Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-03 / 14. szám
pSlénfiveí 1955. április Я. Tapasztalatcsere: Mit tegyünk a megsárgult őszi árpa vetéseinkké- ? Az utóbbi napokban mind többen érdeklődnek az iránt, mit tegyenek a megsárgult ősziárpával. Mindenekelőtt meg kell állapítani a sárgulás okát. Ezért az áttelelt őszi árpa vetéseinket tüzetesen vizsgáljuk át, nincs-e fagykár, vagy rovarkár. A fagykár jelenlétét a bokrosodási csomók állapota szerint tudjuk helyesen elbírálni. A bokrosodási csomók a növénygyökér és a szár érintkezési pontján helyezkednek eL Ha fagykár nem lépett fel, úgy a bokrosodási csomók nagyok, épek és világos-zöld színűek. Ha a bokrosodási csomók fonnyadtak sötét, vagy szürkésszínűek, összenyomva víz folyik belőlük, ez megfagyásra mutat. Vigyázzunk azonban arra, hogy a fagykárt össze ne tévesszük az egyébként egészséges levelek sötétebb, vagy elsárgult színeződésével. Ez ugyanis még nem jelent fagykárt. A sárga, vagy sötétszínű levélzet, — ha a bokrosodási csomók egészségesek — arra mutat, hogy fagycsípés, hónyomás, levegőhiány miatt sárgult, vagy sötétedett meg. Ilyen őszi árpánál helyes agrotechnikai beavatkozással oda kell hatnunk, hogy ezen átmeneti jelenség káros hatása mielőbb megszűnjék. Minden fajta árpa, de különösen az őszi árpa igen érzékeny a hideggel szemben és levelei hamar megsárgulnak. Hónélküli fagyok esetén az őszi árpa levélzetét úgyszólván teljesen elveszti, ami mindig a levélzet megsárgulásával kezdődik. Ha a hideg nem olyan nagyméretű, vagy rövidebb ideig tart, csak a levélsárgulás áll be. Az őszi, vagy téli, esetleg tavaszi hideg hatására beáll a levélsárgulás. Ez a ' jelenség a terméshozam nagysága szempontjából nem jelent különösebb hátrányt, mert az árpa megújhodó képessége igen nagyméretű és az újonnan kihajtott levelek teljesen pótolják az elpusztult és beszáradt levélzetet. Több évtizedes gyakorlati tapasztalataink azt bizonyítják, hogy télen át többször levelét vesztett őszi árpa terméseredménye legalább 20—30 százalékkal meghaladta a legjobb tavaszi árpa terméshozamát, sőt több éven át csúcstermést is eredményezett. Az őszi árpának jellegzetes tulajdonsága a sárgulás, éppen ezért ettől félni nem kell. Amint az idő felmelegszik, az őszi árpa újból kizöldül, új levélzetet fejleszt. Természetesen az ilyen megsárgult árpát megfelelő agrotechnikában kell részesítenünk. Ezzel elősegítjük gyors megújhodását, egészséges fejlődését. Ha felfagyást észlelünk, az őszi árpát sürgősen hengereljük le. Ezzel a gyökérzet és a talaj közötti szerves összeköttetést — amely a fagy hatására meggyöngült — újból helyreállítjuk. A felfagyás okozta gyökérlazulás szintén előidézheti az árpa sárgulását. Ilyen árpa hiányosan táplálkozik és fejlődése is vontatott. Hengerezés után — ha a talaj és a gyökérzet között az összeköttetés már helyreállott — fogasolással jól átszellőztetjük a talajt, hogy a gyökérzet és a talaj apró (szabad szemmel nem látható) élőlényei levegőhöz jussanak és a tápanyagteltáródás fokozódjék. Ha a talajt hónyomás érte, vagy rossz fizikai tulajdonsága miatt kérgesedéit meg, ennek hatására az őszi árpa szintén megsárgul. Védekezés: a talaj felső kérgének mielőbbi fellazítása, megszüntetése. Erre igen alkalmas a Zechetmayer-féle szöges hengerborona, vagy más szögesborona is. A sárgulás oka a gázcsere hiánya A talajba nem jut levegő és belőle a széndioxid sem tud eltávozni. Ez megmérgezi a növényzetet. Ha a kérget hosszabb ideig nem törjük meg, az árpa megfullad, gyökérzete eihai, s ilyenkor a növény ellenállás nélkül, könnyedén kihúzható a talajból. A megsárgult, esetleg gyöngén áttelelt, megfázott árpát fejtrágyázásban kell részesítenünk. Ezt salétromtrágyának a növényzetre való szórásával (hektáronként 50—100 kg) tudjuk elérni. A fejtrágyának használt salétromot két részben adjuk, mivel egyszerre kiszórva egy része kimosódnék a talajból. A fejtrágyázást elsőízben azonnal a kitavaszodás kezdetén, másodízben pedig április első felében adjuk. Később nem ajánlatos, mivel az őszi árpa már június 10-e és 20-a között vágásra érett. Az elkésett fejtrágyázás a tenyészidő meghosszabbodását eredményezheti, ami a terméshozam mennyiségi és minőségi csökkenésével jár. Előfordulhat az árpa sárgulása még különféle rovarkártevők fellépése esetén is. Ilyenkor először a károkozót kell megállapítani, s azután lehet a védekezés módját megszabni. Az árpa fogasolását idejében kell elvégezni, mert az elkésett fogasolás káros hatású. Ha az őszi árpa sárgulását csakis hosszabb-rövidebb ideig tartó hideg okozta, — mint ami a mostani lassú és nehéz kitavaszodásnál valószínű ok lehet — úgy attól tartanunk nem kell és a fenti agrotechnikai elvek betartása mellett az ilyen árpa még bő termést hozhat. Vizsgáljuk meg tehát esetenként a sárgulás okát és aszerint alkalmazzuk védekezési módszerünket! Frideczky A„ a nyitrai mezőgazdasági főiskola tanára Szakszerű gyümölcstermesztés - szép jövedelem * ypx < \ -----V ' -г c i - '.у.: •Jrk ■ . -■ Homokos, silány talajokból bőventermő szántóföld A magas terméseredmények elérése érdekében nem szabad megfeledkeznünk a talajjavításról sem. Ezeknek a munkáknak egyik válfaja a laza talajok, vagyis a homokos talaj és futóhomok javítása. A füves vetésforgó hiánya és az állatok rendszertelen legeltetése idézi eló a terméketlen, homokos talaj, majd később a futóhomok képződését. Az állatok legelés közben patáikkal feltépik a földet s a nyári forró szelek, különösen ott, ahol a cserjéket és erdőket rendszertelenül irtják, a talaj felső rétegét magukkal ragadják. Ekkor egész „homokfelhők” képződnek, melyeket a vihar távol a keletkezési helyétől, sokszor éppen a vetésekre sodorja rá, ahol nagy károkat okoznak. A homokos talajok megjavítására és a futóhomok megkötésére leghatásosabb a füves-vetésforgó beállítása, valamint a mezővédő erdősávok létesítése és az erdősítés. A füves vetésforgóban, különböző íüféléknek, egymástól eltérő gyökér-Jó vetésforgó — kevesebb növényi kártevő A szántóföldi növényekben a kártevők annál nagyobb kárt okoznak, minél rövidebb idő választja el az egyes kultúrnövényeket a rokonnövényektől a vetésforgóban. Ezért a kártevők elleni védekezés egyik leghatásosabb módja, hogy a rokonnövényeket minél távolabb helyezzük egy mástól a vetésforgóban. A vetésforgó kialakításánál a többi között ügyelni kell arra, hogy az őszi és tavaszi búza ne kövesse egymást, mert ellenkező esetben növekszik a lisztharmat és a sárga rozsda által okozott kár. A növényi kártevők és betegségek elleni küzdelem céljából el kell kerülni azt, hogy ugyanazon növény-féle egy vagy több éven át egymásután ugyanarra a helyre kerüljön. A rokon kultúr-növények, például borsó és lucerna se kövessék egymást, hanem közéjük több erősen elütő növényt (kalászost) kell iktatni. Nem szabad a kultúrnövényeket olyan elővetemények után sem vetni, melyeknek kártevőik és betegségeik azonosak. Például nem ajánlatos kokszagizt évelő füvek után vetni, mivel mindkét növényt ugyanazok a kártevők pusztítják. Évről-évre nagyobb termést takaríthatunk be, ha a növényeket igényeik és tulajdonságaik figyelembevételével soroljuk be a vetésforgóba. A helyes sorrend megkönnyíti a munkaszervezést, és ígv a gépeket is iobban ki iehet használni. Erunyó Ernő — Komárom ;ete van. Például a karógyökér lehatol mélyen a talajba és ott végez talajjavító munkát. A bojtos gyökér erősen behálózza a talajt, a homokrészeket megköti és kisebb-nagyobb talajszemcsékké préseli, majd a gyökérzet elhalásakor emeli a talaj humusztartalmát. Az erdősítés megakadályozza a homok elhordását és a környéken nagyobb lesz a csapadék. A fák beárnyékolják a földet, szóval kisebb lesz a párolgás. A lehullott levelek rothadása következtében pedig gyarapszik a humusz. Szőlő beteleoítésével is meg lehet kötni a homokos talajt. Mégis a legcélszerűbb a füves vetésforgó beállítása, mert ezzel a talaj egyoldalú kihasználását elkerüljük. így a homokos talajokat, a futóhomokos területeket bizonyos idő folyamán átalakíthatjuk, gabonafélékkel, ipari növényekkel, zöldséggel, gyümölcsfákkal és takarmánynövényekkel ültethetjük be. Fehér Tibor A szövetkezeti gyümölcstermesztés kedvező fejlesztésének egyik feltétele a gyümölcsfák beszerzésének szakismeretével kezdődik. Minden szövetkezetnek a gyümölcstermesztést, mint a szép hozammal, jövedelemmel járó korszerű gazdálkodás egyik fontos és biztos ágát kell méltányolni. Ha pedig a gyümölcstermesztést szakismerettel, okszerűen űzzük, biztos, hogy igyekezetünket és fáradságunkat siker koronázza. Bár talajunk és éghajlatunk a legnemesebb gyümölcsök termesztésére kiválóan alkalmas, mégis külföldről hozzuk be azokat a gyümölcsöket, melyek nálunk még vadon is fellelhetők. Természetesen, mint minden kultúrnövénynek, a gyümölcsfának is meg kell adni azt, amit a fejlődéséhez, termőképességének megtartásához kíván. Nem szabad tehát a gyümölcsfát elültetése után gondozatlanul hagyni, hanem a szükséges ápolást, nyesést, permetezést időben el keli végeznünk. Sajnos, a mi szövetkezeteinkben csak minden más gazdasági munka után — ha az felöböl futja — gondolnak a gyümölcsösre. Ha megadjuk gyümölcsfáinknak mindazt, amire szükségük van, nem lesz panaszúnk. Behozatal helyett még külföldre való szállításra is gondolhatunk. Európa északi részeiben a mi gyümölcseink nem teremnek meg és így mint konzerv, lekvár és szirup a külföldi piacokon nagy mennyiségben eladhatók. ■ A szövetkezeti nagyüzemi gyümölcstermelés megalapozása előtt sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes gyümölcsfáknak az éghajlat, fekvés és talaj tekintetében különböző igényeik vannak. Már a telepítés előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az illető vidéken és talajon, milyen gyümölcsfajták szeretnek legjobban. Azonkívül tudnunk kell azt is, vajon a termesztett gyümölcs milyen célra — nyersen való fogyasztásra, aszalásra, tartósításra vagy szörpökre való feldolgozásra — szolgál. Dobránszky István — Kistornya Gondosan ápoljuk a takarmánynövényeinket Mindennapi eledelünk nagyrészét állati termékek képezik. Ezért igen I fontos, hogy állataink számára jómi- I nőségű takarmányt biztosítsunk. I Az egyik ilyen jó takarmányunk a j lucerna. Helyenként a lucernát a te- I rület kihasználása végett védőnövénynyel együtt vetik. A terület ilyen kettős kihasználásának azonban csak , látszólagos az eredménye. Ha a védőnövény jól sikerül, elnyomja a lucernát, mivel az gyöngén gyökeredzik. Az újvetési lucernának fontos munkája a tavaszi fogasolással végzett gyomirtás. R zstermesz ési tapasztaltok Bodrogszerdihelyeo A kassai kerületi kísérleti állomás melegkedvelő növényeinek kísérleti telepe Bodrogszerdahelyen, a Bodrog partján terül el. Itt a meleg éghajlatot kedvelő növények között megtaláljuk közellátásunk legfontosabb növényzetét, mint a rizs nyolc különböző fajtáját, a gyapotot, földi mogyorót, abutilont, kenafot, szezámot, ricinust és más növényeket. Bátran elmondhatjuk, hogy a rizs már hozzászokott éghajlati viszonyainkhoz, sőt egyes helyeken sikeresen termesztik. Hazánkban legelterjedtebb a Dunghan Shali és Árpa Shali, mert ezek adják a legkielégítőbb termést. A rizst vetés előtt jó tavasziasítani (jarovizálni). így még vetés előtt átesik a hőszakaszon, tenyészideje megrövidül és hőigénye is kisebb lesz. A rizs alá istállótrágyát ne adjunk, hanem előveteménye — mely kapás legyen — kapja meg a bő trágyát. A nitrogén gazdag adagolása is veszélyes; buia fejlődésűvé. későnérővé, a betegségek iránt fogékonyabbá teszi a rizst. A kísérletek bebizonyították, hogy mind alap-, mind fejtrágyaként a foszfortartalmú műtrágyák a l“ghatáS! sabbak ^ foszfor gyorsítja a vetés fejlődi é és sietteti annak beérését л termelés második és harmadik évében a nitrogén-fejtrágyának is termésfokozó hatása van. A rizst az agrotechnikai követelményeknek megfelelően, jól elkészített talajba április második felében vetjük, amikor a talaj és a víz hőmérséklete elérte a 12 C fokot. Kísérleteink során egy veszedelmes betegséggel, az úgynevezett „rizsrozsdával” találkoztunk. E betegség sokszor majdnem az egész rizstáblát megtámadja. Spórákkal szaporodik, amit a szél rízsvlrágzáskor a bibére visz. Romboló hatása következtében a mag nem fejlődik ki. A rizsföldnek a rozsdával megtámadott helye már messziről szembetűnik sárgásbarna színével. Ügy fest, mintha az a rész már megérett volna, holott a többi rizs még csak tejérésben van. A rizsrozsdásodás ellen ma még nem tudnak hathatósan védekezni. A mi kísérleteink folyamán, a rozsda ellen két egyszerű módszert alkalmazunk: A megtámadott rizst kivágjuk és helyette egészséges növénykéket ültetünk. A rizstáblát körülültetjük magasnövésű növényekkel, mint napraforgó, cirok és abutilon sávval. így részben sikerül megvédenünk parcelláinkat a szél által terjesztett rizsrozsda spóráitól. A rozsdásodással kapcsolatban még meg kell említeni azt, hogy megfigyelés szerint csak olyan rizst támadott meg, amely a virágzás előtti és virágzási időszakban buján fejlődött a nitrogén gazdag adagolása miatt. A békanyálmoszat ellen, ami a víz felszínén lebeg, apróratört rézgálicnak a békanyálra való szórásával védekezünk. Ez a moszatot szétmarja és megsemmisíti. A kakaslábfű ellen, mely a rizstől a tápanyagot elvonja, úgy védekezünk, hogy gyökerestől kihúzzuk a gyomot, de nem hagyjuk a vízen, mert magot érlelhet s fáradozásunk hiábavaló. A DUNGHAN SHALI rizsfajta jó termést ad, de gyenge szárral rendelkezik. Hátránya az, hogy a nehéz, beérett magvak súlyuknál fogva lehúzzák a bugát és vízbeérve az a veszély állhat fenn, hogy a magvak kicsiráznak. A lehajlás megakadályozása érdekében a Dunghan Shali fajtát keresztezzük az aránylag erős szárral rendelkező „Kendzo” rizsfajtával. A keresztezést még virágzás előtt kell elvégezni. A fajosítást három éven keresztül megismételjük az előbbi éven beporzóit növényeken. Három év után a Dunghan-Shali rizsfajta elnyeri az erős szárral rendelkező „Kendzo“ rizs tulajdonságait, de továbbra is megtartja eredeti jó tu'ajdenságát — a bő terméshozamot. ESZENYI JÓZSEF Komárom, Mezőgazdasági iskola A régi vetésű lucerna rügyezés előtti boronálása, vagy kultivátorozása növeli a terméshozamot. Lucernásaink terméshozamát fejtrágyázással is emelni tudjuk. Ez esetben azonban nem nitrogén, hanem foszfor, vagy kálium tartalmú műtrágyát használunk. A lucerna az állóvizekkel szemben is nagyon érzékeny, ezért a mélyedésekben összegyűlt vizet minél előbb le kell vezetni, különben a növényzet megsárgul, majd kipusztul. Az az elgondolás, hogy az új vetésű lucernát gyomirtás végett korábban kaszáljuk — nem helyes. Ezzel csak hátráltatjuk a lucerna gyökerezését. Élősködő növényét, az arankát akkor irtsuk, amikor még magot nem érlelt. A fertőzött részt égessük fel, majd ásóval forgassuk le, utána pedig újra bevethetjük. Másik jó takarmányunk a vörös, vagy lóhere, amit általában védőnövénnyel vetünk, kivéve az öntözött területeket, ahol tisztán, vagy fűmaggal vethetjük. Az első évben, kedvező időjárás esetén meg is kaszálhatjuk, néha kiváló magtermést is ad. Legeltetni első évben nem szabad. A vörös herénél is igen fontos munka a fellépő aranka elleni védekezés, amit ugyanúgy végzünk, mint a lucernánál. Rétjeink is jelentős mennyiségű takarmányt adnak, tehát ápolásuk is igen fontos. A gondozatlan, elhanyagolt rétet benövi a moha, a füvek növekedése lassú, ugyanakokr az egyes hasznos fűfélék kipusztulnak, így a széna összetétele romlik. A rétek fűállományának javítására több helyen hereféléket vetnek. Ilyen módon pótolják a kipusztult fűsávokat. A vetést boronálás előtt végezzük. Vakondtúrásokat és hangyafészkeket láncboronával, vagy egyéb élesfogú boronával távolítsuk el. Ezzel a boronálással a mohát is felszaggatjuk és biztosítsuk a talaj szellőződését. Ne feledkezzünk meg a rétek trágyázásáról sem. Kitűnően felhasználhatjuk erre a célra a trágyalevet is. mely eddig legtöbb helyen körbeveszett. PLEVA KÁLMÁN, a komáromi mezőgazdasági iskola tanulója.
