Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-19 / 51. szám
1954 december 19. F^Mmüves 5 Az Ifjúság Faluja EFSz-ben kidolgozták a háromeves fejlődési tervet Ki hitte volna 10 évvel ezelőtt, hogy a rohanó Vág és a Kis-Duna torkolatánál valaha egy virágzó szocialista mezőgazdasági nagyüzem létesülhet9 A fasiszta háború ördöge végigszáguldott Csallóközön is. de az emberi élniakarás és törekvés új csodákat alkotott a felszabadult országban. A szélrózsa minden irányából jöttek az ?rős vidám fiatalok hogy a vágmenti mocsarakat — amelyekben csak a nád meg a sás termett meg — virágzó mezőgazdászai területté változtassák. Az egyik darab földet a másik után csapolták le többszáz méternyi -'satornát ástak az ingoványba, éoő hévvel dolgoztak éjjel-nappal. Az erős. dolors kezek munkája nyomán úi gazdasági épületek, lakóházak nőttek ki a földből és a terméketlen mocsaras lápok birodalma meghódolt az emberi akarat ereje előtt Ma már mindenki ismerj az Ifjúság Faluját hiszen itt van az ország legjobb földmű vessző vetkezete A szövetkezet gazdálkodásban elért eredményei arról tanúskodnak hogy mind a növénytermelésben. mind az állattenyésztésben hozzáértő emberek dolgozna!: A szövetkezet ebben az évben a következő eredményeket érte el: Terv Termelés: búza 24 5 q 26.12 q ösziarpa 23 ., 29.32 .. tavasziárp' 23 „ 32 47 ., zab 15 „ 24.79 „ kukorica 45 „ 80 cukorrépa 230 465 tak répa 500 „ 1.000 Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezet dolgozói megértették a X. pártkongresszus határozatait. amelyekben figyelmeztetik a mezőgazdasági dolgozókat a mezőgazdasági termelés fellendítésének fontosságára. A szövetkezetekben kidolgozták a hároméves fejlődési tervet is, amely új lehetőségek távlatát nyitja meg a szövetkezet dolgozói elött a hektárhozamok növelésére a következő két-három évben. Az Ifjúság Faluja EFSZ-ének hároméves fejlődési terve A X. pártkongresszus határozatának irányvonalát követve, a mezőgazdasági termelés fellendítésére és fejlesztésére a következő 2—3 évben a következő pontok alapján dolgozták ki a fejlődési tervet: az összes mezőgazdasági terület kihasználása, a legelők termékennyé tétele, gyümölcsös létesítése a talajvizes területeken, a természetes vízkészletek teljes kihasználása, a mezei munkák gépesítése, új módszerek bevezetése az állattenyésztésbe. a szövetkezet kádereinek és tagságának iskolázása valamint a hektárhozamok és az állatok hasznosságának növelése. A szövetkezet ielenleg 895 hektár területen gazdálkodik amelyből 685 ha a szántó a háztáji gazdálkodás területén kívül Az állatállomány nem hiányos, tehát a? "Hatok számát nem is fogják emelni Annál nagyobb gondot fordítanak az állatok hozamának növelésére. Az Ifjúság Faluja FFSZ-ének hároméves fejlődési terve egyes pontok szerint a) Az 1954 évben befejezik 50 hektár rizstermő terület kiépítését és 1955 ben ugyancsak 50 hektárra] növelik a rizstermő területet. Ezzel elérik a baromtáblás rizs vetésforgót 150 hektárnyi terülten. Ennek a területnek egyharmadán minden évben lucernás füvet fognak termelni. b) A több mint 40 hektár fűzfával beüitetett területen kiirtjuk a osenevész bokrokat és 195? végéig jóhozamú legelővé változtatjuk. c) Az egész 149 hektár legelőt átmüveljük és 1957 végéig bevetjük fűmaggal. hogy ezáltal jó legelőt nyerjünk a juhok és a fiatal szarvasmarha számára. Ezt a területet le is csapoljuk. d) A Vág töltései közt lévő 10 hektár legelőről kiirtjuk a fűzfabokrokat és 1956 folyamán gyümölcsfákkal ültetjük be. e) A VII számú táblát, a Kis-sziget melletti táblát és a zöldségtermesztő területet lecsapoljuk, úgyszintén az Alsótáborban lévő legelőket is. Ezt 1955—56-ban valósítjuk meg. f) Harminc hektárral kibővítik a cukorrépatermelésre alkalmas öntözhető területet. g) A rizstelep mellett lévő főcsatornán két szabályozót építünk, melyekkel elősegítjük a víz eláramlását az egész öntöző rendszerbe és egy új csatornát építünk, amely összeköti az 1. sz. csatornát a 250 méter hoszszű főcsatornával. Ezzel elérjük azt. hogy 1955-ben már 400 hektárnyi öntözhető területünk lesz. II. Agrotechnikai intézkedések a) A tavaszi gabonaneműek vetésére szán* területet 35 cm mélyen megszánják és ennek 75 százalékát előhántó ekével végezzük el. b) Az egész gabonatermő területen 48 órával a termény lekaszálása után elvégzik a tarlöhántást. legföljebb 6 cm mélyen hogy a gyommagok kicsirázhassanak. c) Minden évben istállótrágyá* szórnak a kapásnövények területére, melyen időben elvégzik a középszántási s ezzel kiirtják a kikelt gyomokat ;s' dl Az istállótrágyát egyenesen azokra a táblákra hordják amelyeket a legközel- bbi időszakban trágyázni keli. Teljes mértékben alkalmazzák s műtrágyákat, mégpedig a szükség és a talaj minőségének megfelelően. e) Az összes gabonaféléket zűksor’osan vetik el f) Az őszi vetéseket tavaszkor megboronálják és fejtrágyázzák. g) Csak kimondottan nemes, elismert vetőmagot fognak vetni amit maguk termelnek ki. Ennek megfe lelöen bebiztosítják a magtermesztő területet h) A aektárhozamok állandó növelése érdekében kísérleteket végeznek és a kísérleti állomásoktól támogatva újfajta búza. árpa. zab. kukorica és napraforgó kitermelésére fognak törekedni. i) Országos viszonylatban bekapcsolódunk a magas hozamokért folyó versenybe, melyben a következő eredményeket érjük el: 20 hektárnyi területen búzából elérjük a 45 métermázsa hektárhozamot. 10 hektár területen árpából elérjük az 50 mázsa hektárhozamot. 40 hektárnyi területen kukoricából elérjük a 60 mázsa hektárig' -amot és 4 hektói területen burgonya öól elérjük a 300 mázsa hektárhozamot. III. Az állattenyésztés fejlesztése Az állattenyésztés fejlesztése, de különösen az állatok hasznosságának növelése érdekében a következő intézkedéseket tették a) Kipróbált takarmánynövényekkel egészítik ki a zöld takarmánytermelési szalagot úgy hogy kora tavasztól egészen késő őszig legyen az állatoknak elegendő zöld takarmányuk, mégpedig minden számos állat részére 70 mázsa. Ugyancsak minden fejőstehén részére bebiztosítanak 16 mázsa elsőrendű szénát, 50 mázsa silót. 40 mázsa kapásnövényt 20 mázsa takarmányszalmát és 2 mázsa szemestakarmányt. Minden juh számára 2.5 mázsa szénát, 1,5 mázsa szemestakarmányt és 4,5 mázsa kapástakarmányt biztosítanak be évente. b) Az állatok hasznossága növelésének érdekében a következő módszereket vezetik be' 1955-ben 60. 1957-ben pedig 100 darab fejőstehénnél vezetik be Malinyina módszerét A borjúk rideg nevelését már 1955- ben 100 százalékra bevezetik Ugyancsak 1955-ben vezetik be az öszszes anyasertésnél Ljuszkova' módszerét. A sertéshizlalásban nagyobb arányban fogják alkalmazni Szuriková módszerét. 1954-től kezdve minden évben 50 darab bikaborjüt fogunk hizlalni gyorshizlalási módszerrel. IV. Építkezés és a mezőgazdaság gépesítése a) Az 1954. év folyamán befejezik az 50 férőhelyes borjúistálló, műtrágya-raktár és a Surikova módszer alkalmazásához szükséges kemence építését. 1955-ben ugyancsak befejezik a lóistállók, trágyadombok és a trágyalécsatornák gépesítését. b) l"955-ben teljes egészében gépesítik istállóik berendezését. Már most is önműködő itatok vannak az istállókban, gépesített fejés és gépesített takarmányszéthordás. A jövő évben gépesítik a trágya kihordását és elevátort szerelnek be a silókamrák megtöltésére. c) 1955-ben az összes kukorica sorközi megművelését saraboló-gépekke' végzik al, a burgonyát géppel ültetik és ugyancsak gépesítik a fűszerpaprika palántálását is. A gabonaneműek 50 százalékát és az összes rizst kombájnnal fogják learatni. V. A szövetkezet szakkáderekkel való megerősítése Mivel a szövetkezet vezetői, vezető funkcionáriusai szaktanfolyamokon megszerezték a kellő képesítést, önképzőkört alakítanak hogy a tagok állandóan növelhessék szakmai tudásukat. a) Négy szövetkezeti dolgozót kombájnos tanfolyamra küldenek. b) Kibővítik a szövetkezetben működő hároméves munkaiskola hallgatóinak taglétszámát úgy. hogy 60 hallgatója legyen az iskolának. c) Felfrissítik a Micsurin-körök tevékenységét. kiegészítik létszámukat rizstermelő, zöldségtermelő és gyümölcstermelő köröket alapítanak, hogy az egyes termelési csoportok dolgozói fejleszthessék képességeiket. d) A szövetkezet dolgozóit a kísérleti telepekre és a legjobb állami gazdaságokba küldik tanfolyamokra hogy ott elsajátíthassák az elért kiváló eredmények termelési módszerét. VI. Szervezési intézkedések a) A házirendet úgy egészítik ki hogy minden dolgozó tisztában legyen kötelességeivel, hogy azokat fennakadás nélkül végezhesse. b) A hároméves fejlődési terv alapján minden évben egészévi tervet fognak kidolgozni. Ugyancsak nagy súlyt fektetnek az idény- és időtervek kidolgozására, hogy figyelemmel kísérhessék a tervek teljesítését. • c) Minden hónapban tagsági gyűlésen kiértékelik a tervek teljesítését. d) A szövetkezet dolgozóit a kitermelt munka mennyisége és minősége szerint jutalmazzák, különösen a növénytermelésben. Az állattenyésztésben teljes egészében érvényesítik a hasznosság szerinti jutalmazást. Ez év végéig minden munkaszakaszra kidolgozzák a normákat és azok túlteljesítéséért pótjutalmat fognak kifizetni. ej Teljes egészében kiszélesítik szövetkezetükben a szocialista munkaversenyt a csoportok és egyének között. A munkaverseny eredményeit a termelési terv teljesítésével együu fogják kiértékelni. Állandó versenyre hívjuk fel a szomszédos gútai EFSZ-t, amelyet havonként fogunk kiértékelni. VII. Gazdálkodás 1955. január elsejétől minden munkaszakaszon bevezetik a csoporttervek teljesítése szerinti gazdálkodást és nemcsak a munkaegység kimerítését veszik figyelembe, hanem a pénzügyi terv teljesítését is. b) Javítani fogják a munka és a termények minőségét úgy, hogy minden hektárról 5000 korona bevételt érjenek el. c) Ügy fognak gazdálkodni, hogy egy hektár terület megterhelése ne haladja túl az 1800 koronát. A terv teljesítésének kiértékelésénél és a jutalmazásánál figyelembe veszik az önköltségek csökkentését is. A gépesítési eszközök kihasználásával állandóan szilárdítani fogják a normákat úgy. hogy egy hektár megművelése ne haladja túl a 100 munkaegységet. ♦ Ez a hároméves fejlődési terv azt mutatja, hogy az ifjúság Falujának EFSZ-e é röl-évre gazdagabb, erősebb lesz. Ebben az évben kimerítik ugyan a tervezet munkaegységeket, de amennyivel emelkedik a munkaegység mennyisége, ugyanolyan arányban növekszik az értéke is, ami a termelési tervek túllépésének köszönhető Az idén 24 koronát terveztek egy munkaegységre, de 26-ot értek el. Ez annyit jelent, hogy évvégi elszámoláskor minden ledolgozott munkaegységre 14 korona osztalékot fizetnek ki. Az Ifjúság Falujának EFSz-e jó űton halad, amit az is bizonyít, hogy kimagasló eredményeiért elnyerte a Földművelésügyi Minisztérium vándorzászlaját. A következő években is nagy feladatok várnak erre a fiatal szövetkezetre, mert lakóházak hiányában nem tudnak letelepedni egyes tagok, akik a szomszédos községekben laknak. A szövetkezet dolgozói a lehetőségekhez mérten napról-napra szebbé teszik, kiépítik a falut, hogy méltó legyen a büszke fiatal megalapítóitól kapott névre: „Ifjúság Faluja“ Tamás Vince Szövetkezeti tanácsadó 1. 1955. január 20-ig ki kell értékelni a gép- és traktorállomásokkaJ kötött hozamok szerinti szerződéseket és el kell készíteni a szövetkezet egész 1954. évi gazdálkodásának kimutatását. 2. Január 1-ig meg kell erősíteni a munkacsoportokat, meg kell tárgyalni a munkanormák kérdéseit, ki kell értékelni a szocialista munkaversenyt s irányt kell venni, hogy az új agrotechnikai és zootechnikai munkamódszereket minden munkánál alkalmazzuk. 3. Február 1-ig be kell fejezni az egész évi mezőgazdasági és pénzügyi terv kidolgozását A GTÄ-val meg kell kötni a szerződéseket. Február 20-ig ki kell dolgozni a tavaszi munkák tervét. 4. Február 23-ig be kell fejezni a közgyűléseket az EFSZ-ben. hogy a szövetkezetek jó előkészületekkel kezdjék meg a gazdálkodást az 1955. évben. 5. Be kell biztosítani a 3 éves szövetkezeti iskolák rendes menetét, hogy ez a tagoknak segítséget nyújtson mindennapi munkájukban. K. N. Készültünk fel * Az őszi vetések, szántások befejezésével általában az a szokás, hogy minden munkát abbahagynak a szántóföldeken Régen azt mondták hogy a természet pihenni tér, téli álmát alussza és ilyenkor a gazdának nincs már semmi dolga a mezőn. Pedig з látszólagos nyugalom idején is él a természet, miközben kemény harc folyik élő és „élettelen” világa között. A vetések gyenge hajtásaiban, leveleiben, sejtjeiben a legnagyobb hidegben is kémiai, biológiai folyamatok játszódnak le: mindenegyes növényke él, Iélekzik, küzd a megfagyás ellen. Hótakaró nélkül azonban a legedzettebb vetés sem bírja a tartós, kemény hideget, hanem elöbb-utóbb elpusztul. Megfagy, vagy pedig erősen megritkul. Az emberre vár tehát a feladat, hogy szembeszálljon a természettel és megvédje a vetéseket a téli fagyhaláltól. A Szovjetunióban már széles körben elterjedt, sőt egyes kerületekben kötelező agrotechnikai eljárás a hófelfogás, mely megvédi az őszi vetéseket a megfagyástól, megritkulástól. A hófelfogás két szempontból is igen fontos: 1. A felfogott hó közvetlenül megvédi őszi vetéseinket a megfagyástól. Szovjet észlelések szerint a talaj hőmérséklete 3 cm mélyen, 32—33 fokos fagynál, a következő volt: hótakaró nélkül minus 20, minus 22 fok, 15 cm-es hótakaróval minus 7—11 fok, 50 cm-es hótakaróval minus 2—3 fok. Nyilvánvaló tehát a hótakaró szerepe. 2. A felfogott és elolvadó hó vize beivódik a talajba s ezáltal nagymértékben növekedik a talaj nedvességkészlete. A víz, a nedvesség pedig tavasszal és nyáron a legfontosabb tényező a jó termés kialakulásában. A téli viharos szelek a sík, fátlan vidékeken elhordják a havat szántóföldjeinkről, vetéseinkről. Őszi gabonáink hótakaró nélkül sokat gyötrődnek, megritkulnak és néha teljesen kifagynak. A szél által elhordott és másutt nagy tömegekben lerakodott hó alatt pedig megfulladnak a vetések. A hófúvások vize a tavaszi olvadások idején elfolyik a vízmosások, árkok, patakok vizével, ahelyett, hogy szántóföldjeink vízkészletét gyarapítaná. A HÖFELFOGÄS MÓDJA. A hófelfogás módja a helyi adottságok szerint különféle lehet. Az ötletességnek, találékonyságnak bő forrása lehet a hófelfogás alkalmazása. A Szovjetunióban a havat úgy fogják fel, a hó felfogására hogy gallyakat, magas növényszárakat (napraforgó, cirok, kukorica stb.) nád, vagy szalmakévéket, vagy pajzsokat állítanak szét a mezőn. Nagyon fontos, hogy a hó egyenletesen rakódjék le. Ezért úgy állítjuk fel a sorokba a hófelfogókat, hogy a sorok ne kerüljenek messzebb egymástól, mint az akadályok magasságának húszszorosa. Például, ha a pajzs magassága egy méter, akkor a pajzssorok közti távolság nem lehet több húsz méternél. A pajzsok készítésekor hagyjunk hézagokat úgy, hogy a hézagok a pajzs felületének Уг—Vt részét tegyék ki. A hézagos pajzsok a hó egyenletes lerakódását váltják ki, míg a tömör teljesen befont pajzsok mögött hóbuckák képződnek. A pajzsokat az uralkodó téli szelek irányával keresztbe kell állítani Domboldalakon — függetlenül a szelek irányától — a pajzsokat a lejtő irányában keresztbeállítjuk, hogy az olvadó hó vizének lefolyását meglassítsuk. A pajzsokat a táblán csoportosan kell felállítani úgy, hogy 5—6 pajzs képezzen egy összefüggő csoportot. A pajzscsoportokat egyirányú sorba rakjuk, de úgy, hogy az egyes pajzscsoportok között 30 méter üres rés maradjon. A pajzscsoportok következő sorát — a pajzsok magasságától függően — 15—20 méter távolságra kell állítani az első sor mögé úgy, hogy az első sor csoportjainak rései irányába állítjuk a következő sor pajzscsoportjait. Hogy a téli szelek a pajzsokat el ne döntsék, a szélső karókat a földbe verjük. Ennek azonban az a hátránya, hogy ha a föld megfagy a pajzsokat nem tudjuk könnyen átcsoportosítani. Másik módszer az, hogy a pajzsok felső csatlakozó sarkait öszszeakasztjuk úgy, hogy a pajzslapok egymással házteiőszerű szöget képezzenek. így egymást megtámasztva ellenállnak a szeleknek. Előnye ennek a módszernek az, hogy bármikor könnyen átcsoportosíthatjuk a pajzsokat. Ha óvatosan bánunk a pajzsokkal és nyáron át gondosan raktározzuk, úgy több éven át is használhatók hófelfogáshoz. A hófogók elkészítésével járó munka többszörösen megtérül a nagyobb terméseredményben, amit a hófelfogás által érünk el. Ezért alkalmazzuk őszi vetéseinken a hófelfogás agrotechnikáját azok után a szovjet agrotechnikai módszerek alkalmazása után, amelyek már eddig is nagymértékben elősegítették mezőgazdaságunk fejlődését. Szakszerű takarmányozás mellett télen sem csökken a tofáshozam A tyúkok takarmányozására többnyire a szemestakarmányokat (kukorica, árpa, ocsu) és ezek daráit használjuk. A táplálóanyagok, különösen a fehérjék kiegészítése céljából ezenfelül ipari takarmányokat (korpa, olajpogácsadara, halliszt, húsliszt) adunk. Mindezek a takarmányok csak részben biztosítják az állatok természetszerű táplálását, különösen vitaminszükségletük kielégítését. Tavasztól őszig az udvaron, szérűskertekben, vagy a ház körül kapargáló baromfi eleségének egy részét maga keresi meg s így sok vitamindús, zöld, friss eleséget fogyaszt. Télen, midőn a baromfi aránylag keveset tartózkodik a szabadban és ott jóformán semmi eleséget nem talál, kis- és nagyüzemi tartási körül ■ mények között egyaránt, megfelelő takarmányok segítségével kell az állatok vitamindús, természetszerű ellátásáról gondoskodni. Ennek érdekében a szemes és ipari takarmányokon kívül iktassunk be egyéb takarmányokat is az élelemadagokba. A gyök- és gumóstakarmányok közül a baromfitenyésztésben a sárgarépát használhatjuk legjobban. A sárgarépának jelentős karotin-tartalma van, könnyen emészthető és a baromfi megfelelő hozzászoktatás után szívesen fogyasztja. Nagyobb menynyiségű sárgarépa etetése csak úgy vihető keresztül, ha a répát apró saratokra felvágjuk és a lágy erőségbe egyenletesen belekeverjük. A szénafélék közül baromfiak számára leginkább a lisztté őrölt lucernaszénát adjuk. Csak a kevés rosttartalmú, fiatalon lekaszált leveles lucernából készítsünk lisztet. Az ilyen lucernaliszt minősége meghaladja a korpa táplálóértékét, mert több fehérje és vitamin van benne, mint a korpában. Az elmondottak szerint állítsuk össze példaként egy tyúk téli takarmányadagját tömegtakarmányok fokozott felhasználásával. Egy 2—2.40 kg súlyú tyúk részére a napi takarmányban — téli időszakban 103 gr. szárazanyagot, ebben 79 gr. keményítőértéket és 13 gr. fehérjét kell adni. Ez a táplálóanyag az életfenntartáson felül havonta mintegy 6 darab tojás termelésére is elegendő. Igen ajánlatos a szemesen adott árpát csíráztatni és csíráztatva etetni. Csíráztatásra az árpát egy napig áztassuk, utána 20 cm vastag rétegben elterítve mintegy öt napig csírázni hagyjuk. Akkor etessük, amikor a csíra hossza a mag hosszát elérte. Csíráztatáskor az árpa éles héja megpuhul, a mag keményítőtartalma elcukrosodik s ezáltal könnyen emészthetővé válik, vitamintartalma pedig megsokszorozódik. A közölt összeállítás szerinti takarmányozás lehetővé teszi a téli hónapokban is a magas tojáshozam elérését.