Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-10-17 / 42. szám
1954. október 17. fSídmüves BATYALIK LÁSZLÓ • • Öreg anyó Sajtóest Bátorkeszi n Fürge, öreg ani/ó fogatlan a szája, mégis derűs mosoly szökött az arcára. Elmondotta nékünk múltban hogy is éltek: „Cselédnek, zsellérnek mindennap Nagypéntek”. Sok dolgos parasztnak felkopott az álla, gazdag lump henyének megtelt a kamrája. Vérükbe fulladtak kik kenyeret kértek. Mind ez már a múlté ma ők máskép élnek. Ma, aki dolgozik teli a kamrája. Az öreg anyának új már a ruhája. Fürge öreg anyó mosolygós a képe, kenyértésztát rak most az új kemencébe. FECSO PÄL: Közben nótát dalol. messzire száll 'rangja, fiatalnak véli, ki távolról hallja. Vén Duna hídíán .. Vén Duna hídján könyökölök — lenn ölelik egymást a habok; elsimulnak, majd újra törnek égfelé szilaj, vad tarajok. Halk morajlással dünnyög a víz, talán valaki üzent nekem — egy ismeretlen ismerősöm — a hullámzó vfzrengetegen. Tán egy favágó panasza száll onnan, hol a vén Duna ered; ahol idegen bak. cs tapos, s meredeznek gyilkos fegyverek. Vagy egy pásztor küldte sóhaját, s vágyón néz erre. Kelet felé, s a Duna, az Öreg postás elhozta nekem üzenetét? A NÉPES bemutatója Sellyén Vasárnap nagy ünnepség keretében folyt le e Csehszlovákjai Magyar Népművészeti Együttes bemutatója Selylyén. A lakosság 2‘ héten át izgalommal és nagy érdeklődéssel várta népművészeinket, 'kik szép népi táncokat mutattak be és sok 6zép népdallal szórakoztatták a közönséget. Az EFSz-ben is nagy szeretettel várták a vendégeket, ahol gazdag ebédet és vacsorát készítettek számukra. A sellyei dolgozóknak a szocialista kultúrában a NÉPES mutatta meg a helyes utat. A jövőben az ő példájuk nyomán alkarunk haladni. Hankó József — Sellve. A Szovjet Könyv- és Saitó Hónapjának előkészületei Á Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapja ünnepségeinek fontos része a Szovjet Könyv- és Sajtó Hónapja. A szovjet irodalom már régóta dolgozóink legkeresettebb olvasmánya. A szovjet sajtó naponta beszámol azokról az építő sikerekről, amelyeket a szocialista nagyhatalom nemzetei a kommunizmus felé vezető úton elérnek. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség funkcionáriusai a népikönyvtárak, művelődési szervezetek, a Kniha és a Szovjetszkaja Knige dolgozóival együtt már most számos akcióra készülnek fel. Ezek közé tartoznak főleg a szovjet könyv- és sajtókiállitások, amelyeket az üzemekben és a falvakon vitával kötnek egybe, továbbá az irodalmi- és zen ecetek stb. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagjai nagy figyelmet szentelnek olvasóköreikben Ösetrovszkij „Az acélt megedzik” című regényének és novemberben Gottwaldovben országos értekezletet rendeznek erről e könyvről. A Knihe nemzeti vállalat a Szovjet Könyv- és Sajtónap alkalmából az eredeti szovjet irodalmi termékek és fordítások terjedelmes katalógusát adja ki. Csupán a prágai kerületben 3000 szovjet könyvszemlét és az agitáciős központokban, üzemi klubokban, valamint vörös-sarkokban 1000 beszélgetést rendeznek. Játsszunk - sorsjátékot! A sorsjáték mindig szerencse dolga volt. Azok, akik nem bíztak szerencséjükben, így gondolkodtak: nem veszek sorsjegyet, hiszen úgysem nyerek. Abban a sorsjátékban pedig, amiről itt lesz szó, — az az érdekes és kitűnő újítás van — hogy minden játékos nyer. No de ne csigázzuk tovább az olvasó kíváncsiságát, elmondjuk, miről is van szó. A sorsjáték-akciót a Slovenská kniha, nemzeti vállalat rendezi a következőképpen: október elsejétől minden könyvesboltban beszerezhetők a sorsjegyek, darabonként 10.— Kés-ért. Az első díjat nyerő szerencsés játékos kap egy nagyon szép, ízléses, finom kivitelű modern kön.vvesszekrényt, melyhez saját tetszése szerint válogathat össze könyveket 4.000— Kés értékben. Ez igen' Ez már valóban főnyeremény. De a második díj eem me4w nagyon el az első mögött. A nyerő itt a könyvszerkgrenyhez 3.000.— Kés értékű könyvet válogathat ki, melyek legjobban megnyerik tetszését. A harmadik díj ugvancsak könyvszekrény, saját válogatás szerinti 2.500,— Kés értékű könyvvel A negyedik díj ь harmadiktól csak abban különbözik, hogy itt a nyertes „csak” 2.000.— Kés-ért válogathat ki könyveket. Négy dereb ötödik díjat sorsolnak ki szintén két-két ezer Kés értékben, tíz-tíz ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik. kilencedik és tizedik díj van, mégpedig 1 000, 500, 300, 200, és 100 Kés értékben. Száz darab tizenegyedik díjat sorsolnak ki 50 Kés, ezer darab tizenkettedik 'íja! 20 Kés és háromezer tizenharmadik díjat 10 Kés értékben. Minden egyes esetben itt is a nyerő választja ki a neki tetsző könyveket. , A nyilvános kisorsolást Pozsonyban ejtik meg 1954. december hó 5-én. Azok a sorsjegyek sem veszítik el értéküket, amelyek nem nyernek, mert december 10-től december 31-ig be lehet őket váltani a Slovenská kniha, n. v. bármely könyvesboltjában saját névértékűkben akár könyvre, akár hanglemezre. Tehát látjuk, hogy a versenyben nincs vesztes a sorsjegy vásárlók között, ellenben könnyen nyerhetnek komoly összegekért szépszámú könyvet, esetileg egy egész könyvtárt, szekrényestől. Sokan szeretnének egy-két régen vágyott könyvet eqvásárolmi, meg aztán ezzel legtöbben ügy vagyunk, hogyha az óhajtott könyv már a birtokunkban van, akkor kívánságunk már megint egy másik felé fordul, megint kiszemelünk magunknak valamit. Most mindenki előtt itt a Lehetőség, hogy egyszeriben 100, 130 jó könyvvel gyarapodjék s esetleg még könyvszekrényt is kapjon hozzá. Aki szereti a könyveket, (s van még olyan, aki nem szeretné?), annak aztán maga a nyerés elképzelése is igazi gyönyörűség. Hát még, ha majd válogathat a legjobb, legszebb könyvek között! Aki pedig nem nyer? Hát az sem veszít semmit. Hiszen, ha 10 Kčs-val szegényebb lesz, ugyanakkor gazdagabb lesz egy könyvvel, vagy hanglemezzel. Még a leg fontosabbra szeretnénk felhívni a szerencsés, boldog nyerők figyelmét' A könyvekből, amelyeket kiválasztanak, ne hiányozzanak ám a szlovákiai magyar írók" és költők müvei sem. Nagy napra ébredt Bátorkeszi dolgozó népe. A község lakói ezen a napon mintha siettették volna a napnyugtát. Nem csoda, hiszen — mint Száraz elvtárs, a HNB elnöke megjegyezte — a falu fennállása óta ez az első alkalom, hogy az újságírók ellátogatnak a faluba arra a sajtóestre, amelyet a HNB a többi tömegszervezetekkel együtt szervezett meg. Este csakhamar megtelt a kultúrház. Igaz. a falu lakosságának arányszámához viszonyítva, még többen is lehettek volna. Ez azonban semmit sem vont le az est színvonalából Hogy az újság fegyver falusi dolgozóink kezében is, arról Zatykó János elvtárs csoportvezető is elismerőleg beszélt. — A szövetkezetről .írt cikk minden sora megfelel a valóságnak — mondotta. — Az említett hiányosság, hogy a silózást elmulasztottuk. igen súlyos- hibáink közé tartozik. Ezt a hibát azonban igyekszünk kijavítani és a traktorállomás segítségével már meg is kezdtük a silózást. Zatykó elvtárs arra kéri a Szabad Földműves munkatársait, hogy még jobban népszerűsítsék az élmunkások módszereit. írjanak többet a pótjutalmazásról. Virág Ilus, a helyi Nőbizottság elnöknője például felszólalásában arról beszélt, hogy mennyire meglepte őt az a kis bíráló cikk, amely a Szabad Földműves hasábjain őróla megjelent— A névem nem volt ott — mondotta —, mégis magamra ismertem. Pedig higyjék el, elvtársak, jóakarat vezetett akkor is, amikor 15 deka szalámi helyett 25 dekagrammot kínáltam a vevőnek. Dehát mindenki annyit vásáról, amennyire szüksége van. Ezért belátom, hiba volt részemről, ha én többet kényszerítettem a vásárlóra, mint amennyit kért. Egyszerű felszólalás volt ez, annál nagyobb hatása volt, mert Virág Ilus a bírálaton keresztül szerette meg a lapot. Híven bizonyítja ezt a? is, hogy az elvtársnő a bírálat megjelenésé óta 17 előfizetőt szerzett a Szabad Földműves számára. A sajtóesten felszólaló elvtársak bár meglátták a lap jó oldalait, bátran rámutattak a fogyatékosságokra is. Urban József, a traktorosbrigád agronőmusa például felrótta, hogy a szerkesztőségből kintjárt újságíró csak a szövetkezet vezetőjével és tagjaival beszélt. Hozzájuk nem látogatott elpedig náluk is akadnak eredmények, amelyekről lehetné írni, hiszen a bátorkeszi szövetkezet nagykiterjedésü parcelláinak megmunkálásából a traktorosok is jócskán kiveszik részüket. Ennél a felszólalásnál bizony igazuk volt a traktorosoknak. Hiszen elképzelhetetlen ma, hogy a szövetkezet életéről írt cikkeinkben elfeledkezünk a traktorosbrigád munkájáról. A vita azonban '''lszínre hozta a szövetkezeti gazdálkodás további 1 fogyatékosságait is. Ez főképpen ; az állattenyésztés nem kielégítő fejlesztésében mutatkozik. Az állattenyésztés alacsony eredményei azt bizonyítják, hogy a szövetkezet vezetősége nem kielégítően érvényesítette a pótjutalmazás alapelveit. Ez aztán alacsony választási átlagra, de még alacsonyabb tejhozamra vezetett. Többek között felvetődött a sajtó terjesztésének kérdése is; ilyen vonatkozásban Bátorkeszi község vezetősége eddig bizony nem igen dicsekedhet. Ha a falu mezőgazdasági jellegét tekintve számba veszszük, hogy csupán 70—80 család olvassa a Szabad Földművest és 120 az Oj Szót, akkor nem lehetünk megelégedve ezzel az eredménnyel. Most azonban 100 előfizető szerzésére vállaltak kötelezettséget Ruszina Antal helyi közművelődési előadó a vitában elmondotta, hogy a közeljövőben kultürest keretében ismét megrendezik a sajtóestet és az itt szerzett tapasztalatok alapján felvilágosítja a falu dolgozó parasztságát a sajtó jelentőségéről. Necsasz elvtárs, a szövetkezet elnöke ugyancsak résztvett a sajtóesten. Megerősítette, hogy bizony már rég kellett volna ilyen alkalmat teremteni, hogy az újságírók szemtől-szembe elbeszélgethessenek az olvasókkal. Hiányosságokról, amelyeket lapunkban is megállapítottunk, azonban az elnök nem beszélt. Pedig neki lett volna a kötelessége, hogy az elkövetett hibákat bevallja és ígéretet tegyen a munka megjavítására. Zapletal elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke is vitába jelentkezett. Elmondta, hogy a Szabad Földművesben megjelent írás Igen helyesen ölelte fel a szövetkezet életét. Főleg azért, mert azok az elvtársak, akiket az említett cikk névszerint is érintett, bizony csóválták is a fejüket, amikor a cikket olvasták. — Ezért ezt az összejövetelt igen nagyra értékelem — mondotta többi között. — A mi szövetkezetünk tagjainak úgy kell dolgozniok, mint Szabadka és Kubovics elvtársak csoportjainak- A szövetkezet eddigi sikereinek elérésében nagy része van a vezetőségnek is, mert irányította és szervezte a munkát. A vezetőség munkáját azonban nemcsak az eredmények tükrében, hanem a hiányosságokban is fel kell tudnunk mérni. A silózás elhanyagolásában természetesen a vezetőség is hibás. De még mindig nem késő és sokat meg lehet menteni ezen a téren is. A tagok ezt be is látták és a vitaest alkalmából a vezetőkkel az élükön fogadalmat tettek, hogy ezentúl minden napot és minden percet kihasználnak annak érdekében, hogy megteljenek a silógödrök. Ez a sajtóvita meghozta a várt eredményt: közelebb került az olvasó az újsághoz és a sajtó dolgozóihoz is. Megszeretni és olvasni a sajtót annyit 'elent, mint építeni boldogabb jövőnket. (Sz. F.) Három találkozás Т/ ét éve történt. Az érett árpa_ kalászok zizegtek a forró nyári szélben. Szinte végnélkülieknek tűntek a hidasi EFSz sjpíes gabonatáblái. A gabonaföldek hosszában < 9у óriási kombájn tűnt fel. Messziről olyan hangot adott, mint valami nagy darázs. A kombájnvezeU't hídján egy munkaruhába öltözött nö állt, akiről később megtudtuk, hogy Szigi Máriának hívják. A széles napellenző félig beárnyékolta testét. Kérges keze magabiztosan és szilárdan vezette a gépóriást. A munkaszünetben beszélni kezdett. Beszélni? Dehogy, csak felelt a kérdésekre. Éberhardon született, ott is nevelkedett fel hat testvérével együtt. Hallottunk fiatal évei• nek könyörtelen nyomoráról, a keserű, száraz kenyérről, amelyet a pozsonyi kényes-fényes „nagyságák” szavai sóztak s melyek az úri asztalokról hullottak a kis cseléd elé. Az édesanyjáról, arról a becsületes jó asszonyról csak annyit, hogy nem ‘tudott szembeszállni a falu előítéleteivel. — Traktorista? — — Eszembe ne jusson traktoristává lenni. Mit mondanának erre az emberek — mondotta neki édesanyja.\ Л/f indennél erősebb a világon az ifjúság elszánt vágya, , mely az elnyomásból fel akar törni, s mely fejlődni kíván. Erősebb volt, a hivatás utáni vágy. s Máriánál ez gy Ózott. A Csallóköz.csütörtöki traktorosfiúk bizalmatlanul fogadták. — Nő a traktoron? — És Mária szánt, vet, s különös érdeklődéssel tanul. Megjöttek az első kombájnok, méghozzá a Szovjetunióból, mélyek nyáron munkához is láttak a pozsonyi kerületben. S egyiken Mária ült. A kombájn egyenletesen búgott; nпяти a? árpát majd odafordult egy kocsi, melyet, erősizmú lovuk húztak. A maggyüjtö megnyílt s az aranyszínű szem folyt ■ ■ ■ folyt... Az elnök beletúrta a kezét az arany áradatba ... A zután megint láttam 0t a kombájnosok konferenciáján. A földművelésügyi miniszter kezéből vette át Szigi Mária CsISz.iag, — az éberhardi ifjúsági traktorosbrigád vezetője — eredményes munkájáért a kitüntetést. Ezt a kitüntetést megérdemelte, hiszen 113 hektár gabonát aratott le kombájnjával. S az a kötelezettségvállalás, melyet az nap tett, így hangzott: „A következő évben 170 hektárról takarítom be a termést". Mint egy könyv két oldalát átfordítják, úgy telt el két év. Mária elvégezte a kétéves ggronómus táv. tanfolyamot. Sok szorgalmas munkával telt nap múlt el azóta. Tudása gazdagodott. Az idén 212 hektárról takarította be a termést. Kitüntették a Csehszlovák Békedíjjal. Tj'ehér "kis blúzban ül most itt és álmodozik. Ugyanaz, akit két éve megismertem és mégis rrvís. A tanulás és a munka megacélozták. A Csehszlovák N Ószövetség vendége. Hallgatja boldogan azokat a szívélyes, meleg szavakat, те. hlyekkel köszöntik őt. A képviselők ’ is eljöttek; asszonyok, férfiak, magas funkcionáriusok ... valamenynyien ismerik öt. Ismerik őt a pozsonyi kerületben, Gottwaldov és Hradec vidékén, már mindenütt megfordult és dolgozott. Munkájával valamenynyiünk ellátását segíti biztosítani. Mária felnyitotta a könyv borító, lapjait. Olvas. „A Csehszlovák Békevédők Országos Bizottsága Szigi Máriának ítéli oda az 1954-es Békedíjat elis. mérésül kiváló munkájáért, melyet a béke megvédésében és a nemzetek közötti viszony megszilárdítá. sában ért el". A sötét szemek a végtelenbe л merülnek. Ki tudja mire gondol e pillanatban? Talán a 9épe jutott eszébe, amelyet úgij megszeretett, vagy talán a széles szövetkezeti táblákra gondolt, ott Pozsony környékén, avagy talán Éberhardra, az otthonra, az édesanyjára. Mit is mondana édesanyja, ha látná azokat a barátságos pillantásokat., melyek a lányát követik, hn hallaná, amit arról beszélnek, hogy mily önféláldozóan aratott Hradecon. Kérges tenyere, amely hozzá van szokva a munkához gyengéden magábazárta a kitüntetést. Az okirat fedőlapjának oly száné volt, mint a nyári égboltnak. Picasso fehér békegalambja, mely díszíti, kitárja szárnyait s a magasba készül repülni ... R. Z. 1
