Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-13 / 11. szám

1955. március 15. 3 Шйпвтеа A csehszlovákiai nők küldöttsége a köztársasági elnöknél Az idei nőnap alkalmából Antonín Zápotocký, köztársasági elnök és neje a prágai Várban fogadta a köztársa­ság valamennyi kerületének legjobb női dolgozóit. A fogadáson részt vettek a Szov­jetunió, a Német Demokratikus Köz­társaság, Nyugat-Németország, Len­gyelország és Ausztria nömozgalmá­­nak képviselői is, akik a Nemzetközi Nőnap alkalmából érkeztek Csehszlo­vákiába. A csehszlovákiai nők nevében Anež­ka Hodinová-Spurná beszélt, majd Antonín Zápotocký, köztársasági el­nök intézett beszédet a küldöttekhez. Ezt követően a köztársasági elnök és neje baráti beszélgetésre hívták meg vendégeiket, amely meghitt lég­körben folyt le a prágai vár repre­zentációs helyiségeiben. Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek a nőbizottság küldötteihez intézett beszédéből Tisztelt elvtársak, testvérek, a csehszlovákiai nők képviselői! Népi demokratikus köztársaságunk egyik szép hagyománya, hogy a nem­zetközi nőnapot egész népünk meg­­ünnepli. Hagyományossá vált már az is, hogy e nap előestélyén a nők kül­döttei és a legkiválóbb dolgozó nők látogatást tesznek a prágai várban. Mindez azt bizonyítja, hogy népi de­mokratikus rendszerünk teljes mér­tékben megvalósította a nők egyen­jogúságát és, hogy társadalmunkban a nőt egyenrangú munkatársnak te­kintjük hazánk jobb jövőjének építé­sében. A nők egyenjogúsága nem va­lósítható meg, ha nem biztosítjuk a nők gazdasági függetlenséget. Ez azt jelenti, hogy meg kell adni a nőknek is a munkára való jogát, meg kell becsülni és egyenlően kell díjazni munkáját. Ezt különösen az idén kell hang­súlyoznunk, amikor hazánk felszaba­dulásának tizedik évfordulóját ünne­peljük. Köztársaságunk elnöke ezután or - szágépítésünk során elért eredmé­nyeinkről beszélt, majd a nemzetközi helyzettel foglalkozott és így foly­tatta: Harcunk a békéért és a nemzet egységéért nem üres frázis. Napról­­napra valóra váltjuk mindennapos munkánkban és mindennapos életünk­ben. Ebből fakad e harc ereje és törhetetlen elszántságunk, hogy a győzelemig folytassuk e küzdelmet. Ne feledjük azt a jelszót, amelyet feledhetetlen Klement Gottwald elv­társunk tűzött elénk: „Építsd a ha­zát — erősíted a békét!“ Ezért asszonyaink is, mint azt be­számolójukban önök is megállapíthat­ták, egyre nagyobb számban kapcso­lódnak be a munkába és ezzel gaz­dasági, kulturális, társadalmi és köz­életünk -egyes szakaszain elősegítik népi demokratikus hazánk építését. Az utóbbi időkben különösen örven­detes, hogy asszonyaink egyre na­gyobb számban vesznek részt a mező­­gazdasági termelés fontos munkájá­ban és hogy számos földművesszö­vetkezetünk sikereit elsősorban a szö­vetkezeti parasztasszonyok munkájá­nak köszönheti, akik az öntudatos szovjet kolhozparaszt-asszonyok pél­dáját követve elsajátítják azok mun­kamódszereit, példás dolgozók lesznek és figyelemre méltó sikereket érnek el a növéytermesztésben és az állat­­tenyésztési termelésben. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy nőmozgalmunk helyes úton ha­lad és hogy ezen az úton ki kell tar­tania a jövőben is. Igaz, még mindig nem kevés a fogyatékosság, az aka­dály és a nehézség Harcolni kell el­lenük. Küzdeni a helyenként még tapasztalható előítéletek, maradiság, az asszonyok lebecsülése ellen, nem egyszer a mindezek hátterében rejlő kényelmesség ellen is. A szakszerve­zeti szervek és az üzemek vezetői gyakran még nem ismerik fel, mily fontos, hogy bekapcsoljuk a nőket a munkába, nemzetgazdaságunk fejlesz­tésébe és gyarapításába. Ezt a kér­dést mindenképpen meg kell oldani és nem szabad, hogy' bármi is elkedv­­telenítsen bennünket. Nem kevésbé szükséges azonban, hogy asszonyaink teljes mértékben kihasználják mindazokat a jogokat és lehetőségeket, amelyeket népi demok­ratikus államrendünk biztosít szá­mukra. Aktív részvételük a szakszer­vezetek és az ifjúsági szervezetek munkájában, a békeharcban, egész gazdasági és közéletünkben múlhatat­lan előfeltétele, annak, hogy a gya­korlatban hiánytalanul érvényesüljön és tovább erősödjön a nők tényleges egyenjogúsága. Ez a tevékeny részvétel csakis önöktől függ, Arról van szó, hogy oly szélesen kifejlesszük a nők alko­tó képességeit, hogy még nagyobb mértékben hozzájáruljon közös cél­kitűzéseink eléréséhez és ezzel nem­zetünk egységének megszilárdításá­hoz, államunk szilárdságának és ere­jének gyarapításához. A nőknél csak úgy, mint a férfiak­nál, elsősorban arról van szó, hogy becsületesen végezzék mindennapi munkájukat, teljesítsék feladataikat és kötelességeiket. Ebből az apró munkából születnek azok a nagy vál­tozások, amelyeken társadalmunk ke­resztülmegy, amelyek kialakítják új népi demokratikus rendünket. Önök előtt áll a szovjet nők nagy­szerű példája. Okulni e példából azt jelenti, hogy mélyrehatóan megértsük a nők szerepét és feladatát az új társadalomban, amely megszabadult a kapitalista kizsákmányolástól. A régi társadalmi rend megalázta az- asszonyt és a társadalomban passzív szerepére kárhoztatta. Nem igaz, hogy a kapi­talista rend megszabadította volna az asszonyt a munkától, ellenkezőleg, a nő munkáját a legnagyobb mértékben kizsákmányolta és a nőt hajtotta leg­inkább igájába. Ezt a tényt különféle szóvirágokkal, a nők „családi“ vagy „asszonyi" hivatásáról szóló hangza­tos frázisokkal leplezte. Éppen népi demokratikus köztár­saságunk teremti meg a boldog csa­ládi élet előfeltételeit és tiszteletben tartja a nő anyai kötelességeit. Or­szágunkban sohasem gondoskodtak annyira az anyákról, mint éppen ma. Számos társadalmi és nevelő intéz­mény segíti az anyát a gyermekek gondozásában. Szükségesnek tartom azonban ezzel kapcsolatban külön hangsúlyozni, hogy mindez nem csök­kenti és nem szünteti meg a szülők felelősségét a gyermek neveléséért, amint azt egyesek helytelenül hinni szeretnék. Elvtársak, testvérek, köszönöm üd­vözletüket, amelyet valamennyi cseh­szlovákiai nő nevében tolmácsoltak és szívélyesen, őszinte szeretettel köszöntőm önöket a prágai Várban. Valóban örvendek, hogy önökkel együtt üdvözölhetem felszabadítónk, hűséges barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió asszonyainak küldött­ségét és a többi külföldi küldöttsé­get. Fogadják jókívánságaimat a nem­zetközi nőnap alkalmából és sok si­kert kívánok önöknek további mun­kájukban hazánk felépítéséért és a világbéke megszilárdításáért!------------------------------------------------------- ★ ★ ★ Váltsuk valóra pártunk határozatait Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága II. 24. és 25-i plénumának ülésén a CsKP február 11-i határozataiból kiindulva megtárgyalta Szlová­kia jelenlegi mezőgazdasági helyzetét és kitűzte a további feladatokat a mezőgazdaság fejlesztésére, valamint a falusi pártszervezetek munkájára vonatkozólag. Miután mezőgazdaságunk fejlesztésében fontos feladat előtt állunk, ki­vonatosan közöljük az SzlKP erre vonatkozó határozatának egyes szaka­szait. A vetésterület kibővítéséről A mezőgazdaságban a feladatok tel­jesítésének egyik alapfeltétele, a ta­laj nyilvántartásában való rend, va­lamint az összes termőföldek rendes megművelése. A földművelésügyi megbízotti hiva­tal, a kerületi és járási nemzeti bi­zottságok 47 ezer hektár területen nem biztosították a terv szétírását, ebből legtöbb 15.190 hektár az eper­jesi kerületre és 9.557 hektár a zsol­nai kerületre esik. Jelentős területek hiányzanak a bratislavai kerületben 7.06Ó hektár és a nyitrai kerületben — 7.300 hektár. A talaj nyilvántar­tásában fennálló hiányosságok követ­kezménye a talaj eltitkolása és a szántóföld átváltozása kevésbé termé­keny területté (ugarrá), vagypedig a föld parlagon hagyása. A múlt évben Szlovákiában majdnem 8 ezer hektár volt a parlagon heverő föld. Ezenkí­vül az 1955. évi szétírásnál 11.663 ha elhagyatott föld maradt szétosztatlan. Erre a területre a termelési és bea­dási feladatokat egyelőre a nemzeti bizottságokra szabták ki. E terület legnagyobb része az eperjesi kerület­ben — 4.347 hektár, a nyitrai kerü­letben 2.659, továbbá a besztercebá­nyai és zsolnai kerületben van. Feltétlenül véget kell vetni a me­zőgazdaság alapvető termelési eszkö­föld megművelése érdekében felada­tul tűzi ki: 1. A földművelésügyi megbízotti hi­vatalnak, a nemzeti bizottságoknak, valamint a gép- és traktorállomások­nak: a) az összes parlagon heverő és elhagyatott föld megművelésének biz­tosítását. E földek megművelését az állami gazdaságok, az EFSz-ek. szer­ződéses alapon a földművesek és az ipari üzemek vagy a gép- és trak­torállomások biztosítják. Csak végső esetben művelik meg ezt a talajt a helyi nemzeti bizottságok saját re­zsiben. Jó megművelésükért a nemze­ti bizottságok teljes mértékben fe­lelősek. b) Az egységes földművesszövetke­zetek és a dolgozó parasztok a gép- és traktorállomások segítségével ez évben legkevesebb 9 ezer hektár ala­csonyhozamú rétet és legelőt szánta­nak fel. A járási és helyi nemzeti bi­zottságok a helyi viszonyok szerint megegyeznek az egységes földműves­­szövetkeztekkel és a földművesekkel, hogy a felszántás egy része már 1955. tavaszán megtörténhessék. E feladat teljesítésénél ki kell használni a kas­sai kerület nemzeti bizottságainak és egységes földművesszövetkezeteinek múlt évi tapasztalatait. c) A helyi nemzeti bizottságok a járási nemzeti bizottságok agronómiái szolgálatának és a gép- és traktor­állomásoknak segítségével a tavaszi munkálatok kezdetén és azok tartama alatt ellenőrzik minden község hatá­rát és meggyőződnek róla, hogyan van biztosítva az összterület megmű­velése. d) A járási nemzeti bizottságok ta­nácsai elegendő műtrágyát és vető­magot biztosítanak az elhagyott és újra termékennyé tett földek meg­művelésére. A gép- és traktorállomá­­sok e talajok megművelésére teljes műszaki segítségről gondoskodnak. A helyi gazdálkodás megbízotti hi­vatala és a járási felmérő központok feladata: meggyorsítani a munkálatokat az egyes községek gazdasági területeinek megállapítása terén, az egyes szekto­rok szerint és ezeket az adatokat fo­kozatosan, legkésőbb 1955. március 15-ig átadni a járási nemzeti bizott­ság tanácsai földművelésügyi osztá­lyainak. 3. A helyi nemzeti bizottságok fel­adata: a járási felmérési központok adatai alapján megállapítani a föld­művesek egyéni birtokában levő föl­deket s ilymódon leleplezni az eltit­kolt termőföld nyilvántartását minden községben. 4. A földművelésügyi megbízotti hi­vatal, a kerületi és járási nemzeti bizottságok és a járási felmérési köz­pontok feladata ebben a munkában a helyi nemzeti bizottságoknak szak- és szervezési segítséget nyújtani. 5. A kerületi és járási pártszerve­zetek, az állami gazdaságok, gép- és traktorállomások. falusi és üzemi pártszervezetek a kommunisták útján mozgósítják a mezőgazdasági dolgo­zókat. hogy a tavaszi időszakban a/ összes termőföld megművelését elvé­gezzék. Értesítés ze — a termőföld — kihasználásában mutatkozó hiányosságoknak. A GTÄ-k megerősített gépparkja lehetővé teszi minden parlagon heverő föld megmű­velését. A párt és a kormány kedvező gazdasági feltételeket létesített a par­­iagonheverő földek termékennyé téte­lére, valamint a rétek és legelők, fel­szántására. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az összes termö-Kérjük olvasóinkat, hogy a Szabad Földműves 1955. március 6- 'ki 10. számában a 7. oldalon megjelent párthatározat címét az alábbiak sze­rint helyesbítsék: Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága plénu­mának határozata, a CsKP KB 1955 február 10—11-i határozatának vég rehajtásáról a mezőgazdaság jelenie gi helyzetéről és továbbfejlesztéséről valamint a falusi pártszervezetet munkájáról. Az elmúlt vasárnap pirosra csípte azoknak az arcát a hideg, dunai szél, akik a komáromi vashidnál a Magyar Népköztársaság asszonyküldottségét üdvözölték. A két ország asszonyainak találkozója a Nemzetközi Nőnap keretében zajlott le. A magyar küldöttség vezetője Skublics Istvánné me­leg szavakkal köszöntötte Csehszlovákia asszonyait, akiknek érdeke, sorsa egybefűződik az egész világ dolgozó asszonyainak életével. A járási nem­zeti bizottság tanácstermében megtartott ünnepi aktuson részvevők fi­gyelmesen végighallgatták Hojcsová elvtársnö, a Szlovákiai Nőbizottság titkárnőjének beszámolóját, melyre a Magyar Népköztársaság női küldött­ségének vezetője, Skublics Istvánné keresetlen szavakkal válaszolt. Nem ma­radt szem szárazon, amikor táskájából előhúzta a kis cédulákra írott bu­dapesti II.—III. osztályos tanulók üdvözletét. Képünk azt a jelenetet örö­kíti meg, amint a Magyar Népköztársaság küldöttsége a komáromi hídon a csehszlovák asszonyokkal találkozott. A bolyi HI\B a gazdálkodás megjavítását és a falu szépítését szorgalmazza BOLY KÖZSÉG, a király helmed járás egyik szerény falucskája alig 700 lelket számlál. A határa sem nagy kiterjedésű, mindössze 322 hek­tár szántóföldjük van a falubeliek­nek. A gazdálkodók nagy többsége közös gazdálkodást folytat évröl-évfe nagyobb eredménnyel. A gazdasági sikerek mellett olyan neves emberek fejlődtek ki a szövetkezetben, mint Bukus János, aki a sertéstenyésztés­ben végzett kiváló munkája jutalmá­ul a II. országos szövetkezeti kon­gresszuson Prágában magas kitünte­tésben részesült. Ebben az évben ugyancsak figyelemreméltó kötelezett­ségvállalást téii: minden anyakocától 16 darab malacot választ el. Nem kisebb eredménnyel végzi munkáját Lackó > Lajos tehéngondozó sem, aki ebben az évben megfogadta, hogy a reábízott 10 darab tehéntől 10 egészséges borjút választ el, még­­edig 80 kg átlagsúlyban. A tejter­melés terén vedig a darabonkénti napi hozamot 10 literre növeli. Va­lóban értékes vállalások ezek s mind a közös gazdálkodás további megszi­lárdulását, a tagok jólétének fokozá­sát eredményezik. Mindezeknek és a további eredmé­nyeknek azonban van egy hatalmas mozgatója, amely minden döntésében a tömegek, a falu dolgozó yaraszt­­ságának, szövetkezeti tagjainak a vé­leményére, kezdeményezésére, javas­latára, támaszkodik. Ez a helyi nem­zeti bizottság, amelynek agilis elnöke Balogh Sándor ugyancsak a szövet­kezet egyik lelkes tagja. MIUTÁN VÉGÉTÉRT a II. orszá­gos szövetkezeti kongresszus, a helyi nemzeti bizottság, a szövetkezet tag­jai., valamint a helyi magángazdál­kodó kis- és középparasztok közre­működésével nyilvános gyűlést hívoti egybe. Igen fontos kérdéseket, a falu és a szövetkezetei érintő' problémá­kat tárgyalták meg. A szövetkezet tagjai főleg arról be­­'. .gettek, hogy a kukorica terme­lését kiszélesítik, sőt már ezidén a i etést négyzetes eljárás szerint vég­­ók. így sokkal nagyobb hozamokat ■rhetnek cl. Ezenkívül rátérnek a ta­karmányok fokozottabb termelésére is, amellyel az állattenyésztés fejlesz­tését segítik elő. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG azonban a termelési kérdések mellett nagy súlyt fektet a falu szépítésének •s a magángazdálkodó kis- és közép­arasztok termelési kedvének fokozá­sára is. Czompoly József helyi titkár például ezeket mondotta: — .Nálunk, i'ár igen csekély számban, vannak egyéni gazdálkodók, mégis felkarol­ni к ö’ket. A szövetkezet rendszeresen meghívja őket a havi taggyűlésekre, öt i helyi nemzeti bizottság megvá­lasztott tagjain keresztül állandóan rintkezésben van velük. Nem kell sok bizont/ító érv mind­­óra, hogy a fentiek helyességét alá­­•imasszuíc. Ügy hisszük elég annyi­­’ogy az egyénileg gazdálkodók közül ' í<7 akad olyan termelő, aki ne vál­óit volna a termelés növelésére kö­telezettséget vagy a falu szépítési ak­ciójába be ne kapcsolódott volna. — Panykó Sándor öt hektáros magán­­gazdálkodó például amellett, hogy be­kapcsolódik a falu építési akciójába, jól jövedelmező gazdálkodást folytat. Több mint 9 gazdásági állattal ren­delkezik, sül kötelezettséget vállalt, hogy a számbeli növekedést a hasz­nosság emelésével ellensúlyozza. —: HOGY MILYEN A KÜLÖNBSÉG az államhatalom helyiszerve között ma és a múltban, arról Boly község­ben nagyon sokan tudnának adato­kat szolgáltatni. Beszéljen hát erről Horváth László elvtárs, szövetkezeti tag, aki jóval túllépte a hat keresz­tet és igen sokat tud mondani a múltra vonatkozólag: — Nem volt könnyű ezen a tájon a magamfajta szegényember élete. Állandóan má­soknak dolgoztam: harmadában, ne­gyedében műveltem meg a kapásnö­vényeket. Jól emlékszem vissza ez 1938-as időkre az úgynevezett „visz­­szacsatolás” korszakára. Az akkori magyar miniszterek földet Ígértek, mégsem kaptam. Pedig a volt WO holdas Guttman-féle birtokból ne­kem is adhattak volna legalább két holdat. Dehát sebaj, a múltat pótolja a jelen. Van most földem nekem is és a szövetkezet ivgyonát én is sajái­­tom.nak mondhatom. — Mi a különbség a mostani faUt­­vezető'k és a múlt rendszer kiszolgá­lói között? — tsttük fel a kérdést H о rváth- Ipícsina k. • — Azt egy pár szóval nem lehet elmondani. Míg a múltban rettegés­ben tartották az embert, az-■ volt a. fő funkciójuk, hogy besúgják az em­bereket a csendőröknek, ma lénye­gesen megváltozott ténykedésük. A mi helyi nemzeti bizottságunk' ma n gazdálkodás megjavítását, a falu szé­pítését szorgalmazza. Ezenkívül irá­nyítja és szervezi szövetkezetünk és a zétényi EFSz között létrejött páros­versenyt. Gondoskodik a falu kultu­rális felemelkedéséről. Olyan embe­rek vannak most a helyi nemzeti bi­zottságban, akiket saját magunk, a nép választott. HORVÁTH-BÁCSI SZAVAIN ÉR­DEMES ELGONDOLKOZNI, hiszen lényegében a helyi nemzeti bizottság munkáját értékelte. Mindez azonban csak hozzávetőleges elbírálás volt. A helyi nemzeti bizottság ennél is sok­kal többet tesz a faluban. Cyan dol­gokra• is kiterjed a figyelme, mint c falu ellátása sajtóval. Sok-sok újság' jár naponta, hetenként a Uiluba. — Szabad Földművesből 22-en fizetnek elő s a 160 házszámot számláló köz­ségben összesen 124 házba kopogtál be szocialista sajtónk legkülönfélébb terméke. Ezek, a tények valóban elválaszt­hatatlanok a helyi nemzeti bizottság munkájától. így lesz egyre gazdagabb a község és ezen keresztül válnak a vállalások kilogrammokká, literekké a szorgalmas és szakmailag felvértezett földművesek, szövetkezeti tagok mun­kája eredményeként. (Sz. A.)

Next

/
Thumbnails
Contents