Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-13 / 11. szám

4 FSÍdnfives Í955. március 15. Most nem reszket a kezem Sok közül a legjobbak „ — Szinte gondoltuk, hogy itt­hon találjuk, István bátya. — — Hát bizony szerencsétek van! Éppen most jöttem ebédelni. — No és mi van? Mit hozta­tok? — Hogy mit hoztunk? Csak magunkat. — Az nem sok... De én úgy látom, valami papírt szorongattok a kezetekben. — Ügy, ahogy mondja... És ezzel a papírral sorban látogatjuk a házak lakóit. Ezen a papíron fejezzük ki békeakaratunkat ós hazaszeretetünket. Ez az a papír, amellyel azért harcolunk, hogy ne legyenek a földön özvegyek és árvák. . . . Béke! Én is azt akarom! Békében akarok élni és dolgozni! Bagota bácsi arcán öröm su­gárzik, ahogy fáradt kezével tol­lat ragad, hogy ezzel is hozzájá­ruljon az imperialisták aljas ter­veinek a megsemmisítéséhez. — Érdekes! Most még a kezem sem reszket — kiáltott fel István bácsi. — Nesze asszony. írd te is alá, hogy a kis unokáink nyugodtan elhassanak. ” * * * Az agitátorok boldogan távoz­tak ... mi pedig beszélgettünk... — Vajon mit érzett, amikor nevét papírra vetette Bagota bá­csi? — A múlt világháborúra gon­doltam. ozemem előtt voltak a fasiszták véres csizmái. Hallottam------------ ★ ★ ★ -------------­sírni a sok édesanyát, akiknek gyermekeit a hitlerista fenevadak szuronyra húzták. — Sok nehézség közepette ne­veltem fel gyermekeim — szólt közbe Bagota néni. — Most, ami­kor már nagyok, nem engedjük, hogy a nyugati háborús uszítók kioltsák fiatal életüket. Az anyai szív beszél Bagotáné­­ból. Bár minden anya és apa úgy látná és érezné a háború borzal­mait, mint a Bagota házaspár. S mindenki olyan szorgalmasan dol­gozna munkahelyén, mint az 50 éves Bagota István dolgozik a muzslai EFSZ-ben, akkor békés életünket soha senki meg nem zavarná. ZATYKÓ J. Nemcsak olvasom, hanem terjesztem is A dunaszerdahelyi járás egyik szö­vetkezetében találkoztunk először.. Kezet lógtunk, ekkor ismertük meg egymást közelebbről... — Krajcsovies Ferdinand vagyok — mondotta bátran. . . . Meglepödten néztünk egymás­ra. . . • — Te volnál? Neved már ismerem. A napokban is egymás mellett voltak leveleink a „Szabad Földműves”-ben — jegyeztem meg barátságosan. * * * Azóta már több minden megvál­tozott. . . Mi azonban ismét talál­koztunk. Most már mint jó ismerő­sök beszélgettünk. . . — Már régen levelezője vagy a „Szabad Földműves"-nek? — kér­deztem. — Három éve — felelte. — Az szép — mondottam. DE A „SZABAD FÖLDMÜVES”-T MAR ÖT ÉVE OLVASOM. Sokat tanultam ebből a lapból. Meg­ismertem a mezőgazdaság minden problémáját, hogyan és milyen mun­kamódszerekkel lehet kiváló ered­ményeket elérni és megtanultam a helyes munkaszervezést. Különösen sokat tanultam, amióta levelező va­gyok — mondotta megelégedetten. — Mert bizony az úgy van, hogyha el­oltásom a megjelent írásomat és má­soktól az enyémnél jobbat olvasok, ez arra serkent, hogy én is minél jobbat írjak. Ahhoz viszont, hogy írásom jó legyen, ismernem 'cell a mezőgazdaság minden ágazatát és azokat az új módszereket, melyeknek helyes alkalmazásával több élelmi­szert tudunk termelni. Ha pedig ezt mind tudni akarjuk, sokat kell ol­vasni, tanulni. Valóban úgy van, ahogy Krajcso­­vics elvtárs mondja. Nem elég csak azt megírni, hogy valamely EFSz­­ben szép eredményt értek el. Olva­sóink arra kíváncsiak, hogyan érték el azokat. Ezt kell levelezőinknek megírni, hogy abból mások is tanul­janak. — Én mindig azért írok, hogy ta­nítsam, neveljem dolgozóinkat — jegyezte meg levelezőnk. Tapaszta­latból tudom, hogy a dolgozók színe­sen veszik, ha írunk .jó munkájuk­ról. Arról is meggyőződtem viszont, hagy sokkal jobban szeretik, ha ar­ról írunk, milyen munkamódszert alkalmaztak az eredmények elérésé­ben, mintha személyüket túlságosan „fitogtatjuk". — És leveleid megírásához, hogyan szerzed meg az anyagot? — érdek­lődtem. — Felkeresem a dolgozókat mun­kahelyükön, beszélgetek velük fe-Krajcsovics Ferdinand, a galántai já­rási újság szerkesztője. lelte. — Őszintén mondom, voltam má'- úgy is, hogy levelemet a való­ságtól egy kis eltéréssel írtam meg. Ez azonban jó iskola volt részemre. Egy másik alkalommal, amikor ismét ellátogattam arra a helyre, ahonnan előző levelem írtam, már nem be­széltek velem szívesen a dolgozók. Azt mondták: „Miért kérdezed tő­lünk? Hiszen úgy sem azt írod meg, A Nagykapos-járási mogyorósi szö­vetkezet szép gazdasági eredménye­ket ért el a múlt évben. Ezek az e­­redmények több kis- és középarasz­tot győztek meg a közös gazdálkodás előnyeiről és ebben az évben nyol­cán kérték felvételüket a szövetke­zetbe. Ezek közé tartozik Tóth Béla, aki 3,20 hektár földön gazdálkodott, Petrlk Sándor, aki egy hektár földet vitt a szövetkezetbe, Szatmáry Sán­dor, Hornyák Sándor és még több magángazdálkodó tért a közös gaz­dálkodás útjára. A szövetkezeti gazdálkodást válasz­amit mi mondunk. A múltkor is tú­loztál leveledben," — Elpirultam — . . . s ekkor tudtam meg, mennyire fontos mindi9 igazat írni. „TAPASZTALAT TESZI AZ EMBERT MESTERRÉ” — tartja az egyik közmondás. Dol­gozóink azonnal reagálnak, ha nem a valóságot írjuk róluk. Ezért min­dig csak azt írjuk meg. aminek va­lóságáról már meggyőződtünk. Tehát, az íráshoz is, mint mindenhez sok tapasztalatra van szükség. Tudni kell dolgozóinkkal barátságosan beszélni és tisztában kell lenni az előttünk álló feladatokkal. — Ez igaz — helyeselte Krajcso­­vics lere'ezőnk. -- Először is meg kell értetni ha többet termelünk, ak­kor szebb lesz életünk. Ha ezt meg­értették dolgozóink, akkor jobb ked­vük van a munkához, nagyobb len­­dü'ettel harcolnak a hektárok maga­sabb hozamáért. — Népnevelő munkánknak van azonban egy másik formája is. — Tudom— válaszolta magabiztos hangján. — Rá kell nevelni dolgo­zó népünket az olvasásra. Éppen ezért elhatároztam, hogy nemcsak olvasni, hanem terjeszteni is fegt.in a „Szabad Fö!dműves”-t. Ezzel kap­csolatban felszabadulásunk 10. évfor­dulójának tiszteletére váda'tam, hogy 260 előfizetővel bővíteni a „Szabad Földműves" olvasótáborát. Krajcsovies elvtárs vállalása dicsé­re treméltó. És. hogy valóban meg j.s tudja ívlásítuni, munkájához a „Sza­bad Földműves" szerkesztősége nevé­ben sok sikert kivan: Z. J. tóttá Szatmáry Gyula és Bölcsházy József is, akik ezelőtt a vizgazdasági szolgálatnál dolgoztak. Meg vagyok győződve — mondotta Petrik Sándor — hogy a szövetkezeti gazdálkodás nagyobb darab kenyeret biztosit szá­momra, mint az egyéni. A mogyorósi szövetkezetben jó! fel­készültek a tavaszi munkákra. A ta­vaszi kalászosokat sűrűsorosan vetik el. Felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy 50.000 liter tejet és 50 mázsa sertéshúst adnak be terven felül. Az eredmények mindennél többet mondanak Naponta fokozódik azoknak a szá­ma, akik tollat fognak a kezükbe és írnak szerkesztőségünknek. Február­ban is 22 EFSz-tag és magángazda fordult különböző kéréssel lapunkhoz. Azonkívül 83 olyan levél érkezett, amelyben azok íréi megírták észre­vételüket és a dolgozók jó munkájá­nak az eredményeit. Ezek a számok tehát azt bizonyít­ják, hogy dolgozó népünk egyre job­ban felismeri a sajtó jelentőségét és annak szerepét szocialista hazánk é­­pítésében. Büszkék vagyunk levelezőinkre. A jövőben pedig még szorgalmasabban írjanak és bátran mutassanak rá az előforduló hiányosságokra. írják meg azt is, mit kell tenni annak érdeké­ben, hogy a Szabad Földműves mint mezőgazdasági sajtó még jobban szol­gálja küldetését. Nagy feladat előtt állunk. A me­zőgazdaság fejlesztésére irányuló ha­tározatok megvalósításának kell len­ni első és legsürgősebb feladatunk­nak. Ebben a munkában nagy segít­séget nyújt dolgozóinknak a sajtó. A sajtón keresztül olvasóink és levele­zőink kicserélhetik a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataikat. A sajtóból meríthetnek újabb és újabb szakis­mereteket, a sajtón keresztül harcol­hatnak a hibák kiküszöböléséért. Azok, akik már minderről meggyő­ződtek, bizalommal keresnek fel ben­nünket. S itt érdemesnek tartjuk megemlíteni a sok közül azoknak a nevét, akik a legjobb leveleket írták és munkájukért dicséretet érdemel­nek. Ilyenek például: Mató Pál, Kraj­­csovics Ferdinand, Papp Jolán, Ma­­rikovec Aladár, Hankó József, Kontár Jenő, Nagy József, Henczi Béla, Du­­sek Jaroslav és még többen mások. Ugyancsak dicséretet érdemel Szíj— jártó Gyula, a méhésztanfolyam ve­zetője. Azonkívül 9 agronőmus is hoz­zászólt a lapunkban elindított ta­­pasztalalatcsere rovatunkhoz, hogy eddigi tapasztalataikat átadják mások­nak is. Most, amikor a békeharc fokozá­sával jobb holnapunkért harcolunk, hasson ez serkentőleg levelezőink még szorgalmasabb munkájára is. (z) Hogy még szebb legyen életünk: Békét akarunk ! Hupka József, a hódi szövetkezet állatgondozója már hatvan éven fe­lül van. Munkája és igyekezete azon­ban még fiatalos. Az elmúlt évben 12 darab tehenet gondozott, melyektől átlagban 7,5 liter tejet fejt. Becsületes munkájával a szövetke­zetben 890 munkaegységet dolgozott le, melyekért gazdag jutalomban ré­szesült. Kenyérgabonát 17,8 mázsát, kukoricát 12 mázsát és pénzben 7.120 koronát kapott a szövetkezettől. Hupka József már két háborút élt át. Tudja jól, hogy ez mennyi bor­zalmat, szenvedést és’ pusztítást ho­zott magával. Ma, elégedett. Becsü­letesen dolgozik, szereti a munkáját és békés életre törekszik. A HNB küldöttét, aki az atom­fegyverek betiltásának felhívásával felkereste, szívesen fogadta. Elbeszél­getett vele a nemzetközi problémák­ról, majd határozott vonásokkal rá­írta nevét a békeívre. Valábek Péter szintén a szövetke­zet állattenyésztésében dolgozik. Ke­serűség fogja el, ha a múltra gondol. Azokra az időkre, amikor Gross és Polák nagybirtokosok éhbérrel fizet­ték munkáját. — Sokat dolgoztam a múltban. Lá­tástól vakulásig nem volt megállás. Öt gyermekem volt, de kenyér nem igen akadt a házban — jegyezte meg Péter bácsi. Elmondotta azt is, hogy amióta a szövetkezetben dolgozik, mennyivel más az élete. Minden évben leöl egy 200—250 kilós sertést. Nincsenek kenyér-gondjai, megvan mindene, amire családjának a nyugodt élethez szüksége van. Valábek Péter, mint gondos családapa megértette a Bé­­ke-Világtanács felhívását az atom­fegyverek betiltásáért, azért aláírta ő is a nevét, hogy a háború borzalmai helyett öröm és békesség legyen az egész világon. K. F. Jó, ha tudják az asszonyok A friss tinta-, »vörösbor- és zsírfoltot nagyon jól tisztítja a babvíz. A selyem-, gyapjú- és paniutszövet olyan lesz, mint az új, ha langyos bab­vízben kimossuk. Négy liter vízben legalább fél kiló tisztára mosott babot kell főzni. Ennek leszűrt tiszta levében szappan nélkül mossuk a foltos anyagot. Utána legalább kétszer langyos vízben kiöblítjük. * * * A tyúkok lábának a meszesedését rühösség okozza. A meszes lábakat házilag úgy kezelhetjük, hogy káliszappannal, vazelinnal vagy más zsíros kenőccsel bekenjük. A megkeményedett réteg így eltávolítható. A lábakat ezután gyengén lemossuk petróleummal, vagy bekenjük a gyógyszertárban kapható rühírtó-szerrel. Ezenkívül az ólat ki kell meszelni, az ülőrúdakat és a farészeket pedig forró lúgos vízzel kell lemosni. * * * A főtt marhahúst izletesebbé tehetjük, ha szalonnával megtűzdeljük. Egy lábasban szalonnát olvasztunk, hagymát pirítunk benne, beletesszük a húst és kevés paprikával ízesítjük Húslével kissé felengedjük. Abált, apróra vágott fris gombát adhatunk hozzá és zsírjáig pároljuk. Meglisztezzük és tovább pirítjuk. Ismét felengedjük húslével, vagy vízzel és tetszésszerinti tejfellel elkeverjük » * * Színültig töltött pohárból a habzó sör nem buggyan ki, ha egy kés élét a pohár fölé tartjuk. A kés vasához jól hozzátapad a hab és megtartja. * * * Ha margarinból, vagy olajból készítünk rántást, előbb mindig pirítsuk meg a lisztet és azután adjuk hozzá a zsiradékot. Sütés közben ugyanis tönkremennek a margarin és az olaj zamatanyagai. * * * Pihenő és iskola ár a vonatban mondogattuk egymásnak: „Régen az urak, ma mi munkások megyünk üdül­ni.” Ez a kellemes érzés fűtött mindnyájunkat utazás közben. . . . Oda értünk . ■. Marianské- Lázne. Milyen szép, s kellemes hely. ■ . És ezt mind a munkás­kezek alkották. , . A múltban azonban csak a munka jutott a dolgozóknak. Ma már másképpen vem. Szlovákia járásaiból 60-an jöttünk össze, hogy kipihenhessük egész évi munkánk fáradalmait. Tíz napot töltöttünk ezen a gyönyörű helyen. . . Pihenésünk alatt meglátogattuk Kari övé Vary fürdőhelyet és más nevezetes he­lyeket. Voltunk egy két EFSZ- ben is. Elbeszélgettünk a dolgo­zókkal és kicseréltük egymás ta­pasztalatait. • . Felkerestük a szo­­kolovoi szénbányát, ahol alig pár méterre van a szén a föld színé­től. átogatásunkat a bányászok szívesen fogadták. Többen meg is jegyezték: — Mi éppen úgy dolgozunk a jobb életért, mint maguk földmű­vesek. Nekünk az a célunk, hogy minél több szenet tudjunk kiter­melni, maguké pedig, hogy egyre több élelmiszert adjanak közelid­­fásunknak. Mennyivel másképpen gondol­koznak és terveznek ma a dolgo­zók mint azelőtt. És ez mind azért van. mert mindnyájunk előtt világos; ha többet termelünk, még szebb, jobb lesz életünk. Erről beszélgettünk üdülőhelyünkön egymás között is. . . Elmondottuk, milyen jó munkamódszereket al­kalmazunk és hogyan. Beszélget­tünk a munkaszervezésről és a munkafegyelemről Is. Bizony vol­tak köztünk olyan szövetkezeti tagok is, akik csodálkozva hall­gatták, hogy a szocialista munka­verseny, az érdemsre inti jutal­mazás, milyen jelentős hajtóerők a nagyüzemi gazdálkodásban. D ihenésünket tehát sok hasz­­-* nos dologra fordítottuk. Mondhatnánk úgy is: üdülésünk egyben jó iskola is volt számunk­ra. Sok új tapasztalattal tértünk haza. Azon szövetkezetek tagjai, ahol eddig még nem alkalmazták az említett tíj jutalmazási mód­szert, és nem fordítottak kellő súlyt a szocialista munkaversery kiszélesítésére, megfogadták, hogy hazaérve meggyőző munkájukon keresztül oda hatnak, hogy szö­vetkezetük minden egyes tagja megértse: az új, a ha'adó mindig előnyösebb, mint a régi. Azonlcí­­vül mindannyian azzal az elha­tározással hagytuk el pihenőnket, hogy a háborús uszítók aljas ter­veit és az atom fegyver gyilkoló használatát, jó munkánkkal és til­takozó aláírásainkkal megsemmi­sítjük. KONTÁR JENŐ) A káposztafélék, a paradicsom, a paprika, az uborka, a tök, a dinnye, a zeller és a burgonya a frissen trágyázott földben termeszthetők a leg­jobban. A hagymafélék, a gyökérfélék, a spenót és a saláta az előző évben, míg a hüvelyesek a két évvel előbb trágyázott talajt szeretik. * * * Ha az égett testrészt azonnal bekenjük olajjal, s kevés sót hintünk rá, 10 perc múlva megszűnik a fájdalom és a vörösség is eltűnik. A bőr így nem lesz hólyagos és visszanyeri természetes színét. * * * Bográcsot, vasedényt úgy tisztíthatunk meg szépen, ha fahamut olaj­jal kásasúrűségre keverünk s ezzel bekenjük az edényt. Ezután gyapjú­ronggyal addig kell dörzsölni, amíg ragyogó fényt kap. * * * 10 deka sertészsír helyett 12 deka vajat vagy margarint, 7 deka liba­zsírt vagy 6 deka olajat használhatunk. * * * Egy mázsa fahamú 25 kiló kállsó és közel 20 kiló szuperfoszfát ható­anyagát tartalmazza. Gyűjtsük össze tehát, mert kitünően felhasználhatjuk konyhakertünkben. A fahamu különösen a húsos növényi részek, a gyökér, a gumó és a gyümölcs fejlődését segíti elő. * * * A hagymát úgy lehet legjobban megóvni a kicsirázástól, összefonjuk. * * * ha szárait Hogyan tarthatjuk el a húst a zsírban? A húst egészen puhára párol­tuk és zsírjára hagyjuk sülni, de nem pirítjuk meg. Edénybe rakva annyi forró zsírral öntjük le, hogy teljesen ellepje a húst.

Next

/
Thumbnails
Contents