Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-26 / 52. szám
3 es 1954. december 26. Hetvenöt éve született Sztálin elvtárs Hetvenöt évvel ezelőtt, 1879. december 21-én született a dolgozó emberiség nagy vezetője és tanítója, Joszif Visszárionovics Sztálin. Kevés kor van, amely egymásután két ilyen nagy lángelmét adott a világnak, mint a mi századunk. Sztálin — Lenin eszméinek lángeszű továbbfejlesztője, — hatalmassá és gazdaggá tette a szovjet államot. Sztálin zseniális tudásának és fáradhatatlan munkájának egyik leghatalmasabb eredménye az, hogy a kétszázmilliós szovjet nép felépítette a szocializmust. A szovjet, emberek élete elválaszthatatlan Sztálin nevétől. mert az 0 elgondolásával, az (1 szavára hódították meg a terméketlen sivatagokat, az ö vezetésével vették birtokukba a hatalmas szoujet föld minden kincsét. Sztálin jól tudta, hogy csak békében képes egy nép boldog életet építeni• Azért harcolt egész életében olyan fáradhatatlanul a békéért. És az ö bátorító szavaival harcbament milliók győzedelmeskedtek is a háború felett. A világ valamennyi békeszeretö népe mélyen a szivébe véste és megfogadta Sztálin elvtárs tanításának egyik legszebb gyöngyszemét: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyéi és végig kitartanak mellette.” Sztálin elvtárs harci jelszót adott, amelyet magáévá tett a békéért küzdő emberiség. Kegyelettel és mélységes szeretettel emlékezünk reá. Sztálinra, akinek hős katonái tíz évvel ezelőtt a boldog jövő kapuit nyitották meg előttünk. КЕТ NÉP BARATSAGANAK JELKEPE — Elkészült a komáromi Barátság-híd — A CSEHSZLOVÁK ÉS A MAGYAR SZERELŐK mintegy 140 napig tartó közös munkája eredményeképpen elkészült a két szomszéd népet összekötő Barátság-híd. Két baráti ■ nemzet fiainak közös munkája a hídon végétért. Az a barátság, amely a közös munka hevében, a munkaverseny szocialista embert formáló tüzében kovácsolódott — nemcsak feledhetetlen emlék marad a dolgozók szívében. hanem tovább érlelődik.-. — Napról-napra erősödik a szomszédos Magyar Népköztársaság népével való barátságunk elszakíthatatlan kapcsaként. * * * Ismerjük meg közelebbről azokat a dolgozókat, akik oly kitartó munkát végeztek a vén Nagy-Duna felett. Megérkezésünkkor a csehszlovák oldalon František Кирка elvtárs üdvözölt bennünket. Pipájából szürkés? kék, bodor füstöt eregetett. Arcán derűs mosoly ült. Volt is miért. Éppen az előtte való percekben fejezték be a híd szerelését. Azon az esős, téli napon — december 14-én húzták be az utolsó csavarokat és vártak a munkaverseny értékelésére... KUPKA ELVTÁRS és a csoportjához tartozó hídépítők messziről jöttek ide a Nagy-Duna partjához s nemsokára búcsút vesznek e kedves munkahelyüktől, mert újabb épülő híd várja őket. Valamikor nemcsak az országot, hanem a fél világot kellett bejgrniolc, hogy munkalehetőséghez jussanak. A magyar hídépítők vezetője a kissé öszhajú, erős, kipirult arcú Csurgó Ferenc elvtárs. Mikor átléptük az ország-határt, barátságosan üdvözölt bennünket Fekete mérnök elvtárssal, aki egynéhány szót már megtanult szlovákul. .,Dobrý deň-”nel köszöntött bennünket, amikor kezet szorítottunk. Csurgó elvtárs — akárcsak Кирка — szintén tapasztalt hídépítő. 1929 óta dolgozik ebben a szakmában. Több híd építésénél dolgozott már, de ahogy mondotta, legszebb emlékei a Barátság-hídjához fűződnek. E híd befejezése után az Újpesti híd várja őket, hogy újabb1 híddal gazdagítsák felszabadult hazájukat. * * * A munkaverseny értékelésének eredménye a mi fülünkhöz is eljutott. Megtudtuk, hogy a csaknem öl hónapon át tartó lelkes munkaversenyből a csehszlovák hídszerelők kerültek ki győztesen. A verseny értékelése alkalmával elismeréssel emlékeztek meg a budapesti MÁVAG- gyáriak munkájáról is. A KÉT ORSZÁG SZERELŐINEK áldozatos, időt, fáradságot nem kímélő munkájának eredményeképp a híd át lesz adva a forgalomnak. Aki már látott valaha hídépítőket munka közben, nem mondhat róluk mást: valamennyien hősök, sok embert bizony a szédülés kerítené hatalmába, olyan magasan dolgoztak, járkáltak a vasszerkezet tetején; erősítették a csavarokat, szegecseltek, hegesztettek. František'' Кирка csoportjába Arnost Novák, Viktor Grabatský, Karel Horák, Richard Kučera, František Šrhíd és a többi tartoznak. Ezek közül a legjobb 12 dolgozót két heti balatoni nyaralással jutalmazza a Magyar Népköztársaság. Hasonlóképp a 12 legjobb magyar hídépítőt a Csehszlovák Köztársaság látja vendégül a Magás Tátrában. Ennek az üdülési csere-akciónak példája is azt bizonyítja, hogy mindkét országban nagy megtiszteltetés és megbecsülés jár ki azoknak, akik példás munkát végeznek a szocializmus építésének bármely frontján. A híd elkészítésének napján a csehszlovák hídépítők emléktárgyakat adtak ajándékba a magyar hídépítőknek, hogy ez is jelképezze igazi barátságukat és ezen emlékezetes híd építéséről soha né feledkezzenek meg. 1 * * * Közös akaratuk kifejezéseképpen a híd elkészülésének napján a csehszlovák és a magyar hídépítők közös nyilatkozatot küldtek Franciaország dolgozóinak, amelyben tiltakoznak a német Wehrmacht felújítása ellen és felszólítják a francia dolgozódat, hogy ők is emeljék fel szavukat a párizsi és a londoni egyezmények ratifikálása ellen. Nem akarjuk, hogy az új híd, mely összeköti a két országot, — egyetlen robbanás áldozata legyen. A fáradságos, kitartó munka eredménye darabokra törve a Dunába zúduljon. A Barátság-hidat december 28-án ünnepélyes keretek között adják át a forgalomnak. FÜLE LAJOS Karácsonyi népszokások Palóchonban Karácsony ünnepét valamikor különböző napokon tartották és csak 221-ben jelölték meg annak napjául december 25-ét. De még több mint 100 év kellett ahhoz, hogy ez a dátum az emberiség körében általánossá legyen. Ez a nap a pogányoknái a téli napforduló ünnepe volt. A karácsonyfa is pogány eredetű. A germán törzseknél szokásos volt, hogy télire fazékban faágakat őriztek meg,, melyek a meleg lakásokban télen is rügybeszökkentek, kivirágzottak és díszei lettek karácsony ünnepének. A felékesített karácsonyfa nyomai mintegy 350 évre terjednek vissza. — 1605-ből való feljegyzések szerint Strassburg környékének lakói fenyőgallyakat vittek haza, azokat feldíszítették. apró gyertyácskákkal rakták tele. Egyházatyák és prédikátorok elítélték ezt a szokást, gyerekesnek tartották, sőt be is tiltották. De mégis elterjedt, mert 1737-ből már találunk leírást a feldíszített és a gyertyák fényétől ékes karácsonyfákról. A XVIII. század közepén kezdődött a karácsonyfa igazi diadálútja. 160 évvel ezelőtt jutott el hozzánk. Budán 1819-ben állítottak először feldíszített fenyőágat a karácsonyi ünnepeken s ez a szép és kedves szokás csakhamar elterjedt egész Közép-Euró pában. A karácsonyi népbabonák, amelyeknek semmi kapcsolatuk nincs a karácsonnyal, a pogányság maradványainak tekinthetők nálunk is. Töredékeivel találkozunk a székelységnél, a tiszai magyarságnál és a palócoknál. Ezeket a töredékeket, mint mozaik-darabkákat helyükre illesztve, képét kapjuk a régi karácsonyУ napra eső -pogány síokásoknak. Göcsejben minden családtag részére еЯУ-еду darab fát támasztanak a tűzhely mellé, pontosan megjelölve, melyik kié. Az a néphit, hogy amelyik fadarab eldől, annak gazdája a következő évben meghal. Általában a családoknál az asztal az áldozati oltár, amelyet abrosszal terítenek le. Ennek az abrosznak nagy szerepet juttat a népszokás. Ezzel kötik keresztül az állatokat, ka valamelyik beteg. Karácsony estéjén a palóc gazda az asztag lábához köti szekere kerékkötőláncát, hogy sem őt, sem szekerét ne érje semmi baj. Az abroszra helyezett tárgyak is bűvös erőt nyernek. így a sodrófával a beteget dörgölik meg, a kaszakövei a tehén tőgyét kenegetik meg, hogy jól tejeljen. Az asztalon a helye a jövő évi időjárást megjósoló tárgyaknak is. Göcsejben a bemetélt és megsózott hagymát az asztal négy sarkára teszik, mert azt hiszik, hogy az megmutatja a várható bortermést, de marhabetegségpknél is hasznos. Az asztalra helyezett vizes korsóból kiömlő vízből következtetnek arra, hogy nedves lesz-e a következő esztendő. A karácsonyi ételeknek is különös, mágikus erőt tulajdonít a néphit. A kalácsból elszórt morzsát a palócok megfüstölik és úgy adják a jószágnak, de el is vetik kertjükben tavasszal, mert, hogy abból ,,szörnyen jaó szagú fii ny'eöl, olyan, akinek a íeődtül a tetejéig levelyi van” (Fodormenta). A karácsony estjének és éjjelének foganatja a néphitben a gazdaságra terjed ki leginkább. Legnyugtalanabb š éjjele a tyúkoknak van. Hogy el ne pusztuljanak, búzát árpát, kukoricát kevernek össze a gazdasszonyák karácsony éjjelén s az udvarra kiteli abroncsba hintik. Ä palócok. 2 -3 gerezd fokhagymát dugdosnak a tyúkok eledelébe és üres zsákot visznek a tyúkólhoz, baltával megveregetik és így szólnak: agyonváglak, ha tele nem tojjatok a zsákot. Ha a tyúkok ijedt kotkodácsolásába a kakas is beleszól, akkor a ház leánya a következő évben férjhez megy. A kutyák ugatásában is megszólal a jövendő. A leány éjféli mise előtt felsepri az udvart és kelet felé fordulva szétszórja a szemetet, azután a kutyát szólítja. Amerröl g kutyavakkantás hallik, ott lakik az, aki őt feleségül veszi. A jövendőbeli kiléte egyébként is sok találgatás forrása. Az ólomöntés, a Luca-széke, a 12 órai tiikörbenézés mind azt találgatja. Ha karácsony éjjelén sok a csillag, jó termés lesz, ha felhős az ég, üres marad a kamra. *A néphit szerint az éjféli mise úrfelmutatásakor a marhák emberi hangon szólalnak meg, amit nem szabad embernek meghallani. Aki meghallaná, meghal. (Bizonyosan azért nem hallotta még senki.) Mindezek a babonák a pogány hit maradványai. A gazdaság, a termés, a jószág körül forog javarészük, ami érthető is, hiszen a letelepült földműves egész élete, munkája, gondolata a gazdaság, a jószág volt. Hangulatot, tartalmat és családi melegséget maga a nép adott a karácsonynak. Az említett babonák, népszokások, lassan elavulnak, kihalnak. Az. emberiség évröl-évre műveltebb lesz és rájön, arra, hogy az ilyen alaptalan babonák gyakorlásának nincs semmi értelme. A mai tudomány felnyitja az emberek előtt a tudás távlatait és bebizonyítja, hogy a régi hiedelmeknek és babonáknak semmiféle összefüggésük nincs karácsony ünnepével T. V. Magyarországi négyes ikrek Csordás Jozsefné kaposvári erdész felesége harmadik gyermekét várta. Egy helyett azonban — négy új Csordás-csemete látott napvilágot. — Nem sok remény volt életbenmaradásukra, hiszen 1700—1800 grammal születtd;. Azonnal a Tomcsányi-úti korasziflött-otthonba kerültek és két hónapi gondos ápolás után sikerült mind a négy szőkehajú, kékszemű -apróságot felerősíteni. Innen vitték Okét át a Völgy-utcába, ahol Gabi nővér ,,pótmamái” szeretete, no meg dr. WolmutlK'Gertrud igazgató-főorvos lelekiismeretes, áldozatkész fáradozása eredményeképpen mind a négyen erős, egészséges gyermekké cseperedtek. A budapesti II. kerületi Tanács völgyutcai gyermekotthonában áz apró. fehér ágyacskákban negyvenhárom aranyos, neveti! apróság között nevelkednek Európa egyetlen négyes ikrei, gondos ápolás, állandó szakszerű ellenőrzés alatt. A négyesikrek most két és fél évesek. FENYŐFA ALATT Karácsony. Nagy, kövér pelyhekben szitál < a mindent belepő hó Mint egy óriási, fehér vászonlepel, takar hegy-völgyet hótakaró. A hólepte utcákon halkan siklik a szán, száll a csengetyűk zenéje Olyan a természet, mint boldog gyermekévek megvalósult szép meséje. f Karácsony. Mennyivel szebb, boldogabb mint tíz évvel ezelőtt Nem okoz már gondot a tél a szegénynek min vesz kenyeret, tüzelőt. Nem látni a hidegtől dermedt utcákon rongybocskoros, sápadt gyereket Ahogy dideregve áll a fénylő kirakat előtt s szemével eszi a kenyeret. Eltűnt a gyárudvarok nehéz kapuja elől a munkát kérők hosszú sora Nem vádol rendszert bőszült, vad haraggal sanyargatott nép nyomora. Békés családi otthont nem tapos szét hetyke, durva náci csizma Elmúlt ínség, vész, nyomor és soha soha nem tér vissza. Munkánk nyomán új, szebb élet születik szépül hazánk arca Népünk szilárd egységben tömörül fel a békeharcra. Karácsony van. Meleg otthonokban boldog családok vannak, emberek A sok csecse-becsével telt fenyőfa alatt pufók, kacagó gyermeke^. Az anya szorosabban vonja hullámzó keblére drága kisfiát, Míg a nagyobbik, négy-öt éves leányka csodálja a nagy hajasbabát. Ez a karácsony az öröm, a boldogság ünnepe és szebb lesz évről-évre Mert ma százmilliók azért küzdenek, hogy legyen tartós béke. Tamás V.
