Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-01 / 18. szám

1955 május 1. földműves 3 A Csehszlovák Köztársaságot uraló gyárosok és földesurak a múltban a burzsoá pártok egész során és a szo­ciáldemokrata párt vezetőin keresztül a munkásosztály erejének szétforgá­­csolása szolgálatában állottak. A nép­­elnyomó kormány pedig lábbal tipor­ta a dolgozóknak a burzsoá alkot­mányban előírt polgári jogait is: a gyülekezésre és a sztrájkra. Nem egy május elsejét oszlattak fel, a legbru­­tálisabb módon tartóztatták le szer­vezőit — a kommunistákat. Gátolták a munkás-paraszt szövetség létrejöt­tét, megszilárdulását. Ennek ellenére azonban a Kommunista Párt vezeté­sével évről-évre nehéz harcokon ke­resztül ez a szövetség növekedett és egyre erősödött. Ezek a harcok nyi­tották fel a munkások és parasztok szemét, acélezták harcuk tüzét a szo­lidaritásra, a jobb holnap kiharcolá­sáért. Az 192Ö*-33-as évek, a világgazda­ság válsága ólomsúlyként nehezedett Csehszlovákia munkásaira és paraszt­jaira. A munkanélküliség egyre na­gyobb méreteket öltött. A gyárakban napirenden voltak a tömeges elbocsá­tások. A parasztok roskadoztak az egyre súlyosodó adóterhek es a bank­­tartozásoktól. Ebben az időben a szó­­szoros értelmében az éhség és a nyo­mor kiabált Szlovákia utcáin, — írták még a polgári lapok is. Az életért küzdő munkások és parasztok a pro­fitját féltő burzsoáosztállyal szemben kíméletlen harcot folytattak. A kom­munista párt volt egyedül az elnyo­mott tömegek reménye, amely min­dennapos harcával szervezte a mun­kás-paraszt összefogást, kivezető utat mutatva az éhségből és a nyomorból. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1952-es május 1-i harci programjáról tanúskodik magyar nyelvű lapjának, a „Munkás”-nak május 1-i szama, amely ezt írta: „Itt a május es nincs mun­ka, pénz a gazdagoknál és Szlovtnsz­­kö dolgozó népének kizsákmányolóinál van! A szlovenszkói kisgazdák élete semmivel sem jobb a munkanélküli munkásokénál. Rajtok is segíteni kell. Hogyan? Ügy, ahogy ezt a kommu­nisták programjukban hirdetik. Be­szüntetni a végrehajtásokat a kisgaz­dáknál. Eltörölni azon kisgazdák adóit, akik évi jövedelme nem több, mint 16.000 Kés és leszállítani olyan gaz­dák adóját, akik évi jövedelme nem több, mint 25 000 Kčs”. A párt ezen harci programjáért so­rakoztak fel a köztársaság minden részén a munkások és parasztok mil­liói. A népelnyomó kormány mindent megtett, hogy május elsején megaka­dályozza a falu dolgozó parasztjait, hogy felsorakozzanak a munkásosztály oldalán, ami azonban nem sikerült. A munkás-paraszt összefogás és a part harci programjáért folyó harc nagyszerű megnyilvánulása volt 3931. május 1. Ipolyságon is. Már május 1-ét több harc előzte meg a járás falvaiban, lélen a munkanélküli föld­munkások, Ipolyvisken, Nyéken, Szé­­csénykén és számos községben nem egy ízben vonultak a községházára munkát követelni. Az adóktól és a végrehajtásoktól sújtott parasztság pedig petíció beadásával követelte terhének enyhítését. A tavaszi mun­kák megindulásakor szintén harcok voltak a kollektív szerződésért és a magasabb bérért. Az arató-szerződé­sek megkötése körül állandó harc volt, mert a földesurak a régi robotra emlékeztető feltételeket próbáltak a dolgozókra kényszerítem Ezek a napi harcok győzték meg a földmunkáso­kat és a parasztokat arról, hogy csa­kis a munkásosztáy oldalán a párt vezetésével vívhatja ki sorsa jobbra­­fordulását és még egységesebb fellé­pésre ösztönözte őket. ★ Május elseje a munkásosztály, dolgozó parasztság és az értelmiség együvétartozásának, egymás önzetlen segítésének, nagy összefogásának hagyományos ünnepe. Május 1-én a munkások és parasz­tok százezrei sorakoznak fel a párt vörös zászlója alá. A kapitalizmus alatt az évszázadok folyamán felgyülemlett elkeseredés, dac, harci elszántság, a jövőbe vetett hit és remény egyesíti a dolgozó­kat harcra a világ minden táján, életkörülményeik megjavításáért, a szabadságért és a békéért.-----------------------------------------★ ★ ______________________________________ AIAJSS Az 1931-es harcos Gútán „A szlovenszkói t üntetések egyik lég­­hatalmasabbika volt Gútán” — írja a Munkás 1931 V. 10-i száma. Ebben a Komárom közelében fekvő községben 4 ezer kisgazda és földmunkás tünte­tett. Még soha ilyen tüntetés nem zajlott le Gútán mint az ez évi kom­munista Május 1, ahol a kisgazdák és munkások szorosra kovácsolt egy­ségfrontja jutott harcos módon kifeje­zésre. A falvak magyar dolgozói a győzelembe vetett mély hittel vonul­tak fel. A kisgazdák a munkásokkal, a munkában levők a munkanélküli­ekkel, a férfiak a nFkkel és gyerme­kekkel már a déli érákban gyülekez­tek, hogy fogadják a szímői kisgazdák és munkások tüntető menetét a köz­ség határában. A szímöiek vagy 300-an, zárt so­rokban Vörös zászlóval vonultak fél. Amikor a szímöiek átjutottak a hí­don, egyesültek az elébük jövő gútai­­akkal. Gútán a tüntető felvonulás 2—3 óra hosszáig tartott. Az élen mintegy 100 vörös kerékpáros haladt, utánuk vagy 1000 nö, túlnyomó részük piros blúzzal és fejkendövei. Azután ifjú­munkások és férfiak. Az óriási tömeg állandóan forradalmi dalokat énekel­ve, jelszavakat kiabálva, hömpöly­gőit. A csenéörség elbújt a tüntető tö­meg elOl. A nagy téren körülbelül 4 ezer főnyi tömeg jelenlétében kez­dődött meg a népgyűlés. Az előadó beszédét az újból és újból kitört lel­kes és zúgó helyeslés szakította meg. A beszéd befejezésénél pedig oly lel­kesen éltették a Kommunista Pártot, hogy rengett belé a földes a levegő. Egy gútai elvtárs beszélt ezután a he­lyi viszonyokról... Az elnöklő elv­társ már befejezettnek nyilvánította a gyűlést, amikor egy 8 éves pionír­lányka, majd pedig egy 9 éves pionír­fiú álltak fel és óriási hatással sza­valtak forradalmi verseket. A tömeg kétszer is elénekelte az Internacio­­nálé-t és csak így oszlott szét. A csendőrök, akik a tüntetés egész ideje alatt mutatkozni sem mertek, ak­kor bújtak elO, amikor a téren már csak vagy 300 szírnOi és ugyanannyi gútai tüntető volt. Vad dühvei ve­tették magukat a mit sem sejtő dol­gozókra. Majdnem 100 csendőr rohant neki szuronyt szegezve a tömegnek. A csendőrök részeg fővel, kegyetle­nül hajszolták a tüntetőkéi egy ko­máromi csendörkapitány vezetése alatt. E támadás ellenére sikerült a mindvégig hősiesen visetkerhö szímöt­­eknek soraikat összezárni, úgyhogy, menetben vonultak haza, rendkívül lelkes hangulatban. A csendOrrohamnál számosán súlyo­san megsebesültek ....” Amit, a cikk ezt követőn adott vol­na tudtára a dolgozóknak, azt már csak a cenzor tudná elmondani, bi­zonyára a csendőrök szégyenteljes ténykedéséről volt szó. * * * így harcoltuk, tüntettek a múŔ- ban jogaik kivívásáért, életkörülmé­nyeik megjavításáért a földmunkások, karöltve a kisgazdákkal a munkásosz­tály oldalán nemcsak Gútán, hanem egész Szlovenszkón a burzsoá kizsák­mányoló rendszer éllen; A földesurak és szolgálatukban álló hivatalok megtettek mindent arra, hogy május 1-én minél kevesebb dol­gozó sorakozzon fel a párt vörös zászlói alá. A csendőrök elálltak a városba vezető határutakat. Katonai gyakorlatokat rendeltek cl, hogy ezzel megfélemlítsék a dolgozók városba özönlését. Tervük azonban nem sike­rült, május 1-én Ipolyságon több >zer dolgozó gyűlt össze, hogy a párt harci programjával felvértezve további győ­zelmek felé induljon ... A hatóságok dühöngtek, hogy in­tézkedéseik hatástalanoknak bizonyul­tak. Ezért a májusi manifesztácio „zéjjelverésére határozták el magukat. A párt szónokának állványa mögött a hatósági közeg mellett a tömeg til­takozása ellenére csendőrök is elhe­lyezkedtek, akik állandóan zavarták az előadót és alkalmat kerestek a gyűlés feloszlatására. Ezt az alkalmat abban a pillanatban látták elérkezett­nek, amikor a párt küldötte a mun­kások és parasztok összefogását hang­súlyozta: „mert ez az alapja az éh­ségtől és a nyomortól való megszaba­dulásnak, hogy úgy, mint az orosz munkások, mi is a pokol fenekére küldjük a dolgozó nép ellenségeit”. Az urak szolgái a nép ellenségeinek érezték magukat, mert erre megszó­lalt a csendőröket hívó sípjel, akik dühöngve rohanták meg a piactéren elhelyezkedő tömeget. A tömeg nem mozdult meg a szuronyok fenyegeté­sétől, mert érezte, hogy a varos az övé, ó építette és ebből senkinek sincs joga kiverni, még az ezt átme­netileg uraló burzsoá kopeknak sem. A pártszónok és több elvtárs letar­tóztatása sem riasztotta el, hanem tiltakozásra késztette az urak gaztet­te ellen, megfogadva, hogy mindenen keresztül a nemzetközi szolidaritás bástyája dolgozóinak útján fog halad­ni a győzelemig. Ez a győzelem 1945-ben bekövetke­zett. Mi és más nepi demokratikus országok népei számára a nemzetközi szolidaritás magasztos eszméjéből a hős szovjet hadsereg felszabadítana révén uj, szabad májusok következ­tek. A harcokkal teli utunk példa a kapitalista országokban a szabadságra és bekére vágyó elnyomott dolgozók számára. Szükséges azonban, hogy példaképül álljunk a szocializmust építő mindennapi munkában is. Fel­szabadult hazánkban a májusok egyre szebbek és gazdagabbak. Ez azért le­hetséges, mert a föld, amelyre any­­nyi sok szovjet hős vére folyt, meg­sokszorozza kincsét és gazdagságát dolgozó népünk javára és mert Cseh­szlovákia Kommunista Pártja, a regi és az új harcok és májusok szerve - zóje vezeti népünk alkotó törekvéseit a szocializmus építésében a beke megőrzésére. Nagy pártunk a diesö Szovjetunió Kommunista Partjának útján magabiztosan halad, vezeti né­pünket még nagyobb győzelmek fele. Ahogy partunk májusi jelszavai a múltban dolgozo népünk érdekeiből eredtek, úgy ma is, ezek népünk aka­ratét fejezik ki es mozgósítják hatal­mas erejét a termelés fokozására, boldogabb jövőnk megalapozására. Dolgozó parasztságunk a mezőgaz­dasági termelés rövid 2—-3 éves fej­lesztésével megmutatja, hogy igazi gazdája a kiharcolt hazai földnek, melyen dúsan terem az életet jelentő termény és nyílnak a májusi virágok. A tavaszi munkák gondos és időben való elvégzése, dolgozó parasztságunk hozzájárulása békeharcunk nagy ügyé­hez. Erősíti hazánk védelmét és egy­ben figyelmezteti a háborús uszító nyugati imperialistákat. Hazánk 10. évfordulója tiszteletére történt lelkes és nagyarányú kötele­zettségvállalások, a szocialista munka­verseny lendítő erejének terjedése, a május elseje és felszabadulásunk 10. évfordulójának hatalmas seregszemléi egybefolynak a világ minden táján erősödő harccal, a tartós békéért. MAJOR SÄNDOS Éljen és erősödjön a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség!

Next

/
Thumbnails
Contents