Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-15 / 20. szám
195.5. május 15. Földműves 7 ........................— ........................................... '! HONZA: , SEGÍTS TE IS! Élt egy kertész-agronómus, tudása mint a tenger. Élt egy képzett zoológus, ízig-vérig szakember. Ez kis kertjében bogarász, benne kaktusz és pálmák. Amaz — bármibe fogadás — épp hizlalja cocáját. A kertből buja illat áradt, dagadt a coca teste. Fogyott egyre a közös állat, a földeket gyom lepte ... Az ily agronómus minek? Nem tudom némán nézni, hogy a közös földek helyett csak pálmáit becézi. Ne díszkénedben pepecselj! A föld reád úgý vár most! Onnan s szívedből tűnjön el, mi elavult, vagy káros. Ne legyen hiány semmiben, elég zsír, liszt, hús legyen. Nem állhat tétlen senki sem. Segíts! Mondd: Itt a kezem! Fordította: Fiigedi Elek Mi is az a Magyar Kőnyvbarátok Kőre? Könyvesboltok még nincsenek minden kis faluban. A falusi fogyasztási szövetkezetek elárusítóhelyei sem tudják sokszor kielégíteni a szórakozni, tanulni, művelődni vágyó emberek könyvigényeit. Mit tegyenek hát a falu dolgozói, hogy Ízléses külsejű, értékes könyvhöz jussanak? Ezt a kérdést oldja meg a Magyar Könyvbarátok Köre, amely megkönynyíti a könyvhöz jutást. A falu dolgozói, akik ügyes-bajos dolgaik elintézése miatt körülményesnek találják a kívánt olvasnivaló beszerzését, hogyan juthatnak mégis fáradság nélkül könyvhöz ? Egy lapot küldenek a Magyar Könybarátok Köre címére (Bratislava, Dunajská 25.), amelyen feltüntetik a kívánt könyvet, s az MKBK tagkönyvszolgálata a legrövidebb időn belül utánvéttel megküldi a rendelőnek, amennyiben a jelzett könyv ki nem fogyott. De nagy előnyt jelent belépni a Magyar Könyvbarátok Köre tagjainak sorába is. Az MKBK évenként négy kötet értékes, fél, vagy egész vászonkötésű könyvet ad ki tagjainak, népszerű bel- és külföldi írók műveiből, kötetenként kivétel nélkül 14 korona 25 fillérért. A könyveket megjelenésük után azonnal utánvéttel megküldi a tagok címére. Ezek a könyvek szabadforgalomban, könyvesboltokban nem szerezhetők be. Lássuk csak, milyen könyvekkel lepi meg ez évben tagjait az MKBK. Az első negyedévben Jókai: Kiskirályok című regénye jelent meg. Ezt követni fogja Tolsztoj Leo egyik gyönyörű regénye, az Anna Karenina két-két kötete, majd utolsóként a magyar remekíró. Móra Ferenc bájos könyvét, a Négy apának egy a lányát adják ki. A belépő tagok ugyancsak a íentemlített árban — ha kívánják — megkaphatják az MKBK előző kiadványait is. O. K. Jó az öreg a háznál KONSZTANTYIN CIBENKO kolhozelnök nevét ma egész Ukrajnában ismerik. Kolhoza — a Bolsevik-kolhoz — a Poleszje-vidék északkeleti csücskében fekszik. A híres ukrán földek errefelé már kavicsosán csillogó sárgába csapnak át — csupa sivó homok a vidék. Mikor Cibenko — négy évvel ezelőtt — átvette a kolhoz vezetését, sokat törte a fejét: hogyan lehetne a homokból bőséges termést kicsikarni. Sorra vette a lehetőségeket. az összes ismert növényfajtákat, de nem tudott zöldágra vergődni. Akkor gondolt egy merészet és nagyot: magához hivatta a kolhoz véneit. Ezek a matuzsálem-korú vének, ahogy kiöregedtek a munkából, naphosszat a sutban ültek, vagy jó időben a házeWtti padkán süttették a nappal podagrás tagjaikat. A kolhoz mindenben gondoskodott róluk, de a tanácsaikat vajmi kevésszer kérték ki eddig. Pedig az eszük még igen jól forgott, s a hosszú évek tapasztalatainak tárházából egymás után ráncigálták elő a jobbnál jobb tanácsokat. CIBENKO többízben is összeült velük, s mikor az aggastyánok totyogós léptekkel, de jelentőségük tudatában kihúzott mellel az irodába mentek, itt-ott еду-két gúnyos megjegyzés is elhangzott. Később maga az élet csúfolta meg ezeket a gúnyolódókat. Az öregek tapasztalata ugyanis azt mondta: a poleszjei föld kedveli a „déli kendert”, s régen, még suttyó legénykorukbbn errefelé hatalmas kenderföldek voltak. Egyetlen titka a kendernek: nem szabad korán elvetni, — mint mostanában csinálják, — hanem csak májusban, sőt június elején. Cibenko így is cselekedett. Hiába sürgették a kerületből, a kendermag csak június elején került a földbe. S az eredmény az lett, hogy megnégyszereződött a termés. Ekkor kezdtek felfigyelni a Bolsevik-kolhozra. A kezdeti sikereken felbuzdulva, Cibenko az öregek haditanácsával, egész sor új növényfajta meghonosítását határozta el. így az Őszi búzát, amelyet Poleszje vidékén a szakemberek nem javasoltak vetésre. Kitenyésztette a poleszjei kukoricát, s ma a Bolsevik-kolhoz Ukrajna legjobb kukoricatermő vidékeivel is felveszi a versenyt. A POLESZJEI HOMOK aranybányának bizonyult. A Bolsevik-kolhoz napjainkban valóságos búcsú járóhely. Messze vidékek kolhozelnökei jönnek ide. hogy személyesen vegyék át a Bolsevik-kolhoz tapasztalatait. Ukrajnában egyre több kolhoz követi Cibenkoékat! CSANDA SÁNDOR; „A parasztság legnagyobb tragédiája az osztódó föld. Az a tény, hogy nemzedékről nemzedékre nő a parasztivadékok száma, s egyre kevesebb a barázdák száma. Az elproletarizálódás tünete ez. Természetes folyománya ennek a gondolatmenetnek az a megállapítás, hogy a tragédia elObb-utóbb katasztrófába fullad, mert elfogy a föld, nem lesz min osztozni az ivadékoknak. A földek aprózódása végtelen nyomorúságot teremt. Természetes az a megállapítás, hogy új társadalmi formákra van szükség. Természetes, hogy az alkotó művész, a parasztíró, aki közülük való és értük van „tudatosítja ezt a valóságot." EZEKET A PROGRAMSZERŰ gondolatokat a 14 évvel ezelőtt elhúnyt Se'lyei József, a szlovákiai magyarság parasztírója, a parasztélet, a paraszttragédia hiteles ábrázolója írta. Sellyéi, — családi nevén Miskovics József — maga is robotoló szegényparaszt volt. aki egyetlen lovával dolgozott a vágsellyei határban. De abban kü'önbözött paraszttársaitól, hogy olthatatlan vágy égett benne az iránt, hogy az egész világnak megmutassa, egész teljességében leírja a kapitalista rendszerben nyomorgó dolgozó parasztok sorsát. Minden szabad idejét, minden szabad percét olvasásra, tanulásra és írásra fordította. Délelőtt a határban dolgozva a paraszti életformáról gondolkozott, a földművelő robotolását figyelte, hogy ebéd közben már papírra is vesse gondolatait és este, az állatok etetése közbén az istállóban, fejífczéken ülve folytatta az írást. Úgy érezte, hogy az egész szlovákiai magyar parasztság helyett neki kell beszélni, neki kell „világgá kurjantani” a hallgató parasztok igazát. Ezért lett íróvá, és számunkra a kisebbségi parasztélet legigazabb dokumentumait hagyta. Alig 32 évet élt (1909—1941), de a különböző folyóiratokban és napilapokban megjelent írásainak száma meghaladja az ötszázat, annak ellenére, hogy éiete utolsó éveiben iit művei, — éppen a legérettebbek — ném találtak, vagy nem is találhattak kiadóra. SELLYÉI ÍRÓI FEJLŐDÉSÉBEN nagy utat tett meg, amíg a hetyke, a „nadrágos emberekre” paraszti megvetéssel néző falusi legényből tudatos lázadóvá, a kizsákmányoló, rangkórságos úri rendszer gyűlölőjévé vált. Tizenhétéves korában már verseket és elbeszéléseket ír, amelyekben a paraszti életből való ösztönös kitörni akarás és visszatarthatat'an elbeszélnivágyás tükröződik. Ezek az írásai az élő beszéd, a falusi panaszkodás vagy a pletykamondás jegyeit mutatják. Sellyéi az eseményeket, a gondolatokat nem is leírni akarja, hanem elbeszélni az irodalmi fórumokon, a nyilvánosság előtt világgá kiáltani a parasztéit igazságtalanságait. Írásaira jellemző, hogy rendszerint nem irodalmi stílusú bevezetéssel kezdődnek, hanem mindjárt a történet közvetlen elmondásával, vagy falusi hangú megszólítással, mintha csak egy jó emlékezetű parasztemb.rtől hallanánk kukoricafosztás közben, vagy egy pohár bor mellől. Ilyen jellegzetes kezdő sorokkal szokta írásait bevezetni: Hogyha nem tudnád, mi a pletyka, hát én könnyen e'magyarázhatom néked ... Elmondták nékem azt a történetet is ... Az erdő avarján találta meg a pásztor ... EZ AZ EGYSZERŰ elbeszélő stílus közvetlenné teszi »Sellyéi műveit SELLYÉI JÓZSEF, parasztíró amint írásait olvasom szinte úgy érzem, hogy beszélgetek vele; őszintén, nyíltan és bátran közli minden gondolatát. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy az elbeszélni-tudás családi hagyomány volt az Ürge—Miskovics családban. Már nagyapja és apja is ismert nevű elbeszélők voltak a falusi estéken, a fiatal Miskovics József pedig már papírra vetve beszélt a világ parasztságához és a szlovákiai magyarokhoz. Se'.lyei írásainak jelentős része rövid és vázlatos, mert uem volt ideje a paraszti munka, az állandó olvasás és tanulás mellett arra, hogy minden írását egészen részletesen, teljes műgonddal kidolgozza. „Hiába zsong bennem az esztendők éposza, amolyan Csendes Don-féle alkotás, nincsen időm leírni, mert pengds napszámba kell járni a két gyerek miatt, az asszony miatt, a kenyér miatt. A néhavaló estéli alkotókedvűségben el lehet zsongani egy tárcányi melódiát a felgyülemlett mondanivalókból, de nem lehet nekikezdeni hatalmas írástömeg meggyúrásának... Ügy látszik el fogok kallódni, mint író. Hogy hol vet felszínre a sors a napszámba járó falubéli emberek közül és mikor; a halálban-é, avagy mégis nékem való poszton valami kivárt szerencsém végén, az nem bizonyos" — írja 1939- ben egyik levelében. A NEKI VALÓ POSZTOT, az írói érvényesülés beteljesedését bizony nem érhette meg, mert 1938, — „a Felvidék felszabadítása’’ — semmi jót nem hozott az itt lakó magyar dolgozók számára. Az első köztársaság magyar kultúréletében szeretetben és megbecsülésben volt része (a Sarló magáénak vallotta, a Masaryk-akadémia tagjává vá'asztotta Sellyéit), de Horthyék úri világában a parasztíró nem számított írónak: pesti barátai segítségével sem sikerült kiadatnia egyetlen könyvét sem, kisebb írásait is sorra visszaküldték a szerkesztőségek, csak Kassák Lajos Munkája és a népi írók lapjai adtak helyet „a felvidéki östehetségnek”. Az 1939-es év fordulópont Sellyéi írói fejlődésében is: merészhangú elbeszélésekben leplezi le, milyen kakastollas terror jutott osztályrészül a magyar szegény-parasztoknak. Sokat foglalkoztatja az a kérdés, hogy a „saját fajtabéli urak a kegyetlenebb elnyomóink, mint az idegenek voltak.” Az egypengős napszám mellett egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerül, egyre súlyosbodó tüdőbaja 1940-ben már halálos véggel fenyegeti. Gondos kórházi kezelés talán segítene rajta, de erre nincsen pénze. Pesti barátai megpróbálnak rajta segíteni: „Közben maradék erőmmel azon voltam, hogy valamelyik könyvedet valahol kihozathassam. Nem azért, mintha hittem volna szellemi életünk teherbíró képességében, hanem azért, hogy ebből neked legalább annyi anyagi előnyt kaparhassunk, hogy gyógyíttathasd magad. Nem sikerült” — írja neki Szabó Pál 1940 júniusában. Végül mégis szanatóriumi kezeléshez juttatják, de már későn; a biztos halál elől nem mentheti meg a népi írók jószívű segítsége sem. * • * EGY RÖVID BEVEZETÉSBEN nem foglalkozhatunk Sellyéi József műveinek átfogó értékelésével. Célunk az, hogy bemutassunk egy töredékét ennek a szlovákiai magyar irodalomban különös jelentőségű parasztírónak kéziratos hagyatékából. A „Három vágón búza” című kis regényét, amelyet 1938-ban írt és élete főművének témájául szánta, most a Szabad Földműves ezt folytatólagosan közölni fogja. Sellyéi feljegyzéseiben Mikesre és Mikszáthra emlékeztető humorral így szól: „Ideje volna már megírni a szlovenszkói magyar parasztregényt. Itt az anyaga a kezemben. Egy sor dolgot már megírtam a Három mgón búza tájékáról. Ebbe a témába aztán beleférne... Regényt kellene írnom, és én anyám meszelö-sajtárjába öntök vizet, vigyázva, hogy arányos legyen a víz a mésszél.” Elmondotta: Mária Szardakova, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának járásban (záporozsi kerület) lévő Sztálin-kolhoa 0 A SZKP KB januári ülése bennünket állattenyésztési dolgozókat megmozgatott. Beismertük, hogy bizony néha felületesen dolgozunk. Mindnyájan tudjuk, hogy gazdaságunknak vannak tartalékai az állattenyésztés emelésére. Gazdaságunkban az átlagos, közepes tejhözam 2158 kilogramm. Itt azonban felvetődik a kérdés, lehet-e a tejhozamot emelni ? Igen, lehet. ■Például a múlt évben minden tehéntől — amelyeket gondozom — 5500 kilogramm tejet fejtem. A tehenekről a fejőnők gondoskodnak. Munkájukban nagy szerepe van az egyéni kezdeményezéseknek. A gazdaságba két évvel ezelőtt jöttem dolgozni. Tapasztalataim nem voltak. Azzal kezdtem, hogy elolvastam néhány a legjobb fejőnők munkamódszerét leíró könyvet. így tanu'tam. Alkalmam volt találkozni Mária Haritonova Szásenkával, a legjobb ukrán fejőnővel. Sokat beszélgetett velem munkamódszereiről, tapasztalatairól. Ahogy tanultam — úgy emelkedett a tejhozam is. Az első évben, amikor a legjobb állattenyésztési dolgozók munkamódszerei szerint kezdtem dolgozni, minden tehéntől 2265 kilogramm tejet fejtem. Munkám évről évre javult. A legjobb munkamódszereket érvényesítettem. Gondoskodtam a takarmányozásról és rám bízott tehenek gondozásáról. így fokozatosan emelkedett a tejhozam. Például Ruzsena nevű tehenünk 1948-ban 400 kilogramm tejet adott, de 1952-ben már 8836 kilogramm tejet fejtem tőle. Meglepett a Ruzsena borjának, illetve már Kama nevű tehenének magas tejhozama. 5235 kilogramm tejről 1952-ben már évi 9600 kilogrammra emelkedett a tejhozama. Az ellés előtt különös figyelmet fordítunk a tehenekre. Minden tehenet olyan takarmánnyal etettem, amelyik a legjobban ízlik neki. Az ellés után. felemelem a tehén takarmányadagját, ezzel nő a tejhozam is. Helyesen kell takarmányozni. Eleinte, bizonyos ideig koncentrált takarmánnyal, minden keverék nélkül etettem őket. Később rájöttem, hogy ezzel semmit sem takarítottam meg, sőt néhány tehén meg is betegedett. Ezek után szecskával, lóherével és szénával kevert koncentrált takarmánnyal etettem őket. E keverékhez még csontlisztet, sót és melaszt tettem. A takarmányt még ízletesebbé tettem meszesítéssel, élesztősítéssel, stb. Az így elkészített takarmány a teheneknek jobban ízlik — és ezzel a tejhozam is emelkedik. Feltétlenül szükséges, hogy a tapasztalt fejőnők segítsenek a fiatalabbaknak. A mi fejőnőinknek már kétszer rendeztem fejési tanfolyamot Később 23 feiőnőt tanítottam az egész járásból. Megmagyaráztam ne' к a helyes tőgymasszázst, etetést és a fejés helyes módját. A múlt évben voltam a Moszkvában rendezett Össz-szövetségi Mezőképviselőnője, a Bolsoj-Tamak-i dolgozónője. gazdasági Kiállításon. A munkában elért eredményeimért kitüntettek a „Nagy Arany Érdem jellel” és jutalmul egy Pobjeda-márkájú személyautót kaptam. Szívből kívánom, hogy minden fejőnőnek, az egész gazdaságnak legyen valamikor olyan megtiszteltetésben része, hogy egyszer résztvehessen egy olyan hatalmas kiállításon, mint a moszkvai Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás volt. Fejőnőink ezt el is akarják érni. Gazdaságunkban sok már az olyan fejőnő, aki nemsokára szakmája igazi mesterévé válik. Például Krisztina Sztrjakova Marta Fescsenkova, Valentina Koszjanova, Mária Bandúrszka és még mások. Fejőnőink felajánlották, hogy ebben az évben minden tehéntől átlag 5—4 ezer kg tejet fejnek. A felajánláshoz I én is hozzájárultam. Vállaltam, hogy minden tehéntől 6600 kg tejet fejek ki. A kötelezettségvállalás sikeres ijtljesítéséhez, a tejhozam emeléséhez fel kell használnunk minden nálunk található tartalékot. Elsősorban kolhozunk takarmányalapját emeljük. Ezen a tavaszon ”tször annyi kukoricát vetünk, mint tavaly, úgyszintén több silőtakarmányt készítünk. Több egyéves fűfajtát is vetünk. Nyárra a tehenek részére nyári tehénistállókat, a legelőn pedig korlátokat építettünk. Kolhozunkban nagy figyelmet szentelünk az állattenyésztés gépesítésének. Ezidáig nálunk csak a tehénitatás volt gépesítve. Üj, teljesen gépesített tehénistálló építését kezdtük el. 120 tehén fér el majd benne. A gépesítést a moszkvai Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításon bemutatott állattenyésztési gépesítés mintájára szerveztük. Gépesítve van a takarmányhordás, a trágya kihordása stb. Az új modern gépesített istállókban egész csordákat lehet tartani. A gépesítéssel tehát megkönnyebbül a munka — a fejőnők többét foglalkozhatnak szakmájukkal — a I íejéssel.-Q^gy parasztíró hagyatéka
