Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-08 / 32. szám

1954. augusztus 8. 3 A deregnyői magángazdák helytállnak a beadásban KOCSI KOCSIT ér Deregnyőn. Ma­gasan felrakódva négy-öt keresztjével hordják haza a határból a búzát, ár­pát a deregnyői magángazdák. A ko­csis vigyáz a gyeplőre, hisz, ha na­gyobb kátyúba zökkenne a kocsi ke­reke. feldőlne az bíz egész rákomé, nyával. Már pedig ez nem kis dolog, mert éppen kéz- vagy lábtörés nincs is. de nagy szemveszteséggel jár a­­ilyesmi. No, meg a dupla munka. Most pedig duplán senki sem akar dolgozni mert minden perc drága, a gazdálko­dók azon vannak, hogy hamarabb as..­­tagba, azután zsákokba kerüljön a gabona. Az egyik udvaron a házigazda nagy szakértelemmel rak a már magas asztagra — ide egy kévét — oda egyet! jól be kell csinálni, mert fur­csa az időjárás. — Nappal jó idő van. éjjel pedig ömlik az eső. A gazda lánya hosszúnyelíf villával ado­gatja magasba a kévéket, míg az asz­­s/onv a gazda kezéhez juttatja azo­kat. Lent az asztag körül egy öreg anyóka forgolódik, s figyeli, vájjon a .sarokkévéket a gazda jól lerakja-e, ne­hogy eldűljön az asztag. Néha-néha, fel is kiált: — Húzd beljebb. Mihály, nagyon kitetted, egy kicsit jobbra, vissza’ na, úgy már jól van. — Az asztag jól áll, nem is csoda, hisz négyen rakják. Mig Mihály bácsi asztagol, a falu­ban már több helyen búgnak a csép­lőgépek. — A kevesebb földdel ren­delkező gazdák már behordtak és azok csépelnek — mondja Ladányi Lajos, a nemzeti bizottság titkára. — Igaz, — folytatja a beszédét, a gazdák össze­fogtak és segítettek a kisgazdáknak, különösen azoknak, akik gyenge be­fogóval rendelkeznek. Az aratást be­fejeztük, még július 23-án, de a sok esti miatt elkésett a hordás. Azonban úgy látszik, behozzák a gazdák a le­maradást és ahogy terveztük, elvégez­zük mind a hordást, mind a cséplést idejében. LADÄNYI ELVTÁRS elmondja azt is, hogy a. nemzeti bizottság segített az aratásnál, a behordásnál, most pe­dig segédkezik a gazdáknak a csáp lésnél is. Három cséplőgépet boesáj­­tottak a gazdák rendelkezésére, ame­lyek házról-házra járva csépelik 'i gabonát. Egy a három közül most ott puffog, zakatol Bajusz István kis­gazdánál. Telnek a cséplőgépre akasz­tott, piroscsíkkal ellátott, házilag szíit.t nagy zsákok. Biztos van bennük egv mázsán felül is. Ügy látszik Dereg nyőn nagyon erősek az emberek, hogy az asszonyok ilyen nagv zsákokat gyártottak. A TELT ZSÁKOK láttán az új ke­­nyér jut az eszembe. Megvan a gaz­dálkodónak is az.egészévi kenyere, vetőmagja, ugyanakkor a beadott ga­bonából pedig a dolgozók kenyeréről gondoskodunk. Ezt szemelOtt tartják a derégnyői gazdák is s ezért nem vándorol fel minden zsák a padlásra, hanem egy része kocsikra kerül s egyenesen a géptől viszik a helybeli raktárszövetkezetbe, ahol Kanócz Gyula, begyűjtési dolgozó veszi át tő­lük a gabonát. Kanócz elvtárs elmondja, hogy a begyűjtés jól halad, a gazdálkodók nagyrészt a cséplőgéptől hozzák a ga­bonát a raktárba. Nmudi János 7, öz­vegy Géci Jánosné 6, Hajtó János 12 mázsa gabonát hozott a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre. Ifjú Varga János ugyancsak kitett magáért. Vasárnap reggel, amint elcsépelt, befogta lo­vait, megrakodott gabonával és irány a nagykaposi begyüjtO-raktárszövet­kezet. Ugyanis Nagykaposon akkcu nyitották meg ünnepélyes keretek közt a felvásárlást, s így történt, hogy a traktorok és a szövetkezet fogatai közt megjelent Varga János fogata is, aki a magángazdákat képviselte De­­regnyüről. A GYORS BEGYŰJTÉST elOsegíti a nemzeti bizottság munkája is. Ladá­nyi elvtárs elmondja, hogy nyilvános gyűlésen foglalkozik a gyors beadás fontosságával. — Minden jel arra mutat, — mondja Ladányi elvtárs, — hogy au­gusztus 5-re gazdálkodóink 100 szá­zalékra teljesítik a kötelező beadást. Ha valamilyen oknál fogva a gazdál­kodó nem tudja, vagy az árpát, vagy a búzát beadni, ad helvette mást, s akkor sem marad le feladata teljesí­tésében. A HORDÁSSAL, cséplésse! egyidí!­­ben a gazdálkodók megkezdték a tar­­lóhántást is. Legelőször Berényi Mi­hály, aki 4.45 hektáron gazdálkodik, vitte az ekét a határba, s nekifogott a tarlóhántásnak. Berényi elvtárs, jól tudja, hogy a tarlóhántással a jövőévi termés alap­jait rakja le. Példát vehet tőle a többi gazdálkodó iá. Mindent egybevetve, mind a nem­zeti bizottság, mind a gazdálkodók magukévá tették а X. pártkongresz­­szus irányelveinek betartását és ipar­kodnak nemcsak a gabona, hanem az allati termékek beadásával is. A tejbeadással azonban mégis le­maradtak. Ezért a nemzeti bizottság­nak foglalkozni kell ezzel a problé­mával, hogy a második félévben a tej - beadás jobban haladjon és, ha tejből nem is tudnak a falu földművesei eleget tenni a beadásnak, megvan iá j a lehetőség, hogy pótolják azt más I egyéb terménnyel. S. G. A csúzi egységes földmüvesszövetke­­zet tagjai azzal a panasszal fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy szíjjgyártó­­mühelyük nem kapja rendesen az anyegkiutalást, s ennek következtében nem mehet úgy a munka, ahogy kel­­г. ne. Többször sürgették az illetékes helyeken az anyagellátással kapcsola­tos panaszaik elintézését, de mindeddig eredmény nélkül. Az ügynek utána néztünk a Földmű­velésügyi Megbízotti Hivatal illetékes osztályán. Megálapítottuk, hogy az •­­nagykiutalás késését az okozta, hogy 1954. évre a szövetkezet idejében nem tervezte be szükségleteit. A Földmű­velésügyi Megbízotti Hivatal illetékes osztálya intézkedést tett, hogy a csúzi szövetkezet a jövőben rendesen kapja az anyagkiutalást. Ezenkívül azonnal in­tézkedett affelöl, hogy a szövetkezet az annyira sürgős 150 kilogram blank­­bőrt a legrövidebb időn belül megkapja. ♦ Verner István, királyhelmeci olvasónK a következő kéréssel fordult szerkesz­tőségünkhöz: „Még februárban beadtam a kérvényemet gyógykezeltetésre. Mindeddig nem kaptam választ. Szíves­kedjenek utánanézni az elvtársak kér­vényemnek.” A bratislavai Nemzetbiztosítási Inté­zetben eljártunk ebben az ügyben is. Л helyzet a következő: A Nemzetbiztosí­tási Intézet nem adhat ki fürdőbe uta­lást; csak munkaképtelenség esetében. Ezt az ügyet Verner elvtárs munkahe­lyén, vagyis a Vöröskereszt Kassa-ke­­rületi titkárságán kellett volna elintéz­ni. A kérvényt a megfelelő megjegy­zésekkel visszaküldték Kassára, tehát a mulasztást a vállalat követte el, ami­kor nem értesítették ki Verner elvtár­sat, hogy újabb lépéseket tegyen. A- mennyiben a gyógykezeltetés nagyon sürgős, akkor megfelelő orvosi kivizs­gálás után Verner elvtárs újabb lépé­seket tehet. Ha pedig egészségi álla­pota nem annyira veszélyes, akkor a jövőre vonatkozólag annyit mondha­tunk, hogy idejében adja be kérvényét az üzemen keresztül a megfelelő hely­re. ♦ A szódói dolgozók nevében Líske Ve­ronika olvasónk kérdezi, hogy hol kell lépéseket tenni ennek érdekében, hogy a nepi sajtót idejében kézhezkapják. Községükben ugyanis a posta kikézbe­sítése nagyon rosszul megy. Sokszor e pénteki újságot és más sürgős levelet esek hétfőn, vagy kedden kapják kéz­hez. Ezt az ügyet elsősorban is a helyi nemzeti bizottságnak kell megoldania olyképpen, hogy rendes postáskézbesí­tőt állít be. Ha a helyi nemzeti bizott­ság nem teszi meg a kellő intézkedést, a járási nemzeti bizottsághoz kell for­dulni. Szerkesztőségünk is lépéseket tesz ebben az ügyben. ♦ „Magángazda" jelige alatt a követ­kező levél érkezett be szerkesztősé­günkbe: „Nagyon jó sörárpám termett. Adnék be terven felül, de attól tartok, hogy hiányozni fog a disznók takarmá­nyozásánál. Ügy hallottam, hogy van valamilyen takarmányjuttatás a terven felül beadott gabona után. Hogy áll ez a dolog?” Az elvtárs értesülése helyes. A ter­ven felül beadott sörárpáért a magán­gazdák is részesülnek kedvezményes takarmányjuttatásban, mégpedig 100 kilogramm elsőosztályú sörárpáért visz­­szakapnak 100 kilogramm takarmány­­árpát, vagypedig 130 kilogramm malo­mi takarmányt. Ha elsöosztályú búzát ad be a magángazda terven felül, azu­tán is visszakap 25 kilogramm korpát, vagy takarmánylisztet, előnyös áron. Érdemes tehát terven felül beadni ga­bonát és nem kell félni attól sem, hogy emiatt a takarmányalap hiányt szen­vedne. A szentpéteriek hatszor permetezték a szőlőt Jól halad a cséplés A szenípéteri EFSz-ben nagy harcot folytatnak a szőlő betegségei és kártevői: a peronoszpóra, a lisztharmat és más betegségek ellen. E betegségek káros hatásával a szőlészeti dolgozók tisztában vannak és minden erejüket latba-vetve harcolnak ellenük. i„k д védelmi munkálatok sikeresen folynak Korai Kálmán és Pócs Flórián -ö-xszakszerü vezetésével. Az EFSz-nek több mint 40 hektár szőlője ven és ebbő Ő0 hektár termő. A korábbi szőlőfajtákat már hatszor, a későbbieket pedig négyszer permetezték meg. Azután pedig az egész termő szőlőn füstperme­tezést, továbbá rézkénporozást végeztek. E munkálatok sikeres elvégzésénél a férfiak közül Németh András, Vido­­venyec András és Ballangó Mihály tűntek ki. A nők közül a fiatalokból Kaján Jolán és az idősebbek közül Répás Karolina voltak a legjobbak. De a többiek is iparkodtak, hogy le ne maradjanak a munkában. A munkálatok nemcsak . most, de ezelőtt is szépen haladtak. A tagok vállalták, hogy a kongresszus tiszteletére 5 hektár szőlőt betelepítenek. Vállalásukat 100 százalékra telje­sítették. Ebből is láthatjuk, hogy az EFSz-tagok tudatában vannak annak, hogy milyen fontos a szőlőtermelés. Horváth József — Szőlészeti mesteriskola hallgatója SZŐLŐSRE Szép napsütéses vasárnap délelőtt volt. A hetényi szövetkezet határának csöndjét csupán a cséplőgépek bugása zavarta. Öröm hallgatni a Szlávia-mo­­tor berregését, amely nagy • szorgalom­mal hajtja a búzát rostáló cséplőgépet, hogy a gabona mielőbb a raktárba ke­rüljön. Vörös István gépkezelő nagy figyelemmel kíséri a gépek munkáját, hogy a cséplés zavartalanul folyjon. Cséplőgéptől a gabonát azonnal szál­lítjuk a raktárszövetkezetbe, hogy be­adásunkat időben teljesítsük. Jól halad a cséplés a hetényi szö­vetkezetben, de hogyisne haladna, hi­szen Gál Lajos, a brigádközpont veze­tője, jól kijavított gépeket adott át, melyek hiba nélkül végzik a cséplést. Szabó Gábor — Hetény. A nemzeti bizottság segítségével ideiében learattunk A bodvavendégiek a szepsi járásban elsők között fejezték be az aratást. E sikerrel kapcsolatban kedves feladatomnak tartom, hogy legalább röviden beszámoljak az aratási munkáinkról. Az esős időjárás bizony sokszor hazazavarta az aratókat. S pedig naponta esett. Nem hiába mondták: „Csak lopva aratunk, mert az idő másként nem engedi!”. De minden erőnket megfeszítve, harcoltunk, hogy gabonánkat mi­nél előbb learassuk. Sajnos, a gépek segítségét, melyet a tornaijai gépállomás küldött számunkra, csak 10 órát dolgozhatott. Így aztán igazán nagy szükség volt dolgozóink áldozatos munkájára. Mato József, szövetkezeti dolgozó ötöd­magával egy nap alatt több mint egy hekhtár gabonát learatott. A falu minden lakosa önfeláldozóén dolgozott. A mésztelep munkásai is teljes erejükkel be­kapcsolódtak a munkákba. Fontosnak tartom még megemlíteni a kombájnt, amely nagy segítséget nyújtott szövetkezetünkben, valamint a HNB elnökét, Király Józsefet, a HŇB titkárát, Magyar elvtársat, akik jó szervező munkájukkal ugyancsak elősegí­tették az aratást. Most már szárítjuk az ősziárpát, s mire e sorok megjelen­nek, már eleget is tettünk beadási kötelezettségünknek. A cséplőgépek mellett dolgozó munkatársak is hozzájárulnak hazafias kötelességünk becsületbeli tel­jesítéséhez. MATÓ PÄL — Bodvavendégi. Az ember a munkával teremti meg boldog életének és jövőjének alapját. Az emberek azonban különbözőek. E- gyesek jobban kitűnnek a munkájuk­kal, mások kevésbbé. Természetes te­hát, hogy a szorgalmas munkaerő, nemcsak több munkát végez, de töb­bet is keres. A másik, kevésbbé szor­galmas, nem dicsekedhet a teljesítmé­nyével, s így keresete i kisebb. Így van ez az iparban, a mezőgazdaságban vagy akárhol másutt. Összpontosítsuk most a figyelmünket a mezőgazdaság­ra, az EFSz-ekre, hogyan vezessük itt rá szövetkezeti dolgozóinkat, hogy fo­lyamatosan emeljék teljesítményüket, s ezzel kapcsolatban hozzájáruljanak az állattenyésztési termékek és a növényi termelés fokozásához, s ezen keresz­tül saját jövedelmük emeléséhez is. Nagy segítséget jelent ebben a szö­vetkezeti tagok helyes jutalmazása. Az is természetes, ha azt akarjuk, hogy a szövetkezeti dolgozó jól végezze mun­káját, akkor biztosítanunk kell számá­ra ennek előfeltételeit, mint rendes munkahelyet, szerszámokat, igavonókat, helyesen megállapított munkaegysége­ket, stb. Ha mindez megvan, akkor már csak a szövetkezeti dolgozón múlik, hogy munkáját becsületesen végezze. Ha a jól dolgozó és szép teljesítményt elért szövetkezeti dolgozókac megfele­lően jutalmazzák, akkor ez nagyban fokozza munkakedvüket és többterme­lésre serkenti őket. A szövetkezeti dolgozók helyes ju­talmazása nemcsak abban van, hogy teljesített feladataikért megkapják a jutalmat, de egyénileg is jutalmazni kell őket a magásabb hektárhozamo­kért, vagy az állattenyésztésben elért hasznosság emeléséért. A jutalmazás­nak ezt a fajtáját pótjutaimazásnak, j vagy prémiumnak nevezik. Ha ezt helye- | sen alkalmazzák, akkor egyesek, vagy i csoportok, sőt az egész EFSz szép ter- I melési eredményt érhetnek el. A pótjutalmazás bevezetésével kap- I "^olatban az EFSz-ek alapszabályainak | A pótjutaümazás bevezetésével az EFSz-ek további megerősítéséért 19. cikkelye a következőket mondja: „A taggyűlés a munkacsapat, vagy e­­gyes dolgozók javára pót jutalmat is- I mer el, amennyiben a szövetkezet egészévi termelési tervében részükre megállapított termelési feladatokat túl­lépik. A pótjutalmat természetbeni ja­vakban vagy pénzben adják ki, mégpe­dig a csoport, munkacsapat vagy egyes dolgozók által a terv fölött elért ter­mékek 50 százalékáig terjedhető érték­ben”. Az irányelv tehát megvan, csak alkalmazni kell. Természetesen természetbeni pótju­talmat a szövetkezet csak akkor nyújt­hat az arra érdemes tagjainak, ha tel­jesítette az állam iránti kötelességét, s ha biztosította vetőmag- és takar­mányalapját. Az állattenyésztésben vi­szont ezt a jutalmazást akkor adhatja a szövetkezet, ha eleget tett az állat­tenyésztési termékek beadási feladatá­nak és megvan a tervezett állatállo­mánya is. Ha a pótjutalmat nem lehet természetbeniekben nyújtani, akkor pénzzel is ki lehet fizetni. Ez mind azt mutatja, hogyha a szövetkezet dolgo­zója túllépi tervezett termelési fela­datát, külön ótjutalomban kell őt ré­szesíteni. A pótjutalom magasságát minden szövetkezet saját gazdasági eredményei és megfontolása után álla­píthatja meg. Azokban a szövetkezetekben, ahol a szövetkezeti alapszabály szerint iga­zodnak a pótjutalmak kifizetésénél, ott igazán értékes sikereket érhetnek el. Bemutatjuk ezt egy pár példával. A draskói egységes földművesszövetkezet szemelőtt tartja, hogy tagjait becsü­letes munkájuk elismeréseként pótju­talomban részesítse. Ez meglátszott a szövetkezet egész gazdaságán. A szö­vetkezet minden beadását becsületesen teljesítette, sőt némely beadását ma­gasan túlteljesítette. Beadott az állam­nak több, mint 63.000 liter tejet és 2080 kg sertéshúst. Természetesen ezzel a szövetkezet jövedelme is arányosan nö­vekedett, s így több jutott az egyes tagokra is. Brna József szövetkezeti tag feleségével együtt tavaly 26.55 mázsa gabonát, 15 mázsa szénát és szalmát és 15.460 koronát kapott. Ezenkívül jó munkájáért még 350 koronát is kapott. A draskóci szövetkezet 21 legjobb dol­gozójának 10.000 korona prémiumot fizetett ki. Érthető, hogy ez milyen serkentő erő munkájuk még jobb téte­lére. Nézzük meg most a nagyrákói szö­vetkezetei, ahol ugyancsak pótjutal­­mazásban részesítik a tagokat. Ez a szövetkezet is jól gazdálkodik. A szö­vetkezeti dolgozók igyekeznek minél több gabonát, húst és más termékeket termelni. Tavalyi beadásukat teljes e­­gészében teljesítették, sőt túl is lépték. Például 8662 kilogramm sertéshúst és 50.000 liter tejet tervenfelül adtak be. Az egyes szövetkezeti dolgozók jöve­delme is igen szép. így például Krutek Gusztina sertésgondozónő tavaly ledol­gozott munkaegységei után 10.000 ko­ronát kapott a természetbenieken kí­vül. Krutek sertésgondozónö 35 te­­t .yészsertés helyett 48 darabot nevelt fel, A szövetkezet ezért a teljesítmé­nyért külön jutalmazta. További 2600 koronát kapott a sertések állományá­nak túllépéséért és becsületes munká­jáért még külön 400 koronát. így kel­lene ennek lenni minden szövetkezet­ben. így a szövetkezetek termelése lé­nyegesen emelkedne, a szövetkezeti ta­gok többet keresnének és jobban dolgoznának. Ilyen és még sok ehhez hasonló pél­da azt mutatja, hogy ezekben a szö­vetkezetekben helyesen értelmezték a pótjutalmazás jelentőségét. Vannak azonban még olyan szövetkezeteink is, ahol a helyes pótjutalmazást, sót még a helyes jutalmazást is leértékelik Egyes funkcionáriusok, sőt maguk, a szövetkezeti tagok is megtévesztve a kulákok hamis beszédétől, elhitték, hogy a különleges jutalmazások meg­­szegényítik a szövetkezetei. Természe­tesen ez nem igaz. Ebből csak a kulá­kok ellenséges gyűlölködése tűnik ki, akik a legszívesebben vennék azt, ha a szövetkezetek szétesnének. Hiszen, ha egyik oldalon a szövetkezet ki is ad egy pár ezer koronát különjutalomként azoknak a tagoknak, akik az állatte­nyésztési, vagy növénytermelési fela­dataikat túllépték, másrészt viszont, sokkal nagyobb értékeket nyer azáltal, hogy azok szövetkezeti tagok, akik anyagilag érdekeltek a munkában, job­ban igyekeznek, s így többet is ter­melnek. Ebből a szempontból kiindulva kell a pótjutalmazás gyakorlati bevezetését elemezni. Helytelenül jártak el a ga­­lántai járás nádszegi szövetkezet ve­zetői, akik Varga Irénnek nem akarták a pótjutalmat kifizetni, annak ellenére, hogy ezt neki megígérték. Varga Irén gondjaira egy hektár cukorrépa ápolá­sát bízták. Kötelezte magát, hogy 350 mázsás hozamot ér el rajta. De a ho­zama 370 mázsát tett ki, holott a terv csak 250 mázsát ír elő. A cukorrépa termését 120 mázsával emelni, nem csekélység. Ez bizony sok fáradságos munkájába került Varga Irénnek, de ő ezt becsülettel megállta. Ezért йет­­csak rendes jutalmazást, de külön sze­mélyi jutalmazást is érdemelt volna. Hasonló rossz példával jártak el a plos­­tini szövetkezetben is, ahol a tagokat még nemrégiben a ledolgozott munka­óráik szerint jutalmazták, a póthjtal­­mazásról már nem is beszélve. Habár a plostini szövetkezet nem gazdálko­dik rosszul, ez nem jelenti azt, hogy nem lehettek volna sokkal jobbak ak­kor, ha már régen bevezették volna a tagok helyes jutalmazását, tekintetbe véve elvégzett munkájukat. Az elvégzett munka utáni helyes ju­talmazás, valamint a pótjutalmazás bevezetése nagy feladat, amelyet a szövetkezetek vezetőségének és a nem­zeti bizottságoknak kell megoldaniok. Ha a szövetkezeti tagok elvégzett mun­kájuk után megkapják a megérdemelt jutalmat, bizonyára minden igyekeze­tükkel azon lesznek, hogy minden fel­adatot teljesítsenek, sőt azokat még túl is lépjék. A helyes jutalmazás a szö­vetkezeti dolgozók jó munkájának a hajtóereje. S az eredmény aztán az, hogy nemcsak a szövetkezet, de a szö­vetkezeti tagok és egész nemzetgaz­daságunk is sokat nyer vele. így aztán hamarább teljesíthetők а X. pártkong­resszus irányelvei is, melyek a mező­gazdasági termelés 2—3 éven belüli lé­nyeges emelésére vonatkoznak. ♦ Mezőgazdaságunk és egész dolgozó népünk harcol az idei termésünkért. Sok szövetkezet már rég befejezte az ara­tást és javában csépelik a gabonát. Nemsokára a szövetkezetekben a bea­dási kötelezettség teljesítése után, megkezdik a tagok ledolgozott munka­­egységei után a természetbeniek szét­osztását. Ez alkalommal nem szabad el­feledkezni a természetbeni pótjutalma­zásról sem. Ez azt jelenti, hogy a szö­vetkezetek biztosítsák a gabona egy részét legszorgalmasabb dolgozóik szá­mára, hogy ezzel még jobb munkára serkentsék őket. Itt most fontos, hogy a szövetkezeti alapszabályzatot tartsák szem előtt, mely világosan megmutat­ja a helyes utat.

Next

/
Thumbnails
Contents