Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-24 / 17. szám

3 1955. április 24’. Ffrídmüves Jegyzetek a béke harcosainak seregszemléjéről Béke. Legfenköltebb szó. Tartalmával kifejez mindent Építést, kultúrát és boldog családi életet. Összefügg mindennapi életünkkel Talán nincs is olyan szó, amely közelebb állna a világ minden dolgozójának szivéhez. mint a béke szava. Ezért bármilyen nyelven hangzik el, mindenki megérti, mert egy akaratot fejez ki, megvé­deni a békét a legdrágább kincset; útját állni minden­kinek, aki ezt el akarja tőlünk venni. Az Alekszandrov-együttes csehszlovákiai körútja Csehszlovákia felszabadítása 10. évfordulójának ünnepségei alkalmából több mint egy hónapos körútra Csehszlovákiába érkezik a szovjet hadsereg Vörös Zászlajának Alekszandrov dal- és táncegyüttese. Az együttes ezúttal ötödször látogatja meg hazánkat. Az Alekszandrov-együttes idei körútja annál jelentősebb, mivel abban az időben történik, amikor népünk a Szovjetunió iránti hálával és szere­tettel telve megemlékezik felszabadításáról. Az együttes körútja, amelyet Borisz Aleksžandrovics Alekszandrov nem­zeti művész vezet, a legnagyobb mértékben hozzájárul az idei felszabadulási ünnepségek szépségéhez. Az együttes sok új dal- és táncművet ad elő. A körutat városainkban és kerületeinkben a felszabadulás sorrendje sze­rint valósítják meg. Az Alekszandrov-együttes április 24-én érkezik Cseh­szlovákiába, április 25-én hangversenyt rendez Kassán, április 26—27-én Eperjesen és Besztercebányán, 29-én Nyitrán, május 1. előestéjén pedig Bratislavában tart ünnepi előadást. Az együttes tagjai május 1-én részt vesznek Szlovákia fővárosában az ünnepségeken. Bratislavában többször fellépnek, majd Csehországba mennek. Nemzeti bizottságaink fonfos feladata: A mezőgazdaságba való munkaerőioborzás Ezekkel a gondolatokkal gyűltek össze hazánk fővárosában. Prágában csehszlovákiai békeharcosaink leg­jobbjai, nemzetiségi, vallási és párt­állásra faló tekintet nélkül. Minden­kinek örökké emlékezetében maradt az a lelkesedés, mely a küldöttek kö­zött volt már az utazás folyamán Bratislavától Prágáig. Egyre gyakrab­ban hangzott fel: „Bratislavai delegá­tusok üdvözlik a brünni delegátuso­kat. Éljen a cseh és a szlovák nép örök barátsága”. Ismeretlenek és is­merősök mindnyájan éreztük, hogy együvé tartozunk, mert egy célunk van. A békevédők kongresszusán ez az érzés csak fokozódott. A kongresz­­szuson résztvevő külföldi küldöttek franciák, németek, angolok, stb. je­lenléte és felszólalása bizonyságul szolgált mindenki számára, hogy a béke védelmének ügye ma már napi problémája velünk együtt a nyugati országok dolgozóinak is. Ez tükröző­dött vissza például a francia küldött felszólalásában, aki azt mondotta: „Csehszlovákia és Franciaország nem­zeteinek még nagyobb éberséget kell tanúsítani, mint a többi nemzeteknek és nem szabad sohasem megfeledkez­ni a tragikus múltról”. Igen, tragikus múlt. A hitlerista német megszállás, gyötrelmes évek összes emlékükkel köteleznek arra, hogy a béke ügyének szolgálatába állítsuk minden erőnket és tudásunkat. Ha valaki kételkedne abban, hogy a tömegek döntő szerepet játszanak a történelem alakításában, akkor a ma békemozgalma az, amely fényesen bi­zonyítja a tömegek erejét, melyet végső fokon figyelembe kell venni még a legreakciósabb kapitalista államok kormányainak is. Nem lehet szó nélkül elsiklani afölött, hogy a nyugati országok dolgozó népe száz és százezer békealáírása pecsételi meg akaratát. Vajon a kormányoknak nem kell-e figyelembe venni ezt a Á besztercebányai kerületi bíróság pénteken, április 15-én a losonci he­lyi nemzeti bizottság épületében tar­tott nyilvános tárgyaláson ítéletet ho­zott a nemzeti vagyon szétlopkodói felett, akik az ipolvi téglagyárban csaló bűntetteikkel nagy mennyiségű téglagyári termékkel való üzérkedést tettek lehetővé és így népgazdasá­gunknak nagy károkat és vesztesége­ket okoztak. A tárgyaláson megdönt­hetetlenül bebizonyult. hogv Martin Керейа, az ipolyi téglagyár szállítási osztályának vezetője, Ján Sabo, a breznicskai 1. és 2. számú Poltár­­üzem vezetője Desider Kminiak, az ipolyi téglagyár vállalatigazgatóságá­nak könyvelője, Stefan Benedik. a zólyomi mezőgazdasági építüüzem ve­zetője, visszaéltek hivatalos jogaik­kal. durván túllépték jogkörük hatá­rait és a közéleti tényezők köteles­sége megsértésének és a nemzeti va­gyon szétlopásának bűnét követték el. 1953-ban, de különösen 1954-ben 2 403.380 darab égetet téglát, 638.380 darab cserepet és 6.094 forma-téglát herdáltak el. ami olyan nagy mennyi­ségű építőanyag, hogy. belőle 240 la­kásegységet lehetett volna felépíteni békeakaratot? Vajon lehet-e egyetlen kormány is nyugaton, melyet ne ej­tene gondolkozóba a tény, hogy a fel­nőtt emberek tízmilliói békeaUiírá­­saikka) kifejezésre juttatják azt, hogy nem hajlandók a Szovjetunió ellen harcolni, nem hajlandók háborús ka­landok áldozataivá válni. Bizonyos hogy nem lehetnek közömbösek Šzá­­molniok kell ezzel! Ezek a kérdések minden bizonnyal már nem egyszer ejtették gondolkozóba a nyugati kor­mányokat, s ezeknek a kérdéseknek mérlegelése már nem egyszer kény­szerítette őket meghátrálásra a há­ború és béke kérdésében. A nyugati országok békeküldöttei­nek jelenléte a Csehszlovákiai Béke­védők kongresszusán bizonyítéka volt, annak, hogy a békemozgalom és a békekongresszusok képesek összekap­csolni a népeket, egy egységes front­ba, hogy védjék saját és a világ ösz­­szes népeinek érdekeit. Ebből a szem­pontból a békemozgalomnak különös feladatai vannak. Bizonyítani kell mindenütt és mindenkor, hogy a né­pek békés együttélése lehetséges. A békemozgalom nemzetközi jellegénél fogva tehát a proletár-nemzetköziség elmélyülését is jelenti, melynek alap­ján kezd kialakulni a népek politikai egysége, annak felismerése, hogy me­lyek azok az erők, amelyek a hábo­rút, vagy a békét akarják. A világ békemozgalma, tehát egyre inkább a kapitalizmus, az imperializmus elleni harc jellegét veszi fel, ami konkréten kifejezi a harc irányát. Ezért a nyu­gati országokban ez a harc nem pa­cifista, de harcos jellegű, egyenértékű azzal a harccal, melyet a béketábor dolgozói folytatnak munkahelyeiken a többtermeléssel a béke megvédésére. A csehszlovákiai küldöttek felszóla­lása kifejezésre juttatta azt, hogy dolgozó népünk megfogadta ezt a gottwaldi jelszót: „Építsd a hazát, erősíted a békét”. A felszólalók bé-és 1.400 lakásegységet betetőzni. Bűn­­cselekményeiket Ján Novák feketé­zővel egvüttműködve, követték p/. Martin Керейа. mint az ipolyi tég­lagyár vállalati igazgatósága szállítás1 úsztálvának vezetője azzal követte e1 a nemzeti tulajdon szétlopásának bű­nét, hogy jogta’anul adott el építke­zési anyagot, téglát, cserepet és tarai­cserepet. A vevőktől személyesen vet­te át a pénzt, rendesen kiskereske­delmi árakban számlázta és a különb­séget. több esetben pedig az egész felvett összeget magának tartotta meg. Az eladást oly időben végezte, amikor a vállalat nem teljesítette a termelési és a szállítási tervet és ké­sőbb ezért 200.000 korona bírságot kellett fizetnie. Az eladásokat vesz­tegetési pénzért tette, a számlákon nem létező egyéneket, jogi személve­ket tüntetett fel, akik valójában nem vásároltak, vagv pedig egyáltalában nem álJíjatt ki számlát. Ezzel elkép­zelhetetlen zavart okozott a vállalat számlázásában. Körülbelül 30.000 cse­repet és tarajcserepet adott el Ján Novák, pinči (losonci) lakosnak, egv 21-szeresen büntetett bűnözőnek, ká­véházi hazárdjátékosnak. Ez az öreg keakaratukat mindig a munkafronton elért eredményekkel támasztották alá, tudatosítva azt, hogy ezzel szolgálják a béke ügyét a legjobban. Ezenkívül látszott az is. hogy dolgozóink tudják értékelni mindazt, amit népi demok­ratikus rendszerünktől kapnak. Erről beszélt Ďurisová elvtársnő, az Olo­mouci kerületből felszólalásában, aki 18 gyermeknek adott életet: „Soha­sem felejtem el azt a gondoskodást — mondotta —, melyet a gyermek­­nevelésnél nyújt kormányunk és ilyenkor mindig arra gondolok, milyen élet volt a múltban. Nedves pincela­­kás, munkanélküliség, ennek követ­keztében még kenyér sem volt szá­munkra. És ma, mindenünk van Bol­dogan élünk 11 gyermekemmel együtt, akik közül négy a néphadsereg tagja éj büszke vagyok rájuk, mert ott is békét és hazánk biztonságát védik. Ezért kiáltom az egész világ anyáival együtt: Éljen a béke, éljenek a világ összes asszonyai!” Az öntudat és a harcos elszántság kongresszusa volt a Csehszlovákiai Békevédök kongresszu­sa. A saját és a világ összes népeinek további sikere békeharcában vetett szilárd hit áradt belőle. Lehet-e olyan erő, amely ellen tudna állni ennek a harcos akaratnak? Nem. nem lehet! Ezért a békeharcosok kongresszusa arra a meggyőződésre késztet, hogy a békemozgalom sikeresen fogja meg­vívni harcát a háborús gyú.jtőgatőkkal szemben, ezzel hozzájárulnak a nem­zetközi helyzet békés rendezéséhez. A csehszlovákiai békevédők előtt nagy feladatok állnak. Továbbra is fo­kozni kell minden ember éberségét, naponta megmagyarázni a külpolitikai kérdéseket, feltárni és leleplezni az imperialisták háborús mesterkedéseit Feladatunk, hogy a béke védelmének magasztos gondolatát kapcsoljuk ösz­­sze építő munkánk sikeres teljesíté­sével. mely a béke megszilárdításának legfőbb előfeltétele. Varga János élősködő Kepeňával való kapcsolatá­ból annyi hasznot húzott, hogy 2 évig a losonci vendéglőkben dorbé­­zo!hatott állandó fog'alkozás nélkül. Ján Sabo, mint a brezničkai üzem vezetője 1953. szeptemberétől 1954. júniusáig kiutalási engedélyek nélkül árusította a tég'agvár termékeit. Az eladásoknál a számlákat az állami nagykereskedelmi árak szerint állí­totta ki, a pénzt kiskereskedelmi árakban vette át és a többezer korona összeget a maga számára tartotta meg. Az államtulajdon szétlopkodói szi­gorú, de igazságos büntetésben része­sültek. Martin Kepeňát 15, Ján Ba­bot 6, Desider Kminiakot 7. ŕHeian Benediket 3, Ján Novákot 8 évi sza­badságvesztésre ítélték Minden vád­­'ottnál kimondták összes vagyonuk e'­­kobzását, a polgári jogok elvesztését és 5—15 ezer koronáig terjedő pénz­büntetést. A nyilvános tárgyaláson je- Iénlevő po'gárok százai érdeklődéssel figyelték a tárgyalás lefolyását és megelégedéssel fogadták az ítéletet a bűnözők felett, akik bűnös tevékeny­ségükkel nagy mennyiségű építő­anyaggal károsították meg népgazda­ságunkat. Ahhoz, hogy többet termeljünk, jő talajmunkát kell földjeinken végezni. Ezenkívül szélesítenünk kell a jól jövedelmező növények vetésterületét, hogy minél nagyobb jövedelmet biz­tosíthassunk. Mindezeknek az elője­leit az idei tavaszi munkáknál már tapasztalhattuk. Nem egy szövetkezet. Silami gazdaság és egyénileg gaz­dálkodó vetett több árpát, cukorré­pát, mint a múlt esztendőben. Szö­vetkezeteink tervei és a tagok igye­kezete, pedig azt mutatja, hogy lé­nyegesen bővül a kukoricatermesztés is. amely többek között gazdag ta­karmányalapot nyújt az állattenyész­tés fejlesztéséhez. Az állattenyésztés­ben is nagy fejlődés tapasztalható A tízezerszámra megkötött sertéshizla­lási szerződések az állomány kibőví­téséről tanúskadnak. A vágómarhák kilogramm súlya árainak emelkedése ugyancsak nagy lépéssel növelték me­zőgazdasági dolgozóink tenyésztési igyekezetét, kezdeményezését. Feladataink az elmúlt évvel szemben sokkal nagyobbak Ezzel párhuzamosan azonban kellő számú munkaerőt is kell biztosíta­nunk, hogy a jövő terveinket valóra válthassuk. Sok helyütt felmerül a kérdés, kit nyerjünk meg a mező­­gazdaság részére? Minden faluban ha jól körülnézünk, megkapjuk a felele­tet. Községeink dolgozói még mindig nem kapcsolódtak be eléggé a mező­gazdaságba. A falvakból sokan az iparban, városokban helyezkedtek el. Ezek tehát azok a források, ahonnan a szükségfes munkaerőt megszerezhet­jük. A nyitrai kerületben ezidáig csupán a gép- és traktorállomásokra, vala­mint az állami gazdaságokra sike­rült teljesíteni a munkaerő toborzásá­nak előirányzott feladatait. A helyi lakosságból kerületi viszonylatban még 1400, az ipari dolgozókból pedig 400- at keli szereznünk egységes földmű­vesszövetkezeteinkbe. A mezőgazdaságba való munkaerő­toborzás határideje június végével le­jár. Tehát a járási nemzeti bizottsá­gok tanácsainak, valamint a munka­erőügyi osztályoknak minden lehetőt el kell követni, hogy a rájuk háruló feladatokat maradéktalanul teljesíthes­sék. Kerületi méretben a munka­erők toborzása terén az ógyallai járás ért el kiváló eredményt Až állami gazdaságokra és a gép­állomásokra előírt irányszámot csak­nem 100 százalékra teljesítette. Az iparból a szövetkezetekbe a járás te­rületén eddig 26 dolgozó tért vissza. Lényegesen megerősödtek a szö­vetkezetek még a helyi forrásokból szerzett munkaerők beállításával is. Ugyanis 181 munkaerő kapcsolódott bt a tavaszi munkákba. Ezen sikerek főleg annak köszönhetők, hogy a szö­vetkezetek a helyi nemzeti bizottsá­gok segítségével pontos terveket dol­goztak ki, amelyekben megjelölték az illető iparból visszatérő doigoző pon­tos munkabeosztását és fizetését. Ez lényegesen megkönnyítette munkáju­kat. Nem így jártak el a lévai és az érsekújvári járásokban Az utóbbi járásokban például a falvak helyi lakóiból még egy mun­kaerőt sem szereztek, noha, 600-at kellett volna toborozniuk. Hasonló a helyzet a nyitrai, párkányi, komáromi, vagsellyei, surányi és még egynéhány járásban. Ezeken a járásokon a mun­­kaerötoborzó bizottságok nem működ­tek együtt a helyi nemzeti bizott­ságokkal, a járási nemzeti bizottsá­gok mezőgazdasági- és munkaeróügyi osztályaival. Az iparból visszatérők toborzását olyképpen lehetne megjavítani, hogy az EFSz-ek az üzemek vezetőségével karöltve beszélnék meg a munkaerő kérdését. Eddig ezt nem tapasztal­hattuk és ez volt tulajdonképpen az oka annak, hogy néhány EFSz és helyi nemzeti bizottság nem tartotta be pártunk és kormányunk erre vo­natkozó határozatát. Ha az említett eljárás mellett hajtjuk végre a me­zőgazdaságba előirányozott munkaerők toborzásának akcióját, bizonyára hoz­zájárul mindez az EFSz-ek megszi­lárdulásához, a munkás-paraszt szö­vetség elmélyítéséhez, egyben pedig pártunk és kormányunk által kitűzött irányelvek megvalósításához. SZOMBATH AMBRUS Nyitra — KNB sajtóosztály. Nyilvános bírósági tárgyalás Losoncon az államvagyon szétlopói ügyében Terbeléd. á losonci járás egyik tá­­voleső faluja. A község lakói a mai napig is egyéni gazdálkodást folytat­nak. Papp elvtárs. a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának dolgozója javasolta, hogy érdemes megtekinteni a terbelédi gazdálkodó­kat, hisz ott is vannak becsületes parasztok. _ л. Valóban ügv van. Szarvas Ist­ván, 8,60 hektáros középparaszt azok közé a magángazdálkodók közé tarto­zik, akik megértették, hogv csakis a többtermeléssel érhetjük el életszín­vonalunk állandó emelkedését. — Én eddig még soha nem vetet­tem műtrágyát, — mondja Szarvas gazda. — De láttam, hogy azok a gazdálkodók, akik már éveken keresz­tül használnak műtrágyát, sokkal na­gyobb termést érnek el földjeiken, mint én, ezért már ez év tavaszán magam is öt mázsa különböző fajta műtrágyát vetettem el. Ezt azért tet­tem, fogy fokozzam a hektárhozamot, több élelmiszert tudjak adni közellá­tásunk részére.- Érdekem ez azért is, mert a terven felül beadott termény­ért jó pénz jön a házhoz. Terhel éden Nagy Béla. 9 hektáros középparaszt volt az első, aki műtrá­gyát használt földjein. Eleinte a többi gazdálkodó kigúrfvolta, azt mondták „Jobb. ha megitta volna a pénzét, mint műtrágyát vásárolt. Úgyse ér az semmit, kár a költségért.” Nagv Béla azonban nem olyan em­ber, hogv hallgasson az üres beszé­dekre. Tudta nagyon jól. hogv ter­mése felülmúlja a többiekét sígy tas-Tör vény tisztelők és törvényszegők Terbeléden san azok is hozzálátnak a műtrágya­­félék alkalmazásához. Nagy gazda most tavasszal is több mint 10 mázsó műtrágyát szórt el földjein. „Nagy Béla a falu példaképe” — mondja Ferenc József, a nemzeti bizottság titkára. — Neki a múlt év­ben is 3—4 mázsával több gabonája termett hektáronként, mint a többi­eknek. Így aztán beadását is könnyen tudja teljesíteni. Még több szorgalmas magángazdál­kodó nevét sorolhatnánk fel, mint Görőcs Béla, 6 hektáros, Benvűs Sán­dor 2,5 hektáros és a többiek, akik minden igyekezetükkel azon vannak hogv földieiken egvre többet termel­jenek, több húst. zsírt, kenveret ad­janak dolgozóink asztalára. Vannak azonban Terbeléden olyan gazdálkodók is. akiknek a legkisebb gondjuk is nagyobb, mint a beadási kötelezettségük teljesítése. Ezt mu­tatja a HNB irodája mellett lévő szé­­gventábla is, ahol a következő gaz­dálkodók nevét olvashatjuk: Kostek József, Ondrej Vaculcsiák, Chamula Matús, Vilham István, Ondrej Po­­preska, Pumel Miklós és Ferenc, Pu­­pala Tamás. Graca Vince. Bika Mar­git, akik azért kerü’tek a szégyen­­táblára, mert megfeledkeztek állam­­polgári kötelességük teljesítéséről. — Márpedig azt minden gazdí'tedónak kell tudni, hogv jogaink mellett kö­­te'ességeink is vannak, és azok telje­sítéséért minden polgár felelős. Azon­ban a dolog úgy néz ki, hogy a ter­belédi szabotálok erről nem akarnak tudni. Egv cseppet sem fő például Ondrej Vaculcsiák 26 hektáros kulák feje azért, hogy mi lesz a sok elma­radt beadással. Hej. pedig számokban is sokat tesz ki a kulák hátráléka. mennyi akkor természetben? Vaculcsiák az 1953-54-es évben 2367 kg sertéshús, 1123 kg marha­hús, 5553 darab tojás. 1543 liter tej és még egyéb más termény leadásá­val maradt adós államunknak. Eze­ken a számokon szükséges, hogv el­gondolkozzunk. Mennyi dolgozó asz­taláról vette el a szabotáló kulák a húst és más élelmiszert? Mennyi cse­csemőt fosztott meg napi fejadagjá­tól? Sokat, nagyon sokat. És ki ezért a felelős? A helyi nemzeti bizottság. De nem kis mértékben a járási nem­zeti bizottság is. Az ő feladatuk volna odahatni, hogv a kulákok ren­desen műveljék földjüket, becsülete­sen teljesítsék beadásukat: A legnagyobb hibát a HNB elnöke követte el Nóta István, 9,60 hektár földön ga/dálkodik. Mint a nemzeti bizott­ság elnökének kötelessége vojna pél­dás gazdálkodásával előljámi a többi gazdálkodó előtt, ö azonban ezt nem teszi. Ügv gondolja, ha a kulákok nem tesznek eleget beadásuknak, neki sem fontos. Nóta István nemcsak azért fe­lelős. hogy a saját beadási kötelessé­gének nem tesz eleget, hanem azért is, hogv a kulákok szabotálják a bea­dást. megrövidítik közellátásunkat. Megtűri a helvi nemzeti bizottság azt is. hogy Vaculcsiák kulák fia még máig is a füleki csehszlovák ál­lamvasút alkalmazottja, ugyanakkor, a földek megművelésére kevés a mun­kaerő. A gyakorlati példák tehát azt mutatják, hogy Nóta István sokkal jobban tiszteli a kulákokat, mint szo­cialista rendszerünk törvényeit. Eat igazolja az a tény is, amikor az em­lített vasúti vezetőség pártunk és kor­mányunk azon határozatát akarta elősegíteni, amely az iparból a me­zőgazdaságba való visszatérésre irá­nyul. és Vaculcsiák fia felől érdek­lődtek, akkor Nóta István, a titkár és a többi nemzeti bizottsági tag jó­váhagyása nélkül írásbeli beleegye­zését adta, hogy nyugodtan alkalmaz­hatja a füleki vasúti igazgatóság. — Mit tudtam csinálni? Itt ült mindig a nyakamon Vaculcsiák ro­kona. aki vezető szerepet tölt be a vasútnál Addig „nvaggatott”. míg “gvszer ' n k>á'! t ttom neki az igazolást. — m- nd'-tta bei.smerői-n az elnök. Ezekután tehát érthető a terbelédi kulákok garázdálkodása. Ezért történ­hetett meg, hogy a község múlt évi beadását csak részben teljesítette. Még pedig a következőképpen: disznóhús­ból 34. marhahúsból 71, tejből 28, tojásból 53, gabonából 93, burgonyá­ból és kukoricából pedig még 20 szá­zalékra sem. Nem végzi a feladatát Kublnyéc Gergely, nemz» ti bizottsági tag sem Túlságosan lemaradtak ez év első negyedének beadásával is. A nem­zeti bizottság tagjainak. elsőrendű feladata volna, a gazdálkodókart: láto­gatni. elbeszélgetni velük, segíteni őket, hogy beadásukat hiánytalanúl teljesítsék. Ezt azonban egyes nem­zeti bizottsági tagok nem tehetik. Mit szólnának például az elnöknek? Hisz a 9 hektár földje után még ő is csak 162 darab tojást adott be ezidáig. — Vate/ itt van Kubmyec Gergely, nem­zeti bizottsági tag, aki a 11 hektárja után még csak 25 darab tojást adott be. Az ilyen nemzeti bizottsági tagok nem nevelhetik a népet. Már pedig őket azért választotta meg a dolgozó nép, hogv becsületesen végezzék fel­adataikat. . Á járási nemzeti bizottság lásson oda. hogy. a felsorolt és a még nem említett hibáké minél előbb megszűn­­ienek. hogy nártunk és kormányunk­nak a mezőgazdnsáe fellendítésé:’' szóló határozatát Terbeléden is valór váltsák. ZATYKO 3.

Next

/
Thumbnails
Contents