Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-08 / 32. szám

12 Földmüfßs Sajtóvéiemények az USA Kína-efienes provokációjáról Amerikai lapok élénken kommentál­ják a Kínai Népköztársaság repülőgé­pei ellen Hajnán sziget légiterében el­követett amerikai provokáló támadást. Ezt a provokációt, amelyet Nyugat- Európa egész közvéleménye és sajtója elitéi, az amerikai reakciós lapok nyílt megelégedéssel köszöntik. Ezek a la­pok az amerikai hivatalos körök állás­pontjának megfelelően a provokációt alkalmas eszköznek tartják arra, hogy a genfi értekezletet követő enyhülés után most ismét megmérgezzék a nem­zetközi légkört. A newyorki DAILY NEWS például odáig megy, hogy „el­ragadtatását” fejezi ki, amiért az ame­rikai pilóták lelőttek két kínai repülő­gépet. Mint az amerikai vezető körökkel összeköttetésben álló összes nagy la­pok. a NEW YORK HERALD TRIBUNE és a NEW YORK TIMES is teljes egé­szében a Kínai Népköztársaságra hárít­ja a felelősséget a provokációért, noha az események egész menetéből a leg­világosabban kitűnik, hogy a genfi ér­tekezleten elszenvedett kudarc után éppen az amerikai vezetőkörök akarnak viszályt előidézni a Távol-Keleten és Délkelet-Azsiában. Mint a FRANCE PRESSE jelenti, washingtoni megfi­gyelők hangsúlyozzák, hogy a Távol- Keleten állomásozó amerikai tengeri és légihaderők riadókészültségben vannak. Az ÜJ KÍNA hírügynökség jelenti Peking bő!: Tiencsinben megjelenő DAGUNBAO egyik cikkébeh arról ír, hogy a világ semmiféle hatalma sem akadályozhatja meg a kínai népet abban, hogy felsza­badítsa a Kínához tartozó Tajvant. A lap kiemeli, hogy a genfi egyez­mény nincs az amerikai vezetőkörök Ínyére, akik fenn akarják tartani a fe­szültséget Ázsiában, s Tajvánt amerikai támaszpontnak használják. A genfi ér­tekezlet sikere után — írja a lap — a külföldi sajtó és hírügynökségek azt állítják, hogy most már az egész föld kerekségén nem hallatszik puskalövés. Ez nem igaz. Kína délkeleti partvidéké­nek lakossága naponta hall puskaropo­gást; а Та jván mellett elhaladó, kü­lönböző országokhoz tartozó kereske­delmi hajókat feltartóztatják és megtá­madják. Tény, hogy az USA, amely megszállva tartja Tajván kínai területet, megtette katonai akcióit a Kínai Népköztársaság ellen. A tajváni tengerszoroskban ha­diállapot van és ezt az amerikai impe­rialisták idézték elő. A távolkeleti bé­két és biztonságot minden pillanatban veszélyeztetik az USA és Csang-Kaj­­sek csapatai. Csúzi visszhang: Jó munkával köszöntöttük az indokínai fegyverszünetet Az első naptól kezdve elítéltük a szennyes vietnami háborút, amelyet a gyarmatosítók folytattak a vietnami nép ellen. Munkahelyünkön ezen idő alatt megkétszerezett erővel dolgoztunk — többtermeléssel erősítettük a béke­tábor hazai arcvonalát. Két hét múlt el azóta, hogy Vietnam harctereire eljutott e két rövid szó: „Tüzet szüntess!!!”, mely az éter hul­lámain keresztül bejárta az egész vi­lágot. A világ békeszerető emberisége végtelen örömmel és nagy megnyugvás­sal fogadta Genf békeüzenetét — köz­tük mi is, csúzi dolgozók. Párttagok és pártonkívüliek egyaránt a legnagyobb elismerés hangján beszéltek a vietnami nép hősies harcáról, s a három hónapig tartó genfi tárgyalások eredményeiről. Vietnamban . .. végre nyolc hosszú esztendő múltán elhallgattak a fegyve­rek. A békegalamb töretlen szárnnyal, egy boldogabb jövő üzenetével eljutott a vietnami dolgozó néphez. A háború tüzét sikerült eloltani... de nem sza­bad elfelejteni, hogy a háborús gyújto­gatok ezen óriási vereségükbe — amit a béketábor hatalmas ereje mért rá­juk — nem nyugszanak bele. Újabb tűzcsóvát akarnak kezükbe ragadni... a vérszomjas vad dühével újabb em­beréleteket szeretnének kioltani. Példa erre Amerika legutóbbi kihívó maga­tartása Ázsia legnagyobb országával, a Kínai Népköztársasággal szemben. Tai­­van szigetét — mely kínai terület — amerikaiak bitorolják, s haditámasz­ponttá építik ki, hogy ugródeszkául szolgáljon számukra ellenséges táma­dásuk elősegítésére. Tehát további elszánt harcra van szükségünk ahhoz, hogy a béke fenn­maradjon és tartós legyen. Szövetke­zeti tagjaink ezt meg is értik, s jó mun­kájukkal járulnak hozzá a béke fenn­tartásához. — Továbi jó munkánkkal járulunk j hozzá a béke bástyájának szilárdításá­­' hoz — mondotta Esek elvtárs — a leg­­j jobban. Ezzel boldog családi tűzhe­lyünket, gyermekeink örömteli jövőjét védjük, erősítjük hazánk védelmi kész­ségének további erősítését. Csajka Anna így ad kifejezést őszin­te véleményének; — Megértem, hogy mit jelent a viet­nami nép számára a fegyverszünet — a vérontás megszűnését, a rombadön­­tött, tövig felperzselt falvak újraépí­tését, az ország vérkeringésének meg­indítását stb. Örömmel dolgozom a bé­ke további biztosítása sikerének jegyé­ben! De nemcsak a szövetkezeti tagok, hanem a falu többi dolgozói is tevéke­nyen kiveszik részüket a munkából. Háztartásbeli nők, diákok, elárusítók, mind-mind készségesen segítették az EFSz munkáját. Munkanapokon és a nemzeti műszák idején szép segítséget nyújtott a tömegszervezetek közül a CSEMADOK, melynek tagjai 250, a Csehszlovák Vöröskereszt tagjai 360 brigádóra ledolgozásával járultak hozzá a termés mielőbbi betakarításához. Csúz község dolgozói építő munkával köszöntötték az indokínai fegyverszü­netet, s további lendületes munkával járulnak hozzá a béketábor erejének további megszilárdításához. PAPP JOLÁN — Csúz 154. augusztus 8. HAJNAN SZIGET vidékén amerikai repülök kalóztármadást hajtottak vég­re a Kínai Népköztársaság repülői el­len. Az amerikai repülök 2 kínai re­pülőgépet lelőttek. » * * ANGOL—EGYITOMI egyezmény jött létre a Szuezi csatornaövezet kér­désében. A 7 évi időtartamra kötött szerződés értelmében az angolok 20 hónapon belül kötelesek kivonni csa­pataikat a Szuezi-csatorna övezetéből. * * * MINT A FRANCE PRESSE jelenti, Guetamalában letartóztattak 60 em­bert, akik a katonai diktatúra uralom­­rajutása után különböző külföldi nagykövetségeknél kerestek menedé­ket. maid később elhagyták az illető követségeket. * * * VILÁGSZERTE MOST ÜNNEPÜK a koreai fegyverszünet aláírásának egyéves évfordulóját. Észak-Korea né­pe számos segítséget kap a testvén országoktól, hogy újjáépítse hazáját. Az utóbbi két hónapban csupán a Szovjetunióból 560 vagon különböző építőipari berendezés érkezett Észak_ Koreába. * * * AUGUSZTUS ELEJÉN ült össze az indokínai fegyverszünet ellenőrzésé­vel megbízott nemzetközi bizottság. A bizottság tagjai: India, Lengyelország, és Kanada. * * * ELKÉSZÜLT a Szovjetunióban az első villamos-kombájn. A gabona levá­gásának magasságát a gép önmü'ködö­­leg szabályozza. * * * A BERLINBEN tartózkodó Csou- En-laj kínai miniszterelnököt és kül­ügyminisztert bensőséges ünnepség keretében a jogtudományok díszdokU- rává avatta a berlini Humboldt-egye­­tem * * * A PAKISZTÁNI REAKCIÓS kor­mányzat törvényen kívül helyezte a kommunista pártot. Ezzel egyidtiben letartóztatták a párt több tagját, köz­tük a pashaveri békebizottság elnökét. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS 462 szavazattal 13 ellenében jóváhagyta Mendes-France genfi tevékenységét. * * * * AZ USA KÜLÜGYMINISZTÉRIU­MA azt tervezi, hogy 5—6 héten be­lül Washingtonba értekezletre hívja össze a nyugati külügyminisztereket a délkeletázsiai támadó paktutf- össze­­tákolása ügyében. * * * A SZOVJETUNIÓ FÖLDMŰVELÉS­ÜGYI minisztériumának meghívására 41 tagú kínai küldöttség utazott Moszkvába az Összszövetségi mező­­gázdasági kiállításra. * * * V. M. MOLOTOV, A SZOVJET­UNIÓ külügyminisztere az indokínai tűzszünetre vonatkozó genfi egyez­mény megkötése alkalmából üdvözletét j kapott a következő személyiségektől: Dzsawarharlal Nehrutól, India mi­niszterelnökétől, Ali Sastroamidjojo­­tól, India miniszterelnökétől, valamint Mong Ohn-tól, Burma moszkvai rend­kívüli és meghatalmazott nagyköveté­től. * * * 1954. JÜLIUS 26-án, a távolkeleti vizeken, Hajnan szigetétől keletre, helyi idő szerint 10 óra tájban, ame­rikai katonai repülőgépek tüzeltek a „Braterstwo" és a „Pokoj” nevű len­gyel kereskedelmi hajókra. Ebben az ügyben a Lengyel Népköztáraság kül­ügyminisztériuma tiltakozó jegyzéket küldött az USA-hoz. * * * „FIAINK NEM MENNEK INDO­­KÍNÄBA !” Örülnek a francia család­anyák. Mme Jacobowitz így beszélt a francia-indokínai fegyverszünetről: ..Mindig boldog vagyok, ha befeje­ződik egv háború. A múlt háborúbáh két gyermekemet vesztettem el: Ti­zenhétéves lányomat deportálták. 24 éves fiamat fogságból való visszatérte után szintén deportálták.” Számos francia anya nyilatkozott hasonlókép­pen és nyugtalanságuk egyszerre el­oszlott — írta a „LHumanité”. Zűrzavar Adenauer ék portáján : Dr. JOHN ESETE Néhány nappal ezelőtt, a Német De­mokratikus Köztársaság berlini rádió­­állomásának mikrofonja előtt felcsen­dült egy hang — amelynek hallatára néhány bonni és washingtoni úriember ereiben megfagyott a vér. A hang dr. Otto Johnnak, Adenauer volt -bizalma­sának hangje volt és egyebek között a következőket mondotta: „Németor­szág abban a veszélyben forog, hogy a Nyugat és Kelet közötti ellentétek örökre szétszakítják. Valamilyen tilta­kozó lépéssel kell felhívni az egész né­metséget, hogy szálljon 6Íkre az újra­egyesítésért. Ezért... felvettem az összeköttetést a Keleten élő németek­kel .. „ Bonnban... először a mindenütt ismét mozgolódó nácik pellengéreztek ki szüntelenül hivatalomban, most pe­dig a belügyminiszter ... Bölcs és poli­tikailag tapasztalt emberek nemrégiben folytatott megbeszéléseinken azt a meggyőződésüket tanúsították, hogy a Németországgá! kapcsolatos politika, zsákutcába jutott... Van még lehető­ség Németország újraegyesítésére. E- zeknek a lehetőségeknek kihasználását legalább is meg kell kísérelni!” Amikor ez a rádiónyilatkozat elhang­zott, Bonnban már 24 óra óta a legna­gyobb fejetlenség és zűrzavar uralko­dott. Egy napja tudták már, hogy Ot­to John, aki ez „Alkotmányvédő Hiva­tal" tisztes nevével leplezett nyugat­német kémszolgálat vezetője volt — átment Kelet-Németországba. A rádió­nyilatkozat még fokozta a zűrzavart. Nem csoda, hogy ezekben a napokban a kémkedéssel és diverzióval foglal­kozó nyugatnémet kormányhivatalok­ban minden a fejetetején áll. „A zavar — jelenti a Berliner Zeitung — óráról órára fokozódik és azt a véleményt hangoztatják, hogy az Alkotmányvédő Hivatal ötesztendős munkája teljesen értéktelenné vált és mindent elölről kell kezdeni.” A bonni jelentések elárulják. hogy megkezdték a nyugatnémet kém­szervezetek e központjának teljes át­vizsgálását, mégpedig Adenauer kancel­lár személyes felügyelete alatt, aki-. Blücher elkancellár és Schröder bel­ügyminiszter folyamatosan tájékoztat a fejleményekről. A fejetlenség méretei­re jellemző, hogy a belügyminisztérium hivatalos közleménye szerint a kormány elszánta magát a nyugatnémet kém­szervezetek központjának „teljes újjá­szervezésére”. A zűrzavar hullámai a legközelebbi napokban könnyen átcsaphatnak az Óceánon is. Hiszen alig hat hete, hogy Otto John az Egyesült Államokban járt, ahol a Dulles külügyminiszter fivéré­nek, Allen Dullesnak vezetése alatt ál­ló központi kém- és felderítő szervek munkáját tanulmányozta. ♦ Teljes joggal fel lehet tételezni, hogy azok az erők, amelyek dr. Ottó Johnt csaknem öt esztendővel ezelőtt л nyu­gatnémet kémközpont vezetőjévé kine­vezték — enyhén szólva nem a béke, a tisztesség és a demokrácia erői vol­tak. Nem fér kétség hozzá, hogy John múltját és kapcsolatait alaposan meg­forgatták, megfontolták, s hogy egészen egy héttel ezelőttig teljesen megbíz­hatónak tartották őt. Megbízhatónak a háborús politika, a szovjetellenes di­­verzió, a német nép nemzeti érdekei elleni harc szolgálatára. Joggal vetődik fel a kérdés: hát ak­kor miért? Ki ez az ember és milyen, nálánál nagyobb erők sodorhatták a há­ború, a fasizmus újjászervezésének ol­daláról, Adenauer és Allen Dulles ol­daláról a keletberüni rádió mikrofonja elé? A legtávolabbi esemény, ameddig dr. John pályáját a nyilvánosságra került adatok alapján követni lehet: 1944. jú­lius 20-a, a Hitlerellenes merénylet napja. Emlékezetes, hogy azon a napon a hitleri vezérkar egyik tisztje, egy porosz arisztokrata: Steuffenberg gróf aktatáskába rejtett pokolgépet helyezett el a náci föhadiszáláson, Hitler dolgo­zószobájában. Tudvalevő, hogy ez az összeesküvés — noha voltak nácielle­nes vonásai — lényegében egy befolyá­sos junker-tiszti csoport elégedetlen­ségét tükrözte a hitleri hadviselési módszerek ellen. Tudjuk azt is, hogy a merénylet szervezésében és előkészí­tésében benne volt az amerikai kém­­szolgálat és személyesen az akkor Svájcban ténykedő Allen Dulles keze. A júliusi merénylet alapvető feladata az lett volna, hogy megakadályozza az imperialista-fasiszta német állam-gépe­zet teljes összezúzását és Hitler nélkül „átmentse” ezt a gépezetet a későbbi amerikai tervek szolgálatába. Dr. John tekintélyes szerepet ját­szott a júliusi összeesküvésben. Ő volt az első, akinek Stauffenberg gróf be­számolt a bomba elhelyezéséről és egy régebbi nyilatkozata szerint a merény­let sikere esetén neki kellett volna fel­vennie a tárgyalásokat Eisenhowerrel, a nyugati front ekkori főparancsnoká­val. A kudarc után Otto John először Madridba, majd néhány hét múlva Lon­donba menekült, ahonnan 1949-ben tért vissza Nyugat-Németországba. Persze ez kevés ahhoz, hogy megbíz­hatóan meg lehessen rajzolni a doktor politikai arcképét. A most napfényre kerülő belső ellentétek és súrlódások krónikája azonban némileg élesíti ezt a képet. Mindenekelőtt: az események teljes mértékben igazolják Johnnak a keletnémet rádió mikrofonja előtt mon­dott szavait a nácik és Schröder bel­ügyminiszter ellene indított hajszájáról. Maga Schröder, bonni belügyminiszter most azt mondja, hogy „bizonyos tár­gyi okoknál fogva kezdettől fogva nem tartotta Johnt megfelelő személynek” a nyugat-német kémszervezet vezeté­sére és hogy „más németek” is hason­lóképpen vélekedtek... Sefton Delmer, az élesen reakciós angol Daily Express bonni tudósítója, aki személyesen ismerte Johnt, félre­érthetetlenül megírja, hogy miféle „más németekről” lehet szó. „John — írja — nem csinált titkot abból, hogy nő az ellenszenve azokkal az erőkkel szemben, amelyek nácikat helyeznek a német államszervezet felelős állásai­ba... Már egy idő óta nyílt titoknak számított, hogy az Adeneuer-féle ad­minisztrációban lévő nácik a doktor vesztére törnek, politikailag meg akar­ják semmisíteni, és félre akarják dob­ni.” Schröder, Adenauer belügyminiszte­re most arról beszél, hogy John az utóbbi időben „mély lelkiválságba és lehangoltságba” esett. Talán a belügy­miniszter nem veszi észre — de az ese­mények teljesen érthetővé teszik ezt a „lehangoltságot” és kétségbeesést. Dr. Johnnak meg kellett látnia, hogy azok az erők, amelyeknek szolgálatában társaival együtt egy 10 esztendővel ezelőtti júliusi napon meg akarta ölni Hitlert — most Hitler végsőkig hú embereit rakják a nyakára. Tudomásul kellett vennie, hogy a földalatti akna­munka, amelynek irányítására kijelöl­ték, semmiféle német nemzeti érdeknek nem felel meg. Nem szolgálja Német­ország semmiféle egységét — még burzsoá, reakciós egységét sem. Észre kellett vennie, hogy ez a politika csak a szakadék mélyére, az egész német nép nemzeti szerencsétlenségéhez ve­zethet. Felesleges önámítás lenne nem tu­domásul venni, hogy ma még Német­országban az emberek millióit vezeti félre, tartja rabságban ez a katasztró­fa-politika. De vakok lennénk, ha nem látnánk meg, hogy Ottó John szemé­lyében olyan ember lépte át az övezet­határt, aki talán mindenkinél többet tud a washingtoni és bonni főnökök igazi céljairól, akinek megundorodáse és megcsömörlése jelzi: közeledik az a határ, amikor lehetetlenné válik Aden­auer és a Dulles fivérek szolgálata min­denki számára, aki egységesnek akarja látni Németországot, különösen akkor, amikor a Szovjetunió javaslatai meg­világítják egész Európa — és benne a német nép — békés fejlődésének útját. Talán ezekre gondolt a Svájci liberá­lis Journal de Geneve, amikor John­­ügyről szóló elgondolkoztató cikkében azt írja, hogy „a bonni köztársaságot szörnyű csapás érte. Azt mondják, el­vesztett egy csatát. De vájjon a dolog mélyén nem vesztett-e többet egy csa­tánál?” "G. E. Szabad Földműves, a Földművelésügy; Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 332-29. — Szerkesztőség. Bratislava, Krlžková 7. — Telefon 243-46 — Főszerkesztő- Major Sándor. — Kiadja: az „Stát. pődohosp nakladateľstvo” n. p., závod Bratislava. Krlžková 7. — — Nyomja: Merkantüné tlačiarne, n. p. zz., Bratislava. Ul. Nár. Povstania 41. — Irányt tő postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D_51324

Next

/
Thumbnails
Contents