Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-05 / 49. szám

A szocialista faluérti íza ü& d Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1954. december 5. Ara 40 tillér V. évfolyam 49. szám Lapunk tartalmából: Dolgozó népünk nagy lelkesedéssel, szilárd egységben szavazott Kormányunk újabb támogatása mezőgazdasá­gunknak Módosítások a beadások teljesítésében A sztálini Alkotmány, az emberről való gon­doskodás szelleméből fakadt Beszél a kukoricaszár A derzsenyei konferencia tapasztalataiból Helyes tervezés nélkül nincs eredmény Dolgozóink jói választottak Vasárnap 1954. november 28-án nagy napja volt köztársaságunk népé­nek. Képviselőket választottunk a legfelsőbb törvényhozó testületekbe. Ezek a nagyjelentőségű választások magukkal ragadták a választók töme­geit a kilencvenéves öregasszonytól egészen addig a választóig, aki épp a szavazás napján töltötte be életének 18. évét. Bebizonyosodott, hogy né­pünk milliós tömegei a legalapvetőbb dolgokban egy akaraton vannak: ч bizalomban államrendszerünk iránt, a Nemzeti Front politikájában, hogy felismerték benne saját jólétük és a békés élet építésének hatalmas esz­közét. Hogy dolgozóink a Nemzeti Front jelöltjeire adták szavazatukat, ez a politikai öntudat eredménye volt. A burzsoá demokráciákkal ellenfélben a mi érdekünk az, hogy a széles töme­gek gondolkozzanak. Tudatosítsák mi­ért és kiért dolgoznak és működésük milyen cél felé irányul. A választás előtti kampányban népünk még pon­tosabban megismerte, hogy mit jelent az ő uralma. Népünk politikailag igen sokat fejlődött, ügyesen elsajátította az államvezetés tudományát. A vá­lasztások előtti gyűléseken a válasz­tók nyíltan beszéltek jelöltjeikkel olyan kérdésekről, amelyek nálunk a burzsoá köztársaságban, sőt a kapi­talista világban ma is — csupán a kuliszák mögötti politizálásnak, a tő­kés vállalkozóknak titkai voltak. Köz­ismert tény, hogy egészen a felszaba­dításig Szlovákia területének több mint 50 százaléka a nagybirtokosok, az egyház és a kulákok tulajdonában volt. A nagybirtokosok és a falusi gazdagok száma alig múlta felül a 15 ezret s több földet tartottak birto­kukban mint a 440.000 kis- és közép­paraszt együttvéve. Ezekről a kérdé­sekről a burzsoázia urai sohasem be­széltek nyilvánosan és nem vonták be a nép széles tömegeit ügyeinek rendezésébe. Az a tény, annak felismerése, hogy népünk mindenbe beleszólhat, ami az országban történik, együttjár azzal a meggyőződéssel, hogy a törvényhozó testületekbe igazi képviselőit válasz­totta. Vájjon kik a mi képviselőink? Választóink vérszerinti testvérei és nővérei, városainknak és falvainknak fiai, akik ugyanazokat az érzelmeket, vágyakat élték és élik át most is, mint a többi becsületes dolgozó. Óriási, valóban történelmi esemé­nyek azok a változások is, melyeket falvaink a felszabadítás után átéltek. Földműves családjaink százezrei ré­szesültek a nemzeti biztosítás elő­nyeiben. A valamikori szegény parasz­tok, akik nehéz életük során ezerféle fájdalmat szenvedtek el és meghaltak anélkül, hogy akárcsak gondolhattak volna is orvosra, ma díjtalan orvosi gondozásban, kórházi ápolásban része­sülnek és tízezrek közülük élveznek aggkori járulékot. Számos községünk­ben már megszokott dolog a gyer­mekotthon, sőt a szülőotthon is. Gyermekotthon és bölcsőde már több mint 1100 községben működik. A vil­lanyáram a münchenelőtti köztársa­ságban csupán 728 szlovákiai község­ben volt bevezetve, ugyanakkor azon­ban olyan falvakban is, amelyekben már be volt vezetve, a lakosság több­sége petróleum lámpát használt, mert a világítás bevezetéséért és az el­használt áramért járó illeték számára túlságosan drága volt. A felszabadu­lás után néhány éven belül további több mint 1000 szlovákiai falu kapott villanyvilágítást. A rádiók száma a volt köztársasággal összehasonlítva több mint hatszorosára s az úgyne­vezett szlovák állammal összehason­lítva, több mint háromszorosára emel­kedett. Ma már minden öt lakosra jut egy rádióvevőkészülék. A mozik száma Szlovákia területén 1937-ben csupán 196 volt, míg ma számuk 900-on túlra emelkedett. Azokban a falvakban, melyeknek még nincs ál­landó mozijuk vándormozik járnak, amelyek a parasztság tízezreivel is­mertetik meg a filmművészetet. A falu előtt tárva van az ajtó a művelődésre is. A burzsoá köztár a­­ság idején Szlovákiában csupán 26 mezőgazdasági iskola működött. Ma több mint 90 féle mezőgazdasági is­kolánk van a főiskolákon kivül, me­lyeket tanulni vágyó földműveseink fiai és lányai igen nagy számban lá­togatnak. Ezenkívül ezer és ezer szö­vetkezeti tag végez három- és öthó­napos tanfolyamokat s a szövetkezeti és üzemi munkaiskolák keretében a múlt esztendőben több mint 66 ezer szövetkezeti tag, traktoros és egyéb mezőgazdasági dolgozó ismerkedett meg a haladó agro- és zootechnika elveivel. Teljesen forradalmi változások áll­tak be a mezőgazdasági munkák gé­pesítése terén is. Ismeretes, hogy a kapitalista Csehszlovák Köztársaság idején csupán ezer és egy néhány traktor volt. Ez is a földbirtokosok, kulákgazdaságok, spekulánsok birto­kában. Még rosszabb volt a helyzet a többi gépeknél. Kévekötő aratógép oly kevés volt, hogy minden ezer hektár szántóterületre csupán 0.3 da­rab jutott. A kis- és középparasztok­nak a legnehezebb munkát is kézzel kellett végezniök. A népidemokrati­kus köztársaság elsőrendű feladatai igyikének tekintette, hogy a paraszt­ságot tehermentesítse a legnehezebb robpttól olyképp, hogy kiszélesítette a mezőgazdasági gépek gyártását s ezeket előbb a szövetkezetek később a gép- és traktorállomás útján jut­tatta a falunak. Mindezeket nem szabad szem elől tévesztenünk s tudatosítanunk kell, hogy a győztes választásokkal nem ért minden véget. Továbbra is szün­telen el kell mélyítenünk népünk tö­megeinek mozgalmát, amelynek lelke­sedésével és szorgalmával e vívmá­nyok birtokába jutottunk. Ezek a si­kerek arról győznek meg bennünket, hogy nincs olyan kérdés, amelyet né­pünk összefogásával nem tudnánk megoldani. Ez azért van így, mert pártunk és kormányunk mindig ott áll a nép mellett s így erős érvek állnak rendelkezésére mind a múlt­ból, mind az építő jelenből. Prog­­rammjában és céljában valamennyi dolgozónk jóléte és boldogulásának biztosítéka áll. Hogy a pártunk és kormányunk által mutatott úton még eredményesebben haladhassunk, ih­­hoz további igyekezetre van szüksé­günk. Szövetkezeteink gazdálkodásuk megjavítása céljából készítsék el a hároméves távlati tervüket s gazdál­kodásukat az alapszabályok érvénye­sítésével irányítsák. Ez az egyedüli útja a közös gazdálkodás sikereinek. A mezőgazdasági termelés emelésével kapcsolatban egyénileg dolgozó pa­rasztságunkra is nagy feladat vár. A magánszektor még jelentékeny terü­leteket művel meg s ezérf részünk­ről nem lehet közömbös a magángaz­dák termelése sem. Népi demokrati­kus rendszerünk az ő igyekezetüket is támogatja, csak használják fel azokat a lehetőségeket, amelyeket kormányunk ezen a téren számukra sokoldalúan biztosít. Különös jelentőséget nyertek a vá­lasztások azáltal is, hogy egy nappal a moszkvai Európai értekezletnek megnyitása előtt folytak le. Az a tény, hogy a választások előtti kam­pány keretében mozgalom indult ná­lunk a szovjet javaslatok elfogadásá­ra, hogy népünk Nyugat-Németország újrafelfegyverzése fenyegetésének ha­tására ismét tudatosította szövetsé­gének nagy jelentőségét a béke és a nemzetek szabadságának hatalmas védőbástyájával a Szovjetunióval és azzal az elhatározással tette szavazó­lapját az urnába, hogy megvédje a békét, meghatározza a vasárnapi vá­lasztások jelentőségét is. Abban az időben, amikor Nyugaton egyre nő a békeszerető tömegek vi­haros mozgalma a burzsoá kormányok ellen, amelyek a párizsi egyezmények ratifikálására törekednek, hogy Nyu­­gat-Németországot újrafelfegyverez­­zék, kormányunk küldöttsége élén Široký elvtárssal Moszkvában tárgyal, annak tudatában, hogy egész népünk támogatja. Oda, Moszkvába száll mindannak a 8,482.894 választónak szíve és gondolata, akik szavazatukat a Nemzeti Front jelöltjeire adták. Váltsuk hát akaratunk erejét, ame­lyet a választásokon fejeztünk ki, tet­teink egységévé a munka minden szakaszán, a béke javára, váltsuk tartós boldogságunkká! Dolgozó népünk 97.89 százaléka a Nemzeti Front jelöltjeire szavazott Az elmúlt vasárnap, november 28-án a Csehszlovák Köztársaság egész területén meg­valósultak a képviselőválasztások a Nemzetgyűlésbe. A választások hazánk összes helysé­geiben az összes választók magasfokú politikai aktivitásának jegyében folytak le. A Nemzeti Frontba tömörült dolgozó népünk ismét kifejezte hazafias állásfoglalását, Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya körüli fel zárkózottságának egységét. A végérvényes eredmények szerint, amelyek az összes 368 kerületi választóbizottság­tól érkeztek a központi választóbizottsághoz, 8,783.816 szavazó volt bejegyezve, 8,711.718 szavazó vett részt a választásokon. Az érvénytelen szavazólapok száma 34.688, amely 0.39 százalék, az érvényes szavazólapok száma 8,677.030, 99.61 százalék. A jelöltek ellen 182.928 vág yis 2.11 százalék szavazott. A jelöltekre 8,494.102, vagyis a választók 97.89 százaléka. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy dolgozó népünk teljes mértékben megértet­te a nemzetgyűlési választások nagy jelentőségét és újból kifejezésre juttatta azt a szilárd elhatározását, hogy építeni akarja a szocializmust és harcolni akar a békéért.-----------------------------★ ★ ★---------------------------------­Megnyílt Moszkvában az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet 1954 november 29-én 15 órakor megkezdődött Moszkvában az európai államok értekezlete, mely az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalko-. zik. Az értekezleten résztvesznek a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Bolgár Nép­­köztársaság, a Román Népköztársaság és az Albán Népköztársaság küldöttjei Az értekezleten jelen van a Kínai Népköztársaság megfigyelője is. Az értekezletet a Szovjet küldött­ség vezetője -- V. M. Molotov nyi­totta meg. S V. M. Molotov sajnálatát fejezte ki afelett, hogy nem találtak lehetőséget az összes meghívott államok az érte­kezleten való megjelenésre, mely az európai kollektív biztonság megterem­tésének kérdésével foglalkozik, azzal a kérdéssel, amely nyugtalanítja az európai államokat. V. M. Molotov ki­jelentette, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között a békeszerető államok nem szorítkozhatnak csupán azokra ár­intézkedésekre, melyeket ezidáig tet­tek a béke és saját biztonságuk érde­kében és tekintettel erre, a szovjet küldöttség nézete szerint meg kel tartani az európai államok értekezletéi a béke és biztonság érdekében azon államok küldöttjeinek részvételével, amelyek a meghívást elfogadták. A Lengyel Népköztársaság küldött­ségének vezetője — J. Cyrankiewicz és a Csehszlovák Köztársaság kül­döttségének vezetője. .V. Široký — tá­mogatta azt a javaslatot, hogy az érte­kezletet tartsák meg azon államok küldöttjeinek részvételével, amelyek a meghívást elfogadták. Ezt a javaslatot helyeselték a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyap, Bolgár, Román, Albán és a Kínai Népköztársaság kép­viselői is. Az értekezleten a szovjet küldött­ség vezetője — V. M. Molotov mon­dott nagy beszédet. Molotov eivtárs nyilatkozata a moszkvai értekezlet első ülésén V. M. Molotov elvtárs nyilatkozatá­ban rámutatott, hogy azt a javaslatot, amelyet a szovjet kormány, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köz­társaság kormányának egyetértésével intézett az európai államokhoz, va­lamint az Egyesült Államok kormá­nyához, hogy vegyenek részt egy ál­talános európai értekezleten az euró­pai kollektív biztonsági rendszer meg­teremtésével kapcsolatban, az Euró­pában most kialakult helyzet diktálta. Ez a helyzet jogos aggodalmakat kelt az európai népekben. Az európai események fejlődése —mondotta V. M. Molotov — a békét veszélyeztető úton halad, mert egyes nyugati államok, el­sősorban az Amerikai Egyesült Államok, de Anglia és Franciaor­szág is, határozottan irányt vett Nyugat-Németország felfegyver­zésére és saját katonai csoport­jába való bevonására, amely szemben áll a többi európai ál­lammal. Ez a Londonban és Párizsban kidol­gozott egyezmények alapgondolata. Most ezeket az egyezményeket ratifi­kálás alá bocsátják, hogy azután rá­térjenek ez egyezmények végrehajtá­sára. Molotov megállapította, hogy telje­sen világos az a veszély, amellyel e tervek az európai béke ügyét fenye­getik. Molotov kijelentette, hogy a veszély kiküszöbölése, a német kér­dés megoldásának hathatós elősegí­tése, az európai béke és biztonság biztosítása céljából a Szovjetunió ja­vasolja, mondjanak le ezekről a ter­vekről és jussanak megegyezésre a következő alaptételek alapján: ISemilyen körülmények között ne engedjék meg, hogy feltá­masszák a német militarizmust, amely felidézte az első és a második világháborút és fogjanak végre hoz­zá a német kérdés állhatatos és tü­relmes megoldásához a megegyezés­re való törekvés szellemében, első­sorban annak a négy hatalomnak megegyezése alapján, amely külön­leges felelősséget visel ezért és egy­úttal az európai béke és biztonság biztosításáért. 2 Teremtsék meg az európai kol­lektív biztonsági rendszert a béke megőrzésében és megszilárdítá­sában érdekelt valamennyi európai j állam részvételével, függetlenül ál- I lami és társadalmi berendezésüktől, I ehhez a legteljesebb figyelemmel ta­nulmányozzak mind az „összeuró­pai kollektív-biztonsági szerződés” szovjet tervezetét, mind más orszá­gok olyan javaslatait, amelyek e kérdésre vonatkoznak. Amint V. M. Molotov a továbbiak­ban megjegyezte, a Szovjetunió ja­vaslatainak egy közös céljuk van: biztosítani az európai béke fenntar­tását és megszilárdítását. A párizsi egyezmények alapját viszont másfajta célkitűzések képezik. A párizsi egyezmények abból indulnak ki, hogy egyes európai államokat szembeállít­sanak más európai államokkal, kiélez­zék a közöttük fennálló ellentéte­ket és folytassák a fegyverkezési ver­senyt, amit csak egy ú.jabb agresz­­szió és egy újabb hábórü előkészíté­sére irányuló tervek diktálhatnak. V. M. Molotov rámutatott, hogy a Szovjetunió megegyezésre törek­szik Franciaországgal, Angliával és az Egyesült Államokkal a német kérdésben, elsősorban a német ál­lam egysége helyreállításának kér­désében. Ilyen megegyezés elérhető, ha mind a négy hatalom Kelet- és Nyugat-Né­metország egymáshoz való közelebb­­hozása irányában fog cselekedni és arra törekszik, hogy az egyesült Né­metország valóban békeszeretö, de­mokratikus állam legyen. Molotov utalt arra, hogy jelenleg erőltetett ütemű előkészületek foly-A párizsi egyezmények — hangsú­lyozta* V. M. Molotov — további, kü­lönösen veszélyes szakaszt jelente­nek egy újabb európai háború elő­készítésében. Kijelentette, hogy a békeszerető európai államoknak saját biztonságuk szilárd biztosítása érdekében tömöríteni és jelentősen fokozni kell erőiket a párizsi egyez­mények ratifikálása és végrehajtása esetére. E célból védelmi képességük növelé­sére irányuló olyan intézkedéseket kell kellő módon előkészíteniök, ame­lyek megfelelnek a jelenlegi helyzet­nek. Ez együttes intézkedéseket követel a jelen értekezleten részvevő ál­lamoktól fegyveres erőik és azok parancsnokságának megszervezése J terén, de megkövetel más intézke­déseket is, hogy megbízhatóan vé- 1 nak a párizsi egyezmények ratifiká­lására, majd kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása komoly bonyodal­makat okoz az egész nemzetközi helyzetben. A szovjet kormány ebben az évben háromízben javasolta az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Franciaország kor­mányainak, hogy együtt tárgyalják meg az európai kollektív biztonság égető és igen megérlelődött kérdé­seit, de ezek a javaslatok egyetlen alkalommal sem találtak támogatásra az említett kormányok részéről. E kormányok nemcsak, hogy nem haj­landók megvizsgálni az összeurópai kollektív biztonsági szerződésnek a Szovjetunió által előterjesztet terve­zetét, hanem semmiféle saját javas­latot sem terjesztenek elő ebben a kérdésben. V. M. Molotov megjegyezte, hogy ez nem véletlen. Ismeretes, az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág kormányainak jelenlegi tervei a párizsi egyezményekben öltenek testet, amelyek célja nem az európai kollektív biztonság és béke biztosí­tása, hanem olyan katonai csoporto­sulások létrehozása az újrafelfegy­­verzett Nyugat-Németország bevoná­sával, amelyek Európában a háborús veszély fokozódásához és a nemzet­közi feszültség újabb kiéleződéséhez vezetnek. delmezzék népeink, békés munkáját, szavatolják határaiwk sérthetetlensé­gét és biztosítsák a védelmet egy esetleges agresszióval szemben. V M. Molotov kifejezte azt a meg­győződését is, hogy az európai orszá­goknak ez a jelenlegi értekezlete két­ségtelenül fontos szakasz lesz az eu­rópai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének útján, annak a rend­szernek, amelyet Európa és az egész világ népei támogatnak és így első­rendű jelentőséggel bír egy új vi­lágháború megakadályozása szempont­jából. V. M. Molotov befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy az európai országoknak az európai béke és biz­tonság biztosítása ügyében megtar­tott moszkvai értekezlete becsülettel megbirkózik majd a reáváró felada­tokkal. A békeszeretö európai államok erőinek tömörítéséről

Next

/
Thumbnails
Contents