Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-03 / 14. szám

1953. április 3. Földműves TÍZ ÉVE SZABAD BRATISLAVA Tíz évvel ezelőtt — április hó első napjaiban — a kelet felől, Csallóközén át előretörő Szovjet Hadsereg bátor harcosai már messziről maguk előtt látták a bratislavai vár jellegzetes alakját. Vájjon mi adott erőt, mi öntött lelkesedést ezekbe a messzi tájak­ról jött katonákba, hogy itt, ide­gen, soha nem látott földön tovább harcoljanak és ha kellett, életü­ket is feláldozzák e város felsza­badításáért? A népek felszabadítása — ez volt az a gondolat, amely páratlan lendülettel vitte előre a kisalföldi tájakon is a szovjet hősöket. Ez a magasztos küldetés volt az, ami a Bratislava ellen vezetett kom­binált támadás folyamán alig két nap leforgása alatt áttörte a Kis- Kárpátok védővonalát, ami órák alatt keresztülvitte a Vörös Had­sereget a Duna hatalmas termé­szeti akadályán. A hadműveletek igen gyorsan játszódtak le, Szlovákia fővárosa nagyjából sértetlenül szabadult fel. De a Bratislava körüli harcok is megkövetelték a maguk véradóját. A város legszebb helyén, fenn, magasan a házak felett van az el­esett szovjet hősök temetője, a Slavín, ahol hatezer szovjet kato­na alussza virágok alatt örök ál­mát. i Ez a temető jelkép. Jelképe a népek roppant szolidaritásának, jelképe annak, hogy a felszabadult szovjet nép nem fásult el a Nagy Honvédő Háború vérzivatarában, hanem igyekezett minél több nép­nek megadni azt, ami a nemzetek életében a legnemesebb: a sza­badságot. A szabadság, amit a Vörös Had­sereg véráldozatai, a szovjet nép mérhetetlen hősiessége hozott ne­künk, arra kötelez, hogy soha el ne feleitsük, kik hozták nekünk a szabadságot. És továbbá arra kö­telez bennünket, — Gottwald elv­társ szavai szerint, — hogy mint szemünk fényét, úgy kell védeni szövetségünket és barátságunkat a nagy Szovjetunióval! „Milyen volt az arca — kérdem az anyát — annak, aki először állt eléd, mikor erős kézzel pincéd ajtaját felnyitotta, mint kriptád fedelét? Ott éltül lenn. Körmöd a falat kaparta, hátha kenyérré változik a tégla. Karodban gyermeked didergett. Ajka kék volt. Szeme vádolni nyílt fel néha." „Én nem tudom, nem láttam azt az arcot, mert szememet akkor könny belepte. Csak azt láttam, amikor felém tartott s gyermekemet a magasba emelte." RÓZSA IMRE 1954. április 4-én szabadult fel Bratislava. — Képen a 11. Ukrajnai front egységei menetelését látni a város utcáin. * W w Népviseletünk haladó hagyományai C dovákia magyarlakta terü­letein a felületes szemlélő észre sem veszi, müyen szép és értékes néprajzi hagyományokkal és népviseletekkel találkozik. A múlt nyáron néprajzi gyűj­tésen voltam Párkány vidékén, az Ipoly mentén. Kimondhatatlan őrömet éreztem, mikor H elem­bán átmentem. Nyomban felfe­deztem, hogy élt) népviselet van a faluban. Néprajzgyűjtő számára a legnagyobb öröm. Házról-házra jártam és nagyon gazdag anya­got gyűjtöttem össze. Majd útnak indúltam a következő faluba, Bajtára... Bajtán hasonló viselet él, mint az előző faluban. Utána Léléd következett. Már kissé kezdtem elkedvetlenedni, mert alapjában semmi változást nem találtam. A három faluban teljesen egyerűtJk a népviseletek és a népszokások. Nem is csoda, hiszen e falvak olyan közel fek­szenek egymáshoz, hogy nem is lenne indokolt a nagy különb­ség. Negyedik állomáshelyem Szál­ka volt. Hát ilyen szép és Ízlé­ses viseletét már igazán régen láttam, és a martod népviselet után ezt tartom a legszebbnek. gyermekek, lányok és as­szonyok egyaránt népvise­letben járnak. A ringó szoknyák, a lipityők, a tinángli ujjasok leg­­ragyogóbb változatait láthatjuk. Vasárnap délután a ragyogó nap­sütésben olyan látványt nyújta­nak a szebbnél-szebb színben pompázó ruhák, mint egy nagyon szép színes film. A brokátok leg­szebb színváltozatai a legizlése­­sebb összeállításban! Ennyi ra­gyogás igazán ritka látvány! Nagy örömmel hallottam, hogy bizony nem hagyják kiveszni a viseletét. Az öreg nénikék is ugyanúgy vannak öltözve mint a fiatalok, természetesen náluk az uralkodó szín a fekete. Szerencsém volt résztvenni egy lakodalomban is. Ügy éreztem magam, mint a néző egy ope­rettszínházban. A fiatal menyasszony gyönyörű fehér brokát viseletében olyan volt, mint egy szép kép. Körü­lötte a fiatalság a szivárvány minden színében pompázott. — Mindenki boldog volt, örült az életnek. Én is boldog voltam — csak sajnáltam, hogy nekem nem volt olyan szép ruhám, mint ne­kik, egyszóval „civilben” voltam. C zúton kérem a szalkaiakat és áltálában a Párkány­környékieket, hogy továbbra is őrizzék meg e szép népviseletei­ket. Párkányi járás Csemadok he­lyicsoportjai! Tánccsoportjaito­kat, kultúrcsoportjaitokat öltöz­tessétek ilyen ruhákba s vigyétek szét az ország minden részére. Legyetek büszkék arra hogy já­rástokban üyen népviseleti érté­kek vannak! Bocsekné, Gesztes Zsuzsa No ★’ 5 A Magyar Jprületi Színház i? űködésének második évébe lépett A MAGYAR TERÜLETI SZÍN­HÁZ az idén működésének második évébe lépett. Megalapítása óta kb. 400 előadást tartott. Két év nem nagy idő, mégis úgy érezzük, hogy a Matesz ez alatt az idő alatt is megszerettette magát dolgozóinkkal és nélküle nehéz lenne elképzelni a szlovákiai magyar kultúréletet. A színház második évét sikerrel kezdte. Január közepén Komáromban bemutatta Beaumarchais francia író Szevülai Borbély című darabját, feb­ruár elején pedig Gabriella Zápdská, lengyel írónő Finom úriházát. A szín­ház mindkét darabjával haladó műve­ket iktatott programjába. A Szevülai Borbély a XVII. században készült, azonban még ma is friss, eleiben és tanulságos színmű. A nézd jól érti, hogy a könnyed szerelmi história csak keret, melyben a szerző kimond­ta véleményét kora egész társadalmá­ról és az uralkodó osztályok erköl­cseiről. A MÁSODIK DARAB, melynek eredeti címe „Dulszká asszony erköl­cse", 1907-ben született és benne az írónő rámutatott az úgynevezett úri burzsoázia erkölcsének talmisáqára és hamisságára. Dulszká asszony erkölcse nem belső átérzés, hanem külső máz, félelem az emberek szájától. Nem tartja erkölcstelennek, hogy fia vi­szonyra kényszeríti Ms cselédlányu­kat, dé felmond egy lakójának, mert felesége öngyilkosságot követett él férje hűtlensége miatt. E két darab egyike sem szocialista, mégis hatalmas értéket jelentenek a haladó kultúra frontján. Mindkettő hatalmas vádirat az uralkodó burzso­ázia ellen. A Szevülai Borbély középpontjában Turner Zsigmond Figaró alakítása volt. Jó teljesítményt nyújtott Tóth László, Husváry Ferenc és Sipos Jenő is. Nagy fejlődést mutatott Mihályi Mária Rozina szerepében. A FINOM ŰRIHÁZ főszerepében H. В «day Mária Dulszkynét játszva, bár­mely fővárosi színpadon megállta volna helyét. Valósággal vitte, lendítette a darabot. Jó volt azonkívül Korai Fe­renc és Konrád József a Zbisko sze­repében, valamint Lőrincz Magda fel­lépése. Méla szerepében Udvardy Anna nem nyújtotta azt, amit eb­ben a nehéz szerepben tőle elvár­tunk. Ferenczy Anna és Nagy Eszter egészítette még ki az együttest. A Szevülai Borbélyt Műnk István rendezte, a Nová Scéna nagyhírű ren­dezője. A Finom úriház előadásánál pedig Riesdorfer László mutatkozott be dőször mint rendező. A munkája sikerrel járt. A Magyar Területi Színház nyitrai és kassai előadása után a bratislavai Nová Scéna színpadán is télt ház előtt mutatta be a fentemlített két müvet. A SZÍNHÁZ A MÁSODIK év foly­tatásaként tartalmas műsort készít elő. Már tanulja a Galics és Izsajev orosz írók „Nem magánügy” című darabját. A bemutatót áprilisban, ha­zánk felszabadulásának 10. évfordu­lójára tervezik. Az utána következő darab Jókai .Jtrany ember"-e, mely­nek irodalmi értékén tűi, mind a. szerző személyén, mind a dared) tar­talmán keresztül szlovákiai, illetve komáromi vonatkozása van. Ugyancsak tervbevették, hogy bemutatják Bródy Sándor — annakidején nagy sikert aratott — darabját a „Tanítónő'’-t. ,A színház méltóképpen kapcsolódik bele hazánk felszabadításának tizedik évfordulója ünnepségeibe. Nyitra fel­szabadításának másodünnepén Komá­romban előadták Szimonov: Orosz kérdés-ét, a színház tavalyi nagy­sikerű bemutatóját. Mártonvölgyi László A népi kultúra fáklyahordozói — Jobbra kettőt, balra egyet! — Ez a rövid, ütemszerüen kiejtett mondat, mely a rétéi kultúrotthon ablakán szűrődött ki, keltette fel ér­deklődésemet, hogy vájjon miféle fog­lalkozás van itt ilyenkor, alkom/at­­tájt. Kíváncsiságomnak nem tudtam ellentállni, besiettem a küitúrott­­honba... A terem közepén népviseletbe öl­tözött lányok és fiúk élmélyedten ta­nulták a népi táncot. — Te Dodi és Ilona! Hányszor mondtani, hogy helytelen, amit az utolsó ütemeknél csináltok. Fellépé­sünk kárára van a be nem iktatott mozdulatok gyakorlása. Kézlegyin­téseitekre célzok... amikor levonul­tok a színpadról! — így a táncoktató. A két lány lehajtott fejjel, kissé szégyenkezve hallgatta az intő sza­vakat. A pillanatnyi csendet egy bo­gárfekete szemű fiatal lány törte meg. — Ez igazi Az üyen mozdulatok az egész fellépésünket elronthatják, s oda minden fáradozásunk. Űjra megkezdődött a próba. Az ok­tató középre állt, megszólalt a halk kísérő zene. Lányok, fiúk jobbról - balról egyezerre mozdultak. A lát­vány szinte elragadtatóan szép vdt. Az első táncpróba után szünet kö­vetkezett ... « » * Beszélgetés közben megtudtam, hogy pár év alatt sok minden történt Ré­tén. A Csemadok helyi csoportja fe­lett az EFSz vállalt védnökséget. — Megalakult a Népművelödési kör is. A helyi nemzeti bizottság felka­rolja kezdeményezéseiket és segíti őket azok megvalósításában. Rendbe­hozatta a kultúrotthont, az EFSz pe­dig új színpadot csináltatott, termé­szetesen a Csemadok tagjai segítségé­vel. A Népművelödési kör pedig könyvtárat létesített. Ügy az EFSz, mint a Csemadok kölcsönösen segítik egymást. Hazánk felszabadulásának 10. évfordidója al­kalmával a Csemadok-tagok is hozzá­láttak a faluszépítéshez. Az utakat javítják, fásítanak és eltakarítják a háború óta megmaradt romokat. A Csemadok tagjainak közös célja, hogy előre vigyék falujuk szocialista kultúráját, neveljék, szórakoztassák a lakosságot és a környék dolgozóit. Példás kul tú rtevéke nysé у ükét bi­zonyítja az is, hogy a multévi járási kvltúrversenyben a tánccsoport okle­velet kapott sikeres fellépéséért. — Ugyancsak a múlt hónap 20-án Pös­­tyénben rendezett kerületi népitánc­bemutatón első helyezést nyertek. Meghívták őket a HL kerületi kvltúr­­versenyre is. — Minden igyekeztünk arra irá­nyul, — mondotta Uhrovics, a helyi csoport elnöke — hogy e meghívás­nak eleget tegyünk és tudásunk leg­javát nyújtsuk a versenyen. Most is azon fáradozunk, hogy a tánc közben elkövetett hibákat eltávdítsuk. • * * Az idő eltelt... a hegedű húrja újra megpendült. — Jobbra kettőt, balra egyet! — hallatszott a tánenktató hangja. Lá­nyok. fiúk lepkekönnvedségqel lej­tették a táncot. Lassan beesteledett és sok sikert kívánva, búcsúztam el a lelkes fiataloktól, a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kul­túra ápolóitól. TALhO ■a I ■ VJ5ÉT A SZABADÍTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents