Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-26 / 52. szám

1954 december 26.

Földműves

i

7

Iván Szemjonovics tévedése

Egy é\ becsületes munkája

Iván Szemjonovics Jakovlev kényelmesen hátradőlt az autó ülésén, s mereng!! szemmel nézte az elsuhanó tájat. Jobbról és balról lankás dombok kisérték az országutat amikor a „Gazik”-nak becézett kocsi feljutott еду-еду emelkedőre. gyönyörű kilátás nyílott a messzeségbe. Ksröskörül fehér volt. a világ, az erdőket mintha tussal húzták volna a tél vásznára, élesen kiváltak ebből a fehér ragyogásból. De a levegőnek már tavaszi szaga volt.

Üj életének első hírnöke, a gépállomás személykocsija simán vette a kilométereket s valami föld felett lebegő álmodozásba ringatta.

Szinte valószínűtlennek hatott az egész, tegnap még a leningrádi Járműjavító Üzem igazgatója volt, s ma gépállomás-vezető. — Szpasszk. . — morzsolta fogai között az ismeretlen nevet, a gépállomás nevét, amely majd kerete foglalata lesz további életének. Könyvekben, újságokban búvárkodott, minden adatot összeszedett a táj történetéhez. Tudja, hogy itt élt a nagy Szuvorov. pontosan Koncsnszkoje fdluban, hogy a gépállomás erdőszélen. csodálatos szép tó partján fekszik, hogy rengeteg errefelé a málna, s az itteni vizek a sügért növesztik a halászok gyönyörűségére.

De megismerte a kerület mezőgazdasági helyzetét és a problémáit is, amelyek javarészt reá várnak, hogy megoldja őket.

Álmodozásából éktelen csörömpölés rázta fel. Recsegve és fújtatva egy lánctalpas traktor jött szembe az úton.

A sofför — a nők finom érzékével — megérezte szemérmes tartózkodásának igazi okát: az itteni élettel nem ismerős ember gátlásait, s beszélgetni kezdett. Személyes dolgokról. Elmondta, hogy Irina Ivanovnának hívják, már régóta dolgozik a gépállomáson s egyéb lényegtelen apróságokat.

Ivan Szemjonovics figyelmesen hallgatta, de szeme az ablaküvegen át az elsuhanó földeket fürkészte.

— Az is a gépállomásé? — mutatott ki kezével egy kultivátor félére, amely hóval belepve feküdt a mezőn.

— Igen a mienk — válaszolt Irina, de már sokkal kelletlenebbül, mint az imént.

— Hát nem néz utána az igazgató? Sok ilyen gép hányódik kint. a földeken?

Várta a választ, de ehelyett Irina Ivanovna szemében kis sárga szikra lobbant, majd megjött a válasz is: kemény rcndreutasító.

— Nem hányódik, hanem áll. Mit tehetne itt az igazgató helyiség nincs.

édesmindegy, hogy itt lepi őket a hó, vagy a gépállomás udvarán.

— Legalább le kéne takarni — akadékoskodott tovább Iván Szemjonovics.

. — Hát csak takarja, ha tudja. Hasítson le vagy száz véget, az égből, annyi talán elég lesz a négyszáz erőgéphez.

Iván Szemjonovics fülét megütötte a gúnyoros hang érdessége, nem tudta. rňi ütött az utitársába. inkább csak sejtette a haiag okát. Megkérdezte:

— Fáj magának, hogy elmegy a régi igazgató? Nagyon megszokta már?

A lány bogárfekete szeme kissé elhomályosodott, s kényszeredett nevetéssel válaszolt a kérdésre:

— Hogy az ördögbe ne szoktam volna meg, hiszen a férjem.

Iván Szemjonovics zavartan elhallgatott. „Na Jakovlev elvtárs, te is jól megválasztottad a belépő páriádat’ — korholta magát gondolatból, hogy még a füle hegye is kipirosodott.

Szerencsére a „Gazik” befordult a gépállomás udvarára s vége lett a kínos kettesnek az autóban.

Ha azt gondolta, hogy tárt karokkal fogadják, alaposan tévedett.

— írjon egy jelentést a lopásról — intézkedett röviden Alekszej Andrejevics, ,s már újra a lajstormokba temetkezett volna, de Iván Szemjonovics ingerült hangjára felkapta fejét a papírokból.

— A jelentés már mit sem segít, állítson azonnal őrt a gépek mellé s intézkedjék, hogy Novgorodból új zárócsapokat, hozzanak.

Ez a határozottság, az első energikus gesztus, eldöntötte Iván Szemjonovics további sorsát a gépállomá. son. A főmérnök az irodájába ment, erélyes mozdulattal lecsapta a bronz tintatartó fedelét, mintegy jelezve, hogy vége a végnélküli jelentések korszakának, s vidáman felszabadulva intézkedett az őr és a zárócsapok dolgában

A végrehajtási már Iván Szemjonovicsnak jelentette.

Iván Szemjonovics a főmérnök magatartásából érezte, hogy . megfogja nyerni a csatát. Teljes erejével a munkának feküdt. Két hónap alatt tető alá hozta a gépszint, megkezdték a munkáslakások építését, hogy a gépállomás dolgozóinak esténkint ne kelljen szétszéledni a szélrózsa minden irányába.

Amikor Tatarov, az új sofför négy

Alekszej Andrejevics Szolovjovot, a } régi igazgatót mindenki szerette. Be- | csületesen dolgozott, csak egy valami | hiányzott' belőle: az érzék az irányításhoz, a vezetéshez. De ezt ezer más jótulajdonsága pótolta, csak kívülálló vette észre, hogy a gépállomás tulajdonképpen „csáki szalmája", amelyből mindenki húzhat egy marokkal, ha kedve tartja.

Húzott is. Az út mellett heverő gépek radiátoráról valaki leszerelte a zárócsapokat. Gejnt főmérnök felháborodva jelentette, miközben az átadással bajlódtak, a régi lajstromokat, kimutatásokat böngészték. Nem neki jelentette, hanem a régi igazgatónak, róla szándékosan nem vett tudomást.

hónap elteltével parancsot kapott, hogy egy vendéget hozzon be áZ állomásról. a hosszú úton hazafelé egyre a gépállomás igazgatóját dicsérte az ismeretlen vendég előtt. A Mezőgazdasági Intézet kiküldöttjének vélte s úgy gondolta, hogy nem tett rossz szolgálatot, ha az elnöki dicséretbe a többi dolgozók dicséretét is beleszövi. Csak azután rukkolt elő a kérdéssel, ravaszul megkerülve az egyenes beszédet.

— Talán az elvtársnö hírből mór ismeri is a mi Iván Szemjonovicsunkat? —

— Hogy az ördögbe ne ismerném, — kacagott fel vidáman Anna Georgijevna — hiszen a férjem!------------------------------------ ★ ★ ★ ------------------------------------Az állattenyésztés gépesítése

Az utóbbi időben nagyon sok szó esik az állattenyésztés gépesítéséről. A szovjet gépállomások azonban 'Wüó'vón sokban -megelőzik" gépállomásainkat. Többek kozott abban is, hogy nemcsak a I mezei munkát, de a nehéz állattenyésztési munkákat is széles mederben gépesítik. Tavaly a gépesítésről nálunk még két üzem gondoskodott: a prelouči Kovoslužbára a vízvezetékeket, istállókat és a fejőkészülékeket bízták. A letovicei Agrostroj pedig a trágya és i takarmányszárítás gépesítését szorgalmazta. A Földművelésügyi Minisztérium javaslatára az idén mind a két vállalat .tervezője a szövetkezeti tagokkal egyenes kapcsolatot létesített és helyszínen oldják meg az állattenyésztés gépesítésével kapcsolatos feladatokat.

Jaroslav Chyba, a letovicei Agrostroj és Stanislav Starý, a prelouči Kovosiužba tervezője, legelőször a pardubicei KNB-n «dolgoztak, majd meglátogatták a kerület gépállomásait, amelyek feladatai közé tartozott többek között az állattenyésztés gépesítése. Chyba elvtárs az Ústi nad Orlici gépállomást vállalta és később még öt gépállomást besorozott körzetébe. Starý elvtárs Prelouč környékén szintén 5 gépállomást vállalt.

Eleinte nehézségek mutatkoztak, másrészt azonban az új munkamódszer nagy előnnyel kecsegtetett.

— Azelőtt a szerelőknek egész Csehországot be kellett járniok — mondja Chyba elvtárs — ma Pardubicén, holnap Pilzenben voltak. Sokszor megtörtént, hogy munkájukat még be sem fejezték s tovább kellett utazniok. A szövetkezeti tagokkal alig érintkeztek, sőt ami a legrosszabb volt nekem is mint tervezőnek a szerelőkkel semmi kapcsolatom nem volt és a szövetkezeti tagokkal sem érintkezhettem. A szövetke- i zetet nem kérdeztük meg soha: meg van-e kidolgozott tervünkkel elégedve, sőt arra sem ügyeltünk, hogy a szövetkezet megfelelő jó anyagot kapjon."

Azelőtt a feleinkkel a következőképpen érintkeztünk: a szövetkezet elhatározta, hogy állattenyésztési munkálatait gépesíti. Levelet küldtek a kerületi nemzeti bizottságra, amelyet azután a hivatal a letovici üzembe küldött, ahonnan tervezőt küldtek ki a helyszínre a tervrajz elkészítésére. A tervező megjelent, helyszíni szemlét tartott és tervrajzot készített, amelyet azután odahaza tervvé alakított. Majd átadta az üzemnek és azután a többiről nem gondoskodott. Az üzem a tervet leküldte az EFSz-nek és egyben 263 koronát követelt. A papírháború csak úgy dühöngött — a szövetkezeti tagok pedig szitkozódtak. Ma már ez nem így van. A gépállomás a tervező munkájáért a szövetkezetnek csak 136 koronát számít és

ezért 2—3 tervet is készít. Az utazási költségek csökkentek. Az utazási idő jóval kevesebb és így a szerelés is meggyorsult és olcsóbbá lett.

Ami pedig a legfontosabb — a tervezők a szövetkezeti tagokkal szóró, összeköttetést tartanak fel, ismerik kívánságaikat, elgondolásaikat. A tervezők a szerelőket egyenesen irányítják, munkájukat pedig ellenőrzik. Nem történhet 1 meg az, hogy a szövetkezet olyan anyagot rendel, amelyre szüksége egyáltalán nincsen.

Az állattenyésztés gépesítése a X. kongresszus határozata előtt jelentéktelen volt. A kiadott irányelvek azonban felhívták a gépesitők figyelmét az állattenyésztési munká1 gépesítésére. Ettől az időtől kezdve sok minden történt. Nagyon sok EFSz-ünk felismerte az állattenyésztés gépesítésének jelentőségét és nagy befektetéseket eszközöltek. Országunkban a legnagyobb eredményeket a brnoi kerületben érték el, ahol a Horni Herspicei és a viskovi gépállomások Önálló szerelőcsoportokkal rendelkeznek, akik a körzetükhöz tartozó szövetkezetek állattenyésztési munkálataikat gépesítik. A pardubicei kerület szövetkezeti tagjai már jól tudják, milyen előnyöket biztosit számúkra az új átszervezés. Az állattenyésztés i gépesítésének eme módszerével j meg vannak elégedve.

Irta: Ocsovszky Ernő, a galántai gépállomás igazgatója

A galántai gépállomás fejlődésében az 1954-es év mérföldkövet jelent A nehézségeket leküzdve a gépállomás dolgozói megtalálták azt az utat. amelyen haladniok kell. Az év elején még elég zilált állapotok uralkodtak az egész vonalon. Hiányzott az együttműködés a gépállomás és a traktorosbrigádok között, a traktorosbrigád és a szövetkezet között. Különösen az utóbbi nem volt kielégítő. A szövetke- i zetek panasza jogos volt. Nem kapták meg azt a gépi segítséget, amit joggal elvárhattak volna. A munkák minőségével is baj volt. A kapásnövények gépesített sorközi megművelése sok kívánnivalót hagyott maga után.

A járás szövetkezetei és a gépállomás öntudatos dolgozói segítségével végre átszervezést hajtottunk végre. Az átszervezés után a gépálomás vezetősége a szövetkezetekkel való jó viszony kiépítését súlyponti kérdésnek tekintette. Nem kis munkába került, amíg ismét jó viszony keletkezett a brigádok és a szövetkezetek között.

A heti szabályos időközönkénti értekezletek meghozták a várvavárt gyümölcsöt. Eloszlott a bizalmatlanság, megismerték egymás nehézségeit és megteremtődtek az egészséges együttműködés előfeltételei.

Ä múltévivel szemben az idén ^okkal jobb munkát végeztek a galántai gépállomás dolgozói. Tavaly ilyenkor még 900 hektár földünk maradt megszántatlanul, arrtelyet a bekövetkezett fagy miatt később sem szánthattunk meg. A mélyszántás elhúzódása következtében későn kezdtünk a gépek téli megjavításához is. Ennek következtében az a veszély fenyegette a gépállomást, hogy a javításokat sem tudják a kitűzött határidőre befejezni. Ez a késés viszont megint a tavaszi munkák időbeni megkezdését veszélyeztette volna. Nem maradt tehát más hátra, mint az időveszteséget minden lehető eszközzel behozni és a javítások idejét lerövidíteni.

A gépjavítás azonban néni úgy indult meg, ahogy kívánatos lett volna. Munkaszervezésről szó sem volt és a régi szervezetlen módon fogtak a gépek javításához. A napi javítási tervet így tehát távolról sem teljesítettük és bármennyit is dolgoztunk, mindjobban elmaradtunk a tervteljesítéssel. ßi gépállomás vezetősége ezért úgy határozott, hogy bevezeti a részleges javítási rendszert. 1954. január 4-én már részben új rendszer szerint javítottuk a gépeket. Ezzel párhuzamosan megszerveztük a kettes műszakot. Az új átszervezés, a részleges javítási rendszer, a kettős műszak, valamint a szocialista munkaverseny megszervezése meghozta a várvavárt eredményt. Míg azelőtt a napi javítási tervet nem bírtuk teljesíteni, most egyszeriben 10—50 százalékkal túlteljesítettük.

Február 28-án dolgozóink odaadó munkája következtében már büszkén jelentettük a téli gépjavítások befejezését.

A gépjavítások végeztével máris a tavaszi munkák megkezdése előtt álltunk. Traktorállomásunk a tavaszi tervet egészében teljesítette, a szűksoros vetési tervet azonban csak 82 százalékra végeztük. A lemaradás oka: a tervezett 48 szűksoros vetőgépből csak 11-t kaptunk.

Az aratást és cséplést az előírt határidőben végeztük el. Előfordultak ugyan cséplőgépkiesések, amelyek főképpen szakember-hiány miatt .történtek és ez gátolta a cséplés sima lefolyását. A nagymácsédi brigád ezenkívül csépléshez olyan traktort küldött, amelynek a fordulata nem felelt meg a cséplőgép előírt fordulatszámának és így a cséplést abba kellett hagynunk. A nagymácsédi, körtvélyesi és a tósnyárasdi hiányokat azonban a szovjet kombájnok derekasan Dótolták.

Amíg 1953-ban csak 18 kombájnná! arattunk, 1954-ben már 40 kombájn vágta gabonánkat és termésünk 52 százalékát kombájnokkal takarítottuk be. Nagymácsédon és Hódiban a szövetkezetnek min den gabonáját kombájnnal arattuk le.

Az idei sikeres aratáshoz és csépléshez hozzájárult Péterfy kombájnos újító javaslata, amely abból áll, hogy a kombájnra olyan magtisztító berendezést szerelt, amely a szemet épp úgy megtisztította, mint a cséplőgép. Péterfy fiával együt aratott és csak itthon 105 hektárt aratott le, ezenkívül résztvett a csehországi aratásban

; iS.

Hasonló jó eredményt ért el Mészáros Imre kombájnos is, aki idehaza 86 hektárt, Csehországban pedig 217 hektárt aratott le S-4-es kombájnjával.

Az őszi munkákat jól megszerveztük és időben elvégeztük. Az őszi j termények betakarítása is sikeresen befejeződött. A mélyszántásban lemaradás mutatkozik, az idő azonban még mindig kedvez és így ezt rövidesen behozzuk.

A traktorosbrigádok közül különösen a nádszegi és a hidaskürti érdemel dicséretet. Az előbbi az őszi munkák tervét 153.32 százalékra, az utóbbi pedig 149.51 százalékra teljesítette. Hasonló szép eredményt ért el az alsószeli brigád is.

A jó brigádokkal szemben azonban alaposan lemaradt a diószegi traktorosbrigád, amely a járás legutolsó brigádja. A lemaradás oka a II. műszak hiánya, a gépek elégtelen kihasználása, a rossz munkaszervezés és nem utolsó sorban a traktorosok laza munkafegyelme. A brigádvezetőt és a brigád számvevönőjét már leváltottuk, de ez az intézkedés sem hozta meg a kívánt eredményt. Minden jel arra mutat, hogy itt alaposabb átszervezést kell végrehajtanunk.

A traktorosok idei keresetükkel általában elégedettek. Átlagos keresetük meghaladja az 1.200 koronát. Legjobban a hernyótalpasok keresnek. Frenyák István például novemberben '720 koronát keresett, de ugyanakkor társa, Fehér Gyula, aki ugyanazon a pépen, ugyanolyan feltételek mellet dolgozik, csak 743.20 Kčs-t. Pedig Fehér Gyulát az üzem mindenben támogatja. Nemrég végezte e! a gépállomás költségére az öthónapos hernyótalpas tanfolyamot. Ezen idő alatt az állam gondoskodott családjáról. Visszatérte után azonban nem érez magában annyi kötelezettségérzést, hogy legalább annyit dolgozna, mint társa. Fren.yák elvtárs.

Sokkal kedvezőbb a helyzet Baloch Zoltán és Vörös Gusztáv esetében. Mindketten egy gépen, váltásban dolgoznak. Balogh Zoltán novemberben 2447 koronát, Vörös Gusztáv pedig 2819 koronát keresett.

A tavalyi tapasztalatokból kiindulva, az idén a gépjavítást részleges javítási módszerrel kezdtük és szép eredményt értünk el már eddig is.

A karácsonyi ünnepekig gépeink felét már megjavítottuk. Az eddigi eredményekhez hozzájárult a munka tökéletesebb megszervezése, valamint az üzemi pártszervezetek által irányított és tömegszervezeteken keresztül kiszélesített szocialista munkaverseny.

A gyors és jólvégzett javításokra irányuló kötelezettségvállalások szintén sikerrel járnak.

A gépállomás dolgozóinak minden igyekezete odairányul, hogy a szövetkezetek jobban, többet és olcsóbban termeljenek. Tudatában vagyunk annak, hogy a hektárhozamok emelését csak lelkiismeretesen elvégzett gépi munkával, a mezőgazdasági mun -k teljes gépesítésével érhetjük el. E« a a felismerés vezet bennünket aSvöb£0_is és meg vagyunk róla gyozocive, hogy az eddigi tapasztalatok felhasználásával nemsokára még nagyobb eredményekről számolhatunk be.

)

Egy traktor = két asszony

A grönlandi eszkimók — mint ahogy a külföldi behozatali cégekhez intézett levelükből is kitűnik — traktort, mezőgazdasági gépeket és ■gyéb szerszámokat szeretnének vásárolni. Mint ellenértéket, két eszkimónőt kínálnak egy traktorért. Valóizinüleg ők is tisztában vannak az adás-vevési szerződés esetleges nehézségeivel, mert még ezenkívül esetleges pótszállításról is említést tesznek és állati bőröket ajánlanak a csereüzlet mielőbbi megkötése érdekében. Az egyik angol cég most nagyon udvarias levélben válaszolt az eszkimóknak és sajnálattal közölte, hogy az alkalmazottai mind nősek és így az asszonyok árubabocsájtása nem jöhet számításba. A nyersbőr iránt azonban határozott érdeklődést tanúsítanak és ennek hajlandók az értékét akár nemesvalutában vagy gépekben megtéríteni. Z. N.