Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-03 / 14. szám

4 Földműves 1955. április 35. Kulákok akadályozzák a kéméndi EFSz előrejutását Szitári Győző a kéméndi szövetke­zet könyvelője széjjelgombolt ingben, felgyűrkőzött karokkal járkált fel s alá a szövetkezet irodájában. Ügy né­zett ki, mint aki legalább is párbajra készül. Tekintetén és egész külsején nagy izgalom volt észlelhető. Arca kigyúlt, mint a láng, Szeme pedig haragosan csillogott. — Ha acélból lenne az ember ideg­zete, akkor is tönkremenne — mon­dotta pattogós hangon, — nem hagy­nak nyugodtan dolgozni, állandóan zavarnak! Alig félórája itt voltak az épitő csoport tagjai a nyakamon..., zúgnak mint a darazsak, de!... Közben, szövetkezeti tagokkal telt meg a helyiség. Ipolya István kapott a könyvelő elejtett szavain és ezeket mondja: — Te nem zúgnál, ha nem kaptál volna decembertől fizetést? Neked könnyű beszélni. Olyan hasat eresztel, mint a régi járásbirók. A szövetkezet menetével, a mi ügyes-bajos dol­gainkkal azonban mit sem törődtök... Furcsa jelenet volt ez. De Ipolya István elejtett szavaiból arra lehetett következtetni, hogy nincs minden rendjén a szövetkezetben. Könnyen rájövünk a hibák gyökerére, ha tud­juk, hogy még ma is a szövetkezet­ben pöffeszkednek a kulákok és az oda nem való elemek. Maga Szitári Győző is olyan családból származik, ahol bizony nem szívesen fogták meg a kapanyelet. *— Hej, messze környéken nincs olyan számító, mint a mi könyvelőnk — jegyezte meg Richter Béla, a helyi nemzeti bizottság titkára. — Most is azon töri a fejét, munka nélkül köny­­nyen, hogy juthatna jövedelemhez. A szomszédos községekben kukoricát vásárolt, amit aztán feketén árusít. Az ilyen úton szerzett pénzből új bú­tort, motorkerékpárt vett, sőt arra is tellett, hogy házat építsen. Ezekután pedig a szövetkezetből való távozás gondolatával foglalkozik. „Ahol alszik az éberség, dolgozik az osztályellenség” Szitári könyvelő helytelen nézetei és viselkedése következtében már rég lejáratta magát a szövetkezetben. Érdekes azonban, hogy még mindig bitorolja a tagság bizalmát. A helyi nemzeti bizottság, de a szövetkezet vezetősége sem vezeti helyesen az osztályharcot. Nem tesz különbséget a becsületes kis- és kö­zépgazdák és a kulákok között. Innen ered, hogy Bertók Vidor 24 hektáros kulák is meglapult a szövetkezetben. A múltban idegen munkaerővel dol­goztatta földjeit. Amikor Hitler 1939- ben bekebelezte Lengyelországot, Ber­tók a fasiszta fenevadak elöl ideme­nekült lengyel polgárokat is munkára fogta és csaknem éhbérért dolgoz­tatta. Szentes Rudolf 20 hektáros kulák ugyancsak meghúzódott a szövetke­zetben. Itt lapul meg a 17 hektáros Tóth László és még többen hasonló, aki nem a szövetkezet építésére, ha­nem a munkafegyelem lazítására, az alapszabályok megsértésére és félre­magyarázására irányítják igyekezetü­ket. Csak egy példát említünk. A mindenféle zsírral-hájjal megkent jó­madarak két-három hektár földet tartanak a háztáji gazdálkodásukban. Ezenkívül mindegyikük 40—50 ár szőlőt tartott meg magának. Mind­emellett, — azon a címen — mint szövetkezeti tagok, nyugodt lelkiis­merettel élvezik a becsületesen dol­gozó tagoknak kijáró fél hektár föld termését is. Legszívesebben a „betakarítás­nál” segítettek Szinte elképzelhetetlen, hogy az említett kulákok, akik az idők folya­mán kisgazdákká vedlettek, bekapcso­lódjanak a szövetkezeti munkába. Persze elsőnek tartják saját gazdásá­­gukat megművelni, a közös munkával mitsem törődnek. így nem csoda, hogy a szövetkezet túlságosan lema­radt a termelésben, a tervek teljesí­tésében. A növénytermelésben és egyéb gazdasági ágakban az előirány­zott egy milüó 249.204 korona helyett csak 918 ezer, az állattenyésztésben a 930 ezer helyett csak 320 ezer ko­rona folyt be. Ez mind onnan ered, hogy nem végezték el időben a talaj­­művelést, elhanyagolták a növények ápolását. Való Béla a szövetkezet je­lenlegi elnöke nem is rest megje­gyezni: — A kaszálásba és az aratásba bi­zony igen nehezen tudtuk bevonni ezt a címeres társaságot. Ez volt az oka annak, hogy takarmánytermésünket részért kellett lekaszáltatnunk. Bez­zeg, a kulákok szívesen bekapcsolód­tak a takarmány-begyűjtésbe. Tudni­illik, itt nagy lehetőségük nyílt a lo­pásra. Mindent vittek, amit értek, akárcsak a szarka. Kézzelfogható tehát, hogy a kulá­kok fékezik a szövetkezet fejlődését. Hatalmukat különösen a múlt évben hosszú gyeplőre eresztették. Tóth Ig­nác volt akkor az elnök. Nem egyszer fordult elő, hogy meglopták a takar­mányt. Amikor pedig a kerülő jelen­tette az esetet az elnöknek, az csak a vállát vonogatta. Egyébként minden a régi megszokott vonalon folyt to­vább. De mit is szólhatott volna Tóth Ignác? Hiszen ő sem erőltette meg magát a szövetkezetben. A múltban о is éhbéren dolgoztatta a nincstelen földmunkásokat, látástól vakulásig, 15 hektáros gazdaságában. Erről a nála dolgozott Tamás Vince és még egy­­néhányan nagyon sokat tudnak be­szélni. Tóth Ignác, mielőtt belépett volna a szövetkezetbe több mint két hektár földet visszatartott. Ügy gondolta, ehhez néha-néha elkel egy kis pótlás és ■‘•ársaival együtt közösen lopkodták a szövetkezet vagyonát. Mindezt látni kellett volna az ellenňrzňbizottságnak Hogy a szövetkezetben ezek a dísz­madarak ilyen nyugodtan végezték káros tevékenységüket, ezért nagy­részt az ellenőrző bizottságot terheli a felelősség. Horváth Pál, a bizottság elnöke, azonban mindent csinált, csak nem ellenőrzött De hát elsősorban saját portáján kellett volna sepernie. Ugyanis, mint az ellenőrző bizottság elnöke funkciójából kifolyólag minden hónapban megkapta a jutalmat, annak ellenére, hogy valamit tett volna a közösség érdekében. Ezenkívül az építkező csoportnak is ő volt a veze­tője, mely funkció fejében ugyancsak 809—900 koronát vett fel havonta. így sáfárkodott a múlt évben a ké­méndi szövetkezet vezetősége. A ve­zetőség egyes tagjai nem arra töre­kedtek, hogy gyarapítsák a közös vagyont, inkább sok munkaegység szerzésre, a közös vagyon elherdálá­sára vetemedtek. Ennek aztán az lett a természetes következménye, hogy az előirányozott 58 ezer munkaegysé­get jóval 7 ezerrel átlépték. Felelőtlen munkát végzett ám Zsá­­kovics Sándor, , a zootechnikus is. Helytelen munkájának eredményeit híven visszatükrözi a tehenek jelen-Gondozzuk szakszerűen a naposcsibéket A csibenevelés eredményessége akár háztáji, akár nagyüzemi keretek között végezzük, a megfelelő nevelő­­helyiségtől, a nevelésre való felké­szüléstől, az állatok rendszeres takar­mányozásától és a rendkívül gondos ápolástól függ. Háztáji tenyésztésben a nevelés még leggyakrabban kotlával történik. A koiló alatt kikelt 15—16 csibéhez vásárolnak 20—25 darabot a keltető­a keltetőből jött csibéket a kotló már nem veszi észre, csak abban az eset­ben, ha különböző színűek, vagy el­térés van a kelési időben. A korai csirkéket a meleg istálló egy elkerített részében, esetleg kony­hában helyezzük el. Gondosan ügyel­jünk arra, hogy bőséges, száraz alom legyen alattuk. Sok helyen papírt tesznek a csibék alá, azt azonban na­ponként cserélni kell. A kiscsibék állomástól s ezeket együtt nevelik fel. Természetesen a kotlával való keltetést úgy kell beállítani, hogy a csibék azon a napon keljenek ki, amikor társaik a kelt előállóm ástál megérkeznek. A csibéket este kell óvatosan a kotló alá rakni. Reggelre erőteljes fejlődését jó takarmányo­zással kell biztosítani. Első ízben a felszáradás után 16—24 órával etes­sünk. Először apróra tőrt faszenet, apró kavicsot, vagy éles folyami ho­mokot tegyünk ekéjük. Utána friss, de nem hideg ivóvizet kapjanak. Takar­mányként aprószeműre darált kukori­cát — amelyből a lisztes részt kiszi­táltuk — vagy hántolt kölest adjunk nekik. Az első héten naponta hatszor etessünk s minden alkalommal 15-20 percig legyen a takarmány az álla­tok előtt. Az etetóedényeket etetés után alaposan takarítsuk ki. A har­madik naptól kezdve főtt tojást is adhatunk a csibéknek. A tojást dará­ba heverjük, 30 csibére számítsunk egy tojást. A fejlődést nagymértékben elő­segíti a fölözött, vagy aludttej etetése is, amelyet uqyancsák darával kell összekeverni. A tejtermék azonban teljesen friss legyen, mert különben emésztési zavarokat okoz. Ha a csi­béket hosszabb időn át nem lehet ki­engedni, a vitaminszükségletet részé't sárgarépa, apróravágott fű, saláta stb. útján keh biztosítani. Ha nedvesítve etetjük a keveréket, akkor minden etetésre teljesen frissen kell azt el­készíteni. A harmadik héttől kezdve ötször, az ötödik héttől pedig naponta négyszer etessük az állatokat. Az első és utolsó etetés mindig tiszta darával történjen. A csibék fejlődését kieérjük figye­lemmel. Az elmaradt, gyenge fejlő­dés fi csibéket tegyük külön kosárba s azokat ott gondozzuk. Helyüket minden nap gondosan takarítsuk, az etető- és itató edényekkel együtt. Mi­nél előbb, lehetőleg már egyhetes korban engedjük ki a csibéket, hogy minél többet mozogjanak kint a me­leg, napfényes időben. A nevelés eredményessége érdekében a kedve­ződen behatásokat ki ke& küszöbölni. Legfőbb genéunk lernten tehát a tisz­taság. légi, alacsony, 3 literes napi tejhoza­ma. Ezért őt is terheli a felelősség. Elnézte, hogy a kitermelt takarmányt srétlopkodják, sőt „próba szerencse” jelige alatt ő is fosztogatta a takar­mánykészletet. Ügy gondolta, tettére nem derítenek fényt, olyan mesterien végezte a lopást. A becsületes dolgo­zók, akik figyelemmel kisérik a szö­vetkezeti gazdálkodás menetét, felfi­gyeltek ám a közös vagyon elherdá­­lóira. így meglátták a zootechnikust is, amikor a sötétség leple alatt sze­kérszámra hordta a takarmányt. Zsá­­kovics Sándor nagy spekulációval ját­szotta a kettős szerepét. Ezt bizo­nyítja az is, hogy az állattenyésztői csoportvezetőt megillető munkaegysé­gekre is ő vette fel a jutalmat, noha nem dolgozott meg értük. Mit szól mindehhez a helyi nemzeti bizottság ? Mindezek az események úgyszólván a helyi nemzeti bizottság szemeláttá­­ra játszódtak le. Elmulasztotta a leg­főbb kötelességét: a szövetkezetnek nyújtandó támogatást. Most, amikor mezőgazdaságunk fejlesztése kulcs­kérdés népgazdaságunkban, illő lett volna, hogy a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusai többízben szétnéztek volna a szövetkezet házatáján. Ez a látogatásuk nagyban hozzájárult volna ahhoz, hogy az említett hibák elejét vették volna. Vannak a szövetkezet­ben becsületes dolgozók, mint Pálin­kás János, Patús Ferenc és mások, akikre bizton támaszkodhatott volna a helyi nemzeti bizottság. Való elvtárs a szövetkezet elnöke bátran rámutat a hibákra és azok eltávolítására igyekszik. Ebben azon­ban több megértést és segítséget vár a helyi nemzeti bizottság részéről. Sováb Péter azonban, mint a HNB elnöke kevés figyelmet szentel a szö­vetkezetnek. Mindezt az alábbi kije­lentése Is visszatükrözi: — Tudom, hogy kellene segíteni a szövetkezetnek, de mikor, — hisz nincs időm. Ez aztán elég nagy hiba. Sováb elv­társ, amilyen pontossággal és oda­adással vezeti a helyi filmszínházat, ugyanolyan ragaszkodással kellene tá­mogatnia a szövetkezetei is. Fontos ez azért, hogy a szövetkezet gazda­gabb legyen, a kívül áilók előtt pedig vonzóvá tegyék a közös munkát, mert a paraszti felemelkedésnek egyedüli járható útja a nagyüzemi termelés. Sürgős feladat tehát, hogy fennálló hibákat orvosolják, mégpedig olykép­pen, hogy győzzék meg a tagokat ar­ról, hogy a kulák, osztályellenség, ki minden alkalmat arra használ fel, bogy gyöngítse a szövetkezetét, elve­gye a becsületes tagok kedvét a kö­zös munkától. Ebből ered az is, hogy a szövetkezet egyes tagjai elégedet­lenkednek. A JNB, a HNB és a szö­vetkezet vezetősége leplezze le Bar­tók Vidorhoz hasonló elemeket, akik a közös vagyont megsértették és mu­tassa meg igazi arcukat a szövetkezet becsületes tagjai előtt. Zárják ki őket a szövetkezetből. Meglátják, sokkal könnyebben és eredményesebben megy majd a munka. Több lesz a haszon, megszűnik az elégedetlenség, sok, sok jóbarátot szereznek a szövetkezeti gondolatnak a faluban lévő magán­­gazdálkodó kis- és középparasztok között. jíatykó József Mi az oka a csuklásnak? Több anya nevében írom . . . • ültkor betévedtünk az egyik sarki kocsmába, hogy egy ki­csit felmelegedjünk. A pultnál egy vidám ember állt. Kedvesen végigcirógatott bennünket és illedelmesen mgkérdezte, hogy mit iszunk. Közben nagyokat csuklóit, aztán szerényen megjegyezte: — Ügylátszik, hogy valahol. . . hukk. . . emlegetnek! Erről jutott eszembe, hogy már több olvasónk kérdezte: „mi is a csuklás”, miért csuklik az ember? Kezdjük azzal, hogy nem azért, mert emlegetik. Az emlegetésnek a csukláshoz semmi köze. A csuklás a rekeszizom akaratunk­tól függetlenül fellépő rángógörcse, ami miatt a levegő gyorsabban tódul a tüdőbe, és mivel a hafigrés is szű­kül, létrejön az ismert, jellegzetes zökkenő hang. Kétféle csuk'ást ismerünk. Az egvik egészséges embereknél is gya­kori, és rendszerint valamilyen izga­lom, szokatlan inger következménye. Erős, hangos hahotázás, féktelen nevetés, vagy hosszan zokogó sírás gyakran csuklást vált ki. Mindez ugyanis megzavarja az egyenletes légzést, és -görcsöt okoz a rekesz­izomban. A gyomor és a belek izgalma is válthat ki csuklást. így, ha valaki száraz kenyeret eszik anélkül, hogy inna, könnyen csuklani kezd. Sok embernél az erős paprika, vagy az erős pálinka is kellemetlen csuklást idéz elő. A részeg ember csuklása is üyen izgalom következtében áll e'ó. Ezekben az esetekben a csuklás néni jelent betegséget, csak izgalmat. gyes esetekben azonban a csuklás arra figyelmeztet, hogy a szervezetben valami komoly baj van. Főleg a hashártya, a mellhártya és a szívburok, közös szóval a nagy savós hártyák gyulladása okoz súlyos, csillapíthatatlan csuklást. A gyomor­­átfúródással, vakbélgyulladással ak­kor jár együtt a csuklás, ha a bai már a hashártvát is veszélyezteti. IIven esetekben a csuklás a szerve­zet vészjelzOvévé válik. Meg ke'l eml teni még az idegbe­­tegségekke1 egvüttiáró csuklásokat, amelyek szintén súlyos, elhúzódó bajt okozhatnak. Ilyen eset gyógyítása szakorvos kezébe való. Hogyan védekezhetünk a csuklós ellen? Többféleképpen. Az első az, hogy óvakodjunk a viharos nevetéstől vagy zokogástól. Ha valaki szárazát eszik és csuklani kezd, itassunk vele las­san egy pár kortv friss vizet. Jó az is, ha valaki visszatartja a lélegzetét. így egy kevés időre biz­tosítjuk a rekeszizom nyugalmát és van ideje magához térni. Beválik né­ha a hátgerinc enyhe ütögetése is, csak ezt kíméletesen végezzük. em tréfa dolog az sem, hogy ha valakire ráijesztünk, meg­szűnik a csuklása. Ugyanis az ijedt­ség elernyeszti az izmokat, köztük a rekeszizmot is. Azonban az ijesztge­téssel vigyázzunk, mert esetleg még nagyobb bajt okozhatunk vele. Ezeket mondják az élettannal fog­lalkozó szakemberek a csuklásról. Most azonban gondolkodom, hogy mit is kellett volna tennem, azzal a csuk ó, kedélyes, vidám emberrel ott, abban a sarki kocsmában? Tehát a kocsmában találkozott vi­dám emberre, a kiszolgáló előtt úgv rá kellett volna ijeszteni, hogy több szeszes italt nem adtak volna neki. B, doktor. Naponta több levél érkezik szerkesztőségünkbe. Köztük kü­lönféle kérdések és kérések. Mi szívesen fogadjuk olvasóink leve­leit és igyekszünk azokra kellő választ adni. Érkeznék azonban olyan levelek is, amelyeknek írói talán tévedésből, vagy pedig kész­akarva nem írják alá a nevüket. Kérjük tehát olvasóinkat és le­velezőinket, hogy leveleiket pon­tos címmel és névaláírással küld­jék, úgy minden bizonnyal segít­ségükre leszünk kérésükben. Számtalan példát tudnánk fel­sorolni, amikor szerkesztőségünk olvasóink egyes kérésében eljárt és azok elintézést nyertek. Éppen egy jó zongora, amely kihasználat­lanul hever. Sok szülő, köztük én is szeretném gyermekeimet zenére taníttatni. Erre a kérésemre az béftorított, hogy a mai felszabadult életünk­ben lehetőségünk van mindazt megadni gyermekeinknek, amitől mi a múltban csak álmodhat и k. Kérésem megvalósítása nem be­tétien, csak egy kis jóakarat kell hozzá. Szeretném, ha a Szabad Föld­­műs szerkesztősége ezen kéré­semben segítségünkre lenne, hogy a következő iskolaév kezdetén Diószeg gyermekei is hozzájuthas­sanak a zenei oktatáshoz.” ezért fordulnak bizalommal olva­sóink szerkesztőségünkhöz. A na­pokban is kaptunk egy ilyen le­velet Diószegről Goldberger Klá­rától, melyben a következőket írja: „Kedves szerkesztőség! Ügy gondolom, hogy több anya nevében írom ezt a levelet. Falunkban több mint ezer iskolásgyermek van. Azi iskola egyik termében találhatói Goldberger Klára, Diószeg. t * * * A fenti levél írója helyesen tet­te, mikor kezébe tolit t u jo és megírta levelét. Szerkesztőségünk minden igyekezetével azon lesz, hogy az- eudig kihasználatlanúl he­verő zongora a diószegi fiatalok zenei fejlődését elősegítse. Szerkesatöség.

Next

/
Thumbnails
Contents