Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-08-08 / 32. szám
ühinfic* 154. augusztus 8. ^íraktorállo masa ink hírei Jó munkával segíti az EFSz-eket a bárcai gépállomás t A kombájnaratás tanulságai A kombájnokkal való aratás nagymértékben elősegítette ez idei gabonabetakarítási munkálatéit, csökkentette a szemveszteséget. Az önerató-cséplőgépek ezenkívül lehetővé teszik az egyetemes aratás megszervezését is, amely ugyancsak meggyorsítja az aratást, sőt lehetőséget nyújt, hogy nyomban felszántsuk a tarlót és elvessük a másodnövényeket. Ha a köbölkúti, zselízi, galántai, csallóközcsütörtöki, szeredi és a szenei gépállomások aratási munkáját elemezzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezidén igen megnövekedett dolgozó parasztságunk bizalma a kombájnok és a többi gépfejták iránt, az új technika fejlődése következtében. Másodsorban figyelemmel kísértük a munka minőségét, ée az említett gépállomások munkaszervezését a termés mielőbbi betakarításának nagy küzdelmeiben. Annak ellenére, hogy a kedvezőtlen időjárás befolyásolja az idei aratást, mégis sikeresen megbirkóztunk a reánk háruló nagy feladatokkal. Az időjárás viszontagságai természetesen szakembereinktől, a gépjavítóktól is fokozottabb munkateljesítményt és gondosságot követeltek. Kiemelkedő eredményeket értek el a szenei trektorállomás gépjavítói és nagy részük van abban, hogy a gépállomás 11 nap alatt teljesítette aratási munketervét. Csaknem 7.744.4 hektár gebonaneműt kaszáltak le. Ebből pedig 3.864 hektárt takarítottak be a kombájnok segítségével, ami az elvégzett feladató': 50 százalékának felel meg. A szenei gépállomás ezáltal kivívta az egész ország trektorállomáseinak elismerését és irányt mutatott a X. kongresszus határozatainak teljesítéséhez. A sikerek ellenére is sok hiányosságot követtek el gépállomásaink az idei aratásban, nem szólva arról, hogy kevés támogatást és még kevesebb megértést tanúsítottak egyes szövetkezetek a traktorosok munkájának megjavítása érdekében. Nem célunk tovább elemezni a szövetkezetek részéről felmerült hiányokat, erről majd a következőkben számolunk be, csupán a gépállomásokat érintő kérdésekkel foglalkozunk. Ezek a tapasztalatok bizonyára elősegítik a munkák megjavulását az el-elmaradozó traktorállomásokon. A jól kijavított és technikailag felszerelt kombájnok jelentős mértékben hozzájárulnak az aratás elvégzéséhez. A gebonebetakarítás idején az anyalai határban egy S-4 jelzésű kombájn állott a lábonálló árpatáblán, amely az ógyallai gépállomás tulajdonát képezte. Az említett állomás vezetőségének azonban eszébe sem jutott, hogy a felszerelt vándorműhelyt kiküldje a helyszínre és a hanyagul kijavított gép üzemképtelenségét eltávolítsa. A szenei gépállomás példája éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Itt a kombájnok minden baj nélkül folytatták munkájukat, mert üzemzavar esetén a műszaki segítséget nyomban a rászorulók rendelkezésére bocsátották, ötvennégy kombájn 6 vándorműhelyt kapott. Ezeken kívül jó szolgálatot tettek a traktorok pótkocsijára szerelt javítóműhelyek is. A vándormúhelyek műszaki felszerelése a legszükségesebb szerszámokat, alkatrészeket tartalmazta. Segítettek a vándormühelyek A vándorműhelvek műszerészei, javítói pontosan tudták, hogy körzetükben mennyi gép tartozik hatáskörükbe. Ezáltal lehetővé vált számukra, hogy minden nap ellenőrizhették a kombájnok munkáját. Ettől eltekintve még más feladatot is kellett teljesíteniük. A traktorok javítását, a gépcsoportok üzemképességét is elősegítették. Nem hagyták figyelmen kívül a cséplőgépeket sem. A jövőre vonatkozólag tekintetbe kell vermi, hogy mindenegyes vándormühely 6 kombájn ellenőrzését vegye hatáskörébe. Ezzel a módszerrel tulajdonképpen az állomás javítóműhelye a nyári munkák idején a határba szerveződött át. Néhány szakember azonban bentmered? a gépállomáson. Ezek végezték el a soronlévő javításokat. A vándorjavító-műhelyek munketervüket az alábbiak szerint állították össze: Kora reggel 5 órakor hagyták el a központot és és a gépállomás diszpécserének irányítása mellett ott avatkoztak be, ahol segítségükre a legnagyobb szükség mutatkozott. A kombájnosok munkaversenye A kombájnvezetők között ezidén folytatott szocialista munkaverseny igen széles mértékben elterjedt. Igaz, ebben nagyobb érdeme van a munkaérdemrenddel kitüntetett Loukota kombájnosnak, mint a gépállomás politikai vezetőjének. A munkaverseny irányítása körül a politikai vezető ténykedésében igen sok hiányosság merült fel, amely főképpen a munkaverseny formalitásában mutatkozott meg. Hírek szerint Szlovákiában 44 kombájnvezetö végezte munkáját az óragrefikon-módszer alapján. A tényállás viszont ez bizonyítja, hogy ezzel a módszerrel egy kombájnos sem dolgozott. Még jobban megvilágítja ezt a tényt az is, hogy a kombájnvezetők nem is ismerik az óragrafikon lényegét, a politikai vezetők viszont megelégedtek a kötelezettségvállalásokkal, az új módszerek további érvényesítésévei azonban keveset törődtek. A zselizi gépállomás politikai vezetője például maga sem tudta, hogy a kombájnvezetőknek nincs órájuk, ami azt jelenti, hogy nem volt áttekintése az óregrafikon-módszerrel végzett munkákról. Az óragrafikon-módszer alkalmazása igen sok időmegtakarítást és kiemelkedő munkaeredményt jelent. Ezzel ellentétben egyes kombájnvezetők azt állítják, hogy az idővel ettől eltekintve is takarékoskodnak. De amikor Formánek, Nagy, Seifert kombájnosok munkáját elemeztük, kitudódott, hogy igen nagy lehetőségeket mulasztottak el az óragrafikon-módszer mellőzésével. Tehát a politikai vezetőktől függ, hogy a kombájnosok munkaterveit az említett módszer alapján állítsák össze. Nem ártana azonban, ha maguk a kombájnvezetők is elmélyednének az új munkamódszer tanulmányozásában, ezáltal biztosítanák munkateljesítményük emelkedését. Szlovákiában több kombájnvezető a szocialista munkaverseny keretén belül versenyre hívta ki Nagy és Loukota elvtársakat. Kötelezettségvállalásukat ugyan papírra fektették és ezt a kombájnjukra fel is ragasztották, mint például Gál elvtárs az egyik példás kombájnvezető is, de senki sem törődött ezzel a kezdeményezéssel és egy kombájnos sem tudta, hogy versenytársa milyen teljesítményt nyújtott naponként. Itt le kell szögeznünk, nem fontos csupán a kombájneveztők átlagteljesítménye, inkább előbbrevaló, hogy az elmúlt nap hány hektárt aratott le, mert egyes körzetekben előbb, másutt viszont később fogtak hozzá az aratáshoz. A villámújságok szerepe Bizonyára nem kell külön kihangsúlyozni, mily nagy szerepet tölt be a villámújság gépállomásainkon. Mégis azt tapasztaltuk az aratás folyamán, hogy traktorállomásainkon csak formális volt a viszony e fontos népszerűsítésre és serkentésre alkalmas röpirat iránt. Nem volt kielégítő például az élenjárók ismertetése sem, nem is szólva arról, hogy gépállomásaink eredményhirdető táblái nem beszéltek az elért eredményekről vagy éppen csak érintették a kiemelkedők teljesítményeit. A rossz példa ragadós — tartja a közmondás — ez teljes mértékben ráragadt a zselízi gépállomásra is. Vezető funkcionáriusaink még mindig nem ismerték fel a villámújságok igazi jelentőségét, nem tekintik azokat segítőtársuknak. De a járási, kerületi és maguk a központi mezőgazdasági lapok sem méltatták kielégítően a nyári munkákban elért eredményeket. A munkaverseny nemes célkitűzései csupán a szenei gépállomáson honosodtak meg, bár a villámújság méltányolása terén itt is sok hiányosság fordult elő. Mindez úgy történhetett, hogy a közzétett eredményeket nem a tényleges teljesítmények, hanem a kimutatások alapján állították össze. Ebből természetesen sok félreértés származott, mivel a közzétett teljesítményeket sokhelyütt magasan túlszárnyalták, s ezekről '’.hallgatott a villámújság. Több gépállomáson olyan hangok kaptak lábra, hogy Loukota elvtárs dícsérethejhász, teljesítménye pedig nem felel meg a valóságnak, csupán számára előre kiválasztott területeken dolgozik és ezekhez hasonlók. Ez viszont igen nagy kérdés, a szenei gépállomáson, ahol Loukota elvtárs dolgozott, ezt senki sem merné állítani. Minden kombájnvezetönek meg volt a lehetősége a nagyobb eredmények elérésére, ugyanúgy, mint Loukota elvtársnak. A villámújságok naponként tájékoztatták a gépállomások dolgozóit az előzőnapi eredményekről. A szenei gépállomáson ezek szerint 11 nap alatt csaknem minden kombájnos teljesítménye 100 hektárra rúgott. Tehát nincs kizárva, hogy az idei nyári munkákban a helyesen irányított szocialista versenyben Loukota elvtárs Kamarytivel, Dudással vagy Formánekke! szemben alulmarad. * Délszlovákiában a kombájneretás befejeződött. A kombájnvezetők nagy serege, a műszerészek, gépjavítók új feladatok elvégzésére léptek. Egy részük Csehországban és Morvaországban folytatja munkájukat. Mások viszont a kukorica, burgonya, cukorrépa betakarítására készülődnek, a jövőévi gazdag termés biztosítását szorgalmazzák. Az új gépesítés Szlovákia déli részein igen jól bevált a nyári munkákban. A továbbiakban arról van szó, hogy a szerzett tapasztalatokból gépeinket a legtökéletesebben használjuk ki, hogy nemzeti aratásunk az ország egész területén nagyobb sikerekkel fejeződjék be. (Z. N. nyomán.) Csak igy tovább az őszi munkákban is . . . A somorjai traktorosbrigád irodájában Szerencsés és Pus elvtárs tájékoztat a brigád feladatainak teljesítéséről. Elmondják, hogy a tejfalusi brigáddal folytatott párosversenyben, a nyári munkák során, a somorjai brigád vezet. A nyári munkák tervét több mint 70 százalékra teljesítették. A brigád munkáját nagyban befolyásolták az esőzések, sőt a felszökő talajvíz is kihatott a munkák menetére. A brigádközpont két kombájnt és hat önkötözőgépet kapcsolt be az aratásba. Barci György és Kovács István kombájnvezetök munkaegységekért dolgoztak, és fáradságot nem kímélve, igyekeztek minden gabonaszemet megmenteni. Miután Somorján befejeztük az aratást, kombájnvezetőink Csehországban folytatják az aratás munkáit, ezzel viszonozzák a cseh elvtársak baráti támogatását. Az aratásban Takács József és Czvedler György traktorosok érték el a legjob eredményeket. A gépek jó karbantartásának köszönhetik sikereiket. Szerencsés elvtárs ezután a traktorosok további munkáját kiemelve megjegyezte, hogy a nemzeti műszak alatt is kiváló munkát végeztek. Bár az aratást sikeresen befejezték, akad még elég tennivaló a járás szövetkezeteiben. A tarlóhántást két műszakban végzik, az így megszervezett munkájuknak köszönhetik, hogy augusztus 2-án teljesítették tarlóhántási tervüket. A brigád jelenleg a cséplést szorgalmazza. Három cséplőgarnitúrát adtak a szövetkezet rendelkezésére. Cséplés közben a kombájnok után a szalma kazalozását is sikerült elvégezni. A szalma kazaiozásánál főleg asszonyok vettek részt. Pus elvtárs ezután megemlítette, hogy a csütörtöki traktorosok, gépjavítók augusztus 1-én brigádmunkát vállaltak, melynek ellenértékét az árvízsújtotta lakosság segélyezésére fordították. A brigád sikerei főleg abban mutatkoznak, hogy a gépek kifogástalanul működtek, mivel az aratás és a cséplés tartama idején a mozgó javítóműhelyek rendszeresen kijavították az előforduló hibákat. A somorjai brigád eddigi igyekezete serkentse a traktorosokat még nagyobb eredmények elérésére. A szövetkezetnek nyújtandó segítségük által fokozódik a közös gazdálkodás bevétele és a tagok jövedelme is. Fel tehát a további munkák elvégzésére! A bárcai gépállomás kombájnvezetői egyes brigádok kivételével teljesítették szerződésbeli kötelességüket. A kassai járásban a gépek segítségével igen szép eredményeket értek el a gabona betakarításában. A gépállomás és a brigádok gondoskodnak arról, hogy minden egyes gépet tökéletesen kihasználjanak. A gépállomás mind a hat kombájnja teljes ütemben végzi az aratást. Eddigi teljesítményük jóval túlhaladja a kétezer hektárt. A tervet tehát kielégítően teljesítik s most négy kombájnt az elmaradozó brigádközpontok rendelkezésére bocsájtották. A gépek áthelyezése körül nincs hiány a barcai gépállomáson. Jól tudják a traktorállomás vezetői, hogy az aratásban minden gépre igen szükség van. Bitó Gyula kombájnvezető például a szepsi járásba hurcolkodott gépével, hogy kisegítse a járás rászoruló szövetkezeteit az aratás meggyorsítása érdekében. Avuk elvtárs pedig a kézsmárki járásban folytatja munkáját, ahol bár nehéz talajviszonyok közepette, de jó eredményekkel dolgozik. A kombájnnal való aratásnak igen nagy előnye van az aratás meggyorsításéban és a szemveszteség lényeges csökkentésében- A gépállomások segítsége azonban csak akkor lesz kielégítő, ha a hátrahagyott szalma kazalozásában is támogatják a szövetkezeteket. A gyakorlat azt mutatja, hogy eddig gépállomásaink igen elhanyagolták a szalma összehordását s ez hátráltatja a tarlóhá itást, sőt a másodnövények elvetését is nagymértékben késlelteti. Szövetkezeteink pedig mindent elkövetnek, hogy több és jobb minőségű takarmányt termeljenek. Ehhez azonban a gépállomások segítsége is szükséges. Remélhető, hogy a barcai traktorosok a bratislavai és a nyitrai kerületben előforduló hiányosságokat elkerülik és szorgalmazni fogják a szalma tarlóról való eltávolítását is. Ez viszont munkateljesítményüket is szilárdítani fogja és tekintélyük növekedni fog a szövetkezet tagjai előtt. Trungel János példát mutat Alig egy hete annak, hogy Trungel János cséplőgépkezelő Baku Márton társával együtt versenyre hívta ki a nagymányai gépállomás összes cséplőgépkezelőjét. A verseny feltételeit a cséplés gyors és szemveszteségnélküli befejezésében állapították meg. Ami a cséplési eredményt illeti, hála a munkaverseny sikeres kifejlődésének, egyre emelkedik. A cséplés átlag-teljesítésében számottevő sikereket értek el, úgyhogy megtartották elsőségüket a többi kezelőkkel szemben. Hogy világos legyen előttünk a teljesítmény aránya, el kell mondanunk, hogy Trungel Jánosék 1.200-as cséplőn dolgoznak és a múlt hét végéig 202 tonna gabonát csépeltek ki. Ez azt jelenti, hogy az idénytervüket már több, mint 80 százalékban teljesítették, vagyis még 48 tonna gabona hiányzik tervük 100 százalékos helytállásához. Eddigi jelentések alapján a legnagyobb napi cséplési eredményt Obert Ferenc érte el 35-8 tonna gabona kicséplésével. Utána Torma Gyula következik 20-6 tonna eredménnyel. A nagymányai gépállomás cséplőgépkezelői tehát derekasan kitesznek magukért a gabona mielőbbi betakarításánál- A versenyben példás teljesítményt mutathat fel Ribár Sándor, a surányi gépállomás cséplőgépkezelője is, aki 900-as cséplőn, nem egész másfél hét alatt, több mint 146 tonna gabonát csépelt ki. A terv teljesítésében pedig 126.8% eredménnyel dicsekedhetik. Kombáin vagy önkötözőgép Számos szövetkezeti tag nincs tisztában e kombájnok és az önkötözőgépek teljesítményével. Ezért gyakran felmerül a kérdés: elönyösebb-e a kombájn-munka az önkötözőgépénél ? Ez a kérdés egyébként már felmerült az elmúlt évben, sőt nagy mértékben ezidén is. A kombájnnal végzett aratás főleg azoknak a szövetkezeteknek csábító, ahol munkaerőhiánnyal küzdenek. A kombájn a gabonát lekaszálja, elcsépeli, úgyhogy csak a kész magot kell a földről elszállítani, a szalmát kezelozni, ezzel befejeződött a termés betakarítása. Ma még csaknem minden szövetkezetünkben ezen keresztül nézik a kombájn munkáját. Akadnak ám olyan szövetkezetek is, ahol maguk a tagok még nem látták földjeiken a kombájnt dolgozni. Az ilyen helyeken még olyan hangok is lábra kapnak, hogy a gabona betakarítását jobb kézierővel, merokrakőgéppel, esetleg önkötözőgéppel végezni. Hasonló elméleteket terjeszt az osztályellenség, főleg azért, mert nem szívesen látja a szövetkezet földjein a technika vívmányait. Viszont előfordul olyan eset is, ahol a szövetkezet tagjai egyes munkájukat rosszul-végző kombájnvezetőkön keresztül mérik le a kombájn teljesítményét. Elfeledkeznek azonban arról, hogy a gép jó munkája az őt kiszolgáló szakember viszonyától is függ. Egész sorát említhetnénk meg azoknak a szövetkezeteknek, ahol a legjobb véleményt nyilváníthatják az önarató cséplőgépről. Nem győzik dicsérni a kombájn munkáját, azért, hogy a termést idejében, esetleg a határidő előtt a brigád segítsége mellőzésével elvégezhették. Ezenkívül kevesebb munkaerőre volt szükségük, lényegesen csökkentették a -zemveszteséget, elvégezhették a (.tarlóhántást és amikor a kiadásokat összegezték, rájöttek, hogy ezrekremenő kiadásoktól mentesültek. Szóval, minden szövetkezeti tag érdeklődése a kitermelési költségek csökkentésére, saját jövedelmük emelkedésére irányul, ha a kombájn munkájáról esik szó. Az alsószeli szövetkezet tagjai például tavaly mélyrehatóan elemezték a kombájneratás kiadásait és rájöttek, hogy kifizetődött ezzel a géppel aratni. Lássuk csak, milyen megtakarítást eszközöltek: a szövetkezet 90 hektárra kötött szerződést a gépállomással. A gebonanemüek negyrészét azonban önkötözőgépekkel aratták le. Természetesen ezek is szép eredményeket mutattak fel az aratáson. Mégis arra a meggyőződésre jutottak, hogy az idei termésük nagyrészét kombájnnal fogják learatni. Minden esetre ehhez az alapot az említett számadás eredménye adta meg. A kombájnok bekapcsolása következtében hektáronként 81.46 koronát takarítottak meg. Kilencven hektárnál ez az összeg 7.331.40 koronát tett ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a hektáronkénti megtakarított szemveszteséget, ami három mázsának felel meg, akkor láthatjuk, hogy a kombájn alkalmazása kifizetődött. Többek között kiszámították az önkötözőgépekkel végzett aratás költségeit is. Megállapítást nyert, hogy egy hektár termés betakarítása 439.02 koronát tett ki, míg ez az összeg kombájnnal csupán 357.56 koronára rúg. Most tehát megkaptuk a választ a feltett kérdésre — kombájnnal vagy önkötözőgéppel. Kombájnt és önkötözőgépet minden egyes gabonaföldre, de ahol csak bevethetjük a kombájnt, inkább ezzel araseunk — meglátjuk, kifizetődik.
