Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-11-14 / 46. szám
Fírfdmüves 1954. november 14. álkGiniGZZM k a ttovjet mzőQGZdGSáQ haladó m ódszereit A Stejman-féíe borjúnevelés csehszlovákiai úttörője Az első világháború idején történt. Naponta, legyen az tél vagy nyár. a nagy-tesani gyermekek összegyűltek a kis téren, hogy közösen induljanak a másfélórányira fekvő Kromerizsbe iskolába. A hancúrozás, tréfálkozás közben szaporán haladtak. A vidám gyermeksereg mulatságának célpontja legtöbbször a kis Lojza volt Ez volt az oka annak, hogy nem szívesen járt közösen a gyermekekkel iskolába Leggyakrabban titokban kiszökött * házból s egyedül neki vágott a hosszú útnak. ütemesen lépegetett az iskola felé néha neki is iramodott. Ez különösen télen volt célszerű, legalább bemelegedett, hisz mit is melegíthette az a vékony kis mellény, vagy a silány cipő Öregen vették az őszeresnél s azóta bizony kilyukadt Vége lett a háborúnak s a münchenelőtti köztársaság első éveiben járunk Löjza felserdült A gyermekévek szégyenlőssége azonban megmaradt. A kromerizs és Nagy-Tesan közti ismerős utat rótta tovább télen-nyáron. Mostohája ellenkezése dacára kiharcolta az apjánál, hogv a kétéves kereskedelmi iskolába járhatott De mire is volt ez jő? Állást úgysem talált. Kinek is kellett volna egy félretaposottsarkú, lerongyolódott falusi kislány. Nem maradt más hátra, mint otthon maradni a mostohával és segíteni neki a földeken, meg a négy . mostohatestvér nevelésében. De nagyon gyakran hányták a szemére. hogy' a vékony karéj kenyérből még ő is eszik s ezért megszökött hazulról. Elszegődött egy paraszthoz szolgálatba. * * * A kis Ferenc kétéves volt. amikor apja meghalt Tizenhárom éves korában napszámba ment a parasztokhoz, hogy megkönnyítse anyjának és kisebbik öccsének életét. Amikor esténként összetörve és fáradtan lerogyott a szalmazsákra, nem egyszer arról álmodozott, hogy nagy és erős férfi lesz belőle. Kiverekszi magát a nyomorból, munkát talál magának, ahol sokat fog keresni s utána feleségül veszi a falu legszebb lányát. Az évek múltak A kis barnaszemü Feriből, csinos, erős férfi lett. Egy parasztnál szolgált s mikor megnősült kiskamrájuk szalmazsákja volt mindene, amit Lojzával. feleségével magáénak mondhatott. Még huszonkétéves sem volt Lojza, amikor másodszor volt másállapotban. Rossz év mutatkozott. Kisírt szemekkel járkált. Nem hiányoztak a szomszédok ..jótanácsai“ sem. S ekkor ébredt annak a tudatára, hogy senki másnak ne higyjen, csak magának. Még férjére sem számíthatott, hisz ő is ellene volt a második gyereknek. Nem. ilyen gazemberséget nem tesz Ha három száj számára van élelem, a negyediket is eltartják — gondolta. Közös életük a későbbi években sem volt könnyű Esténként csókkal és simogatássa! fektette le a két kicsit a közös ágyba. Az ő gyermekei előtt ismeretlen fogalom volt a szitkozódás káromkodás. Az 1945-ös év sok újságot hozott a Garazsija család életébe. Közben öten lettek A két fiú után beköszöntött a kis Böske. Ezekből a nagyon is emlékezetes napokból Garazsija elvtársnőnek a következő kis eset maradt szívében: 1945 egyik júniusi estéjén férjem lelkesedve jött haza. Vacsora közben elmesélte hogy a községben megalakították a CsKP helyi szervezetét. Arra a kérdésemre, hogy bejelentett-e engem is a tagok sorába, nagyon elcsodálkozott és azt felelte, hogy nem, mert oda asszonyokat nem vesznek fel s megjegyezte, hogy a politika és a gyűlésekre való járkálás férfifoglalkozás. — Így történt aztán, hogy csak hét év elmúltával lettem a párt tagja. Csak akkor, amikor sikerült meggyőznöm férjemet arról, hogy másként áll a? asszonyok helyzete. mint azt ő gondolta. * * * A Garazsija család Északcsehországba költözött. Pousztkának hívták a kis falut, mely festői dombok és erdők között bujt meg. Ez lett új otthonuk. Amikor a faluban megalapították az EFSz-t, az elsők között voltak, akik jelentkeztek. Ferenc a növénytermelésben, felesége pedig a borjúknál talált foglalkozást. Életük szép csendesen folyt, mindaddig, amíg ... Eljöttek a védnökségi üzem dolgozói látogatóba — A Csehszlovák Mezőgazdasági Főiskola munkatársai — s azt ajánlották Garazsija elvtársnőnek. hogy vezesse be a borjak ridegnevelését. S mindjárt annyi lett a gondja, hogy még no ... Л • Egyedül félt nekifogni az új módszer bevezetésének. Biztos elpusztulnak az állatok! S aztán majd mit mondanak a szövetkezeti tagok ? Pontosan ragaszkodott az előírt takarmányadagokhoz. Egy sem hullt el és a súlygyarapodás is kielégítő volt. Nehezebb volt a helyzet a szövetkezeti tagokkal. Nem hittek azok semmiféle új módszernek s szemére hányták, hogy a borjúnevelés nagyon költséges s nem fizetödik ki a szövetkezetnek. De éppen ekkor, ezekben a napokban ismerték csak meg igazán a csöndes, halk Garazsija elvtársnőt. Továbbra is kitartott az új módszer mellett s végül is ő győzött. * * * 1954. októbere van. A fák lombja lassan lehull. Az úton a falevelek megzörrenek egy karcsú asszony lába alatt. Elgondolkozva jár. Kendője alól előbujik erősen őszes haja. Garazsija Alojzia négyéves kisunokája elé megy az óvodába. Gondolatai visszaszállnak a múltba . .. Hogy repül az idő! Három év múlva ötven éves lesz. Ma már nincsenek ruha és cipőgondjai, de más bántja. Éppen most is felütötte fejét a faluban a piszkálődás. Most is ugyanazok okoskodnak, akik a múltban a borjak ridegnevelése ellen voltak. Ugyanazok, akik megszólták legidősebb lányát, mikor azt a gyár. ahol dolgozott, elküldte a prágai főiskolára. — Szigorúan bólint a fejével. Beszélni kell velük tulajdonképpen, hogyan is képzelik. Ma már más világot élünk, kell majd végez-' niöl S így van ez jól! — legyintett kezével — mintegy befejezve az önmagával való társalgást. A szeretet sugárzott arcáról, mikor meglátta unokáját Hazaérve a kicsi még megszólal: Nagyanyus, nézzük mán meg a kisboriakat — könyörög a kislány — és ugye este • befejezed azt a gyönyörű mesét arról a kislányról, aki egyszer régen élt és nem volt se rendes ruhája, se jó cipője... 2-, i—T ■A munka gépesítése Tf ste lett. A vásztorok beterelték a csordát, a tehenek szétszéledtek istállóikba. Katija Baskakova elhozza a fejgépet, amely külsejére nézve tejeskannához hasonlít. Fedőjén egy készülék van. azon két csap. gumitömlők. A fejőnö az edényt odaviszi a „Verbocska” tehénhez, az rá néz, de nem ijedezik. Katya jnegmossa és megmasznozza a tehén tőgyét. . . Azután kezébe veszi a fekete tömlőt, egyik végét az egész tehénistállón végigvonuló vascsövezet csapjára szereli, a másik végét ráilleszti a fejőgép tetején levő csapra. A csapokat a tömlő két végén kinyitja s azonnal halljuk az ütemező könnyít, ritmikus bugyborékólását. Katya megnyitja a harmadik csapot, a kollektort alulról rávezeti a tehén tőgyére, a csecsbimbóra ráteszi a fejőcsészét, a villamos fejés legfőbb kellékét. Az edény fedőién levő üveghengerben jól látni, hogyan áramlik a tej a vörös tömlőből. „Verbocska” teljesen nyugodtan áll, kérődzik, . . A régivágású emberek attól tartottak, hogy a tehenek megijednek a fejőgéptöl és nem adják le tejüket. Fölösleges volt az aggodalmuk. A villamos fejőgéppel fejt 100 tehén között alig akad két-három ijedős tehén, de- ennek sem a fejöqép az oka. . . . Hirtelen erős bugyborékolás hallatszik. A fejőcsésze leesett a csecsbimbóról. Katya visszahelyezi, de a csésze újból leesik. A fejőnő ideges lesz. De abban a pillanatban, mintha csak a föld alól termett volna ott, odalép Ivan Fjodorovics Zsizsnyakov, a kolhoz villanyfejési szakembere. Pillanat alatt kiküszöböli a hiba okát, majd megmagyarázza a dolgot Katijának: — Túlmagasan erősítetted meg a kollektort. . . Ezek a fekete tömlők annyira meghajlottak, hogy a hallásban az ütemező megszűnt működni. . . Л/Jég néhány perc telt el. Katya ‘ észreveszi, hogy a tej már nem folyik csorogva, habzik. — vége a fejesnek. Leszereli a fej öcsészét, kikapcsolja a kollektort és a tömlőt. A fejögépet a szomszédos tehénhez viszi. A készüléket felszereli, visszatér Verbocskához és kézzel még egy pohárnyi tejet fej ki. Verbocska jól leadja a tejet. De nem is csoda. Korolev és Krasznov .Sztálin-díjas szovjet fejőkészüléke a külföldi gyártmányokai ellentétben tökéletesen utánozza a borjú szopását. A szívás és az összehúzódás ütemén kívül a pihenés ütemét is betartja■ Ez a gép a teheneket sokkal kevésbbé izgatja, mint a kézi fejes Ez a tökéletes készülék teljesen mentesítette a fizikai munkától. — Kézi fejesnél — mondja Raisza Balangyinova, fiatal fejőnö — elzsibbad a kéz, meggémberedik és olyanná válik, mintha fából faragták volna. . . — Még a fogak is belefájdulnak . : — fűzi hozzá Jekatyerim Baskakova.■ — Már miért éppen a fogak? — Ha az ember olyan tehenet kap. amely rosszul adja le a tejet, kénytelen a fogait is annyira összeszorítani. hogy valósággal belefájdulnak! — magyarázzák a fejönök. A tudományos kutatások bebizonyították, hogy a szovjet fejőkészülékek nemcsak megkönnyítették a fejönök munkáját, hanem annak termelékenységét is kettő-kettő és félszeresére fokozták. Kolhozunkban 10 ilyen készülék van, s ezekkel 100 tehén fejesét végzik el. Rövidesen húsz ilyen készülékünk lesz. TJa távolabbról pillantunk a tejfarmra, mintha egy óriási építkezés helyét látnánk. A mély árkokból kiásott talaj még most is friss, a hatalmas téglaépület már a fedeléig készén áll, nem messze pedig a főidőn hatalmas öntött csövek fekszenek. A csövek rövidesen az árkok mélyén fognak feküdni, a villanyerő pedig a vizet egyenesen a tehénistállóba. közvetlenül az önműködő Hatókba fogja hajtani. Újból fölöslegessé válik egy nehéz munka. Kinek van fogalma arról, mit jelent az, naponta 12 tehenet megitatni? Ehhez a telepre 80 vödör vizet kell beszállítani és a tehenek között kiosztani! Ezután a takarmányozás, a trágyakihordás és hasonló műveletek gépesítése van soron. Hiszen a farmon tartott 400 darab szarvasmarha ürüléke tonnákat tesz ki, — egy tél alatt körülbelül 48 tonnára rúg! Л mint látható, a fejőnö munkája is fokozatosan átváltozik a gépkezelő szerepére. De vájjon elképzelhetö-e az ilyen általános gépesítés valamilyen kis kolhozban? Nem! Ä széleskörű gépesítés azért elérhetetlen a kis kolhoz számára, mert erre nincs elegendő eszköze. Ezt egyszerűen nem lehet kis kolhozban megvalósítani. A villamos pároló óránként 30 púd burgonyát főz meg, a tejfölözögép egy óra alatt 1.—3.000 liter tejet dolgoz fel, a villamos nyírógép egy nap alatt 75—150 juhot képes megnyírni. S így van ez más gépeknél is., Mi munkájuk volna tehát ezeknek a pompás gépeknek kis gazdaságokban? NYTKOLÁJ GOLYSEV KOSZTROMBOL NEM HOSSZŰ AZ ÜT Karajevo városkájába.* Az autóbusz 15-20 perc alatt juttat el bennünket arra a helyre, amelv • az egész országban nagv hírnévre tett szert: a Lenin Renddel kitüntetett „Karajevo” tenvész-kolhozba. Ez egvike a legkiválóbb állattenyésztő gazdaságoknak, valóságos iskolája az állattenyésztés micsurini munkamódszereinek. Életem elválaszthatatlanul egybekancsolódotí Karajevoval, ahol az egyszerű' szovjet emberek a világ legkiválóbb szarvasmarhájának, az új kosztromi fajtának legmagasabb minőségű tenvészcsordáiát tenyésztették ki. Gazdaságunk olvan teheneket nevelt fel. mint például a Poszlusnyica II amely évente 16.262 kg tejet ad. a Szchema. amelytől 12 tejelési időszak alatt. 4285 kg tejzsírt, vagyis 4900 kg vajat kaptunk, az Opitnyica, me'v 13 tejelési időszak alatt 110.000 kg teihozamot nyújtott életében. A százezer liternyi tejelékenység határát még további 23 tehén közelítette meg. Szovhozunk 1949-ben a 270 istállózott tehénnél, egyedenként átlag 6.031 kg tejet ért el. Ezek a számadatok munkaközösségünk szorgos munkájának eredményeit jelképezik. Annak a munkaközösségnek a sikereit, amely 20 év alatt megváltoztatta az állatok tulajdonságait. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a szovjet állattenvésztők hallatlan lehetőségek birtokában vannak, nemcsak az állattenyésztés fejlesztésére irányuló hároméves terv teljesítésénél. hanem annak túlszárnyalásánál is. A KARAJEVOl FAJTA KIALAKÍTÁSÁBAN óriási érdemeket szerzett zootechnikusunk. Sz. I. Steiman, a volt béreslegény. Róla és az ő alkotó merészségéről I. V. Micsurin, a nagy tudós ezeket mondotta: Sznvrnova, a Szocialista Munka Hőse: M — „Steiman barátom! Ideje, hogy az állattenyésztésben is merész és határozott embereink legyenek, hogy a tehén ne legyen kénytelen sajátmaga gondoskodni magáról, hanem hogy a zootechnikus gondoskodjék róla." A szovhozban 20 év előtt rengeteg növendékállat hullott el. Ez a szovhoz valamennyi dolgozóját, de mindenekelőtt Sztanislav Ivanovics Ste.iman fözootechnikust. most már a Sztálin-díj viselőjét, a Szocialista Munka Hősét és a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetének képviselőjét arra késztette, hogy elgondolkodjék a dolgok fölött. I. V. Micsurin tanításaiból kiindulva, Sztaniszlav Ivanovics új módszert ajánlott a borjak nevelésére, ami abban áll. hogy télen az állatok hideg istállókban, nyáron pedig a legelőkön nevelik. Merész lépés volt ez nemcsak a gyakorlatban. de a tudományban is. Az állatok elhullása jelentős mértékben csökkent, s rövidesen teljesen megszűnt. Az. első borjugondozónü. aki a boriakat a rideg nevelés módszerével felnevelte, az én anyám, Tajszta Alexejevna volt. Tizennyolc év alatt 1900 boriút nevelt föl háromhónapos korukig, anélkül, hogy egyetlen állat elhullott volna. Kormányunk az 0 munkáját három ízben érdemesítette a Munka Vörös Zászlaja rendjelének d, ítélésére A rideg nevelés módszerét országunk számos tenyészgazdasága bevezette. Halljuk csak, miként vélekedik a borjak nevelésének ezen módszeréről T. D. Liszenko akadémikus a kujbisevi állattenyésztőkkel folytatott beszélgetés során: — TEGYETEK KÍSÉRLETET EGY OLYAN BORJÜVAL, amely hideg téli napon jött a világra! — mondja Trofim Deniszovics. — Aj újszülöttet rögtön világrahozatala után ne valamely meleg Istállóba, hanem Hitetlen istállóban helyezzétek el. Tegyétek rá egv szalmacsomóra, göngyöljétek pokrócba és takarjátok be szalmával. Azt hiszem, ilyen gondozás mellett a borjú kevésbbé lesz hajlamos a betegségekre, mint ha meleg borjúistállóban nevelnénk. — Ha befűtünk a kályhába, — folytatja T. D. Liszenko akadémikus — a borjúistállóban nagy lesz a hűség, de reggelre gyakran annyira kihűl, hogy a hőmérséklet fagypont alá süllyed. A hőmérséklet ekkora ingadozásainál a borjak tüsszögnek, köhögnek a fertőzés elkerülhetetlen, Hajtsátok végre a leírt é kísérletet, egv hónap múlva magatok is meglátjátok. hogy a borjú szőrzete a hideg környezetben sűrűbb lesz, az állat pedig egészségesebbé válik. Ez a módszer nyitotta meg a karajevói emberek előtt a termelés óriási lehetőségeit. Azok helyett a gyenge és jelentéktelen tejelékenységü tehenek helyett, amelyek húsz év előtt nevelkedtek szovhozunkban, most egész gazdaságunkban erős és gyönyörű. betegségekkel szemben kiválóan ellenálló állataink vannak. Teheneink erősen fejlett és gyorsan fejlődő tőgvének körmérete eléri á 160. sőt 175 cm-t. Kitűnt, hogy a Korolevov-rendszerű fejőgépek szívócsészéi számos tehenünknél túlkicsinek bizonyultak. . . Szovhozunk figyelemreméltó sikereinek elérésében hatalmas érdemeket szereztek leányaink és asszonyaink. Oljana Szpiridinovna Barkova, Jevdokija Iszajevna Grehova és Lídia Paviovna Ivanova a Szocialista Munka Hősévé váltak. Több mint húsz év óta dolgoznak a szovhozban, a tejelőcsorda alapbrigádjának élén állanak. Pelageja Fedorovna Szuszlova, a Karavajevo birtok valamikori cselédje, ugyancsak hírneves fejünővé és a Szocialista Munka Hősévé lett. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSEINEK NÁLUNK dolgozó harminctagú gárdája között 23 asszony van. ők. anyáink és nővéreink oltották fiatalságunkba az állatok iránti szeretetet, ők adták át tapasztalataikat, ők oktatták fiataljainkat a fejés és állatápolás mesteri technikájára. Én egy ifjúsági brigádban dolgozom itt. A brigád élén Vanya Szituskin, a Szocialista Munka Hőse, a szovhoz komszomol-szervezetének titkára áll. A brigád a boriak neveléséről gondoskodik. A növendékállatok nevelésénél különösen Lídia Burova. Lídia Qrigorjeva, Olga Gorgyejeva és Lídia Gromova komszopaoHsták működnek sikeresen. A brigádban öregebbek is dolgoznak, mint például Praszkovja Ivanovna Veszelova. a Szocialista Munka Hőse, vagy az én anvám is. Mi. fiatal dolgozónők. kiskorunktól fogva szeretettel fordultunk az állattenvésztdk munkája felé. Visszaemlékszem, hogv amikor még a második osztályba jártam, magam szerettem volna a borjakról gondoskodni. Szabad időmet, amikor az iskolából hazajöttem s a tanulást elvégeztem, a borjúistállóban töltöttem. De amikor Stejman elvtárs tűnt fel a közelben, mindannyiszor elbújtam, mert féltem tőle. hogv megszid idejövetelem miatt. De Sztaniszlav Ivanovics így is látott mindent és másként intézkedett. Indítványára iskoláinkban megalakítottuk a fiatal természetbúvárok körét. A körben Manya, I. I. Nveszterovna, a Szocialista Munka Hősének leánya — aki azóta már zootechnikusnő — Misa Malisev és mások működtek. Borjak gondozását is reánk bízták, — mindenkire két borjú jutott. 1940-ben NÉHÁNY FIATAL DOLGOZÓNKAT — közöttük engem js — az Országos Mezőgazdasági Kiállítás munkatársaivá választottak. A fiatal temészetbúvárok pavilonját rendeztük be. Jutalomként egy utalványt kaptunk egy .artykeai utazásra; Akkoriban 13 éves voltam. Néhánv 4v elteltével már azzal büszkélkedhettem, hogy szakmámat tökéletesen elsajátítottam. 1948-ban kormányunk a Munka Vörös Zászlaja rendjével tüntetett ki, 1949-ben pedig a Szocialista Munka Hőse címét adományozták nekem. Szivünk örömmel és büszkeséggel telt meg az alkotó munka és a micsurini tudomány sikerei láttán. Mi, álattenyésztők, végtelen hálával adózunk a bolsevik pártnak és a szovjet kormánynak, amely szerény munkánkat olv magasra értékeli, kezünket nem tesszük' ölbe, hanem továbbra is azon fogunk munkálkodni, hogy a szovjet kormány és a SZKP Központi Bizottságának határozatát, a haszonállatok közös tartása fejlesztésének terén oly becsülettel teljestíjük, amilyen méltó hazánk polgárához.
