Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-01 / 18. szám
4 FcTídmüves ШЗ. вНвЩ §. Az SZLKP kongresszusa után előre az újabb győzelmekért! (Folytatás a 2. oldalról) Ezért elsősorban a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok a felelősek, amelyek nem tartják be a földterület nyilvántartásáról szóló irányelveket. A szlovákiai földmérési és térképészeti igazgatóság jelentése szerint, amely intézkedéseket tett annak érdekében, hogy Szlovákia területén rendet teremtsenek a föld nyilvántartásában, a Szlovákiai Statisztikai Hivatal jelentésétől eltérően a mezőgazdasági termőterületben 170147 hektárnyi különbség mutatkozik, ebből 78 341 hektár a szántóföld és L0 486 hektár a parlagon heverő föld. Nyilvántartásba nem vett (eltitkolt) szántóföldeket állapítottak meg az egyénileg gazdálkodó parasztoknál és a szocialista szektorban is különösen a szomszéd határban fekvő birtokok esetében. Ezekből az esetekből az következik, hogv az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a földek nyilvántartására, mivel így óriási földterületek sikkadnak el. E munkába szakértő és becsületes dolgozókat kell bevonnunk, meg kell javítanunk a földek nyilvántartását a helyi nemzeti bizottságokon és pontos terveket kell kidolgoznunk a szlovákiai földmérési és térképészeti igazgatóság munkája eredményeinek szervezési és politikai biztosítására, hogy a földterületek jegyzékébe felvegyék az újonnan megállapított földeket is. Ezzel tügg össze az a további fontos kérdés, hogy bűnös módon megsértik a földtulajdon oszthatatlanságáról szóló törvényt. A kulákok üzérkedő módon kihasználják a fennálló visszásságokat, a nemzeti bizottságok fegyelmezetlenségét és hogy kibújjanak a beadási kötelezettségek alól, földbirtokukat a család valamennyi tagjára Íratják át még akkor is. ha azok nem gazdálkodnak a földeken. És a nemzeti bizottságok mindezt hallgatólag tűrik! A másik nem kevésbé fontos feladat, amelynek teljesítése biztosítja a mezőgazdasági termelés fejlesztését, az, hogy minél nagyobb hektárhozamokat érjünk el és minél jobban fokozzuk állatállományunk hasznosságát. Ezt úgy biztosíthatjuk, ha a mezőgazdasági tudomány legújabb ismereteinek, a haladó hazai és szovjet tapasztalatoknak felhasználásával fokozzuk mezőgazdasági termelésünk belterjességét. Arról van szó, hogy a szocialista szektorban lényegesen növeljük a hektárhozamokat és ugyanakkor az egyéni parasztgazdaságokban is biztosítsuk a nagyobb hektárhozamokat. Emellett nem feledkezünk meg arról sem, hogy a kisparaszt termelését csak táblás gazdálkodás segítségével növelheti lényegesen, mégpedig úgy, hogy földjeit az EFSZ-ben egyesíti és ott kihasználja az agronómia tudományos vívmányait, a gépesítést, a műtrágyákat és mindazokat az előnyöket, amelyeket a kormány biztosít az egységes földművesszövetkezeteknek. A párt kötelességünkké teszi, hogy szervezetileg és gazdaságilag megszilárdítsuk az EFSZ-eket, kibővítsük tagságukat, növeljük termelésüket és új EFSZ-eket alakítsunk mindenütt, ahol meg vannak hozzá a kedvező előfeltételek. Hogyan teljesítjük pártunk X. kongresszusának e határozatait? Az SZLKP KB irodája e hónapban jelentést kapott, amely megállapítja: „A múlt évben az egységes földmúvesszövetkezetek tovább erősödték. Megszűntek a kilépési nyilatkozatok és általában megszilárdult a szövetkezetek tagsági alapja.“ Igaz ez elvtársak? Nem egészen. Igaz, hogy tavaly sok EFSZ megszilárdult. 1954-ben a jól gazdálkodó . EFSZ-ek száma az 1952. évi 366 EFSZ-röl 693-ra emelkedett; ezekben tavaly a munkaegység értéke meghaladta a 8 koronát. Ez az összesen 1440 III és IV. típusú EFSZ-nek (az 1955. április 1-1 állapot szerint) 63,5 százaléka. Megjavult az EFSZ- ek munkaszervezése is. 1954-ben megnőttek az EFSZ-ek állattenyésztési termelésből származó jövedelmei is, mégpedig 1953-hoz képest 17 százalékkal. Az oszthatatlan alapokra 164 228 000 koronát fordítottak, vagyis 44 százalékkal többet, mint 1953-ban. 1954-ben 344 677 000 koronával nőtt az EFSZ-ek vagyoni alapjának értéke és végül 1954 folyamán 10 új III. és IV. típusú EFSZ-et alapítottak, amelyek a mintaalapszabályzat szerint gazdálkodnak. Ezek EFSZ-eink kedvező eredményei. A felsorolt eredményeket azonban nem általánosíthatjuk. Pozitív és jó jelenségek mellett negatív jelenségekkel, kedvezőtlen eredményekkel is találkozunk. Az EFSZ-ek további fejlődését veszélyeztetné, ha nem látnánk meg őket. Nem szabad megelégednünk azzal,, hogy 1954-ben jobb volt a helyzet, mint 1953-ban. 1954-ben az EFSZ-ekben szövetkezett parasztporták száma 16199-el csökkent, ebből 2039 tagot kizártak az EFSZ-ekből. Az EFSZ-ekbe 3451 új tag lépett be. Tíz új EFSZ alakult ugyan, de az EFSZ-ek egész száma 41-gyei csökkent. Az EFSZ-ek által megművelt földterület 85 386 hektárral csökkent, ebből 53 289 hektár a szántóföld. Az igazság tehát az, hogy 1954-ben további hanyatlást tapasztalhatunk a szövetkezeti mozgalomban. 1953-hoz képest a szarvasmarhaállomány sűrűsége 100 hektár mezőgazdasági területre számítva 29,1 állatról 28,7 állatra csökkent. A tehenek esetében ez az átlag 9,8 állatról 10,5 állatra emelkedett. A szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában 16 098 sertéssel többet tartanak, mint amenynyit az EFSZ-ek alapszabályzata megenged. A földművelésügyi megbízotti hivatal jelentése szerint az EFSZ-ek tagjainak háztáji gazdaságában még 1875 lovat és 91168 anyasertést tartanak. A szövetkezeti tagok magántulajdonában lévő lovakat gyakran a szövetkezet takarmányából etetik, de mindenféle fuvarozásokra használják és a kereset az egyének zsebébe folyik. Az EFSZ-ek tényleges helyzetét józanul kell megítélnünk és rendszeresen arra kell törekednünk, hogy az állapotokat megjavítsuk. A párt és a kormány határozata értelmében a rosszul gazdálkodó EFSZ-ek támogatására 426 termelési szervezőt küldtünk ki. Túlnyomó részük jól bevált a munkában. Egyes szövetkezetekben még mindig előfordul, hogy helytelen, szektás álláspontot foglalnak el az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben. Például a bzincei EFSZ-ben (vágúihelyi járás) azért nem akarnak új tagokat felvenni, mert állítólag nincs elég istállójuk az állatállomány összpontosítására. A rakitovcei EFSZ-be (besztercebányai járás) nem akarnak további parasztokat felvenni, még azokat se fogadják vissza, akik kiléptek volt a szövetkezetből, mert állítólag „meg kell mutatni nekik“ Hasonlóképpen a Veľké Zalužice-i és nagysárosi szövetkezetbe se akarják visszafogadni az egykori tagokat csak azért, mert 1953 ban kiléptek az EFSZ-ből. Világos, hogy az efféle nézetek teljesen helytelenek, sőt pártellenesek. A becsületes tagokat fel kell venni az EFSZ-be, mert csak így szilárdítható meg a szövetkezet. A szlovákiai EFSZ-ek tagjai között van még 554 olyan paraszt, akinek földbirtoka meghaladta a 20 hektárt. Ne feledjük elvtársak soha a lenini jelszót: Támaszkodjunk szilárdan a kisparasztra, egyezzünk meg a középparaszttal és sohase szűnjünk harcolni a kulákok ellen. Az EFSZ-be befurakodott kulákokat gyakran nem leplezzük le és megtűrjük őket a szövetkezetben. A kulákok gyakran kártevő működést fejtenek ki és ők a kezdeményezői a szövetkezeti vagyon megdézsmálásának. a munkafegyelem megbontásának. A szövetkezeti tagokat meg kell győzni arról, hogv a’ kulákot ne tűrjék meg a szövetkezetben és a taqa'njl^s határozata alapján zárják ki őt az ’EFSZ-ből Ez hát a helyzet, elvtársak. Van néhány igen jó EFSZ-ünk. Nagyszerű gazdasági eredményeket érnek el, tagjaikat, az egész falut a jólét felé vezetik. Az ilyen szövetkezeteket tovább kel! lelkesítenünk, támogatnunk kell őket, sikeresen kell őket vezetnünk előre a kitűzött úton. Vannak azonban olyan szövetkezeteink is, amelyek különböző okokból nem váltják valóra azokat a reményeket, amelyeket pártunk és kormányunk beléjük helyez. Az ilyen szövetkezeteket külön-külön, konkrétan kell segíteni. Meg kell ismerni az élükön álló embereket. Türelmesen kell vezetnünk őket, segédkezet kell nyújtanunk nekik a munka helyes megszervezésében, ügyelnünk kell a könyvelés rendjére, politikai és szakszerű támogatásban kell őket részesítenünk. Ha azonban méltatlan emberekkel találkozunk, idejében gondoskodnunk kell arról, hogy leváltsák őket. Az EFSZ-ek megszilárdítása tehát azt jelenti, hogy naponta megjavítsuk gazdálkodásukat, munkaszervezésüket, politikailag helyesen vezessük őket, növeljük a munka termelékenységét és ezzel a munkaegység értékét és végül szüntelenül bővítsük a tagok létszámát. Amellett, hogy naponta gondoskodunk falvainkon a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről, ezzel karöltve a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztése érdekében ki keli használnunk a még egyénileg gazdálkodó parasztok termelési tartalékait is. Ezt követeli az állam közvetlen gazdasági érdeke, valamint annak a feladatnak a teljesítése, hogy megszilárdítsuk szövetségünket a-» egész dolgozó parasztsággal. Az egyénileg gazdálkodó parasztok termelési törekvéseinek támogatása nemcsak növeli a mezőgazdasági termékek mennyiségét és megszilárdítja a munkás-paraszt szövetséget, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztokat meggyőzi arról, hogy helyzetüket csak az EFSZ- ben javíthatják meg tartósan, földjeik hozamát csak az EFSZ-ek növelhetik lényegesen. Ez az egyénileg gazdálkodó parasztok támogatásának értelme és feladata. * * « Minden talpalatnyi föld megművelésében, mezőgazdasági termelésünk belterjesebbé tételében rendkívül fontos szerepet játszanak gépes traktorállomásaink. A mezőgazdasági munka műszaki színvonalának és termelékenységének emelése attól függ, hogy minden tekintetben megjavítsuk a gépállomások munkáját, lényegesen növeljük feladataikat a mezőgazdasági termelés fejlesztésében az . EFSZ-ek. valamint az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok földjein. A gépállomások munkája a CSKP X. kongreszszusa óta határozottan javult. A szlovákiai gépállomások 1954-ben először teljesítették a mezőgazdasági munkák egész évi tervfeladatait 107,96 százalékra. 13,56 százalékkal több munkát végeztek el, mint 1953-ban, egy 15 lóerős átlagos traktor tervbe vett teljesítményét 28 hektárral múlták felül és a mezőgazdasági munkákban 371,41 hektáros átlagos teljesítményt értek el. A gépállomások évről évre több munkát gépesítenek. A gépállomások egyre jobban teljesítik azt a feladatukat is. hogy támogassák az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat. Az idén 93 717 paraszttal kötöttek szerződést 388 772 hektár föld megművelésére. E munkák biztosítására külön traktorokat jelöltek ki és külön traktorosbrigádokat alakítottak, amelyekben különös gondot fordítanak majd a politikai munkára. A téli gépjavítások során a gépállomásokon aránylag jól fejlesztették ki és szervezték meg a szocialista munkaversenyt. A gépállomások pártszervezetei és gazdasági vezetői az ezzel kapcsolatos tapasztalatok.it megfelelően kihasználhatnák a gépállomások mezei munkáiban is és tovább fejleszthetnék a gépállomások dolgozóinak kezdeményezését. Egyes jó eredmények ellenére még mindig sok fogyatékosság tapasztalható gépállomásaink munkájában. Komoly fogyatékosság, hogy a gépállomások a tavasziak vetésén kívül egyetlen egy névszerinti feladatot sem teljesítettek. A beruházási építkezések tervét a gépállomások 1954-ben csupán 81 százalékra teljesítették. Bár az agronómiái szolgálat munkája megjavult, a gépállomások az ősziek vetésében nem tartották be az agrotechnikai határidőket (kb. az esetek 25 százalékában), nem mindenütt teljesítették a tavaszi szántás tervét. Sok gépállomás még mindig lassan alkalmazza a gyakorlati mezőgazdasági munkában a haladó agrotechnikai módszereket, nem támogatja kielégítően az EFSZ-eket a növénytermesztés megszervezésében és irányításában, és igen hiányos segítséget nyújtanak a gyönge EFSZ-eknek. Elégtelenül folyik a szakképzett munkaerők toborzása más munkaszakaszokról a gépállomások számára. 2 617 mezőgazdasági és más szakember helyett csupán 365 dolgozót helyeztek át a gépállomásokra. Ebben egyaránt hibásak a gépállomások, a kerületi nemzeti bizottságok, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal és más szektorok dolgozói, amelyeknek az említett munkaerőket szabaddá kellett volna tenniök. Ezt a feladatot a legrövidebb időn belül teljesíteni kell, mivel ettől függ gépállomásaink jobb munkája, márpedig a gépállomások jelentik számunkra a legfontosabb eszközt a munkások és a kis- és középparasztok szövetségének megszilárdítására, a mezőgazdaságnak szocialista nagytermeléssé való átalakítására. * * * Az állami gazdaságokban a CSKP X. kongresszusának határozatai eddig még nem tettek hatást arra, hogy növelték volna a hektárhozamokat, az állatállomány hasznosságát és a gazdaságosságot. A kitűzött feladatok teljesítése és a haladó munkamódszerek alkalmazása az idén hivatott megteremteni annak első előfeltételeit, hogy elérjék a gabonafélék tervbe vett hektárhozamait. Az állami gazdaságok fokozatosan kiegészítik gazdasági állatállományukat. A sertésállomány tervét 103,5 százalékra, ebből az anyakocák állományának tervét 100 százalékra, a szarvasmarhaállományét 95,7 százalékra, a tehénállományét 92,1 százalékra teljesítették. Mind ez ideig azonban ezek az eredmények minőségileg nem jutottak kifejezésre, mivel az állatállomány hasznossága és súlygyarapodása a hizlalás során kisebb, mint 1952-ben volt. A gazdasági állatállomány hasznossága 1952-höz képest csökkent a hízósertéseknél és hízómarháknál. Így pl. a fiatal marhák súlygyarapodása 1952-ben 0,51 kg, 1954-ben 0,42 kg volt. A szarvasmarhák hizlalása során 1952-ben 0,74 kg, 1954-ben 0,64 kg súlygyarapodást értek el. A hízósertések súlygyarapodása 1952- ben 0,33 kg volt, 1954-ben elmaradt a tervbe vett súlygyarapodás mögött. Egyes dolgozók és egyes állami gazdaságok jó eredménveit nem veszik át az egész kollektívák és más állami gazdaságok. Például a palárikovói állami gazdaság jó gazdálkodási eredményeit nem érvényesítik a többi állami gazdaságban. Emellett meg kell állapítanunk, hogy a szlovákiai állami gazdaságok kellő számú munkaerővel, jó munkaerőkkel rendelkeznek. Az álfami gazdaságoknak példát kell mutatniok a nagymértékben gépesített, nagy termelékenységű és jövedelmező mezőgazdasági nagytermelésben, munkájukban fel kel! használniuk a tudomány legújabb vívmányait, hozzá kell járulniuk a közellátási alapok biztosításához és elő kell segíteniük a szövetkezeti nagytermelés fejlődését. E feladatukat az állami gazdaságok csak akkor teljesíthetik ha a földművelésügyi megbízotti hivatal az eddiginél jobban irányítja és ellenőrzi munkájukat, ha az SZTKP járási bizottságai és üzemi pártszervezetei az állami gazdaságok dolgozóit gazdaságosságra, a szocialista tulajdonhoz való öntudatos viszonyra, a haladó termelési módszerek alkalmazására ösztönzik és ha az üzemi pártszervezetek helyesen érvényesítik e»l-lenőrzési jogukat. A mezőgazdasági termelés fejlesztése a mezőgazdaság dolgozóinak fő feladata. De nem kevésbé fontos, hogy a termelt nagyobb menynyiség eljusson a fogyasztóikhoz, hogy a begyűjtési dolgozók biztosítsák a begyűjtési terv teljesítését. Bár a tavalyi termés a vártnál valamivel gyöngébb volt, meg voltak annak előfeltételei, hogy teljesítsük a begyűjtési feladatot, mégpedig nemcsak a szocialista szektorban, hanem az egyéni kistermelés szakaszán is. A begyűjtési tervet tavaly nem teljesítették. Mezőgazdaságunk 16 382 tonna hússal, 140 millió liter tejjel, 51 millió tojással és 5 476 vagon gabonával maradt adósa a fogyasztóknak. Az egy hektár földre átszámított piaci termelés a szocialista szektorban sokkal nagyobb, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál. A szocialista szektor a mezőgazdasági tei> mőterület 40 százalékán gazdálkodik. Ugyanakkor a szocialista szektor a közellátás céljaira beadott összes mennyiségből a búza 47 százalékát, a rozs 46 százalékát, a kukorica 46 százalékát, a cukorrépa 74 százalékát szállította. Állattenyésztési termékeket tekintve a közeilátás céljaira felvásárolt vágómarha 47 százalékát, sertések 60 százalékát szállította a szocialista szektor. Az 1954. év egész folyamán a begyűjtés terén nagy nehézségekkel kellett megküzdenünk. Ez év elején sem javult a helyzet. Ezért az SZLKP KB irodája ez év márciusában levéllel fordult a párt alapszervezeteihez, hogy a párt szervei, a nemzeti bizottságok és a begyűjtő szervezetek dolgozói és funkcionáriusai, valamint a tömegszervezetek tagjai lényegesen javítsák meg az egyénileg gazdálkodó parasztok körében végzett politikai tömegmunkájuka^, hogy azok eleget tegyenek beadási kötelességeiknek. A párt alapszervezeteinek nagy része következetesen foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyeket a kommunistáknak teljesiteniök kell a begyűjtési feladatok biztosításával kapcsolatban és több mint 600 falusi pártszervezet már írásban jelentette a párt Központi Bizottságának, milyen intézkedéseket tesznek a begyűjtési feladatok teljesítésére. Naponta tucatjával érkeznek a levelek további pártszervezetektől, amelyek szintén e szerfölött fontos kérdéssel foglalkoznak. A kommunisták munkájának eredményei már megnyilvánulnak abban, hogy részben javulnak a begyűjtési eredmények. Az egész párt, minden egyes kommunista feladata, hogy a falusi pártszervezeteknek, a nemzeti bizottságokban ás a begyűjtési szervekben működő kommunistáknak ez a* aktivitása ne legyen egyszeri, hanem a begyűjtési dolgozók helyes munkamódszereivel együtt rendszeresen biztosítsa dolgozóink ellátását. A mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztését szolgáló valamennyi lehetőség kihasználásában döntő jelentőségű, hogy emeljük a mezőgazdasági szervek gazdasági szervező munkájának általános színvonalát. Milyen is a helyzet ebben nálunk? A földművelésügyi megbízotti hivatalban, a kerületi és járási nemzeti bizottságokon dolgozó elvtársak igen gyakran megelégszenek az elért részsikerekkel, önelégültség hibájába esnek, nem nézik bíráló szemmel a maguk és mások munkáját, és nagyon keveset törődnek azzal, hogy munkájukat a tervfeladatok és a párthatározatok általános teljesítésének szempontjából értékeljék. Szlovákiában a gazdasági szervezőmunka nines kellő színvonalon és felülről, a földművelésügyi megbízotti hivataltól kezdve a kerületi és járási nemzeti bizottságoktól egészen a helyi nemzeti bizottságokig nem egyszer lehetünk tanúi bürokratikus munkamódszereknek. ^ Az elvtársak gyakran azt hiszik, hogy az egész mezőgazdaságot felülről le, minden egyes faluig irányíthatják anélkül, hogy tökéletesen ismernék az illető munkaszakasz, az illető helység viszonyait. Innen ered az a törekvésük, hogy a problémákat irányelvek, körlevelek segítségével oldják meg, amelyek nem adnaile és nem is adhatnak választ minden problémára, amellyel a gépállomásokon, állami gazdaságokban, EFSZ-ekben az egyes kerületekben és járásokban találkozunk. Ugyanakkor elhanyagolják az eleven, személyes kapcsolatot.* Természetesen az sem elég, ha bizonyos korlátozott utasítással, irányelvvel elküldünk á szóbanforgó helységbe egy embert. _Ez még távolról sem jelenti azt, hogy megszüntettük a bürokratikus munkamódszereket. A kerületekbe és járásokba alkalmas embereket kell küldenünk, akik tökéletesen ismerik a fennforgó problémákat és nemcsak a határozatokat tudják közölni, hanem tanáccsal is tudnak szolgálni és képesek segítséget nyújtani a felmerülő bajok kiküszöbölésében. Alkalmas időpontot kell megválasztani ahhoz, hogy értekezzünk a parasztokkal, a helyi funkcionáriusokkal, minél több emberrel beszéljünk és ha komoly dologról van szó, addig maradjunk a hely(Folytatás az 5. oldalon)
