Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-01 / 18. szám

1955. május I. Földművé! Az SZLKP kongresszusa után előre az újabb győzelmekért! (Folytatás a 4. oldalról) színen, a kerületben vagy a járásban, amíg el nem intézzük a kérdéses ügyet De ismerünk olyan példákat is, amelyek az állami apparátus jó szervező munkájáról tanús­kodnak. A földművelésügyi megbízotti hivatal a tavaszi munkák biztosítására, Szlovákia öt kerületébe küldte dolgozóinak egy-egy csoport­ját, a főosztály vezetőjének, vagy a megbízott helyettesének vezetésével. Ez helyes elhatáro­zás volt Ezek a munkacsoportok annak elle­nére, hogy nem készülhettek fel kellően az adott feladatokra, a kerületekben értékes és jó mun­kát végeztek. Ennek a kezdeményezésnek a ta­pasztalatait kellően értékelni kell és hasonló és még jobb módon kell megszervezni a munkát, mégpedig nemcsak a megbízotti hivatalban a kerületek és járások megsegítésére, hanem a kerületekben és a járásokban is a városok és falvak támogatására. Mezőgazdasági dolgozóink és az állami appa­rátus mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó dolgozói gyakran megelégszenek azzal, hogy a múlt évhez képest jobban teljesítik a tervet és nem veszik tekintetbe, hogy a tervet az elmúlt években sem teljesítették, bár minden feltételük megvolt hozzá. Így Szlovákiában 1954 őszén mintegy 90 000 hektárral kevesebb földet szántottak fel, mint amennyit a terv­­előírt és 6700 hektáron nem készítették elő a cukorrépa vetését. A rétek és legelők gondo­zását csupán 59 százalékra végezték el, bár a múlt ősz kedvező volt e munkálatok számára. Az idén a hosszantartó tél következtében a tavaszi munkák mintegy háromhetes késedelmet szenvedtek. Ennek az időveszteségnek arra kel­lett volna mozgósítania a mezőgazdasági dol­gozókat. hogy jarovizálják a Vetőmagot és az ültetményeket. Bár a korai burgonya esíráz­­tatásának terve nem tűzött ki valami nagy feladatokat — csupán 1200 hektárról volt szó —, mégis e tervet mindössze 66 százalékra tel­jesítették. E feladatoknak eleget tehettek vol­na, ha az agronómusok, a járási nemzeti bi­zottságok és a gépállomások szigorúan betar­tották volna a felettes szervek utasításait. Eb­ben az esetben nem tudott idejében közbelépni sem a földművelésügyi megbízotti hivatal, sem a kerületi nemzeti bizottságok, amelyeknek fe­lül kellett volna vizsgálniok, hogyan készültek fel a jarovizálásra, és ellenőrizniük kellett vol­na az érdekeit dolgozók szakmai tudását. Nagy fogyatékosságok tapasztalhatók az ál­lattenyésztési termelésben. Bár a szarvasmar­haállomány tervét egészben véve 101,3 száza­lékra teljesítik, igen egyenetlen az állomány területi elosztása. A földnélküli állattenyésztők (erdészek, erdőkerülők, útmesterek, vasúti őrök stb.) jelentősen túllépik a tervbe vett állat­­állományt. de azokon a szakaszokon, amelyek­re a legnagyobb súlyt helyezzük, vagyis az EFSZ-ekben a szarvasmarhaállomány tervét csupán 83,9 százalékra teljesítik. Mezőgazdaságunkban még sok fogyatékosság tapasztalható a gazdasági szervező munkában. Ha nem javítjuk meg a mezőgazdasági szervek gazdasági szervező munkáját, nem biztosíthat­juk mezőgazdaságunk nagyobb termelését. Ezt kell szem előtt tartaniuk és e szerint kell cse­lekedniük elsősorban a mezőgazdaságban dol­gozó kommunistáknak. Azt követeljük tőlük, hogy kezdernényezőképesebben, alkotó munká­val törődjenek a mezőgazdasági kérdésekben hozott párthatározatok teljesítésére. Több me­részséget követelünk tőlük és elvárjuk tőlük, hogy nagyobb kedvvel küzdjenek meg a ne­hézségekkel Igaz, a mezőgazdaságban nem könnyű feladatok várnak megoldásra. De telje­sítésük azt jelenti, hogy biztosítjuk városi és falusi dolgozó népünk boldogabb, dúsabb éle­tét. És ezért a célért érdemes harcolni és dol­gozni. Népünk anyagi és kulturális színvonalának növelése Gazdaságunk állandó fejlődése, az ipari és a mezőgazdasági munkatermelékenység növe­kedése, a korszerű technika kihasználása, a munkaszervezés folytonos tökéletesítése, vala­mint a szilárd és értékes pénzegység lehető­séget nyújt Csehszlovákia Kommunista Párt­jának és a Nemzeti Front kormányának ah­hoz, hogy fokozatosan csökkentse az árakat és biztosítsa a lakosság életszínvonalának ál­landó emelkedését. Jóllehet Szlovákiában a háború előtt lénye­gesen alacsonyabb volt az életszínvonal, mint a cseh országrészekben és hogy ma általában véve eléri a cseh országrészek színvonalát — az élelmiszer és az ipari termékek fogyasz­tásának háború előtti és jelenlegi állapota köz­ti különbség ma Szlovákiában sokkal nagyobb, mint országos méretben. Az 1937-es évi álla­pothoz viszonyítva Szlovákiában 1954-ben a kö­vetkezőképpen emelkedett az élelmiszerfogyasz­tás: A húsé 79,9 százalékkal, a sertészsíré 101,3 százalékkal, a tejé 8,2 százalékkal, a sajté 203 százalékkal, a búzaliszté 51 százalékkal, a cukoré 94,2 százalékkal, a söré 442,2 száza­lékkal és a cigaretta fogyasztása 129,3 száza­lékkal. Ma Szlovákiában nincs olyan hely, ahol ne fogyasztanának búzalisztet, húst, cukrot, míg a háború előtt egész vidékek voltak, ahol a cukorfogyasztás jelentéktelen volt, ahol húst csak ünnepeken ettek, s ahol kenyér helyett zab- vagy árpalisztbő! készült lepényt fogyasz­tottak. Sok vidéken, mint pl. Árvában, a Fel­­sőgaram vidékén és Eperjes környékén a la­kosság fő eledele akkoriban a káposzta és a burgonya volt. Nemzetünk tehát sokkal jobban él, mint a kapitalista rend Idején akár a háború előtt, akár az úgynevezett. Szlovák Állam során, ösz­­szehasonlíthatatlan mértékben megnőtt a tex­til, a lábbeli és más árucikkek egész sorának fogyasztása is. A lakosság életszínvonalát azonban nemcsak a személyi fogyasztás szempontjából hasonlít­hatjuk össze, amely kétségtelenül nagy mér­tékben meghaladja a kapitalizmus idejében va­ló fogyasztást. Az életszínvonal emelkedésével kapcsolatban tekintetbe kell vennünk a társa­dalmi, egészségügyi és kulturális intézménye­ket, különféle szolgáltatásokat is, amelyeket az állam a lakosságnak nyújt, és amelyek jelen­tős mértékben tovább növelik a lakosság élet­­színvonalát. Vegyük csak azt a tényt, hogy 1953 elején Szlovákia 334 000 lakosa élvezett járadékot, ebből 236 000 volt nyugdíjas, 80 000 élvezett családfenntartói járadékot és 18 000 egyéb já­radékot. A járadékélvezők az összlakosság 9,34 százalékát tették. Ez annyit jelent, hogy csak­nem minden tizedik ember a társadalom, az állam juttatásából él. Nem akarok beszélni ar­ról, hogy vajon ez minden esetben helves-e, de ez olyan tény, amelyet tekintetbe kell ven­ni, ha életszínvonalról beszélünk. Szlovákiában hatalmas előrehaladást észlel­hetünk az egészségügy terén. Míg a burzsoá köztársaság Idején 1937-ben Szlovákiában ezer újszülött gyermekből egy éves korig 150 halt meg, sőt 1942-ben, a fasiszta megszállás ide­jén 160, 1953-ban ez a szám 62,4, 1954-ben 49,5 csökkent. A güműkór elleni harcban a ha­lálozási arányszámot a háború előtti évekhez viszonyítva 65 százalékkal sikerült csökkenteni. Növekszik az átlagos emberi életkor. Vala­mennyi szanatórium, üdülőközpont és fürdőhely, amely azelőtt a gazdagok szórakozóhelye volt ma a népet szolgálja. Állgndóan emelkedik a kórházi ágyak száma, amely a háború előtti helyzethez viszonyítva 134 százalékkal, az in­tézeti kezelésben részesülők száma pedig 239 százalékkal növekedett. A dolgozók anyagi színvonalának növekedésé­vel egyidőben nagy fejlődést mutat a kulturá­lis színvonal is 1937-ben Szlovákiában csak 232 alacsonyabb fokú középiskola (polgári) volt, amelyet 71 272 diák látogatott 1954-ben 927 nyolcéves kö­zépiskolánk van. amelyeket ebben az iskolai évben 306 585 diák látogat Míg 1937-lton Szlo­vákiában csak egy főiskola volt 2784 hallgató­val, ebben az iskolai évben 12 főiskolánk van 13 331 hallgatóval Ebben a számban nincsenek benne a távhallgatók A művelődés már nem­csak gazdagok kiváltsága, hanem minden rá­termett és tehetséges diák előtt nyitva áll. Hasonló fejlődésen megy keresztül a magyar és az ukrán tannyelvű iskolaügy is. Igv pl. ma­gyar tannyelvű középiskola (polgári) 1937-ben 21 volt 4484 diákkal. 1954-ben 122 magyar tannyelvű 8 éves középiskola volt 35 982 diák­kal. A München előtti Csehszlovák Köztársaság­ban nem voltak magyar-ipari és gazdasági .is­­kőlák. 1954-ben négy magyar ipariskola, 3 gaz­dasági és néhány alcsonyabh fokú földművesis­kola működik A pedagógiai főiskolán a ma­gyar nvelvnek tanszéke van, ami főiskolai kép­zettséget biztosít a magyar tanítóknak. A fel­­szabadulás előtt az ukrán ifjúság általában csak a volt elemikben nyert műveltséget, ame­lyeknek többsége egyházi iskola volt és osztá­lyaik rendkívül zsúfoltak voltak. Az ukránok az elemi iskolákon kívül csak párhuzamos osz­tályokkal rendelkeztek a mezőlaborci volt szlo­vák polgári iskola mellett, s csak 1936-ban nyílt meg egy gimnáziumuk és egy tanítókép­zőjük. Óvodájuk egyáltalán nem volt. 1954-ben 89 óvodájuk van 2231 gyermekkel. 1937-ben csak egy 7 párhuzamos osztályú középiskolájuk (polgári) volt. 1954-ben már 46 középiskolájuk van 256 osztállyal és 7152 diákkal. 1937-ben csak egy négyosztályos gimnáziumuk volt, míg 1954-ben 3 tizenegyéves középiskolával és két szlovák 11 éves iskola mellett nyitott párhu­zamos osztályokkal rendelkeznek, összesen 49 osztállyal, amelyeket 1529 diák látogat. Az ösz­­szes orosz-ukrán iskolák száma 1937-ben 155 volt 197 osztállyal. 1954-ben az iskolák száma 353-ra emelkedett 739 osztállyal. Ezenkívül az ukrán tannyelvű középiskolák tanítói részére felsőpedagőgiai iskolával és a pedagógiai főis­kola filológiai karán az ukrán nyelv tanszé­kével rendelkeztek. Az SZLKP és a CSKP X. kongresszusa óta eltelt időszakban sikeresen léptettük életbe az új iskolatörvényt. A nyil­vánosság körében megnőtt az iskola és a ta­nító jelentősége, elmélyült a tanító további szak- és ideológiai fejlődése iránti gondosko­dás. Megszilárdult az iskola és a család kap­csolata és részleges sikereket értünk el a po­litechnikai nevelés folyamatos bevezetésére irá­nyuló igyekezetünkben. Az elért sikerek azonban nem elégíthetnek ki minket. Amikor a jelenlegi szükségletek szempontjából vizsgáljuk az iskolák munkáját, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mind ez ideig ki nem elégíthetően teljesítjük alap­vető feladatainkat és gyengén gondoskodunk az egész ifjúság kellő művelődéséről, s egyben kommunista meggyőződésük és a kommunista erkölcsük kialakításáról. Még mindig sok diák bukik meg, soknál közülük az ismeretek for­málisak és ingadozók. Ennek okait elsősorban tanítóink alacsony színvonalú oktató és nevelő munkájában kell látni. Ideológiailag, politikailag és szakmailag növelni kell tanítóságunk isme­reteit, jobb politikai munkát kell folytatnunk a tanítók körében. Az iskoláinkon lévő ki nem elégítő helyzet további okait az iskolai munka tartalmában, módszereiben és formáiban, a mai tantervek és tankönyvek komoly hiányában kell keresnünk. Az iskolák munkájának ki nem elégítő szín­vonalának okait továbbá abban kell keresnünk, hogy a nevelési kérdéseket még mindig elszi­getelten és egyoldalúan oldjuk meg. Valameny­­nyi tanító tudatába még nem hatolt eléggé mélyen az az elv. hogy a nevelés sikere az iskola, a család és a nyilvánosság egységes ne­velő hatásának kialakításától és állandó szilár­dításától, elsősorban a pionír- és a CSISZ-szer­­vezet erejének kihasználásától függ. A neve­lést a szocialista hazafiság és a proletár inter­nacionalizmus szellemében lényegesen el kell mélyíteni és az ifjúságot öntudatos fegyelemre kell nevelni. Iskoláinknak bele kell oltaniuk az ifjúságba a népünk haladó hagyományai és kü­lönösen a jelen iránti büszkeséget, ifjúságunkat a kitűzött nagy célokra és feladatokra kell lel­kesíteni és vágyat kell benne ébreszteni meg­valósításukra. Szabad életünk 10 éve alatt jelentős fejlő­désen ment keresztül a szlovák tudomány. Megalakult a Szlovák Tudományos Akadémia, a szlovákiai tudomány csúcsintézménye. Az el­múlt időszakban kialakultak a tudományos mun­kahelyek szervezett és összhangba hozott együttműködésének, a tudományos dolgozók kollektív elvtársi kapcsolatainak és a tapasz­talatok kölcsönös kicserélésének előfeltételei. A tudomány új szervezete lehetővé tette a tudományos munka intenzívebb kiépítését a marxizmus-leninizmus alapján, kialakította a testvéri cseh tudománnyal való szorosabb együttműködés, valamint a szovjet és a világ más haladó tudományos Ismeretei jobb kiak­názásának lehetőségeit. Ennek következtében si­kereket értünk el, pl. a vegyészeti és gyógy­szerkutatás stb. terén. A szlovák tudomány, hála az új feltételeknek, amelyeket népi de­mokratikus rendünk biztosít, behozza sok éves elmaradását. Gyakran azonban elszigetelődik a gyakorlati élettől, felismeréseit lassan érvénye­síti a gyakorlatban. Különösen sürgős tudo­mányunk segítsége a mezőgazdasági termelés fellendítésében A tudománynak felismeréseit kell tudnia alkalmazni a gyakorlatban és így lényegesen hozzá kell járulnia a termelés nö­veléséhez. Néhány kutatóintézet jó tapasztala­tait általánosítani kell. A társadalmi tudományoknak határozottabban kell rálépniük népünk ideológiai és kulturális színvonala emelésének útjára. A társadalmi tu­dományok dolgozóitól megköveteljük, hogy ál­landóan és céltudatosan tárják fel és segítsék kiküszöbölni a burzsoá ideológiák megnyilvánu­lásait, elsősorban a burzsoá nacionalizmus és annak legkártékonyabb fajtáját, a néppárti sze­paratizmus megnyilvánulásait az emberek tu­datában. Annak érdekében, hogy a szlovák tudomány teljesíthesse felelősségteljes feladatait, amelye­ket a szocialista építés tűz eléje, növelni kell a gondoskodási a fiatal öntudatos szocialista dolgozók nevelése terén, el kell érni azt, hogy a fiatal, öntudatos tudósok nevelése idősebb, tapasztalt dolgozóink szívügye, hazafiságának kérdése legyen. Tovább kell növelni a párt gon­doskodását a tudományos dolgozók ideológiai és politikai nevelése irányában, állandóan erősíteni kell a párt hatását a tudományra, gondoskodni kell arról, hogy a tudományos munkahelyeken és különösen a Szlovák Tudományos Akadémiá­ban a dolgozók tiszteletét és teljes bizalmát elnyert emberek dolgozzanak. Biztosítani kell a Szlovák Tudományos Akadémia vezetőségé­nek és munkaszakaszainak szoros kapcsolatát és együttműködését a Csehszlovák Tudományos Akadémiával és a Csehszlovák Mezőgazdaság­­tudományi Akadémiával. Meg kell szilárdítani a Szlovák Tudorgányos Akadémia kölcsönös együttműködését ’ a főiskolákkal és az egyes szakok tudományos intézeteivel. A munkát össz­hangba kell hoznunk úgy, hogy ezek a mun­kahelyen kölcsönösen támaszkodhassanak egy­más tapasztalataira, s hogy a tudományos mun­ka eredményeit a legnagyobb mértékben át­ültessék a gyakorlatba. Pártunk s egész dolgozó népünk nem kétel­kedik abban, hogy a szlovák tudósok még szo­rosabbá teszik kapcsolatukat a néppel, annak a szocializmus felépítéséért és a világ békéjéért folytatott hősi harcában. Kiterebélyesedett és felvirágzott nemzeti kul­túránk is. Oj, jelentékeny íróink nőttek fel, akik műveik témáit dolgozó népünk hősi tet­teiből merítik és alkotásaikban folytatói klasz­­szikusaink műveinek. Oj életünket megéneklő költők nőttek fel. Tavaly 1452 könyvet adtunk ki 11869 000 példányszámban. Ezt össze sem hasonlíthatjuk az 1937-ben kiadott könyvek számával, amikor 813 könyv jelent meg kb. 1 600 000 példányszámban. A háború előtt két hivatásos színházunk volt. Eddig az állandóan működő színházak szá­ma 11-re emelkedett, ebből a faluszínháznak hat együttese van. Széleskörű tevékenységet fejt ki a népmű­velés. A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társasággal, a tömeg- és kultúrszer­­vezetekkel, amilyenek pl. a FSZM, a CSISZ, a CSSZBSZ, a Csemadok, az Ukrán Dolgozók Kultúregyesülete, az elmúlt év során 71800 különböző tudományos, politikai és kulturális témájú előadást rendeztek. Ezt a célt szolgál­ja 90 kultűrház a kerületi és járási városok­ban, 1003 kultúrotthon városainkban és fal­­vainkban. A magas kultúrát népünk számára hozzáférhetővé tettük és emellett 5400 nép­­művészeti együttesben fejlesztjük a népművé­szeti alkotóképességet. A háború előtt nem voltak saját szlovák filmjeink. A megszállás idején a néppárti árulóknak csak egyetlen egy visszataszító fasiszta fércművet sikerült össze­­tákolniok, azt is a német fiimezők felügyelete alatt. A felszabadulás óta nem egészen 10 év alatt Szlovákiában 19, egész estét betöltő já­tékfilmet és 188 dokumentum és népszerű tu­dományos filmet alkottunk. Két egész estét betöltő filmet, éspedig „A harcnak holnap vé­ge“ és a „Töretlen föld1’ című filmeket ál­lamdíjjal tüntették ki. Kétségtelenül igen ér­tékes a František Hečko író regénye alapján készült „Falu a hegyek között“ című legújabb egész estét betöltő film. E film felszabadítá­sunk mozgalmas pillanatait örökíti meg és Púplava személye alakítójának, Adamčík szí­nésznek sikerült a végsőkig önfeláldozó, népét szerető falusi embert, falusi forradalmárt ala­kítania, aki eljut a kommunista öntudatosság­ig. A film helyesen tárta fel a kulákok dühön­gését és a középparaszt ingadozását. A filmalkotásokat népünknek a mozgókép­­színházak hatalmas száma közvetíti. Számuk az 1937. évi 146-ról 1954-ben 944-re emelke­dett. Zeneszerzőink nem egy sikerült alkotást te­remtettek, amelyek népünknek állandó örömöt, lelki elmélyülést szereznek. Eugen Suchoň „Őrvény“ és J. Cikker „Já­nošík“ című operái mellett zeneszerzőink je­lentős sikereket értek el a szimfónikus művek, a filmzene, valamint a népművészeti együtte­sek, különösen a Sľuk, a Lúčnica és a katonai művészegyüttes számára készült szerzemények alkotásával. Képzőművészetünk mérlege a népi demok­ratikus köztársaság fennállásának tíz éve alatt nem kevésbé örvendetes. Grafikánk — élén Vincent Ložník államdíjassal — a semmiből fejlődött ki- Népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunk lehetővé teszi a szlovákiai ma­gyar és ukrán nemzetiségű lakosság kultúrájá­nak általános fejlődését. A magyar dolgozók kultúrájukat az állam által támogatott Cse­madok kultúregyesületben fejlesztik. Komárom­ban állandó állami magyar színház és a falu­színház keretében magyar együttes működik. Hasonlóképpen gondoskodva van az ukrán kul­túra fejlesztéséről az Ukrán Dolgozók Kultúr­egyesülete révén. Ezenkívül Eperjesen állandó ukrán színház van, az összes járásban pedig népművelési dolgozók, akik ukrán nyelven gondoskodnak a szocialista nevelésről. Űj szo­cialista kultúránk rohamos fejlődésében is vannak azonban hiányosságok. Az irodalomban és a művészetben az eddiginél jobban kell fejleszteni a pártosságot. Az irodalom és a művészet ' pártosságának marx-lenini értelmezését fejezik ki Lenin sza­vai. hogy a művészek alkotásuknál mindig a munkásokra és a parasztokra, a népre gondolja nak. Az irodalom és a művészet pártossága megköveteli, hogy az emberi lélek mérnökei mindkét lábukkal az igazi élet talaján álljanak. A pártosság a nép érdekeit szolgáló alkotá­si szabadság. Az irodalom és a művészet sok­kal adósa a csehek és szlovákok testvérisége állandó megszilárdítása eszméjének. Tíz év után irodalmunknak nincs olyan regénye, amely azt a tényt ábrázolná, hogy a cseh munkásosztály segítsége nélkül nem érhettünk volna el át­ütő sikereket Szlovákia szocialista iparosításá­ban. Nincs olyan művünk, amely feltárná a csehek és a szlovákok testvériségének törté­nelmi gyökereit, amely állandóan szilárdítaná azt a tudatot, hogy a csehek és a szlovákok, ez a két nemzet nemcsak nyelvében rokon, hanem közel áll egymáshoz történelmünk leg­dicsőbb szakaszaiban, mint amilyen a huszi­tizmus. a nemzeti megújhodás és más idősza­kokban. Nincs olyan müvünk, amely rámutatna (Folytatás a 6. oldalon) > tu ián it - i‘Éfitirmrr'irf"'

Next

/
Thumbnails
Contents