Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-06 / 10. szám
4 Földműves 1955. március в. Legfontosabb feladatunk - a mezőgazdasági termelés emelése mindig komoly probléma a saját vetomagalap biztosítása magtermő parcellákon. A helyzet megjavítása és a szükséges jó minőségű vetőmagok és vetemények biztosítása érdekében még az idén üzembe kell helyezni néhány, külön e célt szolgáló gazdaságot. Igen kritikusan kell elemezni az agrotechnika alkalmazásában, a haladó agrotechnikai ismeretek felhasználásában tapasztalható fogyatékosságokat is. Noha már elértünk bizonyos eredményeket, például a gabona keresztes sűrüsoros vetésében, még mindig nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy széleskörűen alkalmazzuk az agrotechnikai ismereteket és a szovjet tapasztalatokat a tengeri, a burgonya, a hüvelyesek, a kapás- és egyéb takarmánynövények termesztésében. A múlt évben Is csupán néhányszáz hektáron alkalmazták a burgonya és a kukorica négyzetes-fészkes ültetését. A tavalyi év további komoly fogyatékossága, amelytől az idén őrizkednünk kell, az volt, hogy az EFSz-ekben. az állami gazdaságokban és az egyéni parasztgazdaságokban egyaránt nem tartották be az egyes mezőgazdasági munkák agrotechnikai határidejét. Az agronómusszolgálatnak arra kell össztönöznie a szövetkezeti tagokat, az állami gazdaságok dolgozóit és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy pontosan betartsák az agrotechnikai határidőket. Nem ritkán előfordul, hogy kerületi, járási és helyi mezőgazdasági szerveink, amelyeknek az agrotechnikai határidők betartásáért vívott harc élén kellene állniuk, nem törődnek ezekkel a feladatukkal. Nem ritkán megesett, hogy a part járási és helyi funkcionáriusai is mentegetni igyekeztek a fogyatékosságokat, az időjárásra, a íjiunkaeröhlányra, a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok részéről tapasztalható elégtelen megértésre hivatkoznak, ahelyett, hogy minden rendelkezésre álló erőt a mezei munkáknak az előírt agrotechnikai határidőkben való elvégzésére mozgósítottak volna Az idei tavaszi munkáknak igen nagy a jelentősége abban, hogy már 1955- ben biztosítsuk a bőséges termést Egyik fő feladatún^, hogy biztosítsuk a tavaszi munkák idején való gondos elvégzését és e feladatra tüzetesen fel kell készülnünk. Jelenleg a mezőgazdasági apparátus és minden mezőgazdasági dolgozó elsőrendűi feladata, hogy idejében elegendő mennyiségű, jő minőségű vetőmagot és veteményt készítsen elő hogy már az első tavaszi napokat, mihelyt a természeti viszonyok megengedik, kihasználjuk a vetési és ültetési terv teljesítésére, vagyis röviden szólva, idejében kezdjük meg a vetést és az ültetést. Gondoskodni kell a műtrágya elosztásáról, elszállításáról minden EFSzbe és minden faluba, hogy az egyénileg gazdálkodó pim asz tok is idejében részesedhessenek benne. Célszerű lesz, ha az olyan falvakban, ahol még nincs EFSz, a műtrágyát a helyi nemzeti bizottság, vagy az EFSz előkészítő bizottsága szerzi be Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasz.tokkal szerződéseket kell kötni a műtrágya átvételére és ennek érdekében fel kell használni azt a kampányt, amely most van folyamatban és amelynek keretében megvitatják a parasztokkal a vállalások kérdését. Már az idén az EFSz-ekben legalább 8000 hektáron, az állami gazdaságokban 2340 hektáron kell négyzetes-fészkes módszerrel elültetni a burgonyát A Földművelésügyi Megbízotti Hivatalnak a kerületi és járást mezőgazdasági igazgatóságok útján ellenőriznie kell a vetés és ültetés időterveinek kidolgozását, hogy ezek a , tervek valóban elkészüljenek a kitűzött határidőre és már a tavaszi munkákat szerintük végezzük el. Ugyanakkor azonban meg kell tennünk minden szervezési, politikai és gazdasági intézkedést a tavaszi munkák, jól és idejében való elvégzésére A párt kerületi, járási és helyi szervezeteinek szem előtt kell tartaniok azt a feladatot, hogy a tavaszi munkákat idejében és jól, a legelőnyösebb agrotechnikai időpontokban végezzék el és ellenőrizniük kell e feladat teljesítését, amint azt a CsKP X. kongresszusénak irányelvei kötelességünkké teszik. Elvtérsek! Mezőgazdasági termelésünk eddigi fejlődését a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés közötti jelentős aránytalanság jellemzi. Ezt az aránytalanságot az okozza, hogy elégtelen, sőt kevés gondot fordítunk a takarmánytermesztésre, a szálas, nedvdús és abraktakarmányok termesztésére egyaránt. Ezt a fogyatékosságot csak úgy szüntethetjük meg, ha mielőbb növeljük a takarmánytermesztést, amely az állattenyésztési termelés fejlesztésének és felvirágoztatásának döntő tényezője Mint már említettem, nem bizakodhatunk abban, hogy a takarmányt külföldről hozzuk be és ugyanakkoi kihasználatlanul hagyjuk a hazai takarmányforrásokat és takarmánytermesztési lehetőségeket. Valósággá elképesztő, hogy mezőgazdasági dolgozóink a téli hónapu'bar. a kerület nemzeti bizottságokon, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatalban igyekeznek takarmányt szerezni, évről évrt takarmány hiányt mutatnak ki, a nyári hónapokban azonban keveset törődnek azzal, hogy takarmányt termeszszenek és a termést jól és 'dejében betakarítsák. A vágsellyei járási szövetkezeti értekezleten a farkasdi EFSz agronómusa azt mondta hogv a ;ol g-rduzott takarmánytermó területekről tavaly három ízben is gyűjtötték be a termést. A többi, nem gondozott területről csak egyszer Ez azt bizonyítja hogy a takarmánygazdálkodás eddigi fogyatékosságai elsősorban abból erednek, hogy kevés gondot fordítunk a mezei takarmánynövények és a takarmánykapások qon i zására Tavaly ősszel jelentős lépést tettünk előre annak érdekében, hogy a takarmányalap bővítésére felhasználjuk a meglévő tartalékokat, elsősorban a kukoricakórót. Szövetkezeti tagságunk, az állami gazdaságok dolgozói, a kis- és középparasztok egy része magáévá tette az SzlKP Központi Bizottságának és a Megbízottak Testületének felhívását a kukoricakőrő silózására. Ez különösen a bratislavai és nyitrai kerületre vonatkozik. ahol a silózás tervét istállózott állatonként a kongresszus irányelvei értelmében nemcsak betartották, hanem túl is teljesítették. A többi kerület azonban nem biztosította a silózás tervét. Például a besztercebányai kerületben csak 25 százalékos eredményt értek el. A besztercebányai elvtársak nem értették meg, hogy a bratislavai és nyitrai kerület EFSz-einek többsége éppen a kukoricakőrő felhasználásával és silózásával javította meg lényegesén téli takarmánytartalékát és biztosította az állatállomány áttelelését. Szlovákia déli és északi részén egyaránt elégtelenül használjuk ki rétéinkét és legelőinket a takarmánytermesztés gyors növelésére. A rét- és legelőgazdálkodás és ápolás eddigi módja oly elégtelen, hogy csak minimális termést biztosít. Ennek az a következménye, hogy sok esetben a gazdasági állatokat elégtelenül táplálják, hasznuk kevés, a tejtermelés alacsony, a felvásárolt vágómarhának alacsony az átlagsúlya. Ezért továbbra is sürgősen megoldandó feladatunk marad a rét- és legelőgazdálkodás sürgős fejlesztése, különösen a hegyi legelőket kell feljavítanunk és kihasználnunk a növendékállatok nevelésére, meg kell szerveznünk az állatok legeltetését. Mivel legelőinket nem használjuk ki, a takarmány javarészét nyáron etetjük fel és a téli hónapokban állandó jelenség a takarmányhiány. Az Erdőgazdálkodási és Faipari Megbízotti Hivatallal együtt felül kell vizsgálni és meg kell vitatni, hogyan használhatnánk fel az állatállomány legeltetésére az általuk gondozott legelőket is. Ügy vélem, különösen az állami gazdaságok növendék állatállományát nyáron a felsónyitrai és alacsonytátrai hegyi legelőkön helyezhetnénk el. Azt hiszem, ez a dolog megérdemli, hogy fontolóra vegyük. A CsKP X. kongresszusának irányelvei különösen nagy feladatokat tűznek mezőgazdaságunk elé az állattenyésztési termelés fejlesztésének és növelésének szakaszán. 1954-hez képest már 1955-ben 36 ezer tonnával több húst kell biztosítanunk, ebből 16 ezer tonnával több marhahúst és 20 ezer tonnával több sertéshúst. A tej termelését 45 millió literre! kell növelnünk. Az állattenyésztési termelés e lényeges gyarapítását elsősorban a gazdasági állatállomány hasznosságának növelésével kell elérnünk. Bár szlovákiai méretben száz százalékra teljesítettük az állatállomány tervét. (Folytatás a 2. oldalról) nem lehetünk elégedettek a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállomány elosztásával. 1955. január 1-vel a tervbe vett szarvasmarhaállományt Szlovákia egész mezőgazdaságában 100,2 százalékra teljesítettük, az EFSzek szakaszán azonban csak 80,6 százalékra. A kerületileg tervezett szektorban a tehénállomány 96,9 százalékot ért el, az EFSz-ekben csupán 70 százalékot. A kerületileg tervezett szektorban a sertésállomány 112 százalékos volt, az EFSz-ekben 95 százalékos A kerületileg tervezett szektorban az anyasertések állományának tervét 97,9 százalékra teljesítették, az EFSz-ekben 89,2 százalékra. Az állattenyésztési termelés fejlesztése döntő fontosságú tényező abban, hogy biztosítsuk lakosságunk ellátását a szükséges állati termékekkel, hogy megszilárdítsuk az' EFSz-eket és gyarapítsuk jövedelmüket. Az EFSz-ek gazdálkodásának eredményei azt bizonyítják. hogy éppen azokban a szövet- és megfelelő hasznosságot Is érnek ol kezetekben érik el a munkaegység nagy értékét, amelyek teljesítették a gazdasági állatok állományának tervét így pl. a božetechovt EFSz, amely teljesítette a gazdasági állatok állományának tervét, most, a téli időszakban is napi 7 liter tejhozamot ér el egy istállőzott tehéntől, tavaly egy-egy anyasertéstől 15 malacot nevelt fel és Surikov módszerének alkalmazásával a sertéshízlalásnál állatonként 76 dekagrammos napi súlygyarapodást ért el. Terven felül 12 ezer liter tejet, 51 mázsa sertést, 50 mázsa szarvasmarhát adtak be és elérték, hogy egy munkaegység után 21 koronát fizethettek ki a tagoknak. Szép eredményeket mutathat fel a farkasdi EFSz is, amely tavaly a beadott vágómarháknál állatonként 635 kilogrammos átlagsűlyt ért el és öszszesen 512 mázsa húst adott be. A feltűntetett adatok világosan tanúsítják, hogy az állattenyésztési termelésben a tervezett feladatokat nemcsak teljes’tbotjük, hanem túl is szárnyalhatjuk. rartunk járási bizottságainak a falusi pártszervezeteket és a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunistákat a leghatározottabban arra kell ösztönözniük, hogy fokozott igyekezetei, az eddiginél több gondot fordítsanak a szarvasmarha tenyésztésre. Különösen az EFSz-eknek komoly fogyatékossága, hogy kevés gondot fordítanak a növendékállatok felnevelésére, A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kimutatása szerint a növendékáhatok, különösen az üszők több, mint 50°/oa nem üti meg az átlagos mértéket, ami komoly következményekkel járhat a fejőstehenek tenyésztésében. EFSz-einkben és állami gazdaságainkban biztosítani kell a szarvasmarhaállomány, elsősorban a tehénállomány kiegészítését és pedig sajátnevelésű állatokból esetleg vásárlás újtán, az EFSzekben pedig az állatok összpontosításával is, mert nem ritkán előfordul, hogy a háztáji gazdaságokban 3—4 szarvasmarhát is tartanak. Nagy gondot kell fordítani az állatok hasznosságának növelésére, elsősorban a tehenek tejhozamának fokozásával. amely igen alacsony és állatonként csak négy és fél liter. A tejhozam növelése a szövetkezetekben es a paraszti magángazdaságokban is lehetővé teszi nemcsak a tervbe vett tejbeadás teljesítését, hanem a borjak és malacok nevelésének megjavítását is. Jelenleg rendkívüli gondot kell fordítani a gazdasági állatállomány jó átteleltetésére. hogy ne álljanak be veszteségek súlyban és hasznosságban, hanem, hogy az állatok súlya és hozama a téli hónapokban is gyara podjék. Nagy tartalékok állnak rendelkezésünkre a tervbe vett marhahústermelés biztosítására és nagy lehetőségeink vannak a vágómarha súlyának növelésére. Ezért széleskörűen meg kell szervezni a vágásra szánt szarvasmarhaállomány hizlalását. Továbbá meg kell javítani és ki kell bővíteni az állatok hizlaláséi a cukorgyárak, a mezőgazdasági iskolák gazdaságaiban, az Élelmiszeripari Megbízotti Hivatal és a Begyűjtési Minisztérium hizlaldáiban 1954-ben ugyan növeltük az anyastrtések hasznosságát, úgyhogy 1953- hez képest a múlt évben egy anyasertéstől hat helyett kilenc malacot választottunk el. Meg kell azonban állapítani, hogy nem kielégítő a tenyész-anyasertések elosztása. Az EFSz-ek közös gazdaságában nem érik el a száz százalékot, de túllépik a háztáji gazdaságokban és az olyan tenyésztőknél, akiknek a terv szerint nem kellene kocákat tartaniok. A múlt év folyamán jelentős javulást értünk el a sertésállomány tervének teljesítésében, a tervezett állományt túlhaladtuk, mégsem mondhatók kielégítőknek a sertéshús termelésében elért eredmények. A helytelen etetés az oka,, hogy a hizlalás során nem érjük el a tervbevett súlygyarapodást. Különösen az állami gazdaságokban és az EFSz-ekben alkalmazzák helytelenül a hizlalást módszereket, az elválasztott malacokat és a süldőket ugyanazokkal a takarmányokkal etetik, mint a hízósertéseket Az állatok lényegében abraktakarmányt kapnak, nem használják fel a sertéshlzlalásra alkalmas hazai takarmányforrásokat és háztartási hulladékokat. A sertések hizlalása, különösen pedig előhizlalása során biztosítanunk kell, hogy kihasználják a szálas- és nedvdús takarmányokat, amelyek olcsóbbá teszik a, hizlalást és egyben a póthizlalásra abraktakarmányt takarítanak meg. A zootechnikai és állatorvosi szolgálat dolgozói magyarázzák meg a szövetkezeti tagoknak és a többi parasztnak a szálas- és nedvdús takarmányokkal való etetés előnyeit, különösen a süldők etetésénél. A juhtenyésztés terén az utóbbi időben sikerült jelentősen növelnünk az állatok számát, de a tervbeveíf állatállományt még nem értük el. A juhtenyésztés további fejlesztése és hasznosságának gyarapítása érdekében kívánatos, hogy biztosítsuk az állatok helyes takarmányozását télen is Nálunk Szlovákiában gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk a juhtenyésztés terén, amelyek arra tanítanak, hogy viszonyaink közt a juhtenyésztés igenis kifizetődik. A hústermelés tokozása céljából még ez idén lényegesen növelnünk kell valamennyi EFSz-ben és állami gazdaságban a vízi- és kapargáló szárnyasok, valamint a pulykák állományát. Az EFSz-ekben és az állami gazdaságokban meg keli szervezni a kacsák és más baromfiak nagybani hizlalását, amivel egyrészt lényegesen hozzájárulunk piacunk hústermékekkel való ellátásának megjavításához, másrészt pedig növeljük a mezőgazdasági dolgozók jövedelmét is. Szlovákiában mind ez ideig kevés figyelmet fordítottunk a folyók és újonnan épült vízduzzasztók kihasználására a haltenyésztés fejlesztése érdekében. Jelentősen elmaradtunk halastavak létesítésében is, és a meglévő halastavak sem szolgálják tulajdonképpeni rendeltetésüket. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatalnak, valamint az Erdőgazdálkodási és Faipari Megbízotti Hivatalnak a haltenyésztés fejlesztése'érdekében minél előbb módozati tervet kell kidolgoznia a folyók, újonnan épült vizdúzzasztők és halastavak halállományának gyarapítására, hogy vizeink népgazdaságunk javát szolgálják. A CsKP KB politikai irodája már foglalkozott ezzel a kérdéssel. Pártunk járási és kerületi bizottságainak nagyobb figyelmet kell fordítanak e kérdésre. Az állattenyésztési termelés említett feladatainak biztosítására feltétlenül meg kell javítani a zootechnikai és állatorvosi szolgálatok munkáját. Zootechnikusaink és állatorvosaink nyújtsanak több segítséget szövetkezeteinknek, kis- és középparasztjainknak az állattenyésztési termelés problémáinak megoldásában, további fejlesztésének és gyarapításának biztosításában Nem lehetünk elégedettek a zootechnikusok és állatorvosok eddigi munkájával. Száz tehéntől a tervbevett 62,8 borjú helyett csupán 58,7 borját neveltünk fel. A borjak elhullása még mindig igen nagy és 6.1 százalékot tesz ki. Az elhullás az EFSz-ekben a legnagyobb (14,2 százalék), az állami gazdaságokban pedig 8,14 százalék Hasonló a helyzet a malacok esetében is. Ez arról tanúskodik, hogy zootechnikai és állatorvosi szolgálatunk nem valami sok gondot és munkál fordít a növendékállatok felnevelésére. A zootechnikusok és állatorvosok lokozott gondosságának meg kell nyilvánulnia majd abban, hogy fokozódik a gazdasági állatállomány hasznossága, véget vetünk az újszülött állatok nagyarányú elhullásának es általában megjavítjuk a fajtenyésztéssel kapcsolatos munkát. Nagyobb mértékben kell érdekeltté tennünk az állatgondozókat a hasznosság tervének teljesítésében. Mind ez ideig kevés gondot fordítunk az állatgondozók politikai és szakmai fejlődésére. Már néhányszor hangsúlyoztuk, hogy az állami gazdaságokban és az EFSz-ekben egyaránt a hasznosság szerint kell díjazni, illetve jutalmazni minden állatgondozót. Mind ez ideig azonban ez még az állami gazdaságokban sem történt meg, noha e rendezésnek minden feltétele megvan. A mezőgazdasági termelés tervének teljesítésével kapcsolatban, amellyel az SzlKP KB mai ülésén foglalkozunk, rá kell mutatni a mezőgazdasági termékek begyűjtési tervének teljesítésében mutatkozó veszélyes lemaradásra. A CsKP KB ez év február 11-i határozatában felhívta a szlovákiai párt- és állami szervek figyelmét a mezőgazdasági termékek begyűjtése terén tapasztalható komoly fogyatékosságokra és azt követeli, hogy ezeket a fogyatékosságokat határozottabban szüntessék meg. A mezőgazdasági termékek begyűjtésében Szlovákiában a CsKP X. kongresszusa után sem következett be lényeges javulás. Nem küszöböltük ki még azokat a bürokratikus módszereket, amelyek befészkelődtek begyűjtési apparátusunk munkájába. A begyűjtést még mindig nem biztosítottuk politikailag helyesen, és nemzeti bizottságaink sem ismerték még fel a begyűjtési terv teljesítésének politikai és gazdasági jelentőségét, amint azt az elért eredmények is bizonyítják. A múlt évben nem teljesítettük a gabonabegyüjtés tervét. A burgonya begyűjtését 65,9 száza iékra, a cukorrépáét 83,9 százalékra, a zöldségét 65,7 százalékra teljesítettük. A marhahús begyűjtését 97,3 százalékra, a sertéshúsét 83,2 százalékra, a tejét 64,9 százalékra, a tojásét 75,9 százalékra teljesítettük Emellett meg kell jegyezni, hogy a cukorrépa begyűjtésének tervét a kassai kerületben 44,9 százalékra, az eperjesi kerületben 29,4 százalékra teljesítették, aminek következtében Szlovákiában nem teljesítették a cukorgyártás tervét és a töketerebesi cukorgyár 11 nap alatt fejezte be a kampányt. A kassai és eperjesi kerületben dolgozó elvtársaknak kell megszüntetniük ezt a fogyatékosságot. A begyűjtés eredményei ez év januárjában sem kielégítők, a tervet a következőképpen teljesítették: szarvasmarha 93,1 százalék, borjú 89,3 százalék, sertés 78,6 százalék, tej 82,2 százalék, tojás 52,8 százalék. Február első három hetében a begyűjtési terv teljesítése még ennél is rosszabb. A szarvasmarha begyűjtési tervének teljesítésében veszélyesen lemaradt az eperjesi, a zsolnai, kassai és a besztercebányai kerület. Szlovákia egyetlen kerülete sem teljesíti a sertésbegyüjtés tervét. Februárban a teljesítés a 60 százalékot sem éri el. A feketevágások száma azonban egyre nő. Elvtársak, nem téveszthetjük szem elől, hogy a falvakon még mindig gyakori jelenség az üzérkedés, az állami fegyelem megsértése, ami abból is látható, hogy gyakran olyan falvakból is sok terményt hoznak piacra, amelyekben a begyűjtési feladatokat nem teljesítették. Erről tanúskodik a feketevágások nagy száma is. amelyekről természetesen, kézenfekvő okokból, nincs pontos statisztikánk. Hozzávetőleges becslés szerint Szlovákiában tízezer számra vágják le feketén a sertéseket. Hasonló a helyzet a borjaknál is. Pártszervezeteink és a nemzeti bizottságok szervei nem harcolnak az állami fegyelem megsértésének eme jelenségei ellen, nem folytatnak megfelelő politikai meggyőző munkát a parasztok körében. Különösen nem kielégítő a tej- és a tojás begyűjtése az eperjesi és a kassai kerületben. Januárban az eperjesi kerület a tejbegyűjtés tervét 40,5 százalékra, a tojásét 12,6 százalékra, a kassai kerület pedig a tejbegyűjtés tervét 59 százalékra, a tojás begyűjtését 26,8 százalékra teljesítette. Az említett két kerületben nem tapasztalható javulás a tej- és tojásbegyűjtés szervezési biztosításá(Folytatás az 5. oldalon)
