Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-15 / 20. szám
4 földműves 1955. máju* 5*. Tapasztalatcsere: Nagy súlyt fektessünk a cukorrépa egyezésére A répa kikelése után, ha a sarabolást elvégeztük a bolhák és egyéb kártevők ellen védekeztünk, következik a répatermesztésünk legfontosabb szakasza az időben való gondos egyelés. Az időben való egyelés a répa növekedése szempontjából nagy jelentőségű. Egy gomolyban általában 2—5 magocska van. Az ezekből kikelő répanövénykék összefonódnak és minél később végezzük az egyelést, annál nehezebb lesz egy-egy növény jó fejlődését és megfelelő tápanyag ellátását biztosítani. Gondos egyelés alatt azt értjük, hogy mindig a csokor legerőteljesebb egyedét hagyjuk meg, ügyelve arra, hogy valóban csak egy növény maradjon. A répamagot, mivel a gomolyban bezárt, nem láthatjuk, és csak az egyelés alkalmával tudjuk a szükséges szelekciósmunkát elvégezni azáltal, hogy a legerőteljesebb, legfejlettebb növényeket hagyjuk meg. Gyakorlatilag tehát a cukorrépa legjobb magvainak kiválasztása az egyeléssel történt. Régen ismeretes és számtalan kísérlet bizonyítja, hogy a növények erőssége egyenes arányban áll a gomolyban zárt répamagvak nagyságával és minőségével, így tehát, ha az egyelésnél a legerősebb egyedeket választjuk ki, ez annyit jelent, mintha répaterületünket válogatott, legjobb, legéletrevalóbb magvakkal vetettük volna be. Az egyelés ideje A répaegyelés idejétől függ, a répa növekedésének további menete, a termelés nagysága és minősége. Ha a kártevők elleni .védekezésre jól felkészültünk, akkor a legjobb egyelési idő az első pár lomblevél megjelenésének kezdete. A gyakorlatban általában akkor egyelik a répát, amikor a növénynek 3—4 levele van. Ennél későbbi időpontban való egyeléskor a répák „összefolynak”, új levelek nem igen nőnek, levéllemezei nem nagyobbodnak, a répa felnyurgul, rosszabbul fejlődik és termése csökken. A répa egyelését a terület nagyságától függően, úgy tervezzük, hogy a legrövidebb idő alatt (5—6 nap) befejezzük. Az egyelés módja A cukorrépa legmegfelelőbb növénytávolsága 16—18 centiméter. (így hektáronként 100—130 ezer darab növényt nyerünk.) Az egyelést tehát ilyen távolságra kell elvégezni. A répa egyelését, vagy teljes egészében, vagy a sorok géppel történő átvágása (csokrosítása) után kézzel végezzük. A jó egyelő, kis egyelőkapával dolgozik. Körülkeríti és kibontja a répacsokrot. Kiválasztja a legerőteljesebb, legegészségesebb növényt és ezt a földhöz nyomva, a többieket gyökerestől kitépi. Ezután a meghagyott répa köré nyirkos, porhanyós földet húz és körülnyomkodja. Ezt a munkát kifogástalanul, csak jól elmunkált porhanyós talajon végezhetjük. Ha a csokrot nem kerítjük körül kapával, akkor az egyelésnél az eltávolítandó egyedek könnyen beszakadnak és újból kihajtanak, vagy a meghagyott répa a cserepes talajban megfullad. Ha jól végezzük az egyelést a meghagyott legjobb egyed megszabadulva a cseréptől és a körülötte levő növényektől, gyorsan, erőteljesen fejlődésnek indul. A kézi munkaerő megtakarítása érdekében a répasorok átvágását fogatos kapával, vagy traktorvontatású kapával is végezhetjük. Mindkét esetben igen fontos, hogy a gép munkaszélességének csatlakozásánál az átvágás alkalmával hibasávok ne maradjanak hátra. A gépi átvágást tehát csak kormányozható kapákkal végezhetjük pontosan. Ha ilyen nem állna rendelkezésünkre, a kérdés megoldható oly módon is, hogy a vetőgépre szereljük rá a megfelelő távolság betartásával az átvágó kapákat. Ily módon a keresztirányban történő átvágás is 100 százalékos pontossággal, hibasávok hátramaradása nélkül végezhető. Az egyelés után mielőbb végezzük el a répa második kapálását. Az egyelés menete: 1. Egy gomolyból egy csokorban több növény kelt. 2. A répacsokrot egyelőkapával kibontjuk. 3. A legerősebb növényt a földhöz szorítjuk, a többit kihúzzuk. 4. A megmaradt növényt nedves földdel vesszük körül. Hogyan védekezhetünk a késő tavaszi fagyok ellen? Az ilyen hosszúra nyúlt, hűvös tavaszokon, mint az idei is, a zsenge növénynek egy igen alattomos ellensége jelentkezik, a fagy. Ez különösen a késő tavaszi időszakban veszélyes, mert ilyenkor virágoznak a fák, zöldéinek a gabonafélék és a fagykár igen nagy csapást jelent minden gazda, s minden gazdaság számára. Éppen ezért nem nézhetjük ölhetett kézzel a fagy garázdálkodását, védekeznünk kell ellene. A talajmenti fagy oka Ha hideg, fagyos levegő jön hozzánk késő tavasszal, akkor bizony súlyos károk keletkezhetnek, mert a fagy nemcsak a talajhoz közel élő növényzetben okoz kárt, hanem a magas fák lombkoronája is elfagyhat. A fagynak ezt a formáját szállított fagynak nevezzük, mert a meszszi északról érkezett hozzánk. Sokkal gyakoribb a fagy másik fajtája, amelynek előidézője szintén a hideg sarkvidéki eredetű alacsony páratartalmú levegő. Ennek a levegőnek a hőmérséklete azonban ideérkezésekor még fagypont fölött van. Csak itt helyben alakulhat ki a fagy ennek a levegőnek a hatására. Hogyan megy ez végbe? Ehhez tudnunk kel) azt. hogy minden test így a talaj és a rajta levő tárgyak is állandóan hőt bocsátanak ki magukból. Mikor nem süti őket a nap — s ez éjszaka történik — ez a kisugárzás és hőcsökkenés olyan nagymérvű is lehet, hogy a talajfelszín és a közelében levő levegő hőmérséklete fagypontig, vagy az alá is süllyedhet. A levegő hőmérsékletének ilyen erős lehűlésére leginkább szélcsendes, derült időben lehet számítani. A fagy lehetőségére a Meteorológiai Intézet idejében felhívja a falu dolgozóinak figyelmét, azonban a helyi megfigyelések is rendkívül fontosak. A talajmenti fagynak van még egy nagyon érdekes tulajdonsága. Éspedig az, hogy nem jelentkezik mindenhol és nem egyforma erősséggel lép fel. A hideg levegő sűrű, nehéz, éppen ezért a laposokban, mélyedésekben gyűlik össze úgy, mint a víz és ott úgynevezett hideg légtavakat alkot, s az itt élő növények súlyos fagykárokat szenvedhetnek. A tömött talaj csökkenti a fagyveszélyt A talajmenti fagy kialakulása függ még a talajfelszín állapotától is. A laza felszínű talajok felett sokkal nagyobb mértékben jelentkeznek a talajmenti fagyok, mint a tömött felszínű talajok esetében. Ez azzal magyarázható, hogy a laza felszínű talaj felső rétege nagyon sok levegői tartalmaz. A levegő, mint rossz hővezető, megakadályozza a talaj mélyebb rétegeiből a talajfelszín hőveszteségének höutánpótlását. így a legfelső laza réteg erősen lehűl, esetleg fagypont alá is A tömött felszínű talajoknál más a helyzet Itt a talaj felső rétegében kevés a levegő és a mélyebb rétegekből van elég hőutánpőtlás Éppen ezért fagyveszély “setében lehetőleg ne kultivátorozzuk és ne kapáljuk a földet. A védekezésnek nálunk jól bevált formája a füstölés. Ez abból áll, hogy egymástól kis távolságra — 10 —15 méterre — nedves anyagokból (szalmából, galyból stb.). kis kupacokat rakunk és fagyveszély esetén ezeket meggyújtjuk. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy nagy tüzek ne keletkezzenek, mert a lángok a fagyveszélyt egyáltalán nem csökkentik. A füstölésnek az a célja, hogy a növények fölött lehetőleg minél vastagabb füstpalást képződjék. Ez a füstpalást éppen olyan szerpet tölt be, mint a felhőzet, tehát nem a füstből árad a meleg, hanem ez a füstfelhő védi a növényt. A növények betakarásával is védekezhetünk. Kertészetben szokás még a fiatal, kényes palánták betakarása. Takaróanyagul használhatunk “zalmát, pa-1 pírt, vagy más könnyű, rossz hővezetőképességű anyagot. A takarásnál azonban ügyelnek kell arra, hogy a takaróanyag vastagon borítsa be a védésre szánt növényt, ellenkező esetben a fagy még talán erősebben is jelentkezhet. Sokan használnak védőanyagul papírból készült süveget is. Itt különösen arra vigyázzunk, hogy a papír egyrészt ne érjen sehol a növényhez, másrészt pedig a védősüveg lehetőleg dupla legyen, vagyis a két papírréteg között még legyen ió hőszigetelő levegő is. Ennyit mondhatunk röviden a késő tavaszi fagyok keletkezésének okairól és védekezés egyes formáiról, s ha azokat idejében és eredményesen alk-- lmazzuk, a fagykárokat nagymértékben csökkenteni tudjuk és megmenthetjük növényeinket a tavaszi fagyok súlyos kártételétől is. Gyakorlati tanács a zöld takarmánynövények kaszálásához A hűvös, sőt hideg április késleltette a takarmánynövények fejlődését. A legutóbbi hetekben lehullott csapadék következtében, és a talaj felmelegedésével azonban a növényzet rohamos fejlődésnek indult. Rövidesen — bár megkésve — elérkezik a szántóföldi takarmánynövények kaszálásának ideje. Ezért igen fontos, hogy a takarmányfélék vágásának helyes időpontban történő megkezdésére felhívjuk a figyelmet. A takarmányozásra vetett rozs a legkorábbi zöldtakarmány. A legnagyobb tömeget adja, ha akkor kezdjük kaszálását, amikor „hasban” van a kalász, de még nem kalászolt ki. Kikalászolás után, de különösen, ha már el is virágzott, emészthetősége csökken, az állatok nem szívesen fogyasztják, sőt egyáltalán nem eszik meg. Az őszi takarmánykeverék vágását a rozs kikalászolásakor, legkésőbb virágzása előtt kezdjük meg. Csak az esetben hagyjuk virágzás idejére a kaszálást, ha olyan kis területen van vetésünk, amelyet az állatokkal néhány nap alatt feletethetünk. Ha a virágzás időszakában még olyan nagy a lekaszálatlan rész, hogy azt 2—3 nap alatt feletetni nem tudjuk, haladéktalanul vágjuk le, szárítsuk fel, vagy silózuk be. A lucerna kaszálási idejének megválasztásánál azt tartsuk szem előtt, hogy milyen állattal etetjük. Sertések részére fiatalon, jóval a virágzás előtt kezdhetjük meg a vágást. Lovak, szarvasmarhák takarmányozására azonban csak a virágzás kezdetén kaszáljuk. Leghelyesebb, különösen, ha túl buja (az idén kevés helyen fordul elő) szecskázott tavaszi kalászosok szalmájával keverten vagy fonnyasztva etetni, nehogy felfúvódást okozzon. Pillangósok — de általában minden zöld etetésnél — vigyázni kell arra, hogy az etetés előtt itassunk. Igen fontos, a gyomorszondát állandóan kéznél tartani, hogy az esetleg felfúvódott állat kezelése haladéktalanul megtörténhessen. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra is, hogy a lucerna első kaszálását legkésőb a teljes virágzás időpontjában be kell fejezni, mert ezzel vetjük meg az alapját annak, hogy idejében és nagy tömeget kapjunk. Még esős időjárás esetén is kaszáljuk le és melasszal, vagy 5 százalék kukorica, esetleg árpadara hozzákeverésével a sertések számára silózzuk be. A homoki lucernát virágzás kezdetén kaszálhatjuk, tápértéke ekkor a legnagyob és nem vénül meg gyorsan. A lóherét (vörösherét) virágzás előtt vágjuk le, mert a szára hamar vénül. Ha virágzás előtt nem etethetjük fel az egészet, akkor inkább szénát készítsünk belőle. A lóherét csak tavaszi szalmaszecskával keverten, vagy erősen fonynyasztva etessük, mert könnyen felfúvódást okoz. A korcs (svéd) herét teljes virágzásban kell vágni Ekkor a legnagyobb a takarmánvértéke Árpa zab vagy gyenge minőségű széna szecskájával keverten etessük, mert könnyen felfúvódik tőle az állat. A bíborhere vágását virágzás előtt, bimbózás idején végezzük. Amit zölden nem tudunk feletetni, silózzuk be, mert szénáját szőrözöttsége miatt nem szívesen-eszik az állatok. A somkórót fiatalon — ha a fejlődésben elérte a 30 cm-t — kas-áltassuk, mert akkor még aránylag kevés a kumarin tartalma és az állatok szívesen fogyasztják. Csak fonnyasztva szabad feltakarmányozni. A zabosbükköny vágását virágzás előtt kezdjük meg. Nagy nedvességtartalma miatt nem ajánlatos egymagában etetni: keverjük takarmányszalmával. A zöldtakarmányok etetésének megkezdésekor ne tévesszük szem elől az átmenetet. A zöld adagolásának első napján a lovakéhoz lehetőleg gyenge minőségű szecskázott szénát, a szarvasmarhákéhoz szecskázott takarmányszalmát keverjünk. A szénát, illetve a takarmányszalmát azért szecskázzuk, mert így az állat nem tud a takarmányban válogatni, a zöldet és szárazát együtt kénytelen megenni, tehát nem betegszik meg. Az első nap egy rész szecskázott szálastakarmányhoz három rész zöldet k“verjünk, majd a szecskázott szálastakarmányt úgy csökkentsük, hogy 8—10 nap múlva azokból a zöldtakarmányokból, amelyek egymagukban is etethetők, már csak zöldet adjunk. A kukorica magas hektárhozamának biztosítása A kukorica nem igényes növény, ahogyan azt helyenként állítják, nagy alkalmazkodó képessége van. Elsősorban gyommentes talajt igényel A magas hektárhozamok elérése szoros kapcsolatban van az agrotechnika helyes betartásával. A Viljams-féle füves-vetésforgó rendszere alapján történő gazdálkodást a helyi viszonyokhoz kell alkalmazni, tudnunk kell, hol lehet előnyben részesíteni a lucernát és a vörös lóherét egy kis fű hozzákeverésével. Nem szabad elfeledkeznünk a kaszálás utáni azonnali tarlóhántásról. Használjuk fel helyesen az istállótrágyát, mivel a kukoricának szerves anyagokban gazdag talajra van szüksége. A magas hektárhozamok egyik további feltétele a jó minőségű vetőmag. Jól bevált fajtákból magunk termeszthetjük a vetőmagot. Már több éve bevezettük a kukorica új, azaz a négyzetes vetési módját. A gépek hiánya miatt azonban még többnyire kézzel végezzük a vetést, de még így is kifizetődik,- mivel vetés közben több időnk van, mint a kapálásnál. A vetésre fordított idő bőven megtérül kapálás közben, mivel a sarabolást keresztben és hosszában végezhetjük. Traktoros-sarabolót használhatunk, mely 6—7 lófogatot és körülbelül 9— 10 embert helyettesít. Gép- és traktorállomásainknak ma már a négyzetes vetésre alkalmas vetögépeik vannak, melyek a kukoricát négyzetesen elvetik, de vigyázni kell a vetés mélységére. Nálunk, az Ifjúság Falusi szövetkezetünkben a kukoricát 12 centiméteres mélységbe tesszük, utána pedig a talajt lehengereljük, ezáltal megvédjük a növényt a kaparászó kártevők pusztítása ellen. Tapasztalataink szerint a későbbi fajtáknál a sorok szélessége 70x70 centiméter legyen. Vetés közben a gépet ügy igazítjuk, hogy 3—5 egészséges szemet vessen; az egyelésnél egy-egy fészekben két növényt hagyunk meg és ezzel elérjük azt, hogy talajunkon elegendő mennyiségű és számú növény fejlődhet. Egyes szövetkezetekben a tagok még most is ellenzik a traktorossarabolót. A múlt éven a kukorica sarabolását területünk egyik felén traktorral, a másik felén pedig lófogattal végeztük. A traktorral sarabolt területen a termés 8 mázsával nagyobb lett. Szövetkezetünk csőkukorica átlag terméshozama 86 mázsa volt. Csúcsteljesítményünk pedig 14,5 hektáron elért 100,5 mázsás hozamunk volt. Szükséges, hogy minden szövetkezetben áttanulmányozzák a kukoricatermesztés lehetőségeit, hogy azáltal többet és olcsóbbat termelhessenek. Ma, amikor dolgozóink a negyedik árleszállításnak örülnek, nekünk, mezőgazdasági dolgozóknak igyekeznünk kell minden erőnkből, hogy többet és olcsóbbat termeljünk, hogy a közszükségleti cikkek árai is csökkenjenek. Ezért jelszavunk legyen: „Mindent a magasabb hektárhozamok eléréséért!” Králik J. — agronómus Ецуге többen vannak A dunaradványi, hetényi és a vírti szövetkezetekben 27 új tag dolgozik a tavaszi munkák második szakaszában. Ezek az új szövetkezeti tagok pártunk és kormányunk felhívására mentek a mezőgazdaságba — főleg a komáromi Steiner Gábor üzemből. De nemcsak az említett szövetkezetekben vannak új tagok, hanem a marcelházai, szentpéteri és a többi ógyallai járási szövetkezetek taglétszáma is egyre bővül. Ebben az évben csaknem 100 ipari dolgozó, valamint kis- és középparaszt lépett a közös gazdálkodás útjára az ógyallai járásban. Nem akarnak lemaradni A marcelházi EFSz tagjai elfogadták a csúzi szövetkezet versenyfelhívását a minél magasabb cukorrépa hektárhozam elérésére Az idén 30 hektár cukorrépát termelnek. A magot időben elvetették és már szépen sorit a zöld növényzet Mihelyt a répa kikelt, azonnal sarabolták. Három nap alatt el is végezték a cukorrépa első ápolási munkáját. Ezekben a napokban már megkezd lék az egyelést is, nehogy lemaradjanak a nagy versenyben A cukorrépát legalább háromszor bekapálják, hogy mjüél magasabb bevétele legyen a közös gazdaságnak és nehogy szégyent valjanak a csúzi szövetkezettel szemben.
