Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-05 / 49. szám

1954 december 5. földműves 5 VLADIMIR REISEL: A ROG Meleg fekete rög, a tenyeremben szorongatom s úgy emelem oda arcomhoz. Földem' Szeretet, hit, fegyver, tartalak s el nem engedlek soha. Régen rabszolga könnye öntözött. Szabad vagy hosszú századok után újra! Te ittad poharát örök kínjának s öledben csitítgaiisd iajját, mely végtelen volt s mégis vége lett. Udvözlégy madár, szállj, gondűzőn énekelj, bár Nyugat hétfejü sárkánya fenyeget, bőszült haragjára győztes dalod felel. így mérlegelem a rög-aranyat, gondos gazdának keze a kezem. Vigyázzatok, kik jót akartok' Nem | szabad hogy mégegyszer idegené -egyen! Mert enyém, tiéd, miénk ez a föld s ki tenyereden érzed, kell szeresd. : E földért élni kell, : s halni is érdemes! « Ford.: BABOS LÁSZLÓ ! KÓNYA LAJOS: \ Olvasd / ej éré vétkeit AZ ADOTT SZÓ KÖTELEZ Negyvenhármán léptek lapunk olvasótáborába Fegyverneken KÉT HÓNAP TELT EL AZÓTA, hugv szerkesztőségünk sajtóestet ren­dezett Fegyvernemen. Az Őszi munkák még lávában folytak: rizsaratás, do­­hánvtörés, kukoricaszedés, szőlőszüret és a zöldségfélék betakarítása A szán­tás-vetés is próbára tette a szorgal­mukról híres fegyvemeki dolgozókat. Nappal a faluban csak a gyermekeket lehetett látni Tőlük indult el a hír: — Itt vannak! Itt vannak! Mint a Garam. amikor megárad, úgy 'fittek a dolgozók a mezőről. Látni, hallani akartak . ,, ügyes, bajos dol­­gaikró elbeszélgeti a sajtó képvise­lőivel. A nagy érdeklődés nem kíván­csiságból történt azt bizonyították a viták során elhangzott kötelezettség­vállalások Október 3-i számunkban gv htunk róla „A fegvvernekiek látják hogy mi­lyen nagv segítséget nyújt számukra a saitó Jávorka elvtárs, a szövetkezet elnöke kötelezettséget vállalt, hogy a 800 lakosú községükben 100 úl elő­fizetőt szerez. — Levelezésre hárman is jelentkez­tek: Mikusik elvtárs, a HNB elnöke. Jávorka elvtárs szövetkezeti elnök és Frecska Ilona, a dohánvtermelési cso­port tagja.” .,. Teltek a napok .,. Vártuk a postát, de levél nem jött. Se levelező, se új előfizeti) nem jelentkezett Fegy­­vernekről. Két hónap hosszú idő .. és csak akkor tűnik igazán hosszúnak, ha várni kell. Nem bírtuk tovább a várakozást. Elmentünk Fegyvernekre megtudni mi az oka, hogy nem Írnak. * * * FEGYVERNEKEN KORA REGGEL még csak a tehénistálló dolgozói vol­tak fenn. Három fejőgulyás almot cserélt. — Jó munkát, elvtársak! Mi újság? — kérdeztük. A közepes termetű Kvasznyik Jó­zsef fejőgulyás arca. mint a rózsa úgy kipirosodott a viszontlátás örömétől — Jobban vagyunk, mint a múlt­kor. A sürgős munkákat már elvé­geztük. Több idő lenne az olvasásra. De mikor külditek az újságot? — A megrendelő-lapot beküldte? ... Kérdésre kérdéssel válaszoltunk. — Nem küldtem. Azt hittem, elég az is, ha a szövetkezeti elnök felje­gyezte a nevemet. Nem régen beszél­tem vele és bíztatott: „csak várj, majd elküldik.” Kvasznyik fejőgulyás is két hónapig várt, akár a szerkesztőség. Neki hosz­­szabb volt ez az idő. Régen is vált. most is várjon? .. • A múltban csak félévet járt iskolá­ba és ott se betűvetésre tanították Tanítója bottal akarta az urak igájába szoktatni, meghúnyászkodásra nevel­ni. a szegény cseiédgyereket. Azóta tanult meg írni, olvasni. Eddig csak úgy olvasta a Szabad Földművest, ha másoktól kölcsönkérte. Ezután nevére küldjük az újságot. Az istállótól nem messze dohánnyal megrakott szekér fordult be a szövet­kezet udvarába. A szekérről sovány­­arcú ember adogatta le a szép, sárga ■dohánybálákat. Mikor ránknézett, még a nagy, fekete bajusza is megmoz­dult. ■v — Elvtársak! Újságot nekem is. küldjétek! Dolog Lajos a nevem. — Egész nap munkával vagyok elfoglal­va, de este olvasni akarok. A LEADOGATOTT BÁLÄKAT JÓ­KÉPŰ suhancok hordták a szárítóba. Bent nagv volt a vígság. Szivet, lel­ket gyönyörködtető nótákat daloltak a dohánvsimitó lányok és asszonyok, — Mikor beléptünk a terembe, a nóta elcsitult. Az éneket beszélgetés váltot­ta fel. A fürge női kezek azonban to­vább válogatták a dohánvt és osztá­lyozva csomókba fűzték. Hamarosan az újságra terelődött a szó. Az asszo­nyok néhány tréfás kérdés után a szakdolgokról érdeklődtek. Az értékes vita befei résével valamennyien elő-Vak pátoszt! kongó szavakkal lengette meg a lobogót Neki a kor terített asztal. A hordón állt és vuffogott. Tokája nőtt. a gondja gyérült, holdként dagadt üres feje. Mindenkin áthágott a szédült s hajbókolt, nválzott felfele. A leventét, aki hiányzott, csendőrökkel tipr at ta meg. Ámítja most is a világot, talrnaállt. mint a csigaszeg. Manapság újra zászlót lenget, nem halkult harsány pátosza. Bizonygat, nekünk vall szerelmet - s csak önmagának pártosa. A csahos! Feltekintve nyálzik. Tettének csak a tárgya más. Lefelé zúg, tapos, halálig, megmar legázól megaláz. Keserűséggel nem segítesz Hogy „nem változik a világ”? Nem ám. testvér, ha csak legyintesz s nem fogod haragod nyilát! fizetői lettek lapunknak. A lányok sem maradtak ie a vitában, de a megren­deléssel vártak. Az újságot hazavitték és otthon ebédidő alatt átolvasták, megvitatták. Nagyon tetszett nekik a: „Hogyan táncoljunk”, az „Este a fa­lunk” és az „Iszákosok” című' cikk Ebéd után is ezekről beszéltek és az asszonyok példáiét követve, beléptek lapunk olvasóinak táborába. Azután a falut tártuk be. A szövet­kezeti elnök és a HNB elnöke is ott­járt, de más irányban. Miért? . . . Nem kérdeztük A találkozást szándékosan elkerültük Molnár Józsefné már az udvaron fogadott — Örülünk, hogy minket is felke­­esnek Kái hogv az uram nincs ítt-Kvasznyik József hon. A Szabad Földművest kezdettől járatjuk. Az uram rámparancsolt, hogy a méhészeti rovatot rakjam el, mert be akarja köttetni. Arra kérjük _ a szerkesztő elvtársakat továbbra is ír­janak olyan szakcikkeket, amit a gya­korlatból vesznek. Felső Dolog József magángazdálkodó a mezőn volt. Felesége rendelte meg az újságot. Kovács Lajossal az utcán találkoz­tunk. § — Elvtársak! Szabad egy pár szó­ra? — szól ránk Kovács gazda. — Tessék!... — A sajtóvitán mi magángazdálko­dók is ott voltunk, de kevés szó esett rólunk. KOVÁCS GAZDA először bírált, ké­sőbb megelégedéssel beszélt arról, hogy lapunkban a magángazdálkodók­ról is írunk. Régi előfizetője lapunk­nak és most újakat akar szerezni... A bírálatát örömmel fogadtuk és a ift-Nagy Ilonka vőbeni sajtóestéken, mint hasznos tapasztalatot értékesíteni fogjuk. A magángazdák nem idegenkednek a közöstől, de idegennek tartják őket... A kis- és középparasztok hozzánk tar­toznak még akkor is, ha eddig nem léptek be a szövetkezetbe. Holnap talán ott lesznek. Kössünk velük ba­rátságot minden faluban. Különösen a vezetők találják meg azt a hangot, ami a magángazdák közeledését ered­ményezi, Ne csak а hibáikon lovagol­junk, ismerjük el az eredményeiket is. Amikor a házról-házra járást befe­jeztük, a szövetkezet tágas irodája már zsúfolásig megtelt dolgozókkal. — Jávorka elvtárs, a szövetkezet elnöke egy papii fölé hajolva, elgondolkozott A HNB elnöke is őt figyelte és az ő arcán is meglátszott a „szánom-bá­­nom. ' Elnök elvtárs. ugye eszébe jutott, hogv az adott szó kötelez. — Én meg­tettem a tőiem telhetőt. Itt vannak az úi előfizetők ... — válaszolt. Amikor átszámoltuk és összehason­lítottuk az általa szerzett előfizetők névsorát a mienkkel, huszonegy volt az övé és nekünk 22 maradt. Tehát összesen negyvenhárom előfizetőt sze­­ic/tünk lapunknak. Csak negyven­­hármat és miért nem többet? Hiszen többen is jelentkeztek ... NAGY BÁCSI rizstermelő csoport­vezető Az elnöknél rendelte meg az újságot. A felesége és lánva szerkesz­tőségünktől. Egv családban minek három újság? A megrendeléshez azon­ban mindenki ragaszkodott. A végén mégis úgy döntött a család, hogy az újság legyen a Szöszié. A postán még nem ismerik a Szöszit. csak úgy tud­ják: Nagy Ilonka. Ebből is látni, hogy a kötelezett­ségvállalást lehetett volna teljesíteni. A szövetkezeti elnök azzal védekezik, hogy nem volt ideje és nem is egye­dül vállalta a száz előfizető megszer­zését. A százat, ha ötfelé osztjuk, ak­kor ő eggyel túlteljesítette, amit vál­lalt. De kíváncsiak vagyunk, hogy meddig kellett volna a dolgozóknak az újságra várni, ha nem megyünk el Fegyvernekre. A HNB elnöke még a szemét is lesütötte, mikor rája terel­tük a szót. — Előlem Jávorka elvtárs halászott el mindent. Még engemet is ö szerzett meg előfizetőnek — mondotta. Érdekes, hogy a „nagy halászat” után is akadnak olyanok, akik bíznak a sajtó terjesztésében. Duba János, a kertészeti csoport vezetője és a Cse­­madok helyi csoport titkára máskép­pen néz a dolgokra. — Kötelezettséget nem vállalok, de a csoportom minden tagját megszer­­zem előfizetőnek. A CSEMADOK-ból is lesz egy pár előfizető. Subert János így kezdte a mondó­ké j át: — Én nem leszek előfizető, úgy be­széljetek velem! t- Nqpn kötelezünk senkit Subert bácsi, csak kivele, mi fáj odabent! _ — A gyümölcstermelésről többet ír­jatok! „Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát” — először erre a közmon­dásra gondoltunk, de a kérdezések után a véleményünk megváltozott, A félórás vitával Subert bácsi is megelé­gedett. Most már nem kell megrendelni az újságot! Fejeztük be a beszélgetést. — Még. hogy nem kell? Küldjétek csak a nevemre! Ezenkívül én is szer­zek a csoportból vagy tíz előfizetőt, * * * A FENTI PÉLDA AZT MUTATJA, hogy a dolgozók kedvelik az újságot, szomjaznak a tudomány után. Tanul­ni, művelődni akarnak. Tudják, hogy ebben a sajtó nagy segítséget nyújt. A hazai és szovjet tapasztalatok elsa­játításával könnyebben és többet tud­nak termelni és ezáltal jobban élhet­nek. A megrendelés sokszor csak azon múlik, hogy messze van a posta, vagy nincs levéiboriték. A helyi nemzeti bizottság tagjainak kötelessége, hogy elbeszélgessenek a dolgozókkal a saj­tóról és annak fontosságáról. Kultúr­­előadásokon. gyűléseken is szerezhe­tünk számos előfizetőt. Sokszor elég csak annyit mondani: a megrendelő lapot akarom beküldeni, kinek ren­deljek még újságot? Bizonyára számo­sán jelentkeznek előfizetőnek. — Ez mindannyiunk kötelessége, mert a tu­dás révén elért többtermés mind­nyájunk jólétét szolgálja. CSURILLA JÓZSEF Bukj föl megáradt közönyödből, nz légy keserű, sem szelíd. Idegen test, akárha bömböl, olvasd fejére vétkeit! •■ашаяаш«авшNoашша1 Jól mííködik a tompái CSEMADOK tánccsoportja TOMPÁN fáradságot nem ismerve próbákat tart a CSEMADOK ' Helyi szervezetének tánccsoportja. A régi népi táncokat a falu fiataljai ma épp olyan örömmel táncolják, mint valaha őseik. Amíg a múltban az uralkodó körök­nek az volt a céljuk, hogy a nemze­tiségeket egymás ellen uszítsák, ad­dig ma nagyon szépen megértik egy­mást szlovákok és magyarok. Tompán ez abban is kifejezésre jut, hogy a helyi CSEMADOK tánccsoportjának tagjai szlovák lány harmonikaszavára ropják a szép, ütemes magyar népi táncokat. Habár a fiatal harmonikás lány egy szót sem tud magyarul, azért ugyanolyan érzéssel játssza a magyar csárdást, mint valamelyik szlovák tánc-dalt. Az ipolysági járás táncegyüttesei­nek nagy segítséget nyújtott a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes ipolysági fellépése. A tánc­csoportok igazán ráeszmélhettek arra, hogy milyen szép a népi tánc és mi­lyen művészi módon ki lehet dolgoz­ni a régi néptáncokat. Felejthetetlen élményben volt részük a nézőknek az „Üveges tánc” bemutatásakor, ami­kor a lányok boros üveggel a fejükön különböző táncfigurákat mutattak be; nem is beszélve a többi számról, mely mind nagy művészi tudásra vall. A tánc méltó otthonra talált az ipolysági járásban. Járási méretben 10 tánccsoport működik eddig nagyon szép sikerrel. E szép példát kövessék a többi járások kultúregyesületei, CslSz-szervezetei is. Henczy Béla Ipolyság A CSEMADOK V. kongresszusa előtt December 11-12-én tartja országos évzáró közgyűlését a CSEMADOK. A helyi csoportok mindenütt lázasan készülnek e nagv eseményre. A tag­gyűlések melyeken a közgyűlési kül­dötteket választják, lelkes hangulat­ban folynak le. Ez a készülődés azonban nemcsak a gyűléseken és a küldöttek ünnepélyes megválasztásá­ban nyilvánul meg. A helyicsoportok a közgyűlési előkészületeket össze­kötötték a v lasztási kampánnyal, a csehszlovák-szovjet barátság hónapja akcióval és fokozott kultúrtevékeny­­séggel igyekszik biztosítani az akció sikerét. A galántai helyicsoport színvona­las műsorral lépett fel a választások ielentüségét ismertető előadáson. Si­kerei szerepeltek még itt a galántai Sloboda-üzem kultúrcsoportjának szó­­lóéijekesei és szavalói, a helybeli 11 éves magyar és szlovák iskola növen­dékei is. Záreckv László elvtárs. Ady: „Magyar jakubinusok dala” című ver­sét szavalta hatásosan. Hviezdoslav válaszversét Ady versére, mellyel testvéri harci táborba hívta az el­nyomott nemzetiségi dolgozókat, Sen­­ková elvtársnő adta elő nagy sikerrel. A közgyűlés tiszteletére értékes kö­telezettségeket. vállalt a helyicsoport, melyek a kultúrmunka színvonalának emelését célozzák, A Csemadok kul­­túrbrigádja a csehszlovák-szovjet ba­rátság hónapja alkalmából többször adott kultúrműsort, Az andódi helyicsoport kultúr­­egvüttese nagyon érdekes és szép műsort tanult be, melyet a CSEMA­DOK ” közgyűlése idején terveznek előadni a faluban, Az együttes tag­­b” kissé kellemetlenül érte az a hír, hogy a konferenciát, később, decem­berben tartják meg, de ez nem vette el kedvüket a munkától, hanem még szebbé és változatosabbá teszik műso­rukat és kis falujukban így fogják megünnepelni a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók V. kongresszusát. Sok sikert számvitel istá к J A szepsi járásban levő Somodi köz­ség nagy tágas kastélya valamikor az egyházi hierarchia tulajdonát képezte Ma a kastély szobáiban könyvviteli is­­■ óla van Hatvan egészséges üdearcú •atal lány sajátítja el itt a helyes ‘■önyvelés titkait. Az iskola kétéves, s tnnek sikeres elvégzése után az EFSz­­kben, gépállomásokon, állami gazda­­ágokon és pénzintézetekben mint önyvelOk helyezkednek el. A jövő feladataira való felkészülés mellett a fiatal lányok szakítanak időt a kultúrmunkára is. Most a válasz­tások eldtt ez az igyekezetüket még lokozták. Nemcsak a helybeli lakos­ságot szórakoztatták az agitációs köz­pontokban. hanem ellátogattak a szomszédos községekbe is. — Ötven tagú kultúrbrigádunkkul — mondotta Szarka Mária, a kultúr­­brigád vezetője — eddig Alsóláncon, FelsOldncon Csecsen, Tornán, Almá­son, Féderen és másutt léptünk fel. A választások napján a somodi dolgo­zókat szórakoztatjuk aazdag kultúr­műsorral. Sok sikert,számvitelisták!-k­------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—N Mi, fiatalok is felemeljük szavunkat a háború ellen - a békéért Az utóbbi napokban dolgozó né­pünk a Nemzetgyűlésbe és a Szlo­vák Nemzeti Tanácsba való válasz­tások előkészületeinek jegyében élt. Ez az esemény életbevágóan fontos népünk életében. Hat év elteltével A, Tápotoeký köztársasági elnökünk feloszlatta a Nemzetgyűlést, mely hivatalban léte alatt sok fontos és áldásos törvényt hagyott jóvá, kü­lönösen olyanokat, amelyek az új, szocialista ipar és mezőgazdaság fellendülését segítik elő. A munkások, a dolgozó paraszt­ság és a haladó értelmiség saját soraiból ajánlotta a legjobb és leg­­öntudatosabb dolgozókat, akikben megbíznak, hogy a törvényhozó tes­tületben méltóan fogják képviselni érdekeinket. A választók alaposan megismerhették jelöltjeiket. Alkal­muk volt belepillantani múltjukba jelen munkájukba. Az agitációs központok esténként benépesültek, itt találkoztak a dol­gozók jelöltjeikkel, elbeszélgettek velük, kellemes kultúrműsor kere­tében együtt töltötték szabad órái­kat. Mi fiatalok sem akartunk lema­radni a felnőttek mellett. Hiszen szülein!: szavaztak a mi örömteli életünkre és még boldogabb jövönk­­re. És ezt mi tudatosítottuk ma­gunkban. Tehetségünkhöz képest mi is hozzájárultunk a választások ün­nepélyes lefolyásához. Nem egy a­­gitációs központban lépett fel az ifjúság s így próbálta kifejezni há­láját mind azért, amit a dolgozók kormánya már eddig is nyújtott ne­ki. A választás előtti, hűvös szombat este a pozsonyi fiatalság lampionos felvonulással fejezte ki rendsze­rünk iránti szeretetét. Végig az ut­cákon hullámzottak a lelkes fiata­lok tömött sorai Gyönyörű volt % nézni, ahogy az új fiatalság a had­sereg tagjaival karöltve, égő lam­pionokkal járta be történelmi vá­rosunk állandóan szebbülő utcáit. A felvonulás a színház előtti tér­ségen csúcsosodott ki. Itt a boldog fiatalok pattogó zene hangjaira táncra perdültek, hogy kifejezzék örömüket és megelégedésüket rend­szerünk iránt, egyszersmind harag­jukat és elutasításukat azokkal szemben, akik új világháborút sze­retnének kirobbantani, akik azt a­­karják. hogy újból anyák és gyer­mekek vére folyjon, hogy a föld-? golyó újabb borzalmak színhelye legyen. Mi is felemeljük szavunkat a há­ború ellen, a békéért, a nemzetek közötti békés együttműködésért! STRBÍK KATALIN a gazdasági iskola tanulója Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents