Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-05 / 49. szám
IO Földműves 1954. december 5. VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIAI VADÄSZVÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Tervszerűen teljesítsük a vadak beadását Fészekbővítés A vad beadása és felvásárlása egyik legfontosabb feladatunk s ezért ezt állandóan figyelemmel kell kísérniük mind az egyes vadásztársaságoknak kluboknak, vadvédő egyesületeknek, a járási és kerületi bizottságoknak, mind a felvásárló közegeknek. Ez a feladat azért fontos, mert a vad beadásával elősegítjük a húsellátás biztosítását, amely egyelőre nincs teljesen megoldva. A tervszerű vadbeadással egyrészt közellátásunk munkáját segítjük, másrészt a kivitt vadért kétszerannyi húst kapunk külföldről Az eddigi adatok szerint a esülkösvad és a nyúl beadása nem kielégítő. 1954 november 10-ig az egyes kerületek teljesítménye a következő' Pozsony 25, Nyitra 32, Besztercebánya 83, Zsolna 69.3 Kassa 64.8, Eperjes 49.7 százalékra teljesítette a vadbeadást. Ezen adatok azt mutatják, hogy az egyes vadásztársaságok, vadászati védegyletek, járási és kerületi bizottságok, valamint a felvásárló közegek szervező munkája nagyon hiányos. Ha az egyes vadvédő egyesületek legalább hetenként egyszer ellenőriznék a vad beadásának teljesítését s szorgalmaznák mindenütt, ahol késik, (vagy egyáltalán meg sem indult, ha az egyes ellenőrző közegek a körvadászatokon gondoskodnának arról is, hogy a lőtt vadat be is adják, ha a felvásárlóközegek pontosan teljesítenék kötelességüket s a vadat átvennék, kedvezőbb eredményeket érhetnénk el. Vannak egyes védegyletek amelyek gondosan felügyelnek a vad beadására, de a gyakori mulasztások ellen már nem tesznek lépéseket. A vágsellyei védegylet például tavaly tudta, hogy a szelőcei vadásztársaság két őz beadását elmulasztotta, a tornóci állami birtok pedig egyetlen nyulat sem adott be közélelmezésre, mégsem tett ellene semmit, hanem megelégedett olyan ígéretekkel, hogy a jövő évben majd pótolják a lemaradást. Van olyan eset is, amikor az illetékes védegylet, illetve járási bizottság terve alapján 600 nyúl levadászását engedélyezték, amelyből a kötelező beadás 400 darab, azonban 800 darabot lőttek A vadásztársaság tehát nem törődik a tervezett lelövéssel s habár többet is lő, nem adja be, holott a terven felül lőtt mennyiséget be kellene adnia Ebben az esetben tehát a beadási kötelezettség tudatos leszállításáról van szó s így a közellátás van megrövidítve, hogy a vadásztársaságnak több maradhasson. A vágsellyei vadásztársaság reális tervösszeállításával és beadásával példás kivétel. Több olyan vadásztársa- I sá0 van, amely ugyan példásan gaz- I dálkodik, de a vadbeadásban évről- I évre hanyag. Az illetékes hatóságok j mindezt elnézik. j Partizánske járási bizottsága pél- i dául megállapította, hogy a körzeté- I be tartozó Vicona, Osecná és Buchlov községi vadásztársaságok nem telje, sítették vadbeadási kötelezettségüket dacára annak, hogy ezt a Vadvédó Égyletek Országos Szövetségének közgyűlésén elhatározták. Annak ellené- I re, hogy a lelövési tervet teljesítették, csak két darabot adtak be, a többit megtartották és elosztották maguk között. Tizenegy darab őzvaddal maradtak el a beadásban. Ez ellen a partizánskej védegylet választmánya nem tett semmit, pedig ebben az esetben kimondott rosszakaratról, jobban mondva szabotázsról van szó. Ezen társaságok minden tagját felelősségre kell vonni, alapszabályaink és törvényeink megsértéséért. Vannak viszont olyan védegyleteink, amelyek a beadást példásan teljesítik. A poprádi és a trencséni járásban vannak egyes vadásztársaságok, amelyek a tervezett beadást idő előtt 100 százalékra teljesítették. Nagyon sok esetben a lekésést az illetékes járási bizottságok nemtörődömsége és gondatlansága okozza. Egyáltalán nem törődnek a vad beadásával. Pedig ez közélelmezésünk egyik igen jelentős tényezője, amelylyel számolnunk kell. Végül a felvásárló vállalatok és ezek közegei közül sokan szintén nem törődnek a felvásárlással. A kassai felvásárló vállalat — ahogy ez az egyes hírekből kitűnik, — egyáltalán nem törődik я vad felvásárlásával. Vasárnap egyszerűen nem veszik át a vadat, mert nincs, aki átvegye, mivel munkaszünet van, dacára annak, hogy a 173 1953 О. V. sz. hirdetmény szerint a vadat kötelesek vasárnap is átvenni, de erről a rendelkezésről Kassán úgylátszik nem tudnak. Ez a nagy hiba évről-évre megismétlődik. Sajnos, máshol is van ez így. (Nagytapolcsányban, Partizánskén stb.) Mindez nagyon elkedvetleníti a vadásztársaságokat, mert a vad beadása költséges és több fáradsággal jár, mint annak lelövése. Ezért nemcsak a beadást, de a felvásárlást is lelkiismeretesen kell végrehajtani, hogy ez tervszerűen mehessen végbe. A járási bizottságok, a népi vadászat képviselői és a felvásárló vállalatok előtt a vad beadásának, illetve felvásárlásának nagyon fontos feladata áll. E feladat teljesítése annyit jelent, mint bebiztosítani népünk közélelmezését. Ezért nem szabad ismernünk semmi akadályt, amely megnehezíti a beadás teljesítését. KOVÁČIK GUSZTÁV a Szlovákiai Vadvédő Egyesületek titkára. Jutalmat fizetnek a farkasok irtásáért Az Erdészeti és Faipari Megbízotti Hivatal a Vadvédőegyletek Szövetségével folyó évi október 10-én megbeszélést tartott, melyen megtárgyalták a farkasok irtására szükséges módokat s megállapították a lelőtt, vagy más módon elpusztított farkasok utáni jutalmak összegét. A farkasokat leginkább lelövéssel kell irtani: lesen, cserkészve, vagy hajtásban, meg van azonban engedve csapóvas, vagy más fogóberendezés és méreg használaté is. Az erdőgondnokságok a saját kezelésükben ievő vadászterületeken lőtt, avagy más módon elpusztított farkas darabjáért 300 Kčs jutalmat fizetnek. A Vadvédőegyletek Szövetsége az egyletek tagjainak, illetve az erdőgondnokságok alkalmazottainak a bérbeadott állami erdei, valamint a társulat (községi) területein lőtt, vagy más módon elpusztított farkas, illetve az illetékes járási bizottság engedélyével méreggel elpusztított farkas után ugyanezen jutalmat (300 Kčs) fizeti ki. A farkas elpusztításéról (ha bérelt állami erdei, vagy társulat (községi) területről van szó) az illetékes vadvédő egyesület állít ki bizonylatot, de csak az egyleti tagoknak és az állami erdőgondnokságok alkalmazottainak. A Vadvédőegyletek Szövetsége, tekintet nélkül arra, hogy milyen területen pusztították el, az egyleti tagoknak és az állami erdészeti alkalmazottaknak a fenti jutalmakon kívül még a következő jutalmat fizeti ki: ha 3 vagy több farkast pusztítottak el: a harmadik és negyedik farkasért 100 Kčs, az ötödik s további farkasért 200 Kčs jutalmat fizet. Ezt a jutalmat az illetékes állami erdőgondnokság, vagy a vadvédőegylet elismervénye alapján fizetik ki. 4. A társasvadászatokon elpusztított farkasok lődíjának fele azokat illeti, akik a farkasokat kinyomozták s akiknek terve alapján sikerült a vadászat. A lődíj másik fele azoké, akik a farkasokat elejtették. Ez a rendelkezés visszamenőleg 1954. augusztus 8-tól, 1955. április 4-ig érvényes. A vadászjegyek és vadászfegyverek felülvizsgálása a nvitrai járásban A nyitra járási bizottság rendelete alapján augusztus 28. és 29-én a járási közbiztonsági parancsnokság es я vadászati védegylet közreműködésével megejtette a vadászfegyverek felülvizsgálását. Ezt az alkalmat kihasználta a Vadászati védegylet arra, hogy ellenőrizze a tagdíjfizetéseket. Ez az akció nagy sikerrel végződött, mert a tagoknak több mint kétharmad része résztvett rajta s az egyúttal megrendezett gyakorlólövésen is. Az ellenőrzésen sem a vadászjegyek bejegyzéseiben, sem a fegyvereken hibát nem találtak. A tagdíjhátralékokat megállapították nagy részüket beszedték. Mivel a vadászjegyek kiadását eddig nem igen vették szigorúan s a Vadászati védegyletnek sem volt elég erélyes titkába, sok hiba történt a fizetések terén. Üj agilis titkár választásával az egylet ezt a hiányt kiküszöbölte s a járási bizottsággal való szoros együttműködést biztosította. A járási bizottság szakosztályvezetője az egylet jóváhagyása nélkül senkinek sem ad ki vadászjegyet. Megállapodás történt, hogy amelyik tag november végéig nem vizsgáltatja felül vadászjegyét és fegyverét a járási bizottságon, annak elkobozzák a fegyverét s elveszik vadászjegyét. A hátralékos tagdíjakat bíróság útján fogják behajtani. Az egylet bizalmasai, akik a körvadászatokat ellenőrzik, utasítást kaptak, hogy ellenőrizzék a vadászjegyeket s fegyvereket s akié nincs rendben tiltsák el a vadászattól. Ezzel azt akarják elérni, hogy minden vadásznak nemcsak a vadászjegye legyen rendben, hanem hogy tagja | legyen a vadvédő egyesületnek is. A vörösvércsét kímélni kell Alig galambnagyságú, rozsdaszínil, szárnya hegyes, 'farka hosszú, legyezőszerü. Röpte szép egyenletes, számycsapása gyors, gyakran egy helyen lebeg. Ha zsákmányt vesz észre, szárnyát összecsukva villámgyorsan csap le rá s leginkább a levegőben költi el azt, csak ha nem bír vele, száll le alkalmas helyen s eV tépi szét. Gyakran hallani röpteben Mik. . .klik. . Jclik hangját. Leginkább rovarokkal egerekkel táplálkozik s ha tesz is kárt a kismdban ez olyan csekély, hogy ha nincs túl clszaporodva észre sem lehet venni Kímélni kell! HIRDETMÉNY Törzskönyvezett, szülök után, november végén, sárga magyar vizslakölvkök valamint egy hároméves versen ygvöztes vizsla eladó. — Cím: Parcsetieh Pál. Zlatná na Ostrove — okr. Komárno. A betelelésnél fontos a fészket leszűkíteni de tavasszal még fontosabb Meddig legyenek a családok szűkített állapotban? Hogy bővítsünk? Szűkített — meleg kaptárban egy rendes család tavasszal gyorsan fejlődik Később, ha már egy kis hordás van, megkezdik az építést. Az építési fok függ: a hordástól b) a család megfejlesztési képességétől. c) az építésre képes fiatal munkások számától, d) a virágpor bőségétől, c) a kaptár izoláló képességétől is. A fészket a fejlődéshez képest fokozatosan bővítjük, mert naponta sok fiatal méh kel ki és a léputcák megtelnek velük. Ezek fokozzák a melegfejlesztést és ezáltal az anya mindig nagyobb terjedelemben petézhet s ilyenkor szükségessé válik a fészekbővítés. A tavaszi hőmérséklet nagy ingadozása a kaptár belső hőmérsékletére nagyhatással van. Azért nem tanácsos a költőfészket egyszerre erősen nagyobbítani, mert ez ön magában is hűtést jelent. Elég, ha 1 kerettel, esetleg 2 kerettel bővítünk egyszerre Ha műléppel bővítünk, ezt az utolsó fiasitási lép mögé tegyük, azonban ha már a család a fejlődés tetőfokán van, lehet esetleg a fészek közepére is mülépet tenni, különbösen, ha az időjárás kedvező. Gyakran előfordul, hogy némely lép Itele van virágporral és mézzel s gátolja az anyát a petézésben. Ezt tegyük egy léppel tovább és helyére kiépített, vagy műlépes keretet helyezzünk. Ha a méz le van pecsét 1- ve, nyissuk fel fedelező villával, vagy késsel. Ilyenkor itt az ideje, hogy a régi, fekete, vagy heresejtes lépeket cseréljük ki újakkal, vagy műlépes keretekkel. Ne tűrjük a lépeket 3—4 évnél tovább a költőfészekben! U- gyanis a költőfészek keretei kicserélésével növeljük a méhek életképessé-IV. 3. I gét, ellenben a régi lépekben a sok I bábing miatt kisebbek a sejtek. Ez- i által a hasítás kisebbre fejlődik, tehát apróbb méhek is kelnek belőle. Ezenkívül a régi lépek fertőző betegségeket idéznek elő. A heresejtes lépeket, ha megtartjuk. szorítsuk a költőfészek szélére, mert csak a fejlődés időszakának vége felé kerül rá a sor, hogy azokat az anya bepetézze. Ha már a család az egész költőfészket elepte, fontos, hogy továbbra is építhessük. Erre a célra legcélszerűbb az „építőkeret” alkalmazása, amely több szolgálatot is tesz, például a rajzási ösztönt fékezi, ez fontos a hozamra nézve (ha sok a raj, kevés a méz), továbbá korlátozzuk általa a herék nevelését, figyelni lehet rajta a család „szándékát“ (rajra készülődés) azonkívül tiszta viaszhozamot jelent, ami szintén fontos. így magunk is elég viaszt tudunk termelni, és nem szorulunk viaszbehozatalra. Az építőkeret annyiban különbözik a többi keretektől, hogy nincs drótozv.. és a felső keretlécre csak 1— 1.5 cm műlépcsíkot teszünk. Ezt az építőkeretet a kötőfészek szélére teszszük, jia a család az építéssel már j odaért. Ha a méhek kiépítik a kere- I tét, a lépet kivágjuk és kiolvasztjuk. I Ezt addig ismételjük, amig átlag fél kg viaszt tudunk kitermelni. Ennek az építőkeretnek használatával megismerhetjük a családok tulajdonságait is. Pl.: némely család többnyire munkássejtet épít. Más család meg eleinte munkássejteket, később pedig heresejtek építésével folytatja munkáját, viszont gyakran csak hegsejteket épít. Mindezeket fel kell jegyezni és több éven át figyelni. így meg lehet állapítani a családok tulajdonságait, minőségét mind a hordási, mind rajzáéi és építési ösztöneit. Szaporításra azok alkalmasak, amelyek mérsékelt rajzási, de nagy hordási ösztönnel és tulajdonsággal rendelkeznek. A moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás méhészeti pavilonja (A „Pcselovodsztvo 8-ik száma alapj án“.) A moszkvai nagy Mezőgazdasági Kiállítás méhészeti osztálya megtekintéséhez egy napra volt szükségünk és akkor sem láttunk mindent. Legérdekesebb részeiből egynéhányat ismertetünk olvasóinkkal. A TRUDOVIK-kolhoz méhészete A Kozák-szovjet Köztársaság kerületében van ez a kolhoz. Példaképül szolgálhat minden kolhoznak, mivel sikeresen gazdálkodik és ezért méhészete magas jövedelemmel zárta a méhészévet. 1953-ban 685 családjuk volt, 6 osztályra osztva. Megvolt minden, ami szükséges a méhek rendes elhelyezéséhez. Erős családjaik a hordás idején 10—13 kg-os hozammal dicsekedhetnek egy nap alatt. Az 1952-es év különösen jó volt és a szövetkezeti tagok családonként 109 kg méz-, 1,2 kg viaszhozamot könyvelhettek el. Évente a méhészetből származó jövedelem meghaladta ebben a kolhozban a 300.000 rubelt is. A kolhoz méhészetéből a szövetkezeti tagoknak nagy jövedelmük van. Az elsőrendű eredmények elérésében a méhészbrigádnak van a legnagyobb érdeme, amely hat tagból áll és 1952- ben jutalom fejében 7362 kg mézet kapott. Az „Új Élet” kolhoz méhészete Mariiban (ARSS) Ebben a kolhozban nagy figyelmet szentelnek a különböző méhmegbetegedéseknek. Ezen a téren nagy sikereket értek el. I. I. Anikin méhészmester az. aki ebben a kolhozban küönbözö sikeres közbelépése útján ikvidálta a megbetegedéseket és emelte a méhészet színvonalát Méhészetének 242 családja van és az átlagos mízhozam 62 kg családonként. A „LENIN”-kolhoz méhészete a sztálini kerületben van, a minnickéi körzetben, Ezt a méhészetet Sčur méhészmester vezeti. 257 családja van négy helyen elhelyezve. A kolhoz vándorol a méhekkel. Az „AVANTGARDA”-kolhoz ötödik osztálya Ez a kolhoz a Tatár Szovjet Köztársaságban van. 650 családjukat 6 osztályra osztották fel. Az ötödik osztály mestere Ä. P. Zinin elvtárs. Neki van a legmagasabb mézhozama a kolhoz mesterei között. Három év alatt 1950-töl 1953-ig a családok számát 96-ról 120-ra emelte. A betelelt család átlaghozama 95.5 kg méz és 1,3 kg viasz volt nála. Zinin elvtárs fajnemesitéssel foglalkozik. 1946-ban négy igen szorgalmas méhcsaládot fedezett fel, amelyek aztán a fajnemesítési tevékenységnek alapját képezték. Ezeken kívül a magas gruzin hegységekből és a legjobb tatár méhészetekből anyákat hozatott. Hogy a családokat megerősítse, Zinin elvtárs segédanyákat alkalmaz. Nyolc-tíz nappal a behordás előtt megakadályozza, vagy mérsékeli a megtermékenyítés folyamatát. Ezért az anyát elválasztja a családtól és csak két-három nappal a behordás előtt engedi össze ismét a családdal. Most már ott van az elkülönített fiókban a segédanya is. Az erős család félé felállítja a mézűrt. A megnemesített méhfajok hozamát Zinin mester 40—60 százalékkal emelte. Az erős családok szintén emelik a hozamot. Télre és tavasz elejére meghagy a családnak 24—29 kg mézet az első értékes behordásből. Az Avantgarda-kolhoz ötödik osztályának jövedelme meghaladta a 100.000 rubelt és Zinin elvtárs 500 kg mézet kapott, mint külön díjat. SÍK (folyt. köv. számunkban.)
