Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-06 / 10. szám

2

{^dmüvts

1955. március 6.

Legfontosabb feladatunk - a mezőgazdasági termelés emelése

ban, hogy kerületi, járási és falusi pártszervezeteink, nemzeti bizottságaink és egész mezőgazdasági apparátusunk, beleértve a Földműve'ésügyi Megbízotti Hivatalt is, nem fordított elég gondot a földdel való gazdálkodásra, aminek az a következménye, hogy a föld egyszerűen eltűnt és tovább tart a rendetlenség a föld nyilvántartásában. A helyi nemzeti bizottságok felfektették ugyan a föld nyilvántartását, de a községek nagyobb részében nem vezetik rendesen, így aztán a meglévő adatok nem felelnek meg a való helyzetnek. Csupán a kassai kerületben például a községek 70 szánalékában nincs rendes földnyilvántartás. Hasonló a helyzet az eperjesi és a besztercebányai kerületben is.

Arról, hogy nem fordítunk elég gondot a föld, különösen a szántóföld megművelésére, tanúskodik az a tény is. hogy a föld birtokosai nem ritkán, sőt gyakran a járási szervek közbenjárásával a szántóföldet mezőgazdasági területté változtatják, vagy egyszerűen más célokra bocsátják rendelkezésre. Csak a legutóbbi években több, mint 4000 hektár jó termőföldet ültettek be gyümölcsfákkal, a lejtőkön pedig a föld kihasználatlanul hever, bár teljesen megfelelne e célnak és kielégíthetné a gyümölcstermesztés fejlesztésével kapcsolatos igényeket. Száz meg száz hektárt foglaltak le más. célokra, például egyéni építkezésre. A falu területén kívül, termőterületen építenek fel lakóházakat, ugyanakkor nem használják ki a község belterületén a lakásépítési célokra alkalmas telkeket és így ezer meg ezer hektár termőföld megy veszendőbe.

Nemzeti bizottságaink ahelyett, hogy igyekeznének felhasználni minden szabad telket a község belterületén, a legjobb termőföldeket osztogatják el építőtdleknek, noha ez a Megbízottak Testületének tavaly, augusztusban hozott határozata értelmében tilos. Az említett fogyatékosságokhoz járulnak még továbbiak is, mint pl. a szántóföldek parlagon hevertetése, 1954-ben például a besztercebányai kerületben 2340 hektárt, az eperjesi kerületben 1665 hektárt és egész Szlovákiában 8328 hektárt nem müveitek meg. 11660 hektár szántóföldön nem biztosították a rendes gazdálkodást. Ezt a földet nem művelték meg gondosan, javarészt a helyi nemzeti bizottság gazdálkodott rajta. A legtöbb ilyen elégtelenül megművelt föld az eperjesi kerületben akadt. Fölösleges külön bizonyítani, hogy az említett hiányok, a szántóföld megművelésére fordított kevés gond kedvezőtlen hatással van a mezőgazdasági termelésre.

A mezőgazdasági termelés 1955. évi fejlesztési tervének teljesítéséhez elsősorban feltétlenül meg kell szüntetni a termőföld nyilvántartásában tapasztalható hiányosságokat. A geodézia adatai alapián a térképészet, valamint a mezőgazdasági tervezőszolgálat dolgozóinak adatai szerint, amelyek kiterjednek az egész mezőgazdasági termőterületre és szántóföldre és ezek tulajdonosaira, pontos nyilvántartásba veszik a földet. A nemzeti bizottságoknak teljes felelősséggel kell gondoskodniok arról, hogy ezt a nyilvántartást gondosan vezessék. Biztosítani kell azt is, hogy a szántóföldet ismét eredeti rendeltetésének, a mezőgazdasági termelésnek szolgálatába állítsák. A párt szervezetei és szervei arra ösztönözzék a mezőgazdasági dolgozókat, hogy az elhanyagolt földet ismét megműveljék és termővé tegyék. A CsKP KB határozatából szlovákiai pártszervezeteink és nemzeti bizottságaink számára is az az igen jelentős feladat következik, hogy megfelelően hozzájáruljanak a cseh határvidék betelepítéséhez. E téren ifjúsági szervezeteink már vállalták, hogy összesen 2100 fiúból és lányból álló brigádokat küldenek a cseh határvidékre, akik már ez év március 6-án jelentkeznek munkahelyükön. A feladat nagy és az egész pártnak, valamint a nemzeti bizottságoknak az a kötelességük hogy e becsületbeli vállalás teljesítése érdekében minden támogatást megadjanak ifjúságunknak. Ezenfelül a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal • nak rövidesen meg kell egyeznie a Földművelésügyi Minisztériumma I hogy a szlovákiai felnőtt lakosság és a Szakemberek soraiból hány dolgozót

küldjenek a cseh határvidék betelepítésére. Kerületi és járási pártszervezeteink feladata lesz, hogy a nemzeti bizottságok dolgozóival megvitassák e kérdést, jól előkészített politikai tömegmunkával intézkedéseket tegyenek, hogy a kitűzött határidőre megnyerjék' a megállapított számú dolgozókat ennek az akciónak. A CsKP X. kongresszusa határozataiban megemlékezett arról is, hogy mindenütt, ahol ehhez meg vannak a szükséges előfeltételek, fel kell szántani a kishozamú réteket és legelőket és szántófölddé kell átalakítani őket. A múlt évi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenütt, ahol az elvtársak hozzáfogtak az ilyesféle területek felszántásához, mint pl. a királyhelmeci járásban felszántott 3000 hektár és a Csallóközben felszántott néhány száz hektár esetében, az így nyert új szántóföldön nagy terméshozamokat értek el. Szlovákiában, különösen Kelet-Szlovákiában vannak olyan területek is, amelyeket nyári áradások fenyegetnek és ennek következtében eddig még nem vették művelésbe őket A kassai és eperjesi kerületi bizottságban az elvtársaknak fontolóra kellene venniök. hogyan adhatnák vissza e. edeti rendeltetésüknek e fenyegetett területeket, hogyan biztosíthatnák a helyi lehetőségek kihasználásával, a helyi lakosság mozgósításával, partmenti gátak építésével rendes megművelésüket. Chudík elvtárs szavai szerint csupán a királ\ helmed járásban 12 000 hektár ilyen földterület van, egész Kelet-Szlovákiában pedig kiterjedése kb. 50 000 hektárra tehető A Csallóközben is a csatornák kimélyítésével kapcsolatban, amely munka jelentős részét az idén elvégezzük az elvtársak fontolóra vehetnék, melyik területet hogyan műveljék meg és így lényegesen gyarapítsák hozamait.

Pártunk X. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésében döntő jelentősége van a növénytermesztésnek, a hektárhozamok lényeges növelésének, amit elsősorban a haladó tudomány, az agrobiológia eredményeinek és a gépesítésnek az alkalmazásával érhetünk el. A növénytermesztés fejlesztésétől függ az állattenyésztési terlnelés fellendülése is.

Az 1955. évi terv a múlt évhez képest a következőképpen állapítja meg a legfontosabb növényfajták hektárhozamainak növelését:

búzából 18,5, rozsból 21, árpából 12,9. kukoricából 15, cukorrépából 2,6, burgonyából 27, takarmányrépából 33,3, lenből 60 százalékkal.

Minden lehetőségünk és természetadta feltételünk megvan ahhoz, hogy elérjük ezeket a hektárhozamokat Jobb agrotechnika mellett földjeink minősége nemcsak lehetővé teszi elérésüket már az idén. hanem ezt a feladatot, ha megfelelő gondot fordítunk rá, még túl is teljesíthetjük. Ezt példákkal bizonyítom a nagylégi szövetkezet a következő átlagos hektárhozamokat érte el: búza 28 mázsa, árpa 23 mázsa, tengeri 32 mázsa, cukorrépa 320 mázsa Az említett EFSz-ben főleg a következő agrotechnikai módszereket alkalmazták: sűrűsorosan vetették be az egész gabonatermő területet, 20 hektáron négyzetes fészkesültetést alkalmaztak, 15 hektáron pedig jarovizált magot vetettek el. A kopéany-i (szakolcai járás) EFSz 4200 hektáron gazdálkodik. - A szövetkezet földjei nem tartoznak a délszlovákiai síksághoz, a szövetkezeti tagok mégis nagyszerű eredményeket értek el és túlszárnyalták a tervi "vett hektárhozamokat. Burgonyából például a terv 128 mázsás hozamot írt elő, ők azonban hektáronként átlag 186 mázsát értek el. Cukorrépában a terv 172 mázsa volt, az eredmény 275 mázsa hektáronként. Ezek a példák mutatják, hogy a föld jó megművelése és a fejlődő növények gondos ápolása az agrotechnikai határidők betartásával igenis lehetővé teszik a nagy hektárhozamok elérését.

Még nagyobb hektárhozamokat értek el a csallóközaranyosi, nagykeszi és leleszi EFSz-ek, különösen pedig azok a közismert EFSz-ek, amelyek már valóban nagy hektárhozamokkal dicsekedhetnek, mint pl. az Ifjúság Falvabeli, a mezőkeszi és a farkasdi szövetkezet, ahol az egész cukorrépával beültetett területen átlag 360 mázsás hektárhozamot értek el. Brezinová, a farkasdi EFSz tagja az általa oondozott dűlőről 894 mázsa cukorkát takarított be

(Folytatás az 1. oldalról)

hektáronként és csupán pótjutalmazásképpen 3600 koronát kapott.

Néhány élenjáró szövetkezetei említettem, amelyek ilyen nagy terméshozamokat érnek el. Tapasztalataikat minden EFSz-ben hasznosítani kell. Általában nem lehetünk azonban elégedettek a növénytermesztésben eddig elért eredményekkel. Ez különösen Kelet-Szlovákiára vonatkozik, ahol a kassai és eperjesi kerületben tavaly a cukorrépa átlagos hektárhozama 196,7 mázsa volt és ebből hektáronként csak 68,8 mázsa jutott el a cukorgyárakba A kelet-szlovákiai alföld termékenységét és talajának minőségét ismerve, nem kételkedhetünk abban, hogy ez a föld többet is teremhetne.

Távolról sem kielégítő a helyzet más ipari növények, különösen a len és a kender termesztésében, bár ismeretes, hogy e növények termesztése igen előnyös és döntő jelentőségű könnyűiparunk és élelmiszeriparunk szempontjából. E növények hektárhozama és piaci termelése azonban igen alacsony. Az idén is igen lassan folyik az ipari növények, különösen a len termesztésének szakaszán a termelési szerződések megkötése. 1955. február 10-ig az eperjesi, zsolnai és kassai kerületben csak a tervbevett mennyiség 67 százalékát biztosították szerződésileg Kelet-Szlovákiában 4 korszerű lenfeldolgozó üzemet építettünk. De nem biztosítjuk kielégítően a számukra szükséges nyersanyagot és tavaly a len felvásárlási tervét csupán 48 százalékra teljesítették.

Növénytermesztésünk további fogyatékossága, sőt szűk keresztmetszete a kukorica, a burgonya és általában a takarmányok termesztése. Eme növények hektárhozamai a legelőnyösebb feltételekkel rendelkező vidékeken is messze elmaradtak a tervtől és semmiképpen sem felelnek meg a meglévő termesztési lehetőségeknek. A kukoricatermesztésben nem elszigetelt jelenség, hogy egyes állami gazdaságok és EFSz-ek a szlovákiai, vagy kerületi átlagnál száz százalékkal nagyobb hektárhozamokat értek el. A nyárasdi EFSz 1954-ben 31,6 mázsa

szemeskukoricát termesztett egy hektáron. A holiči állami gazdaság hektáronként 38,5 mázsa szemeskukorica termést ért el.

Emellett nem mondhatjuk, hogy az említett eredményeket elérő EFSz-ek és állami gazdaságok kihasználtak volna minden lehetőséget, alkalmaztak volna minden agrotechnikai vívmányt, szemveszteség nélkül takarították volna be a termést, ami mind nagy mértékben befolyásolja a tengeri hektárhozamának növelését.

Még az idén biztosítani kell a kukorica vetésterületének bővítését különösen a déli vidékeken, ahol az éghajlati viszonyok nagyon kedveznek a tengeri termesztésének és e növényt magra és silótakarmánynak egyaránt termeszteni kell. Ezért az északabbra fekvő vidékeken is meg kell kezdenünk a kukorica termesztését, magra és silótakarmánynak és teljes érés idején kell silózni a növényt. Tudományos kutatóink és agrotechnikusaink még a tavaszi munkák megkezdése előtt magyarázzák meg szövetkezeti tagságunknak és egyénileg gazdálkodó parasztjainknak, milyen talajba kell vetni a kukoricát, hogyan kell előkészíteni a talajt, milyen műtrágyákat kell alkalmazni, hogy biztosítsák a mag- vagy silókukorica nagy termését.

Gépállomásaink és agronómusaink tegyenek meg már most minden intézkedést annak érdekében, hogy messzemenően biztosítsák a kukorica négyzetes-fészkes ültetését. A gépállomások a négyzetes-fészkes ültetés érdekében készítsenek elő legalább 350 négysoros vetőgépet.

Komoly fogyatékosság az is, hogy kutatóintézeteink, a Szlovákiai Tudományos Akadémia intézetei és a kerületi mezőgazdasági intézetek nem dolgozták ki a kukorica-termesztés területi tervét, nem termesztettek ki olyan fajtákat, amelyek az eddiginél termőképesebbek és sikerrel termeszthetők Szlovákia magasabbanfekvő vidékein is. De nem vonhatjuk kétségbe, hogy Szlovákiában lényegesen bővíthetjük a tengeri vetésterületét és növelhetjük ltoktárhozamait.

Hasonlóan fontos növény a burgonya is. különösen a kedvező termesztési adottságokra való tekintet

tel. Ez a növény igen nagy nemzet gazdasági jelentőségű mivel nélkülözhetetlen a lakosság ellátásának biztosításában és egyben fontos eszköze az állattenyésztési termelés fokozásának is. De távolról sem elégíthetnek ki bennünket a burgonya jelenlegi hektárhozamai.

Az egyes kerületek valamennyi termő vidékén a burgonya hektárhozamai tavaly is igen alacsonyak voltak és messze elmaradtak a tervtől. Nem fordítunk elég gondot e fontos növényre, aminek az a következménye, hogy évről évre nagy burgonyahiánynyal küzdünk, mégpedig a lakosság ellátásában és a gazdasági állatok takarmányának biztosításában egyaránt. Szlovákiában már a múltban jó burgonyaterméseket értek el, ez a növény volt népünk legfontosabb élelme a kapitalista kizsákmányolás és a munkanélküliség idején. Megvan minden feltételünk ahhoz, hogy növeljük a burgonya hektárhozamait, különösen Közép-, Észak- és Kelet-Szlovákiában Ezt azok az eredmények is bizonyítják, amelyeket tavaly egyes járásokban elértek, például a késmárki, az iglói és más járásokban. A nagylomnici állami gazdaság 300 mázsa burgonyát is termesztett hektáronként. Még a tavaszi munkálatok megkezdése előtt jól elő kell készíteni a talajt és a veteményeket. Ezt a feladatot pártunk szerveinek és szervezeteinek, mezőgazdasági apparátusunk dolgozóinak sem szabad szem elől téveszteniük. Gondosan fel kell készülni rá és agrotechnikai határidőben biztosítani kell nemcsak a burgonya ültetését, hanem a növény megfelelő ápolását is. Ez a feladat annál fontosabb, mivel a burgonya eddigi alacsony hektárhozamainak az a legfőbb oka, hogy elhanyagolták a burgonya sarabolását és kapálását. Az is előfordult, hogy beültetett burgonyaföldekre semmi gondot sem fordítottak.

A hektárhozamok növelésében fontos szerepet játszik földjeink helyes trágyázása. De a trágyázás eddigi módja, a legtöbb EFSz-ben, állami gazdaságban és egyéni parasztgazdaságban nem kielégítő az istállótrágya és műtrágya felhasználásában egyaránt

1. Már az isťállótrágya helytelen készítésével, kezelésével, elkésett kihordásával és beszántásával sok ezer tonna értékes, a talajnak juttatható tápanyag megy veszendőbe. Csak kevés állami gazdaságban tárolják és kezelik helyesen az istállőtrágyát. A legtöbb EFSz-ben semmi gondot sem fordítanak az istállótrágyára, sőt, az iskola- és kísérleti gazdaságokban sem fordítanak elég gondot annak helyes kezelésére A rossz kezelés okozta veszteségek szlovákiai viszonylatban evente kereken 500 millió koronára rúgnak. Ha például csak 20 százalékkal csökkentenők az istállótrágya nitrogéntartalmának veszteségeit, akkor ezzel 80—100 mázsával növelhetnek a kapás takarmánynövények hektárhozamait.

2. A trágyalé. amely igen nagymennyiségű nitrogéntartalmú anyagot tartalmaz, nem jut ki a földekre, hanem sok helyütt elfolyik az udvaron, az utcákon. Mezőgazdasági termelésünk ezzel további értékeket veszt. Erre a körülményre azzal a kampánnyal kapcsolatban is fel kell hívnunk a figyelmet, amelyet hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából indítottunk városaink és fídvaink szépítésére. Ha a trágyadombok alatt gödröket ásunk, felfoghatjuk bennük a trágyalevet és elejét vehetjük annak, hogy szétfolyjék az udvarokon és az utcákon.

3. A komposzt készítését, amelyhez különféle hulladékanyagokat használhatunk fel, Szlovákiában még mindig nem értékelik megfelelően, bár tudjuk, hogy ezáltal termőföldjeinket sok szerves anyaggal gazdagíthatnók és növelhetnők termőképességüket. A nemzeti bizottságoknak és az agronómusszolgálatnak fokozott gondot kell fordítaniuk az istállótrágya, a trágyalé kezelésére és a komposzt készítésére, a párt szerveinek és szervezeteinek pedig ellenőrizniük kell e feladatok teljesítését.

Szlovákiában az utóbbi években jelentősen megnőtt a műtrágya használata Csak az elmúlt évben több mint 360 000 tonna műtrágyát használtak fel. ami 1953-hoz képest 63 680 tonnával többet jelent és 1947-hez képest a műtrágya fogyasztása több mint két és félszeresével emelkedett. A műtrágya alkalmazásában azonban komoly fogyatékosságokat tapasztalhatunk, mivel elavult, kezdetleges ismeretek alapján történik. Különösen a zsolnai és az eperjesi kerületben alkalmazzák igen egyoldalúan a műtrágyát. mert csak szétszórják a földeken, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen vagy amolyan műtrágya hasznára van-e a termesztett növénynek vagy sem. A legfőbb fogyatékosság abban keresendő, hogy a műtrágya alkalmazása előtt nem végeznek megfelelő talajvizsgálatot, nem állapítják meg tüzetesen a talaj tápanyagtartalmát, hogy ennek alapján pontosan és helyesen meghatározhassák a felhasználandó műtrágya minőségét és menynyiségét. Ha nem olyan műtrágyát használnak, amilyent a talaj a növény táplálásához, fejlesztéséhez igényel, úgy ez azzal a következménnyel jár, hogy a felhasznált műtrágyamennyiség nem növeli megfelelő arányban a hektárhozamokat.

Ezzel kapcsolatban tudományos kutatóink, agronómusaink munkájáról megállapíthatjuk, hogy e téren még igen kevés igyekezetei fejtettek ki és elsősorban az ő feladatuk, hogy még az idén megszüntessék e fogyatékosságokat. A Földművelésügyi Megbízótti Hivatalnak még ebben az évben biztosítania kell a talajvizsgálat elvégzését minden állami gazdaságban és EFSz-ben, valamint a legtöbb egyéni parasztgazdaságban is.

Ennek érdekében ki kell használni a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézet, a cukorgyárak, a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia és a gépállomások laboratóriumait. E feladat teljesítése annál sürgősebb, mivel azok az EFSz-ek, ahol már elvégezték a talajelemzést, és ennek alapján helyesen trágyáztak, már jelentősen nagyobb hektárhoza-. mókát értek el. Például a nagyfödémesi EFSz annak következtében, hogy műtrágyafogyasztását a talajelemzés eredményei alapján szabta meg, 800 mázsa műtrágyát takarított meg és ugyanakkor a szenei járásban aránylag a legjobb terméseredményeket érte el

Még mindig kevéssé alkalmazzák nálunk a talaj meszezését, bár mezőgazdasági termőterületünk túlnyomó része mészhiányban szenved. Majdnem az egész zsolnai kerületben, a besztercebányai kerület északi részén, majdnem az egész eperjesi kerületben, a kassai kerület nagy részében, valamint a nyitrai és bratislavai kerület egyes járásaiban a talaj sürgősen messet igényel termőképességének fokozása érdekében. A meszezés ennek ellenére nem kielégítő, noha Szlovákia területén nagymennyiségű alkalmas, meszet tartalmazó anyag áll rendelkezésünkre erre a célra.

A cukorgyárakban nagymenynyiségű, néhány éve felgyülemlett mésziszap található, amely igen jól megfelel a talaj meszesítésére. Nem használunk ki más, mésztartalmú hulladékanyagot sem.

Az említett hiányokhoz továbbiak is járulnak, mint például a zöldtrágyázásnak és a tőzeg felihasználásának az elhanyagolása különösen olyan vidéken, ahol könnyű a talaj és könnyen kiszárad, kevés benne a talajnedvesség. Bár elegendő tőzegtelepünk van, nem használjuk ki őket a mezőgazdasági termelés fokozására. A tőzegtermelő vállalatok keveset törődnek a fejtéssel, a tőzeget csak esetenként és jelentéktelen menynyiségben termelik. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatalnak javaslatot kell tennie arra, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsa a tőzeg termelését, hogy a fejtést teljes mértékben gépesítse, hogy csökkentse a termelési költségeket és ezzel lehetővé tegye az EFSz-ek, kis- és középparasztok számára a tőzeg vásárlását.

Ezekkel az intézkedésekkel és további, a helyes trágyázás érdekében foganatosítandó rendszabályokkal biztosítjuk a talaj termelőképességét és a hektárhozamok növelését.

A hektárhozamok növelésében a föld gondozása és trágyázása mellett nagyjelentőségű az is, hogy gondoskodjunk a szükséges jó minőségű vetőmagról és veteményekről. Ma már nem elégíthet ki bennünket a vetőmag és veteménytermesztés irányításának és tervezésének eddigi módja, mivel nem felel meg az egyes vidékek szükségleteinek és természeti adottságainak. EFSz-einkben még (Folytatás a 4. oldalon)