Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-13 / 11. szám
4 FSÍdnfives Í955. március 15. Most nem reszket a kezem Sok közül a legjobbak „ — Szinte gondoltuk, hogy itthon találjuk, István bátya. — — Hát bizony szerencsétek van! Éppen most jöttem ebédelni. — No és mi van? Mit hoztatok? — Hogy mit hoztunk? Csak magunkat. — Az nem sok... De én úgy látom, valami papírt szorongattok a kezetekben. — Ügy, ahogy mondja... És ezzel a papírral sorban látogatjuk a házak lakóit. Ezen a papíron fejezzük ki békeakaratunkat ós hazaszeretetünket. Ez az a papír, amellyel azért harcolunk, hogy ne legyenek a földön özvegyek és árvák. . . . Béke! Én is azt akarom! Békében akarok élni és dolgozni! Bagota bácsi arcán öröm sugárzik, ahogy fáradt kezével tollat ragad, hogy ezzel is hozzájáruljon az imperialisták aljas terveinek a megsemmisítéséhez. — Érdekes! Most még a kezem sem reszket — kiáltott fel István bácsi. — Nesze asszony. írd te is alá, hogy a kis unokáink nyugodtan elhassanak. ” * * * Az agitátorok boldogan távoztak ... mi pedig beszélgettünk... — Vajon mit érzett, amikor nevét papírra vetette Bagota bácsi? — A múlt világháborúra gondoltam. ozemem előtt voltak a fasiszták véres csizmái. Hallottam------------ ★ ★ ★ -------------sírni a sok édesanyát, akiknek gyermekeit a hitlerista fenevadak szuronyra húzták. — Sok nehézség közepette neveltem fel gyermekeim — szólt közbe Bagota néni. — Most, amikor már nagyok, nem engedjük, hogy a nyugati háborús uszítók kioltsák fiatal életüket. Az anyai szív beszél Bagotánéból. Bár minden anya és apa úgy látná és érezné a háború borzalmait, mint a Bagota házaspár. S mindenki olyan szorgalmasan dolgozna munkahelyén, mint az 50 éves Bagota István dolgozik a muzslai EFSZ-ben, akkor békés életünket soha senki meg nem zavarná. ZATYKÓ J. Nemcsak olvasom, hanem terjesztem is A dunaszerdahelyi járás egyik szövetkezetében találkoztunk először.. Kezet lógtunk, ekkor ismertük meg egymást közelebbről... — Krajcsovies Ferdinand vagyok — mondotta bátran. . . . Meglepödten néztünk egymásra. . . • — Te volnál? Neved már ismerem. A napokban is egymás mellett voltak leveleink a „Szabad Földműves”-ben — jegyeztem meg barátságosan. * * * Azóta már több minden megváltozott. . . Mi azonban ismét találkoztunk. Most már mint jó ismerősök beszélgettünk. . . — Már régen levelezője vagy a „Szabad Földműves"-nek? — kérdeztem. — Három éve — felelte. — Az szép — mondottam. DE A „SZABAD FÖLDMÜVES”-T MAR ÖT ÉVE OLVASOM. Sokat tanultam ebből a lapból. Megismertem a mezőgazdaság minden problémáját, hogyan és milyen munkamódszerekkel lehet kiváló eredményeket elérni és megtanultam a helyes munkaszervezést. Különösen sokat tanultam, amióta levelező vagyok — mondotta megelégedetten. — Mert bizony az úgy van, hogyha eloltásom a megjelent írásomat és másoktól az enyémnél jobbat olvasok, ez arra serkent, hogy én is minél jobbat írjak. Ahhoz viszont, hogy írásom jó legyen, ismernem 'cell a mezőgazdaság minden ágazatát és azokat az új módszereket, melyeknek helyes alkalmazásával több élelmiszert tudunk termelni. Ha pedig ezt mind tudni akarjuk, sokat kell olvasni, tanulni. Valóban úgy van, ahogy Krajcsovics elvtárs mondja. Nem elég csak azt megírni, hogy valamely EFSzben szép eredményt értek el. Olvasóink arra kíváncsiak, hogyan érték el azokat. Ezt kell levelezőinknek megírni, hogy abból mások is tanuljanak. — Én mindig azért írok, hogy tanítsam, neveljem dolgozóinkat — jegyezte meg levelezőnk. Tapasztalatból tudom, hogy a dolgozók színesen veszik, ha írunk .jó munkájukról. Arról is meggyőződtem viszont, hagy sokkal jobban szeretik, ha arról írunk, milyen munkamódszert alkalmaztak az eredmények elérésében, mintha személyüket túlságosan „fitogtatjuk". — És leveleid megírásához, hogyan szerzed meg az anyagot? — érdeklődtem. — Felkeresem a dolgozókat munkahelyükön, beszélgetek velük fe-Krajcsovics Ferdinand, a galántai járási újság szerkesztője. lelte. — Őszintén mondom, voltam má'- úgy is, hogy levelemet a valóságtól egy kis eltéréssel írtam meg. Ez azonban jó iskola volt részemre. Egy másik alkalommal, amikor ismét ellátogattam arra a helyre, ahonnan előző levelem írtam, már nem beszéltek velem szívesen a dolgozók. Azt mondták: „Miért kérdezed tőlünk? Hiszen úgy sem azt írod meg, A Nagykapos-járási mogyorósi szövetkezet szép gazdasági eredményeket ért el a múlt évben. Ezek az eredmények több kis- és középarasztot győztek meg a közös gazdálkodás előnyeiről és ebben az évben nyolcán kérték felvételüket a szövetkezetbe. Ezek közé tartozik Tóth Béla, aki 3,20 hektár földön gazdálkodott, Petrlk Sándor, aki egy hektár földet vitt a szövetkezetbe, Szatmáry Sándor, Hornyák Sándor és még több magángazdálkodó tért a közös gazdálkodás útjára. A szövetkezeti gazdálkodást válaszamit mi mondunk. A múltkor is túloztál leveledben," — Elpirultam — . . . s ekkor tudtam meg, mennyire fontos mindi9 igazat írni. „TAPASZTALAT TESZI AZ EMBERT MESTERRÉ” — tartja az egyik közmondás. Dolgozóink azonnal reagálnak, ha nem a valóságot írjuk róluk. Ezért mindig csak azt írjuk meg. aminek valóságáról már meggyőződtünk. Tehát, az íráshoz is, mint mindenhez sok tapasztalatra van szükség. Tudni kell dolgozóinkkal barátságosan beszélni és tisztában kell lenni az előttünk álló feladatokkal. — Ez igaz — helyeselte Krajcsovics lere'ezőnk. -- Először is meg kell értetni ha többet termelünk, akkor szebb lesz életünk. Ha ezt megértették dolgozóink, akkor jobb kedvük van a munkához, nagyobb lendü'ettel harcolnak a hektárok magasabb hozamáért. — Népnevelő munkánknak van azonban egy másik formája is. — Tudom— válaszolta magabiztos hangján. — Rá kell nevelni dolgozó népünket az olvasásra. Éppen ezért elhatároztam, hogy nemcsak olvasni, hanem terjeszteni is fegt.in a „Szabad Fö!dműves”-t. Ezzel kapcsolatban felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére váda'tam, hogy 260 előfizetővel bővíteni a „Szabad Földműves" olvasótáborát. Krajcsovies elvtárs vállalása dicsére treméltó. És. hogy valóban meg j.s tudja ívlásítuni, munkájához a „Szabad Földműves" szerkesztősége nevében sok sikert kivan: Z. J. tóttá Szatmáry Gyula és Bölcsházy József is, akik ezelőtt a vizgazdasági szolgálatnál dolgoztak. Meg vagyok győződve — mondotta Petrik Sándor — hogy a szövetkezeti gazdálkodás nagyobb darab kenyeret biztosit számomra, mint az egyéni. A mogyorósi szövetkezetben jó! felkészültek a tavaszi munkákra. A tavaszi kalászosokat sűrűsorosan vetik el. Felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy 50.000 liter tejet és 50 mázsa sertéshúst adnak be terven felül. Az eredmények mindennél többet mondanak Naponta fokozódik azoknak a száma, akik tollat fognak a kezükbe és írnak szerkesztőségünknek. Februárban is 22 EFSz-tag és magángazda fordult különböző kéréssel lapunkhoz. Azonkívül 83 olyan levél érkezett, amelyben azok íréi megírták észrevételüket és a dolgozók jó munkájának az eredményeit. Ezek a számok tehát azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk egyre jobban felismeri a sajtó jelentőségét és annak szerepét szocialista hazánk építésében. Büszkék vagyunk levelezőinkre. A jövőben pedig még szorgalmasabban írjanak és bátran mutassanak rá az előforduló hiányosságokra. írják meg azt is, mit kell tenni annak érdekében, hogy a Szabad Földműves mint mezőgazdasági sajtó még jobban szolgálja küldetését. Nagy feladat előtt állunk. A mezőgazdaság fejlesztésére irányuló határozatok megvalósításának kell lenni első és legsürgősebb feladatunknak. Ebben a munkában nagy segítséget nyújt dolgozóinknak a sajtó. A sajtón keresztül olvasóink és levelezőink kicserélhetik a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataikat. A sajtóból meríthetnek újabb és újabb szakismereteket, a sajtón keresztül harcolhatnak a hibák kiküszöböléséért. Azok, akik már minderről meggyőződtek, bizalommal keresnek fel bennünket. S itt érdemesnek tartjuk megemlíteni a sok közül azoknak a nevét, akik a legjobb leveleket írták és munkájukért dicséretet érdemelnek. Ilyenek például: Mató Pál, Krajcsovics Ferdinand, Papp Jolán, Marikovec Aladár, Hankó József, Kontár Jenő, Nagy József, Henczi Béla, Dusek Jaroslav és még többen mások. Ugyancsak dicséretet érdemel Szíj— jártó Gyula, a méhésztanfolyam vezetője. Azonkívül 9 agronőmus is hozzászólt a lapunkban elindított tapasztalalatcsere rovatunkhoz, hogy eddigi tapasztalataikat átadják másoknak is. Most, amikor a békeharc fokozásával jobb holnapunkért harcolunk, hasson ez serkentőleg levelezőink még szorgalmasabb munkájára is. (z) Hogy még szebb legyen életünk: Békét akarunk ! Hupka József, a hódi szövetkezet állatgondozója már hatvan éven felül van. Munkája és igyekezete azonban még fiatalos. Az elmúlt évben 12 darab tehenet gondozott, melyektől átlagban 7,5 liter tejet fejt. Becsületes munkájával a szövetkezetben 890 munkaegységet dolgozott le, melyekért gazdag jutalomban részesült. Kenyérgabonát 17,8 mázsát, kukoricát 12 mázsát és pénzben 7.120 koronát kapott a szövetkezettől. Hupka József már két háborút élt át. Tudja jól, hogy ez mennyi borzalmat, szenvedést és’ pusztítást hozott magával. Ma, elégedett. Becsületesen dolgozik, szereti a munkáját és békés életre törekszik. A HNB küldöttét, aki az atomfegyverek betiltásának felhívásával felkereste, szívesen fogadta. Elbeszélgetett vele a nemzetközi problémákról, majd határozott vonásokkal ráírta nevét a békeívre. Valábek Péter szintén a szövetkezet állattenyésztésében dolgozik. Keserűség fogja el, ha a múltra gondol. Azokra az időkre, amikor Gross és Polák nagybirtokosok éhbérrel fizették munkáját. — Sokat dolgoztam a múltban. Látástól vakulásig nem volt megállás. Öt gyermekem volt, de kenyér nem igen akadt a házban — jegyezte meg Péter bácsi. Elmondotta azt is, hogy amióta a szövetkezetben dolgozik, mennyivel más az élete. Minden évben leöl egy 200—250 kilós sertést. Nincsenek kenyér-gondjai, megvan mindene, amire családjának a nyugodt élethez szüksége van. Valábek Péter, mint gondos családapa megértette a Béke-Világtanács felhívását az atomfegyverek betiltásáért, azért aláírta ő is a nevét, hogy a háború borzalmai helyett öröm és békesség legyen az egész világon. K. F. Jó, ha tudják az asszonyok A friss tinta-, »vörösbor- és zsírfoltot nagyon jól tisztítja a babvíz. A selyem-, gyapjú- és paniutszövet olyan lesz, mint az új, ha langyos babvízben kimossuk. Négy liter vízben legalább fél kiló tisztára mosott babot kell főzni. Ennek leszűrt tiszta levében szappan nélkül mossuk a foltos anyagot. Utána legalább kétszer langyos vízben kiöblítjük. * * * A tyúkok lábának a meszesedését rühösség okozza. A meszes lábakat házilag úgy kezelhetjük, hogy káliszappannal, vazelinnal vagy más zsíros kenőccsel bekenjük. A megkeményedett réteg így eltávolítható. A lábakat ezután gyengén lemossuk petróleummal, vagy bekenjük a gyógyszertárban kapható rühírtó-szerrel. Ezenkívül az ólat ki kell meszelni, az ülőrúdakat és a farészeket pedig forró lúgos vízzel kell lemosni. * * * A főtt marhahúst izletesebbé tehetjük, ha szalonnával megtűzdeljük. Egy lábasban szalonnát olvasztunk, hagymát pirítunk benne, beletesszük a húst és kevés paprikával ízesítjük Húslével kissé felengedjük. Abált, apróra vágott fris gombát adhatunk hozzá és zsírjáig pároljuk. Meglisztezzük és tovább pirítjuk. Ismét felengedjük húslével, vagy vízzel és tetszésszerinti tejfellel elkeverjük » * * Színültig töltött pohárból a habzó sör nem buggyan ki, ha egy kés élét a pohár fölé tartjuk. A kés vasához jól hozzátapad a hab és megtartja. * * * Ha margarinból, vagy olajból készítünk rántást, előbb mindig pirítsuk meg a lisztet és azután adjuk hozzá a zsiradékot. Sütés közben ugyanis tönkremennek a margarin és az olaj zamatanyagai. * * * Pihenő és iskola ár a vonatban mondogattuk egymásnak: „Régen az urak, ma mi munkások megyünk üdülni.” Ez a kellemes érzés fűtött mindnyájunkat utazás közben. . . . Oda értünk . ■. Marianské- Lázne. Milyen szép, s kellemes hely. ■ . És ezt mind a munkáskezek alkották. , . A múltban azonban csak a munka jutott a dolgozóknak. Ma már másképpen vem. Szlovákia járásaiból 60-an jöttünk össze, hogy kipihenhessük egész évi munkánk fáradalmait. Tíz napot töltöttünk ezen a gyönyörű helyen. . . Pihenésünk alatt meglátogattuk Kari övé Vary fürdőhelyet és más nevezetes helyeket. Voltunk egy két EFSZ- ben is. Elbeszélgettünk a dolgozókkal és kicseréltük egymás tapasztalatait. • . Felkerestük a szokolovoi szénbányát, ahol alig pár méterre van a szén a föld színétől. átogatásunkat a bányászok szívesen fogadták. Többen meg is jegyezték: — Mi éppen úgy dolgozunk a jobb életért, mint maguk földművesek. Nekünk az a célunk, hogy minél több szenet tudjunk kitermelni, maguké pedig, hogy egyre több élelmiszert adjanak közelidfásunknak. Mennyivel másképpen gondolkoznak és terveznek ma a dolgozók mint azelőtt. És ez mind azért van. mert mindnyájunk előtt világos; ha többet termelünk, még szebb, jobb lesz életünk. Erről beszélgettünk üdülőhelyünkön egymás között is. . . Elmondottuk, milyen jó munkamódszereket alkalmazunk és hogyan. Beszélgettünk a munkaszervezésről és a munkafegyelemről Is. Bizony voltak köztünk olyan szövetkezeti tagok is, akik csodálkozva hallgatták, hogy a szocialista munkaverseny, az érdemsre inti jutalmazás, milyen jelentős hajtóerők a nagyüzemi gazdálkodásban. D ihenésünket tehát sok hasz-* nos dologra fordítottuk. Mondhatnánk úgy is: üdülésünk egyben jó iskola is volt számunkra. Sok új tapasztalattal tértünk haza. Azon szövetkezetek tagjai, ahol eddig még nem alkalmazták az említett tíj jutalmazási módszert, és nem fordítottak kellő súlyt a szocialista munkaversery kiszélesítésére, megfogadták, hogy hazaérve meggyőző munkájukon keresztül oda hatnak, hogy szövetkezetük minden egyes tagja megértse: az új, a ha'adó mindig előnyösebb, mint a régi. Azonlcívül mindannyian azzal az elhatározással hagytuk el pihenőnket, hogy a háborús uszítók aljas terveit és az atom fegyver gyilkoló használatát, jó munkánkkal és tiltakozó aláírásainkkal megsemmisítjük. KONTÁR JENŐ) A káposztafélék, a paradicsom, a paprika, az uborka, a tök, a dinnye, a zeller és a burgonya a frissen trágyázott földben termeszthetők a legjobban. A hagymafélék, a gyökérfélék, a spenót és a saláta az előző évben, míg a hüvelyesek a két évvel előbb trágyázott talajt szeretik. * * * Ha az égett testrészt azonnal bekenjük olajjal, s kevés sót hintünk rá, 10 perc múlva megszűnik a fájdalom és a vörösség is eltűnik. A bőr így nem lesz hólyagos és visszanyeri természetes színét. * * * Bográcsot, vasedényt úgy tisztíthatunk meg szépen, ha fahamut olajjal kásasúrűségre keverünk s ezzel bekenjük az edényt. Ezután gyapjúronggyal addig kell dörzsölni, amíg ragyogó fényt kap. * * * 10 deka sertészsír helyett 12 deka vajat vagy margarint, 7 deka libazsírt vagy 6 deka olajat használhatunk. * * * Egy mázsa fahamú 25 kiló kállsó és közel 20 kiló szuperfoszfát hatóanyagát tartalmazza. Gyűjtsük össze tehát, mert kitünően felhasználhatjuk konyhakertünkben. A fahamu különösen a húsos növényi részek, a gyökér, a gumó és a gyümölcs fejlődését segíti elő. * * * A hagymát úgy lehet legjobban megóvni a kicsirázástól, összefonjuk. * * * ha szárait Hogyan tarthatjuk el a húst a zsírban? A húst egészen puhára pároltuk és zsírjára hagyjuk sülni, de nem pirítjuk meg. Edénybe rakva annyi forró zsírral öntjük le, hogy teljesen ellepje a húst.