Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-25 / 30. szám
4 fkaoact __ Földműi 1954. Július 25. Az állatok hasznosságának fokozása a Trosztyanyec szovhozban Irta: M. Krasznov A Szovjetunió számtalan kolhozának és szovhozának dolgozói mindent elkövetnek, hogy minél nagyobb mennyiségű élelmiszeriéi lássák el a városi lakosságot és minél több nyersanyagot bocsássanak a könnyűipar és élelmiszeripar rendelkezésére. Még nem is olyan régen, a csernyigov tartományi „Trosztyanec” fajáilattenyésztő szovhoz szarvasmarhái sem tejhozamukkal, sem egyéb tulajdonságaikkal nem tűntek ki a többi szovhoz állatai közül. Még 1935-ben például, a szovhoz állattenyésztő telepein gondozott 242 tehén közül fajtiszta mindössze 59 volt. Egy fejőstehén átlagos évi tejhozama 2.600 liter, s az állatok élősúlya is aránylag alacsony volt. A szovhoz munkaközössége, tapasztalt szakembeiek vezetésével, azóta egész sor gaziasáo' és zooteehnikai intézkedést tett, amelyek nyomán az állatok minősége és hozama lényegesen emelkedett. Ma a gazdaság teheneinek több mint 90 százaléka szimentáli fajállat. A szovhoz tehenészetének átlagos tejhozama tehenenként 5.000 liter volt 1953-ban. A legjobb tehenek élősúlya elérte a 656 kilogrammot. E nagyfokú minőségi emelkedés egyrészt az állatok helyes kiválasztásának, másrészt pedig a növendékállatok és a fejőstehenek észszerű etetetésének és gondozásának tulajdonítható. A szovhoz munkásai elhatározták, hogy a tehenek átlagos élősúlyát 600 —680 kilogrammra, tejhozamát pedig 5.500 literre emelik. Ezt egyrészt a micsurini biológiai elvek alkalmazásával, másrészt a takarmányozás és az állatgondozás állandó javításával igyekeznek elérni. A szovhoz nagykiterjedésü területén évelőfüves vetésforgót honosított meg s ebben az évelő és egyéves füveken kívül abraktakarmányt és hüvelyes takarmánynövényeket is termesztenek. A múltban általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő takarmánynövény a lóhere. A szovhoz tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a hüvelyesek közül a lucerna adja a legnagyobb termést, akár tisztán, akár kalászosokkal vegyesen vetve. 1952-ben 617 hektáron vetettek éveiőfüveket.: a terület felén réti komócsinnal keveri lucernát, ennél jóval kisebb területen pedig lóherét, réti komócsint és baltacímet termesztettek. Gondoskodtak arról, hogy a szovhoz takarmányalapja állandóan változatos takarmányozást biztosítson. Nyáron az állatok bőségesen kapnak zöldtakarmányt és kobakosokat. A takarmánynövényeket, vagy azok keverékeit 3—4 Különböző időszakban vetik, hogy tavasztól késő őszig biztosítsák a zöldtakarmányt. A nagyhasznosságú teheneket és borjaikat bükkönnyel, csalamádéval * szudánifűvel bevetett területen legeltetik. Lekaszálva etetik fel a £Öldfutószalagban termesztett növényeket, így elkerülik a * zöldtakarmányban egyébként előálló veszteségeket. A tavalyi legeltetési időszakban naponta 65—80 kilogramm zöldtakarmányt adtak minden szarvasmarhának. A bőséges takarmányozás nyomán fokozódott a tehenek hozama, a szovhoz sikeresen teljesítette az állami beszolgáltatási tervet és jelentős súlygyarapodást ért el az állatoknál. A takarmányalappal való helyes gazdálkodás biztosítja az állatok téli ellátását is. A naponta 12—15 liter tejet termelő teheneket négyszer fejik 24 óra alatt. A nagy tejhozamot adó teheneket 5—6-szor is megfejik ugyanezen idő alatt. Nagy gondot fordítanak a tehenek táplálására a két tejelési időszak között. A takarmányozási normákat és a fejadagokat a hozam, az élősúly, az életkor arányában állapítják meg. A tenyészborjak hathónapos korukig egyenként 390 liter teljes-tejet 1.215 liter savót, 283 kg abraktakarmányt, 324 kg szénát, 535 kg gyökér- és abraktakarmányt kapnak. Már 15—21 napos korukban jó, vitaminokban gazdag szénát, valamint fokozatosan növekvő mennyiségű zabdarát kapnak, majd 2,5—3 hónapos koruktól kezdve sárgarépát és takarmányrépát is adnak nekik. A fejlett agrotechnika állandó magas terméshozamot biztosít a szovhoznak. A múlt évben például hektáronként átlag 22 mázsa gabonát, 32,4 mázsa (egyéves füvekből), illetve 22.5 mázsa szénát (évelőfüvekből), 394 mázsa gyökértakarmányt termesztettek. A munka termelékenységének fokozása nyomán a szovhoz egyre nagyobb jövedelmet ér el. 1953-ban például a szovhoz tiszta jövedelme kb. 800.000 rubel volt. A szovhozban tenyészállatokat nevelnek a kolhozok állattenyésztő telepei számára. Számos szovho', tevékenysége nyomán egyre javul a kolhozok állatállományának minősége. A kolhozok és szovhozok állattenyésztői mindent elkövetneR, hogy állatállományuk minőségi megjavításával egyre magasabb színvonalra emeljék a szovjet állattenyésztést és hozzájárulnak a szovjet mezőgazdaság nagyarányú fejlesztési tervének megvalósításához. ★ ★ ★ Malacok a kvarclámpa fényében Anasztázija Kolesznyikova e moszkvekörnyéki Petrovszkája szovhoz sertéegondozónője gyengéd lelkű asszony Ami abból is kitörik, hogy az újszülött kis malacoknak álhatatos következetességgel csupa lehelet-finom virágnevet adományos. A rossz nyelvek azt beszélik róla. hogy a tizenhat szovjet köztársaság valamennyi virágnevét letarolta már e kismalacai számára, s hogy üres óráiban a lexikonokat bújja, újabb virágok után fürkészve. A rózsásbőrű kismalacoknál még érthető ez a gyengédség, a furcsa csupán az a dologban, hogy Anasztázija Kolesznyikova malacai többmázsás korukban is Pipltér, vagy éppen Estike névvel hajtják kés alá élemedett, zsírpámás tokájukat. Történt a szovhozban, hogy az importált nevű öreg Forzicie tavaly 9 kismalacot fiait. S ami még nem fordult elu a szovhoz törté, etében, Anasztázija az anya után a kismalacot is Forziciának nevezte el. — Anasztázija szótára kimerült — kelt szárnyra e hír a szovhozban, pedig a duipla Förzicie névnek sokkal mélyebben fekvő okai voltak. A kis Forzicia angolkórral jött a világra. Lábai úgy hajladoztak, mint az olvadt gyertyacsonkok. Ha eddig gúnyolódtak Anasztáziján, most aztán megismerhették gyengédsége óriási erejét. Hetenként* háromszor vatta közé csomagolva vitte a kis vakarcsot e városba, ahol kedvencét besugárzással gyógyította. A besugárzás csodákat művelt. Az ifjabb Forzicia lábai kiegyenesedtek, aömbölyödni kezdett, s hamarosan elhagyta a növésben mind a nyolc tejtestvérét. A szovhozban felfigyeltek Anasztázija kivakaródzott malacára. A Mezőgazdasági Villamossági-Kuta tóintézet segítségével elektromos sugárzógépeket szereltek fel, s most már a helyszínen, a kutricákban végezték az állatok besugárzását. Az eddig: eredmények azt mutatják, hogy az ultraviolet.'' sugarak hatása következtében a besugárzott malacok négy hónap alatt egyenkint 9 kilóval többet gyarapodtak, mint azok a malacok, amelyek besugárzást nem kaptak. Újabban a tojó tyúkoknál is alkalmazzák ez ibolyántúli besugárzást s ezzel az egyszerű művelettel egy év alatt a tojáshozamot 30 százalékkal megnövelték. A szovhoz eredményei Anasztáz!jában igen erősen megnövelték a tudomány tiszteletét. Tapasztalható jele ennek, hogy az ifjabb Forziciát — amely azóta testes anyakoca lett — újabban Sugárkának becézi. Önműködő szérűk a kubání kolhozokban A búzatáblák közepén, a Pevlovszkkerületi (Krasznodár-határ terület) ,,Békéért és munkáérť’-kolhoz első növénytermelő csoportjának mezei szállásán, eternit-tetős fehér épület emelkedik. Feliratát már messziről elolvashatjuk: „Önműködő szérű”. A gabona útja a mezőtől a kolhozraktárig Er.nek e szérűnek nagy híre van Kubámban. A határterület különböző kerületeiből sok gépkezelő, kolhozpareszt utazik ide, hogy közelebbről megismerje. Miben különbözik ez a szérű a többitől? A kombájnoktól ideszáílított gabona kirakása, tisztítása, majd rakodása itt 600 négyzetméter területű betonozott téren, védöter' alatt történik. A gabonát szállító te! .ereutók a mázsálás után ráfutnak a rácsos faburkolatra. Itt a magot kúpalakú gödörbe ömlesztik. A gödörből serleges felvonó juttatja a gabonát az osztályozóbe. Ez óránként 130—150 mázsa ' -.bonát osztályoz. A gabona innen a másik, ugyancsak kúpalakú betonozott gödörbe jut, ahonnan az elevátorba, majd a kolhozmegtárba induló teherautóra kerül. Két-három évvel ezelőtt a gabona a szérűn legalább 12 kézen ment keresztül. A gépesített szérűn már nincs szükség emberi munkára. Az osztályozó- és rakodó berendezést 28 kilowatt teljesítményű villanvtelep hajtja. A motorokat önműködő készülék kapcsolja be és ki. Az önműködő szérűt, amely Shovcev gépész, Kiszeljov villanyszerelő, Pezervenkó építésztechnikus és Jermolajev észszerűsítő közös műve. A múlt évben építették meg 40 nap alatt és aratásikor helyezték üzembe. Tizenkét munkanap alatt 28 ezer mázsa gabonát tisztított meg. Ha ezt a munkát rostákkal kellett volna végezni, 15 rostára lett volna szükség s 80 embernek egy teljes hónapon át kellett volna dolgozni. A gépesített szérűn öt ember — a villanytelep gépésze, a megtisztítógép kezelője, a mérlegmester és két könnyű segédmunkát végző nő dolgozott. összesen 960 órát fordítottak erre a munkára. Nem gépesített szérűn több, mint 20 ezer munkaórára lett volna szükség, hogy ugyanezt a teljesítményt elérjék. Több idő jut a metfányápoiáena к A közelmúltban még csak egyedül a „Békéért és munkáérť’-kolhoz első növénytermelő csoportjában működött teljesen gépesített szérű. A napokban a „Kommunizmus útja” és a „Kubáni”kolhozokban hozzáfogtak a teljesen gépesített szérűk építéséhez. A betakarítás kezdetéig a kerületben 8—10 hasonló szérűt helyeztek üzemibe. A tudományos kutatások és a gyakc lat! tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az emberi erővel végzett gabonatisztítás és szárítás, a ki- és berakodás 50 százalékát teszi ki a gabona ■ermesztésére tordított összes kolhozmunkáknak. A gabona gépesített kezelése most lényegesen csökkentette ezt a munkaidőt: több erő jut a növényápolásra, nagyobb termést várhatnak a kapásokból. JT'gy kiváló szép estén a nem keuésbbé kiváló Iván Dmitries Cservjakov, végrehajtó, a földszinti zsollve második sorában ült és látcső, vén keresztül gyönyörködött a „Cornevülei harangok"-ban, Gyönyörködött és a föLdi boldogság csúcspontján érezte magát. De hirtelen ... Elbeszé. lésekben gyakorta találkozunk ezzel a „hirtelen"-nel. Igazuk is van az íróknak: az élet olyannyira bővelkedik váratlan meglepetésekben! Nos: Cseivjakov arca hirtelen elfintorodott, szeme kidülledt, lélekzete elállt... _ leeresztette szeme elöl. a látcsövei, előrehajolt és .. hapcsi!!! Amint tetszik látni — tüsszentett. Tüsszenteni sehol senkinek sem tilos. Tüsszent a paraszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt némelykor még a valóságos titkos tanácsos is. Mindenki tüsszent. Cservjakov nem is jött zavarba, megtörülközött zsebkendőjével és, mint udvarias ember, körülnézett, nem zavart-e meg valakit tüsszentésével? Ekkor azonban menthetetlenül zavarba jött. Észrevette, hogy a zsöllye első sorában éppen előtte ülő öregúr kesztyűjével törölqeti tarkóját, kopasz fejét és valamit mormol hozzá. Az öregúrban Cservjakov felismerte Brizzsalov cllamtanácsöst, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban lévő főtisztviselőjét. „Ráprüszköltem! — gondolta rostéi, kedve Cservjakov. — Nem a főnököm, más hivatalban szolgál, de mégis csak kínos. Bocsánatot kell kérnem." Cservjakov köhécselt, felsőtestével előredőlt és a tábornok úi fülébe súgta: CSEHOV: A Csinovnyik halála — Bocsásson meg, mélts.. uram, leprüszköltem ... nem szándékosan tét. tem .. — De kérem, semmi az egész. — Bocsásson meg, az Istenre kérem. Igazán nem ... igazán nem akarattal ... — Jaj, hagyjon békén, kérem! Ne zaklasson már! Cservjakov még jobban zavarbgjött, bambán elmosolyodott és felnézett a színpadra. Nézett, nézett, de előbbi boldogsága nyomtalanul eltűnt. Nő, vekvő nyugtalanság gyötörte. A szünetben odalépett Brizzsalovhoz, egy darabig szaladt mellette és félénkségét leküzdve megszólította: — Az imént leprüszköltem, mélts ,.. uram ... Bocsásson meg ... Én igazán .. Nem azért, hogy ... — Elég volt! Rég elfelejtettem az egészet és maga még mindig ugyanazt hajtogatja! — szólt rá a tábornok és türelmetlenül mozgatta alsó állkapcsát. „Azt mondja, elfelejtette, a szeméből meg csak úgy árad a gyűlölság" — gondolta magában Cservjakov es gyanakodva pillantott a tábornokra .. „Beszélni sem akar velem. Meg kellene neki magyaráznom, hogy nem szántszándékkal tettem .. hogy ez a természet törvénye, máskülönben még azt gondolja, hogy le akartam köpni. Ha most nem gondolja, majd később eszébe jut!” azaérkezvén, Cservjakov előadta feleségének akaratlan udvariatlanságát. Úgy találta, hogy az asszony igen könnyedén fogja fel a történteket; előbb egy kissé megijedt, de amikor megtudta, hogy Brizzsalov más hivatal beli, mindjárt megnyugodott. — Tudod mit, mégis csak menj el hozzá bocsánatot kérni — ajánlotta azután. Nehogy azt higyje, hogy nem tudsz illendően viselkedni jó társaságban. — Éppen erről van szó! Bocsánatot kértem tőle, de ö valahogyan furcsán fogadta.. • Egy jó szót se szólt. Meg nem is volt rá idő, hogy megbeszéljük a dolgot. Másnap Cservjakov felöltötte vadonatúj hivatali egyenruháját, megnyiratkozott és elment Brizzsalovhoz bocsánatot kérni. A tábornok fogadószobájában már rengeteg kérelmezőt talált és közöttük megpillantotta magát a tábornokot is. aíci már megkezdte a fogadást Miután néhány kérelmezőt meghallgatott. Brizzsalov végre Cservjakovra emelte tekintetét. — Tegnap az Arkádia-színházban, ha méltóztatik rá emlékezni, mélts ■.. uram... — kezdte meg előadását a végrehajtó. — Tüsszentettem és véletlenül ... lefrecskeltem... Bocs.., — Hát ezek meg miféle ... Ilyen semmiséggel zaklat... Nos, mit kíván? — fordult a tábornok a soronkövetkező kérelmezőhöz. „Beszélni sem akar velem"! gondolta Cservjakov elsápadva. „Tehát haragszik ... Nem, ezt nem hagyhatom , annyiban... Meg kell neki magyaráznom ...” Amikor a tábornok az utolsó várakozóval is végzett és megindult belső szobái felé, Cservjakov utánavetette magát: — Mélts ... uram — motyogta. — Ha zaklatni bátorkodom a mélts ... urat, úgy ez kizárólag a bűnbánat érzületéből fakad! Hiszen nem szántszándékkal tettem, ezt méltóztatik tudni! A tábornok siránkozó arcot vágott és elkeseredetten legyintett. — De hiszen ön csúfolódik velem, tisztelt uram! — recsegte és azzal eltűnt az ajtó mögött. „Hogyan csúfolódnék? morfondírozott Cservjakov. — Szó sincs itt semmiféle csúfolódásról! ilyen nagy úr, aztán mégse érti meg! Nos, ha így van, bezzeg nem kérek többé bocsánatot ettől a nagyképű alaktól! Vigye el az ördög! Levelet írok neki, de személyesen nem megyek el hozzá többé. Nem én." EÍcéppen gondolkozott Cservjakov hazafelé menet. Azonban nem írt levelet a tábornoknak. Gondolkodott, gondolkodott, de sehogyan sem sikerült kitalánia, hogy mit írjon. Más. nap mégis csak személyesen kellett elmennie hozzá kimagyarázkodni, — Tegnap nem azért zaklattam mélts ... uramat... — motyogta, amikor Brizzsalov kérdő tekintetét ráemelte. hogy csúfolódjam, amint azt tegnap mondani tetszett. Csupán azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért tüsszentettem és lefrecskeltem mélts ... uramat, eszembe se jutott, hogy csúfolódjam. Hogyan is mernék én csúfolódni egy olyan nagy úrral, amilyen mélts .. j uram? Ha a magunkfajta ember csúfolódásra vetemednék, akkor izé ... hova lenne akkor a tisztelet, a tekintély tisztelete . . . egyszóval.. ■ rT1akarodjék előlem ! — hördült ■L fel a tábornok elkékülve és egész testében remegve. — Tessséék! — kérdezte suttogva Cservjakov rémülettől rogyadozó térddel. — Takarodjék! — ismételte a tábornok '.>• toppantott lábával. Cservjakov belsejében valami meg. szakadt. Se látott, se hallbtt, félig eszméletlenül az ajtóig, vonszolta magát, kiosont az utcára és roskadozva elindult. Gépiesen hazaért, vadonatúj egyenruháját le sem vetve végigfeküdt a divánon és;.. meghalt. Búzavirág mind leszáradt, letarolva már a rét, a zizegd búzaszárat mind kévébe kötötték. „Nem csoda, hisz dolgos kezek — azért bő 02 aratás” — szólt Dániel s emlékezett: „Csak a munka, semmi más”. Lehajlott, hogy látva.lássa, maQ. hogy fénylik, milyen szép, ahogy arany áradással ontja ki a cséplőgép. S hogy megraktak piros maggal teherautó-sereget, s hogy várták már forró dallal szilaj malomkerekek. Mintha szárnya volna, lengett, mint a felhő-patyolat, szállt a lisztpor. — Hogy kerengett! Hogy dörömbölt a garat! S mikor már a szekerekre hordta a telt zsákokat, mintha új nyár kerekedne, mintha pörkölné a nap. S akkor az új házba összec-'íílt a vendég, tarka raj, s felaram/lott könnyű gőzbe frissen szelt kenyér-karaj. S úgy zsongott a boldog éjben pitvar, falu, utca, ház, mint a mezőn nyári szélben zizegett a sok kalász. Hidas Antal fordítása PETRUSZ BROVKA:
