Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-24 / 17. szám

földműves 1955. április 24. Tapasztalatcsere: Gondos nöpényápolás a bő termés alapja Az elkövetkezendő hetek legfonto­sabb feladata az őszi vetések ápolása és a következetes harc a gyomok el­len. Gyorsítsuk meg a tavaszi növé­nyek vetését! Minden talpalatnyi föl­det meg kell művelnünk, nem marad­hat bevetetlenül egyetlen hektár szán­tóföld sem. Számos gazdaságban, ahol a cukor­borsót, mákot, cukorrépát időben el­vetitek, ez már kisorolt, ezért hala­déktalanul fogjunk hozzá annak ápo­lásához. A növénytermelő csoportok élükön az agronómussal arra töre­kedjenek a növényápolás megszervezé­sénél, hogy a minőségi munka bizto­sítva legyen. Ezért a növényápolást minél nagyobb mértékben, minél na­gyobb területen fogatos, vagy gépi vontatású munkagépekkel végezzük. Kapásnövényeink jóminőségű ápo­lása megkívánja, hogy azt EFSz-eink és állami gazdaságaink egyénekre osz­­szák. így a felelősségérzet és a pót­­jutalom serkenti a dolgozókat a több­szöri és jó művelésre, ami által a hektárhozam magasabb lesz. Indítsunk hadjáratot a gyomok ellen A hűvös tavaszi időjárás miatt el­húzódik a vetés ideje. Ezért nagyon fontos feladat a gyomirtás vetés előtti elvégzése. A vetés előtti gyomirtás két okból rendkívül jelentős. Az e­­gyik, hogy a már kikelt, vagy csírá­ban lévő gyomok irtásával fiatal ve­téseinket megkíméljük a kártételtől, a másik, hogy a vetés előtt végzett gyomirtás gyorsabb, olcsóbb és töké­letesebb, mint ha már a kikelt vetés­ben végezzük. Ebben az időszakban tehát amíg a fagyveszély és a hűvös időjárás késlelteti munkánkat, a ve­tőágy elkészítésénél a gyomirtás le­gyen a legfontosabb feladat. Erre a célra legjobban a kultivátor felel meg, mely a tavaszi talajművelés leg­korszerűbb eszköze. A kukorica és a napraforgó veté­sénél arra kell törekedni, hogy olyan vetési módszert alkalmazzunk, amely alkalmas a keresztben-hosszában vé­gezhető négyzetes művelésre. Ahol nem lehet négyzetesen vetni, több vetőmaggal sorba vessünk, hogy ké­sőbb a négyzetes-művelés érdekében a sorok átvágása (csokrosltása) elvé­gezhető legyen. Fokozzuk a gabonák ápolásának ütemét Ezen a téren nagyon sok a tenni­való, kü önösen most, mikor a hideg szelek s a fagyok „megsásolták” a gabonát. A gyenge búzák ismételt fejtrágyíizása kisebb mennyiségű nit­rogénműtrágyával előmozdítja a nö­vények gyorsabb fejlődését. A henge­­rezés, a fejtrágyázás, összekötve a fogasoláísal a legolcsóbb, leggyorsabb és amellett a legeredményesebb mód­ja ebbe a az időszakban a gabonák ápolásának. Szervezett, következetes és könyör­telen harcot kell indítani a gyomok ellen. Esek közül is különösen az aca­­tolást kuli maradéktalanul elvégezni. Sok helyen a gabonavetésekben még ott láthítók a múlt évi kukoricacsut­kák. Ezeket a legsürgősebben le kell takarítani, mert ezzel egyenletesebbé tesszük i talaj felszínét, tüzelőanyagot nyerünk, de megkönnyítjük a soron következő munkák elvégzését is. A dinnyefajták termesztésének agrotechnikája Termeljünk pillangós virágú takarmányokat Állattenyésztésünket takarmánynö­vények nélkül nem tudjuk fejleszteni. A talaj tápanyagmennyiségét szintén nem tudjuk fokozni, ha nem terme­lünk pillangós takarmány növényeket. A pillangós virágú növények meg­kötik a levegő nitrogénjét gyökérgü­mőikben a talaj részére, ami így hoz­zájárul a talaj nitrogéntartalmának gazdagításához. Különösen nagy ér­tékű a talaj nitrogéntartalma akkor, amikor káli- és foszfor-műtrágyát alkalmazunk földjeinken. Ezért ter­meljük a pillangós virágú növényeket minél nagyobb mértékben. A pillan­gósok közül igen ajánlatos a lucerna termesztése. A kékvirágú lucerna mindenütt, mind homokon, mind szi­kes talajon a legjobb és legtöbb ta­karmányt adja. (A víglasi takarmány­­kísérletező állomás kitermelte a kék­­lucerna legnemesebb és legkitartóbb fajtáit.) A lucerna mind zöldtakarmá­nyozásra, mind szénának egyaránt a legjobb az összes szálastakarmá­nyaink között. Termesztése különös munkába nem ütközik; bírja a szá­razságot, az esőzést, sőt igen meg­hálálja az öntözést. Mivel a lucerna gyökere 6—8 méterre megy le a föld­be, — tehát nitrogént gyűjtő gyökere a talajt átjárja — ezért kitűnő elő­­vetemény, ha idejekorán felszántjuk. A kapitalista rendszer alatt büszke volt a gazda, ha lucernása hosszú életű volt. Ma már nem törekszünk erre. Megelégszünk, ha lucernásunk 3—4 évig ad jó termést, azután fel­szántjuk. A lucernamag vetése megköveteli a talaj jó előkészítését, ezért rosszul előkészített talajba ne vessünk, mert így csak a magot pazaroljuk el. Valamennyi növényeinknél fontos az, hogy megerősödjenek a gyökerek, ami leginkább fontos a lucernánál. Ez pedig akkor történik, amikor a nö­vény virágzik. Tehát igen hasznára válik a lucernának, ha első évben ak­kor kaszáljuk, amikor az már teljes virágzásban van. Ezt, ahogy a tapasz­talat is mutatja észrevesszük a kö­vetkező években is. Termesszünk sok lucernát, akkor nem okoz nehézséget a szarvasmarha állomány teleltetése és tejtermelé­sünk fokozásának emelése. Gubáni Imre PMŠ Štrkovec Mire vigyázzunk a kukorica vetésénél Ha őszi szántásba vetjük a kukori­cát, ami az egyedüli helyes agrotech­nikai eljárás, sem a vetés előtt, sem a vetés után ne hengereljük a földet. A kukoricamag olyan vetési mélység­be lesz elvetve (6—8 cm), ahol van elegendő nedvesség a mag csírázásá­ra. A má j kikelése után, amint az el­éri a 6 cm magasságot, mielőbb meg kell a Icukoricaföldet boronálni. E boron álást már csak a harmat fel­száradása után szabad végezni. SALÉTROMOS FEJTRÄGYÄZÄS a répáknál E kérdésben sokszor tanácstalanok a gazdák. Sokan a gyengén kelő répát salétrom -fejtrágyázással igyekeznek feljavítani. Ez nem helyes. A répát fejtrágyízni mindig csak az egyelés után szabad, mivel a salétromtrágya gyorsan meghajtja a növényt és az az egyelésig felnyurgul. Egyelés után azonnal fejtrágyáz­zunk, hagy a megmaradt növény ha­marabb magához térjen. Salétrom­­fejtrágy ázásra használjunk mészsalét­­romot (a(N03)2, vagy nátriumsalétro­mot (NaN03), amit azonnali sarabo­­lással kuli a talajba juttatnunk. F. A. Létesítsünk alkalmas sertéslegelöket! Gazdasági állataink számára nagyon fontos, hogy a legeltetési idő alatt friss és elég zöldtakarmányhoz jus­sanak. Ez vonatkozik minden állatfaj­tára, elsősorban a fiatal, továbbá a borjas, vagy vemhes állatokra. Itt kü­lönös tekintettel kell lennünk a ser­tésekre, ami gazdaságunk egyik leg­­kiadósabb ágát képezi. Ezen kívül ser­téstenyésztésünk az, amelynek segít­ségével hús- és zsirellátásunkat a le­hető legrövidebb idő alatt tudjuk biz­tosítani. A sertések legeltetésénél táplálko­zásuk mellett a főcél: ellenállóképes­ségük és edzettségük erősítése. (Gon­doljunk azokra a károkra, amelyek különböző betegségekből erednek). A rendszeresen legeltetett kocák köny­­nyebben malacoznak, bővebben és jobban tejelnek, jobb malacnevelők, malacaik gyorsabban fejlődnek, nem zsírosodnak el, bélcsatornájuk kitágul, izomzatúk, csontozatuk és tüdejük erősebben fejlődik, anyagcseréjük élénkebb. A kanok is termékenyebbek és hosszabb életűek maradnak, ha le­geltetjük őket. Nagyüzemi gazdálkodásunk egyik főcélja a tömegtermelés mellett an­nak olcsósága is. A zöld legelő növé­nyei dús raktárai az értékes tápanya­goknak. Felhasználásuk révén sok koncentrált {legtöbbször vásárolt) ta­karmányt lehet megtakarítani és ezen keresztül a termelési költségeket csökkenteni. Ezen oknál fogva fontos a dús növényzetű sertéslegelők léte­sítése és karbantartása. Ezen legelők létesítése és berende­zése különböző a kisebb méretű, il­letve a nagy sertéstenyésztő gazda­ságokban. A gyakorlat körülbelül 280 —300 négyzetölnyi területtel számol, vagyis 1 hektár kiterjedésű sertésle­gelő 10—15 darab sertés számára ele­gendő. A kisebbméretű sertéstenyésztő gazdaságokban a sertéslegelőt leg­gyakrabban a major közelségében a majorsági takarmányvetésforgónak ki­jelölt terület egyik részén létesítjük, feltétlenül 4—8 szakaszos legeltetésre beállítva, hordozható kerítéssel ellát­va. (Egy kisebbfajta egyszerű beár­nyékolt pihenő és megfelelő vakarőd­­zók létesítésével) Nagy gazdaságokban a sertéslegelöt azon területeken kell létesíteni, ame­lyek fekvésük, vagy távolságuk miatt nem állnak rendszeres művelés alatt. Ezen legelők ugyancsak 4—8 szaka­szos legeltetésre lesznek beállítva, itatókkal egyszerű kivitelű fedett és védett karámokkal, vakaródzókkal és mozgó pásztorkunyhóval. Itt a sertés­­állomány májustól októberig állandóan legeltetés alatt van, habár az állo­mány összetétele többször fog a le­geltetés időszak alatt (hízásba fogás) változni A berendezés költsége csak az első pillanatban látszik nagynak. A legtöbb anyag helyi forrásokból kike­rül. A nagyszabású építkezéseknél na­gyon sok olyan hulladékanyag talál­ható, amelyet még mindig lehet gaz­daságosan e berendezéseknél felhasz­nálni. Tartsuk szem előtt: 1 kg hús ön­költsége a legelőn 5—10-szer olcsóbb mint abraktakarmánnyal. A legelteté­si időszakban az abraktakarmányszük­­séget így 50—70 százalékkal csökken. A legelők létesítésével kapcsolatban hangsúlyozom: az abraktakarmányok megtakarításán kívül a legeltetési idényben a sertések gondozására szükséges munka a felére, sok eset­ben a negyedére csökken az istálló­­záséval szemben. Szlovákia területén körülbelül 280 ezer hektár csak névleg meg nem művelhető terület van, amelynek leg­nagyobb részén létesíthetünk nagyobb kiterjedésű legelőt. Gazdaságaink' sa­ját és nemzetgazdaságunk érdekében teremtsék meg annak feltételét, hogy sertésállományuk az egész nyár folya­mán friss zöldhöz, illetve legelőhöz jusson. Hrádocký J., oki. aijronómus, Lelesz A különböző dinnyefajták (sárga­dinnye, cukordinnye, görögdinnye) termesztésének nagy jelentősége van ma is, mind az élelmezés, mind az egészségügy szempontjából. A dinnye­fajták sok cukrot, vitamint — első­sorban C-vitamint — tartalmaznak, amelyek feltétlenül szükségesek egy dolgozó ember egészségének, munka­­képességének a megtartására — főleg nyáron, a legnehezebb mezőgazdasági munkák idején. Az ember szervezete naponta 50 mg C-vitamint követel meg. Ezt a mennyiséget 100—300 gr dinnye elfogyasztásából érheti el. Egy kertből sem hiányozhat a dinnye, sőt minden község határában kell, hogy legyen néhány hektár dinnyeültet­vény, legalább a falu szükségleteinek kielégítésére. Dinnyetermesztésre legalkalmasabb a humúszban bő, homokos, agyagos talaj. Nehéz és vizenyős földben a dinnye kipusztul. A dinnyeföldet a természet viszontagságaitól kukorica-, vagy napraforgó sávokkal védjük. A földnek alaposan trágyázottnak kell lenni. Ha magot vetünk, akkor már április második felében el kell vetni az előre előkészített dinnyefészkekbe, amelyek egymástól 150x150 cm-re vannak és jól meg vannak rakva érett trágyával, vagy komposzttal. A fészek 30—40 cm mély és 50—60 cm széles. A vetőmag ‘lehet 3—4, sőt 10 éves is. A magot 2—5 cm mélyre vetjük. Biz­tonság kedvéért a fészket négy rész­re osztjuk, majd 7—8 napos időkö­zökben külön-külön mindegyik részbe elültetjük a magot. így, ha az első ültetés hajtása esetleg elfagy — ugyan azon a helyen 1—2 hét múlva új hajtások jönnek elő, és így meg­előzzük, hogy a dinnyeföldön üres foltok maradjanak. Ha mind a négy ültetés kihajtott, akkor ritkítunk és csak egy, esetleg két hajtást (szárat) hagyunk meg. Ha palántázupk, akkor ügyeljünk arra, hogy a palánták ne legyenek túl fejlettek. Legcélszerűbb, ha a kiülte­tés előtt 3—4 héttel vetjük el a ma­got a melegágyakba. A palántákat csak május 15-e körül ültessük ki, amikor már nem várható fagy. A csemegedinnyéknél (sárga, cu­kordinnye) a vetőmag mennyisége hektáronként 1—1,5 kg, a görögdiny­­nyékr.él pedig 1,5—2 kg. Vetőmagot legajánlatosabb' a saját termésből meghagyni. Ha a palánta megérett, s burjánia­­ni kezd, az oldalsó hajtásokat levág­juk. Ha a dinnye szára már látható, akkor minden oldalról feltöltik föld­del, mert a dinnye gyökere nemcsak lefelé, de oldalra is növekszik (ter­jed). A görögdinnye oldalsó hajtásait nem vágjuk le. A sárga- és cukordinnye érését legjobban a héj színének sárgára, vagy barnára változásából vehetjük észre. A görögdinnye érését már nehezebb felismerni. Érettnek mondhatjuk ak­kor például, ha megkopogtatásakor tompa (nem éles!) hangot ad, mint például a jól megsült kenyér alsó része. A héja gyakran sötétzöldről barnászöldre változik. A dinnye alsó része, amely érintkezik a földdel, sárga szint kap. Az érett dinnyét, ha megnyomjuk, pattanó hangot ad. Az érés jelei váltakozhatnak: ezért ajánlatos, hogy a dinnyeszüret előtt (főleg az első szüret előtt) a termelő alaposan vizsgálja meg az érés álla­potát, több dinnyét meg kell vágni, ami főleg a száraz, forró nyári idő­szakokban fontos. Mégegyszer hangsúlyozzuk a diny­­nyetermesztés fontosságát — főleg a sárga- és cukordinnyéét —, mert nagy és fontos szerepük van az élel­mezésben, bő vitamintartalmukkal je­lentőséggel bírnak az emberi egész­ség és munkaképesség megtartásában. Éppen ezért nem szabad a dinnyeter­­mesztést elhanyagolnunk. L. Veseny, növénynemesítő, Nagy só. A karfiolmag termesztése Minden kertész tudja, hogy a mag­termelés óriási fontosságú, mert mag­hiánnyal küzdünk, különösen a ká­posztafélék terén. Ezért e fajtákat nagyon drágán lehet beszerezni. Sok­szor pár deka magért egy mázsa bú­za árát kell fizetnünk. Előfordul az is, hogy a drágán fizetett mag nem olyan fajta .amilyet rendeltünk és nem vá­lik be. A káposztafélék közül legdrágább a karfiolmag. Mivel e növény vitaminok­ban a leggazdagabb, ajánlatos ennek nagyobbb földterületen való termesz­tése, ehhez azonban sok magra van szükségünk. Ezért a többi magokkal együtt hozzá kell fognunk a karfiol­mag termeléséhez is. A kertészek nagy része biztos csa­vargatja a fejét, hogy karfiolmagot? — azt nem lehet nálunk termelni. Én erre azt a választ adom, hogy lehet! Még üvegház sem kell hozzá. Az aláb­biakban saját tapasztalatomat írom le. Múlt év január 15-én közönséges magvetésre elkészített melegágyba 20 dkg elsőrendű magot vetettem el. A mag gyorsan kikelt az üveg alatt és szép palántává fejlődött annak elle­nére, hogy többször havat kellett ró­la takarítani. Naponta szellőztettem, szoktattam a palántát a hideghez. Április első napjaiban kiültettük. A hideghez szoktatott palánta az erős deret is jói bírta. A tövek gyorsan fejlődtek és május végére szemet gyönyörködtető, nagy, fehér fejeket hoztak. Amint sétálok a dús növény között, meglepődve látom, hogy egyes fejekből szár tör elő.. A termés egy­­harmada felmagzott és úgy virágzott, mint a repce. Mivel a többi nem mutatott hajlandóságot magzásra, fel­vágtuk és értékesítettük, ami 85 má­zsát tett ki. A felmagzot tövek mellé karó vertünk és a szárat hozzákötöt­tük. A virágzó növényt időnként 0,5 százalékos nyers nikotinnal permetez­tük a szürke káposztatetvek ellen. Munkánkat siker koronázta, mert ok­tóber első napjaiban a szár levágása után 16 kg magot csépeltünk ki. Ezek szerint a 40 ár föld termése 16 kg mag, és 85 mázsa karfiol volt. Az em­lített módszer szerint ezt minden kertész kipróbálhatja. Kertészetünk fejlesztése érdekében fontos, hogy magunknak is és ela­dásra is termeljünk vetőmagot. Igye­kezzünk minden erőnket felhasználni, hogy nagymennyiségű zöldségmaghoz jussunk. Nagyobb mértékben való termelés esetén kössünk szerződést a bratislavai magelosztó bizottsággal, ahonnan minden segítséget megka­punk. Lőrincz Mihály, kertész Virághalom. Köztes termelés a gyümölcsösben Fiatal gyümölcsösökben a köztes termelés elmaradhatatlanul szükséges. A talajt úgy jobban megmunkáljuk, gyommentesítjük. Ezenkívül a termelt növény ára fedezi a gyümölcsfák ke­zelési költségét is. Nagy területek esetén olyan köztes növényt kell vá­lasztani, amelynek kitermelése nem vesz igénybe sok munkaerőt. Köztesnek jó minden alacsony nö­vésű kertinövény, mint pl. ribizli, egres, szrmóea. A konyhakerti növé­nyek közül a burgonya, dinnye, tök, borsó, sárgarépa, petrezselyem, hagy­ma stb. Kukoricát gyümölcsösben ne termeljünk, mert. szára magasra nő, megszorul a levegő s a tetvek a fia­tal fákat tönkretehetik. A gyümölcs­fákra nézve még veszedelmes a lu­cerna, lóhere, mert mélyrehatóit gyö­kérzetükkel a fák gyökérzetétől el­rabolják a talajnedvességet. Vesztsik Vilmos, mezőgazdasági ta­nár köztes-termelésre 3 éves vetés­forgót ajánl a következőképpen: X. Kapásnövényt (istállótrágyával). Nyir­kos részeken répa, vagy káposzta. Homokos részeken a tök, dinnye, ki­tűnő az uborka és a paradicsom is. 2. Sárgarépa, petrezselyem, céklarépa, hagymafélék, homokos részeken bur­gonya. 3. Pillangós virágúak szuper­­fcszfát alávetéssel: mint bab vagy borsó. Ezzel az eljárással a talaj három évenként istállótrágyához és műtrá­gyához jut, ami nagyfontosságú a fia­tal gyümölcsfáknak. Ragadjunk meg minden lehetőséget annak érdekében, hogy fiatal gyümöl­csöskertünk minden alkalmas helyét gazdaságosan kihasználjuk. D. ISTVÁN,

Next

/
Thumbnails
Contents