst külföldről kell behoznunk, hogy fedezni tudjuk a közellátás szükségleteit. Emellett még sok más mezőgazdasági árucik­ket is hozunk be külföldről. Mind­ezen árucikkekért nekünk az ipar termékeivel kell fizetni. Ez azt jelen­ti, hogy jelentős mennyiségű ipari cikk, melyre nekünk is szükségünk volna, csere útján külföldre kerül. A másik oldala a dolognak, hogy * sok­szor ezekért az árucikkekért külföldi valutával kell fizetni, és ha ezt el tudnánk kerülni, akkor ezért népgaz­daságunk fejlődéséhez szükséges pé­peket és nyersanyagokat tudnánk be­szerezni. Ebből tehát logikusan kö­vetkezik, hogy a mezőgazdasági ter­melés növekedése mind a növényi, mind az állati termékek termelésében hármas célt old meg egyszerre. Egy­részt növeli a város felé a mezőgaz­dasági termékek áramlását, másrészt növekedik az ipari áruk mennyisége, tehát ezzel a falu és a város közötti áruforgalom, és végül, de nem utol­sósorban növekszik parasztságunk jö­vedelme is. A népgazdaság arányos termelése, tehát egyik legfontosabb előfeltétele a falu és a város közötti áruforgalom növekedésének. Népgazdaságunk eddÍ7 gi fejlődése azt bizonyítja, hogy az ipari termelés a háború előtti terme­lés többszörösére emelkedett. Mi a helyzet ezzel szemben a mezőgazda­ságban? Mezőgazdaságunk alig halad­ta túl a háború előtti színvonalat, holott népünk szükséglete a mező­­gazdasági cikkek terén többszörösrr­­emelkedett Ezért tehát bátran mond­hatjuk hogy népünk és a parasztság életszínvonalának növekedését első­sorban iparunknak köszönhetjük Mit jelent ez? Azt, hogy a népgazdaság aránytalan fejlődése, a mezőgazdaság lemaradása a falu és a város árufor­galmában is aránytalanságokat okoz. Ez az áruforgalom egyoldalú, mert amíg az ipari cikkek nagy tömege özönlik a faluba, addig a mezőgazda­­sági árucikkek termelése nem haladja túl a háború előtti színvonalát és nem képes kielégíteni az igényeket. Erre a legjobb példa az, hogy például 1954-ben mezőgazdaságunk több mint 16 ezer tonna hússal 140 millió liter tejjel, 51 millió tojással, 5 vagon ga­bonával adósa maradt a közellátásnak. Ezeknél a számoknál persze csak a köt lező beszolgáltatásokról van szó. mely alapja a falu és város közötti áruforgalomnak. Ennyivel csökkent tehát az árumennyiség, melyet a vá­rosnak kellett volna kapni a falutól. Ugyanakkor mezőgazdaságunk felada­ta az is, hogy a szükséges ny-rs­­anyaggal ellássa könnyűiparunkat. Jóllehet ezek termelése (len, kender) igen előnyös, ezen a téren is elma­radtunk. Parasztságunknak tisztában kell lenni azzal, hogy a mezőgazdasági termelés növekedése a falu és a vá­ros közötti áruforgalom lényeges nö­vekedését eredményezi. Parasztsá­gunknak élni kell azzal a lehetőség­gel, melyet munkásosztályunk a gép­állomásokkal, valamint káderek neve­lésén keresztül nyújt a mezőgazda­ságnak. Erősebben meg kell ragadni a munkásosztály nyújtotta kezet, mely tényekkel juttatja kifejezésre, hogy legfőbb célja a két osztály közötti szövetség szilárdítása. A több és jobb termelés szocialista elve kell, hogy győzedelmeskedjen mezőgazdaságunk­ban is. mert ez az egyedüli útja né­pünk jóléte emelkedésének, a mun kás-paraszt szövetség további meg­szilárdulásának mely népi demokrá­ciánk politikai alapja. J. Varga Termeljünk minél több kukoricát Ezekben a napokban legfőbb felada­tunk haladéktalanul befejezni a kuko­rica és a burgonya ültetését. Jóllehet földműveseink ismerik a kukorica és a burgonya értékét, mégis újból hangsúlyoznunk kell jelentőségüket, mert nem mindig gondoskodnak kel­lőképpen e termények hektárhozamá­nak emeléséről. A jó gazdák viszont nem feledkeznek meg e termények­ről, kibővítik a kukorica vetésterüle­tét és igyekszenek minél magasabb hozamot elérni, mert tudják, hogy egy mázsa kukorica húsz kilogramm sertéshúst jelent. Sajtónk is azért magyarázza na­ponta, hogy amíg egy mázsa zab 100, egy mázsa tavaszi árpa 115 zabegy­séget tartalmaz, egy mázsa kukorica felér 136 zabegységgel. Ezért mond­jál- szakembereink, hogy a kukorica kórója csaknem kétszer olyan érté­kes, mint a zab, vagy árpaszalma. Ezért népszerűsítjük a silókukorica termesztését is. Szovjet tapasztalatok szerint öt kg silókukorica egy liter tejnek felel meg, viszont egy hektár­ról 700—900 mázsa zöldanyag hozam mellett olyan mennyiségű nedvdús takarmányt nyerhetünk, mely 14—16 ezer liter tej, vagyis 437—500 kg vaj termelését biztosítja. Ennek köszön­hető tehát, hogy a takarmányt ille­tően minden jó gazda elsősorban a kukorica mellett dönt. Egyes terüle­teket ismét be kell vetni az esetleg kifagyott őszi vetés után. Ilyen he­lyeken feltétlenül vessünk kukoricát „Minél több kukoricát!” Ez legyen e napok jelszava. Az SZLKP KB februári teljes ülé­sének határozata értelmében a trak­torállomások kötelesek legalább 10— 12 ezer hektárnyi területen kukoricát és legalább ötezer hektárnyi terüle­ten burgonyát ültetni négyzetes-fész­kes módszerrel. A gépállomások dol­gozóinak becsületbeli ügye, hogy eze­ket az irányszámokat minél jobban túlteljesítsék. Eddigi jelentések sze­rint ezen a téren legjobban haladnak a nagymányai, csallőközcsütortöki, ógyallai, köbölkúti és a zselízi GTÁ-ok. Mezőgazdaságunk történetében gya­korlatilag először érvényesítik na­gyobb mértékben a kukorica és bur­gonya termesztése terén szerzett szovjet tapasztalatokat. Ezért külö­nösen nagy felelősség hárul a párt­­szervezetekre és a nemzeti bizottsá- I gok funkcionáriusaira Ezeknek gon­­• dósán szem előtt kell tartaniuk a - feladatok teljesítését és ki kell kü­szöbölniük az esetleg mutatkozó hiá­nyosságokat. Különösen a járási nem- i zeti bizottságok agroaómusai és a j GTÄ-ok segíthetnek zokat szövetke­­! zeteinkben, valamint egyénileg -az­­! dálkodó földműveseinknél, a kukorica I es burgonya hektárbozamának eme- 1 lése érdekében. A gépállomásoknak igyekezniök kell, hogy a kapásnövé­nyek sorközi megművelésére kötött szerződéseket pontosan betartsák mind a szövetkezetekben, mind az egyénileg gazdálkodó földműveseink­nél. Minden jó gazda tudja, hogy a négyzetes-fészkes ültetés egymagában nem biztosítja a nagy termést. Hiába végeztünk négyzetes-fészkes vetést, ha a kikelt növényzetet ellepi a gyom. Szükséges tehát, hogy minél nagyobb gondot fordítsunk a növény­­ápolásra. A cél világos és azt is tudjuk, ho­gyan érhetjük el. Valósítsuk meg az elméletet gyakorlatban, hogy az őszi betakarításkor minden szövetkezet, minden állami gazdaság és valameny­­nyi egyénileg gazdálkodó földműves olyan kukorica és burgonya hektár­hozammal büszkélkedhessék, amilyet az ifjúságfalvai szövetkezet ért el. Követendő példa A galántai szövetkezet a legjobbak egyike a járásban. Felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére vállalták a szövetkezeti tagok, hogy az év vé­géig 100 mázsa sertéshúst, 130 má­zsa marhahúst és 40 ezer liter tejet adnak be terven felül. Május 9-ét. felszabadulásunk 10. évfordulójának napját vállalásaik teljesítésével üd­vözölték. Ezidáig 47 mázsa sertéshúst, 38 mázsa marhahúst és közel 5 ezer liter tejet adtak be terven felül. Kötelezettségvállalásukat jól telje­sítik a pálóci és nyárasdi szövetke­zet tagjai is. A pálóciak 43 mázsa marhahúst és 1300 liter tejet, a nyárasdi szövetkezeti tagok pedig 46 mázsa marhahúst és 10 ezer liter tejet adtak be terven felül. Jó eredmények születnek a haladó módszerek nyomán A bratislavai KNB dolgozói a közel múltban értékelték a kerületben be­vezetett haladó mezőgazdasági mód­szereket. Az értékelés alkalmával ki­tűnt, hogy a régi módszerrel takar­­mányozott és fejt tehenek átlagos napi tejhozama alig érte el a 3,5 li­tert. Ezzel szemben azoknál a tehe­neknél, amelyeknél a Malinymova módszerét alkalmazzák, darabonként elérték a napi hétliteres tejhozamot. Azokban a szövetkezetekben, ahol helyesen alkalmazzák Malinymova módszerét, figyelemreméltó e-edmé­­nyeket érnek el. A KNB közlése sze­rint a nyárasdi szövetkezetben 15 literre emelkedett a Malinymova mód­szerrel gondozott tehenek napi tej­hozama. A füsi szövetkezetben 11, a tanyi szövetkezetben pedig tíz liter darabonként a napi fejési átlag. Hasonló eredmények születnek a nyitrai kerületben is. Például Nyit­­raivánkán 4,5-ről 7,5 literre emelke­dett a tejhozam Malinyinova módsze­rének bevezetése után. A csoportos takarmányozás jelentőségével a szö­vetkezeti munkaiskolában ismerked­tek meg. Az új módszerek alkalmazásának előnye más termelési ‘ ágazatban is megmutatkozik. Ezt mindennél meg­győzőbben bizonyítják a bratislavai kerület egyes szövetkezeteinek ezen a téren szerzett tapasztalatai. így például a régi módszerekkel hizlalt sertések napi súlygyarapodása kerü­leti méretben alig érte el a 35 dekát. Ez a mennyiség Surikov módszere bevezetése után 52 dkg-ra emelke­dett. A régi módszerrel gondozott anyakocák ellési átlaga 7,3 malac volt. Ljuszkov módszerének beveze­tése után 9-re emelkedett. Érdemes tehát bevezetni až új módszereket, mert soha nem látott eredményeket érhetünk el. Tízezer korona korai zöldségért A nagylégi szövetkezet kerté­szeti csoportja már a múlt év­ben is szép eredményeket ért el a zöldségtermelésben. Nyolc va­gon zöldségfélét termelt terven felül és 33 ezer korona pótjuta­lomban részesült. A múlt évi sikereket meg akar­ják ismételni a szövetkezet ker­tészei ez évben is. Szorgalmasan készültek a tavaszi munkákra: magvakat készítettek, válogattak, a melegággyal dolgoztak és gon­dosan ápolták az üvegházban a korai zöldségféléket. Áprilisban 5500 kalarábét, 1000 fej salátát és 800 köteg retket adtak a köz­ellátásnak. Eddigi jövedelmük meghaladta a 10 ezer koronát. Ezekben a napokban kiültették a kalarábé palántákat. A csoport legügyesebb dolgozói Nagy Ilona' és Horváth Margit, akik 2500— 3000 palántát ültetnek ki napon­ta. A melegágyakat Fukszer Her­mina gondozza. Nagyon félti a palántákat; nappal gyomlálja a sorközöket, este pedig zsúppal ta­karja le őket, nehogy a fagy tönkretegye a növényeket. Az idén 10 vagon zöldséget akarnak terven felül termelni. Jól sikerült operáció A surányi cukorgyári gazdaságban Dr. Marcel Neubauer járási állatorvos megmentett egy 25 literes tejhozamú borjas tehenet. Két állatgondozó se­gítségével megoperálta a tehenet és egy 7 cm-es szöget vett ki emésztő­szervéből. Az operálást a szovjet ál­latorvosi tudomány legújabb tapasz­talatai alapján hajtotta végre Neu­bauer orvos. A tehén másnap már rendesen evett. Korpás vizet és száraz lucer­nát kapott. Az operálás következté­ben képződött 15 cm hosszú seb. pár nap alatt behegedt. Az operálás után egy hétig minden nap 200 ezer peni­­cilín-injekció egységet kapott. Azután két hét múlva leborjazott a tehén és most ismét 25 liter tejet ad naponta.

Next

/
Thumbnails
Contents