Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-03 / 14. szám

röídrnüves 1955. április 3 10 1 II 1 II. éri. [Ц f 13. szám ÍŠ 1 ___Jl \ f í í niHmiMiimNnifffMHMiMiinHiiiiiiiiiMiiii VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADASZVÉDEGYLETEK országos szövetségének HIVATAT OS MELLÉKLETE MiiiimiiiHiiiiiiiiiHiiiniHiiMitiuiMMiwwwiiiiMiMiHHiiiiimMiiiiuiiiiinii,i„,um,umní,luiniiiimiHiinuMpiHniiieHiiniiiiiiiiiiuiHWiHiiiiiHiiiiimniniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiniiimMiMH. Egy vadászgazda szemleútjáról Időszerű leendők A vadásztársaságunk néhány új tagja tavaly márciusban vizsgázott. — Mivel a vizsga igen jól sikerült, azon­nal megkezdhették a vadászatot. Igaz ágyán, hogy egy kicsit várni kellett, amíg elérkezik az őzbak lövésének ideje, de ami késik, az nem múlik. Végre aztán június lett s az iUatos nyári estéken ki lehetett ülni lesre az érdi szélére. A tapasztalt vadászgazda már is­merte a társaság újdonsült tagjait és kinézett közéjük a területre, hogy hogyan vadásznak. Erre az alkalomra meghívta egyik régi vadőr ismerősét is, s kettesben járták be a csálitos, berkes területet. Itt akadtak rá az egyik fa ikerága közé telepedve Miska gyerekre, aki nagyon szépen vizsgá­zott s most várta életében az első őzbakot, — No, mire vársz Miska? — kér­dezte tőle a vadászgazda. — Hát szarvasra, — volt a felelet. ŕ— És milyen puskád van? — Jófajta kétcsövű tizenhatos, — felelte Miska. — Aztán mivel akarsz a szarvasra lőni? — Hát az egyik csőben hatos sörét van, a másikban meg posta. Ez ta­lán elég lesz a szarvasnak, nem? Ezek hallatára megszólalt a szom­széd vadász, aki a közelben ült: _ — Te Miska, nem mondtam, hogy őzbakra megyünk? De borzalmas tu­lok vagy, te, hogy még ezt is elfe­ledted! így akart a levizsgázott Miska ha­tos söréttel és postával bakot lőni. A vadászat nem sikerült, de a bak­lövés igen. mert azonnal ott kellett hagyni a lest és egy évre beállni kísérőnek a jó vadászok közé, hogy igazán megtanulja a vadászat módját. Meg is tanulta s most már tudja, hogyan kell igazi bakot lőni. Ez a példa azt mutatja, hogy nem a vizsga teszi vadásszá az embert, hanem a tapasztalat. Ezért vizsga után legalább egy évig ügyelni kell az újdonsült Nimródokra. Hivatalos farkasvadászat Homonnán Mivel az utóbbi időszakban igen sok farkaskárt jelentettek a ho­­monnal járásból, a JNB hivatalos vadászatot rendelt el a farkasokra. A vadászatnak azonban nem lett semmi eredménye, mert a hajtők kilométernyi rést hagytak ki a körben, melyen keresztül a farka­sok kitörhettek. De ezekben a napokban végre megtört a jég. Minich József er­désznek sikerült három lövéssel két farkast leterítenie, melyek egyike csaknem 70 kiló volt. Jól sikerült hajtóvadászat a marhalegelőn Dédapám nagy kort ért meg, s bi­zony már a bajuszom kiserkedt s ő még mindig egészséges volt és kijárt foglyázni. Ez a jókedvű öreg vadász néha elmesélte az ő régi vadászka­landjait, amikor még nagyjában elöl­töltő puska járta, s csak az urak körében lehetett látni „Lefossain" hátultöltött. Dédapám falujában sokáig csend és egyetértés volt, amíg nem keveredett az őslakosság közé — ahogy ők mondták — mindenféle jött-ment, akinek se marhája, se földje nem volt. A tanító, a kántor, a jegyző, no meg a pap is mind nőtlen embe­rek voltak. Az a két kreijzleros, aki az ostorszíjtól, szódabikarbónáig min­dent árult, nem igen ért rá állat­­tenyésztéssel foglalkozni. A falutól egy jó órányira volt a nagy marhalegelő, ahová ki szokták hajtani a falu gulyáját. Ezt a mar­halegelőt kellett valahogy úgy érté­kesíteni, hogy jövedelméből azok is részesüljenek, akiknek nincs mit ki­­hajtaniok a legelőre, vagy nem' akar­nak marhát tartani. Nagy tanácsko­zás után végre kisütötték, hogy a marhalegelőn minden esztendőben tar­tanak egy rendes körvadászatot, a­­melyből aztán a haszon a községé, vagyis mindenkié. A bíró mindenről gondoskodott a körvadászat megkezdése előtt. Besze­rezte a töltényeket, a puskaport, sö­rétet, a kerülőktől beszedte a mordá­­lyokat, hogy azokkal is vadászhassa­nak. Reggelire jófajta szilvórium, egy kis (akkor csodaszámba ment) feke­tekávé és hozzá tokaszalonna, ebédre pedig töltött káposzta és a vadászat után egy kis hideg uzsonna, főleg sajt, ez mind elő volt készítve. A haj­tők már jóelőre kimentek, hogy a va­dászat mindjárt megkezdődhessen, mihelyt az „urak” megreggeliznek. A sok elemózsiát a hajtők vitték magukkal, Zsiga bácsinak, a falu nagytekintélyű, de huncut kerülőjé­nek a felügyelete alatt. Hogy az úri kompánia, necsak holmi zsíros pa­rasztból álljon, hát a kántort, jegy­zőt, tanítót, meg a papot is meghív­ták a vadászatra. Mire a hajtők a zuzmarás reggelen kiértek a legelőre, éhesek is voltak, fáztak is. hát bizony megkívánták a jót Megkotorászták az elemózsi.,s csomagokat s mindjárt látták, hogy a kávé, meg a fehérkenyér nem ne­kik való. mert ez igen úri eledel Ha­nem ott volt a jó nagy kerek sajt, meg a friss barna cipó. hát ez már csak a hajtőké lesz amúgyis. Hát neki: előkerültek a bicskák, egyik is A tavasz érkezése igénybe veszi a vadászgazdák minden idejét. A tél hosszúra nyúlt az idén, a vadat ál­landóan etetni ke1! Már jóelőre gon­dolni kell arra is. hogy a vad ebben a hónapban tér át a száraz takar­mányról a zöld takarmányra, s ez igen veszedelmes átmeneti időszak. A tél atett legyengült vad a zöld takar­mányra való áttérés közben hasme­nést kaphat, leromolhat s ennek kö­vetkeztében csökken ellenéllóereje a betegségekké1 szemben. Ebben az átmeneti időszakban elő kell készíteni a vadak részére a kellő takarmányt: répát, rügyes gályát, szárított erdei gyümölcsöt, stb. Igen fontos az is, hogy a nyalatok tiszták legyenek s meg legyenek töltve, mert az eleségen kívül sóra is szüksége van a vadnak. A hasznos vad közül a vadkan, la г emse védve van június végéig) a sza­lonka, vadgalamb, vadlúd és a fenyő­madár lőhető. A tavaszi szántás-vetés megkezdése előtt a lelkiismeretes vadászgazda jó­­előre gondoskodik arról, hogy ki le­gyenek hajtva a fiatal nyulak azok­ról a szántókról, melyeket traktor­ral fognak szántani. Meg kell beszélni a gép- és trak­torállomásokkal, valamint az EFSz­­ekkel, hol fognak legközelebb dol­gozni. Csak így menthetjük meg э tavaszi nyúlásomén vt szelt, a másik is vágott egy darabkát, hol a kenyérből, hol a sajtból, s észre sem vették, bizony elfogyott az egész. No, hamár ez sikerült, a szomjúság ellen is kellett valamit tenni. Meg­vizsgálták a fiaskókat, bütykösöket. Először szétosztották külön az ura­két, külön a magukét. Amíg a magu­két fogyasztották, jókedvük lett, meg­bátorodtak s elfogyott bíz az uraké is. A jófajta papramorgóra olyan éhe­sek lettek, hogy az urak ebédjét, a töltött káposztát is bekebelezték. Mi­re a nap sugarai áttörték a ködöt, a bátyúk üresek voltak. Az öreg Zsiga ezalatt elszundikált. Mikor felébredt, éppen akkor nyel­ték le az utolsó falat töltött káposz­tát a jőétvágyú hajtők. Az öreg ki­meresztett szemmel nézte a kanni­­báli műveletet, vakaródzott, de hát a dolgon nem lehetett segíteni. A ba­tyukat szép sorjában meg kellett töl­teni kővel, haraszttal, hogy legalább formájuk és súlyuk legyen. Közben megérkezett a pap is, aki rendes ás­ványvíz helyett véeltlenül keserűvi­zet hozott magával és letette a ba­tyuk mellé. A szemfüles Zsiga ezt észrevette, s teleöntötte a keserűvi­zes fiaskókból a kiürült butykosokat, j a keserűviz helyére pedig lottyantott a faputtonyből jó friss forrásvizet A bíró rögtön nekiállt a kávéfőzés­nek, s a vendégek mind odasereglet­­tek a jó reggelire, de bizony a kávé nagyon salétrom szagú és ízű volt. nem kellett senkinek. No, nem baj, gondolták, majd a szilvórium helyre­hoz mindent. Aki meghúzta a kar­csúnyakú bütyköst, azonnal földhöz is teremtette. Mert szilvórium helyett keserűvíz volt benne, ami körvadá­szaton nem célszerű ital. No, nem baj, majd a vadászat után a jő töltött­káposzta, gondolta a bíró. A hajtők szétmentek kört csinálni a lövészekkel, megkezdődött a haj­tás. Hát.bizony nem sült el ott egy puska sem, minden nyúl épségben ug­rott meg a bundájával. Kiderült, hogy az öreg Zsiga összecserélte az őrölt kávét a puskaporral s a nagy sietségben nem nézte meg a bíró, mi­ből akart kávét főzni, így aztán a vadászat vértelen. nyúltalan maradt De még ennek dacára s számítottak 'arra, hogy a jó töltött káposztában némi vgasľl találnak De nem úgy történt A felbontott batyuk láttára savanyú képet vágtak és oda lett minden reményük A bíró álmélkodá sáből magához térve magyarázkodás­ba kezdett: „Lássák uraim, minden balul ütött ki, baromhajtás ez csak, nem „vadászterület“. Megjött a tavasz Április a vadászok legfontosabb, és egyben az első vadászörömet ho­zó barkás tavaszi hónapja. Megje­lennek a hosszúcsörűek, megkezdődik a vándormadarak visszatérése. Itt vannak a kisnyulak az őszi vadászat reménységei, szóval nagy örömére van a tavasz minden vadásznak, de emel­lett a gondok is megszaparodnak. Aki márciusban nem vigyáz a kóborkutyá­ra és a károsvadra, az szeptemberben üres területet talál. Ez idén megelőzte márciust a nyúl, mert már február 15-én jelentettek kisnyulakat Csallóközből. Ez nem ö­­röm, mert a februári nyúl nem igen marad meg. Jöhet közbe erősebb fagy, mely ugyan nem árt, de ha hóesés, olvadás, majd újra hideg kö­veti, akkor elpusztul csaknem vala­mennyi fianyúl. Ezért hát legbiztosabb a márciusi, mely megadja az alapot az őszi vadállománynak. Közben nem szabad megfeledkez­nünk a károsvadról sem. A rókák párzása ilyenkor kezdődik. A hónap első felében megjön a búbosbanka. Megérkeznek aztán a hosszúcsörűek is, melyek vadászata nagyon sok va­dásznak legnagyobb öröme, szórako­zása. A foglyok már párosával járnak Ez a hónap az, mely legtöbb munkát ad a vadászgazdának A területet ál­landóan járni kell, ügyelni kell a barátvarjútól kezdve a rókáig minden káros vadra. Ez a vadnem is ilyenkor kezd éledni, párosodni s ilyenkor van alkalma a télen legyöngült vadat meg­fogni. Márciusban indul meg a varjúfélék, baglyok, vadgalambok, szalonkák és még többfajta vad párzása. Most van megterítve a mókus asztala, mert majdnem kizárólag madártojással él A nyest ilyenkor nagy hasznot hajt mert pusztítja a szajkó és varjú fesz keit felfalja tojásait Ahol a nyesi kive rt ott betölti 'i»lyét a tza jk( meg a varjak Végre sikerült a vé­delmét kiharcolni Ideje is, mert szép szőrmésvadunk már majdnem kive­szett. A földműves is örömmel hallgatja a pacsirtadalt, mely a tavasz érkezé­sét jelenti. A MEZ ÉRTÉKÉ IX/l Már régen is ismerték a méz érté­két úgy élelmezési, mint gyógyítási szempontból, de igazi értékét csak az orvostudomány ismerteti velünk rész­letesen. A méz elsősorban a csecsemő fej­lődésére van kedvező hatással, mert pont azon anyagok nagy részét tar­talmazza, melyek a fiatal szervezet fejlődéséhez szükségesek. Alkotóré­szeiben legtöbb a cukor, (kb. 80 szá­zalék) mégpedig többféle cukor: gyü­mölcscukor — fruktóza, szőlőcukor — glukóza és répacukor — szacharóza. A mézharmatos mézben bizonyos mennyiségű különleges cukrok is vannak, (melezitoze, trehaloze, és ritkábban mannit, raffinoze és dulcit). Különösen az ásványi anyagok képvi­selnek nagy értéket a mézben: vas, réz, kén, magnézium, kova, mész, nát­rium, kálium, chlór, foszfor. Savai: almasav. citromsav, ecetsav és na­gyon kevés hangyasav. ízesítő és il­latosító anyagai is vannak, melyek a­­zonban melegítéskor, vagy hosszabb állás után csökkennek. Doc. Dr. Svo­­boda szerint a méz nemcsak B2, ha­nem C vitamint is tartalmaz. Ugyan­csak értékes a méz diasztáze tartal­ma, (fermentumok, euzimok), melyek emésztő jellegűek. A méz azért van oly kedvező ha­tással az emberi szervezetre, mert tartalmazza mind azokat az anyago­kat. amelyek szükségesek az ember alkota felépítéséhez. Ez pedig azt je­lenti, hogy a méz értékes tápanyag­forrása az emberi szervezetnek. Az ásványanyagok feltétlenül szükségesek a csontok és fogak fejlődéséhez és fenntartásához. Vérünknek állandóan vastartalom-pótlékra van szüksége, mert naponta a vörös vérsejtek 3 százaléka megromlik és azok pótlá­sához vastartalom szükséges, Egy férfi szükséglete naponta: 12— 15 mg vastartalom, 0.88 mg kén, 0.9 —10 mg mész és egyéb vegyi anya­gok. Az asszonyok és a gyermekek szükséglete valamivel nagyobb. A csecsemők élvezhetik a mézet már születésük első hetétől kezdve, 5 grammot naponta, (tejben). Minden 2—6 éves gyermeknek szüksége van a méz tartalmazta vitaminokra. Ezáltal nagyobb az ellenállóképe s­­ségük a meglévő gyermekbetegségek­kel szemben. Haidak gyomoroperálása után 12 hétig tartó étkezési eljárásból nyert tapasztalata arra mutat, hogy ez idő alatt elfogyasztott 190 liter tej, 30 kg méz és bizonyos mennyiségű na­rancslé megadta szervezetének á szükséges vitaminokat, mivel nem ér-*’ zett gyöngülést. A mé~ értéke eredeti állapotában a legmagasabb. Káros hatással van rá a 45 fokon felüli meleg. Illata és za­­mata melegítéskor, vagy hosszas ál­láskor csökken. A kristályosodás a méz értékét nem csökkenti. A kris­tályosodást a méz származása és alJ kotőrészei okozzák, (például, ha a­­ránylag kevés benne a gyümölcscu-’ kor, ellenben sok a szőlőcukor és nádcukor). A méz leggyorsabban plusz 14 fok táján kristályosodik, ellenben plusz 10 fok alatt és plusz 20 fok felett nehezen kristályosodik. Ez a jelenség a legritkábban az akácméz­nél fordul elő. A méz értékét rontja a helytelen raktározás. Mézet nem szabad olyan edénybe tenni, melytől kellemetlen ízt kap. Nem ajánlatos zománctalan vasedénybe, vörösréz edénybe stb. el­raktározni. Az ilyen edényekben a méz savai feloldják az edény anya­gát és az ilyen vegyületek veszélye­sek a fogyasztóra. A méz értékes élelmiszer. Termel­jünk sokat. Óvjuk eredeti állapotát, Élvezzük rendszeresen naponta-Halaszthatatlan teendők a méhészetben Itt a várva-várt tavasz, megszapo­rodik a méhészek dolga. Haladékta­lanul vizsgáljuk meg a tartaléldépe­­ket. Ha azokat egész télen keresztül nem is kéneztük, a jó idő beállta után minden két hétben tegyük meg azt. nehogy elpusztítsák a molyok. — A gyűjtésük sok fáradságba került, tehát nagyon óvjuk, mert enéikül a méhészet képtelen leküzdeni a kez­det nehézségeit Tavaszi megfigyeléseink közben sze­rezzünk tájékozódást a családok né­pességének emelkedéséről is, mert az a család, melynek népe nem sokaso­dik. kijáró roéheinek száma apádé­ban, virágport nem hord — bizonyo­san anyátlan. Ilyen családot ped;g sohasem szabad megtűrnünk méhe­sünkben, mert vagy álanyássá lesz, vagy pedig annak bekövetkezése előtt a rablás áldozatává válik. A fiasitás táplálásához nagymeny­­nyiségű ételemre, vagyis mézre, vi­rágporra és vízre van szüksége a méhcsaládnak. Mivel, tulajdonképpen nem a téli, hanem a tavaszi időszak emészti fel a tavalyi étefcmkészteíet, kísérjük állandó figyelemmel annak apadását Kedvezőtlen, mostoha idő­járás esetén könnyen éhséget szen­vedhet a család. Tudjuk, hogy mindig a népes, á fiatal anyás család kezdi meg leg­korábban a szaporítást. A szükséges élelemkészlet ennél fogy el a legrö­videbb idő alatt — jóllehet, a leg­több hasznot ez adta volna a nyár folyamán. Élelem hiányában az anya korlá­tozás a peték rakásét, és ha rövide­sen nem pótoljuk azt. teljesen be is szünteti a további szaporítást. Az éhező család pedig nemcsakhogy nem szaporít tovább, hanem a már fejlődó álcákat is kiszórja, hogy azok fel­szívható lágy részeivel önmagát táp­lálja, mert azok további neveléséhez a szükséges tápanyagokkal úgysem rendelkezik. Igen fontos teendők ezek ás mi­előbb hajtsuk végre őket saját, vala­mint fejlődőképes méhéélományunk érdekében. Növeljük méhállomátn unkát A méhészet hazánkban gazdag múltra tekinthet vissza. A cseh méz messze a határokon túl is közismert volt. A méhészet fontossága azonban nemcsak a mézhozam és viaszterme­lésben van — bár ezideig ez volt a legfontosabb. — A méhek nagy szol­gálatot tesznek a nővén vele* bepor­zásánál Erre bizonyíték a gyakorlati pél­dákból meríthető így pé’dául az also­­hári EFSz-ben azzal, hogy a méh­­sa’ádokat a Kísérleti repcetáhlákun lelvezték el. öt mrtei mázsával ma­­asabb repeetermest érték e1 Hason­lóképpen a kounicei szövetkezeti ta­gok a méheket a heretáblákra szál ;­­tották s 5 hektárról 32 métermázsa magot nyertek. Más EFSz-ekben, ahol nincs, vagy csak kevés a méhcsa­ládok száma, a hozam jóval kevesebb. Ezekből a tapasztalatokból le kell vonni a tanulságot. Ha a méheket egy heretáblára helyezzük, ezzel nemcsak magasabb méztermést, ha­nem nagyobb hektárhozamot is el­érünk. Kormányunk a mezőgazdasági ter­melés emelése érdekében egész sor intézkedést tett a méhészetek beve­zetésére. Ezek serkentőleg hatnak az EFSz-ek állami gazdaságok és á a­­mi erdészetek dolgozói munkáiéra. — Számolunk a / za , h'gv a S'ö e1 tökben 1960. év végég a tava’ ál­­umónn .a ez. nil en 410 sz. za. ka1 emelkedik a méhcsa ádok száma. Az állami gazdaságokon 250 százalékka', az állami erdészetekben 30 százalék­kal. Egyidejűleg eltörlik a méz köteles beadását és 24.60 Kčs egységes árat állapítottak meg a méz küójáért.

Next

/
Thumbnails
Contents