Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-10-31 / 44. szám
1951. október 31. műves 7 ъ I'll Я Siztositsukatakarmánykészletetésgazdaságosan bánjunk vele h o ä ä- ч TM>1Р8Э^‘о^Г»С#от*>ЯО&>!08Ж>&81Ж>&£01&108ЖНРЮ*У*-'*0«>&%Ж*Р*Шг*оЯОФ1Р9Жг1Р8Ж>\ ®0*3§Q®OŽP§O®>iPgQgPt Fokozatosan térjünk át az őszi takarmányozásra Minden állatná) és minden időszakban nagyon fontos, hogy a takarmányozásban ne legyen hirtelen változás. A különböző takarmányok elérésére az átmenet fokozatosan történjék meg. Különösen fontos a fokozatos átmenet a tehenek takarmányozásában. mert ezeknek a tejtermelés által fokozottan igénybe vett szervezete még inkább érzékeny a változásokra. A hirtelen takarmányváltozás esetében könnyen bekövetkezik a tejhozam esése. Már pedig eléggé ismeretes, hogy az egyszer valami okból leesett tejhozamot igen nehéz a régi színvonalra újból felemelni. A tejhozamnak nem szabad csökkenni. A legerősebb takarmányi változások tavasszal, meg ősszel szoktak bekövetkezni. amikor a téli száraz takarmányozásról áttérnek a zöldtakarmánvozásra és a legeltetésre; nemkülönben amikor Ősszel a legelő és a zöldtakarmányok fogyasztása után megkezdődik az egészen eltérő jellegű téli takarmányozás. Helytelen és hátrányos tehát, ha máról holnapra minden átmenet nélkül megtörténik a téli takarmányok etetésének megkezdése. Ezeket fokozatosan kell a tehenek napi adagjaiba beilleszteni. Hasonlóképpen nem helyes a nyári tartási módot minden átmenet nélkül megszüntetni és a teheneket állandó istállózásra fogni. A tehenek egészségi állapotának érdekében is az a kívánatos, hogy a kedvezőtlen őszi idők beálltával a tehenek szabadban tartózkodása ugyan fokozatosan megrövidüljön, de egészen ne szűnjék meg. Legalább délben néhány órán át legyenek kint a tehenek. Ha van megfelelő, még legeltetésre alkalmas legelő, akkor azon mozoghatnak. Egyébként pedig tartózkodjanak a kifutóban. A zöldtakarmányt és a legelt! füvet a téli takarmányozási idényben a széna és a különböző vizenyős takarmányok helyettesítik. Nem lehet eléggé kiemelni a vizenyős takarmányok fontosságát a téli takarmányozás folyamán, különösen nagyon fontosak ezek a tejelő állatok tej hozamának előmozdítása tekintetében. Éppen az átmenet idejében, ősszel nagyon fontos, hogy a tehenek kapjanak lédús takarmányokat, hiszen tavasztól megszokta szervezetük a nagy tömegben fogyasztott nedvdús takarmányt. Ezért igen erős változást jelentene életükben, ha most egyszerre az abrak mellett egyedül szénát és más száraz szálas takarmányt kapnának. Ez különösen a tejhozam tekintetében idézne elő kedvezőtlen visszaesést. A leveles répafej, a eukorgyári répaszelet etetése. Ősszel más vizenyős takarmányokkal kell az átmenetet biztosítani. Ahol cukorrépát termelnek, ott erre igen megfelelő anyagot szolgáltat a leveles répafej. Ez összetétele és jellege alapján jóformán zöldtakarmánynak tekinthető. A tehenek takarmányozása szempontjából fokozott értéket ad számára nagy fehérjetartalma. Nálunk mégis aránylag kevéssé becsülik meg ezt az értékes takarmányt. Gyakran jelentős mennyiség kihasználatlanul a répaföldön kallódik el. Főleg hashajtó hatására hivatkozva szokták etetését elhanyagolni. Pedig ezt helyes eljárás esetében olyan kismértékre lehet csökkenteni. hogy már nem is lesz hátrányos. A kedvezőtlen hatást a répafejhez tapadó föld és egyéb szennyező anyag idézi elő. ezért etetése előtt a répafejet gondosan meg kell tisztogatni a rátapadt földtől, stb. A hashajtó hatást erősen mérsékli a faszén adagolása. Faszénből tehenenként és naponként 100 grammot kell adni. Faszenet házilag is előállíthatunk kukoricacsutkának megpörkölése útján. A faszén sokkal jobb védekező anyag, mint az általában ajánlani szokott takarmánymész. Persze; a leveles cukorrépafej etetését is kisebb napi adagokkal kell megkezdeni és csak fokozatosan szabad a mennyiséget emelni, de nem ajánlatos 30 kg-on túlmenni. A répafej mellett az őszi vizenyős takarmányok közé tartozik a cukorgyári szelet, amelyet ilyenkor frissen etethetünk, szintén fokozatosan emelt napi adagokkal. Ha a gazdaság cukorrépát nem termel, akkor takarmányrépa etetésével kell biztosítani a szükséges nedvdús takarmányt. Célszerűbb a szeletet és a répát az ősz folyamán és a tél első felében feletetni és a tél második felében majd a silótakarmánnfal biztosítani a iédús anyagot, mert a silótakarmány akármeddig eláll veszteség nélkül. A besavanyított szeletben számottevő veszteség állhat elő, sőt még a jól beprizmázott takarmányrépa is tavaszig folyton csak veszít tápértékéből. A pác készítése. Bármelyik vizenyős takarmányt etetjük. készítsünk ebből pácot, polyvával és más rendelkezésre álló tömegtakarmánnyal összefüllesztve. Ha van másodvetésű zöldtakarmányunk, vagy még zöldleveles, jó kukoricaszárunk, ezeket is bele lehet vágni és keverni a pácba. Ha valamelyik gazdaság nem gondoskodott répafélék termeléséről, akkor a zöldtakarmányok helyettesítésére csak ilyesféle takarmányokból, mint a késői csalamádé. köles, a még lédús kukoricaszár, stb. tud pácot készíteni és az ezekből hiányzó vizet locsolással pótolhatja. A vizenyős takarmányok felhasználásával készített pácot természetesen ki kell egészíteni széna etetésével. amire az idén a viszonylag jó szénaterrftés révén meg is van a lehetőség. Ha a zöldtakarmány helyett a tehén csak polyvát. meg szárat kap, akkor persze, nagy esés következik be a tejhozamban. Minthogy az idén sok a megázott és emiatt gyengébb minőségű széna, az ilyent inkább most ősszel használjuk fel, amikor ennek kisebb tápértékét a legelő füvével, a késő őszi zöldtakarmányokkal. a leveles répafejjel stb. ki tudjuk egészíteni. De a nagy termelésű és az előkészítés alatt álló tehenek számára ilyenkor is a jó minőségű szénából kell juttatni legalább napi 3 kg-ot. Mindezek kiegészítésére adjunk még a teheneknek jó szalmát, vagy kukoricaszárat, kivált éjjelre, hiszen ebből van az idén bőven. Igyekezzünk a tehenek tápanyagszükségletéből minél többet a szálas és vizenyős takarmányok etetésével fedezni, de azok a tehenek részére, amelyek ennél többet igényelnek és érdemelnek meg, adjunk megfelelő mennyiségű abrakot, lehetőleg többféle abrakból összeállított keverékből. Tehát valósítsuk meg legalább most ősztől kezdve széles körben "az ú. n. egyedi takarmányozást. Fajállatokat A fajáUatok kitenyésztése egyik előfeltétele az állattenyésztés fejlesztésének. Ezt tudatosították a vyhnanicei szövetkezeti tagok is, amikor a közös gazdálkodást megszervezték. I- gaz. nem ment minden úgy, mint ahogy azt elképzelték. Kezdetben az összpontosított tehenek gondozása terén sok hiányosság merült fel. A szövetkezet tagjai a tagsági gyűléseken az állattenyésztésben előforduló fogyatékosságokat nyíltan bírálták. Mi volt tehát a hiba? Mindenekelőtt a bajok gyökerei a kisgazdálkodáshoz szokott tagok helytelen tenyésztési módszereiben rejlett. Az elmúlt években, amikor a szovjet küldöttség hazánkba látogatott, többek között megtekintette a szövetkezet gazdálkodását is. Picsugin a kolhoz küldöttség vezetője azonnal meglátta a tenyésztenek hiányosságokat. Figyelmeztette a szövetkezet tagjait a helytelen munkaszervezésre. Akkoriban még az volt a szokás a szövetkezetben, hogy mások végezték az etetést, mint akik fejtek. Ebben a munkában is gyakran váltakoztak. Ez a helytelen tenyésztési módszer kihatott az állattenyésztés fejlesztésére. A szövetkezet azonban évről-évre több tapasztalatot szerzett és saját hibáin okulva kiküszöbölte a fogyatékosságokat. Az állattenyésztésben a főirányt a fajállatok kitenyésztésére irányították. Az így kitenyésztett fiatal tenyészbikák és üszők árából több mint 200.000 koronát helyeztek el a közös pénztárba. 1953-ban tovább fokozták az állatok fajminőségét. Fokozatosan tehát tiszta fajállatok nevelésére tértek át. Minden erőt a siiózásra A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságé, valamint a Megbízotti Testület felhívása tóapján a királyhelmeoi járás 31 egységes földművesszövetkezete silózással biztosítotté a téli időszakra állatállományuk részére i jómmőségű, nedvdús takarmányt. Járási méretben tervszerűit 14.781 köbméter silótakermányt kellett volna biztosítani. Ezt a tervet október 21—rg a szövetkezetek 61 százalékra teljesítették. Számos szövetkezetben a lesilózott takarmány többet tesz ki, mint ahogy azt számukra a terv előírta. így többek között a kisgéresi szövetkezetben a 710 köbméter helyett 825-öt silóztak le." A perbenyiki szövetkezetben 118 köbméterrel, a radi szövetkezetben 58-al. a nagygépes! szövetkezetben 48-el és a vékei szövetkezetben 240 köbméterrel készítettek több silót télre, A szövetkeze tesek mindé” 'hetőséget felhasználnak a siiózásra. Így például a bolyi és a leleszi szövetkezetekben a kukoricakórő és a napraforgó mellett a fiatal zöld nádat is lesiilózták. A negygéresi szövetkezetben a tagok háztáji gazdálkodásuk kukoricakóróit is lesiilózták a szövetkezet állatai részére. A perbenyiki szövetkezetesek pedig átmeneti silógödröket építettek, hogy ilymódon oldják meg a silógödrök hiányának kérdését. Most, amikor a terebesi cukorgyár visszaadja a szövetkezeteknek a répaszeleteket és amihez összegyűjtik a répeföldék harasztjait, fokozzák ezeknek siló zásával, valamint a kukorioakóró hozzáadásával az állatok téli takarmányának biztosításét. Bebiztosították a takarmányt A Nymburszk-kovanice-i szövetkezet a múlt tapasztalataiból okulva ez évben még nagyobb súlyt fektetett a takarmány biztosítására. Rájöttek arra, hogy az állattenyésztés fejlesztésének és az állatok hasznossága emelésének egyik főfeltétele az elegendő jóminőségű takarmány biztosítása. Ezért ez évben az összes tervezett területüket őszi keverékkel vetették be, hogy a korán letakarított termés helyére másodvetésű takarmányt vethessenek. A nyár folyamán a korai burgonya földjét is takarmánykeverékkel vetettekbe, amely szépen kifejlődött, úgyhogy ennek silózásához már hozzá is láttak. Szeptember közepéig már 1000 köbméter zöldtakarmányt Iesilóztak, így tehát elég nedvdús takarmányuk lesz. Nyugodtan néznek kötelezettségvállalásuk teljesítése elé, amely szerint 100 ezer liter tejet adnak tervenfeíül a közellátásnak. Ezek szerint kötelezettségvállalásuk alapjait szorgalmas munkájukkal már biztosították. Bevezették Matinyina módszerét A gottwaldi járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban egyre nő azoknak a fejönőknek a száma, akik Malinyina szovjet fejőnél gazdag tapasztalataiból merítik tudásukat. A kerületben már ezrek és ezrek alkalmazták'ezt az értékes haladó módszert. Különösen szép eredményt ért el a Vicsanov házaspár a chropyni iskolai részlegen. А X. pártkongresszus tiszteletére kötelezték magukat, hogy november végéig egész évi köteles tejbeadási tervüket 46.679 liter tejet 100 százalékra teljesítik. Beszerezték Malinyina módszerének szakirodalmát, áttanulmányozták — és a rájuk bízott teheneknél gyakorlatban alkalmazták. Egy tehén átlagos napi tejhozamát 6,5 litert, rövid időn belül 12 literre emelték. Ezzel elérték azt, hogy nemcsak kötelezettségvállalásukat teljesítették, hanem tervenfeíül még 1.064 liter tejet adhattak a közellátásnak. Az év végéig még további több ezer liter tejjel akarják vállalásukat túlteljesíteni. Hozzuk rendbea széna- és szalmakazlakat A szálastakarmányok kis hányadát I tároljuk csak fedél • alatt, akár csű- ' rökben, akár lábas színek alatt. A szálastakarmányok zöme kazlakban, boglyákban az időjárás viszontagságainak kitéve a szabadban telel át. A nyár folyamán bármily jól öszszerakott kazlak — a természetes ülepedés következtében két-három hónap alatt elvesztik szabályosan kiépített alakjukat. Kazlaink többé kevésbbé behorpadnak az egyenletesen kiképzett lejtős oldalakon, kisebb nagyobb mélyedések keletkeznek aszerint, hogy a kazalba j rakott takarmány nedvességtartalma mennyi és egyöntetű, vagy különböző volt és hogy a kazlak tömörítése taposása gondosan és egyenletesen történik-e? Gyakran előfordul, hogy a tetőt a szelek is megbontják, különösen, ha elmulasztották a kazlak gerincét karózni, széna- vagy szalmakötelekkel lekötni. Ezért még az esős idő beállta előtt hozzuk rendbe a kazlak tetejét. Minden méilyedést szalmával egészítsünk ki, hogy a beázástól megvédjük, mert máskülönben sok takarmány megpenészedik, tönkremegy. alakítása,, a munkacsoportokra bízott föld kijelölése és az egyes műnké csoportok normáinak megállapítása. A TERMELÉS SZERVEZÉSÉNEK ALAPJA Minden egészévi termelési tervnek állandó munkacsoportokra kellene felépülnie. Az egészévi termelési terv és a munkacsoportok állandósága között ugyanis szoros anyagi és formális kapcsolatok vannak. A termelési tervért, illetve annak valamely részéért végtére is annak az állandó csoportnak kell felelősséget vállalnia, amely a terv teljesítésén dolgozik. Ezért beszélünk az egészévi termelési tervnél ú. n. főtervről, amely az EFSz-nek, mint egésznek a feladatait tartalmazza és az egyes állandó munkacsoportok termelési feladatairól. A termelési terv teljesítéséhez egyébként is biztosítani kell a mezőgazdasági gépek, eszközök, fogatok kiosztását. amit kizárólag csakis az állandó munkacsoportok esetében lehet helyesen elvégezni. Az egyes munkacsoportok feladatainak kijelölése lehetővé teszi a szövetkezeti tagok igazságos jutalmazását, a szövetkezet termelési tervének minőségi teljesítése pedig anyagilag teszi őket érdekeltté. Éppen ezért nem szabadna egyetlen olyan EFSz-nek sem lennie, amely már most ne foglalkozna a munkaszervezés kérdéseivel, ne állítaná fel a növénytermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozó állandó munkacsoportokat, ne jelölné ki a megművelendő földet, ne osztaná ki a munkacsoportok réezére a gazdasági állatokat, gépeket, eszközöket és épületeket olyan időre, ahogy azt a mintaszabályzat előírja. Az a hatalmas támogatás, amit a pánt és a kormány azzal nyújt a mezőgazdaságunknak, hogy több ezer új munkaerőt biztosít számára, minden bizonnyal kedvezően nyilvánul meg a termelési tervek összeállításánál, különösen azoknál az Egységes Földművesszövetkezeteknél, ahol eddig munkaerőhiány mutatkozott és problémát jelentett az állandó munkacsoporok ktialekitása. Minden EFSzben a munkaszervezési rend viizitkártyáját jelentik majd — mind az egészévi termelési tervben, mind magában a termelési folyamatban is — az állandó munkacsoportok. AZ IGAZSÁGOS TELJESITMÉNYNORMÄK Az egészévi termelési terv előkészületi időszakába esik a teljesítménynormák felülvizsgálása, korrigálása és megszilárdítása. Minden szövetkezet termelési tervének olyan teljesítménynormákra kellene támaszkodnia, amelyek megfelelnek a.z egész szövetkezet helyzetének és az egyes munkacsoportok sajátszerűségének. Az igazságos teljesítménynormák azok közé a tényezők közé tartoznak, amelyektől a szövetkezet megerősödése függ. Ezzel szemben mégis az tapasztalható, hogy szövetkezeteinknél éppen a normekérdés rendezését hanyagolják el. Ezen a téren a kerületi mezőgazdasági kísérleti intézetek sem siettek az ÉFSz-ek segítségére, sőt még jövőévi tervükben sem szerepel az EFSz-ekre vonatkozható munkanormák kidolgozása. Ebben a kérdésben tehát szövetkezeteink nagyrészt önmagukra vannak utalva. Ahol a munkafeltételek kiegyensúlyozottak, vagyis ahol a szövetkezeten belül nincsenek . figyelemreméltóbb termelési különbségek, ott többé-kevésbbé „elegendők” a megadott iránynormák. A valóságban azonban a helyzet az, hogy szinte minden szövetkezetben fokozatosan változnak a munkafolyamatot befolyásoló feltételek. Mindenütt kihat a munka termelékenységére a gépesítés, egyre nagyobb területen érvényesülnek az új ag p- és zootechnika« módszerek és a tökéletesebb munkaszervezés. Ez magával h.ozza az eddig érvényben volt normák felülvizsgálásának szükségességét és azoknak — a munka termelékenységének érdekében való — megszilárdítását. Jóval rosszabb a helyzet ott, ahol minden munkacsoportban egyformán fizetik a teljesítménynormákat, noha a csoportok eredményes munkájához mások és mások a feltételek. Különbséget jeleníthet a megművelendő talaj, e kiosztott dűlők széttagoltsága, stb. A teljesítménynormák megállapításánál e különbségek figyelmen kívül hagyása a tagok egy részének elégedetlenségét válthatja ki, sőt a munkamorál általános leromlásához is vezethet. Hogy az igazságtalan nomák milyen károkat okozhatnak a szövetkezetnek, azt nem szükséges bővebben kifejteni. A teljesítménynormák iránti közöny és a pausalizálás következményeit alaposan meg kell tehát fontolniok ez EFSz vezetőinek, tagjainak és azoknak a szakembereknek is, akik a szövetkezetek egészévi termelési tervének összeállításánál segédkeznek; e kérdésben beálló fordulatnak már az egészévi termelési terv előkészítése során kellene megmutatkoznia ! Hiszen attól, hogy egy EFSz-ben milyen mértékben sikerül igazságos normákat megállapítani, függ, az, hogy a szövetkezet miként tudja munkafeladateit elvégezni a tervezett munkeerölétszámmal és milyen lesz a munkaegység. A fentiekből látható, hogy a teljesítménynorma rendezése nemcsak az egészévi termelési terv összeállításához szükséges támpont, hanem a szövetkezet megerősítésének életbevágóan fontos kérdése. Éppen ezért e kérdés valamennyi szövetkezeti tag figyelmét érdemeimé meg. A termelési terv összeállításának előkészítésénél a szövetkezeti tagok és főleg a munkacsoportvezetők tapasztalata minden bizonnyal hozzásegíti a szövetkezeteket e kérdés megoldásához is. TANULJUNK A TAPASZTALATOKBÓL Az egészévi termelési terv előkészítésének elkülöníthetetlen része a szövetkezet multévi működésének kiértékelése. Igaz ugyan, hogy a gazdálkodás eredményeire alapozott végső ' kiértékelést csak a szövetkezeti zárszámadások után lehet megtenni, de a szükséges anyaggyűjtést már korábban kell megkezdeni, sőt a szövetkezet működésének egyes részei már ebben az időszakban is kiértékelhetők. Hiszen elemezni kell az EFSz életének minden oldalát; a föld kihasználását, j a termelési- és beezolgáltatási terv j teljesítését, a termelési eszközök helyes felhasználását, a munkaviszonyokat, az építkezések beruházási tervét, a munkaszervezést, a munkajutalmazást, az agro- és zootechnika! ellátások tervét, a haladó termelési eljárások módszereit, a munkaegységek kérdését és tervét, a szövetkezeti bevételeket és kiadásokat, a tagok ’iskolázását, stb. A kiértékelés egyedüli helyes módja: a feladatok teljesítésének, valamint az elnök, vezetők és szövetkezeti tagok munkájának nyilvános bírálata, a mély és őszinte önkritika, a gépállomás, a Járási Nemzeti Bizottság és a pártfogást vállalt üzem segítségének megvizsgálása. Csak így lehet leleplezni a szövetkezet munkáján és gazdálkodásban mutatkozó hiányosságokat, a mutatkozó lemaradások okait és ugyanakkor nyilvánosságra hozni az elért sikereket is. Először az egyes munkacsoportokon belül, ezután a szövetkezet taggyűlésén kell a fenti elvek szerint eljárni. Az EFSz elnök a megbeszéléseken és taggyűléseken elhangzott kritikai megjegyzéseket összefoglalóan ismertesse az évi közgyűlésen, mert a szövetkezet és a szövetkezeti tagok működésének, a sikerekből és hibákból eredt, tapasztalatoknak ilyen formájú feltárása megnyugtató kiindulópont lehet a szövetkezet jövőévi feladatainak kitűzésénél. A szövetkezetek egészévi termelés' tervének előkészítése, és kidolgozása legfontosabb föladata lesz párt- és I mezőgazdasági szerveinknek az elkövetkező hónapok során. Mindent meg kell tenni, hogy az egészévi termelési tervek az EFSz-ek tervszerű és irtrmonikus munkájának, további íefőj dósének és megerősödésének a1 a” át I képezzék. M. O.
