Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-19 / 51. szám

б

Féldmüves

1954. december 19.-—Nyugodtan és biztosan haladunk a jövő felé___

— A csehszlovák-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés

évto» dutójára —

Ezidén tizenegyedszér ünnepeljük a csehszlovák-szovjet barátsági, segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés évfordulóját. Ezidén ezt az évfordulót még bensőségesebben, örömteijesebben ünnepeljük. Hiszen ennek a szerződésnek fontossága abban az időben, amikor a német militarizmus újjáélesztése lépett előtérbe, megnövekedik, mert védelmi intézkedéseket tartalmaz, arra az eshetőségre számítva, ha Németország felújítaná támadó politikáját.

Csaknem három héttől ezelőtt fejezték be az európai államok moszkvai konferenciáját, amelyen az európai béke és biztonság kérdését tárgyalták. A moszkvai konferencia a részvevő államok küldötteinek kijelentésében, valamint zárónyilatkozatában erős kritika tárgyává tette a párizsi egyezményt, melyet október 23-án írt ala kilenc európai állam és az Északamerikai Egyesült Államok. Ezen egyezmény szerint fel keli újítani a német támadó hadsereget; ez magvát képezné az úgynevezett nyugateurópai uniónak, melynek célja Európát egy újabb borzalmas háborúba sodorni. Különösen súlyos az a körülmény, hogy a náci-gyilkosok kezébe adják az atom- és hidrogén-fegyvereket. Mindezt azonban a párizsi egyezmény szerzői kendőzni igyekeznek különböző frázisokkal, melyekből nem felejtik ki az állítólagos „kommunista veszedelmet sem.” A tények azonban mindezeket a meséket megcáfolják. A német militaristák annak ellenére, hogy a párizsi egyezményt még nem ratifikálták, fegyverkeznek és felújítják a támadó hadsereget. E célból ez év januárjában Nyugat-Németországban megváltoztatták az alkotmánynak azt a pontját, mely kimondta: egy németet sem szabad arra kényszeríteni, hogy katonai szolgálatra jelentkezzék.

Az Adenauer kormány az első évben a támadó kadsereg felújítására 47 milliárd márkát szándékozik adni (könnyen megteheti — az USA 3 milliárd kölcsönt ígért), mely néhányszor több, mint amennyibe került a hitleri Németország hadseregének felfegyverzése.

A hitleri tábornokok már elfoglalták helyüket a különböző katonai alakulatoknál s csak arra várnak, mikor csaphatnak le a békében építő és dolgozó országokra.

Szemben ezzel a fenyegető veszéllyel, melyet a felújított német militarizmus készít a világnak,

a csehszlovák—szovjet egyezmény különleges erővel lép az előtérbe. Biztonságérzetet ad népünknek s bizakodással tekint a jövő felé. Ez az egyezmény a legerősebb kezesség, hogy soha többé nem ismétlődik meg München.

A csehszlovák nép a német kérdés békés megoldására törekszik. Meggyőződése, hogy lehetséges Európában a béke megvédése. Ezeket a lehetőségeket pedig a moszkvai értekezlet közös nyilatkozata mutatta meg. Az európai népek kívánságában tükröződik vissza: megakadályozni a német militarizmus felújítását s megalakítani egy olyan hatásos biztonsági rendszert Európában, mely megakadályozná mindennemű támadást. A csehszlovák nép mindent megtesz a béke biztosítása érdekében. Ezt már a Nemzetgyűlésbe való választásoknál is meggyőzően bebizonyította, amikor egységesen kiállt Nemzeti Arcvonalunk kormányának bel- és külpolitikája mellett. A csehszlovák nép egyszersmind világosan megmutatta, hogy nem fél a háborús gyújtogatóktól. Az ő oldalán. van ma valamennyi lehetőség, hogy függetlenségét megőrizze. Ezek' pedig mindenekelőtt a népi demokratikus rendszer, a köztár^ sasági elnök, az újólag megválasztott Nemzetgyűlés és a népi kormány. Népünk ezen képviselői a kapitalista kispolgári kormányokkal ellentétben, — mely jobban fél a felfegyverzett cseh és szlovák néptől, mint a hitleri gyilkosoktól, — elszántak mindent elkövetni, hogy országukat megvédjék. Kiváló hadseregünk, fejlett mezőgazdaságunk, szocialista iparunk az, mely országunk védelmét tökéletesen ellátja. S mindenekfölött, elsősorban nagy szövetségesünk a Szovjetunió és valamennyi népi demokratikus ország, beleszámítva a 600 milliós népi Kínát és a Német Demokratikus Köztársaságot, akik mellettünk állnak. S nem szabad megfeledkeznünk a kapitalista országok békevédőiről sem, akik világosan kijelentették, hogy velünk tartanak, mert a mi oldalunkon van az igazság és nálunk van az emberek és nemzetek boldog, szép jövője.

Megvan tehát minden okunk arra, hogy nyugodtan tekintsünk a jövőbe. A légfontosabb ezek közül a csehszlovák—szovjet baráti és kölcsönös segélynyújtási, valamint a háború utáni együttműködési szerződés, melyet 1943 december 12-én írtak alá.

A. Ljuszkova, a „Bugyonnovec" kolhoz Sztálindíjas sertésgondozónője

ALEKSZANDRA LJUSZKOVÄT az egész Szovjetunióban ismerik. Neve ott szerepel a tankönyvekben és a tudományos könyvekben egyaránt

Előadásokat tart egyetemen, tudományos intézmények értekezletein. Az egész ország megbecsülését és tiszteletét a sertéstenyésztés területén elért világraszóló eredményeivel szerezte.

A. Ljuszkova gondjaira bízott „Jalta“ nevű anyadisznó két fialás alkalmából 31 malacot fialt. A szaporulat súlya egy év alatt 4754.7 kg-ot tett ki A sertésgondozónő egy anyadisznótól egy év alatt 106 sertésből álló egész sertésfalkát nevelt.

Ljuszkova a nagyhozamú állattenyésztés mesterévé vált a kolhozokban. Hasznosítja a tudomány és az állattenyésztés eddigi gazdag tapasztalatait és szoros kapcsolatban van a kiváló állattenyésztő tudósokkal. A gondjaira bízott kocák ellésátlaga 13 malac, de számos esetben egy-egy anyakoca 18 malacot is fial. A kolhoz sertéstelepén Ljuszkovának nár sikerült elérnie azt, hogy anyakocái évente nem kétszer, hanem háromszor fialnak, ami eddig szinte elképzelhetetlennek látszott a sertéstenyésztők számára.

HASZNOS SZAKTANÁCSOK

ILYENKOR, TELI IDŐBEN IS rövid idő alatt kitűnő silótakarmányt készíthetünk a jószágnak szalmából, törekből. Próbáljuk ki Poljanszkij szovjet agronómus új silózási eljárását. Egy vederben oldjunk fel húsz deka konyhasót és ezzel a sós vízzel áztassunk be 16 kiló szalmaszecskát. A sósvízzel megöntözött szalmaszecskát azután rakjuk bele egy verembe, jól döngöljük le és vastagon fedjük be. A ledöngölt szalmaszecska begyullad és a sóoidat hatására megindul benne a tejsávbaktériumok szaporodása, a szalma erjedni kezd. megpuhul ízessé válik. Az egész folyamat csupán három napig tart. Az odesszai kolhozokban csupán ezzel az eljárással 30 százalék takarmányt takarítottak meg, a jószág tejhozama nyolc százalékkal növekedett, a növendékmarhánál pedig jelentős súlygyarapodás következett be.

*

A HÖVISSZATARTÄS A FÖLDEKEN

igen fontos agrotechnikai eljárás, amellyel növelhetjük a terméshozamot. A vastag hótakaróval védjük az őszieket a kifagyástól, másrészt sok nedvességet tárolunk a talaj számára, ami igen fontos a növények tavaszi és nyári fejlődése szempontjából. A

voronyei skörnyéki Molotov-kolhozban például még a hóesés előtt kihelyezik a földekre a hófogókat. Erre a célra nád, rőzse, szalma, kukorica — és napraforgószár kötegeket és egy méter magas, két méter széles lécpajzsokat használnak. Ez utóbbiakat még befonják szalmával, rőzsével, aztán sakktáblaszerűen, egymástól 30 méternyi távolságra felállítják az őszi vetéseken, az uralkodó szél irányával szemben. A tél folyamán többször változtatják a pajzsok helyét, hogy a földeken mindenütt egyenletesen terüljön el a hótakaró *

STEJMAN, A HIRES kosztromai szovjet zootechnikus igen hasznosnak tartja a jószág jártatását a téli friss levegőn. Szerinte a téli jártatással fokozódik az állat anyagcseréje, felfrissül a vérkeringése, lélegzése, javul az emészté. e. Az ilyen jószág egészséges, szívós lesz, a szervezete jobban ellenáll az időjárás megpróbáltatásainak. Taiszija Szmirnova, a kosztromai Karavajevo szovhoz tehenésze az egész tél folyamán minden állatot naponta 2—3 órára kienged a szabadba; hacsak nem dühöng a hóvihar, vag^ nincs túl nagy hideg.

Végefelé közeledett a „Vörös bognár“ kisipari szövetkezet vezetőségének ülése, amikor benyitott Matvej Gorohov éjjeliőr. Kezében szorongatta a kucsmáját, amelyből előkandikált báránybőr kesztyűje.

— Vezető elvtársak! — szólt Matvej, miközben tisztelettudóan meghajolt. — Látom, mindnyájan itt vagytok, együtt a szövetkezet esze-feje, hogy úgy mondjam. Szemjon Nyikitics, az elnök is jelen van. Nos hát azért jöttem, hogy megmondjam nektek, eresszetek el engem, vagy tegyetek amit akartok, de én nem vállalom tovább a bakterkodást ... Ha nem veszitek tudomásul, megírom az újságnak ... Egyebet nem tehetek.

— Matvej bácsi! — fordult hozzá Szemjon Nyikitics Mel joskin, a szövetkezet elnöke. — Mi most ülést tartunk, fontos dolgokról tárgyalunk, te meg ...

Mondd meg hát, mit akarsz?

— Azt akarom, hogy a készáruraktár épületét javítsátok meg, no! — válaszolta mérgesen Matvej. — Háromszor is írtam már nektek emiatt, de ez csak annyi volt, mint a falrahányt borsó. Hogy gondoljátok, lehet-e árut ilyen rozoga raktárban tartani’ He? így gazdálkodnak-e a jó gazdák? Az áru pénzbe kerül, a raktárba meg akár traktorral is be lehet hajtani. Aztán meg, ha majd elvesz valami, kin fogjátok keresni? Az öreg Matvejen? Nem, köszönöm szépen, ebből én nem kerek ...

Meljoskin először megpróbálta leinteni a mérges öreget, de azután eszébe jutott, hogy* Matvej valóban beválthatja fenyegetését, ír a szerkesztőségnek. Gyorsan lehiggadt s még hellyel is kínálta Matvej bácsit.

— Valóban így van, elvtársak! — jelentette ki Meljoskin. — A készáruraktárba akárki belopózhat. A falakat már régen rendbe kellett volna hozni. De . .. de ahhoz pénz is kell. Vagyis újabb előre nem látott kiadásról van szó.

— Bizony, vagy ezer rubelbe kerülne a dolog, ha ugyan nem többe szólalt meg a mennyezeti lámpa üveggömbjére sandítva a könyvelő.

— Ez az! — kapott a szón Meljoskin. — Mi arról beszélünk, hogy minden kopejkával takarékoskodni kell, most meg kerek ezer rubelról van szó! Százezer kopejkái ól .. . Nem, elvtársak, ez nem vallana jó gazdákra. Másvalamit kéne kisütni.

IVÁN KOSZTYUKOV:

KU

De a jelenlévők hiába törték a fejüket, semmit sem tudtak kieszelni. Egyben mindnyájan megegyeztek:'* a raktárt rendbe kell hozni, méghozzá minél előbb.

— És mi lenne, ha vennénk egy kutyát? — ajánlotta Meljoskin és kérdőn végighordozta tekintetét a vezetőkön.

— Garasokba kerülne, mégis nagy haszon származna belőle. Akkor aztán senki még egy szeget se vihetne el a raktárból. Mi a véleményed, Matvej bácsi ? .

— De hiszen nekem is van egy kutyuskám. Fürge kis állat. Gömböcnek hívják.

— Szép kis kutya, mondhatom! — kacagott Meljoskin. — Hiszen még ugatni sem tud tiszteségesen, csak úgy nyöszörög, kaffog rekedten. Éppen csak hogy kutyaformája van. Ennyi az egész. Lompos, bozontos, lelógó fülű — talán — bocsánat —• még bolha is jócskán akad benne. Vájjon rábízhatjuk-e egy ilyen házőrzőre a szövetkezetét? Nem, semmiképpen sem! Ha már kutya, legyen valamirevaló, olyan, hogy már a külsejével is tiszteletet ébresszen . ..

Meljoskin hévvel, meggyőzően beszélt. Szavai nyomán az elnökhelyettes meg a könyvelő már a különféle, szerintük legjobbnak vélt kutyafajtákat kezdte soroígatni. Nyikoláj Prokofjevics, a könyvelő, rövidszorű foxterriért ajánlott, az elnökhelyettes a német juhászkutya mellett kardoskodott. Meljoskin ismét más véleményén volt.

— Nem bírom azt a sokféle bernáthegyit, foxit, bulldogot, meg a többit! — heveskedett. — Én azt ajánlom, maradjunk meg, mondjuk egy farkasölőnél. Láttatok már olyat? Nem? Akkor mit vitatkoztok? Nem is kutya az, hanem valóságos oroszlán, kutya képében. Az ilyen ebet mérföidnyire elkerülik nemcsak a tolvajok, de még a becsületes emberek is.

Az elnök érvelése győzött. Másnap Sztucsalov, a szövetkezet árubeszerzője, kellő utasításokkal s minden eshetőségre számítva ötszáz rubellel is ellátva, útnak indult a messzi omut-TYAVAS

nyinszki erdőgazdaságba, aholis Meljoskin állítása szerint, farkasölö ebeket tenyésztenek.

Tíz napig nem jött hír Sztucsaiovtól. Véc|ül mégis érkezett egy távirat, „megbízaast teljesítettem, küeldjetek haaromszaaz rubelt kiadaasokra". 0- jabb három nap múltán megjött a második sürgöny: „hooban elakadtunk vonatoot kell fogadnom küeldjetek laaviratilag heetszaaz rubelt sztucsalov”.

Eltelt egy újabb hét, s a szövetkezet udvarára behajtott egy csörömpölő háromtonnás teherautp, rajta egy kutyaházikó, benne egy kutya, mellette egy kísérő. Sztucsalov ünnepélyes arccal üldögélt a sofőr mellett.

Az egész szövetkezeti vezetőség összegyűlt, hogy megtekintse, mit vásároltak. Matvej bácsi az éjjeliőr is előkerült valahonnan. Furcsán pislogott a csűr felé. ahonnan hol mélyhangú ugatás, hol dühös morgás hallatszott.

— Ni, hogy morog, akárcsak valami traktor! — bólogatott. — Biztosan adtak érte vagy ötszáz rubelt. Na mindegy, majd elválik mit ér. Hiszen it пед1 farkasokat kell irtani, hanem szolgálatot teljesíteni ...

Sztucsalov, a beszerző, miután kissé kinyújtózkodott, olyan arccal jártkelt, mintha névnapját ülné. Szaporán hunyorogva, ünnepélyesen kijelentette:

— Hü, micsoda dühös kutya! Valóságos fenevad! Senkit se enged közel magához. Még a kísérő télikabátját is cafatokra tépte. Ojat kellett vennem neki négyszáz rubelért...

— És mi a neve ennek a bestiának? — érdeklődött Meljoskin, bekandikálva a csűrkapu résén.

— Valami furcsa nevet adtak neki. én bizony már el is felejtettem. Mindjárt megkérdezem a kísérőjét. Hé, gazda! — fordult a fahasábokon üldegélö embérhez. — Hogy is hívják ezt a kutyát?

A kísérő kelletlenül morgott valami hosszú, érthetetlen nevet.

— Mondom, hogy furcsa neve van magyarázkodott Sztucsalov. — Két részletben sem bírja az ember kimondani.

AR

— Egye fene a nevét! — legyintett Szemjon Nyikitics. — Vadkannak fogjuk hívni és kész. Az apósomnak is volt egy ilyen nevű kutyája. Kisebbecske volt, de nagyobb fejű. Agyonverték, mert dézsmálta a tyúkokat. . Hogy is mondtad, mennyit fizettél érte?

— Háromszázötven rubelt, nem számítva az egyéb kiadásokat. Olcsóbban nem adták.

— Ez bizony egy kicsit sok — vakargatta a tarkóját Meljoskin.

— De e? legalább kutya! Akkora, hogy akár - lovagolni lehetne rajta!

— Attól tartok, hogy inkább rajtunk lovagolnak majd a tengernyi pénz miatt — jegyezte meg kelletlenül az elnök. — Még autót is béreltünk. meg kísérőt is hozzá, a fene tudja, minek... Napidíjat kell neki fizetni, meg a visszautazáshoz a vasúti jegvét is meg kell váltani. Ez öcsém szintén elvisz jópár kopejkát.

— No, de mihez kezdtem volna egyedül ezzel a kutyával? Mentetek volna magatok, majd megtudtátok volna,, mi fán terem az ilyesmi — sértődött meg Sztucsalov.

— Jó, jó — legyintett Meljoskin. — Te, Sztucsalov, vedd pártfogásodba a kísérőt. Adass neki jó ebédet, este meg gondoskodj kocsiról, hogy eljusson az állomásra. Majd csak boldogulunk nélküle is.

A szövetkezet tagjai másnap reggel munkába jövet, csak ámuldoztak: az utakról senki sem seperte el a havat, a kapu lelakatolva, az udvaron ég a lámpa . ..

— Elaludt az öreg szőrmók! — így Meljoskin. — Alighanem a nagy örömtől, hogy a kutya őrködik helyette.

Kopogtatni akart a kapun, de szempillantás alatt elugrott és tisztes távolságból pislogott arrafelé.

— Majd. .. majd elkapta a kezemet — nyögte ki az olyan ember hangján, aki valamilyen csoda folytán épségben kászálódott ki a villamos alól.

— Ez igen! — hallatszott innen is. onnan is — Már most mitevők legyünk? Hiszen munkához kéne látni.

A legelkeseredettebbek Matvej bácsi után kiáltoztak. De válaszképpen csak a kutya dühös morgása hallatszott.

— Talán csak ... nem marta agyon ez a fenevad? — folytatta, reszkető hangon az elnök. — Ogylátszik nem találták meg a közös nyelvet, aztán nekiugrott a dög .. .

— Agyon kéne lőni, nehogy szétmarcangolja az embereket — javasolta valamelyik szövetkezeti tag. — Fogni a puskát, aztán bumm! — és kész.

— Nem lehet agyonlőni — ellenkezett a könyvelő. — Sok pénzt adtunk érte, a leltárkönyvbe is bevezettük . . . Inkább valahogy le kellene csendesíteni.

— Figyeljetek csak! Ha jól látom, Matvej van ott — kiáltotta valaki.

— Persze ő az. Az ő kucsmája. Ott. ott ni, a padláson?

— Jóemberek! — integetett Matvej bácsi a kucsmájával. Testvérkéim’ Segítsetek rajtam! Egész éjjel idefent kuporogtam!..

Matvej hirtelen visszahökölt. Majd mindenki fülehallatára kérlelni kezdte a kutyát.

— Vadkanocskám, kis kutyuskám. menj szépen a helyedre. Veszek neked húsocskát, májacskát! Eredj no .. .

Kisvártatva tompa csaholás, majd hatalmas, dörrenésszerű zaj hallatszott: becsapódott egy ajtó. És Matvej bácsi örömmel kiáltott fel:

— Megvan! Végre megvan, legyen hétszeresen átkozott! Bezavartam, bezártam. A macska segített ki a bajból. A kutya utána eredt, én meg rázártam az ajtót a drágalátosra ...

Még aznap történt, hogy a könyvelő. zavartan topogva, beszámolt az elnöknek:

— Ez a vadkan eddig kétezerötszáztizenöt rubelünkbe került, az eleséget nem is számítva. De kérdem énmennyivel jobb ez a kutya Matvej bácsi Gömböcénél? Nagyobb a bundája, ennyi az egész.

Majd a mennyezeti lámpa felé sandítva, alig hallhatóan így folytatta

— Itt jártak az újságtól. Kérdezősködtek, hogy s miként állnak a dolgok ... Holnapra várhatjuk a kedves ajándékot. ... Nesze neked jó gazdálkodás. Ez aztán a takarékosság . ..

Este eladták a kutyát ötven rubelért a kerületi fogyasztási szövetkezeti központ vezetőjének, aki a hordókért jött ki hozzájuk.