Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-08 / 32. szám

12

Földmüfßs

Sajtóvéiemények az USA Kína-efienes provokációjáról

Amerikai lapok élénken kommentálják a Kínai Népköztársaság repülőgépei ellen Hajnán sziget légiterében elkövetett amerikai provokáló támadást. Ezt a provokációt, amelyet Nyugat- Európa egész közvéleménye és sajtója elitéi, az amerikai reakciós lapok nyílt megelégedéssel köszöntik. Ezek a lapok az amerikai hivatalos körök álláspontjának megfelelően a provokációt alkalmas eszköznek tartják arra, hogy a genfi értekezletet követő enyhülés után most ismét megmérgezzék a nemzetközi légkört. A newyorki DAILY NEWS például odáig megy, hogy „elragadtatását” fejezi ki, amiért az amerikai pilóták lelőttek két kínai repülőgépet.

Mint az amerikai vezető körökkel összeköttetésben álló összes nagy lapok. a NEW YORK HERALD TRIBUNE és a NEW YORK TIMES is teljes egészében a Kínai Népköztársaságra hárítja a felelősséget a provokációért, noha az események egész menetéből a legvilágosabban kitűnik, hogy a genfi értekezleten elszenvedett kudarc után éppen az amerikai vezetőkörök akarnak viszályt előidézni a Távol-Keleten és Délkelet-Azsiában. Mint a FRANCE PRESSE jelenti, washingtoni megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a Távol- Keleten állomásozó amerikai tengeri és légihaderők riadókészültségben vannak.

Az ÜJ KÍNA hírügynökség jelenti Peking bő!:

Tiencsinben megjelenő DAGUNBAO egyik cikkébeh arról ír, hogy a világ semmiféle hatalma sem akadályozhatja meg a kínai népet abban, hogy felszabadítsa a Kínához tartozó Tajvant.

A lap kiemeli, hogy a genfi egyezmény nincs az amerikai vezetőkörök Ínyére, akik fenn akarják tartani a feszültséget Ázsiában, s Tajvánt amerikai támaszpontnak használják. A genfi értekezlet sikere után — írja a lap — a külföldi sajtó és hírügynökségek azt állítják, hogy most már az egész föld kerekségén nem hallatszik puskalövés.

Ez nem igaz. Kína délkeleti partvidékének lakossága naponta hall puskaropogást; а Та jván mellett elhaladó, különböző országokhoz tartozó kereskedelmi hajókat feltartóztatják és megtámadják.

Tény, hogy az USA, amely megszállva tartja Tajván kínai területet, megtette katonai akcióit a Kínai Népköztársaság ellen. A tajváni tengerszoroskban hadiállapot van és ezt az amerikai imperialisták idézték elő. A távolkeleti békét és biztonságot minden pillanatban veszélyeztetik az USA és Csang-Kajsek csapatai.

Csúzi visszhang:

Jó munkával köszöntöttük az indokínai fegyverszünetet

Az első naptól kezdve elítéltük a szennyes vietnami háborút, amelyet a gyarmatosítók folytattak a vietnami nép ellen. Munkahelyünkön ezen idő alatt megkétszerezett erővel dolgoztunk — többtermeléssel erősítettük a béketábor hazai arcvonalát.

Két hét múlt el azóta, hogy Vietnam harctereire eljutott e két rövid szó: „Tüzet szüntess!!!”, mely az éter hullámain keresztül bejárta az egész világot. A világ békeszerető emberisége végtelen örömmel és nagy megnyugvással fogadta Genf békeüzenetét — köztük mi is, csúzi dolgozók. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt a legnagyobb elismerés hangján beszéltek a vietnami nép hősies harcáról, s a három hónapig tartó genfi tárgyalások eredményeiről.

Vietnamban . .. végre nyolc hosszú esztendő múltán elhallgattak a fegyverek. A békegalamb töretlen szárnnyal, egy boldogabb jövő üzenetével eljutott a vietnami dolgozó néphez. A háború tüzét sikerült eloltani... de nem szabad elfelejteni, hogy a háborús gyújtogatok ezen óriási vereségükbe — amit

a béketábor hatalmas ereje mért rájuk — nem nyugszanak bele. Újabb tűzcsóvát akarnak kezükbe ragadni... a vérszomjas vad dühével újabb emberéleteket szeretnének kioltani. Példa erre Amerika legutóbbi kihívó magatartása Ázsia legnagyobb országával, a Kínai Népköztársasággal szemben. Taivan szigetét — mely kínai terület — amerikaiak bitorolják, s haditámaszponttá építik ki, hogy ugródeszkául szolgáljon számukra ellenséges támadásuk elősegítésére.

Tehát további elszánt harcra van szükségünk ahhoz, hogy a béke fennmaradjon és tartós legyen. Szövetkezeti tagjaink ezt meg is értik, s jó munkájukkal járulnak hozzá a béke fenntartásához.

— Továbi jó munkánkkal járulunk j hozzá a béke bástyájának szilárdításá' hoz — mondotta Esek elvtárs — a legj jobban. Ezzel boldog családi tűzhelyünket, gyermekeink örömteli jövőjét védjük, erősítjük hazánk védelmi készségének további erősítését.

Csajka Anna így ad kifejezést őszinte véleményének;

— Megértem, hogy mit jelent a vietnami nép számára a fegyverszünet — a vérontás megszűnését, a rombadöntött, tövig felperzselt falvak újraépítését, az ország vérkeringésének megindítását stb. Örömmel dolgozom a béke további biztosítása sikerének jegyében!

De nemcsak a szövetkezeti tagok, hanem a falu többi dolgozói is tevékenyen kiveszik részüket a munkából. Háztartásbeli nők, diákok, elárusítók, mind-mind készségesen segítették az EFSz munkáját. Munkanapokon és a nemzeti műszák idején szép segítséget nyújtott a tömegszervezetek közül a CSEMADOK, melynek tagjai 250, a Csehszlovák Vöröskereszt tagjai 360 brigádóra ledolgozásával járultak hozzá a termés mielőbbi betakarításához. Csúz község dolgozói építő munkával köszöntötték az indokínai fegyverszünetet, s további lendületes munkával járulnak hozzá a béketábor erejének további megszilárdításához.

PAPP JOLÁN — Csúz

154. augusztus 8.

HAJNAN SZIGET vidékén amerikai repülök kalóztármadást hajtottak végre a Kínai Népköztársaság repülői ellen. Az amerikai repülök 2 kínai repülőgépet lelőttek.

» * *

ANGOL—EGYITOMI egyezmény

jött létre a Szuezi csatornaövezet kérdésében. A 7 évi időtartamra kötött szerződés értelmében az angolok 20 hónapon belül kötelesek kivonni csapataikat a Szuezi-csatorna övezetéből.

* * *

MINT A FRANCE PRESSE jelenti, Guetamalában letartóztattak 60 embert, akik a katonai diktatúra uralomrajutása után különböző külföldi nagykövetségeknél kerestek menedéket. maid később elhagyták az illető követségeket.

* * *

VILÁGSZERTE MOST ÜNNEPÜK a koreai fegyverszünet aláírásának egyéves évfordulóját. Észak-Korea népe számos segítséget kap a testvén országoktól, hogy újjáépítse hazáját. Az utóbbi két hónapban csupán a Szovjetunióból 560 vagon különböző építőipari berendezés érkezett Észak_ Koreába.

* * *

AUGUSZTUS ELEJÉN ült össze az indokínai fegyverszünet ellenőrzésével megbízott nemzetközi bizottság. A bizottság tagjai: India, Lengyelország, és Kanada.

* * *

ELKÉSZÜLT a Szovjetunióban az első villamos-kombájn. A gabona levágásának magasságát a gép önmü'ködöleg szabályozza.

* * *

A BERLINBEN tartózkodó Csou- En-laj kínai miniszterelnököt és külügyminisztert bensőséges ünnepség keretében a jogtudományok díszdokU- rává avatta a berlini Humboldt-egyetem

* * *

A PAKISZTÁNI REAKCIÓS kormányzat törvényen kívül helyezte a kommunista pártot. Ezzel egyidtiben letartóztatták a párt több tagját, köztük a pashaveri békebizottság elnökét.

A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS 462 szavazattal 13 ellenében jóváhagyta Mendes-France genfi tevékenységét.

* * * *

AZ USA KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA azt tervezi, hogy 5—6 héten belül Washingtonba értekezletre hívja

össze a nyugati külügyminisztereket a délkeletázsiai támadó paktutf- összetákolása ügyében.

* * *

A SZOVJETUNIÓ FÖLDMŰVELÉSÜGYI minisztériumának meghívására 41 tagú kínai küldöttség utazott Moszkvába az Összszövetségi mezőgázdasági kiállításra.

* * *

V. M. MOLOTOV, A SZOVJETUNIÓ külügyminisztere az indokínai tűzszünetre vonatkozó genfi egyezmény megkötése alkalmából üdvözletét j kapott a következő személyiségektől: Dzsawarharlal Nehrutól, India miniszterelnökétől, Ali Sastroamidjojotól, India miniszterelnökétől, valamint Mong Ohn-tól, Burma moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetétől.

* * *

1954. JÜLIUS 26-án, a távolkeleti vizeken, Hajnan szigetétől keletre, helyi idő szerint 10 óra tájban, amerikai katonai repülőgépek tüzeltek a „Braterstwo" és a „Pokoj” nevű lengyel kereskedelmi hajókra. Ebben az ügyben a Lengyel Népköztáraság külügyminisztériuma tiltakozó jegyzéket küldött az USA-hoz.

* * *

„FIAINK NEM MENNEK INDOKÍNÄBA !” Örülnek a francia családanyák. Mme Jacobowitz így beszélt a francia-indokínai fegyverszünetről: ..Mindig boldog vagyok, ha befejeződik egv háború. A múlt háborúbáh két gyermekemet vesztettem el: Tizenhétéves lányomat deportálták. 24 éves fiamat fogságból való visszatérte után szintén deportálták.” Számos francia anya nyilatkozott hasonlóképpen és nyugtalanságuk egyszerre eloszlott — írta a „LHumanité”.

Zűrzavar Adenauer ék portáján :

Dr. JOHN ESETE

Néhány nappal ezelőtt, a Német Demokratikus Köztársaság berlini rádióállomásának mikrofonja előtt felcsendült egy hang — amelynek hallatára néhány bonni és washingtoni úriember ereiben megfagyott a vér. A hang dr. Otto Johnnak, Adenauer volt -bizalmasának hangje volt és egyebek között a következőket mondotta: „Németország abban a veszélyben forog, hogy a Nyugat és Kelet közötti ellentétek örökre szétszakítják. Valamilyen tiltakozó lépéssel kell felhívni az egész németséget, hogy szálljon 6Íkre az újraegyesítésért. Ezért... felvettem az összeköttetést a Keleten élő németekkel .. „ Bonnban... először a mindenütt ismét mozgolódó nácik pellengéreztek ki szüntelenül hivatalomban, most pedig a belügyminiszter ... Bölcs és politikailag tapasztalt emberek nemrégiben folytatott megbeszéléseinken azt a meggyőződésüket tanúsították, hogy a Németországgá! kapcsolatos politika, zsákutcába jutott... Van még lehetőség Németország újraegyesítésére. E- zeknek a lehetőségeknek kihasználását legalább is meg kell kísérelni!”

Amikor ez a rádiónyilatkozat elhangzott, Bonnban már 24 óra óta a legnagyobb fejetlenség és zűrzavar uralkodott. Egy napja tudták már, hogy Otto John, aki ez „Alkotmányvédő Hivatal" tisztes nevével leplezett nyugatnémet kémszolgálat vezetője volt — átment Kelet-Németországba. A rádiónyilatkozat még fokozta a zűrzavart.

Nem csoda, hogy ezekben a napokban a kémkedéssel és diverzióval foglalkozó nyugatnémet kormányhivatalokban minden a fejetetején áll. „A zavar — jelenti a Berliner Zeitung — óráról órára fokozódik és azt a véleményt hangoztatják, hogy az Alkotmányvédő Hivatal ötesztendős munkája teljesen értéktelenné vált és mindent elölről kell kezdeni.” A bonni jelentések elárulják.

hogy megkezdték a nyugatnémet kémszervezetek e központjának teljes átvizsgálását, mégpedig Adenauer kancellár személyes felügyelete alatt, aki-. Blücher elkancellár és Schröder belügyminiszter folyamatosan tájékoztat a fejleményekről. A fejetlenség méreteire jellemző, hogy a belügyminisztérium hivatalos közleménye szerint a kormány elszánta magát a nyugatnémet kémszervezetek központjának „teljes újjászervezésére”.

A zűrzavar hullámai a legközelebbi napokban könnyen átcsaphatnak az Óceánon is. Hiszen alig hat hete, hogy Otto John az Egyesült Államokban járt, ahol a Dulles külügyminiszter fivérének, Allen Dullesnak vezetése alatt álló központi kém- és felderítő szervek munkáját tanulmányozta.

♦

Teljes joggal fel lehet tételezni, hogy azok az erők, amelyek dr. Ottó Johnt csaknem öt esztendővel ezelőtt л nyugatnémet kémközpont vezetőjévé kinevezték — enyhén szólva nem a béke, a tisztesség és a demokrácia erői voltak. Nem fér kétség hozzá, hogy John múltját és kapcsolatait alaposan megforgatták, megfontolták, s hogy egészen egy héttel ezelőttig teljesen megbízhatónak tartották őt. Megbízhatónak a háborús politika, a szovjetellenes diverzió, a német nép nemzeti érdekei elleni harc szolgálatára.

Joggal vetődik fel a kérdés: hát akkor miért? Ki ez az ember és milyen,

nálánál nagyobb erők sodorhatták a háború, a fasizmus újjászervezésének oldaláról, Adenauer és Allen Dulles oldaláról a keletberüni rádió mikrofonja elé?

A legtávolabbi esemény, ameddig dr. John pályáját a nyilvánosságra került adatok alapján követni lehet: 1944. július 20-a, a Hitlerellenes merénylet napja. Emlékezetes, hogy azon a napon a hitleri vezérkar egyik tisztje, egy porosz arisztokrata: Steuffenberg gróf aktatáskába rejtett pokolgépet helyezett el a náci föhadiszáláson, Hitler dolgozószobájában. Tudvalevő, hogy ez az összeesküvés — noha voltak náciellenes vonásai — lényegében egy befolyásos junker-tiszti csoport elégedetlenségét tükrözte a hitleri hadviselési módszerek ellen. Tudjuk azt is, hogy a merénylet szervezésében és előkészítésében benne volt az amerikai kémszolgálat és személyesen az akkor Svájcban ténykedő Allen Dulles keze. A júliusi merénylet alapvető feladata az lett volna, hogy megakadályozza az imperialista-fasiszta német állam-gépezet teljes összezúzását és Hitler nélkül „átmentse” ezt a gépezetet a későbbi amerikai tervek szolgálatába.

Dr. John tekintélyes szerepet játszott a júliusi összeesküvésben. Ő volt az első, akinek Stauffenberg gróf beszámolt a bomba elhelyezéséről és egy régebbi nyilatkozata szerint a merénylet sikere esetén neki kellett volna felvennie a tárgyalásokat Eisenhowerrel, a nyugati front ekkori főparancsnokával.

A kudarc után Otto John először Madridba, majd néhány hét múlva Londonba menekült, ahonnan 1949-ben tért vissza Nyugat-Németországba.

Persze ez kevés ahhoz, hogy megbízhatóan meg lehessen rajzolni a doktor politikai arcképét. A most napfényre kerülő belső ellentétek és súrlódások krónikája azonban némileg élesíti ezt a képet. Mindenekelőtt: az események teljes mértékben igazolják Johnnak a keletnémet rádió mikrofonja előtt mondott szavait a nácik és Schröder belügyminiszter ellene indított hajszájáról. Maga Schröder, bonni belügyminiszter most azt mondja, hogy „bizonyos tárgyi okoknál fogva kezdettől fogva nem tartotta Johnt megfelelő személynek” a nyugat-német kémszervezet vezetésére és hogy „más németek” is hasonlóképpen vélekedtek...

Sefton Delmer, az élesen reakciós angol Daily Express bonni tudósítója, aki személyesen ismerte Johnt, félreérthetetlenül megírja, hogy miféle „más németekről” lehet szó. „John — írja — nem csinált titkot abból, hogy nő az ellenszenve azokkal az erőkkel szemben, amelyek nácikat helyeznek a német államszervezet felelős állásaiba... Már egy idő óta nyílt titoknak számított, hogy az Adeneuer-féle adminisztrációban lévő nácik a doktor vesztére törnek, politikailag meg akarják semmisíteni, és félre akarják dobni.”

Schröder, Adenauer belügyminisztere most arról beszél, hogy John az

utóbbi időben „mély lelkiválságba és lehangoltságba” esett. Talán a belügyminiszter nem veszi észre — de az események teljesen érthetővé teszik ezt a „lehangoltságot” és kétségbeesést. Dr. Johnnak meg kellett látnia, hogy azok az erők, amelyeknek szolgálatában társaival együtt egy 10 esztendővel ezelőtti júliusi napon meg akarta ölni Hitlert — most Hitler végsőkig hú embereit rakják a nyakára. Tudomásul kellett vennie, hogy a földalatti aknamunka, amelynek irányítására kijelölték, semmiféle német nemzeti érdeknek nem felel meg. Nem szolgálja Németország semmiféle egységét — még burzsoá, reakciós egységét sem. Észre kellett vennie, hogy ez a politika csak a szakadék mélyére, az egész német nép nemzeti szerencsétlenségéhez vezethet.

Felesleges önámítás lenne nem tudomásul venni, hogy ma még Németországban az emberek millióit vezeti félre, tartja rabságban ez a katasztrófa-politika. De vakok lennénk, ha nem látnánk meg, hogy Ottó John személyében olyan ember lépte át az övezethatárt, aki talán mindenkinél többet tud a washingtoni és bonni főnökök igazi céljairól, akinek megundorodáse és megcsömörlése jelzi: közeledik az a határ, amikor lehetetlenné válik Adenauer és a Dulles fivérek szolgálata mindenki számára, aki egységesnek akarja látni Németországot, különösen akkor, amikor a Szovjetunió javaslatai megvilágítják egész Európa — és benne a német nép — békés fejlődésének útját.

Talán ezekre gondolt a Svájci liberális Journal de Geneve, amikor Johnügyről szóló elgondolkoztató cikkében azt írja, hogy „a bonni köztársaságot szörnyű csapás érte. Azt mondják, elvesztett egy csatát. De vájjon a dolog mélyén nem vesztett-e többet egy csatánál?” "G. E.

Szabad Földműves, a Földművelésügy; Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 332-29. — Szerkesztőség. Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 243-46 — Főszerkesztő- Major Sándor. — Kiadja: az „Stát. pődohosp nakladateľstvo” n. p., závod Bratislava. Krlžková 7. — — Nyomja: Merkantüné tlačiarne, n. p. zz., Bratislava. Ul. Nár. Povstania 41. — Irányt tő postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D_51324