Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-08-08 / 32. szám
10 4XjCrtKtH S^íilrtfflUVilÄ 154- augusztus 8. Mire ügyeljünk a magrépa aratásánál? A bőséges esők hatására ugyanis egészséges maghozóbokraink még akkor is zöldek ma. adnak, ha a gomolyok beértek A kidőlt maghozóknál másodvirágzás ndulhat meg A beteg dugványok rothadása, *zélkár, jégverés sth nvatt egyes bokrok idő előtt száradnak és a túlérés jelét mutatják Az egyetlen érés sok helyen az aratás két részletben vaió elvégzését teszi szükségessé. Learatott maghozóbokraink kévébe a gomoly vagy magbokor színére, minél nagyobb erővel kezdjük meg az aratást. Gyakran megfigyelhetjük, hogy egyes bokrok időelőtt megbámulnák; ezeknek a bokroknak gomolyai ugyan sárgás-barnák, azoban aorók és könnyűek, magjuk léha vagy fejletlen. Ezt a kényszerérést ültetési hibák, szél- és jégkár okozhatják. Az aratást csak akkor kezdjük meg, ha az egészséges bokrok gomolyai beértek. Az idő előtt megszáradt, kényszerérett bokrok magegymásba kapaszkodnak, „agyon óvatosan kell az érett mag aratását végeznünk, úgy, hogy a sarlóval az egybefonódott agakat szétválasztjuk, vagy elvágjuk. Két sarlós egy közös sorba rakja a levágott magbokrokrt, megfelelő nagyságú kévékbe. (A bokrok vágását és a kévék elhelyezését két rajzunk ábrázolja.) Túl nagy kévéket ne kössünk, mert nehezen száradnak és így nemcsak a hehordás késik, hanem hosszabb esős kötözésekor, illetve kúpokba való ősz- i S7eállításakor is figyelemmel kell len- | nünk idei különleges időjárásunkra Kössünk kisebb kévéket és a kúpokat gondosan állítsuk fel, hogy azokat a szél fel ne bortíhassa, és nagyobb esőzések után is jól kiszáradhassanak. Az aratásnál nem szabad bevárnunk azt az időt — amikor a gomolyok teljesen megsárgulnak és a levelek leszáradtak. Az aratást akkor kezdhetjük, ha a fejlett gomolyok magvai az ágak közepe táján lisztesek. Ezt úgy állapíthatjuk meg, hoqy a gomolyt elharapjuk vagy éles késsel elvágjuk; ha a répamag belseje lisztes, tekintet nélkül ja értéktelen és rontja a jó mag csírázóképességét. A magrépát nem kell és nem szabad éjjel, vagy hajnalban vágni. A gomolyok ilyenkor jobban peregnek, mint nappal. A harmat „megporhanyítja” a gomolyt, ha azonban jól megszárad, újból „rásül” a szárra. A magrépa általában július végén és augusztus elején érik be. A magrépát sarlóval vágjuk. Az aratás úgy történik, hogy egy sarlós két sor magrépát vág egyszerre; ha a magrépa erősen bokrosodon és az ágai idő esetén a mag a bekötésnél kicsírázhat. Két sarlós után egy kötöző végzi kellő óvatossággal a kévék bekötését. A kötözést különösen túlérés esetén jó, ha zsákon végezzük. A kúpok készítését is gondosan végezzük: 6—9 kévét rakjunk egy kúpba — vagy kepébe — a repcéhez hasonlóan. Fontos, hoov ezek szilárdan álljanak, mert másképen a szél eldönti a kúpokat és a földönheverő kévék kicsíráznak. Gondosan felállított kúpokban a mag még hetes esőben sem csírázik ki, mert az eső befolyik és a levegő minden oldalról éri a gomolvt. B. S. Mit silózzunk augusztusban? A rendellenes hideg tavasz következményeként az prilis végén, május első felében kaszálható takarmánynövények termése aránylag szűkös volt. viszont a további, meleggel váltakozó esős időjárás mind a takarmányok, mind pedig a legelő fűtermésére kedvezően hatott. Ilymódon a csalamádéból ebben a hónapban feleslegek mutatkoznak. Az augusztusban feleslegesnek bizonyuló esalamádét, esetleg borsós csalamádét, mielőtt elvénülne, érdemes silózással tartósítani. A cselemádé cukortartalma folytán egymagában is igen jól silózhetó. Még a borsós csalemádé tápláló anyagainak tartósításához is elegendő a bennelévő kukoricanövény cukortartalma. Ebből ugyanis a takarmányban lévő tejsavbektériumok olyan mértékben táplálkoznak és szaporodnak, hogy a tartósításhoz elegendő tejsevat termelnek. Amennyiben a lucerna- és lóheresarjú, azaz e lucerna harmadik és esetleg negyedik kaszálása, a lóherének (vörösherének) pedig második kaszálása, továbbá a második éves somkóró sarjújának vágása idején, a szénává-szárítást a gyakori esők veszélyeztetik, ezeket a takarmányokat is ajánlatos silózással megmenteni. Mindezen takarmányok táplálóanyagainak tartósításához biztosító anyagként adjuk a súlyuk 2—5 százalékát kitevő melaszt. A melaszt csak 1:1 arányban hígítsuk vízzel. Ha a csalemádé és az említett pillangósvirágú taka -mánynövények egyikemásike kaszaéretten rendelkezésre áll, akkor ezeket a csalamádéval kevertem melasz nélkül silózhatjuk. Lényeges az. hogy a csalamádé legalább 30 százaléka legyen a silóba kerülő takarmánykeveréknek. Egyébként az arány tetszőleges. A két takarmányt né rétegezzük a silóbatöltéskor, hanem keverjük, vagyis a silótöltőgépet vegyesen etessük. A kukoricacsalamádére előbb elmon- I dottak, ez édescirokcsalamádéra is érvényesek. Mind a kukoricacsalemádé, mind pedig az édescirokcsaiamádé fehérjeanyagát pillangós takarmány hozzáadásával előnyösen gazdagíthatjuk. A főterményként vetett napraforgócsalamádét silózásra elvirágzóban, a magérés kezdetén 40—50 centiméteres tarló visszahagyásával vágjuk. Szénhidrátban gazdag volta miatt melasz nélkül, illetve egymagában jól silózható. A szudárti füvet nedves időjárás esetén szénávászántás helyett silózhatjuk. Ahol az árokparton, vagy egyéb füves helyeken a gyomok az esőzések következtében vasmg szárral, magasra nőttek, azokat silózással tartósíthatjuk. Ne kerüljenek azonban a silóba a szúrós, tüskés és mérges gyomok. Silózás útján a gyomok takarmányozására jobban használhatóvá válnak, mint szénává szárítva. Ugyanígy járhatunk e! e dudvaszárú és széleslevelű magasrenőt sásokkal. Silózásukkor súlyuk félszázalékát kitevő sót adjunk hozzá ízesítőül. A sót kevés vízben oldva juttassuk a szecskára. Dr. К. V. m —— NÖVÉNYVÉDELMI TANÁCSOK A hírhedt vetési bagolypille egusztus közép1 táján kezdi meg rajzását. Tojásait a gyomos táblákra rakja le. Hernyója: a hírhedt mocskospajor, késő őszig rágja összes vetéseinket, majd áttelelvén, egyideig még tavasszal is folytatja pusztítását. Ha ősszel a gyomos táblát felszántjuk, a táplálékától megfosztott hernyó legközelebbi gabona-, repce- vagy heretáblábe vonul be. Ez tehát arra figyelmeztessen bennünket, hogy a kapásnövenyeket — kukoricát, répát, burgonyát — még augusztusban is gyomtalanítsuk, hogy a tojáslerakó pilléket távoltartsuk tábláinktól. Agusztus közepén megkezdöd'k a repo vetése. A kik lt repcét több veszedelmes kártevő lepi meg. A repcebolha a födlibolhák kártételéhez hasonlóan, kirágja a repce levelét, de nem ez az iyezi kártevés, hanem az, amelyet lárvája tesz. Ez ugyanis a levélnyél és szár belsejében nevelődik fel. A kár ősszel ritkábban tűnik szembe, ellenben tavasszal a repce egyre sorvad, fonnyad, mintha elfegyott volna. Bizony sok esetben nem marad más hátra, mint a vetés óJászántása. Figyeljük tehát a kikelt repcén a meglehetősen nagy kékesszínű bogár jelentkezését, hogy idejében irthassuk, mielőtt tojásait a repcére lerakta volna. Ez a porozás egyúttal védekezésül szolgál a repcének másik kártevője: a repcedarázs ú. n. feketehernyója ellen is. Tulajdonképen zöldesfeketés, alul szürké6színü, a hátán és oldalén hosszanfutó világosabb sávval. Ez is már korán lepi meg a fiatal rejxét és rohamosan lepusztítja levelét. A iekopasztott repcevetés a t »' folyamán menthetetlenül kivész A repcedarázs hernyóját vizsgálva, a levél fonákját is nézzük meg, mert kicsi korában alig tűnik szembe, csak amikor már naay a baj s akkor már késő a mentési munka. Agusztus közepe táján ébred fel nyári álmából a babszemnagyságú, feketén sávozott, p'rosszínü honvédbogár is. Hamarosan megtalálja a repcevetést és mind maga, mind később a barnásfekete szőrös lárvája rágja a leveleket. Az idegméreggel a fenti kártevők ellen véozett porozás ezt a kártevőt is írtja. A kukoricaüszög nagy hólyagjainak eltávolítását és mélyre való eltemetését ne hanyagoljuk el augusztusban sem. Ezt a hasznos munkát dolgozó rarasztjaink figyelmen kívül szokták hagyni, pedig he a kukoricaüszög kártevése nem is csapásszerű, de országos viszonylatban mégis jelentékeny lehet. Ellepi a csöveket is s ezek egy részén tönkreteszi a szemeket. Ha érintetlenül hagyjuk, a megrepedt hólyagból kihulló fekete spóratömege, a spórák a földön, trágyacsomón, korhadó növényi részeken áttelelnek és tavasszal megindítják a fertőzést. Burgonyaültetvényeinken még idejében jelöljük ki az egészséges töveket, hogy ezek gumóit majd külön szedve és külön raktározva használjuk vetőgumóknak. Használjuk ki a nyárutó minden lehetőségét Augusztus az utolsó hónap, amelyikben még term lésre — hordásra, szaporításra és építésre — számíthatunk. A csapadékos nyár következtében kilátásaink jók. Reméljük, hogy ezek a kilátások meg is maradnak. Ügy kel! felkészülnünk és dolgoznunk, hogy az augusztus hóban még rendelkezésünkre álló lehetőségeket méhállományunk megerősítésére, szaporítására, mézhozamunk és lépkészletünk növelésére kihasználjuk. Augusztus jelentősége méhészeti termelés szempontjából kettős. Egyrészt a méhészeti termelési év befejezését jelenti, másfelől a méhcsaládok augusztusi kezelésétől függ a következő esztendő termelési eredménye is. A méhésznek mindkét szempontot figyelembe kell vennie. A méhcsaládokat úgy kell kezelnie, hogy az augusztusban kínálkozó lehetőségeket az idei eredmények növelésére e lehető legjobban hasznosítsa, de egyúttal a lehető legalaposabban felkészüljön a következő termelési évre is. E kettős cél elérése érdekében teendőink a következők: Hordástalen vidékről olyan helyre kell a méheket vándoroltatni, ahol nyárvégi hordás van. Az augusztusi hordásból elsősorban a családok téli élelmét kell biztosítani. Ilyenkor a méhek már ösztönszerűleg szűkíteni kezdik a fiasítást. Köréje mind vastagabb és vastagabb mézkoszorút hordanak A jó tulajdonságú csfiádok ezt olyan ütemben végzik, hogy őszre szépen betelelnek, de a hasítás terjedelmét nem csökkentik idő előtt túlzott mértékben. Az ilyen családok minden beavatkozás nélkül szépen elkészülnek a télre. Bőséges méz-kész, letü'- és elegendő népességük lesz. Ezeknél a családoknál a fiasítás túlságos korlátozása csak akkor következik be, ha jó hordás van és a méz elraktározására kevés a hely. Ezért a hordást állandóan figyelemmel kell kísérni és szükség esetén a mézet kipergetni. A pergetéssel egyrészt a fiasítás időelőtti túlságos korlátozását előzzük meg, másrészt fokozzuk i gyűjtőmunka lendületét. Ne várjuk meg tehát azt, míg a mézkamre teljesen megtelik lepecsételt mézzel, hanem ennek bekövetkezése előtt pergessünk. Nyári hordásnál a családok gyakran csak a fészek közvetlen közelébe — rakodókban, a méztér középső kereteibe, fekvőkben, a közvetlenül a fészek mellett levő lépekbe — gyűjtenek. Ha ezek a lépek megtelnek, akkor a család vagy leáll a munkával, vagy az anyát korlátozza a hasításban. Ezen a hibán úgy segítünk, hogy a mézes és üres lépeket időnként felcseréljük. Némelyik család még augusztusban sem gondol a méz tartalékolására, és nem hord mézkoszorút. Különösen gyakori ez alacsonyabb keretméreteken. Az ilyen családok lendszerint nem tudnak kellően felkészülni a télre. Mézeslépeket kell részükre tartalékolni. Később pedig mint olyan kát, amelyek nem alkalmazkodtak kellően természeti adottságainkhoz, ki kell őket selejtezni (anyjukat lecserélni). Az augusztusi hordást — mint minden hordást — ki kell használnunk viasztermelésre is. Ha lépkészletünk nem teljes, vagy felújításra szorul, akkor műlépre építtetünk. A műlépes keretet a fészekbe, ч szélső fiasitásos keret mellé, vagy két fiaslép közé teszszük. Különösen fontos az építtetés azokban a méhészetekben, amelyek fejlesztés alatt állanak. Nagyjelentőségű a lépkészlet növelése a jövő évi szaporítás megkönnyítése céljából is. Ha lépkészletünk pótlására vagy felújítására szükség nincs, akkor építtető kereten termeltetünk viaszt. Az augusztusi hordást még méhállományunk növelésére is kihasználhatjuk. Készíthetünk mesterséges rajokat. Most azonban már feltétlenül termékeny anyát adjunk nekik, hogy a még hátralévő időt a csaldáok egységének, öszszeforrottságának kialakítására használhassák ki. Ha vannak 2—3 keretes anya tartalékoló családkáink, az új, családok magvát ezek képezhetik. A ki* családok pótlásán még enyabölcsős kölyökcsaládokat is készíthetünk. Augusztusban az anyák még megtermékenyülnek, és első nemzedékeik biztosítják a sikeres kitelelést. Ki kell használni az augusztusi hordást a méhállomány kiegyenlítésére is. Azokat a családokat, amelyek valamilyen ok miatt a fejlődésben elmaradtak és előreláthatólag nem fogják megütni a telelőképes család mértékét, most segítsük meg egy-két kelő fiesításos léppel. Ezzel ‘hépesebbé tesszük és az anyának is lehetőséget adunk arra, hogy petézőképességét jobban kifejthesse. Augusztusban tehát pergetéssel, építtetéssel, mesterséges rajok és Nortalékcseládok építésével, családjaink kiegyenlítésével fokozhatjuk és javíthatjuk idei teljesítményünket. Rendet, tisztaságot a méheknél Ahogy az ember megkívája, hogy lakása tiszta legyen, úgy ez a méheknél is fennáll, mert nagyon szeretik a tisztaságot. Különös gondot kell fordítani a rajiokra a felső kijáratú kaptárakban, mert a lehullajtott viaszmorzsákat, elhalt méheket és egyéb dolgokat a méhek kihordani csak nehezen ludják, amivel nagyon sok időt veszítenek. Ezért könnyítsük meg a méhek munkáját és legalább 2-hetenként tisztogassuk ki a kaptár aljdeszkáját. A benthagyott viaszmorzsák nagyban elősegítik a viaszmoly elszaporodását, ami, ha elhatalmasodik, sok esetben a gyenge és anyátlan család elpusztulását jelenti. Távolítsuk el méhesünk és kaptáraink körül a felnőtt gazokat. U- gyeljünk arra, hogy a méhek ki- és berepülését semmi se zavarja. A kaptárait előtt tiszta legyen a föld, mert ha a teherrel hazatért méhek leesnek és a gaz, vagy ehhez hasonló akadályozza az újra felszállást, az sok időt és fáradságot jelent a méhek számára. Szedjük le a kaptárak körül a pókhálókat, mert ez is sok mehet összefog. Az etetés, serkentés és tisztántartás a rajok fejlődésének legfontosabb előfeltételei. A méhek eltájolása a vándorán y án Sok méhész nem ‘smeri, vagy nem veszi komolyan a méhek eltájolását, pedig ez a vándortenyákon gyakori. Okozhatja zsúfoltság, erősebb szél, vagy a családok elhelyezése Leírok egy velem történt esetet. 1950-ben a békési tarlóra vándoroltam vonaton. Megérkezésünk a dél körüli órákba nyúlt. A kirakodás is késett kissé, segítség híján. így aztán sok méh kiszabadult kaptáraimból. Előző nap egy méhész rakodott le 10—15 méterre a vasút mellé. Az én méheim úgy "llepték kaptárjait, hogy a homlokfai alig látszott. Méhésztársam ezt nem bánta, még inkább örült neki, mert nagy méhveszteséggel érkezett, néhány családja meg is fulladt. Más alkalommal a Duna-Tisze közt, tarló virág záskor, egy tanya közelében észak-dél irányában 80 családot helyeztünk el. A kaptárak 200 méteres vonalon, egyetlen sorban álltak, kijáróvei kelet felé. Lerakáskor a' sor másmás részén néhány kaptár súlyát megmértük. Szolgálati elfoglaltságom miatt nem maradhattam ott. Csak egy hét múlva tudtam újra megnézni melleimet. A kaptárak súlyát újra megmértük, a sor alsó, déli részén kezdve. Az első kaptár súlygyarapodása 9 kilogramm, a harmadiké 7 kilogramm, a hatodiké 4 és fél kilogramm. A sor közepe felé egyre kevesebb volt a gyarapodás. Akadt olyan kaptár is, mely 50 dekát fogyott. Az északi részén a gyarapodás 1—2 kilogramm volt, átlagosan legtöbb 3 kilogramm. Emlékszem, hogy a déliek közt az utolsó három kaptáromban igen gyenge családok voltak. Most pedig teli voltak méhekkel. A sor közepén és a felső részén ellenben elnéptelenedést észleltem. Mindezt az erős eltájolás okozta. Iglói Lajos (M. Méhészetből.)
