Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-13 / 11. szám
FSÍdüáves 1955. március 13. iííll Szövetkezeti elnökök TURCSINA JÓZSEF az if jűságfalusi EFSz elnöke, nyitrai kerület. Nagy munkaszervezési képességével bebizonyította, hogy 1006 hektáros kiterjedésű szövetkezetük országos viszonylatban az első helyre került. Jóval túllépte szövetkezetük a begyűjtési terveket és a hozamokat, a munkaegységek értékét 27 koronára emelték. AUGUSTIN ZÄPRÁŽNÝ, a 250 hektáros božetechovoi EFSz elnöke, bratislavai kerület. Megérdemelte a kitüntetést, mivel szövetkezetük a tervezett tejhozamot túlszárnyalva 2.194 literes átlagot ért el darabonkínt. A választási átlagot 90 százalékra emelték és a borjak súlygyarapodásában napi 0.80 kg-ot mutatnak fel. Az anyakocák választási átlagát 15.5 százalékban teljesítették. Ennélfogva a munkaegységek értéke 20.50 koronára szaporodott. A szövetkezet alapjait biztosították, sőt túl is szárnyalták. PAVOL ŠÚLOVEC, a 349 hektáros bytčicai EFSz elnöke, zsolnai kerület. Ez а г-övetkezet is túllépte az állomány hasznosságának tervét, 56 fejőstehéntől átlag 2.407 literes hozammal dicsekedhetnek, míg borjűelválasztási tervüket 90 százalékban teljesítették. A növénytermelésben is kiemelkedő eredményeik születtek: a lennél 34 mázsát termeltek ki hektáronként. A munkaegységek értéke 20 korona körül mozog. Minden alapot biztosítottak. DORKÓ BERTALAN, a nagygéresi Győzelmes Október EFSz-ének elnöke, kassai kerület. Jó munkaszervezéssel és a helyes jutalmazás bevezetésével nagyban hozzájárult szövetkezetük megszilárdításához. 1.400 hektár mezőgazdasági területükön szép eredményeket értek el. Több, mint 10 hektár lenterületen a hozamot 32.6 mázsára emelték, 84 kocától átlag 10.5 választási átlagot elkönyvelhetnek. A hizlaldában Évről-évre egyre több azoknak az élmunkásoknak a száma, akik a mezőgazdaság vonalán figyelemre méltó eredmények elérésével hívják fel magukra az ország figyelmét. Az új munkaformák alkalmazása lehetővé teszi, hogy mezőgazdaságunk vonalán minél szebb eredményeket érjünk el. А II. országos szövetkezeti kongresszus Prágában elismerően nyilatkozott a szép sikereket elért mezőgazdasági dolgozók munkájáról és dicséretükként kitüntetésben részesítette őket. Az alábbiakban közöljük kivonatosan, azoknak a neveit, akik az említett elismerésben részesek voltak. Kövessük példájukat! 565 darab sertésnél napi 0.65 kg súlyszaporulattal dicsekedhetnek. Begyűjt >i tervüket is magasan túllépték. Növénytermelés. FONÓD DÁVID, a bratislavai kerületben lévő ekecsi EFSz 22 hektáros búzaparcellán hektáronként 32 mázsás termést ért el. Árpából 10 hektáros parcellán átlag 36 mázsát termelt ki. Következetesen érvényesíti a haladó termelési módszereket. RENCZÉS SÄNDOR, a felsöpatonyi EFSz-ből. Különösen a cukorrépatermelésben elért 520 mázsás hektáronkénti termelési eredményeiért. Az árpa hektárhozamát 20 hektáros parcellán átlag 36.72 mázsára emelte. Ezeket az eredményeket az új munkamódszerek alkalmazásával érte el. BEŇOVSKY ISTVÁN, a mezőkeszi EFSz csoportvezetője. Tizenkéthektáros cukorrépaterületen átlag 515 mázsát, míg az összterületen 364 mázsa répát termelt ki. Ezt az eredményét a proszenyicei mozgalom elveinek érvényesítésével érte el. FLAJSCHOKER JÁNOS, NOVOTA JÓZSEF, MARTIS MIHÁLY, a csataji EFSz tagjai. Kiváló eredményeket értek el a kendertermesztésben. 66 hektárról átlag 67.7 mázsát biztosítottak. BENCA JÁNOS, suchohradi EFSz-ből. Munkacsoportjával a cukorrépatermelésben kiváló terméseredményeket ért el. Őt hektáros parcelláról átlag 529 mázsát szállítottak el, míg az összterület eredménye átlag 372 mázsára rúgott. MRŠKA JÁNOS, az ifjúságfalusi EFSz rizstermesztője. Munkacsoportjával hektáronként 45 mázsa rizst termelt ki. Anyasert ésgondozók REHÄK KAROLINA, unini EFSz, bratislavai kerület. 'Malacelválasztási átlaga 21 kocától átlagosan 17.62 százalék. NOVÁK ROZÁLIA, a vrádište-i EFSz sertésgondozónöje. 26 anyakocától átlagosan 18.3 százalékos választási átlagot ért el. REVÄK JÁNOS, a dohňany-i EFSz-ből 28 anyakocától évi átlagban 16 kismalacot választott el. SLEZÄK MIHÁLY, a sobotištei EFSz-ből 20 anyakocától átlag 17 kismalacot választott el. BALOG ANDRÁS, a mikolcsányi EFSz-ből. A gondjaira bízott 30 anyától átlag 15.3 választási átlagot ért el 15 kg választási súllyal. BUKUS JÁNOS, bélyi EFSz-ből. Negyven kocától átlag 14 malacot választott el, melyek választási súlya három hetes korukban darabonként 16 kg-ot nyomott. NÉMETH FERENC, a pálóci EFSz sertésgondozója. A szovjettapasztalatok érvényesítésével 27 kocától átlag 14.4 választási átlagot ért el 17 kg-os választási átlaggal. SÄPOS SÁNDOR, a leleszi Május 1. EFSz sertésgondozója. Csaknem 58 anyakocát gondoz, amelyektől átlag 14 kismalacot 15 kg elválasztási súlyban választott el. PEKNlK MIHÁLY, Bratislava—Prievoz EFSz-ből Sertésgondozók. ILLÉS ISTVÁN ÉS BORKA FERENC a szímoi EFSz-ből. A gondozásuk alatt»lévő 250 hízónál napi 75 dkg súlygyarapodást értek el darabonként. KOPČIK Žofia, a nagysárosi EFSz-ből. Egyik úttörője volt az új munkamódszerek, a Surikov-módszer bevezetésének. Ezzel az eljárással 20 darab sertésnél 76 dkg-os napi súlygyarapodást ért el darabonként. SUCH PÁL, az őrsújfalusi EÉSz-ből. Több mint 180 darab sertést gondoz a darabonkénti és napi súlygyarapodást 80 dgr-ra emelte. Baromfigondozók. OROSZLÁNYI JÁNOS, az ipolynyéki EFSz-ből. 450 darab tojótól évi átlagos 146.6 darab tojást ért el. Ezzel az eredménnyel túllépte kötelezettségvállalását. KROŠLÄK JÁNOS, a nyitraszerdahelyi EFSz-ből. A gondozása alatt álló csaknem 720 tojótól átlag 180 darab tojáshozamot ért el darabonként. Fejőstehéngondozók. TOBÄK ISTVÁN, a jánoki EFSz-ből. 14 darab fejőstehenet gondoz és következetesen érvényesíti Maltnyina módszerét. Az évi darabonkénti tejhozamot 2.64Ô literre emelte. Ezenkívül 12 borjút választott el, melyeket szellős neveiében részesít. ZSOLNAY MIHÁLY ÉS EMÄNUEL a jatói EFSz-ből. Malinyina-módszerének érvényesítésével 30 darab fejőstehenet gondoznak. Az évi darabonkénti tejhozamot 2.560 literre emelték. CSÖLLE SÁNDOR, a nyárasdi EFSz-ből. Tizenhárom tehenet gondoz. Darabonként évi 2.850 literes hozamot ért el. Borjúgondozók. BALOGH LAJOS, a szímői EFSz-ből. Szellős nevelési módszerrel 76 borjút választott el, amelyek napi súlyszaporulata meghaladja a 0.75 kg-ot. GUNÁR DÁNIEL, a derzsenyei EFSz-ből. Immár három éve alkalmazza a borjak szellős nevelését. Az elmúlt évben 122 borjút sikerült elválasztania. A napi súlygyarapodás pedig 0.75 kg körül mozog. Az állandó munkacsoportok és vezetőinek feladata a közös gazdálkodásban A szövetkezeti munka megszervezésének biztosításánál legfontosabb szerepet töltik be a növényi termelés és az állattenyésztés állandó munkacsoportjai, melyek a szövetkezeti termelés alapját képezik. Az állandó munkacsoportok munkájától, tagjaik fegyelmezettségétől és a munka elosztásától függ, hogy a szövetkezet évi termelési terve hogyan teljesül. A szövetkezetek munkájának állandó munkacsoportok alapján való megszervezése a szovjet kolhozok tapasztalatai által is igazolt módszer. Lehetővé teszi, a munkateljesítménynek jobb ellenőrzését, ezzel a munkatermelékenység emelését, valamint a technika tökéletesebb kihasználását és nem utolsó sorban a kollektív munkában rejlő hatalmas tartalékok felszabadítását. Az állandó munkacsoportok legnagyobb jelentősége azonban abban áll, hogy lehetőséget teremtenek specializálódásukra, a termelés egyes ágazataiban, a növénytermesztésben, vagy az állattenyésztésben. A specializálás elősegíti a növénykultúrák, vagy állatfajták életmódjának tanulmányozását, s ezen keresztül azoknak az új munkamódszereknek a bevezetését, melyekkel a termelékenységet jelentősen tudjuk fokozni. így születtek meg azok az élenjáró szovjet módszerek is, melyek alkalmazása túlszárnyal minden elképzelést. Ilyen módszerek útján vált például lehetővé, hogy Fitusz Mária, a tanyi EFSz dolgozója hektáronként több mint 500 mázsa cukorrépa termést ért el. Nagyon fontos az állatgondozásnál, hogy az ennek végzésével megbízott dolgozó tökéletesen ismerje a gondjaira bízott állatok szokásait, tudja, milyen összetételű takarmány ízlik nekik a legjobban. Fel kell figyelnie tehát minden legkisebb mozzanatra, amely döntőleg hat az állatok hasznosságának fokozására. Így például a karajevói szovjet szovhozban, ahol mint ismeretes a legnagyobb tejhozamú teheneket tenyésztik (napi 40—60 liter), rájöttek arra, ha a teheneket a fejésnél kiabálással idegesítik, naponta 5, sőt 10 literrel kevesebb tejet adnak. Helytelen az a módszer, amikor az állattenyésztésben dolgozó szövetkezeti tagokat egyúttal megbízzák a növénytermesztésben végzendő munkával. Mert, különböző feladattal megbízott szövetkezeti dolgozó nem tanulmányozhatja kellőképpen munkakörét, s így csak felületes munkát tud végezni. Egymagában véve az, hogy egyes munkacsoportok és tagok bizonyos munkaszakaszon vannak beosztva, nem elégséges, hogy a kívánt eredmények megszülessenek. A szövetkezeti tagságnak egyes munkaszakaszokra való beosztásánál figyelembe kell vermi. hogy az egyes tag milyen munkához vonzódik a legjobban, milyen munkánál szerezte a legtöbb tapasztalatot, mert csakis így tudjuk biztosítani, hogy minden szövetkezeti tag képességei és hajlamai szerint a legjobb teljesítményt nyújthassa. A feladatok elosztását az egyes tagok között a csoportvezető végzi el. Munkája azonban csak akkor lehet igazán sikeres, ha a szövetkezet gazdasági megszilárdítását tartja szem előtt. Ezért mentesnek kell lennie minden baráti, vagy rokoni befolyástól és csak a szakképzettség és tapasztalat legyen döntő ebben a kérdésben. A munkatermelékenység fontos hajtó ereje a szövetkezeti tagság érdekeltsége a termelés fokozásában, mert csak így lehet a tagokat magasabb munkatermelékenységekre serkenteni. Be kell tehát vezetni a munka szocialista jutalmazásának elvét, amely szerint mindenkit munkájának mennyisége és minősége szerint jutalmazunk. Itt is nagy feladat hárul a csoportvezetőkre, akik feladata, hogy minden nap pontosan és igazsághúen jegyezzék fel az egyes csoporttagok munkájának mennyiségét az eredményeket pedig legalább hetenként egyszer közöljék a tagsággal, valamint a szövetkezet elnökével és könyvelőjével Igen fontos, azon elv betartása, hogy a munkacsoport tagjait állandóan tájékoztassuk munkájuk eredményéről, hogy adott esetben kiküszöbölhessék az esetleges fogyatékosságokat. Az állandó munkacsoportok vezetőinek nem szabad belenyugodniuk, hogy míg a csoport egyik tagja jó eredményeket ért el, addig lemaradás mutatkozzék a tagság többi részérél. A csoportvezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy a haladó munkamódszerek az egész csoport tulajdonává váljanak. Ezen a téren nagy jelentősége van a csoport munkaértekezleteinek, ahol a tagság megbeszéli az eddig elvégzett munkák eredményeit és a tagok kicserélik egymás között a munkánál szerzett tapasztalatokat. A csoportvezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy a termelési értekezleteket rendszeresítsék, lehetőleg hetenként tartsák meg. A munkafegyelem megszilárdításának alapját szintén a munkacsoportokban találjuk meg. A csoportvezetők feladata, hogy olyan szellemet vigyenek a tagság soraiba, amely lehetővé teszi a bírálat bátor megnyilvánulását bármely taggal, vagy magával a csoportvezetővel szemben is. A munkafegyelem megszilárdításával természetesen nagy feladat hárul magára a csoportvezetőre; az ő példaadásától és kezdeményezésétől függ, hogyan fogja a csoport feladatát teljesíteni. Az állandó munkacsoportok célkitűzéseinek boncolgatásából kitűnik, hogy a szövetkezet munkája az egyéni felelősség elvén épül. A munkacsoportok vezetőinek kötelezettségvállalásokra kell buzdítaniuk a tagságot és így a munkacsoportok, valamint az egyének közötti verseny megszervezésével fel kell lendíteniük a szocialista termelést, amelynek a munkaverseny valóságos motorja. A szövetkezet vezetősége az egész évi terv alapján pontosan megszabja a csoportok feladatát, ami annyit jelent, hogy a növénytermesztési csoport egv bizonyos meghatározott időre — legalább egy évre — megkapja a vetésforgóra kijelölt dűlőt, meg a szükséges állatokat és a szerszámokat. Az állattenyésztésben dolgozók személyes felelősség mellett 2—3 évre veszik gondjaikba a rájuk bízott munkaszakaszt. A mezei munkacsoportok feladatainak szétosztásánál a vezetőségnek elvben ügyelnie kell arra, hogy minden kultúra hektárhozam tervét egyformán szabja meg az egyes csoportok szamára, arra való tekintet nélkül, milyen eredményeket ért el a csoport az elmúlt évben. Nem lehet irányadó önmagában véve az, hogy a múlt esztendőben esetleg nem lehetett elérni a tervezett hozamot, ha a lemaradás a csoport hibájából történt. Tehát a munkacsoportok hektártervét csak akkor lehet megváltoztatni, ha azt a föld minősége megköveteli. Amennyiben ilyen ok nem állna fenn és a csoport nem érné el a tervbe vett hektárhozamot, a szövetkezetnek gondoskodnia kell a csoportvezető leváltásáról és a csoport átszervezéséről. A munkacsoportok tervét az egész évi termelési terv keretében az agrotechnikai határidőkkel összehangolva szabják meg. A csoport terve a szövetkezet elnökének, agronómusának és a csoport tagjainak jelenlétében termelési értekezleteken kerül megvitatásra, azután előterjesztik a taggyűlésnek, melynek jóváhagyása után a terv a szövetkezet törvényévé válik, és teljesítéséért minden tagnak harcolnia kell. Az állattenyésztésben dolgozó munkacsoportok tervét ugyancsak az állatállomány növekedése és hasznossága emelésének szempontjából készítik el. A munkcsoportok feladatai tehát a terv teljesítése pillérei. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy amelyik szövetkezetben megértették az állandó munkacsoportok jelentőségét, ott az eredmények is szépek, ahol viszont a kérdést elhanyagolták, ott laza a munkafegyelem, nincs szocialista verseny és a terv teljesítése terén hiányosságok vannak. Ezért, ha teljesíteni akarjuk pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztésére kitűzött programját, a jövőben szövetkezeteiknek még fokozottabb gondot kell fordítaniuk e feladat megoldására. VARGA JÁNOS
