Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-22 / 34. szám

1954. augusztus 22. Földműves 5 A „Rákóczi hadnagya" szlovákiai szemmel Amikor a mozilátogató közönség a pompás, teliholdas nyáréjszakán el­hagyta a hatalmas zobori amfiteátru­mot és a nyitrai vár sötét bástyái alatt hazafelé tartott, általános volt az a vélemény, hogy kevés film hagyott hátra olyan mélyen szántó nyomot dol­gozóink lelkében, mint e „Rákóczi hadnagya”. Karlové Very-i és a po­zsonyi nagysikerű bemutató után ez a film eljutott oda is, ahonnét témáját merítette a film forgatókönyvének író­ja: Nyitrára, hogy azután innen indul­jon további hódító kőrútjára, Szlovákia többi részeibe is. Ezt a filmet Nyitrán nem hirdette plakát, röplap, de még csak egy géppé írt cédula sem a mozik hirdetőtábláin — mégis megnézte a város csaknem minden dolgozója nemzetiségre való tekintet nélkül. Az amfiteátrum zsú­folásig megtelt. Elég volt a jó hír, a­­mely Karlové Vary-ból és Pozsonyból érkezett. ♦ Minket, szlovákiai dolgozókat ez a film kétszeresen érdekelt. Ugyanis a film története a Vág és a Nyitra közöt' játszódik le, s cselekményének egyik gócpontja a Szene melletti Rété kis­község, a másik pedig a nyitrai vár. Nyitrán vert tanyát Vak Bottyán, Rá­kóczi legendás hírű félszemű generáli­sa. Nála volt strázsamester Bornemisz­­sze Jáno6, rétéi jobbágyfiú, aki egy felderítő portyázás alkalmával foglyul ejtette Sterhemberg Miksa grófot, a császári hadak fővezérét és vele együtt az egész hadipénztárt. Bornemissza Já­nost e hőstettért Rákóczi kuruc fe­jedelem hadnaggyá léptette elő. De Bornemissza boldogsága nem teljes, mert mátkája, Bíró Anna a rétéi bör­tönben sínylődik. Meg is kéri Vak Boty­­tyánt, támadják meg az osztrákot. Rá­kóczi valóban parancsot ad a támadás­ra és a film egyik színekben tobzódó pompásan rendezett jelenetében látju* a piros dolmányos kurucok és fehér­­mundéros császáriak csatáját — Vak Bottyán és Heister csatáját — emeiy a kurucok győzelmével végződik . Rété felszabadul és Vak Bottyán a ki- i szemelt násznagy, megkéri Rákóczi hadnagyának Bíró Anna kezét... ♦ Most pedig, az első hatáson túl vizs­gáljuk meg kissé a filmet Szlovákia' ! szemmel. Barabás Tibor, a film for­gatókönyvének írója való történetet dolgozott fel költői szabadsággal. Kezdjük hát a nyitrai vár parancs­nokán !nczédy-n. Csak színleg kuruc, belülről nem lelkesedik a felkelésért és 2. Bornemissza János kuruc közka í ejti Starhemberg grófot, a vágmenti Átkelés a Vágón. Starhemberg teli tor saját csapata katonáinak: Én, Starhem Rákócziért. Hiszen tudja, hogy a ku­­ruc-hadvezéreH a jobbágyokkal paro­la znak, és legjobb embereik a jobbágy­fiúk és a deres elöl megszökött sze­génylegények. A korabeli nyitrai fő­urak és földbirtokosok csak azért áll­tak a kurucok mellé, mert más kiütjük nem volt. A nyitrai várban lakott a ma­gas klérus. Még a kurucok fényes szomolányi győzelme után is tartott« a várat. A kurucoknek kellett bombáz­nia és Bercsényinek személyesen meg­jelennie falai alatt, hogy Szörényi cím­zetes püspök, Spátay János kanonok és a többiek „kurucokká váljanak”. In­­ezédy alakja tehát teljesen megfelel a nyitrai, s a többi főurak be’állítottságá­­nak és teljesen összefügg jelleme a történelmi tényekkel. A filmnek helyi vonatkozásban is nagy nevelő hatása volt. Ugyanis élt egy időben Nyitrán Lelkes Nándor Jó­zsef nevű „történész”, aki épp a ku­­ruc-kor nyitrai és szlovákiai emlékeit „dolgozta fel” és garmadában adta ki súlytalan, a kuruc-kor emlékeit tuda­tosan meghamisító könyveit, amelyben úgy állította be a szlovákiai földbirto­kosokat és főnemeseket, mint a kuru­cok mozgató erejét. Ez a film felnyi­totta azok szemét, akik eddig vakok voltak. . elsősorban Inczédy alakján ét.. . A film Nyitrát, a szlovákiai kuruc­­élet egyik központjaként állítja be, s ez így is volt. Eléd csak a kuruc-bal­­ladákat nézegetni, olvasni, számtalan­szor rábukkanunk Nyitra és Érsekújvár nevére. A nyitra' várban folyt le 1706 május másodikén III. Rákóczi Ferencnek és nejének, Charlotte hecegnőnek ta­lálkozója. A találkozót az alkudozó I. József császár tette lehetővé titokban. Ügy vélte, hogy majd a találkozó „ész­hez téríti” a makacsul harcoló fejedel­met, s feladja a császári ház ellen ve­zetett küzdelmet. Persze az ellenkezője történt. A találkozó a kurucok ünne­pévé vált, s csak fokozta további har­cikedvüket. ♦ Vak Bottyán — a kuruc-felkelés e kiemelkedő vezéralakja — emlékét Nyitrán egészen az első köztársaságig utca neve őrizte (a volt Kalmár-utca) s Szlovákiában számontartják emlékeit, alakját egyaránt. Vak Bottyán, szegény szülőktől származott, Sellyén nevelke­dett, s kapusi állást töltött be. Sellyén is kezdett katonáskodni, s itt tűnt fel rögtön rendíthetetlen bátorságával. Ő volt az, aki még a török idő alatt 3 dervist letaszította a minaret (török mecset mellett épített karcsú torony) erkélyéről, a rátámedó janicsárt agyon­lőtte, ő pedig elmenekült. A Rajna mellett harcolt, amikor a császár haza­rendelte — a kurucok elein. Vak Boty­­tyán azonban tudta, hol a helye, s át­állt a kurucok oldalára. Amikor 1704- ben elfogták, Selmecbányára menekült. Kuckländer báró, Esztergom várának alávaló parancsnoka erre védtelen fe­leségét vetette börtönbe és halálra kí­nozta. Ez Bottyán bátorságát és bosz­­szúvágyát csak fokozta. A vágmenti csapat generálisává és Rákóczi legki­tűnőbb hadvezérévé vált. Ő dolgozta ki Érsekújvár bevételének tervét. Rákóczi személyesen vezette a kuruc hadakat Érsekújvár ellen, s a vár elfoglalása után Ebeczkyt nevezte ki várkepitány­­nyá. Azl atz Ebeczkyt. aki a filmben я cna egy felderítő körútja során fogjul császári hadak parancsnokát. A képen: okkal kiáltja Bornemissza felszólítására berg gróf kívánom, hogy ne lőjetek! nyitrai vár udvarán énekelt együtt Vak Bottyánnal a hajdú-táncnál. Vak Bottyán katonái iránti gondos-, ságát — aki saját vagyonát költötte rá a felkelésre — a hűbéri társadalom történetírói is kénytelenek voltak elis­merni. Ő a „szegények jótevője volt, s ez egész vidéken tisztelet tárgya”, így él Vak Bottyán a szlovákiai emlé­kek fényében . . . s így valósította meg alakját a film. A legjobban megírt és megjátszott jellem, ugyanaz, amit a magyar hagyomány róla Szlovákiában megőrzött... ♦ Bornemissza János létezése történel­mi tény, s való igaz, hogy ö fogta el Sterhemberg grófot. Valószínű, hogy Jávorka és Rácz kuruc-hadnagyok­nak ő is segített Ocskay elfogatása ter­vének kidolgozásában, amelyet Jávorka hadnagy Verbó (Vŕbové) mellett a Sztoky-nevű dűlőn meg is valósított. A történelem állítása szerint Star­­bemberget Szempcz (a mai Szene) kör­nyékén fogták el, s hogy Rété ép Szene közelében van, к film beállítása, hogy Bornemissza rétéi jobbágyfiú volt — nagyon is valószínű, Starhemberg gróf jó hadvezér volt, a Mednidot elfoglaló Starhemberg Gui­­dó öccse, aki azelőtt, e vágmenti csá­szári csapat vezére és az, aki Eszter­gomot is visszafoglalta. Tőle vette át a vezémséget öccse, aki Felső-ltáliában harcolt a francia ellen. Nyitra-vár­­megye monográfiája Sterhemberg gróf elfogatását csupán néhány mondatban, nevek és hely megnevezése nélkül is­merteti. Starhemberg fogságát arra használta fel, hogy Ocskayt „megdolgozza”, s ki­lenc hónapi fogság után megszökött. Annál nagyobb volt' Rákóczi hadnagyá­nak érdeme, aki ezt az agyafúrt néme­tet is foglyul tudta ejteni. ♦ Helyes, hogy a film két szlovák nem­zetiségű csónakos szerepében bemu­tatta, mint nyújt segítséget a kuruc harcosoknak a szlovákság Starhemberg átszállításánál a Vágón. A szlovák sze­génység azonban nemcsak segített, de tömegesen harcolt is Rákóczi zászlaja alatt. A vágmenti sereg jelentős része szlovák nemzetiségű volt, s főként Dél- Nyitrából rekrutálódtak. A magyar ku­­rucdalokban ismert a „Surányi tót vi­téz” dala. Egy dal a szlovákság részé­ről is fennmaradt Nyitrán. Fonetikusan így szól: Tá šuranská sigota S Nitru sa zavíra Tam Berčéni generál Svoj tábor prezíra. Našou tábor v porádku Uhorských víťazov Tí mu slávu volali Z mnoho tisíc hlasov. Keď tábor prehliadou Zpátky sa navráteu Rákóczi knížatovi Všetko to oznámeu Že sú jeho víťazi V dostavičnom počte Len na rozkaz čakajú Keď sa vojna počne A népdal szövege magyarul körül­belül a következőket jelenti: A surányi szigeten Nyitra vár aljában Bercsényi generál Szemléli táborát. A magyarok táborát Ö rendben találd Sok ezer torok Dicsőségét kiáltá. Tábor-szemle után Visszatért Bercsényi Rákóczi fejedelemnek A jó hírt elhozni. Hogy a magyar vitézek Vannak bíz nagy számban Csak parancsra várnak S ellenséget vágnak. Ebből a szlovák dalból is kitűnik, mennyire összefonódott a két nép sze­génysége az elnyomók elleni közös harcban. Ép a burzsoa történetírók nem akarták meglátni a Rákóczi-felkelésben a közös utat, szerették volna kizáróla­gos magyar nemzeti (értsd: nemesi és főúri) üggyé nyilvánítani. ♦ Bírálat illeti a nyitrai vár, várudvar, a Vág és Rété rajzát. E képét azt a be­nyomást teszik e táj és vidékek ismerő­jére, hogy a rendező a szerepeltetett vidékeket soha nem látta. Márpedig ennek meg lett volna a lehetősége. A csehszlovák népi demokrácia kész ö­­römmel nyújtott volna segédkezet egy ilyen nagyjelentőségű magyar film el­készítéséhez. Mindezek a kisebb hibák azonban el­törpülnek a film pozitívumaival szem­ben, melyek hatalmas erővel és lendü­lettel ragadják el a nézőt. Mikor a vág­menti ütközetben megszólal a hires riadó — melyből később a „Rákóczi induló” keletkezeti; — s megindulnak a csa ta pompás tömeg jelenetei, úgy é­­rezzük, hogy maga ez a kép kárpótol­ja a film kisebb fogyatékosságait. Amikor a film záró jelen étéként meg­jelenik Rákóczi magyar, ruthén és szlovák jobbágyvérrel áztatott vörös lobogója, s rajta: „Pro libertate” bi­zony, alig maradt szem szárazon a né­zőtéren ... 1. Rákóczi, a kurucok vezére kezet szorít Vak Bottyánnál, legendáshírű kurucgenerálisávai. ÜDÜLÉSÉN Л vonat lassan fúrja bele ma. ** gát a langyos nyári éjszaka sötétjébe. Az ablakon kihajolva, jellegzetes északcsehországi táj tű­nik szemünk élé: a határban szé­­napetrencék, tovább emeletes há­zak. körülöttünk még ottúlinak a küműves-áUványok, bizonyítván, hogy dolgozó népünk szüntelen al­kot. szépíti országát. ... Világosodik ... lassan meg­virrad. Messziről a Krkonoš-hegy­­ség nyúlványai látszanak. Egy-két vonatfüttyentés és máris Trutnov állomáson vagyunk. Pár perc áll csak rendelkezésünkre az átszál­láshoz, így hát sietünk ... Alig, hogy fellépünk a vonatra, máris indul... Az ismerős táj képe itt tovább folytatódik, csak a hegyek koszorúja jön közelebb ... Már tel­jesen a hegyek között robog vona­tunk ... Svobody nad Üpou álló. máson vagyunk, ahönnét már csak pár kilométer az út a Janské- Lázné-i üdülőhöz. /IЛ ár az állomáson feltűnik, mily nagy előszeretettel si­etnek segítségünkre a szakszerve­zet idegenvezetői. Felszállunk az autóbuszra. Rövid negyedóra alatt máris Janské-Lázné terén va­gyunk. Kilenc idegenvezető kalau­zol bennünket az üdülőhelyünk­re ... Az üdülési központba érve — amely a „Krkonoš” nevet viseli, — Ruzsicsica elvtárs, a központ ve­zetője fogad bennünket meleg ba­ráti szeretettel. Üdvözöl mindnyá­junkat, majd sorra megmutatja a kijelölt szobákat... Mikor a szo­bába lépünk, önkéntelenül is fel­csillan a szemünk. Ragyogó tiszta­ság. katonás rend uralja az egész szobát. A hófehér ágynemű szinte magához hív minket, akiket a hosz_ szú, izgalmas út kissé kifárasztott. Megvacsoráztunk, majd álomra haj. tottunk fejünket- Az utolsó gondo­latunk kérdés volt önmagunkhoz: „vájjon mit hoz számunkra ez a hét nap? vájjon megéri-e, hogy ilyen messzire eljöttünk?.t aztán csendben elaludtunk .. T7 asárnap este van. A „Krko­' noš” üdüőközpont éttermé­ben megannyi sok csillár ontja pa­zar fényét a mosólygósarcú, aszta­lok körül idő emberekre. A vacso. rát igen jó étvággyal elfogyasztot­tuk, majd utána PusŰnová elv­­társnő, az üdülő központ kúltúr­­felelőse üdvözöl bennünket, majd az ismerkedési est keretén belül megindul a bemutatkozás. Mind­nyájan figyelünk, hátha ismerős nevet, vagy üzemnevet hallunk ez ünnepi aktuson: — Jakoübková vagyok, a pel­­chfimovi állami gazdaság fejője — mutatkozik be az első. majd sorra következik a többi: Slovák Ondr&i, a bratislavai elektrotechnikai egye­tem. hallgatója. Jindrich Smífek, traktoros, Kenyeres Tibor, a kassai vízgazdálkodási üzem tervezője, Pfíkfilová szövőnő, stb. Mire véget ér a bemutatkozás mint egy új, nagy családként érez­zük magunkat — eltűntek a nagy távolságok, amelyek lakóhelyein­ket elválasztják ___ A bemutat­kozó-est végén az együvétartozás bizonyítékául három nyelven fel­csendül a Munka dala, s a nyitott ablakokon át zeng, szárnyal a csil. lagos ég felé, az esti lágy fuvallat tova viszi... bejárja a Krkonoš hegylánc völgyeit, bérceit... I smét este van ... csak pár nappal lettünk idősebbek. A .„Krkonoš” üdülőközpont termé­ben itt-ott szomorú arcokat lehet látni. Ámde az arcokról nem azért tűnt el pillanatnyi időre a mosoly, mintha nem érezték volna jól ma­gukat az egyheti üdülés alatt — óh nem! Pont ellenkezőleg. Azért szó. morodtak el az arcok, mert búcsú­est van, s az eggyé kovácsolódott csehek, szlovákok és magyarok egy­mástól való válása nehéz. Három elvtársat pillantunk meg a terem egyik részében, amint be­széd közben különböző kézmozdu­latokat tesznek. Oda megyünk hoz­zájuk, hogy megtudjuk, vájjon miről is vitatkoznak oly hevesen. Megtudjuk, hogy az üdülőközpont igazgatósága megbízta őket az egy­heti üdülés értékelésével. Most ar­ról vitatkoznak, hogy melyik ese­mény csúcsosodott ki a legjobban A Fekete-hegyi és a havasi kirán. dulás — amit függővasúttal tettel meg az üdülők — avagy az adrspa­­chi sziklához megtett autóbusz-tú. ra (nem beszélve a kétszáz lépcső­ről, amely jócskán kimelegítette a kirándulókat) ? A terem másik sarkában asszo­nyok. lányok beszélgetnek. Oda. surranunk ... megtudjuk, hogy azi a hangversenyt dicsérik, amelyet о České-Bude jovice-i zeneiskola diákjai rendeztek. Ami a dicsére­tet illeti, tényleg megérdemlik mert olyan szép és magas színvo­nalú előadást tartottak, hogy öröm volt hallgatni. ... Egyszerre csak elcsitul a te rém zaja. Ružička elvtárs. az üdü. ' löközpont vezetője lép a terem kö­zevére s megkezdi búcsú-beszédét, Először is a Forradalmi Szakszer­­vezeti Mozgalom (ROH) üdültetési \ akcióját méltatja, majd kérdést tesz fel, amit érdekes elemezni■ Ji/liért van az — mondotta — hogy egyes üzemek dolgozói vonakodnak attól, hogy résztvegye­­nek az üdülésen? Hány dolgozó van, akit az állami gazdaság, avagy traktorállomás szakszervezeti üzemi tanácsa kijelöl jó münkája elisme. réseképpen az üdülésre... és nem jön. Miért van ez? — kérdezte Ružička elvtárs és kérdezzük mi U a 18 éves Jarda Prídikkel, a brün. ni traktorállomás legifjabb tagjával Ružička elvtárs beszéde további részében szinte választ adott saját feltett kérdésére. Rámutatott arra., hogy egyes üzemi bizottságok ha­nyagul kezelik az üdültetés kérdé­sét: csak az utolsó napon, vagy a? utolsó órában adják ki a beutalást papírokat. Például a homonnai te.r. tilgyárban is. ahonnét két elvtárs­­nő az Ü. B. „jóvoltából” a legutol. só pillanatban kapta kézhez a pa­pirost — emiatt megkésett. — Dolgozók! Ti, akik a példá. san végzett munkátokért lettetek ide küldve — mondotta befejezé­sül Ružička elvtárs — ismertessé. tek munkahelyeteken az üdül átüti akció jelentőségét. Mondjátok él, hogyan ereztétek magatokat, is­mertessétek azon eseményeket, amelyek az üdülésieket széppé, kellemessé tette. A búcsú-est végén a híres „Krkonoš”-zenekar a legjobb „talp alá valókkal” kedveskedett. S amikor jóval éjfél után ágyba tért az üdülők serege, már egy sem gondolkodott azon, hogy megérte, e az ideutazás. A választ megadta az a hét nap, amelyet kifogástalan kö­rülmények között, boldogan töltöt­tünk a Krkonoš-hegység lágy ölén. * * * Szn ’ombat délután. A Svoboda-t pályaudvaron vagyunk. Délről még forrón tűz a nap, de észak felöl, —. ahol a Krkonoš havas orma ösz­­szeölelkezik a messzi horizonttal, — sötét felhők tornyosulnak az égre... A pályaudvart ellepi az üdülők sokasága, kik immár ki­pihenve a jól végzett munka fá­radalmait ... várják a vonatot, hogy friss erőben, vidámsággal ha. zatérve, újra elfoglalhassák helyü­ket a munl$a frontján. .;. Eljö a végső búcsúzkodás ideje, de csodálatosképpen a búcsú most nem fáj, mert tudjuk azt, hogy ez az üdülés nem egyedül­álló. A Párt és a Forradalmi Szak­­szervezeti Mozgalom továbbra ts módot nyújt arra, hogy azok, akik azt megérdemlik, eljussanak uz üdülőközpontokba. A vonat indul. Az ablakokból vi. dám arcok hajolnak ki, s búcsút intenek a Krkonoš hegyláncnak, mely egyre távolodik... majd a távolba vész ... * л llami gazdaságok, EFSz-ek, **-Gép. és traktorállomások dol­gozói! _ Közületek, akiket jó mun­kátokért kijelölnek üdülésre ... ne habozzatok! Várnak Titeket hazánk gyönyörű üdülőhelyei! Várnak a tisztavizű hegyi patakok, a hó­födte hegycsúcsok, várnak az üdü­lőközpontok, hol dolgozó népünk minden szeretetét és kényelmét él­vezhetitek viszonzásul azért a jó munkáért, amelyért Titeket üdülni küldenek! Menjetek, hogy a munka fáradalmait kipihenve újult erővel láthassatok hozzá az országépítés — a szocializmus felépítésének ma. gasztos feladataihoz. R. J.

Next

/
Thumbnails
Contents