Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-11-21 / 47. szám
2 Földműves 1954. november 21. Megmagyarázzuk a választási törvényt Ki lehet jelen a szavazatok megszámlálásánál A szavazatokat a választóhelyiségben számlálják meg. A dolgozók szervezeteinek és a sajtónak a szavazatok megszámlálásához kiküldött képviselőinek írásbeli felhatalmazással kell igazolniok magukat. Ezt a felhatalmazást a dolgozók szervezetei képviselőinek az illetékes szervezet, a nemzetgyűlési választásokra létesült Központi és Szlovák Választási bizottság, a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra létesült Központi Választási Bizottság és a választókerületi bizottságok adják ki. Ezen képviselőknek neveit bejegyzik a szavazásról felvett jegyzőkönyvekbe. Ezenkívül jelen lehetnek a szavazatok megszámlálásánál a nemzetgyűlési választásokra létesült Központi és Szlovák Választási Bizottságok tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra létesült Központi Választási Bizottság tagjai, valamint az illetékes választókerületi bizottságok tagjai és az ezen bizottságok által megbízott személyek. • Senki más nem lehet jelen a helyiségben. A szavazatok megszámlálása A szavazatok megszámlálásával kapcsolatos munkákat a szavazatszedő bizottságnak azonnal a választóhelyiség lezárása után meg kell kezdenie és megszakítás nélkül folytatnia egészen teljes befejezésükig. A szavazatszedö bizottság legelőször is átszámolja a fennmaradt (ki nem adott) szavazólapokat, lepecsételi azokat és számukat feljegyzi a borítékon. Ezután kitölti a szavazásról felvett jegyzőköny lapfejét és első részét s még a szavazóurna felnyitása előtt megállapítja: a) a válasitók névjegyzékébe bejegyzett választók teljes számát, beleértve azokat a választókat is, akiket a szavazatszedő bizottság a választásnál jegyzett be választóigazolványuk alapján. b) azoknak a választóknak a számát, akiknek szavazólapokat adtak ki (összegezve a választók névjegyzéke 9. rovatának feljegyzéseit). A megállapított számot a szavazásról felvett jegyzőkönyv 1. és 2. sz. alatt kell beírni. A szavazóurna. esetleg a hordozható szavazóurna felnyitása és ezen urna tartalmának összekeverése után a fö szavazóurna tartalmáyal, a szavazatszedő bizottság felosztja a szavazólapokat színük szerint a nemzetgyűlési választásokra leadott és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra leadott szavazólapokra. A szavazatszedö bizottság megállapítja a szavazáson résztvett választók valóságos számát éspedig az összes leadott szavazólap összegezésével és ezt a számot beírja a szavazásról felvett jegyzőkönyvbe a 3. sz. alatt Ha valamelyik választókörben esetleg több szavazólapot adtak volna le, mint a választók száma akiknek szavazólapokat adtak ki. abban az esetben csak a jegyzőkönyv 2. sz. alatt feltüntetett választók számát írják be. Érvényes és érvénytelen szavazólapok A leadott szavazólapok közül a szavazatszedő bizottság először kiválasztja az érvénytelen szavazólapokat és számukat beírja a szavazásnál felvett jegyzőkönyv 4 sz. alá. Érvénytelennek csak azok a szavazólapok tekinthetők, amelyek nem az előírt nyomtatványon vannak. A többi szavazólapokat érvényesnek tekintik, ezek az összes szavazólapok, amelyek az előírt nyomtatványon vannak, tekintet nélkül arra, hogy a választó milyen változtatásokat hajtott végre rajtuk törléssel, vagy más személyek nevének hozzáírásával, esetleg egyéb megjegyzések hozzáírásával. Az érvényes szavazatok számát a szavazásról felvett jegyzőkönyv 5. sz. alatt jegyzik fel. Kétes esetekben arról, hogy a szavazólap érvényes-e, vagy sem, a szavazatszedő bizottság dönt és döntését feljegyzi a szavazásról felvett jegyzőkönyvben. Jegyzőkönyv a szavazásról A szavazásról felvett jegyzőkönyvet a szavazatszedő bizottság az előírt nyomtatványon két' példányban készíti el, pontosan és minden részében teljesen kitölti az előnyomás szerint. A szavazásról felvett jegyzőköi - vet külön készíti el a szavazatszedő bizottság a nemzetgyűlési választásokra létesült választókerületi bizottság részére és külön a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra létesült választókerületi bizottság részére. Kérvényeket és panaszokat nemcsal a választók adhatnak be (egészen a szavazás befejezéséig), hanem a dolgozók szervezeteinek és a sajtónak a választóhelyiségben jelenlévő képviselői is. A választási iratok megőrzése A szavazásról felvett jegyzőkönyv aláírása után a szavazatszedő bizottság elnöke kihirdeti a szavazás redményét a bizottság tagjai és a dolgozók szervezeteinek képviselői, valamint a sajtó képviselői előtt és azonnal elküldi a nemzetgyűlési választásokra létesült választókerületi bizottságnak, valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra létesült választókerületi bizottságnak szánt jegyzőkönyv egy példányát küldött útján, lepecsételt borítékban, elismervény . ellenében a helyi nemzeti bizottság elnökének, aki összegyűjti a jegyzőkönyveket a községben levő összes választókörökből és külön küldöttel azonnal továbbítja a választó - kerületi bizottságok elnökeinek. A jegyzőkönyv második példányát a leadott szavazólapokkal és a többi választási irattal együt elküldik a szavazatszedő bizottságok elnökei a helyi nemzeti bizottságon keresztül, lepecsételt borítékban, megőrzésre a járási nemzey bizottság tanácsának. A választók névjegyzékét visszaadják a helyi nemzeti bizottság tanácsának. A fegyveres testületek alakulatainál kialakított különleges választókörö'c szavazatszedő bizottságainak iratait ezeknél az alakulatoknál helyezik el. Az űi évben ú] módszerekkel Az őszi alkonyat alig terítette széjjel barna szárnyait Hernádszéplak féléit, amikor megérkezett a lakosság jelöltje, Ďuriš miniszter elvtárs. Eljött közéjük, hogy beszéljen velük mindennapi munkájukról. A helyi EFSz tagjai kihasználják a kínálkozó alkalmat, hogy szép eredményeikkel eldicsekedjenek. Van'is mire büszkélkedniük, hiszen a munkaegység értéke meghaladja a 24 koronát, nem is számítva a többi járandóságot. Pedig az is sokat jelent ám. Többek között Golbier Péter 17 mázsa gabonát vitt haza. A szövetkezet tagjai legszívesebben el sem engednék, de el kell mennie, mert már az egész község lakossága várja őt. Meg kell tekintenie a járási szövetkezet áruházát és szót kell váltania az egyénileg gazdálkodó földművesekkel is. Nagy József középparaszt már régen várja ezt a pillana• tot. Egyszerű szobában fogadták a pénzügyminisztert. Otthonosan helyet foglaltak az asztal körül, majd rövidesen meghitt és szívélyes beszélgetés kezdődött. — Hogy megy a gazdálkodás, Nagy elvtárs? — tette fel a kérdést Ďuriš elvtárs. — A szövetkezeti tagok igen dicsekedtek ám ... — Mi, magángazdálkodók kissé rosszabbul állunk. A szövetkezetnek nem voltak olyan nehézségei, mint nekünk. Ezen az őszön például a termés jelentős részét tönkretették az egerek — panaszolja. Jóhiszeműen bólogat a fejével Ďuriš miniszter megjegyzésére, hogy az egerekkel is el lefut bánni. Hiszen azok csak a mezsgyékben tartózkodnak. Kis idő múlva megszólal: — Nem kellene sem egereknek, sem mezsgyéknek lenni, ha némely ember... hiszen ért már engem, hogy van ez a falun ... — A legrosszabbakat nem kell észrevenni — válaszolja Ďuriš elvtárs. Vannak viszont olyanok is, akik már most is szívesen dolgoznának a szövetkezetben. — Bizony kevés a szövetkezeti tag — jegyzi meg Jóska bátya. — Kevés, de ne féljen, lesz az több is — mondja Ďuriš elvtárs. Majd a szenei szövetkezet szép eredményeiről beszél, amely ezidáig már 300 darab sertést adott be terven belül, de az év végéig legalább még egyszer ennyit akarnak beszolgáltatni. Nagy József néhány pillanatig gondolataiba mélyed, majd megszólal: — Bizony ezen érdemes elgondolkodni. Ezt így a régi módon már nem lehet folytatni. Meg kell próbálni a közös gazdálkodást. * * * A hernádszéplaki kultúrház megtelt. A község lakossága barátságosán elbeszélget a jelölttel, arról tanácskoznak, hogyan fogjanak a közös gazdálkodáshoz. A kérdezők között ott van Nagy József gazda Is, aki ezidáig egyénileg gazdálkodott. Lehet, hogy már régebben döntött, lehet, hogy csak most. Egy azonban bizonyos: újévtől növekedni fog a hernádszéplaki EFSz taglétszáma. Állítsunk össze jó takarmányozási tervet (Folytatás az 1. oldalról.) állattenyésztőket a falvakban és ta- | nácsokkal segíteni őket az állatok takarmányozásában. Ezenkívül ellenőrizniük kell, hogy íz etetők miképpen tartják be a takarmányozási tervet s vájjon a tervbe vett napi takarmányadagokat adják-e nekik. Ezen a téren, mind a JNB mezőgazdasági osztályainak, mind a KNB tanácsainak segíteniük kell a zootechnika! szolgálatnak. Azt akarjuk elérni, hogy EFSz-einken, állami birtokainkon, nemkülönben egyénileg gazdálkodó földműveseinknél emelkedjék az állatok hasznossága a téli időszakban is. Valamennyiünknek érdeke, hogy állattenyésztőink tervszerű etetéssel, kisebb költséggel több húst, tejet, zsírt, tojást termeljenek, így kielégítően ellássák munkásainkat és saját maguknak is nagyobb bevételeik legyenek. Jaross Andor nem hiányzik senkinek Az Érsekújvár járási Csehi községben Jaross Andor volt egykor az igazi teljhatalmú kormányzó. A hatalmas kastély csak az ő és családja érdekeit szolgálta. Hatalma már oly naggyá nőtt, hogy a magyar földesurak soviniszta céljai támogatására megszervezte a Jaross-pártot. Céljai elérése érdekében nem fukarkodott az Ígéretekkel, melyek .ohasem valósultak meg. Jaross Andort utolérte a nép haragja. Elvette méltó büntetését. A községben nem hiányzik senkinek. A nép sokkal jobban él, mint az ő idejében. Jaross Ígéretei soha sem szüntették volna meg a kizsákmányolt nép nyomorát, viszont a felszabadulás, majd a kormányprogramm gyökeres változást hozott. Az egykori Jaross-kastély ma a parasztok tulajdonát képezi, benne van a HNB, EFSz irodája és a mozi. Azok a földművesek, akiknek a múltban nem volt biztos holnapuk, ma az egységes földmüvesszövetkezef tagjai. A nyomor és a nincstelenség ebben a községben 9 embernek adta kezébe a vándorbotot Jaross idejében. Ma a község minden lakosának megvan a munkája és becsületes munkája után a rendes megélhetése. A háborúelőtti években csak a földesurak és a kereskedők gyermekei járhattak felsőbb iskolákba. Ma a legtöbb gyerek középiskolába jár. A múltban csak öt ember járatott újságot ebben a községben, ma ez a szám 150-re emelkedett. Színházról mégcsak álmodni sem mertek a község lakosai, ma pedig a helyi ifjúság kultúregyüttese tanul be és ad elő különféle műveket. Óriási különbség van az aggok és a rokkantok támogatása terén is. A háború előtt a községben csak 15- en kaptak aggsegélyt, ma pedig 62 elaggott egyénről gondoskodik az állam. A tíz küométerre lévő Csúzról csak akkor jött el a beteghez az orvos, ha kocsit küldtek érte. Ezt pedig nem mindenki engedhette meg magának. Ma körzeti orvosa van a falunak. A nagyobb orvosi gondosság eredménye megnyilvánul abban is, hogy 1945-ben három csecsemő halt meg a faluban egyé- s koráig, ma pedig ilyen eset nem fordul elő. Jaross Andor senkinek sem hiányzik. Az emberek válla már nem görnyed az iga alatt. Szabadon lélekeznek és dolgoznak a község lakosai, nem kell rettegniük a félfeudális Jaross-párttól. EMLÉKEZÜNK Az első kapitalista Csehszlovák Köztársaságban úgy tekintettek a kormánykörök és a mágnások Szlovákiára, mint az iparilag fejlett cseh országrész mezőgazdasági fiókjára. Szlovákiában nemcsak hogy nem építettek új ipart, hanem még a meglévő üzemeket is leszerelték. Mindenki előtt ismeretes, hogy Szlovákiából a múlt rendszer idején a dolgozók ezrei kerestek külföldön munkát, hogy némileg enyhítsék családjuk könyörtelen nyomorát. 1922-től 1928-ig évente csaknem 13 ezer ember vándorolt ki munkát keresni a határokon túlra. Az említett évek során a kivándorlók 75 százalékát tették ki a földművesek. Az úgynevezett Szlovák Állam alatt pedig százezer munkást küldtek Németországba munkára. Akik idehaza maradtak, azoknak sem volt meg a megélhetésük, Még ha egy kis darab földet is megműveltek, hogy biztosítani tudják a mindennapi kenyeret. Emiatt született meg az emberekben a föld utáni vágy, mert igy kiutat láttak az éhség és a nyomor elől. Ez a jelenség főképpen a munkanélküliség idején mutatkozott meg a legjobban. Bármennyi gyermeke is volt az apának, a jussból mindegyik számottartott a magáéra. Nem is kell mondani, hogy ez aztán a földek elaprózódásához, eldarabolásához vezetett. Mennél szűkebbek voltak a parcellák, annál inkább emelkedett az éhínség. A középparasztoknak sem* volt sokkal jobb a helyzetük. Különösen a gazdasági válságok idején érezték a kapitalista elnyomást. A középparasztnak biztosítva volt ugyan egészévi élelme, de az ipari cikkek, gazdasági szerszámok vásárlása felemésztette minden, a termésfölöslegből származó jövedelmét. A munkások kereseti lehetősége azonban • mindjobban csökkent s ez a fogyasztás csökkenését is jelentette, így a középparaszt sem tudott vásárolni, mert nem volt pénze s nem gyarapíthatta gazdaságát sem. Még élénken él emlékezetünkben az az idő, amikor kis- és középparasztjaink a heti piacokon nem tudták idején a károsultak számára milliós összegeket fizessenek ki. Pártunk ebben a harcában felfedte a munkások és parasztok árulóinak, a nagybirtokosoknak, a burzsoázia pártjainak áruló politikáját. Más volt a helyzet a falusi gazdagoknál, a kulák gazdaságokban. Osztályhelyzetüknél fogva óriási anyagi fölényben voltak, akkor adták el feleslegüket, amikor a piacon a legkedvezőbb árakat érték el. Nem voltak arra kényszerülve, hogy a terményeket mindjárt cséplés után adják el, hanem kivárhatták az alkalmas időt, amikor az árak ismét magasra szöktek. Mindenfelé kiépítették kapcsolataikat s ezt saját gazdasági előnyükre használták ki. Az idegen munkaerők és a szegényparasztok kizsákmányolásából nyerték legtöbb jövedelmüket. Ebből tehát láthatjuk, hogy a szegényparaszt az éhségtől való félelmében, a középparaszt pedig, hogy életszínvonalát megtarthassa, ragaszkodott a földhöz. A kulák viszont azért igyekezett minél nagyobb területeket birtokolni, hogy még jobban kizsákmányolja a kis- és középparasztot, emelje saját nyereségét. A nagybirtokosoknak, az agrárpártiaknak sokáig sikerült megtéveszteniük a parasztságot „a vidék egy család" jelszóval, és megnyerni őket a választásoknál, hogy rájuk szavazzanak. Ennek következtében az agrárpárt az ország legerősebb politikai pártjává vált. Kezébe kaparintotta az élelmiszeriparban, a cukorgyártás terén a részvényeket, sőt a honvédelmi miniszteri tárca is az agrárpártiak kezében volt. A parasztság becsapásával és azzal a jelszóval, hogy az agrárpárt csak a kis- és középparasztok érdekeit védi, erősítették helyzetüket. A gazdasági harcok során megnyerték a versenyt a gabona, az ipari, szeszipari monopóliumokkal szemben is. Noha Csehszlovákia a világ egyik legfejlettebb ipari állama volt, az agrárpártiak és dr. Hodzsa, az agrárdemokrácia megvalósításáról beszéltek, mint olyant emlegették, amely a legbiztosabb eszköz a bolsevizmus ellen. Tehát éppen úgy beszéltek, mint később Hitler, amikor kijelentette, hogy „Németországnak értékesíteni terményeiket, esetleg pénzhiányuk miatt potom áron adták el árujukat. Az agrárpárt sokat ígért, de semmit sem váltott be. Nagyon jól tudták, hogy miért van szükségük a parasztságra, mint tartalékra, mert különben a proletariátus megnyeri a parasztságot s akkor nekik el kell bukniok. Ellentétet szítottak a parasztság és a munkásság között. Azt kezdték bizonyítgatni, hogy a munkásság és a pa asztság érdekei különbözőek. A társadalom fejlődése azonban nem a kapitalisták óhaja szerint megy végbe, hanem úgy, ahogy azt a gazdaság törvénye diktálja. A kapitalisták kezében a tőke egyre jobban felhalmozódott. Ez azonban a kis- és középparasztok kizsákmányolásából eredt. A parasztság gazdasági helyzete a tőke felhalmozódása következtében egyre rosszabbá vált. Ennek a hatása különösen a gazdasági válság idején I mutatkozott meg. 1925-ben a bíróság több mint 70.000 végrehajtást rendelt el és a következő 5 év alatt csaknem 500.000 végrehajtást foganatosított. A parasztságot 35 milliárd koronás adósságba verték. _ Ennek az összegnek csak az évi kamatja 1.5 milliárd koronára rúgott. Mindezek az adatok azt bizonyítják, hogy noha a kapitalisták a parasztságot meg akarták tartani a maguk oldalán a munkásság ellen, mégsem tudták megvédeni a nyomortól és az elszegényedéstől. A kommunista párt által vezetett munkásosztály azonban nap-nap után leleplezte a burzsoázia és az agrárok hamis politikáját. Nehéz és kemény harcokban kovácsolod ott eggyé a munkások és a parasztok szövetsége. A párt a felszabadulás után kezdte megvalósítani azt a politikáját, amelyet célul tűzött ki és amellyel megnyerte a dolgozó parasztokat a kapitalista kizsákmányolás elleni harcra. Pártunk parasztpolitikája következetes és meg nem alkuvó harcot folytatott az árulók földbirtokainak elkobzásáért és a földreform végrehajtásáért. A kommunista párt volt az, amely lehetővé tette a termények árainak felemelését, sőt nagy harcot folyta tott, hogy az 1947-es szárazság parasztállammá kell átalakulnia, mert másképp megsemmisül.” Az agro-fasiszták és néppártiak örökösei 1948-ban meg akarták ismételni azt, ami 1920-ban történt. Vagyis meg akarták hiúsítani népünk forradalmi vívmányait és viszsza akarták állítani a kapitalista társadalmi rendet. A parasztság másodszor már nem hagyta magát becsapni, mert még jól emlékezett az agrárburzsoá kormány tevékenységére. A munkások és a parasztok nyílt fellépése a reakció számára nagy meglepetés volt. A reakció ugyanis a falusi parasztságra számított, mint tartalékerőre. A kis- és középparasztság a februári napokban megmutatta forradalmiságát, politikai öntudatát, amelyet a munkásokkal vállvetve vívott harcban szerzett. A győzelmes Február, a parasztok és munkások szövetsége a gottwaldi politikának a gyümölcse. Ez biztosíték volt népi demokratikus államunk részéről a parasztság számára, hogy ha gazdaságát fejleszteni fogja, maga látja munkájának hasznát. Az ipari munkásság a mezőgazdasági gépek ezreit küldi parasztságunknak, hogy a termelésben egyre nagyobb eredményeket érjen el. A kormányunk által nyújtott segítség már megmutatja hatását a mezőgazdaság fejlődésében. A közös nagybani termelésben rohamos léptekkel valósulnak meg a X. pártkongresszus irányelvei. Hazánk dolgozó népe választásokra készül. A kapitalizmus alatt a szavazás előtt a falvakat a burzsoázia ügynökei keresték fel, hogy a parasztságot szembeállítsák a munkássággal, minél több szavazatot szerezzenek a nagybirtokosok számára, hogy ezáltal biztosítsák a kapitalisták jövedelmét a dolgozó parasztok rovására. Népi demokratikus rendszerünkben állandóan és most a választások idején is gazdasági szakemberek járják be a falvakat, előadásokat tartanak, hogy dolgozó parasztjaink földjei is egyre többet teremjenek, és hogy maguk szebben és boldogabban éljenek. J
