Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-28 / 48. szám

1954. november 28. Földműves 7 Épül az új élet Leszenyén „Ne csak beszéljünk, hanem érez­­ük is azt, amit mondunk’’ — jegyzi <neg Alaksa János, a leszenyei helyi nemzeti bizottság elnöke. — Nincs arra szükség, hogy fessük a szavakat, tényekkel kell megmagyaráznunk az emberi sors nagy fordulását. Vagy ta­lán elfelejtettük azt a sok rosszat, amit fiatal korunkban megéltünk? — Nem lehet azt egykönnyen elfelejteni. Örökös emlék vésődött a szívünkbe s ezért soha többé nem kívánjuk vissza a múltat. u- Frissnek, fürgének mutatja magát Alaksa elvtárs, nemcsak a munkában, hanem az esze járásában is. Pedig már az ötven felé közeledik. Ez azon­ban csak ráncos arcán és őszülő ha­ján látszik, nem a cselekedetein. A hanaia pattog, kifejezései tömörek. — Amennyit én dolgoztam abban a másik világban! — fűzi tovább a beszélgetést — de még annyit sem bírtam keresni, hogy a családnak meg lett volna a mindennapi kenyere. — Pedig gürcöltem, éjszakáztam, speku­láltam. hogyan lenne jobb. de ez mind hiábavaló volt. Báró Majthényinél töltötte Alaksa elvtárs java életét. Cseléd volt, kom­­mencióért dolgozott. Negyedévenként 150 koronát, egy évre vedig 8—10 m'-'Sa gabonát kapott a szolgálatért. Az ilyen silány keresetből bizony nem lehetett fényes az élet. Az ígéret továbbra is csak ígéret maradt — Ügy volt az azelőtt, hogy se kenyér, se bagó. se rántanivaló nem volt — mondja fontoskodóan. — A о kerekekkel is úgy volt, hogy az egyik gyerek a másik ruháját kapta és a másik cipőjét húzta a lábára. No. de mit tehetett az ember. Hiába fordult a község vezetőségéhez, az mindezt nem akarta látni. De bezzeg, ha jött a képviselőválasztás, ígértek fűt-fát az urak, csak rájuk szavaz­zunk Mikor aztán elmentek, minden úgy maradt, ahogy volt. Az ígéret továbbra is csak ígéret maradt. Hasonlóan emlékezik vissza a múlt­ra Szladovnyík Pál, hat gyermek apja is, aki szintén sok éven át „ette” a keserű cselédkenyeret. h — Rossz rá gondolni is, hogy mi­lyen életünk volt nekünk. Az a pisz­kos báró még deresre is huzatott ben­nünket ha valamit véletlenül nem a kénye-kedvére tettünk. Mehetett az­tán az ember panaszra, mindig az uraknak volt igazuk. Sokat ugyan nem is okoskodhattunk mert egysze­rűen az utcán találta magát az em­ber. Jól emlékszem — folytatja a beszélgetést Szladovnyík elvtárs. — amikor az egyik szavazás alkalmával a báró úr kijelentette: — Csak arra szavazhat mindenki, akire én mondom. — — Erre az egyik cseléd. Szonder­­lík Lajos azt felelte: — Mindegy nekünk, akármelyik úri pártra szavazunk, úgysem a mi érdekünket fogja szolgálni. — No. hisz volt mit mondania a szegény cselédnek. Majthényi úr tüs­tént csendőröket hozatott és éjszaká­nak idején utcára rakták Szonderlí­­kot családjává’ együtt. Ráadásul a báró úr azonnal elbocsátotta a mun­kából. Nemcsak a világ — az élet is változott Amint látjuk, szomorú sorsa volt Alaksa és Szladovnyík elvtársaknak is. akárcsak a többi cselédnek. Szen­vedtek, nélkülöztek. Most azonban már bizalommal néznek a jövőbe. — Báró Majthényi eltűnt Leszenyéről. Gazdaságát az állam vette át. A volt cselédek szorgoskodnak benne, hogy minél nagyobb eredményeket érjenek el. Tudják, hogy most maguknak és családjuknak dolgoznak. Szladovnyík Pál. a leszenyei gaz­dasághoz tartozó újfalusi részlegen gazda. Most tudja csak Szladovnyík elvtárs, hogy mi az élet A kommu­nista párt vezette harc neki és csa­ládjának is meghozta a nyugodtabb holnapot. — Nemcsak a világ, az élet is vál­tozott — mondja Szladovnyík elvtárs. — Ma már kisebb gonddal nagyobb darab kenyér jut az asztalra. Havonta 1500 koronát keresek Az egyik fiam szintén a gazdaságban dolgozik. Ga­bonánk annyi van, amennyi szüksé­ges. Gyermekeim már nem tudják, mi a nélkülözés. Nekik megvan a le­hetőségük a tanulásra is. Alaksa János elnöki funkciója mel­lett eljár dolgozni a gazdaságba is Keresetével és mostani életével meg­elégedett. Mint elnök, igyekszik köz­ségük fejlődését minél jobban előre­vinni. A ielszabadulás óta 15 új csa­ládi ház és különböző középületek épültek Most ismét 15 kis- és közép­­paraszt igényelt háztelket. Szép fejlődésnek indult Leszenye község az utóbbi időben. A lakosság élete is napról-napra jobb. Most, amikor a szavazó urna elé állnak a leszenyei dolgozók, együttesen adják szavazatukat Tomasík elvtárs. nemzet­­gyűlési képviselő-jelöltre és Hatodán elvtársra, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltjére. Már a jelöltek be­mutatkozásán visszatükröződött Le­szenye község megelégedése. Vita­­felszóló1 vsunkban többen összehason­lították a múltat■ a jelennel. Különb­séget tettek a két szavazás és a két élet között. ' 7.ATYKO JÓZSEF Bizalommal szavaztunk rájuk : Valóra váltják ígéretüket A r ipolysági járás dolgozói legjobb­­ja it jelölték és választották a nemzeti bizottságokba, akik nagy len­dülettel fogtak munkához, hogy ígé­reteiket valóra váltsák. A z új nemzeti bizottságok jó tö­­knegpolitikai munkája legelőször a be­szolgáltatások idején mutatkozott meg Meggyőző munkájuknak köszön­hető hogy az ipolysági járás eleget tett besznlgáltatási kötelezettségeinek gabonában és kukoricában is. A járási nemzeti bizottság tagjai segítették a helyi nemzeti bizottságot felelősségteljes munkájában. Többna­pos tanfolyamot rendeztek részükre, ahol jól kiválasztott előadók ismer­tették a nemzeti bizottságok munká­ját és irányítást adtak a munka he­lyes szervezésére. A tanfolyam jó be­fektetésnek bizonyult, mert a rész­vevők munkájukat könnyebben és e­­redményesebben végzik, mint az elő­ző bizottságok tagjai. Járásunk mezőgazdasági járás és ezért a jő munka megkívánja, hogy a HNB tagjai szorosan együttműköd­jenek az egységes földművesszövet­kezetek vezetőségével. Ezt a jó e­­gyüttmüködést 'sikerült megteremteni Ipolyvisk. Deménd. Magyarad, Ipoly­­nyék. Kostolné Moravce és még más községekben is. Az eredmény az, hogy az említett községek EFSz-ei a leg­jobb helyet foglalják el a járásban és kerületi méretben is az elsők kö­zött vannak. Az ipolyviski és leg­újabban a magyaradi egységes föld­­művess7övetkezetet már országszerte ismerik és elismeréssel beszélnek ró­la. Az ipolysági járásban a tanulóifjú­ságot is a mezőgazdaság szeretetére nevelik. Ezt bizonyítja az is, hogy több tanuló mezőgazdasági iskolán folytatja tanulmányait. ígéretet tet­tek, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérnek az EFSz-ekbe és ott értékesítik majd tudásukat. A tanítók nemcsak elméletben nevelik a tanulókat a mezőgazdaság szerete­tére, hanem gyakorlatban is. Az őszi mezőgazdasági munkákban és a kuko­rica betakarításában is jelentős se­gítséget nyújtottak az ipolysági szlo­vák és a magyar tannyelvű tizenegy­éves iskolák tanulói. A két iskola ta­nulói versenyre hívták ki egymást és ezt a versenyt a tizenegyéves magyar tannyelvű középiskola tanulói nyerték meg. Brigádmunkájuk bizonyítéka an­nak, hogy az ipolysági járás tanuló ifjúságát olyan tanítók vezetik, akik tudatában vannak mezőgazdaságunk fontosságának. A járási nemzeti bizottság az őszi mezőgazdasági kiállításon külön i pavilont építetett az iskolai micsurin- : kertek kiállításának. Ez a kiállítás I megmutatta tanítóink és tanulóifjúsá­gunk szeretetét a mezőgazdaság iránt Tanulóink komoly kísérletezéseik e­­redményeit hozták el oda, hogy meg­mutassák a még kételkedőknek, hogy nagyobb tudással és becsületes, kitar­tó munkával milyen eredményeket le­het elérni a mezőgazdaság terén Banzi elvtárs, a középturi nemzeti is­kola igazgatója és a járási iskolai mi­­csurin-körök vezetője dicséretet ér­demlő munkát fejtett ki a .kiállítás sikeréért. Szép eredményeket értek el a palásti szlovák nyolcéves közép­iskola, a gyerki, középturi és gvügyi nemzeti iskolák, valamint a déméndi szlovák nyolcéves középiskola. A ta­nulókat a kerületi nemzeti bizottság 300, a járási nemzeti bizottság mező­­gazdasági osztálya pedig 1.200 korona pénzjutalomban részesítette, mely összegekért a legjobb iskoláknak könyveket és más iskolai felszerelést vettünk. Így serkentjük ifjúságunkat még jobb és szebb eredmények elé­résére mezőgazdasági téren. A járási nemzeti bizottság tanácsa, hogy a X. kongresszus határozatait megvalósít­sa, elhatározta, hogy téli mezőgazda­­sági iskolákat szervez. Ennek ered­ményeként járásunkban hat téli me­zőgazdasági iskolát szerveztünk meg tíz osztállyal és körülbelül 320 tanu­lóval. Ezenkívül még szövetkezeti esti iskolákat is szerveztünk. j\/I indezekből világosan kitűnik, hogy komoly építő munka folyik já­rásunkban. Tehát az ipolysági járás dolgozói a nemzeti bizottságokba va­ló választásokra jól választották ki jelöltjeiket. Járásunk dolgozó népe most is jól választott, mert a Nemzetgyűlésbe Letavai elvtársnöt, a malinoveci egy­séges földmüvesszövetkezet etetőjét, a Szlovák Nemzeti Tanácsba Prokos elvtársat, a felsőszemerédi traktor- és gépállomás brigádvezetőjét jelölte akik normájukat túlteljesítik. Mind­ketten ősgyökeres mezőgazdasági munkások, akikben megvan a bizto­síték, hogy járásunk sorsát, főleg ami a mezőgazdaságot illeti, szívükön fog­ják viselni. Ezért járásunk dolgozói a szebb jövő érdekében egységesen szavaznak jelöltjeikre, mint ahogy azt a nemzeti bizottságokba történő vá­lasztások idején tették, mely válasz­tások eredményei járásunkban az ed­digi munka1 alapján nagyban érezhe­tők. Köteles János Példás állattenyésztés az udvardi Amikor beléptünk az udvardi EFSz gazdasági épületei közé, kissé megle­pődtünk. mert láttunk már nagykiter­­jedésü szövetkezetét, de olyant, mint az udvardi még nem. A gazdasági épületek, amelyeket állandóan építe nek a szorgalmas szövetkezeti tagok szépen sorjában állanak és sok érté­kes állatot rejtenek magukban. A te­rület, ahol a gazdasági központot épí­tik, körülbelül 15—20 hektár. Kíváncsian néztünk körül a gazda­ságban. Azért jöttünk ide, hogy meg­láthassuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás eredményeit. Első utunk az istálló felé vezetett. Megnéztük az állatállományt. Szép, tiszta, gömbö­lyűre hízott teheneket láttunk a te­­"nistállóban, amelyben példás rend uralkodik. A járdák fel vannak szórva oltatlan mésszel és a levegő is tiszta. Az istállók mögötti helyiségben készí­tik elő a takarmányt. A közel 1000 szarvasmarhának bizony rengeteg ta­karmányra van szüksége. A 70 gon­dozónak bőven akad' munkája, ha fenn akarja tartani a rendet az istál­lóban. A példás rend azt bizonyítja, hogy az állatok jó kezekben vannak. A gondozók teljesítmény után van­nak jutalmazva. Egy gondozó 13 te­hénnek viseli gondját és ahogy dolgo­zik, úgy veszi hasznát. Német Ferenc szeptember végéig 744 munkaegysé­get dolgozott le. A fejőket a tejho­zam után jutalmazzák. Minden 100 li­ter tejért 2.5 munkaegységet kapnak A növendékállatok gondozói súlygya­rapodás szerint vannak jutalmazva. Személyenként 25 darab állatot gon­doznak és minden 10 kilogramm súly­szövetkezetben gyarapodásért 2 munkaegység jutal­mat kapnak. A másik csoport tagjait az elválasz­tott borjak után jutalmazzák. Egy elválasztott borjúért 17 munkaegysé­get kapnak jutalmul. Ezen a munka­helyen találkoztunk és beszélgettünk Csermák Jóskával, aki igen ügyesen végzi munkáját. Csermák Jóska két kipróbált szövetkezeti tag keze alatt dolgozik és az elmúlt hónapban 42 munkaegységet keresett. Megvan Mé­­gedve, hiszen keresete igen szép és bizony sok felnőtt sem keres többet. Azután Kocsicky elvtárs — a csoport másik tagja elmondta, hogy a hideg nevelésben napi 1—1.2 kilogrammos súlygyarapodást ' is elérnek és az ál­latgondozás mellett még más munkál is végeznek, segítenek az építkezési csoportnak, amiért külön jutalmazás­ban részesülnek. HOKSA ISTVÁN A sziiicei dolgozók választás előtt A kapitalista rendszer alatt sen­ki sem törődött a Rozsnyó melletti Szilice község lakóinak sorsával. Itt éltek a várostól távol, autó­busz-összeköttetés, villany- és kultúráiét nélkül. Rozsnyóra 13 kilométert kellett gyalogolnak, hogy eladhassák mezőgazdasági termékeiket és, hogy háztartásaik részére megvehessék a legszüksé­gesebbeket. A felszabadulás után új élet jár­ta át ezt a kis eldugott falut is. Ma a sziliéi földművesek nagyrésze közösen gazdálkodik. Szövetkeze­tüket „Vörös lobogő"-nak nevezték el. A községben már, 4 éve beve­zették a villanyt és naponta négy­szer fordul meg az autóbusz Rozs­nyó és Szilice között. A község kultűrházában hetenként három­szor rendszeresen filmelőadások vannak, azonkívül a községnek he­lyi hangszórója és csaknem minden házban rádió van. A sziiicei ifjú­ság közül hatan tanulnak a mező­­gazdasági iskolákban. A szövetke­zeti tagok közül sokan családi há­zak építéséhez fogtak. Ezek közül Tímár Daniel és Temesi Lajos szö­vetkezeti kölcsönben részesültek. Különösen példás állattenyész­tésükre büszkék a sziiicei szövet­kezet dolgozói. Üj gazdasági udva­rukban korszerű istállókat, sertés­ólakat, tyúkfarmot létesítettek. A jövő évben pedig egy 1000 férő­helyes juhaklot építenek. A szö­vetkezet gazdasági udvarán ott szorgoskodnak Szabó László és La­banc László sertésgondozők, Zak­har Sándor tehéngondozó, Szabó Mária fejönő. Kovács Ilona és még sokan, akik mind az állattenyész­tésben dolgoznak. A jó munka a példás beadások teljesítésében tükröződik vissza a legjobban. A sziliéi szövetkezet tagjai köteles beadásuk teljesítése után feláron 24 mázsa sertéshúst adtak el. Most nemrégiben pedig г rozsnyói kiállí­táson a húsfelesleg eladásával 10 sertés után 26.000 koronát vettek be. Ugyancsak nagy jövedelmet je­lentett a szövetkezetnek a gyapjú beadása is. A tervezett 902 kilo­gramm helyett 3328 kilogrammot adtak be, melyért több mint 150 ezer koronát kaptak. A sajt beadá­sát is túllépték és a terményfeles­leg árusításánál 12 mázsa került eladásra. A tejbeadást 70 ezer li­terrel lépték túl és az év végéig még 21 ezer liter tejet adnak be. A szövetkezet jó gazdálkodásá­nak eredményei a szövetkezeti ta­gok jövedelmében is megnyilvánul­nak. így például Szabó László ser­tésetető havonként a természet­­benieken kívül 800 koronát kap előlegképpen. Minden becsületesen dolgozó szövetkezeti tag, valamint családja egyre jobban és örömtel­­jesebben él ma Szilicen. Az új élet e bizonyítékairól sokat beszélnek a sziiicei dolgozók most a választások előtt az agltációs központban, ahol esténként egybe­gyűlnek. Arról is beszélnek, ho­gyan teszik még jobbá és kelle­messebbé az életüket. Iskola, kul­­túrház, vízvezeték, egészségügyi központ építését tervezik és nem utolsó sorban az utak megjavítá­sát tűzték ki feladatukul. Szilice község dolgozói meg van­nak győződve arról, hogy a novem­beri választások jelöltjei, Jarabek János és Krbavec János példás bányászok segíteni fognak nekik terveik mielőbbi megvalósításában. Ezért mindnyájan egységesen in­dulnak a választásokba, hogy je­löltjeik győzelmet arassanak. Az őszí mélyszántás befejezésével a magasabb hektárhozamokért Dél-Szlovákia egyik legnagyobb földművelő járása a párkányi járás, ahol nagyrészben már befejezték az őszi munkákat. Most az őszi mély­szántás befejezésére fordítják összes erőiket. Az őszi gabonaneműek már zöldéinek, bokrosodnak. Ez egyrészt a szocialista munkaversenynek, más­részt pedig annak köszönhető, hogy a szövetkezetek dolgozói az őszi mun­kák befejezésével akarják méltón megünnepelni a választások napját A bélai EFSz nemcsak az egyéb idénymunkákban jár mindig az élen, hanem az őszi vetést, a kapások be­takarítását és a mélyszántást is az elsők között fejezte be a járásban. Ebben a szövetkezetben 160 hektár­nyi gabonát vetettek el sűrüsorosan. A bűcsi szövetkezet tagjai is befe­jezték az őszi munkákat. A gabona­féléket sűrüsorosan vetették el, mert az idét; is jól bevált náluk a sűrűso­ros vetés. A szövetkezet 30 hektárral több búzát vetett, mint a tervben volt, hogy a következő évben több mezőgazdasági terményt szolgáltat­hasson be. A járás legnagyobb szövetkezete — Bátorkeszi ugyancsak az összes mun­kák befejezése előtt áll. A járás min­den szövetkezetében a sűrűsoros ve­tést alkalmazták, amely a magasabb hektárhozam biztosítéka. Ilymódon ünnepük meg a választá­sok napját a párkányi járás szövet­kezeti dolgozói. Tudják, hogy jelölt­jeik — Petrás Gabriella és Kerék Lajos azért fognak harcolni a jövő­ben, hogy a mezőgazdasági dolgozók élete napról-napra szebb legyen. Ezt a jó munkával és a jelöltek segítsé­gével akarják elérni. Már az is a köl­csönös együttműködés bizonyítéka, hogy az őszi munkák befejezését nemcsak vállalták a szövetkezeti dol­gozók, hanem meg is valósították a választások tiszteletére. Tamás V. A viskiek jól dolgoztak - de megérte ?A viski szövetkezetesek minden té­ren igyekeznek megvalósítani pártunk és kormányunk határozatait. A ta­pasztalatok is azt mutatják, hogy he­lves úton építik szövetkezetüket, megszilárdították annak alapját s a tagság lelkesen dolgozik. Az utóbbi időszakban nagy súlyt fektettek a nö­vénytermesztés emelése mellett a mi­nőségi termelésre; Természetes, hogy igv nagyobb hektárhozamokat értek el. Az első növénytermesztő csoport, amelynek a vezetője László Lajos elvtárs, 6.5 ha földterületen 242-302 kg cukorrépát termelt. — A második munkacsoport Nyustin Lajos vezeté­sével 6.7 ha területen 221.800 kg-ot termelt. Itt láthatjuk, hogy az első munkacsoport kisebb földterületen nagyobb eredményt ért el. De őszin­tén meg kell mondanunk, hogy a második munkacsoport eredményei is gyönyörűek mert ők is jóval túltel­jesítették az előirányzott hektárhoza­mokat. Hektáronként az EFSz 230 q-ás hozamot irányzott elő és való­ságban átlagosan 357 q cukorrépát szedtek fel hektáronként. Mivel túl­lépték tervüket, mind az első, mind a második csoport tagjai szép juta­lomban fognak részesülni. A terven felüli, tehát a 230 q felüli hektár­hozamokért a pótjutalom közel 19-000 koronát tesz ki. Meg kell azt is említenünk, hogv a viski szövetkezetesek a cukorrépát a nappali munkatorlódások miatt éjjel hordták az állomásra. Vájjon mi ve­zette a viski szövetkezeteseket arra, hogy éjjel is dolgozzanak? Erre nem nehéz válaszolnunk. — A viski szö­vetkezetesek tudatában vannak an­nak. hogy csak akkor lesz nékik örömtelibb, boldogabb életük, ha ak­kor dolgoznak s végzik el a munkát, amikor itt van az ideje. így időre el­végezték a munkát és most megkapják a megérdemelt jutalmat. \

Next

/
Thumbnails
Contents