Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-17 / 16. szám
1985. április 17. rSTchnäves ▼ « . . i A MEGSÄRGULT ORGONA betekintett a könyvtár ablakain; odabenn szigorú rendben sorakoztak egymás mellett % könyvek. Az asztalon folyóiratok,* újságok. Vlagyimir Kuzka türelmetlenül járkált fel alá csöndes könyvbirodalmában. Nyugtalankodott: eljönnek-e vagy sem? És a szoba zöldes homályába egyszerre betört az élet. Valamennyien eljöttek a komszomolisták; a szép, elegáns Zaharenko, a félénk Borisz Kononyenko is, meg a szerény, dolgos Ólja Szancsenko a mezei brigádból és két barátnője, akik most végezték el a hétosztályos iskolát; Szofja Kononyenko és Maria Szavcsenko. A fekete hajfonatos, sudár Szonját a falu legszebb lányának tartják. A színjátszó csoportban ó alakítja Natalka Poltavkát. Most is, szempilláját bágyadtan lehunyva, úgy beszélt, mintha színpadon állana: — Vologya, válasszon ki nékem valami regényt! így tehát mind összegyűltek. Vologya kinyitotta az előtte fekvő vékony brosúrát és torkát köszörülve olvasni kezdett. Marta Hudolej, a Zsitomír tartományi Radomisil rajoni csoportvezető ebben a kis könyvben leírja, hogyan ért el bőséges burgonyatermést. Martáról sokat hallott Vlagyimir. A fasiszták mezítláb vitték a hóban a tizenhat kilométerre levő börtönbe. Marta büszkén, megtörhetetlenül ment, a metsző szél összekúszálta ősz haját. Egyetlen falusi aktivista nevét sem árulta el a Gestapónak. Hőstett volt ez. És talán nem volt kisebb hőstett az sem, hogy a háború után ez a hatvanéves, fagyottlábú asszony a köztársaságban elsőnek takarított be ilyen gazdag burgonyatermést. És hol? Sovány, homokos erdővidéki földeken! — Kövessük Marta Hudolej példáját! Mi, komszomolisták mutassuk meg, hogy nálunk nemcsak negyvenötven, de ezer mázsa burgonya is megterem. Alakítsuk meg az ifjúsági csoportot! VLAGYIMIR HOSSZÜKÄS, barna arca kipirult, szeme tűzben égett. Még a gunyoros Maruszja is komolyan, lelkesen nézte. Natalka Ponomarenko meg, aki a színjátszó csoport számára jött darabot választani és egész idő alatt figyelemmel hallgatta a könyvtáros beszédét, váratlanul kijelentette; — Én is beállók hozzátok a csoportba! ... A kolhozelnök elégedetlenül nézett Vlagyimírre: — A lovak foglaltak. . . Autók nincsenek! — Vlagyimir kilépett az irodából. Mit lehet tenni? Honnan szerezzen szállítóeszközöket? Hiszen minden hektárra 500 mázsa trágya kell, máskülönben nem lesz termés. . Hátha segít a gépállomás! A kozsuhovi gépállomás igazgatója szórakozottan hallgatta a magas ifjút, majd egyszeribe dühbe gurult. — Mi, már a csoportok is rászoktak, hogy gépeket kérjenek? Nem elég a kolhozelnökkel vesződni. — Addig el nem megyek innen amíg nem segít — jelentette ki makacsul Vlagyimir. Az igazgató kutató tekintetet vetett az ifjúra. Szemében huncut szikrák gyúltak ki. — Katya! — fordult vidáman a munkairányítóhoz. — Hívd ki a .nőtlen fiatalembert!” Még aznap este eljött a „Kari Marx” kolhozba a „HTZ”-n a borzas Petyka. — Mit kell szállítani? Én készen vagyok. . . Nekem, nőtlen fiatalembernek egyre megy. hogy nappal vane vagy éjszaka! — tréfálkozott. Ámde most újabb kellemetlenségek szakadtak Vlagyimir nyakába. A csoportnak nem adtak műtrágyát. Négyszáz mázsa vetőgumó helyett, mindössze kétszázat utaltak ki. Vlagyimir igyekezett meggyőzni az agronómust, a kolhozelnököt, mindenütt Marta Hudolej brosúrájára hivatkozott — de hasztalan. — Még a kétszáz mázsáért is kár — mondta az elnök. — Ki felel, ha tönkreteszitek ? És mégis sikerült sokat tenni k. ősszel elterjedt a hír a kolhozban, hogy a komszomolisták háromszáz mázsa burgonyát gyűjtöttek be hektáronként, míg a legjobb brigádoknak is csak 60—70 mázsát sikerült betakarítaniuk. Vlagyimírnek sokan gratuláltak. De ő komor képpel, szomorúan járt-kelt. Vállalásukat nem teljesítették. A vezetőség azonban — csodák csodája — megváltoztatta álláspontját a komszomolisták csoportjával szemben. — Lebecsültük egy kissé a komszomolt — mondta egy ízbeni a kolhozelnök. Többet nem fog ez megtörténni. Elhatároztuk, hogy most kukoricát termelünk. Eddig még sohasem vetettünk! Nem vállalnátok «? A VEZETŐSÉG BIZALMA eret öntött a komszomolistákba. A könyvtárban a „burgonyairodalom” mellé odakerült a „kukoricairodalom”. Vlagyimir a rajoni központban szerezte be, megrendelte póstán. Borisz Konyenkónak az az ötlete támadt, hogy legellenállób és jól termő magfajtákat — a „Kárpátalja” és a „Partizánka” hibridjét kérjék. Ezt a fajtát a szomszéd rajonban Sztyepanida Gyemidovna termelte ki, — ügyes asszony, kétszer kapta meg a Szocialista Munka Hőse címét. • * * . . . Vlagyimir Kuzka és Mihail Zaharenko a tomboló vihar ellenér útrakelt. A gépkocsi kerekei egyhelyben forogtak, megrekedtek a hóbuckákban, a két ifjúnak gyakran lapáttal kellett utat vágnia. Késő este érkeztek a „Molotov” kolhozba. Sztyepanyida Gyemidovna a kályha mellé húzódva melegedett. Nemrég érkezett vissza a rajoni központtól. Kissé tartózkodóan fogadta a váratlan vendégeket. De amikor megtudta, miről van szó, mindjárt intézkedett. Telefonált az irodába, s mindent töviről-hegyire megbeszéltek. Elmúlt az éjfél, elcsendesedett a hóvihar, de a két ifjú még mindig ott ült, leste a csoportvezető minden szavát. Elégedetten, lelkesen távoztak: mag is van, meg aztán annyi érdekes új dolgot hallottak a csoportvezetőtől, amit talán egész télen olvasva sem ismerhettek volna meg a könyvekből. A kukoricát, a burgonyát hasonlóan szintén négyzetes-fészkes mód-. szerrel vetették. A csoport elhatározta, hogy a vetésterületet háromszorosára növeli, 15 hektárt kukoricával, 9 hektárt pedig burgonyával vet be. . . . Alighogy a friss, zöld hajtások kibújtak a porhanyős földből, hűvös északi szél száguldott végig a mezők felett. Fagy májusban! Ezekben a napokban /lagyimírnek még az evésre sem jutott ideje. KIMENT A MEZŐRE. Bejárta a „komszomol“ földdarabot, amelyen sötét sávok tátongtak Körülötte más csoportok földjei zöldeltek. A kukoricát is később vetették el, nem érhette a fagy. Vlagyimir a megmaradt hajtások fölé hajolva azon töprengett, hogyan kellene megszervezni a pótvetést, hogy az új növények utolér* hessék társaikat. • * * Ezen a napon Szonja hiányzott a gyomlálól közül. — Anyja megtiltotta, hogy eljöjjön — magyarázta Olga. Vlagyimir pár percig dühösen, haragosan állt ott. — Engem meg hívtak a konyhakertészek brigádjába — törte meg a kínos csendet Maruszja, — de én nem megyek innen sehova. Bár a zöldségtermesztés nagyon érdekes, a káposztát táphengerekbe ültetik . . . Maruszja hirtelen elhallgatott és Vlagyimírre tekintett. Mindkettőjüknek ugyanaz a gondolata támadt: táphengerekbe ültetni a kukoricát. — Ez a megoldás! Nagyszerű lány vagy Maruszja! — kiáltott fel Kuzka és gyors léptekkel a vezetőség épülete felé indult. Vlagyimir és Borisz két napon át dolgozott a táphengerkészítő gépen. Az újságból vett rajzon módosítaniuk kellett. Nagy volt az öröm, amikor a gép óránként 500 táphengert kezdett előállítani. Négy nap alatt a esoport 70 ezer táphengert helyezett el a gödrökben. — Csoda történt a komszomolietáknál! — lepődtek meg a kolhozparasztok. Ott, ahol néhány nappal ezelőtt még föld sötétlett, most friss hajtások zöld tengere hullámzott. . . . Megjött a nyár. Forró napok következtek. A burgonyaföldeken megrepedezett a talaj, s emiatt többször is a gépkezelők segítségét kellett kérni. Az egyik ilyen forró napon Szonja kijött a mezőre. Natalka távolról észrevette és énekelni kezdett. Szonja élesen kivált sápadt arcával a napbarnított lányok közül. De valami megható és sajnálatraméltó volt a szépségében, amikor megállt a föld szélén és nem volt bátorsága közelebb jönni. — Gyere, állj közénk! — kiáltotta felé Maruszja. És Szonja odaszaladt, beállt a lányok sorába. * * * AMIKOR ŐSSZEL a rajoni pártbizottság javasolta a kolhoz vezetőségének, hogy válassza ki a legjc4> dolgozót,, aki majd részt vesz az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállításon, a kolhozparasztok egyöntetűen döntöttek: — Vlagyimir Kuzka! . . . Vlagyimir azt hitte az első napokban, hogy mesebeli birodalomba, a kommunista jövő városába került. Önkéntelenül is elővette a ceruzáját. Nagyon szerette volna megörökíteni a gyönyörű épületeket és szökőkutakat, a csodálatos virágokat. De rajzolómüvészi hajlamait háttérbe szorította a tudásszomj: minél többet tanulni és észben tartani. És minél többet járta a kiállítást, annál inkább elhatalmasodott benne az a vágy, hogy agronómus legyen. Az élet rávezette igazi hivatásának felismerésére. (L. Szamszonov riportjából.) Kék hegyek alatt Ez a címe Dénes György fiatal szlovákiai magyar költő második verses kötetének, mely több, mint száz költeményt tartalmaz. Akik ismerik első kötetét, örömmel fogják megállapítani, hogy a tehetséges költő témagazdagsága mennyire kibővült. Szép képei, magávalragadó lírája az emberi érzések minden káláján játszanak. Mégis a kötetben főleg a hazai tájak, a szülőföld mélységes szeretete domborodik ki. Akár, ha szabad életünk boldogságát zengi, akár ha a múlt szomorúságai borítják árnyukat versére, akár szerelméről énekel, a háttérben a szülőföld, a „kék hegyek” sziulettjét látjuk. Hazai költészetünk kétségkívül gazdagabb lett ezzel a szép verseskötettel. Kiadta a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, Bratislava, 126 oldal. Ára fűzve 27 korona. Tanítsuk, neveljük a falu fiataljait! NAP, MINT NAP egyre több fiatal határozza el. hogy a mezőgazdaságban veti meg jövője alapját. — Többen, akik annakidején az iparban Helyezkedtek el. már visszajöttek a falura. Visszahúzta őket a föld szeretete, részt kívánnak venni a mezőgazdaság fellendítésében. Az ifjúság egy része közvetlenül a középiskola végeztével marad odahaza. Most már az a kérdés, hogyan segítsük a fiatalokat? Akik városból. vagy egyéb üzemekből kerülnek haza, tapasztaltabbak. — Különféle vidékek népével érintkeztek; megismerték szokásaikat, beleszoktak az ipari, nagyüzemi termelésbe, az élet legtöbb oldalát már ismerik. Lehetőségük volt a kultúrális fejlődésre, sokan közülük különböző iskolázásokon. tanfolyamokon is résztvettek. Rendelkezésükre álltak az üzeni könyvtárak, színház, mozi, alkalomadtán kirándulhattak, megismerhették az ország különböző részeit. A falura visszakerült «ne fiatalokmk kezdetben bizonyára nem lesz olyan' lehetőség a kultúrális fejlődésre, mint előző munka-, vagy tartózkodási helyükön volt. • * * LEGTÖBB ESETBEN a hiba gyökere ott van, hogy a HNB kevés gondot fordít a falu fiataljainak nevelésébe, szórakozási lehetőségének megteremtésére. A kuitúrház ütöttkopott, az iskolai-, községi-, vagy szövetkezeti könyvtár rendezetlen, az újságokat részben elnyeli az a sétál fiók. Ilyen körülmények között tewnésaetes. hogy nem a legjobban érzi magát a városból hazakerül t fiefcd dotgoaó. Vannak jó seövetíeeeefci veeetők, akik szívügyüknek tekintik a közös vagyon gyarapítását, de az EFSz fiatal dolgozóinak neveléséről megfeledkeznek. ígv van ez Ipolynvéken. Búcson, de még az ország első EFSz-ei között emlegetett ipolvviski szövetkezetben is. A fiata’ok esténként unatkoznak, nem találnak szórakozási lehetőséget, ahol a munka után felfrissülést nyerhetnének. A szövetkezet fellendülése nem vonta maga után a kultúráiét előrehaladását. Ez tapasztalható több szövetkezeti faluban. Errő1 a fontos kérdésről pedig nem szabad megfeledkeznünk. Követendő például szolgálhat a szenei járásban lévő rétéi nemzeti bizottság, amely rendbehozta a kultúrotthont, az EFSz pedig a Csemadok tagjai segítségével új színpadot csináltatott. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a község népi együttesének tánccsoportja a múlt évi járási kultúrverseny során oklevelet kapott sikeres fellépéséért. Ennek a sikernek nemcsak az ifjúság, hanem az egész község örül • * * A FIATALOK OLYANOKKÁ válnak. ahogyan tanítják őket. Nagy türelem keH nevelésükhöz. Olyan munkát kell rájuk bízni, amit jó kedvvel és szívesen végeznek. Bátran bízzunk rájuk felelősségteljes feladatokat és szoktassuk őket önálló munkára. A mezőgazdaságban dolgozó fiata’ok nevelésétől sok függ. ök a falu szocialista jövőjének oszlopai. Ezért a helyi nemzeti bizottság és az EFSz-ek karöltve érezzenek felelősséget, s tegyenek hathatós intézkedéseket a falu fiataljainak neve'ésére és szórakozási lehetőségeinek megteremtésére. Bogota István Lendületes kultúrmunka az érsekújvári Csemadok-ban .. 'T9V|>| AZ UTÓBBI HETEKBEN egyre több szó esik az érsekújvári Csemadok működéséről. Ez a helyi csoport 1948-ban alakúit. A kezdet nehézségeit leküzdve, 1951 óta fokozódó tevékenységet mutat fél, amely egyre eredményesebb. Ügy a színiegyüttes, mint a,z énekkar és a kultúr-brigád jó hírnévnek örvend. A színjátszó csoport gyors egymásutánban több magasszínvonalú színmüvet mutatott be. Ilyen volt Moliére: „George Dandin’’-ja, Szigligeti: „Lilixmfi”-:ja, Fazekas Mihály: „Ludas Matyi’’-ja, Szigligeti—Móricz: „Csikós"-a, stb. Az előbbieket Csicsátka Ferenc és Szántai József, az utóbbiakat Bijeszik Gyula és a 70 éves Chrapek Jenő rendezték. Külföldi és magyar klasszikusok mellett a Csemadok nagy súlyt helyezett az újabb, nevelő hatású darabok előadására, mint a budapesti színpadon nagy sikert elért „Mélyszántás”-ra, vagy Egri: „Közös úť’-jára. Továbbá felújította Gábor Andor és Bakonyi Károly: „Mágnás Miska” című operettjét. Akár az előző előadásokat, ezt is hatalmas közönségsiker kisérte. A mosogató Marcsa lány szerepében pompás játékot nyújtott Szilágyivá, Kovács Ilona, a szlovákiai színpad jövő nagy ígérete, de jó teljesítményt nyújtottak: Miska szerepében Záhorseky Elemér, továbbá Csicsátkáné. Jánossy Zsuesa. Bólémén Iván, Szenczy György, Ács Károly és Krajčí/ István is. A „MÁGNÁS MlSKA”-t Érsekújvárott eddig kilencszer, Párkányban kétszer, Nyitrán ugyancsak kétszer adták elő telt házak előtt. A színjátszó csoport az operett után következő darabjai közé besorolta Jókai: „Kő-i szívű ember fiai” című művét. Az érsekújvári színjátszó csoport legjobban sikerült színdarabjaival nemcsak a vidéki városokat látogatja meg. hanem a falvak, állami gazdasagok dolgozóit is. így például nagy sikerrel szerepelt Kamocsán, továbbá a csúzi és a bajcsi állami gazdaságban * * * NEMRÉGIBEN ALAKULT férfiénekkarunk, máris harminc tagot számlál. Két ízben sikeresen szerepelt is már. Célul tűzte maga elé, hogy kultúrmunkájával az eddiginél még fokozottabb mértékben kapcsolódik be a szocialista kultúra felvirágoztatásába. f'. A Csemadok kultúr-brigádja is tevék eny kultúrmuhkát feji ki. A múlt évi nemzeti bizottsági vSasztások alkalmával nyolc ízben lépett fel. Aratás idején is jól működtek. Für, Szímő, Kamacsa, Tardoskedi, Csúz és sok más falu lakossága már jól ismeri és szeretettel várja őket. Jíártotwčftgyi László, Nyílra Egy éves a palárrkovól állami gazdaság népizenekara Zenekarunk, mely Jancsár eivtárs, a Forradalmi Szakszervezet elnökének kezdeményezésére alakult, most ünnepli fennállásának első évfordulóját. A 10 tagbői álló munkás-zenekar Árpád Bélával az élen sikert, sikert után ért el, úgy itthon, mint a gazdaság többi részlegében és más helyeken. A legszebb, legjsikerü’tebb, igazán művésznek mondható teljesítményt Csúzon ez év január 16-án érték el a kormány Vörös zászlajának másodszori átadásénál. Az állami gazdaság do’gozói: „végre elértük, hogy szeretett hazánknak úgy a munkában, mind a kultúrában hasznos polgárai lehetünk. Együttesünk fennállásának egyéves évfordulóján zenével köszönjük és fejezzük ki hálánkat a felszabadító szovjet hadseregnek, aki tíz éve elhozta nekünk a szabadsagot.” Horváth Mária, AG Palárikovo Apróhirdetés. 1.200 négyszögöles telket ‘>rrab gyümölcsfával eladok Hamuliakovón (Gútor) somorjai járás. Érdeklődni lehet vasárnap. Bratislava, Dynamitka I. 91. ■ I
