Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-10-03 / 40. szám
1954. október 3. 5 földműves „NEPEb“ a Zubor alatt: Háromezer szempár gyönyörködött a gazdag műsorban . . . A Csehszlovákiai Magyar Népmiivé, szeti Együttes (NÉPES) műsorfüzetében többek között e sorokat olvashatjuk: — „Nagy öröm lesz számunkra, ha majd egykor a Zobor vidékén fellé. Vünk. Az öreg Zsebi Rajmi bácsi, Pi. ros Paulina vagy Vanyó Róza néni n „Sárdózás’’-t látva ráismer azokra a népdalokra, amelyeket 0 énekelt nekünk alig félévvel ezelőtt Vagy Dobos Sándor és Kobák Gyula a „Vetélkedés" című tánckompozícióban felisme. rik saját falujuk népdalait és népi táncait”. Nos hát ez az idő is elérkezett. Szeptember 19-én, vasárnap a NÉPES ellátogatott a Zobor alá, hogy bemutassa műsora legjavát. Örömmel kell megállapítanunk, hogy nemcsak Nyit. ráról özönlöttek a NÉPES műsorára kiváncsi dolgozók, hanem a zoboraljai magyar falvakból; ZsérérOl, Pogrányból, GesztrOl, Bodokról, Kolonból, Ghijmesről. LédecrOl. Nyitragerencsér. rol. Csitárról és Egerszegröl is. — ZsérérOl félszázan jöttünk — mondót. ta örömmel Kovács Gergely, az ottani Csemadok helyi szervezetének elnöke. A NÉPES műsorát a zobori amfiteátrumban mutatta be, amelyben mintegy 3 ezer szempár gyönyörködött. Az elOadás folyamán többször óriási tapsviharral juttatta kifejezésre tetszésnyilvánítását a közönség. A leg. nagyobb sikere a három zoboraljai motívumot feldolgozott számnak: „Sárdózás”-nak (farsangi népszokás), a ,.Kukorica fosztás”.nak és a „Vetélkedés”-nek volt. Nagy sikere volt még a „Verbunkos”-nak, amelyet a tánccsoport férfi tagjai 1848-as huszárviseiet ben táncoltak, továbbá lenyűgözd látványt nyújtott az „Üveges tánc” is. Dicséret és elismerés illeti úgy a tánccsoportot, mint az énekkart és vezetőit. Az együttes énekkarát Szíjjártó Jenő és Károly Béla vezényelték nagy hozzáértéssel. Kodály. Ádám és Bárdos feldolgozásokat adtak elő. A szólóéne. kesek közül feltűntek jó szereplésük, kel: Cséfalvay Katalin, Kuszi Krisztina, Viczay Pál és a kellemes hangú Tóth András. Az együttes tagjai szívüket, lelkűket beleadták a játékba, hogy a legjobbat nyújtsák a dolgozóknak, akik viszonzásul virágcsokrokkal halmozták el Okét. A dolgozók nagyon meg vol. tak elégedve az együttes szereplésével. Művészi formába öltve látták és hallották azt. amit évszázadokon át féltve Őriztek, ami apáról.fiúra szállt — a zoboraljai népművészetet. Megállapították. hogy a feldolgozást végzü művészeti dolgozók nem forgatták ki az ősi motívumokat — ellenkezőleg; művészileg elmélyítették, hűen megőrizték azokat. A NÉPES helyes útra lépett, amikor nekilátott a szlovákiai magyar népművészeti értékek gyűjtéséhez es annak feldolgozásához. Érdeme annál nagyobb az előadásnak, mert például a „Vetélkedés”-ben is olyan táncot vitt a zoboraljai színpadra, amelyet már nem is táncolnak, csupán az öregek emlékezetében él még. A NÉPES koreográfusai a régi tánc elbeszélése vezetője felkereste Zsérét és a többi zoboraljai falut hogy a haladó népi hagyományok itt megtalálható kincseiből egy marékkai tarsolyába szedjen.-. Az előadás befejezése után elbeszélgettünk Béres Józseffel, az együttes igazgatójával: — Együttesünk 1953-ban alakult - kezdte beszédét — Zoboralján azonban még egyszer sem voltunk. Most nyílott először alkalmunk arra hogy ellátogassunk Nyitrára Ezt az alkalmat örömmel ragadtuk meg. Jó érzéssel tölt el bennünket, hogy ilyen sokan eljöttek a zoboraljai magyar falvakból. s tetszenek színpadra átdolgozott népszokásaik. — Együttesünk Kelet-Szlovákia és a Csallóköz legtehetségesebb kultúrmunkásaiból tevődik össze. Nagyon sajnáljuk, hogy a 16 zoboraljai magyar faluból — melynek szokásaiból 3 is szerepel műsorunkban — nincs egy tagunk sem. A nyitrai örömünk akkor alapján fogtak hozzá a szóhagyomány művészi formába öntéséhez — a tánc újra felelevenítéséhez, annak megörö. kítéséhez, a szocialista kultúrát gazdagították vele. Zoboralja-vidéke etnográfiai szempontból nagyon értékes terület. Kodály Zoltán négyszer is megfordult itt, s igen sok népdalanyagát innen meri. tette. Ennek tudatában volt a NÉPES is. Ágh Tibor, az együttes művészeti lesz teljes, ha az említett falvak tehetséges-népi játékokat, népszokásokat. népdalokat szerető és énekelni tudó-fiai, lányai jelentkeznek soraink, ba. Vegyék a zoboraljai magyarok e szavakat felhívásnak — szívesen várjuk őket... és reméljük, hogy legközelebb már velük együtt látogatunk el ide Zoboraljára ... Mártonvölgyi László Nyitra Evadnyitás a Magyar Területi Színháznál Őszi színjátszást évadját a komáromi Magyar eTrületi Színház is megkezdte. Elsőnek Szigligeti Ede „Csikós”-át mutatták be. A sorozatos bemutatókat októberben kezdik. Október 28-án Egri Viktor: „Pünkösdi királyság” című vígjátékával lépnek e komáromi színházlátogatók elé. Utána újabb bemutatók következnek, mint Beaumarchais: „Szevillei borbéIy"-e és Zápolszky Gabriella: „Dulsky asszony erkölcse". A színi évad kezdete alkalmából felkerestük Fellegi Istvánt, a Magyar Területi Színház igazgatóját, aki többek között a következőket mondotta: — Nyáron először a pozsonyi vár szabadtéri színpadán léptünk fel körülbelül 2000 ember előtt. Olomouc környékén is jártunk, ahol a magyar nemzetiségű katonák gyönyörködtek sikeres szereplésünkben. A legnagyobb sikerünk Ktssán volt, ahol a közönség alig akarta elengedni együttesünket. Színész-kollekMv-'nk nagyon jól alakította Ladislav Mňečko szlovák drámaíró: „Hídépítők” című nagysikerű darabját. A magyar dolgozók nagyon örültek a darabnak és jól sikerült jeleneteket hosszasan megtapsolták. Az előadáson jelen volt a darab szerzője is, aki úgy nyilatkozott, hogy müvét sok helyen adták elő, de ettől jobben csak a pozsonyi szlovák Falu-Színháznak sikerült. — Ladislav Mňačko elkísért bennün» két kele‘-szlovákiai utunkra is. Jártunk Nagykaposon, Gálszécsen, Nagymihályon és másutt, ahol ezelőtt a Magyar Területi Színház még nem volt. A dolgozók mindenütt nagy szeretette] fogadtak. ... Október közepéig Komáromban maradunk. Ezt az időt felhasználjuk arra, hogy bekapcsolódunk a Békevédők nyitrai kerületi választmánya ált?1 rendezett Csehov-ünnepségekbe. Csehov: „Kérők" című darabját Komáromban és Zselízen akarjuk előadni. A továbbiak1 an elmondotta, hogy a Cseho/-ünnepségek befejezése után Közép-Szlovákiábe indulnak. Meglátogatják Losoncot, . üleket. Pelsőcöt és a kisebb falvakba is elrtiennek. Január elsején szeretnék soraikat kibővíteni. Ezúttal felhívják a magyar dolgozók figyelmét, hogy akik hajlamot és tehetséget éreznek a színjátszáshoz, jelentkezzenek a Magye’- Területi Színháznál Komáromban. Sajtóvita Fegyverneken Napközben minden épkézláb fegyverneki dolgozó a határban szorgosko. dott: törték a kukoricát, szántottak, vetettek. Az idő sürgette Őket: fontos, hogy a mag mielőbb a földbe kerüljön és hogy a kapások termése is mielőbb rendeltetési helyére jusson. Megaztán azon az estén olyan eseménynek akartak részesei lenni, amilyennek mindezidáig nem voltak. A Szabad Földműves munkatársai jöttek községükbe, hogy elbeszélgessenek munkájukról, nehézségeikről, s hogy ugyanakkor megvitassák sajtójuk kérdéseit, hogy közös erővel új utakat keresse, nek ahhoz, hogy a mezőgazdasági sajtó még nagyobb segítséget nyújthasson számukra is. A vitaestre a dolgozók egyenesen a határból, vagy a szövetkezeti istállókból jöttek. A legtöbben munkaruhák, ban siettek az iskolába, a vitaest szín. helyére. De hiszen most nem is ez a fontos... A szocialista sajtó, közte a mezőgazdasági sajtó méltatása után a vita kissé nehezen indult. Pedighát látni lehetett, hogy valami nyomja a jegyvemekiek szívét. A közelmúltban ugyanis egy cikk jelent meg a feg.yverneki szövetkezetről, annak ered. ményeiről, hiányosságairól. Az eredményekre büszkék is a fegytemekiek, de a hibákat az elnökön és még egy néhány tagon kívül nem szívesen ismerték be. A helyzet pedig az, hogy a szövetkezet azért nem tud. olyan ]ó eredményeket elérni az állattenyész. tésben is, mint a növénytermesztés. ben, mert a fejőknél, a sertésgondozóknál az egyenlősdi Uralkodik. Nincs pótjutalom, nincs, ami magasabb eredményekre serkentené a dolgozókat Kohárik elvtárs, az állattenyésztési csoport vezetője is azok közé tartozik, aki nem látja, hogy a helytelen munkaszervezés fékezi az előrehaladást. Vitafelszólalásában meg is jegyezte: — Fejőink szépen megfejnek, össze, öntik a tejet, a hónap végén pedig arányosan szétosztják három részre a kifejt mennyiséget, s mindenki egyformán kapja jutalmát. így nincs veszekedés: ez az igazi egyenlőség. Ehhez aztán volt hozzászólása Kva. szik elvtársnak is, a szövetkezet egyik fejőjének: — Az a hiba, hogy így is sokalják páran keresetünket, a havonkénti 109 munkaegységet. Hát mégha a kifejt tej több lenne és munkaegységeink ismegszaporodnának. Pedighát ebből nemcsak nekünk, fejőknek, hanem az egész szövetkezetnek haszna szármáz, na, mert magasabb lenne a tejhozam. Ekkor aztán már igenis élénkre fordult a vita. Mindenkinek akadt mondanivalója, Sokan a takarmányhiányra hivatkoztak. Suber elvtárs azonban a meggyőződés hangján kijelentette, hogy a rossz takarmányt is jóvá, legalább is jobbá lehet tenni ízesítéssel Csak akarni kell. Mindezt összefoglalva a vitának ez a része azzal zárult, hogy a fegyverneki dolgozók belátták azt, hogy a pótjutalom hiánya, az egyenlősdi hátráltatja az előrehaladást. s hogy ezen a téren változtatni kell. Jávorka elvtárs, a szövetkezet elnö ke közölte a tagsággal, hogy az idén már jobban állnak takarmány dolgában is. Ugyanakkor ígéretet tett, hogy a sertéstenyésztésben már is hozzálát, nak a hasznosság szerinti jutalmazáshoz és fokozatosan a tehenészetben is áttérnek a helyes munkaszervezésre. A vita ezután a Szabad Földműves munkájával kapcsolatban folyt. A fegyvernekiek látják, milyen nagy segítséget nyújt számukra a sajtó. Jávorka elvtárs ezért kötelezettséget vállalt, hogy a 800 lakosú községükben W0 új előfizetőt szerez. Nagy érdeklődés mutatkozott a levelezők munkája iránt is. Amikor megtudták, hogy „nem is kell olyan nagy tudomány” a levélíráshoz is amikor tudatára ébredtek annak, hogy milyen nagy jelentősége van a munkás-parasztlevelezők munkájának a szocialista sajtónál, hárman is jelent, keztek levelezésre: Mikusík elvtárs, a HNB elnöke, Jávorka elvtárs, szövetkezeti elnök és Frecska Ilona, a dohánytermelési csoport dolgozója. A sajtóvitáról a fegyverneki dolgozók azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy még többet kell tanulniok, šze. retniök az írott bétűt, a könyvet a sajtót, mert szükséges ez szaktudásuk növeléséhez, ezen keresztül pedig munkájuk megjavításához. A szerkesztőség tagjai pedig azzal a tudattal hagyták el Fegyverneket. hogu szorgalmas, dolgozó nép lakik ott és gazdag életet épít, csak még bátrabban kell hozzáfogniok a hibák kiküszöböléséhez. S. J. LJUBA ŠTÍPLOVÁ: Л agyravas zdi gazda Nagyravaszdi gazdát „még az ág is húzza”, holdja ugyan sok van, de rajt’ kevés búza. Már a sok kis-paraszt mindent rég beadott. 0 még nem. — rá csőstül zúdulnak a bajok: Döglenek a disznók tehén nem ád tejet, gyenge volt a termés, ő arról nem tehet. Szíve is felsajog annak, ki ezt hallja. De, nini nézzük csak, mit rejt ott a kamra! Nagyravaszdi gazdát kegyelik az Egek, alig-alig ad be. de sokat rejteget! Nagyravaszdi gazda fejére nem esett, panaszkodik folyton, sóhajt és kesereg. Házon kívül sír-rí. otthon vígad, örül... Nincs nálatok ilyen? Nézzetek csak körül' Fordította: FÜGEDl ELEK CSURILLA JÓZSEF: /3 talpnyaló Agyba-főbe vert ő téged, Kj adóba nem volt pénzed: Aki néha urazgatott, Ha fizetted a kamatot, Grófok, bárók talpnyalója, Szegény ember taposója, Belekóstolt minden lébe, | Űri rangját szájjal védte. Ma sem pihen ez a fajta, „Ősi jogát” most sem hagyja. Talpat nyalni ma sem szégyel, Hasznot ha át. le is térdel. Akinek nincs potya pénze, S hivatali tekintélye, Menjen hozzá, majd meglátja, Hogy tapos rá a nyakára ... A kétszínű azt szeretné, Ha ezt tovább így tehetné. De ennek már itt a vége: Béklyót kötünk a nyelvére. A várgedei kubúrszemle tanulságai Szeptember 19-én CsISz és CSEMADOK kultúrcsoportok találkozót rendeztek a füleki járás várgedei fürdőhelyén. A járási kultúrtalálkozón kilenc kultúrcsoport lépett fel. Az ünnepi beszédek után, amit a CsISz és CSEMADOK járási titkárok tartottak, először a füleki CSEMADOK helyi csoport táncegyüttese egy magyar népi tánccal és a verbunkossal lépett fel. A közönség hosszantartó tapssal fejezte ki a műsor iránt érzett örömét, megelégedését. A fülekkovácsi CsISz és pionír-szervezet kultúrcsoportjai szlovák és orosz népi táncokat, szóló-éneket, szavalatokat adtak elő. A macskaluki CSEMADOK színjátszó csoportja egyfelvonásos színművel, szlovák és orosz népi táncokkal, a fülekpüspöki CsISz és CSEMADOK szervezetek a „Völgyesi tánccal" és szóló-énekekkel léptek fel. A galsai kultúrcsoport énekszámát hegedűvel és harmonikával kisérték. A „Puszta néma táj" című szovjet népdalt egy CsISz-tag énekelte és Petőfi „Szabadsághoz” című versét szavalta el- A galsai kultúrcsoport tagjai a jól összeállított és előadott műsorukért dicséretet érdemelnek. A találkozón még felléptek a sávolyi, balogfalvai, sőregi és a várgedei kultúrcsoportok tagjai. A kultúrszámok közül a népi táncokban legjobbak a füleki, fülekpüspöki CSEMADOK csoportok és várgedei CsISz-csoport szerepeltek. A galsai helyicsoport az énekszámokban, a fülekiek az egyfelvonásás jelenetekben a macskában tűntek ki, mert azokat az ere- -lukiak ének, tánc és színjátszásukdeti formákban adták elő. Ez a kultúrtalálkozó sok szép eredményt hozott. A CsISz és a CSEMADOK-tagok között jobban elmélyült a baráti kapcsolat és a kultúrcsoportok tapasztalataikat a gyakorlatban átadták egymásnak. A kultűrtalálkozónak azonban hiányosságai is voltak. Például egyes kultúrcsoportok még nem tudnak olyan színvonalas músort előadni, ami szorosan összefügg a népi hagyományokkal, népi kultúrával. Ebben elsősorban a kultúrcsoportokat hibáztatjuk, de a legnagyobb felelősség az illetékes szerveket illeti. Nekik kell, hogy felrójuk hibának, mert nem adnak kellő irányítást a kultúrcsoportoknak. A jövőben az ilyen kultúrtalálkozót a járási és a kerületi kultúrosztályok is támogassák olyan formában, hogy a kultúrcsoportokhoz szakembereket küldjenek ki, akik szaktanácsaikkal nagyban hozzájárulnak majd a kultúrmunka sikeréhez. Legyen előttünk mindig az a jelszó, hogy „Nyelvében és kultúrájában él a nemzet”. Legyen tehát minden becsületes dolgozó, aki tehetséget érez magában a kultúrmunka kertésze és drága anyanyelvűnk ápolója. A jövőben az ilyen találkozó megszervezését a járási vezetőségeknek is sokkal jobban kell támogatni, mert ezen a téren is nagy hiányosságok voltak. Kezdjük el a szervezést kellő időben, hogy a kultúrcsoportok időt nyerjenek az előkészülésre, a tanulásra. Judin Dániel Fülek
