Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-14 / 46. szám

10 Földműves 1954. november 14. VADÁSZATI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADÄSZVÉDEGVI ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Д térsasvadászatok rendezéséről és azok fontosságáról A társasvadászatok, jobban mondva körvadas/atnk a vadászok szüretét jelentik Itt tűnik ki, melyik terüle­ten hogv m gazdálkodtak, védték-e a vadat, g .ml>skodtak-e róla stb. A kdrvadászatok s egyéb társasvadásza­­tok egvúttal társadalmi események is, mert ezeken ismerkednek össze a vadászok egymással s itt tanulhat meg sok fiatal vadász igazán jól 'va­dászni. A Vadászvédegyletek ellenőr- I ző közegeinek itt nyílik alkalmuk ' alaposan áttekinteni az, egész terüle­tet s beletekinteni a vadgazdálkodás helyi titkaiba, hibáiba. E vadászatok alapján lehet azután elkészíteni a lő­­terveket stb. Végül a körvadftszat mutatja meg. milyen maga a vadász­gazda s a vadászat vezetője. A társasvadászat sikerének elő­feltétele a gondosan kidolgozott terv. melynek kidolgozásánál min­den egyes kört (hajtást) úgy kell beosztani, hogy a vadászatot ide­jében be lehessen fejezni. Legjobb, ha a vadászgazda néhány nappal a vadászat előtt megbeszéli a dolgot néhány vadászbarátjSval, akik a vadászaton vele együtt lesznek. A vadászatra csak annyi vadászt (puskát) kell meghívni (biztosítani) amennyire szükség van. Ha sok va­dász vesz részt a körvadászaton, csak egymást akadályozzák s esetleg több vadat is lőnek, mint amennyit szabad volna, tekintettel a terület törzsállo­mányának megőrzésére. Ha viszont kevés a puskás, nem lövik meg a szükséges mennyiségű vadat s még egy vadászatot kellene rendezni, ami azonban tiltva van. A vendégeket idejében kell meg­hívni s ezek kötelessége idejében válaszolni, részt vesznek-e a vadá­szaton, hogy esetleges távolmara­dásukat kimenthessék s a hiányt még pótolni lehessen. A gyülekezés pontos helyét és idejét közölni kell a vadászat minden részt­vevőjével. A vadászat megkezdése előtt a va­dászat vezetője megadja a kellő uta­sításokat a vadászoknak és a hajtők­nek, melyeket minden megjegyzés nélkül be kell tartani. Nagyon nehéz dolog a lövészek el­helyezése. Vannak jó helyek, vannak szárnyak és van közép, az egyik va­dász sokat jár, keveset lő, a másik viszont alig megy valamit s bőven megy rá a vad. A vadászat vezetőinek igen ügyesen kel! megoldaniok a dol­got. Legjobb, ha sorsot húznak a he­lyekért. Természetes, hogy körönként a helyek már változhatnak, hogv a ki az első körben rossz helyet ka­pott, a második körben már jobb helyre kerüljön. A vadászat csak úgy sikerülhet, ha minden résztvevője követi a vezető utasításait. A körök közepét mindig jól meg kell jelölni, esetleg pontosan megmutatni (például egy fa mellett stb.) A rendetlen, fe­gyelmezetlen vadászokat, az eima­­radozókat, akik zsákot, vagy előre­törve éket csinálnak, figyelmeztet­ni kell s ha ez sem használ, ki kell őket zárni a vadászatból. Tár­­sasvadászaton ne guggoljunk, ne feküdjünk le, ne öltözzünk terep­­színű ruhába, például télen a havon fehér köpenybe, mert ezt csak a különleges vadászatokon, például farkasvadászaton teheti meg a va­dász. Másutt azonban nincs helye. Külön keli kiemelni a biztonságot, melynek fontosságáról nem is szükséges Írni. Nagyon veszedelmesek a forróvérű vadászok, akik nem néznek körül csak lőnek s minél többet akarnak lőni. Minden kör befejezése után minden puska üres legyen, legjobb, ha a vadászok egymás puskáját vizs­gálják meg, nincs-e megtöltve. Nem szabad előfordulnia, hogy lefúvás után még lövés essen, mert ez már ve­szélyezteti a vadászat résztvevőit. A vadászatot csak jó időjárás ese­tén tartsuk meg, mert ha esik, nem­csak hogy vadászni nehéz, hanem a lőtt vad is értéktelenné válik s az összesározott vadat még ingyen sem viszi el benki, nem még pépzért! Ha az időjárás nem jó. a vadászatot el kell halasztani. Ma már annyi a va­dász, hogy a vadászat elmaradása esetén nem kell tőle tartani, hogy a megállapított napra ne kapnánk pus­kást. A vadászgazda köteles legalább 5 nappal előbb bejelenteni a vadászat pontos idejét és helyét az illetékes járási bizottságnak (ONV) s a Va­dászegyletnek, valamint a felvásár­ló vállalat megbízottjának. A jelen­tésben pontosan fel kell tüntetni a résztvevők számát. A vadászat előtt és vadászat közben nem szabad megengedni alkoholos tartalmú italok élvezését. A vadászat ! megkezdése előtt fegyvervizsgálatot kell tartani, ellenőrizni kell a vadász­jegyeket s hogy azokat a puskákat hasznôlják-е a vadászok, amelyek a vadászjegybe be vannak vezetve szá­muk szerint. A fegyelmezetlen vadá­szokat ki kell zárni a vadászatból s ezt a jelenlévő ellenőrző közegnek be kell jelenteni. Gonduskodni kell arról is, hogy elegendő kutya legyen a va­dászaton. Végül a vadászgazdának első kötelessége legyen a kötelező vadbeadás teljesítése s csak azután gondolhat a vad szabad eladására, esetleg elajándékozására. A vadászterület előkészítése a vad kitelepítése előtt Országos szövetségünk vadtelepítési akciója most folyik; ezidén nagyon Sok rendelést kap a vadszállító osz­tály s alig győzi ezt teljesíteni. A vadásztársaságok áldozatkészsége ezi­dén talán a legnagyobb, s ha minden rendelést teljesíteni tud az orsz. szö­vetség, a jó tél és tavasz megteszi a magáét, lesz vad újra bőven. Nem elég azonban a vadat megvenni, eset­leg kamrázni, etetni, hanem magát a területet is elő kell készíteni, ne­hogy az idegen helyre került fogoly, fácán, nyúl elpusztuljon, csak ezért, mert a terület tele van kóbor ku­tyákkal, macskákkal, a róka több mint a nyúl, sőt menyét, görény, nyest, barátvarjú, szarka is bőven «kad Így azután teljesen felesleges élövadat venni. A területnek a káros­­vadtól teljesen mentesnek kell lennie. Két-három héttel a vad kiengedése előtt meg kell kezdeni a károsvad, . Országos Szövetségünk a Földmű­velési Megbízotti Hivatal segítségével lehetővé teszi, hogy összes vadász­­társaságunk és klubunk hathatós tá­mogatást kaphasson győgysó beszer­zésére a vad számára. A -só ára: 4 kg-os kockákban ki­logrammonként 1.50 Kčs; 1 kg-os kockákban kilogrammon­ként 1.60 Kčs. Országos szövetségünk a vételár 75 százalékát (háromnegyed részét) meg­téríti. A többi költség, tehát a szál­lítás. csomagolás, ennek visszaküldé­st stb a megrendelőt terheli. A só kilogrammja a segély leszá­mítása után: 4 kg-os kockákban kilogrammon­ként 38 fillérbe; 1 kg-os kockákban kilogrammon­ként 40 fillérbe fog kerülni. A segély iránti kérelemhez csatolni kell a szállító számláját s a számla kifizetését igazoló vasúti, esetleg pos­kóbor kutya s macska pusztítását a addig kell ezt folytatni, amíg csak egy is mutatkozik. Nem kell tőle fél­ni, hogy teljesen elfogy, majd jön belőle újra elég. Legalább addig le­gyen a vadnak nyugta, amíg meg­szokta új helyét. A téli etetők már állhatnak, szórhatunk is beléjük egy kis szemes takarmányt, a nyúlaknak egy-két csomó herét, a foglyoknak, fácánoknak takarmányrépát egészben, hogy legyen mit csipegetniük. A ma­got ne szórjuk tisztán, hanem pely­vával keverve, így elkapirgálnak ben­ne s nem falnak; szórjunk a mag közé lóhere-hulladékot is, amelyet mindig találunk a herekazlak alatt. Szoktassuk azokra a helyekre a va­dat, ahol télen át jól megvédhetjük s hozzáférhetünk az etetőkhöz. Na­gyon fontos, hogy víz legyen az ete­tők közelében. . S. tai nyugtát és a Sväz poľovníckych ochranných združení na Slovensku, Bratislava, Jirásková ul. č. 3. címre küldeni. A sőt „Sülni prúmysl, n. p. Olo­mouc“ címen kell megrendelni. Mivel a sóra épp úgy szüksége van vadunk­nak, mint az eleségre, ne hanyagolja el egy társaság sem a sózók rend­­bentartását, feltöltését. Ne csak a csülkösvadnak adjunk sót, hanem a kisvadnak is. Nyúlaink a sóoldattal behintett lóherét s egyéb szálastakar­mányt szívesen fogyasztják, sőt fog­lyaink sem vetik meg az így elké­szített lóherepelyvát. A szemes takar­mányt is meg lehet vele locsolni, mert a fácán és fogoly így hozzájut a sóhoz. Ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy felkérjük vadásztársaságainkat, küldjenek be hozzánk az akcióról be­számolókat, fényképeket a sőzókról, esetleg a sót nyaló vadról. A nyúl kitelepítése Es évben országos szövetségünk vadtelepítési akciója a Földművelési Megbízotti Hivatal támogatásával tel­jes sikerrel folyik. Nem elég azon­ban a vadat megvásárolni s kieresz­teni a területre, hanem a területet elő is kell készíteni és a vadat jó helyen, szakértelemmel kell kibo­csátani. A nyulat ládában szállt iák, melynek rekeszei vannak. A reke­szek mindegyike külön-kiilön kinyit­ható, egyszerű lehúzással. A nyulat alkonyaikor engedjük ki, amikor már sötétedik, mert ilyenkor nem kóbo­rol el messzire s ha a közelben mindjárt táplálékot is talál, megma­rad a közelben. A száilítóládákat le­hetőleg a terület középetáján kell kiraknunk; óvatosan kinyitjuk a re­keszeket, különösen jó, kisebb csali­­tos, esetleg erdiícske közelében kien­gedni a nyulakat. Ha azt akarjuk, hogy arra a helyre menjenek, amer­re mi akarjuk, a legjobb eleséget, herét, takarmányrépát szórjunk el abban az irányban. A nyúl ennek nyomán ráakad az előre elkészített etetőre. Legfontosabb, hogy a nj/úl­­telepítést egyszerre több szomszédos vadásztársaság végezze egyszerre, mert így nagyobb terület betelepí­tése sikerül. Több helyen a ládák nyitófedelére kis szöget ütnek, erre madzagot köt­nek. A ládákat kirakják, várnak vagy félórát s azután a madzagot lassan meghúzzák, a ládáktól lehe­tőleg 25-30 lépésnyire elbújva. így a nyúlak teljesen nyugodtan mennek ki a ládából, nem rohannak el, mint ha megriasztjuk őket. Az ó-lublói járási véd­egylet szép akciója Az ó-lublói járási védegylet elhatá­rozta, hogy nyulat telepít ki az egész járás területén. Ezért kötelez minden vadásztársaságot s vadászklubot, hogy legalább annyi élőnyulat vásároljon, ahány tagja van. így akarja a gyen­ge nyulállományt feljavítani s az ak­ció sikerét azzal biztosítja, hogy az egész járás területén egyszerre viszi véghez a nyúltelepítést. Amint azt ennek az egyletnek vá­­lasztmány-ülési jegyzőkönyvéből lát­juk, a vadászterületeket már az egész területén felbecsülték a Föld­művelési Megbízotti Hivatal rendelete szerint. Segélyt adnak gyógysó beszerzésére a vadak számára fi méhek első általános vizsgálata III,—4. Amikor már a méhek rendszeresen röpködnek és a hőmérséklet 15 C fok fölé emelkedik, szükséges átvizsgálni valamennyi családot. E munkánál ce­ruza és papiros legyen a kezünkben, ha több családdal van dolgunk, hogy gondosan feljegyezhessük mindegyik család állapotát, például, hogy meny­nyi az élelme, milyen terjedelemben van fiasítás, a méhek mennyi lépet takarnak stb. Mindezt fontos tudni. Ezt a vizsgálatot gyorsan végezzük. Az anyát fölösleges keresni, rlég, ha különböző Hasításokat látunk, me­lyeknek minőségéről és mennyiségé­ről az anyára lehet következtetni. A jó anya petézése szapora, egymás mellett minden sejt egyenesen be van fedve. Az öreg anya petézése csök­ken, hézagokat hagy, a munkás sej­tekbe herepetéket is tojik, amelyeket a méhek „púposán", domborúan föd­nek be. (herepetéző anya). Némely anya meg hibás, életképtelen petéket tojik, vagy egyáltalán nem petézik. Ezek azonban ritka esetek. Minden­esetre az öreg vagy hibás anyát ha­ladéktalanul pótoljuk fiatal, jóminő­ségű, bepárzott anyával. Kora tavasszal, amikar még kevés a „nép", a hordási lehetőségek rosz­­szak és a szükséges hőfok biztosítá­sa bizonytalan, ne neveltessünk anyá­kat. Az ilyen körülmények között nevelt anyák nem teljes értékűek Tartalékanyakákat (tartalék csalá­dokat) mindig ajánlatos tartani, a méhcsaládok számával 1:10 arányban. ANYÄTÉANSÄG. ÄLANYÄSSÄG. 0 Anyátlansúg különösen tavasszal gyakori. Többnyire a kiöregedett anyák szoktak télen elpusztulni. Ha sokáig anyátlan a méhcsalád, álanyássá vál­tozik. Ennek okát ma már. ismerjük. Még a közelmúltban is azt gondol­ták a méhészek, hogy a méhcsalád, vesztétől félve kiválaszt magának egy álanyát, amely etetés következtében petézni kezd. Tudva azt, hogy bizonyos fizioló­giai, külső változások hatással van­nak a biológiai tünetekre, (Liszenko: Agrobiológia) nem is nehéz megérte­ni az álanyásság okát: A fiatal „dajkaméhek“ mirigyvála­­dékukat nem fogyasztják el az új fiasítás etetésére. Ez a sok erős táp­anyag megmarad testükben, aminek következtében petefészkük megduz­zad, petéik megnőnek, de hím ondó­szál nélkül terméketlenek, — ezért csak herepetéket tudnak lerakni, amelyekből törpe herék kelnek ki. Az ilyen „korcs heréket” ki kell selej­tezni, . mert értéktelenek. Ha valame­lyik közülük egy anyát esetleg meg­termékenyítene, ennek is „korcs ’ ivadékai lennének. Egy-egy alanya nem tud sokat petézni, petefészkei erre nem alkalmasak, mert nincsenek kifejlődve. Az anyátlanság kezdő állapotában még könnyű a segítség: Egyesíteni a tartalékcsaláddal, a legjobb megoldás. De előrehaladott „álanyás” állapotban, már legjobb két-három családhoz szétrakni őket. ! MELEGVEDEI.EM A KÖLTÖFÉSZEKBEN A modern méhészkedésnél a mé­hész legfontosabb dolga a fejlődés időszakában: a meleg megvédésevei, biztosításával fokozni, elősegíteni a tavaszi fejlődést. Kedvező meleg bő- I mérsékletben a fiasítás nagy terje­­! delmű. Közismert, hogy csak a nepes méhcsaládok tudnak nagy eredményt elérni főhordá'-kor. amely különösen nálunk, Délszlovákiában, korai idő­szakra esik. i I HOGYAN SEGÍTSÜNK A MELEG MEGVÉDÉSÉNÉL MÉHEINKNEK? A költöfészek szűkítésével (kama­­rálással). A költőfészket két részre osztjuk: költőfészekre és éléskamrára. Az a keret mögé, amelyéket a méhek sű­rűn fednek, meleg válaszfalat te­szünk, de úgy, hogy oldalt egy he­lyen a méhek átjárhassanak éle­lemért. (Én ezt a falat gyékényből készítem). Egy üres keretbe is tehe­tünk gyékényt, vagy szalmát és kis szegekkel ruberoidot erősíthetünk rá. így a családok gyorsan fejlődnek. Különösen gyengébb családokat ton­­tos így segíteni. Főhordásig utolér­hetik a legerősebb családokat is. Ahogy a családok fejlődnek, terjesz­kednek, ezt a melegvédő válaszfalat is tovább kell tenni, amikor pedig a család felerősödött, el kell távolítani. A méhészetben általában, de külö­nösen a fejlődés idején, tavasszal fontos betartani mindenben a pontos­ságot. Késés, vagy szabálytalan eljá­rás mindig kárt okoz. • Szijjártó Gyula méhészeti szaktanító. Uj szabályzat a kolhozméhészek iutalmazására A munka jobb megszervezése és a méhészeknek a termelésben való érdekeltté tétele céljából, a kolhozméhészek munkaegység-el­számolására új irányelveket álla­pítottak meg. Ezek főbb pontjai a következők: Egy méhészre 50— 70 család kezelését bízzák. Egy méhcsalád (valamint tartalék a­­nya) kiteleléséért 0,5—1; kezelé­séért havonként és családonként (kiteleléstől betelelésig) 0,2—0,4; egy tartalékanyáért 0,5—0,8; egy kg mézért (kipergetett és telelőre bent hagyott) 0,1—0,2; egy kg viaszért 1,5—2; egy méhcsalád szoktatásáért 1—1,5; vándorlásért 0,2—0,5 munkaegységet írnak a méhész javára. A kaptárkészítést és javítást, mézelőnövényültetést, maggyüjtést és egyéb, a méhek kezelésével nem közvetlenül * ösz­­szefüggő munkát külön értékelik. Az üj szabályzat nagyobb súlyt helyez a méhész érdekeltté téte­lére a termelésben. A méhek ke­zeléséért járó munkaegységet csökkenti, a termelési eredmé­nyeket pedig jobban értékeli. Ez­zel a méhészt arra serkenti, hogy a méhekkel lelkiismeretesen fog­lalkozzék és minél többet termel­jen. RÖVID HÍREK Az enyhébb költésrothadás kóroko­zóinak jelenléte a méhcsaládokban. Pontos vizsgálatokkal megállapították, hogy az enyhébb költésrothadás kó­rokozói a beteg méhcsaládok mézé­ben, virágporkészletében, lépjein, sőt a méhek testén is megtalálhatók. Ki­mutathatók a kórokozók olyan méhé­szetek méhcsaládjaiban is, amelyek­ben ilyen megbetegedést nem észlel­tek. A vizsgálatok során 12 egészsé­ges méhcsaládból 9-ben sikerült a kórokozók jelenlétét kimutatni. A méhcsalád csak akkor betegszik meg, ha életviszonyai megromlanak és en­nek következtében életereje, ellenál­lóképessége csökken. (Ez is újabb figyelmeztetés arra, hogy méheinket gondosan kezeljük és részükre a megfelelő élelmet, szükséges -hőmérsékletet mindenkor biztosítsuk. Vagyis: Mindenkor népes, élelemmel jól ellátott családokat tart­sunk.) * * * A gyurgyalag kártétele. A gyurgya­lag a Szovjetunió déli területein nagy károkat okoz. Egyetlen madár begyé­ben 150 méhet is találtak. Bár szája és nyelve tele volt fulánkkal, a méh­­méreg nem ártott neki. Megfigyelték, hogy egy pár gyurgyalag egy nap alatt 210, egy hónap alatt tehát mint­egy 6000 méhet pusztít el. Ez több, mint fél kg méh!

Next

/
Thumbnails
Contents